Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-09 / 160. szám, szombat

Egy hét a nagyvilágban Július 2-töl július 8-ig Szombat: A Bekaa-völgyben kiújultak a harcok a kétnapos tűzszünet után - Franciaország légihídon hadfel­szerelések szállítását kezdte meg a csádi kormány­nak. Vasárnap: Hattagú palesztin küldöttség tárgyalt Damaszkusz­ban a Szíria és a PFSZ közötti viszály elsimításáról- George Bush Finnországból Dániába érkezett Hétfő: Helmut Kohl megkezdte négynapos szovjetunióbe­li látogatását - Shultz amerikai külügyminiszter Pakisztánból a Közel-Keletre érkezett. Kedd: Martin Dzúr hadseregtábornok, nemzetvédelmi mi­niszter megérkezett Moszkvába - A nicaraguai külügyminisztert Madridban fogadta Felipe Gonzá­lez spanyol kormányfő Szerda: Richard Stone amerikai elnöki különmegbízott megkezdte tíznapos közép-amerikai körútját.- New Yorkban az ENSZ előkészítő bizottsága a leszerelési világértekezlet összehívásáról és idő­pontjáról tanácskozott Csütörtök: Az amerikai képviselóház küldöttsége Moszkvában találkozott a Legfelsőbb Tanács delegációjával Péntek: A Chilei szakszervezetek újabb tiltakozó akciói a junta politikája ellen Szovjet-nyugatnémet csúcs a Kremlben Az utóbbi hónapokban számta­lanszor elhangzott, hogy a nem­zetközi feszültség rendkívüli mér­tékben kiéleződött. A kelet-nyu- gati kapcsolatok lefékeződtek, s ilyen helyzetben pozitívumként kell elkönyvelni az e heti szovjet -nyugatnémet csúcsszintü tárgya­lások puszta létrejöttét is. Helmut Kohl moszkvai látogatása kap­csán egy pillanatig sem volt kétsé­ges, hogy nehéz tárgyalásokra kell számítani. Ennek oka abban keresendő, hogy a bonni kabinet feltétlenül elfogadta az európai kö­zepes hatótávolságú rakéták ügyében elfoglalt amerikai állás­pontot. A szovjet lapok a kancellár ér­kezésének napján nem titkolták, hogy a Szovjetuniót aggasztja az NSZK külpoltikájában bekövetke­zett hangsúlyeltolódás, ám építő korlátozásáról folyó genfi tárgyalá­sokon, addig az USA látszattár­gyalásokat folytat. Eleve elfogad­hatatlan követeléseivel egyoldalú leszerelést kíván a Szovjetuniótól, s közben előkészületeket tesz a közepes hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítésére“. A szovjet kormányfő arra figyel­meztetett ismét, hogy a rakéták elhelyezése megbontaná az erőe­gyensúlyt és tovább rontaná a helyzetet. Megerősítette: ha a NATO nem vonja vissza tervét, akkor a Szovjetunió nem a genfi tárgyalásokon tett engedmények­kel válaszol, - amint azt néhány nyugati vezető hangoztatja -, ha­nem szövetségesei és saját biz­tonsága érdekében létrehozza a NATO új katonai potenciálját ellensúlyozó erőt. Nyikolaj Tyiho­nov leszögezte, hogy szovjet véle­mény szerint Genfben még van lehetőség a megállapodásra, ezért felszólította a NATO-t és az NSZK-t: segítsék elő egy alacso­Felvételünk a szovjet-nyugatnémet csúcstalálkozón készült (ČSTK-felvétel) jellegű, a kétoldalú kapcsolatok és a világbéke érdekeit szolgáló megbeszélésekre számítottak. A szovjet lapok idézték a Der Spie­gelnek adott Andropov-nyilatko- zatot, amelyben a szovjet párt- és állami vezető leszögezte, hogy a két ország békés együttműködé­se az európai stabilitás fontos té­nyezője. Kohl kancellár moszkvai útja előtt többször is megismételte, hogy a megegyezés lehetőségét keresi szovjetunióbeli tárgyalása­in. Azt is többször hangsúlyozta, hogy nem kíván közvetíteni Moszkva és Washington között, tárgyalásain csak az NSZK állás­pontját képviseli. Megerősítette vi­szont, hogy Genscher külügymi­niszter a jövő hét közepén az Egyesül Államokba utazik, hogy tájékoztassa Reagan elnököt moszkvai tárgyalásainak eredmé­nyeiről. Amint az várható volt, a szovjet -nyugatnémet eszmecserék kö­zéppontjában a kétoldalú kapcso­latok mellett a rakétakérdés állt. Nyikolaj Tyihonov a vendégei tisz­teletére adott díszvacsorán hang­súlyozta: „Miközben a Szovjet­unió mindent elkövet az igaz­ságos, kölcsönösen elfogadható megállapodás létrejötte érdeké­ben az európai atomfegyverek nyabb szinten megvalósuló erőe­gyensúlyt eredményező megálla­podás létrejöttét. „Annak a hívei vagyunk, hogy partnerek legyünk, ne pedig ellenfelek“-hangsúlyoz- ta a szovjet miniszterelnök. Helmut Kohl válaszában leszö­gezte, hogy bonni értékelés sze­rint az európai egyensúly vagy a NATO pótfegyverkezésével, vagy a Szovjetunió által teendő engedményekkel érhető el. Meg­erősítette, hogy az NSZK változat­lanul kitart a NATO kettős rakéta­határozata mellett, vagyis, ha az év végéig Genfben nem jön létre megállapodás: decembertől meg­kezdődik a rakétatelepítés. Helmut Kohl sajtóértekezletén hasznosaknak és őszintéknek mi­nősítette moszkvai eszmecseréit. A nézetek ugyan nem közeledtek, de véleménye szerint jobban meg­ismerték egymás álláspontját. Megismételte, hogy a bonni kor­mány békét, jószomszédi kapcso­latokat akar fenntartani. A TASZSZ Kohl pohárköszöntőjé­ről megállapította: egyet kell érteni azzal a kijelentésével, hogy az európai és az egyetemes béke szilárdítása csakis közös erővel lehetséges. A hírügynökség hoz­záfűzte: „Nem elég ezt a tételt csak hirdetni, konkrét tettekre van szükség Bonn részéről is ahhoz, hogy a tarlós béke realitás le­gyen.“ Kohl tárgyalásain tehát a raké­takérdésben nem közeledtek az álláspontok, pedig valószínűleg ez volt az utolsó magas szintű kelet -nyugati párbeszéd a rakétatele­pítés megkezdése előtt. Lehető­ség a megállapodásra azonban még mindig van. Amerikai képviselők tárgyalásai Moszkvában A kelet-nyugati párbeszéd foly­tatódásának további jele a wa­shingtoni képviselőház küldöttsé­gének moszkvai látogatása. A Legfelsőbb Tanács delegációjá­val lezajlott eszmecseréken az amerikai küldöttség vezetője, Tho­mas Foley hangsúlyozta: „Kap­csolatainknak jobbra kell fordulni­uk. Fogadtatásunkat úgy tekintjük, mint komoly szándékot a szovjet fél részéről a kapcsolatok javítá­sára, s ebben a szándékukban mi tökéletesen osztozunk önökkel“ - mondotta. A szovjet parlamenti küldöttség nevében Borisz Pono­marjov, a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsa külügyi bi­zottságának elnöke úgy vélte, hogy az eszmecserék igazolták a két nagyhatalom közötti konst­ruktív párbeszéd fontosságát. „Habár a viták olykor hevesek voltak, beigazolódott, ha a felek őszintén akarják, hozzájárulhat­nak a kapcsolatainkban meglevő feszültség enyhítéséhez.“ Az amerikai képviselők is helyeselték azt a megállapítását, hogy az USA-nak és a Szovjetuniónak nincs más ésszerű lehetősége, mint hogy megállapodjon egymás­sal. A parlamenti küldöttségek ta­lálkozóján a szovjet képviselők azt a reményüket fejezték ki, hogy az amerikai küldöttség tagjai hazatér­tük után a washingtoni törvényho­zásban minden tőlük telhetőt meg­tesznek a nukleáris fegyverek be­fagyasztását követelő, a kormá­nyokra nézve kötelező érvényű megállapodás létrejötte érde­kében. Shultz a Közel-Keleten Pakisztáni látogatása idején az elmúlt hét végén utasította Rea­gan amerikai elnök külügyminisz­terét, hogy Iszlámábádból a Kö­zel-Keletre látogasson. Ez a hirte­len jött fehérházi döntés is jelzi, hogy az amerikai elnök veszélyez­tetve érzi az ún. Reagan-féle kö­zel-keleti rendezési terv megvaló­sítását. Szíria ugyanis az utóbbi napokban megerősítette, hogy a terv részét képező, múlt hónap­ban megkötött libanoni-izraeli csapatkivonási megállapodást rosszabbnak tartja, mint a hírhedt Camp David-i szerződést. Shultz útjának leplezetlen célja az volt, hogy a damaszkuszi vezetést más belátásra bírja. Shultz tegnap be­fejezte közel-keleti ingázását és elutazása előtt úgy nyilatkozott, hogy hamarosan visszatér a Kö- zel-Keletre, tehát bizonyos, hogy útja nem érte el a célját. Hafez Asszad elnök közölte Shultz-cal, hogy Szíria döntése végleges, el­veti a libanoni-izraeli megállapo­dást. A héten ugyancsak Damasz- kuszban tárgyalt a PFSZ hattagú bizottsága a szíriai vezetés és az El-Fatah palesztin szervezet vitá­jának az elsimításáról. Szíriában megerősítették, hogy Arafat ismét visszatérhet Damaszkuszba, ha nyilvánosan bocsánatot kér az ország vezetése ellen hangozta­tott vádjaiért. Arafatot, mint isme­retes, két héttel ezelőtt azért utasí­tották ki, mert a damaszkuszi ve­zetést a lázadó palesztin erők tá­mogatásával vádolta. A palesztin mozgalmon belül a héten intenzív tárgyalások folytak az egymással szemben álló csoportok között tá­madt viszályok elsimítása érdeké­ben. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET KIS _____ NYELVŐR Ad minisztráció és adminisztratíva Az Adminisztráció nyelvünkben a gyakrabban használt latin eredetű idegen szavak közé tartozik. Szerteágazó jelentései közül nem mindegyiket tudjuk visszaadni magyar szóval. Az igazgatás, ügyintézés, ügykezelés nem meríti ki gazdag jelenté­sét, ezért bizonyos esetekben használata elkerülhetetlén. Ez a gazdag jelentésű nemzetközi szó talán minden európai nyelvben használatos. Más nyelvekben természetesen olyan fogalom jelölésére is használják, amelyre nekünk jó magyar szavunk van. Az angolban és a franciában például általános kormány vagy kormányzat jelentésben. Talán e nyelvek hatására terjedt el ilyen jelentésben sajtónkban is. De a tömegtájékoztatás egyéb eszközeiben is egyre gyakrabban bukkan fel olyan kapcso­latban mint például: „Carter-adminisztráció kudarca“; „a Rea- gan-adminisztráció törekvése“ stb. Ebben a jelentésében semmi­vel sem mond többet vagy mást, mint a kormány vagy a kormány­zat, tehát e kifogástalan magyar szavakat szorítja háttérbe. A csehszlovákiai magyar publicisztika nyelvhasználata még kevésbé tud ellenállni az erőteljes idegen hatásnak. Benne a szükségesnek vélt, valójában azonban fölösleges idegen szók még sokkal gyakoribbak. S ami külön jellemzője csehszlovákiai magyar nyelvhasználatunknak: az adminisztrációt is, mint sok más nemzetközi szót, szlovák illetve cseh közvetítéssel újra honosítottuk. Ennek az újra átvett szónak sajátos alakja került ebbe a mondatba: „... Carter elnök adminisztratívája... éleszt­getni kezdte az agresszív külpolitika irányvonalát...“ Néhány sorral tovább ugyanez a következő kapcsolatban: „Ezeket a terveket R. Reagan adminisztratívája már 1981 októ­ber elején konkretizálta...“ De nemcsak birtokos kapcsolatban, hanem összetétel utótag­jaként is találkozhatunk ezzel a kétszeresen idegen szóval.* Például: ,,... a mozgalom kiterjedt egész Európára és arra kényszerítette a Reagan-adminisztratívát..hogy taktikázáshoz folyamodjon...“ Mindhárom idézet szlovák, illetve szláv változatát tartalmazza a kérdéses nemzetközi szónak. Az adminisztratíva szóalak ugyanis nem szerepel sem a Magyar értelmező kéziszótárban, sem pedig az Idegen szavak és kifejezések szótárában. Ezek csupán az adminisztráció, adminisztratív, adminisztrátor változa­tokat tartják számon. Az említetthez leginkább hasonlító admi­nisztratív jelentése „adminisztrációval kapcsolatos“, például „adminisztratív intézkedés“. Mint a kapcsolatból kitűnik: ez melléknév. Ha az adminisztrációt kormány vagy kormányzat jelentésben helytelenítjük, még kevésbé fogadhatjuk el az adminisztratíva alakot. Ez ugyanis nem nyelvünk követelményeihez idomuló változat, s nagyon érződik rajta, hogy másod- vagy harmadkézből származik. Célszerűbb tehát megmaradnunk az általánosan használt és közérthető magyar kormány vagy kormányzat szavak mellett. MORVAY GÁBOR Címszók kivitele és behozatala? Egyik lapunkban arról olvastam tudósítást, hogy megnyitották a csehszlovák-magyar közös könyvkiadás harminc évének ered­ményeit bemutató kiállítást, s az eseményt megelőző sajtótájé­koztatón az erdekelt kiadók értékelték a harmincéves együttmű­ködést. „Többek között elmondták - olvastam a tudósításban -, hogy 1953 óta a csehszlovákiai kiadók 966 címszót 5 millió 323 példányban vittek ki. A Magyarországról behozott címszók száma meghaladta a 3800-at, s az összpéldányszám 4 millió 600 ezer volt.“ Az itteni kiadók tehát címszókat vittek ki, s Magyarországról címszókat hoztunk be - több millió példányban. Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnom, hogy itt valami nincs rendben a szóhasználattal. Ha megnézzük A magyar nyelv értelmező szótárában a címszó címszót, ezt olvashatjuk alatta: „Szótárban, lexikonban egy-egy cikk élén álló, kiemelten szedett szó (esetleg szókapcsolat) vagy név, amelyről a cikk szól“. Ehhez hadd tegyük hozzá, hogy a könyvtári munkában - a bibliográfiával és a katalógussal kapcsolatban - is használják a címszó-t, a szerző neve és a mű címe címszót alkothat, ha alatta szócikkszerüen adatok következnek. Ezt is figyelembe véve azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy címszót nem vihetünk ki és nem hozhatunk be, hacsak nem szótárakban, lexikonokban bibliográfiákban vagy katalógusokban történik a kivitelük és behozataluk. Nyilván nem erről van szó, hanem arról, hogy hány művet vittek ki az itteni kiadók, illetve hoztunk be onnan. De akkor hogy került a címszó a közlésbe? Aki ismeri a könyvkiadás szlovák szakszóit, már sejti is, hogy elsősoban a titul idegen szó lefordítása zavarta meg a tudósítót. A szlovákban ugyanis a titul nemcsak címet, rangot, hanem könyveimet is jelent. A magyarban a megfelelőjeként ismert titulus szintén jelenti a címet, rangot, de a könyveimet nem. Tehát ezt a mondatot: „V tomto roku vydáme dvesto titulov“ - nem fordíthatjuk így magyarra: „Ebben az évben kétszáz titulust adunk ki“, hanem csak így: „Ebben az évben kétszáz művet adunk ki.“ Nyilván a tudósító is érezte, hogy a titul-t nem helyettesítheti a titulus-sál (ez szokatlan volna a magyarban), sőt cím-nek sem fordíthatja (mert az is furcsán hangzanék, hogy ennyi meg ennyi címet vittünk ki és hoztunk be), így a címszó-nál kötött ki. Megerősítette őt szóválasztásában az a tény, hogy a bibliográfiával és a katalógussal kapcsolatban is előfordul ez a szó. Csakhogy - mint már hangsúlyoztuk - címszót nem lehet kivenni és behozni, ilyenkor a r/'ru/-nak a mű felel meg a magyar­ban. A bevezetésben idézett mondatok tehát így hangzanak helyesen: „Többek között elmondták, hogy a csehszlovákiai kiadók 966 művet 5 millió 323 példányban vittek ki. A Magyaror­szágról behozott művek száma meghaladta a 3800-at, s az összpéldányszám 4 millió 600 ezer volt." JAKAB ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1983. VII. 9.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents