Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1983-08-29 / 203. szám, hétfő

ÚJ szú 5 983. VIII. 29. AZ ÚJ KAPITÁNY BÍRÁLJA A REGIT Brazil sirámok A nyár elején Brazília labdarú­gó-válogatottja európai portyát bonyolított le. Négy mérkőzést ját­szott (Portugália 4:0, Wales 1:1, Svájc 2:1, Svédország 3:3), egyet sem vesztett, de távolról sem mu­tatott olyan játékot, mint a spanyolországi világbajnoksá­gon. Nem is csoda, hisz az új szövetségi kapitány, Carlos Alber­to Pereira négy Flamengo-játé- kost (Zico, Junior, Leandro és Ma­rinho) kihagyott a válogatottból, mert klubjuk nem volt hajlandó őket elengedni a válogatott edzé­seire. Akik futballfesztivált vártak a braziloktól, azok csalódtak, első­sorban a dél-amerikaiak játékfel­fogásában. Természetesen a bra­zil labdarúgók most is technikai mutatványokkal, zsonglőrködés- sel, milliméterre pontos passzok- kal szórakoztatták a közönséget', ám mindezt a mezőnyben, a pálya közepén tették. A labdával nem az ellenfél kapuja felé futottak, nem előre sprintelve igyekeztek meg­szabadulni ellenfeleiktől. Vég­eredményben mozgásszegény volt játékuk, statikusan futballoz­tak és ami a legfeltűnőbb volt: keveset lőttek kapura, azt is csak úgynevezett százszázalékos hely­zetből. 1. Az új szövetségi kapitány mondta nemrégen, értékelve az európai portyát: ,,legjobb teljesít­ményünket az első mérkőzésen nyújtottuk, de a portugálok nagyon gyengék voltak.' Sok munka vár még ránk. Eléggé szervezetlen volt a játékunk, védőmunkánk sem volt zavaroktól mentes. Csak Soc­rates az egyetlen labdarúgónk, aki akkor is mozgásban van, ha nincs nála a labda, ösztönszerűen fut- ballozik és annyira intelligens, hogy az edzőnek elegendő a meccs előtt elmondani elképze­léseit, s ő az utolsó betűig végre is hajtja.“ Pereira, ha nem is szívesen, de élesen bírálja elődjét, Tele Santa- nát: „Spanyolországban mindent a támadójátékra tett fel, a kapust kivéve mindenkinek rohamoznia kellett. Védelmünk is sokszor ke­rült nehéz helyzetbe; ráadásul ki­adták a szigorú parancsot: semmi­lyen áron nem szabad szabályta­lankodni a védekezés során! Ez esztelen utasítás volt! Hiszen, ha a kapu veszélyben forog és ha a támadó felet csak szabálytalan­sággal lehet megállítani, akkor szabálytalankodni kell. Lehetőleg a 16-oson kívül. Ez ma már na­gyon is velejárója a labdarúgás­nak. Nem akarok csapatomban úgynevezett sípcsontkopogtató- kat, bosszúállókat, de nem is hagyhatjuk, hogy az ellenfél úgy érezze magát, mint a lőtéren, ahol zavartalanul lövöldözhet." Brazília válogatottja az európai portya során a lestaktikát prakti­zálta, ami újdonságnak, meglepe­tésnek számít. Szögletrúgásoknál minden játékos felzárkózott az el­lenfél kapujához és fordítva, saját „portája“ elé is. Ilyen tekintetben totális futballt produkált európai módra. 2. Köztudott, hogy Gilmar óta a brazil válogatott leggyengébb pontja a kapus posztja. Ez a maga módján érdekességnek számít, mivel az edzések során éppen a „portásoknak“ szentelik a leg­nagyobb figyelmet. Pereira: „Min­den klubnak van egy edzője, aki kizárólag csak a kapusokkal fog­lalkozik. De egyáltalán nem tu­dom, mit is gyakorolnak tulajdon­képpen. Talán gimnasztikáznak Csauszova döntött (N) - A brazíliai világbajnoskág előtt Ligyija Alekszejeva, a szovjet női kosárlabda-válogatott vezefő edzője óvatosan nyilatkozott az esélyekről. Nem mintha, mert ta­nítványai felkészültségében kétel­kedett volna, sokkal inkább azért, mert tudta, hogy az utóbbi egy-két évben a világ női kosárlabdasport­ja rengeteget fejlődött. Az