Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-30 / 178. szám, szombat

EgO hét a nagyvilágban Július 23-tól 29-ig Szombat: Befejezte szovjetunióbeli látogatását a Kádár Já­nos vezette magyar párt- és kormányküldöttség - Irán nagyméretű offenzívát indított az iraki állá­sok ellen. Vasárnap: Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az államta­nács elnöke találkozott Franz-Josef Strausszal. a CSU elnökével, a bajor tartományi kormány miniszterelnökével. Hétfő: A Közös Piac acélipari válságáról kétnapos tárgya­lást kezdett a tíz ország gazdasági minisztere. Kedd: A kubai fővárosban nagygyűlésen emlékeztek meg a Moncada laktanya elleni támadás 30. évfordulójá­ról - Palesztin diákok ellen követtek el merényletet az izraeli megszállás alatt levő Hebronban. Szerda: Jasszer Arafat megkezdte belgrádi tárgyalásait. Csütörtök: Panamában megkezdődött a Contadora-csoport és a közép-amerikai országok külügyminisztereinek háromnapos eszmecseréje - A BT megkezdte a vi­tát a ciszjordániai helyzetről. Péntek: Moszkvában ünnepi gyűlésen emlékeztek meg az OSZDMP II. kongresszusának 80. évfordulójáról. A hőség és a nyári szabadsá­golások ellenére a nemzetközi sajtóban ~ nem érzékelhető az ilyenkor hagyományosan jelentke­ző „uborkaszezon“ - legalábbis ami a külpolitikai rovatok munkáját illeti. A figyelem mindenekelőtt a két feszültséggócra irányul. A közel-keleti, s ezen belül a liba­noni helyzet tovább éleződött, s rendkívül veszélyes méreteket öltött a közép-amerikai válság. Az USA újabb Vietnamot akar Közép-Ame rí kában - így értékeli számos felelős politikus és tekin­télyes cikkíró Reagan újabb lépé­seit, amelyek közel hozták egy nemzetközivé terebélyesedhető fegyveres konfliktus veszélyét a térségben. Mint ismeretes, nyolc amerikai hadihajó már megérke­zett a nicaraguai partok közelébe, s szó van újabb repülőgép-anya­hajó odavezényléséről is. A Pen­tagon szerint „így akarnak nyo- matékot adni a térség Amerika- barát országainak nyújtott támo­gatásnak“. Ezen kívül hat hóna­pon keresztül szárazföldi hondu- rasi-amerikai hadgyakorlatok egész sorozatára is sor kerül a ni­caraguai határok közelében. Reagan hétfőn találkozott Kis- singerrel, a közép-amerikai ügyekkel foglalkozó különleges bi­zottság vezetőjével, aki kijelentet­te, hogy az általa irányított csoport valószínűleg a jövő év februárjá­ban terjeszti elő javaslatait. Ebből talán nem túl kockázatos azt a kö­vetkeztetést levonni, hogy a Fehér Háznak nem érdeke a válság gyors és békés rendezése, hanem inkább a katonai megoldásra he­lyezi a súlyt. Az elnök keddi sajtó- tájékoztatóján hiába igyekezett eloszlatni a közép-amerikai politi­kájával kapcsolatos aggodalma­kat, kevesen hiszik el neki, hogy békés megoldást kíván. Hiszen már nemegyszer bizonyította, mindent hajlandó elkövetni az USA érdekeit kiszolgáló rezsimek támogatására, s a neki nem tetsző kormányok megingatására törek­szik. Az amerikai katonai erőde­monstrációt Nicaragua partjainál számos politikus és közéleti sze­mélyiség ítélte el. Példaként említ­hetjük a francia külügyminisztert, nagyon sok amerikai szenátort, Mondale volt alelnököt, Vance egykori külügyminisztert stb. Leg­utóbb 200 amerikai protestáns egyházi vezető szintén ilyen érte­lemben foglalt állást. Fidel Castro a kubai fővárosban megtartott nagygyűlésen ismét megerősítette, hogy országa tá­mogatja a Contadora-csoport kez­deményezését a