Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)

1983-08-24 / 199. szám, szerda

Ismét tapasztaltabbak lettünk A tüzelőanyagokkal, az energiával és az üzemanyagokkal való gazdálkodásra irányuló társa­dalmi ellenőrzés a trenčini járás­ban is hozzájárult az e téren levő tartalékok feltárásához. A társa­dalmi ellenőrzés a pártszervek és -szervezetek vezetésével zajlott, miközben a vállalatok és az üze- mek gazdasági szervein kívül a társadalmi szervezetek is szé­leskörűen bekapcsolódtak végre­hajtásába. Az ellenőrzés első sza­kaszának eredményei, az észre­vételek, tapasztalatok alapján megvalósított intézkedések nem­csak hogy hozzájárultak az idei első félévi jó gazdasági eredmé­nyek eléréséhez, hanem értékes alapot jelentenek a jövő évi fel­adatok terveinek elkészítéséhez is. Ez a társadalmi ellenőrzés nagy visszhangra talált a járás vállalata­inál és üzemeiben, s ennek meg­felelően az ötleteknek a második szakaszban való megvalósításá­ból származó eredmények, és azok a javaslatok is, amelyek a következő évekre szólnak. A járási pártbizottság szüntele­nül szem előtt tartja, hogy a társa­dalmi ellenőrzés nem egyszeri kampány, hanem egyike azon eszközöknek, amelyek népgazda­ságunk hatékonyságának növelé­sét segítik elő. Az üzemekben és vállalatoknál ezért a kommunisták segítségével azért küzdenek, hogy elérjék: ezek a követelmé­nyek a dolgozók gondolkodás- módjában és cselekedeteiben is helyet kapjanak. Ezt a követelményt különösen azoknál a vállalatoknál tudatosít­ják, ahol már a termelés jellege is kikényszeríti a nagyfokú energia- fogyasztást. Járásunkban az ilyen vállalatok sorába tartozik többek között a nemšovái Skloobal, amely egyike a legnagyobb ener­giafogyasztóknak - évente 668 millió kilowattóra villamos energiát és 30 millió köbméter földgázt fo­gyaszt. E vállalat valóban nagy felelősségtudattal hajtja végre energiatakarékossági feladatait. Az üzemi pártbizottság teljes mér­tékben egyetért Milan Lamačka mérnök véleményével, melynek értelmében az energiagazdálko­dás nem csupán az energetikusok feladata, hanem minden dolgozó kötelessége. A különböző intézke­déseknek köszönhetően az üveggyártók között a vállalat or­szágos viszonylatban élen jár az energiamegtakaritásokat illetően. A társadalmi ellenőrzés alapján végrehajtott rövid lejárató intézke­dések a Skloobalban elsősorban azoknak a fogyatékosságoknak a felszámolására irányultak, ame­lyek a pazarlással kapcsolatosak. Pazarlást észleltek főleg a fűtés­ben, a gőzellátásban és más terü­leteken is. A hosszabb távra szóló tüzelőanyag- és áram-megtakarí- tási intézkedések a 7. ötéves terv­időszak szempontjából döntő fel­adatokat ölelik fel. Végrehajtásuk a csomagolóüveg gyártásában az energiaigényesség további csök­kentését eredményezi. A pártszervezet, a vállalatveze­tés és a társadalmi ellenőrzést irányitó bizottság jó együttműkö­désének lehettünk tanúi a Horné Srnie-i Cementgyárban is. A kü­lönböző intézkedések végrehajtá­sának köszönhetően a járásnak a legnagyobb energiafogyasztója az ötéves tervidőszak első két évében a tervezetten felül még 27,5 terajoule energiát takarított meg. Az ötéves tervidőszak végé­ig csupán a járás területén levő üzemekben 30 terajoule energiát akarnak megtakarítani, vállalati vi­szonylatban pedig 55-öt. Persze, ezeket az eredménye­ket saját erőből aligha érnék el. Ezért a cementgyártók kapcsolat­ba léptek a Cementgyárak és Mészégetők trenčini vezérigazga­tóságával valamint a Trenčini Ha­barcskutató Intézet szakemberei­vel. Tavaly létrehoztak egy komp­lex racionalizációs birgádot, amelynek feladatul adták, hogy a žiranyi mészégetőben oldják meg a kemence korszerűsítését, amely ugyancsak jelentős energia­megtakarítást eredményez. A Trenčini Szerszámgépgyár­ban a társadalmi ellenőrzéssel megbízott vállalati bizottság javas­latot tett arra, hogy a második szakaszban a vállalat egyes rész­legein szakbizottságokat hozza­nak létre. A vállalat igyekezetét és szervező munkáját dicsérik az el­ső félévben elért eredmények is. összesen 2 575 GJ energiát taka­rítottak meg tüzelőanyagokból, to­vábbá 26 MWh villamos energiát és 1538 liter üzemanyagot. Az eredmények ezútal azt is igazol­ják, hogy az egyes szakbizottsá­gok helyesen mutattak rá hatáskö­rükben az energiagazdálkodási fogyatékosságokra, s a dolgozók kezdeményezését és figyelmét is helyes irányba terelték. A Stará Turá-i Chirana kon­szernvállalatnál is nagy igényeket támaszt a kommunistákkal szem­ben a társadalmi ellenőrzés ered­ményeinek kiértékelése, illetve a társadalmi ellenőrzés során tett javaslatok megvalósítása. Főleg azért, mert a konszern egyes üze­mei és szervezetei az egész or­szág területén megtalálhatók, egymástól eléggé távol. Amint azonban az év első öt hónapjában az energiatakarékosságban elért eredmények bizonyítják, a kon­szern csaknem valamennyi válla­latánál, illetve üzemében kiegyen­súlyozott e téren a gazdálko­dásuk. A takarékossági intézkedések végrehajtásában jó eredményeket ér el a trenčini Merina vállalat is. A vállalati irányító bizottság tagja a vállalatigazgató is, s a bizottság rendszeres ülésezése is bizonyít­ja, hogy a társadalmi ellenőrzést komolyan veszik. Az év első felé­ben elért megtakarítások a tech­nológiai berendezéseken végre­hajtott innovációknak, számos műszaki-gazdasági intézkedés­nek és újítási javaslatnak köszön­hetők. Ezzel összefüggésben kü­lönösen kiemelkedő volt a követ­kezők kezdeményezése: Štefan Minarech, František Balcar, Ladis­lav Snopek, Jozef Hudek és má­sok. Közös erőfeszítésük eredmé­nyeként az év első felében 7,77 terajoule energiát takarítottak meg. Az üzemanyagmegtakarí­tásban nemcsak a féléves, hanem éves feladataikat is teljesítették az év első hat hónapjában. A járási pártbizottság és az egész pártaktíva a legfontosabb feladatai közé sorolja az energia- és a tüzelőanyagok megtakarítá­sának növelését, annak az irány­vonalnak a folytatását, amelyet a vállalatok és az üzemek a járás­ban e téren a magukévá tettek. Ügyelünk arra, hogy minden szer­vezetben - a legjobbak példájára - rendszeresen értékeljék és ki­sérjék figyelemmel a termelés energiaigényességének alakulá­sát. Minden gazdasági vezetéstől megköveteljük, hogy minden egyes javaslatot, melyet az ener­giatakarékossággal kapcsolatban tesznek, gondosan vizsgáljanak meg. Célul tűzzük ki, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyeknél az eredmények nem felelnek meg le­hetőségeiknek, kövessék az élen­járók példáját. Derűlátóak vagyunk, mert ma már ismét valamivel okosabbak, felkészültebbek vagyunk e tekin­tetben. A társadalmi ellenőrzés és az ennek kapcsán elfogadott in­tézkedések megvalósítása során szerzett tapasztalatokat ma már általánosíthatjuk, s ezek hatéko­nyan segíthetnek ott, ahol még különféle nehézségekkel küsz­ködnek. IGNÁC ZAŤKO, a trenčini járási pártbizottság titkára KOMMENTÁLJUK Tényleges teljesítmény Az elmúlt hetekben az első félévi elemzés megvitatása kapcsán több munkahelyen megállapították: a tényleges teljesítményeknek jobban kell tükröződniük a bérekben. Néz­zük meg jobban mi húzódik meg a fenti megállapítás hátteré­ben? Bérrendszerünk a képzettség, a munka nehézsége és a munkaeredmények szerinti bérdifferenciálás elvén alapul. Ezen elvek gyakorlati megvalósítása a tarifaosztályokba való helyes besorolással kezdődik. Egy felmérés viszont azt jelzi, hogy nem használják ki megfelelően a tarifaskála adta lehetőségeket. Például a munkások döntő hányadát négy tarifaosztályba sorolják, nagyon kevés személyt találunk az első vagy az utolsó osztályok valamelyikében. Ugyanez állapítható meg a műszaki-gazdasági dolgozók osztályokba sorolásáról is. Ami még feltűnőbb, az azonos osztályokban a munkások keresete közötti különbség alig 10-15 százalék. Pedig hatalmas különbség van az egyéni teljesítmények és a szakmai hozzáértés terén az egyes dolgozók között. Egy csoportvezető szerint, náluk a karbantartók egyharmada nyújt kiváló teljesítményt, ők jelentik a csúcsot a szakmában. A következő harmadba azokat sorolta, akik az átlagot nyújt­ják. Szerinte a többiek jóformán csak kiegészítik a létszámot. Ha a bérezés kérdését feszegetjük, a válasz szinte minde­nütt ugyanaz: az előírások nem engedik meg a bérek emelé­sét. A gazdasági vezetők ezen érvelése csupán részben helytálló. Bérpolitikánk világosan megszabja: gondoskodni kell arról, hogy a bérek emelkedését fedezze a munkaterme­lékenység és az anyagi erőforrások képzésének növekedése. Ahol ezt biztosítják, ott emelkedhetnek a bérek. Szlovákiában az első félévben a szocialista szektorban - az efsz-ek nélkül - kifizetett bérek összege 32 milliárd korona volt, a növeke­dés 3,2 százalék. Vagyis bérpolitikai elveink helyes alkalma­zása lehetőséget ad a bérek emelésére éppúgy, mint a diffe­renciálásra. Ezt a lehetőséget a gazdasági vezetők nem mindenütt használják ki. Miről van szó? Meg kell teremteni, „ki kell gazdálkodni“ azt az összeget, amellyel a béralapot emelni akarják. Erre van lehetőség. Először is a kezdeményezőterv alapján, vagyis a terven felüli feladatok vállalásával lehet magasabb bért is biztosítani. További lehetőség az első osztályba sorolt termé­kek arányának növelése. A termelésben létszámcsökkentés­sel megszabadulhatnak azoktól, akik csupán „jelen Vannak“ s az így megtakarított bért szétoszthatják azok között, akik ezt megérdemlik. S éppen az utóbbi lehetőséget végtelenül „óvatosan“ használják ki az egyes munkahelyeken. Több vezető nem vállalja a szemtől szembe értékelésből származó konfliktusokat. Ehelyett általános érvek ismételgetésével válaszol a bíráló megjegyzésekre. Az ilyen vezető akarva akaratlanul aláássa saját tekintélyét, csökkenti a kollektíva kezdeményezőkészségét és végső soron teljesítményét is. Persze nem lehet egyetérteni a munkások olyan hangzatos érveivel sem: hogy mi már megmondtuk a véleményünket a termelési értekezleten, a többi a vezetőktől függ. Először is, ha egy vagy több vélemény elhangzása után nem következik be a szorgalmazott változás - ez sokfélekép­pen minősíthető - de semmiképpen nem vonható le belőle az a következtetés, hogy kár a szóért. Minden munkahelyen van szakszervezet. Az érdem szerinti jutalmazás megvizsgálása szerepelhet egy gyűlés napirendjén. Arról már nem is szólva, hogy a munkahelyen dolgozó párttagoknak lehetőségük, sőt kötelessegük pártfórumon szólni a problémáról. Vagyis messzire eljuthat a kollektíva szava, ha ezt a többség szor­galmazza. Persze sokkal jobb az, ha ilyen kérdésekben nem a kollektívának kell kikényszerítenie a döntést, hanem maguk a vezetők szorgalmazzák a probléma megoldását, igényelve ehhez a kollektíva véleményét. Mert a kedvezőbb gazdasági eredmények elérésének lényeges előfeltétele bérpolitikai elveink helyes gyakorlati alkalmazása, hogy a munkabér valóban tükrözze a tényleges teljesítményt. CSETŐ JÁNOS Spekulációk az ingatlan-felvásárlókkal Hogyan jutott több mint négyszázezer koronához? A nemzeti bizottságok az álla­mi költségvetés jelentős része fölött rendelkeznek. Ez teszi le­hetővé, hogy irányítsák az adott területek fejlesztését, kielé­gítsék a lakosság jogos igénye­it. Tavaly például Szlovákiában a nemzeti bizottságok kiadásai 3,3 milliárd koronát tettek ki. Jogos elvárás, hogy a nemzeti bizottságok felelősségteljesen, hatékonyan gazdálkodjanak a rendelkezésükre álló pénzzel. Többségük kétségtelenül így is tesz. Vannak azonban egyének, akik visszaélnek beosztásukkal és különféle spekulációk útján egyéni haszonra próbálnak szert tenni. így cselekedett Margita Suchá, az Érsekújvárt (Nové Zámky) Vá­rosi Nemzeti Bizottsága pénzügyi osztályának szakelőadója. Mint is­meretes, a nemzeti bizottságok néha - elsősorban szanálás, kor­szerűsítés céljából - családi háza­kat vásárolnak tulajdonosaiktól. Mindezt természetesen fontos rendeletek szabályozzák. A vásár­lásról az illetékes szerveknek kell dönteniük, a ház értékét szakem­ber becsüli fel, az adásvételt pon­tosan megszabott módon bonyo­lítják le. A rendeletek durva megsértése Margita Suchá különböző ingó­ságok felvásárlásának ürügyén a társadalom pénzéből soha meg nem valósított vételeket is kifize­tett. Átutalási megbízásokat hami­sított, az? Állami Bank helyi kiren­deltségének ezek alapján saját betétkönyvére, valamint 83 éves anyja és Henrich fia betétkönyvére jelentős összegeket utalt át: összesen 420 000 koronát. Margi­ta Suchá az így szerzett pénzt kivette a betétkönyvekről és kü­lönböző célokra használta fel. Bűncselekményét teljes mér­tékben beismerte. Miért tette ezt? Azt állította, hogy rossz anyagi viszonyai kényszeritették, közös háztartásban élt idős anyjával, ta­nuló fiával és bevételük összesen alig haladta meg a 3000 koronát. - Ha emelték volna a fizetésemet, nem nyúltam volna idegen pénz­hez - mondta. Valóban így volt ez? Csalásso­rozatát azzal kezdte, hogy a bank ■ útján egy állítólagos ingatlanfelvá­sárlásért 48 194 koronát utalt át anyja betétkönyvére. Ha valóban csak rossz anyagi viszonyai miatt cselekedett volna így, ez az összeg hosszabb ideig is elegen­dő lett volna fizetése és anyja nyugdíja kiegészítésére. Evéssel jön meg azonban az étvágy, rövid időn belül további összegeket, 48 997 koronát, 87 901 koronát, 74 985 koronát, majd 98 932 koro­nát utalt át anyja betétkönyvére. Ugyanebben az időszakban fia betétkönyve hasonló módon 54 612 koronával gyarapodott. Egészen nyilvánvaló, hogy csa­lásról volt szó és erre nem anyagi helyzete kényszerítette. Utóvégre többek között személygépkocsit is vásárolt a lopott pénzből és ez igazán nem tadozik a mindennapi szükségletek közé. Bűnösségét azzal az állítással próbálta enyhíteni, hogy a városi nemzeti bizottság egyik dolgozója mindjárt az elején rajtakapta a csaláson és a hallgatásért 60 ezer koronát kért tőle. A megneve­zett dolgozó azonban időközben meghalt és az egész állítás na­gyon valószínűtlen, hiszen az első csalással Suchá 48 194 koronát szerzett és aligha adott ebből 60 ezret a hallgatásért. Beosztásával durván visszaélt, ezt tanúsítja az is, hogy a városi nemzeti bizottság pénzéből utalta át szövetkezeti lakása lakbérét, összesen 6384 koronát. Milyen volt az ellenőrzés? Margita Suchának természete­sen voltak felettesei, akiknek köte­lességük lett volna munkájának ellenőrzése. Mindenekelőtt Franti­šek Karádira gondolunk, a pénz­ügyi osztály vezetőjére, aki a bíró­ságon azt mondta, hogy Margita Suchá már sokkal régebben dol­gozott a nemzeti bizottságon mint ő és így teljes mértékben megbí­zott benne. Beismerte, hogy Su­chá sokszor hiányosan kitöltött átutalási megbízásokat adott neki aláírásra, így például nem szere­pelt rajta a fizetés célja, ezt Suchá utólag írhatta be. Pedig az állam- igazgatásban mindennemű döntés jóváhagyása, így tehát az aláírás­sal hitelesített feielősségvállalás sem lehet formális! Ilyen esetek­ben nem fogadható el az olyan magyarázkodás, hogy a vezető­nek sok volt a hivatalos elfoglalt­sága, vagy pedig teljesen megbí­zott a javaslatot előterjesztő be­osztottjában. A büntetés Margita Suchá a vizsgálati eljá­rás során igyekezett az általa oko­zott kárt megtéríteni - összesen 244 818 koronát fizetett vissza. Ez természetesen csak enyhítő körül­mény. A Bratislavai Kerületi Bíró­ság a társadalmi tulajdon megká­rosításáért, hivatalával való visz- szaélésért 12 évi szabadságvesz­tésre ítélte. Büntetése letöltése után öt évig nem tölthet be anyagi felelősséggel járó hivatalt. Ezenkí­vül meg kell térítenie 175 187 ko­ronát. Karádit, akit kötelességei elmulasztásáért vontak felelős­ségre, 18 hónapi szabadságvesz­tésre ítélték, de büntetésének le­töltését 3 évre felfüggesztette. A fellebbviteli eljárás során a Legfelsőbb Bíróság foglalkozott az üggyel. Suchá büntetését meg­erősítette, csupán a megtérítendő kár összegét változtatta némileg meg. Karádi esetében azonban hatálytalanította a kerületi bíróság döntését, rámutatva: Karádi bű­nössége nem abban rejlik, hogy beosztottja félrevezette, hanem abban, hogy a szükséges bizony­latok nélkül írta alá a pénzátutalási nyomtatványokat. Ezért Karádit 18 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Amint Gabriel Martinec, a váro­si nemzeti bizottság elnöke el­mondotta, a nemzeti bizottság ta­nácsa nagyon konkrét intézkedé­seket hozott a pénzügyi fegyelem megszilárdítására, a szabályok és rendeletek szigorú megtartására. Az ügyintézés menetének pontos meghatározásával kizárják annak lehetőségét, hogy bizonyos jog­kört egy személy képviseljen. A pénzügyi bizonylatokat ketten írják alá, akik kölcsönösen ellenőr­zik egymást. Az ingatlanok felvá­sárlása esetében csak az összes irat, bizonylat felülbírálása, a tulaj­donjogi kérdések rendezése után fizetik ki a vételárat. Amint az elnök elmondta, több személycse­rét hajtottak végre, és bíznak ab­ban, a foganatosított intézkedé­sek, valamint a következetes ellenőrzés kizárja, hogy hasonló eset megismétlődhessen. JAROSLAV MEŠKO DJ SZÚ 1983. VIII. 2

Next

/
Thumbnails
Contents