Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-29 / 203. szám, hétfő
ÚJ szú 5 983. VIII. 29. AZ ÚJ KAPITÁNY BÍRÁLJA A REGIT Brazil sirámok A nyár elején Brazília labdarúgó-válogatottja európai portyát bonyolított le. Négy mérkőzést játszott (Portugália 4:0, Wales 1:1, Svájc 2:1, Svédország 3:3), egyet sem vesztett, de távolról sem mutatott olyan játékot, mint a spanyolországi világbajnokságon. Nem is csoda, hisz az új szövetségi kapitány, Carlos Alberto Pereira négy Flamengo-játé- kost (Zico, Junior, Leandro és Marinho) kihagyott a válogatottból, mert klubjuk nem volt hajlandó őket elengedni a válogatott edzéseire. Akik futballfesztivált vártak a braziloktól, azok csalódtak, elsősorban a dél-amerikaiak játékfelfogásában. Természetesen a brazil labdarúgók most is technikai mutatványokkal, zsonglőrködés- sel, milliméterre pontos passzok- kal szórakoztatták a közönséget', ám mindezt a mezőnyben, a pálya közepén tették. A labdával nem az ellenfél kapuja felé futottak, nem előre sprintelve igyekeztek megszabadulni ellenfeleiktől. Végeredményben mozgásszegény volt játékuk, statikusan futballoztak és ami a legfeltűnőbb volt: keveset lőttek kapura, azt is csak úgynevezett százszázalékos helyzetből. 1. Az új szövetségi kapitány mondta nemrégen, értékelve az európai portyát: ,,legjobb teljesítményünket az első mérkőzésen nyújtottuk, de a portugálok nagyon gyengék voltak.' Sok munka vár még ránk. Eléggé szervezetlen volt a játékunk, védőmunkánk sem volt zavaroktól mentes. Csak Socrates az egyetlen labdarúgónk, aki akkor is mozgásban van, ha nincs nála a labda, ösztönszerűen fut- ballozik és annyira intelligens, hogy az edzőnek elegendő a meccs előtt elmondani elképzeléseit, s ő az utolsó betűig végre is hajtja.“ Pereira, ha nem is szívesen, de élesen bírálja elődjét, Tele Santa- nát: „Spanyolországban mindent a támadójátékra tett fel, a kapust kivéve mindenkinek rohamoznia kellett. Védelmünk is sokszor került nehéz helyzetbe; ráadásul kiadták a szigorú parancsot: semmilyen áron nem szabad szabálytalankodni a védekezés során! Ez esztelen utasítás volt! Hiszen, ha a kapu veszélyben forog és ha a támadó felet csak szabálytalansággal lehet megállítani, akkor szabálytalankodni kell. Lehetőleg a 16-oson kívül. Ez ma már nagyon is velejárója a labdarúgásnak. Nem akarok csapatomban úgynevezett sípcsontkopogtató- kat, bosszúállókat, de nem is hagyhatjuk, hogy az ellenfél úgy érezze magát, mint a lőtéren, ahol zavartalanul lövöldözhet." Brazília válogatottja az európai portya során a lestaktikát praktizálta, ami újdonságnak, meglepetésnek számít. Szögletrúgásoknál minden játékos felzárkózott az ellenfél kapujához és fordítva, saját „portája“ elé is. Ilyen tekintetben totális futballt produkált európai módra. 2. Köztudott, hogy Gilmar óta a brazil válogatott leggyengébb pontja a kapus posztja. Ez a maga módján érdekességnek számít, mivel az edzések során éppen a „portásoknak“ szentelik a legnagyobb figyelmet. Pereira: „Minden klubnak van egy edzője, aki kizárólag csak a kapusokkal foglalkozik. De egyáltalán nem tudom, mit is gyakorolnak tulajdonképpen. Talán gimnasztikáznak Csauszova döntött (N) - A brazíliai világbajnoskág előtt Ligyija Alekszejeva, a szovjet női kosárlabda-válogatott vezefő edzője óvatosan nyilatkozott az esélyekről. Nem mintha, mert tanítványai felkészültségében kételkedett volna, sokkal inkább azért, mert tudta, hogy az utóbbi egy-két évben a világ női kosárlabdasportja rengeteget fejlődött. Az