válság politikai rendezésére, s egyet ért Nicara­gua tárgyalási javaslataival is. Alá­húzta, Washington nemcsak Ku­bát, hanem egész Közép-Amerika békéjét veszélyezteti, nyíltan a törvényes nicaraguai kormány megdöntésére törekszik, ezért is támogatja a Hondurasban állomá­sozó somozista bandákat. Nyílt beavatkozást folytat Salvádorban is. Nicaraguai vezetők az utóbbi napokban többször hangsúlyoz­ták: készek szembeszállni a táma­dókkal, megvédeni forradalmukat. A Reuter hírügynökség közben beszámolt arról, hogy az USA Ni­caragua tengeri blokádjára készül - Washingtonban ezt nagy han­gon tagadják -, illetve egy ún. karanténfolyosó létrehozását fon­tolgatja, ami egyrészt rugalma­sabb a blokádnál, s a nemzetközi jog sem tér ki rá, ha nem vezet fegyveres konfliktushoz. Libanon felosztása a célja az országot megszállva tartó izraeli csapatok „átcsoporto­sításának“, amiről a múlt héten hozott döntést a Tel Aviv-i kor­mány. Ugyancsak erről tárgyal kedd óta Washingtonban Jichak Samir izraeli külügy- és Mose KISSINGER ÚJ MEGBÍZATÁSA Reagan elnök őslelete Közép-Amerika számára (The Daily Telegraph) Arensz hadügyminiszter. A Begin- kormány szerint az „átcsoportosí­tás“ az izraeli-libanoni megálla­podás alkalmazásának első sza­kaszát jelenti. A libanoni ellenzék véleménye ezzel szöges ellentét­ben áll. Dzsemajel államfő közel- múltbani washingtoni látogatásá­nak fő célja volt rávenni Reagant, teljesítse ígéretét és gyakoroljon nyomást Izraelre, hogy vonja ki csapatait Libanonból. Ezzel kap­csolatban a Valid Dzsumblatt ve­zette Nemzeti Megmentés! Front néven megalakult, az ellenzéki erőket tömörítő új szervezet fi­gyelmeztetett rá: a bejrúti kormány hibát követett el, amikor a válság megoldásának kérdésében meg­bízott az USA-ban, hiszen egy évvel ezelőtt éppen Washington adott zöld utat az ország elleni izraeli agressziónak. Washington és Tel Aviv érdekei a térségben megegyeznek. Mint ismeretes, Izrael az „át­csoportosítás“ keretében az or­szág déli részében vonja össze csapatait, s ezzel lényegében fel­osztja Libanont. A Bekaa-völgy­ben továbbra is teljes létszámban fenntartja erőit, az arab biztonsági alakulatok szíriai csapataival szemben álló frontvonalon. Az izraeliek által megszállt cisz- jordániai Hebronban pedig álar­cos merénylők arab diákokra nyi­tottak tüzet, hármat megöltek, kö­zel negyvenet megsebesítettek. Az izraeli szervek azonnali kijárási tilalmat rendeltek el és a PFSZ kérte a BT összehívását. Évek óta ez volt a legsúlyosabb incidens a Jordán folyó megszállt nyugati partján. Cuellar ENSZ-főtitkár saj­tónyilatkozatban szólította fel Izra­elt, hogy tegyen lépéseket a meg­szállt területek palesztin lakossá­gának a védelmére. Ciszjordániá- ban pedig kétnapos általános sztrájkot hirdettek meg a véres incidens miatt, az izraeli katonák több tüntetést brutálisan szétver­tek, és fegyverekkel kényszerítet­ték a sztrájkhoz csatlakozó keres­kedőket boltjaik kinyitására. Összeállította: MALINÁK ISTVÁN KIS _____ NY ELVŐR Ki vagy mi rendelkezhet? Ballagi Mórnak több mint száz esztendővel ezelőtt, 1873-ban megjelent, csaknem másfél ezer lap terjedelmű értelmező szótára a bizonyíték rá, hogy rendelkezik igénk elsődlegesen azt jelenti: parancsokat osztogat, megszabja valakinek vagy valakiknek a tevékenységét, dönt valamiben. Elég, ha csak ilyen példákra gondolunk: rendelkezzél velem! (régies udvariaskodó formula): vagyonáról írásban is rendelkezett; stb. Néhány évtizede - különösen a sajtónyelvben - rendkívül elterjedt az a fajta használat, amelyben a valaki rendelkezik valamivel szószerkezet már nem valóságos rendelkezésre utal, hanem csupán birtoklást fejez ki; azt jelzi, hogy valakinek valamije van. „X. Y. nagy szakmai gyakorlattal rendelkezik“. „Az eddigi jelentkezők nem rendelkeznek érettségivel“ - halljuk, olvassuk mind gyakrabban, holott csak arról van szó, hogy X. Y-nak nagy szakmai gyakorlata van, s az eddigi jelentkezőknek nincs érettsé­gijük. Megvan a rendelkezik ige korábbi jelentése ezekben is, de már jócskán háttérbe szorult. Az iménti használatot hellyel-közzel még elfogadhatjuk. De határozottan el kell ítélnünk a rendelkezik ige használatát olyan­kor, ha már nem is személy, hanem tárgy, élettelen dolog, tehát valami rendelkezik valamivel. Ilyenfélékre gondolok: „A Zsiguli kitűnő menettulajdonságokkal rendelkezik"; „a kenőolaj jó adott­ságokkal rendelkezik“; „mindkét szoba külön bejárattal rendelke­zik“; stb. S ugyancsak nagyon zavaró, ha a rendelkezik szót olyankor használjuk, amikor éppen valaminek a hiányáról beszé­lünk, pl.: „A vállalat 20 millió forint adóssággal rendelkezik.“. Ez már nem egyszerű jelentésváltozás, hanem káros jelentés­kiszélesedés, amely elszürkíti, elposványosítja beszédünket. GRÉTSY LÁSZLÓ Az SZKP tapasztalatainak történelmi jelentősége a fejlett szocialista társadalom építésében A haladó emberiség a szovjet néppel együtt jelentős jubileumot ünnepel - az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt II. kong­resszusának 80. évfordulóját. Ezen a kongresszuson alapították meg a bolsevik pártot. A legújabb kori történelem min­den fejleményére hatással volt és ma is hatással van a lenini SZKP- nak, ennek az új típusú munkás­pártnak, a szocialista forradalom, a szocializmus és a kommuniz­mus építése pártjának politikája. A Szovjetunió Kommunista Pártja az új típusú pártok közül elsőként járta meg a világra szóló jelentő­ségű történelmi győzelmek harcos útját. Óriási tapasztalatokra tett szert a milliós tömegek vezetésé­ben, a kizsákmányoló rendszerek ellen folytatott küzdelemben, majd később a nagy forradalmi változá­sok megvalósításában. A bolsevik párt számos történelmi fejlemény következtében elsőként töltötte be a győzelmes szocialista forrada­lom és a proletárdiktatúra szerve­zőjének szerepét. Úttörője volt az új, szocialista társadalom építésé­nek. A kis marxista szervezetektől a kommunisták sokmilliós hadse­regéig, az első szocialista állam kormányzó pártjáig való fejlődés útját megjárt SZKP tapasztalatai sokrétűek és tanulságosak. Az SZKP KB-nak az OSZDMP II. kongresszusa 80. évfordulója al­kalmából hozott határozata ezzel kapcsolatban megállapítja: „A párt 80 esztendő alatt a marxista forradalmárok kis szervezetéből hatalmas, összeforrott párttá ala­kult, amelynek soraiban ma több mint 18 millió kommunista van. A Szovjetunió Kommunista Pártja, amely a fejlett szocializmusban az egész nép pártja lett, nem veszíti el osztályjellegét és lényegét te­kintve továbbra is a munkásosz­tály pártja. A szovjet társadalom életében szüntelenül nő a kommu­nista párt szerepe.“ A szocializmus az SZKP veze­tésével győzött. Ennek a pártnak tapasztalatai alapvető erőforrást képeznek, amelyből merítenek a világ haladó, forradalmi erői, főleg a szocialista országok kom­munista pártjai. Ezek a tapasztala­tok számukra megbízható támaszt és védőpajzsot jelentenek, az elv- szerűségnek, az áldozatkészség­nek és a hősiességnek példái az akadályok és a nehézségek leküz­désében, a szocializmus építése módjainak keresésében, a sza­badságért, a demokráciáért és a békéért vívott harcban. A marxista-leninista tanítással felvértezett SZKP az oroszországi proletariátust elvezette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom­ig, amely megkezdte az emberi­ség átmenetét a kapitalizmusból a szocializmusba. Viszonylag rö­vid történelmi időszak alatt az új társadalmi rendszer, a szocializ­mus reális valósággá kezdett válni s ma a forradalmi világfolyamat döntő fontosságú ereje. Az új szovjet társadalom a marxizmus -leninizmus konkretizálása során továbbfejlesztette és valós tarta­lommal gazdagította ezt a tanítást. A szocialista társadalom építésé­nek úttörő tevékenysége az SZKP-nak és V. I. Leninnek, a vi­lág első szocialista állama alapító­jának történelmi érdeme. Jurij Andropov elvtárs ezt a tevékeny­séget így értékelte: „Lenin és a bolsevikok által alapított pártja élére állt az első győzelmes szo­cialista forradalomnak, amely alapjaiban változtatta meg a világ társadalmi és politikai arculatát. Ezzel új korszak nyílt meg - a munkásosztály és a néptöme­gek nagyszerű tetteinek és törté­nelmi sikereinek korszaka. A Marx által létrehozott tudományos szo­cializmus így egybeolvadt az új társadalmat építő dolgozók milliói­nak élő gyakorlatával.“ Az SZKP ezzel a gondolatok­ból, az eszmékből és a kívánsá­gokból valósággá változtatta a kommunizmust. A NOSZF győ­zelme új jelenség volt a nemzetkö­zi munkásosztály és a nemzetközi burzsoázia osztály harcában. En­nek a küzdelemnek alapvető meg­nyilvánulása lett a két társadalmi rend harca. A tőkés rendnek, amely gazdaságilag és katonailag erősebb volt és a szocialista rend­nek, amelyet a Szovjetunió képvi­selt és amelynek előnye volt a kommunizmus forradalmi pers­pektívája, a tömegek mozgósító energiája, az egész világ dolgozó­inak rokonszenve és támogatása. Az ellenforradalom legyőzése, a fiatal szovjet állam bel- és külpo­DJ SZÚ 4 1983. VII. 30. Karalábé, kalarábé vagy karaláb? Az északkeleti nyelvjárásterületen a karalábé alakot ismertük és használtuk, másutt azonban a kalarábé, karaláb alakokkal is találkoztam. Értelmező szótáraink csak a karalábé és a kalarábé alakokat említik meg, de a karalábé-1 helyezik az első helyre, e mellett közölve a szó értelmezését is. A magyar nyelv történelmi-etimológiai szótára szerint nagyon sok alakváltozatban fordult elő a magyarban ez a név. Csak néhányat említünk meg a rengeteg közül: kaulirapi, kaulérápé, kaulérépa (itt talán már magyarításra törekedtek), továbbá kele- rabi, kelerábi, korélabé, korélábé, karalábé, karaláb, karalábé, kareláb, kalaráb, kalabáré, kalarádé stb. Vagyis azt a következte­tést vonhatjuk le az adatokból, hogy igen nehezen alakult ki ez a ma előforduló három alak is a sokból. Bajor-osztrák eredetű szó, s többszörös átvétellel került a magyarba: nyilván ezzel magyarázható a rengeteg alakváltozat: mindig más-más alakban vették át, s itt is szaporodtak az alakváltozatok a név nehezen kiejthetősége miatt. Visszatérve a mához, úgy látszik, a karalábé alak használata szilárdult meg nyelvünkben, s csak helyenként, illetve a köznyelv­ben ritkán fordul elő a kalarábé alak. JAKAB ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents