Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1983-08-25 / 200. szám, csütörtök

Ifjú tehetségek seregszemléje Színvonalas hangversenyek a patinás fürdővárosban Az elmúlt napokban zajlott le Trenčianske Teplicében a fiatal előadóművészek seregszemléje. A bájos fürdőváros 17. alkalommal adott otthont az ifjú szlovákiai te­hetségeknek, meghívott vendé­geknek, s a közönségnek egy­aránt. A seregszemle fő célja: le­hetőséget nyújtani a még ismeret­len fiatal művészeknek a szakma­beliek és a nagyközönség előtti bemutatkozásra. Meg kell említeni azt a hazai viszonylatokban szinte egyedülálló tényt, hogy az egyes - sportnyelven szólva - „teljesít­ményeket“ szakmai értékelések követik. A közönség soraiban je­len vannak a hangversenyirodák, zenekarok és a különböző zenei intézmények képviselői, továbbá újságírók, tudósítók, a rádió és a televízió munkatársai, cseh­országi vendégek, s nem utolsó­sorban a zenekritikusok. A közre­működőkön és érdeklődőkön kívül ők is részt vesznek a délelőtti órákban zajló, rendkívül őszinte és jóindulatú szakmai értékeléseken, melyek megállapításai sok eset­ben döntő fontosságúak egy-egy ifjú művész további fejlődésének szempontjából. Ugyanakkor a szakemberek számára is értéke­sek ezek a találkozók, hiszen ké­pet kapnak a pályakezdő művé­szek problémáiról, alkalom nyílik a vitára, különböző szakmai kér­dések megbeszélésére, s nem utolsósorban különböző fellépési lehetőségek felkínálására. Az idei rendezvény programján 12 hangverseny, 4 értékelő be­szélgetés és a Peter Toperczer vezette zongoraszeminárium sze­repelt. A hangversenyeken általá­ban két ifjú művész mutatkozott be. Eltérő jellegű volt a fiatal szlo­vák zeneszerzők müveit és az idei 7. Mikuláš Schneider-Trnavský énekverseny győzteseit bemutató hangverseny. Az előző koncert rendkívül dicséretes tény, hiszen a Szlovák Zeneszerzők Szövetsé­ge, mely egyébként a seregszem­le fő rendezője, rendszeresen be­mutatja a legifjabb zeneszerző ge­neráció alkotásait. A másik viszont a rendezők figyelmességére vall, ugyanis az országos énekverseny nem sokkal a seregszemle előtt került lebonyolításra. A csaknem harminc ifjú szólista közül csak a legkiválóbbakról sze­retnénk szólni. A sor elejére kíván­kozik a nyitóhangverseny - mely egyben a seregszemle egyetlen zenekari hangversenye volt - há­rom fiatal szólistája: Juraj čižma- rovič és ifj. Bohdan Warchal (Bach Szabó Imre nyerte a kritikusok diját (A szerző felvétele) kéthegedüs koncertjének tolmá- csolói) és Marián Pivka, Haydn D dúr zongoraversenyének szólis­tája. Mindhárom művész bebizo­nyította: megérdemelt volt az a rendkívüli kitüntetés, hogy a vi­lághírű Szlovák Kamarazenekar partnereként szerepelhetett. A továbbiakban szembetűnő volt az énekesek és a zongoristák számbeli fölénye (9 illetve 7). Hú képe ez a jelenlegi szlovákiai „szólistakészletnek“. Főleg a fú­vósok és a vonóshangszerek kép­viselői hiányoztak. Az énekesek közül kiemeljük a Trnavský-ver- seny győztesének Ivan Ožvátnak, valamint a két szopranistának, Ire­na Lukáčovának és Viktória Dudo- vának a fellépését. Külön öröm a részt vevő zongoristák produkci­óinak nagyon magas művészi színvonala. Elmondható ez a főis­kolai hallgatókról: Zuzana Paule- chovárólés Skuta Miklósról ugyan­úgy, mint a konzervatorista Zu­zana Hudecováról és Daniel Bura- novskýról. Kiemelkedőt nyújtott Negyedszer a Kis-Duna partján SIKERES KÉPZŐ- ÉS FOTÓMŰVÉSZETI ALKOTÓTÁBOR Csütörtöki András másodéves egyetemi hallgató alkotás közben (Gyökeres György felvétele) Idén nyáron immár negyedszer rendezték meg Nyárasdon (Topol- níky) a képző- és fotóművészeti alkotótábort. A két hét során bárki bekapcsolódhatott a munkába, aki vonzalmat érzett a képzőművé­szet vagy a fényképezés iránt. Nyárasd határában a Kis-Duna egyik legszebb szakasza nyújtott lehetőséget arra, hogy a kezdő vagy már ismert művészeink és amatőr alkotóink találkozhassa­nak, vitatkozzanak, együtt dolgoz­zanak és elemezzék munkáikat. Az alkotótábor életképessége elsősorban a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járási Népmű­velési Központ dolgozóinak kez­deményező munkáját tükrözi. Hogy a szervezés fáradalmai nem hiábavalóak, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az alkotótábor iránt évről évre nő az érdeklődés. Két héten át a tábor lakóinak szá­ma harminc és ötven fő körül vál­tozott, hiszen állandóan érkeztek újabb és újabb érdeklődők, vagy akadtak olyanok is, akik csak né­hány napra kapcsolódhattak be az alkotótábor munkára ösztönző légkörébe. A festészet, a grafika, a szobrászat, a fényképezés és a különféle textilmunkák iránt ér­deklődő kisebb csoportokat egy- egy szakképzett fiatal művész irá­nyította. Esténként pedig a tábor­lakók aznapi munkájukat bemutat­ták közös véleményezésre. Már hagyománnyá vált, hogy két hét munkájának anyagából évente kiállítást rendeznek. így lesz ez az idén is. A tárlat szep­temberben nyílik meg Dunaszer­dahelyen (Dunajská Streda). KÁNTOR MÁRIA még. Ján Slávik gordonkán, Igor Fábera oboán és Ľubomír Žovic akkordeonista. írásunk jellege és a rendezvény terjedelme nem nyújt lehetőséget arra, hogy szót ejtsünk az egyes interpretációk sajátosságáról és dramaturgiájá­ról. Egy fiatal művész esetében azonban ezt mindenképp meg kell tennünk. Említettük már, hogy e rendez­vény seregszemle, tehát nem ver­seny jellegű. Egyetlen díjat azon­ban minden évben kiosztanak - a legjobb közreműködőnek kijá­ró kritikusok díját. Ezt a dijat ezút­tal a Szlovák Zenei Alap ösztöndí­jasa, az érsekújvári (Nové Zámky) Szabó Imre kapta. A 29 éves or- gonamúvész a Teplicéhez közeli Omšenie községben tartott hang­versenyén érett, professzionális színvonalon előadott játékával lepte meg közönségét. A precíz ujjtechnika, a kitűnő és rendkívül jó érzékkel megválasztott regiszt­ráció s a mesteri dramaturgia (Buxtehude, Bach, Liszt, Očenáš, Koloss, Dubois) végül is az emlí­tett elismerést eredményezte. Megemlítendő még, hogy a se­regszemlén rendszeresen fellép­nek neves művészek. Ezúttal Raj- mund Kákoni akkordeon- és Zsapka József gitárművész, vala­mint két cseh vendég, Jan Opšitoš hegedű- és František Hudeček zongoraművész is nagy sikert ara­tott. Az ígéretesen magas és ki­egyenlített színvonalú hangver­senysorozat végére a 70 éves La­dislav Holoubek érdemes művész müveiből összeállított matiné tett méltó pontot. VAJDA GÉZA František Peterka: Gyermekkorom helye (fametszet) HATVAN GRAFIKUS Egy reprezentatív kiállításról A mai cseh grafikát bemutató gyűjteményes kiállítás, amelyet Szlovákia fővárosában láthatott a képzőművészetet kedvelő és legújabb eredményei iránt is ér­deklődő közönség, generációk ta­lálkozása volt. Cyril Bouda és Ka­rel Svolinsky nemzeti művészek­től, Alena Laufrováés Jan Otavaig több grafikus nemzedék alkotásai kerültek egymás mellé, alkalmat adva arra is, hogy a szlovákiai érdeklődők megismerjék a mai cseh grafika vonulatait. Az itt látott több mint kétszáz grafikai lap mindazt tükrözte, ami korunk grafikájában tartalmilag és technikailag foglalkoztatja a mű­vészeket. Amint az köztudott, a grafika reneszánszát éli, s így sajátosságaiból (intimitás, sokszo- rosíthatóság, rugalmas témavá­lasztás) kiindulva a legszélesebb Alacsony a heti óraszám Biológia a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetekben A mezőgazdasági szakmun­kásképző intézetekben 1973-tól, az új koncepció bevezetésével a legtöbb tantárgy heti óraszáma-< megváltozott. Az egyes évfolya­mokban megnövekedett az elmé­leti képzés heti óraszáma, az új tantárgyak bevezetésével és a meglevők heti óraszámának nö­velésével. Például a matematika az 1. osztályban heti 2 óráról 4 órára emelkedett. A 2. és a 3. osztályban is megmaradt csök­kentett számban, heti 2, illetve 1 óra terjedelemben. Ismeretes, hogy a matematika a számítás- technika új korszakát nyitja meg és rohamosan fejleszti, de nem minden termelési ágazatban egy­formán fontos a szerepe és jelen­tősége. Éppen ezért nem minden esetben indokolt a magas heti óra­szám matematikából. Talán azt is mondhatnánk, hogy más, hason­lóan fontos tantárgy rovására is mehet. Ha megvizsgáljuk a heti óraszámot biológiából, azt tapasz­taljuk, hogy minimálisan változott a matematikával szemben, heti 2 óra helyett 3 lett, de az is csupán az első évfolyamban. Márpedig egy jó kertészeti, illetve szőlészeti szakmunkás egész életén keresz­tül hatalmas biomasszát formál, az élő természettel állandóan kap­csolatban van, matematikából vi­szont csak az alapvető számtani műveletek rögződnek meg. A heti 3 órába sűrített tananyag nem teszi lehetővé, hogy a bioló­giai résztudományokat (botanika, zoológia, mikrobiológia) a szüksé­ges szinten sajátítsák el a tanulók. Ugyanakkor napjainkban a mező- gazdasági fejlődés olyan alkalma­zott biológiai ismereteket tartal­maz, melyek valamennyi növényi és állati termék előállításának alapjául szolgálnak. A tudomá­nyos igényű biológiai ismeretek állandóan többet követelő terme­lési és gyakorlati kérdésekre ad­nak választ. A termelési ágazatok területén általuk kutatják és tanul­mányozzák az élőlények genetikai és fiziológiai tulajdonságait, feltár­ják az ökológiai törvényszerűsé­geket. Ezen ismeretek lehetővé teszik az ember számára az élő szervezetek életműködésének irá­nyítását, amiben a szakmunkások közvetlenül részt vesznek. A kor­szerű biológiai ismeretek a mező­gazdasági szakmunkásképző in­tézetekben megkívánnák, hogy minden évfolyamban bevezessék a biológia oktatását, éspedig az 1. és 2. évfolyamban heti 2-2 órában, a 3. évfolyamban pedig heti 1 órá­ban mikrobiológiából, ugyanis a mikrobiológia a mezőgazdaság­ban a többi alkalmazott biológiai ismeretnek az alapja, ezt a jelen­legi tanterv azonban csak minimá­lisan érinti. Állandó vita tárgya, hogy az egyes közművelődési tantárgyak heti óraszáma nincs arányban a szakmunkásképzés jellegével, természetes, hogy a mezőgazda­sági szakmunkásképző iskola ta­nulóinak elsősorban a szaktantár­gyakat, a szakmai teendőket kell elsajátítaniuk, ezeknek pedig a korszerű biológiai ismeretanyag az alapja. Csak ennek birtokában képes a szakmunkás rugalmasan alkalmazkodni a követelmények­hez és megoldani az egyre igé­nyesebb gyakorlati kérdéseket. ZSAPKA IMRE, a Karvai (Kravany nad Dunajom) Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanára társadalmi rétegeknek adhat szel­lemi gazdagodást jelentő művészi élményt. Nem véletlenül állítják sokan azt, hogy a grafika