edzőnő kiélezett küzdelemre számított és nem tévedett. Soha világverse­nyen annyi szoros, kis pontkü­lönbségű győzelem nem született, mint Sao Paulóban. Az egyedüli kivételt az ő csapata jelentette, amely két mérkőzéstől eltekintve magabiztosan vette az akadályo­kat. Az említett összecsapásokon az Egyesült Államok előzetesen is a legnagyobb vetélytársnak tekin­tett együttese volt az ellenfél. A legjobb nyolc között Szemjono- váék mindössze egy ponttal győz­tek azután, hogy a tengerentúliak már a félidőben kilenccel vezettek. A világbajnoki döntőben újra ta­lálkozott a két gárda, és kísértetie­sen megismétlődött a korábbi ta­lálkozó. Az első játékrészben is­mét az amerikaiak voltak a jobbak, a másodikban a szovjet lányok feljöttek és egyenlítettek. Drámai utolsó másodpercek következtek. Erről azonban beszéljen a fősze­replő, Jelena Csauszova.- 82:82-nél 24 másodperccel a befejezés előtt nálunk volt a lab­da, Ligyija Alekszejeva időt kért. Lelkünkre kötötte, hogy Szuharno- vára kell játszanunk. Igen ám, csakhogy őt ketten is őrizték. Já­rattuk a labdát. Egy villanásra sza­badon hagytak, dobtam és... si­került! Azonnal rohantam vissza, de már szólt a duda, vége! Csak jóval később fogtam fel, hogy vi­lágbajnoki kosarat dobtam.-A babérokon nem lehet pi­henni - ezt már Ligyija Alekszeje­va mondja hiszen nyakunkon az Európa-bajnokság, amely kitűnő olimpiai erőfelmérőt is jelent egy­ben. Los Angelesben természete­sen szeretnénk megvédeni Moszkvában szerzett elsőségün­ket, bár ez nem egyszerű, sőt nehezebb lesz, mint eddig bár­mikor. Ligyija Alekszejevának elhi- hetjük. A női kosárlabda­világbajnokság döntőjében, az Egyesült Államok -Szovjetunió összecsapáson a szovjet Jelena Csauszova (12-es számmal) hat má­sodperccel a befe­jezés előtt dobta a világbajnoki cím sorsát eldöntő győztes kosarat (Koleszár-felv.) vagy kapura lődöznek...“ Pereira újra visszahívta a válogatottba a veterán Leaót, aki 1974 és 1978-ban is védett a VB-n. Leao egyáltalán nem tündökölt Európá­ban, alig-alig futott ki, többnyire a gólvonalon tartózkodott. Felme­rül most a kérdés: hogyan is véd­hetnek a többiek, a kevésbé ta­pasztalt kapusok?! Pereira tehát nincs könnyű helyzetben. De melyik szövetségi kapitány van abban? Azt állítja: az 1986-os világbajnokságra egé­szen más csapatot állít össze, de utána rögtön dilemmába esik: „A szúrkolók azt kívánják, hogy a vi­lágbajnokság előtt minden mérkő­zésünket megnyerjük. Hogyan próbálkozhatok tehát újoncok­kal?“ Az edző természetesen a vi­lágbajnoki győzelmet tekinti elsőd­legesnek, nem pedig a felkészülés során elért jó eredményeket; egyúttal azonban fél is, hogy a csapat átalakítására nem lesz elegendő ideje, hogy a sikertelen barátságos mérkőzések után esetleg elbocsátják. 3. Az európai portya legjobb játé­kosa kétségtelen Socrates volt. Tetszett Toninho Cerezo, továbbá Marcio és Pedrinho. Hiányoztak viszont a jó csatárok. A legna­gyobb gondot a gólerős Eder je­lenti a szövetségi kapitánynak. A brazil újságírók azt állítják: Edernek „szabad kezet“ kell adni, hadd játsszék saját elképzelése szerint. De ehhez a játékmódhoz nem eléggé érett. Minden mérkő­zésen technikai tudását és bom­baerős lövéseit akarja csillogtatni, de nem kapcsolódik be az összjá- tékba, nem nagyon igyekszik megszabadulni őrzőjétől. Ennek ellenére minden brazil szurkoló­nak bálványa! Nem lesz könnyű Pereira edzőnek esetleg „kitessé­kelni“ őt a válogatottból. Brazília nem lett Spanyolor­szágban világbajnok, mert lebe­csülte az európaiakat, elsősorban az olaszokat. Olyankor