edzőnő kiélezett küzdelemre számított és nem tévedett. Soha világversenyen annyi szoros, kis pontkülönbségű győzelem nem született, mint Sao Paulóban. Az egyedüli kivételt az ő csapata jelentette, amely két mérkőzéstől eltekintve magabiztosan vette az akadályokat. Az említett összecsapásokon az Egyesült Államok előzetesen is a legnagyobb vetélytársnak tekintett együttese volt az ellenfél. A legjobb nyolc között Szemjono- váék mindössze egy ponttal győztek azután, hogy a tengerentúliak már a félidőben kilenccel vezettek. A világbajnoki döntőben újra találkozott a két gárda, és kísértetiesen megismétlődött a korábbi találkozó. Az első játékrészben ismét az amerikaiak voltak a jobbak, a másodikban a szovjet lányok feljöttek és egyenlítettek. Drámai utolsó másodpercek következtek. Erről azonban beszéljen a főszereplő, Jelena Csauszova.- 82:82-nél 24 másodperccel a befejezés előtt nálunk volt a labda, Ligyija Alekszejeva időt kért. Lelkünkre kötötte, hogy Szuharno- vára kell játszanunk. Igen ám, csakhogy őt ketten is őrizték. Járattuk a labdát. Egy villanásra szabadon hagytak, dobtam és... sikerült! Azonnal rohantam vissza, de már szólt a duda, vége! Csak jóval később fogtam fel, hogy világbajnoki kosarat dobtam.-A babérokon nem lehet pihenni - ezt már Ligyija Alekszejeva mondja hiszen nyakunkon az Európa-bajnokság, amely kitűnő olimpiai erőfelmérőt is jelent egyben. Los Angelesben természetesen szeretnénk megvédeni Moszkvában szerzett elsőségünket, bár ez nem egyszerű, sőt nehezebb lesz, mint eddig bármikor. Ligyija Alekszejevának elhi- hetjük. A női kosárlabdavilágbajnokság döntőjében, az Egyesült Államok -Szovjetunió összecsapáson a szovjet Jelena Csauszova (12-es számmal) hat másodperccel a befejezés előtt dobta a világbajnoki cím sorsát eldöntő győztes kosarat (Koleszár-felv.) vagy kapura lődöznek...“ Pereira újra visszahívta a válogatottba a veterán Leaót, aki 1974 és 1978-ban is védett a VB-n. Leao egyáltalán nem tündökölt Európában, alig-alig futott ki, többnyire a gólvonalon tartózkodott. Felmerül most a kérdés: hogyan is védhetnek a többiek, a kevésbé tapasztalt kapusok?! Pereira tehát nincs könnyű helyzetben. De melyik szövetségi kapitány van abban? Azt állítja: az 1986-os világbajnokságra egészen más csapatot állít össze, de utána rögtön dilemmába esik: „A szúrkolók azt kívánják, hogy a világbajnokság előtt minden mérkőzésünket megnyerjük. Hogyan próbálkozhatok tehát újoncokkal?“ Az edző természetesen a világbajnoki győzelmet tekinti elsődlegesnek, nem pedig a felkészülés során elért jó eredményeket; egyúttal azonban fél is, hogy a csapat átalakítására nem lesz elegendő ideje, hogy a sikertelen barátságos mérkőzések után esetleg elbocsátják. 3. Az európai portya legjobb játékosa kétségtelen Socrates volt. Tetszett Toninho Cerezo, továbbá Marcio és Pedrinho. Hiányoztak viszont a jó csatárok. A legnagyobb gondot a gólerős Eder jelenti a szövetségi kapitánynak. A brazil újságírók azt állítják: Edernek „szabad kezet“ kell adni, hadd játsszék saját elképzelése szerint. De ehhez a játékmódhoz nem eléggé érett. Minden mérkőzésen technikai tudását és bombaerős lövéseit akarja csillogtatni, de nem kapcsolódik be az összjá- tékba, nem nagyon igyekszik megszabadulni őrzőjétől. Ennek ellenére minden brazil szurkolónak bálványa! Nem lesz könnyű Pereira edzőnek esetleg „kitessékelni“ őt a válogatottból. Brazília nem lett Spanyolországban világbajnok, mert lebecsülte az európaiakat, elsősorban az