lehető­ség az igényes tömegmúvészet megteremtéséhez, hiszen éppen a viszonylag egyszerű sokszorosí­tási eljárásokkal milliók számára tehetik hozzáférhetővé az egyes alkotásokat. Ezt még a grafikai eljárások sokszínűsége sem gá­tolja, hiszen egy-egy metszet, kő­nyomat, szitanyomat elméletileg végtelen számú másolat készíté­sét teszi lehetővé. A cseh grafikusok legidősebb nemzedékének képviselői (Karel Svolinský, Cyril Bouda, František Gross, Raimund Ondrášek, Ota Janeček, František Peterka) sok tekintetben egy klasszikus alapo­kon nyugvó iskolát fejlesztették tovább. Ez természtes, hiszen a cseh művészettörténet már a múlt században is jelentős grafi­kus alkotókat tartott számon. A fo­lyamat, amely máig érő fejlődést mutat, erőteljes ma is, amit a kiállí­táson látott grafikai lapok keletke­zési ideje is jelez. Ezen nem volt 1977-től régebben született alko­tás. Sőt, több olyan is akadt, amely 1983-ban készült egy-egy grafikus műhelyében. Ez is a kiál­lítás értékei közé tartozott, hiszen a címbe foglalt ,,mai“-ság többet jelent a meghatározatlan időegy­ségnél. Nem lehet a félmúlt, még kevésbé a lezárt életművek bemu­tatása. A „ma“, a „mai“ minden­képpen a változás, az útkeresés, a mindennapi alkotás. A tárlat így lehet a korszerű, elemző és szin­tézisre törekvő cseh grafika bemu­tatója. Ha a grafikusok közül ki is eme­lünk valakit, akkor azt a személyes benyomások, az intim élmények alapján tehetjük. így nőhetett lát­vánnyá a vonalak egyszerűségét, értelmező funkcióját jól ismerő Óta Janeček Nő című metszete. Ezen­kívül František Gross színes litog­ráfiáinak humanizált szerkezetei, Adolf Born játékos témái, Jirí Än­derte kollázsszerű képei jelente­nek maradandó élményt. A kiállításon megfelelő techni­kai színvonalon nyomtatott kataló­gust is kínáltak a látogatóknak. Bár az örömünk akkor lenne teljes, ha egy-egy grafikai lapot másolat­ként, esetleg nyomdai eljárással sokszorosítva árusítanának. DUSZA ISTVÁN Hasznos zsebkönyv Bakonyi Gábor vegyészmérnök fordításában az olvasó immár 3. kiadásban veheti kezébe Franti­šek Latka Matematikai képletgyűj­teményét, mely a budapesti Mű­szaki Könyvkiadó gondozásában jelent meg. E kiadvány megjelené­sét az is indokolja, hogy az előző magyar nyelvű kiadásokat ugyan­úgy hiába keressük a könyvpia­con, mint az eredeti szlovák nyel­vű kiadványt, amelynek címe: Mi­nilexikon z matematiky. A könyvben összegyűjtve meg­találhatók azok a képletek, ame­lyek minden középfokú oktatási intézmény (szakközépiskola, szakmunkásképző intézet, gimná­zium) matematikaanyagának alapjául szolgálnak. A képletek és szabályok elrendezése annyira át­tekinthető, hogy részletes magya­rázatok nélkül megérthetők. A képletek egy részét egyszerű példák is illusztrálják. A zsebkönyv forma főleg azért előnyös, mert így a képletgyüjte- ményt bármikor magunkkal vihet­jük, autóbuszon, vonaton vagy akár séta közben tanulmányoz­hatjuk. A képletgyújtemény nem­csak a középiskolásoknak, hanem a kezdő főiskolásoknak és a leve­lező hallgatóknak is fontos, mivel nekik gyakrabban kell felelevení­teniük a régen elfelejtett képlete­ket és szabályokat. Befejezésként megállapíthat­juk, hogy e gyűjtemény rendkívül hasznos iskolai segédeszköz, amelynek nagy előnye, hogy feles­legessé teszi a képletek tanulás közbeni gyűjtését. Ezért a kiad­ványt mindazoknak ajánlom, akik vizsgára készülnek, vagy csupán a napi tanulás során használják fel. (hgy) DJ SZC 6 1983. VIII.

Next

/
Thumbnails
Contents