is győze­lemre törekedett, amikor nem kel­lett volna gólt, gólokat rúgnia, s a továbbjutáshoz elegendő lett volna a biztonságosabb védeke­zés. Ha az új szövetségi kapitány­nak olyan képzett játékosok állnak majd rendelkezésére, mint a „spanyolok“ voltak, akkor az 1986-os mexikói világbajnoksá­gon már nem követhetnek < olyan elemi védelmi és taktikai hibákat, mint az 1982-es VB-n. Brazíliában egyelőre siránkoz­nak a válogatott szereplése miatt. De hát még három év van a világ- bajnokságig. És Brazília a VB-re mindig kiváló játékosokból álló csapattal érkezett. (T. V.) Hogy is volt a befu­tó? - Arto Brygga­re (balra) és Greg Foster az ered­ményre várva (Pospíšil-felv.) Egy dühös fiatalember nagy öröme Egy csésze kávé mellett Arto Bryggaréval, a 110 méteres gátfutás világbajnoki ezüstérmesével Szombaton este, amikor a len- szőke hajú Arto Bryggare a VB döntőben átfutott a célvonalon, a helsinki Olimpiai Stadionban el­szabadult a pokol. A házigazdák megérték végre a várva várt első finn érmet. S ha ugyan elsőre „csak“ ezüst sikerült is, Arto Bryggare boldog mosolyokat osz­togatva, kezét a magasban len­getve futotta végig a tiszteletkört, s az egész stadion örömmámor­ban úszott. A huszonöt éves, Helsinkiben élő atléta az évek során nem túl beszédes, tartózkodó északi em­ber benyomását keltette. Ezért le­pődtünk meg, amikor Prágában, az Európa Kupa B-döntöjében egy teljesen más Bryggare állt előt­tünk. Meg is jegyeztem: - Arto, magára csodálatos balzsamként hat ez a VB-siker.- Annyira ridegnek tűntem vol­na, hogy egyszeriben ilyen mar­káns a különbség? Nem, higgye el, nem vagyok más ember, mint az előző találkozásainkkor vol­tam ... (Majd egy picit elgondolko­dott, s hirtelen a fejéhez kapott.) Ja, igaz, maga eddig mindig rette­netesen dühösnek láthatott ver­seny után. Tavaly Athénban és az idén Budapesten is nyerhettem volna, de mindkétszer szörnyen elrontottam. Aztán egy ilyen hiba ne hozzon ki a béketűrésből!? Borzasztóan tudok ám ilyenkor haragudni magamra. Emlékszik még a budapesti fe­dettpályás EB után lezajlott sájtó- értekezletre? Ott kijelentette: - Az ötödik gátat úgy vettem, mint egy iskolásgyerek. S mielőtt bármelyi­künk megkérdezhette volna, miért, ORSZÁGOS BAJNOKOK GALÁNTÁRÓL A sport- és testnevelési mozga­lom a galántai járásban évről évre jó eredményeket mutat föl. Az ökölvívók egyéni bajnoki címei mellett több kimagasló eredmény született más sportágakban is. Az elmúlt évben szép sikert ért el a Král'ová pri Senci Alapiskola Brettschneider, Križan, Szikhart összetételű hármasfogata a szlo­vákiai és országos bajnoki cím kivívásával az ifjúság honvédelmi­turisztikai versenyében. Az ifjúsági sport e szép sikere után az idén is jó teljesítményt nyújtott a járásban, ezúttal atléti­kában. A Galántai Švermová utcai Alapiskola Kováčik, Redham- mer, Barczi, Gukker, Žiiáková, Sümegh összetételű csapata az idén harmadizben nyerte Szlová­kia; és első ízben Csehszlovákia bajnoki címét is a „Barátsági Nemzetközi Atlétikai Négytusá­ban“. Ez Redhammer Egon és Gál József edzőkettős eddigi leg­nagyobb sikere e versenyben, s egyúttal a járás atlétikájának legnagyobb bravúrja az utóbbi né­hány év alatt. - A nemzetközi atlétikai négytusának már évek óta nagy figyelmet szentelünk - mondotta Redhammer Egon edző. - Diákjaink felkészülésében a fő súlyt az atlétikai sokoldalú-^ ságra fektetjük, ami minden sport­ágban a felkészülés alapját képe­zi ma már. Ez a sokoldalúság megmutatkozik diákjaink jó atléti­kai teljesítményében a különböző egyéni és csapatversenyek során és a rátermettségi jelvény teljesí­tésében. A jó alapozásnak kö­szönjük, hogy az idén lányaink a nemzetközi négytusában reme­keltek, s immár harmadízben let­tek szlovákiai bajnokok 1979 és 1981 után. Sőt mi több, valóra váltották álmunkat, s országos bajnoki címet harcoltak ki, amikor a döntőben 1842 ponttal lettek elsők, megelőzvén az 1760 pon­tos Gottwaldovot és az 1736 pon­tos Brnót. A csapatversenyen kí­vül jól szerepeltünk az egyéni ver­senyben is, ahol Barczi Erika szlovákiai és országos bajnoki cí­met szerzett 399, illetve 391 pont­tal. Sőt, az országos bajnokságon a második helyet is mi szereztük meg Sümegh Ingrid jóvoltából. Az elért siker elégedettségre jogo­sít fel minket, de egyúttal további aktív munkára ösztönöz, hogy az elkövetkezendő időszakban is csehszlovák bajnokhoz méltóan szerepeljünk az atlétikai verse­nyeken. OLÁH GYULA általános meglepetésre maga az interjúalany, Bryggare tette fel a kérdést: - Mi történt? Látta vala­ki? Meg tudná mondani, mi volt ez? A teremben akkor mély csend volt... Tudja-e az ezüstérmes öt hónap elteltével, hogy mi történt Budapesten?- Megvallom, edzőmmel, Anttl Kalliomákivel sokáig törtük a fe­jünket, míg rájöttünk a dolog nyit­jára: a gát előtti utolsó lépésem nagyon silány volt, s emiatt mindig nagyot ugrottam a gát fölött, ami természetesen óriási idővesztesé­get és nagy hibalehetőséget jelen­tett. Ne haragudjon, talán ünnep- rontónak tűnök, de néhányszor megnéztem döntőbeli futását, s itt Prágában megbizonyosodtam fe­lőle, hogy még mindig túl maga­san megy rá a gátra... ‘ - Igaza van. Ha ezt sikerül kiik­tatnom, akkor kereshetek valamit jövőre az olimpián. Ha már így az események elé­be vágtunk, maradjunk hát Los Angelesnél. Hogyan látja a saját és az európai versenyzők esélyeit a nagyon jó és gyors néger futók­kal szemben?- Nézze, meg lehet őket verni. Ez biztos. De ahhoz nem szabad egy pillanatra sem elbizonytala­nodni. Persze, ők is hibázhatnak, ezért kár az esélyekkel kapcsolat­ban fejtegetésekbe bocsátkozni. Térjünk vissza még a világbaj­noksághoz. Volt-e valami változás az előző évek felkészülésével szemben?- Igen is, nem is. A felkészülé­sem hasonló volt, mint az EB évé­ben, csak éppen Amerikában edzettem két hónapot, majd pedig az olaszországi Formiában - ál­landó napsütésben, s igy az előző évektől eltérően elkerültek a sérü­lések. A döntő előtt a papírforma egyértelműen az amerikai gátfutók javára szólt, ön hitt-e abban, hogy esetleg hazai környezetben sike­rül legyőznie őket? Talán új Eu- rópa-csúccsal?- Mint mondtam, egy verse­nyen minden lehetséges. Mégis, Foster legjobbja, a 13,11 kicsit távolinak tűnik. A VB előtt jó for­mában voltam, 13,45-tel új finn csúcsot állítottam fel... A döntő előtt idegesebb voltam a megszo­kottnál, tudtam, hogy honfitársaim jó szereplést várnak tőlem, s ez görcsösen hat az emberre. Biztos voltam benne, a döntőben csak akkor kereshetek, ha egyetlen­egyszer sem hibázok. Sajnos, az utolsó két gátat nem vettem opti­málisan, s hiába vétett nagyot Foster, így az arany saját hibám­ból mégis elérhetetlen volt... Nos, az Európa-csúcshoz: természete­sen gondoltam rá, s hazudnék, ha azt mondanám, azóta is nem fur­dalja az oldalam. Itt Prágában sem sikerült, de talán a következő ver­senyeken. Ha nem, akkor jövőre. Remélem, hogy egyszer még mint Európa-rekorderről irhát rólam... Mit tehet ehhez hozzá az újság­író? Csak annyit, hogy a szimpati­kus, nagyszerű finn sportember kívánságának szívesen eleget URBÁN KLÁRA

Next

/
Thumbnails
Contents