olaszokat. Olyankor is győzelemre törekedett, amikor nem kellett volna gólt, gólokat rúgnia, s a továbbjutáshoz elegendő lett volna a biztonságosabb védekezés. Ha az új szövetségi kapitánynak olyan képzett játékosok állnak majd rendelkezésére, mint a „spanyolok“ voltak, akkor az 1986-os mexikói világbajnokságon már nem követhetnek < olyan elemi védelmi és taktikai hibákat, mint az 1982-es VB-n. Brazíliában egyelőre siránkoznak a válogatott szereplése miatt. De hát még három év van a világ- bajnokságig. És Brazília a VB-re mindig kiváló játékosokból álló csapattal érkezett. (T. V.) Hogy is volt a befutó? - Arto Bryggare (balra) és Greg Foster az eredményre várva (Pospíšil-felv.) Egy dühös fiatalember nagy öröme Egy csésze kávé mellett Arto Bryggaréval, a 110 méteres gátfutás világbajnoki ezüstérmesével Szombaton este, amikor a len- szőke hajú Arto Bryggare a VB döntőben átfutott a célvonalon, a helsinki Olimpiai Stadionban elszabadult a pokol. A házigazdák megérték végre a várva várt első finn érmet. S ha ugyan elsőre „csak“ ezüst sikerült is, Arto Bryggare boldog mosolyokat osztogatva, kezét a magasban lengetve futotta végig a tiszteletkört, s az egész stadion örömmámorban úszott. A huszonöt éves, Helsinkiben élő atléta az évek során nem túl beszédes, tartózkodó északi ember benyomását keltette. Ezért lepődtünk meg, amikor Prágában, az Európa Kupa B-döntöjében egy teljesen más Bryggare állt előttünk. Meg is jegyeztem: - Arto, magára csodálatos balzsamként hat ez a VB-siker.- Annyira ridegnek tűntem volna, hogy egyszeriben ilyen markáns a különbség? Nem, higgye el, nem vagyok más ember, mint az előző találkozásainkkor voltam ... (Majd egy picit elgondolkodott, s hirtelen a fejéhez kapott.) Ja, igaz, maga eddig mindig rettenetesen dühösnek láthatott verseny után. Tavaly Athénban és az idén Budapesten is nyerhettem volna, de mindkétszer szörnyen elrontottam. Aztán egy ilyen hiba ne hozzon ki a béketűrésből!? Borzasztóan tudok ám ilyenkor haragudni magamra. Emlékszik még a budapesti fedettpályás EB után lezajlott sájtó- értekezletre? Ott kijelentette: - Az ötödik gátat úgy vettem, mint egy iskolásgyerek. S mielőtt bármelyikünk megkérdezhette volna, miért, ORSZÁGOS BAJNOKOK GALÁNTÁRÓL A sport- és testnevelési mozgalom a galántai járásban évről évre jó eredményeket mutat föl. Az ökölvívók egyéni bajnoki címei mellett több kimagasló eredmény született más sportágakban is. Az elmúlt évben szép sikert ért el a Král'ová pri Senci Alapiskola Brettschneider, Križan, Szikhart összetételű hármasfogata a szlovákiai és országos bajnoki cím kivívásával az ifjúság honvédelmiturisztikai versenyében. Az ifjúsági sport e szép sikere után az idén is jó teljesítményt nyújtott a járásban, ezúttal atlétikában. A Galántai Švermová utcai Alapiskola Kováčik, Redham- mer, Barczi, Gukker, Žiiáková, Sümegh összetételű csapata az idén harmadizben nyerte Szlovákia; és első ízben Csehszlovákia bajnoki címét is a „Barátsági Nemzetközi Atlétikai Négytusában“. Ez Redhammer Egon és Gál József edzőkettős eddigi legnagyobb sikere e versenyben, s egyúttal a járás atlétikájának legnagyobb bravúrja az utóbbi néhány év alatt. - A nemzetközi atlétikai négytusának már évek óta nagy figyelmet szentelünk - mondotta Redhammer Egon edző. - Diákjaink felkészülésében a fő súlyt az atlétikai sokoldalú-^ ságra fektetjük, ami minden sportágban a felkészülés alapját képezi ma már. Ez a sokoldalúság megmutatkozik diákjaink jó atlétikai teljesítményében a különböző egyéni és csapatversenyek során és a rátermettségi jelvény teljesítésében. A jó alapozásnak köszönjük, hogy az idén lányaink a nemzetközi négytusában remekeltek, s immár harmadízben lettek szlovákiai bajnokok 1979 és 1981 után. Sőt mi több, valóra váltották álmunkat, s országos bajnoki címet harcoltak ki, amikor a döntőben 1842 ponttal lettek elsők, megelőzvén az 1760 pontos Gottwaldovot és az 1736 pontos Brnót. A csapatversenyen kívül jól szerepeltünk az egyéni versenyben is, ahol Barczi Erika szlovákiai és országos bajnoki címet szerzett 399, illetve 391 ponttal. Sőt, az országos bajnokságon a második helyet is mi szereztük meg Sümegh Ingrid jóvoltából. Az elért siker elégedettségre jogosít fel minket, de egyúttal további aktív munkára ösztönöz, hogy az elkövetkezendő időszakban is csehszlovák bajnokhoz méltóan szerepeljünk az atlétikai versenyeken. OLÁH GYULA általános meglepetésre maga az interjúalany, Bryggare tette fel a kérdést: - Mi történt? Látta valaki? Meg tudná mondani, mi volt ez? A teremben akkor mély csend volt... Tudja-e az ezüstérmes öt hónap elteltével, hogy mi történt Budapesten?- Megvallom, edzőmmel, Anttl Kalliomákivel sokáig törtük a fejünket, míg rájöttünk a dolog nyitjára: a gát előtti utolsó lépésem nagyon silány volt, s emiatt mindig nagyot ugrottam a gát fölött, ami természetesen óriási időveszteséget és nagy hibalehetőséget jelentett. Ne haragudjon, talán ünnep- rontónak tűnök, de néhányszor megnéztem döntőbeli futását, s itt Prágában megbizonyosodtam felőle, hogy még mindig túl magasan megy rá a gátra... ‘ - Igaza van. Ha ezt sikerül kiiktatnom, akkor kereshetek valamit jövőre az olimpián. Ha már így az események elébe vágtunk, maradjunk hát Los Angelesnél. Hogyan látja a saját és az európai versenyzők esélyeit a nagyon jó és gyors néger futókkal szemben?- Nézze, meg lehet őket verni. Ez biztos. De ahhoz nem szabad egy pillanatra sem elbizonytalanodni. Persze, ők is hibázhatnak, ezért kár az esélyekkel kapcsolatban fejtegetésekbe bocsátkozni. Térjünk vissza még a világbajnoksághoz. Volt-e valami változás az előző évek felkészülésével szemben?- Igen is, nem is. A felkészülésem hasonló volt, mint az EB évében, csak éppen Amerikában edzettem két hónapot, majd pedig az olaszországi Formiában - állandó napsütésben, s igy az előző évektől eltérően elkerültek a sérülések. A döntő előtt a papírforma egyértelműen az amerikai gátfutók javára szólt, ön hitt-e abban, hogy esetleg hazai környezetben sikerül legyőznie őket? Talán új Eu- rópa-csúccsal?- Mint mondtam, egy versenyen minden lehetséges. Mégis, Foster legjobbja, a 13,11 kicsit távolinak tűnik. A VB előtt jó formában voltam, 13,45-tel új finn csúcsot állítottam fel... A döntő előtt idegesebb voltam a megszokottnál, tudtam, hogy honfitársaim jó szereplést várnak tőlem, s ez görcsösen hat az emberre. Biztos voltam benne, a döntőben csak akkor kereshetek, ha egyetlenegyszer sem hibázok. Sajnos, az utolsó két gátat nem vettem optimálisan, s hiába vétett nagyot Foster, így az arany saját hibámból mégis elérhetetlen volt... Nos, az Európa-csúcshoz: természetesen gondoltam rá, s hazudnék, ha azt mondanám, azóta is nem furdalja az oldalam. Itt Prágában sem sikerült, de talán a következő versenyeken. Ha nem, akkor jövőre. Remélem, hogy egyszer még mint Európa-rekorderről irhát rólam... Mit tehet ehhez hozzá az újságíró? Csak annyit, hogy a szimpatikus, nagyszerű finn sportember kívánságának szívesen eleget URBÁN KLÁRA
