Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-29 / 177. szám, péntek

ORVOSI TANÁCSADÓ Amit az öngyógyításról tudni kell Az utóbbi időben gyakran hal­lunk olyan véleményt, hogy a gyógyszer tulajdonképpen jogos társadalmi igény. Ilyenkor persze senki sem gondol arra, hogy egyes esetekben a gyógyszer alaptalan vagy helytelen haszná­lata káros is lehet. Nem titok ugyanis, hogy ma már csaknem minden családban akad valaki, aki az alapvető szaktudás hiánya elle­nére is meri kezelni önmagát, vagy pedig hozzátartozóit. Ezért foglalkozunk ma az öngyógyítás problémájával. Elsőrendű feladatunk tehát ke­rülni az öngyógyítás kockázatait, melyeket csaknem kizárólag az elégtelen szakismeret okoz. En­nek érdekében igyekezzünk meg­felelő képzéssel, az egészségne­velési és ismeretterjesztő források tanulmányozásával gyarapítani tudásunkat az egészséget, a be­tegséget, a farmakológiát (azaz gyógyszertant, a gyógyszerek szervezetre gyakorolt hatásával foglalkozó orvostudományi ágat) érintő alapfogalmakról. E minősé­gi előrelépés ellenére is tudatosí­tanunk kellene, hogy az öngyógyí­tást csakis egyszerű és egyértel­mű esetekben (pl. hasmenésnél, szorulásnál, meghűlésnél, fejfá­jásnál, fogfájásnál stb.) alkalmaz­hatjuk, de akkor is csak mint azon­nali és ideiglenes segélynyújtást, felhasználva házi gyógyszertá­runk eszközeit. Tekintettel arra, hogy a laikus (a nem szakember), nem ismeri a gyógyszerek mellék­hatását, vagy ártalmait, nem lenne helyes az ilyen jellegű gyógyítást tovább folytatni. A beteg tulajdon­képpeni kezelését bízzuk az or­vosra. Hosszadalmasabb gyógyí­tás (azaz rendszeres gyógyszer- fogyasztás) az alábbi, egészsé­günket érintő következményeket válthatja ki:- a gyógyszerre való hozzászo­kás veszélyét,- a gyógyszerek káros mellék­hatásait (még gyógyító adagnál is),- a gyógyszerek egymásra gyakorolt, sokszor mérgezéssel járó (felerősítő vagy közömbösítő) hatását,- a gyógyszerfogyasztással ki­váltott túlérzékenységi reakciót,- a túlzott gyógyszerfogyasz­tással járó toxikum (mérgező) ha­tást,- ellenjavallott gyógyszerek ál­tal kiváltott ártalmat. Az öngyógyítás mellett csak alapos mérlegelés után döntsünk, s tartsuk be a következő szabá­lyokat: 1. Gondosan értékeljük az ész­lelt tüneteket, nehogy beavatkozá­sunkkal ártsunk a betegnek. 2. Az egyidejűleg használt or­vosságok száma legyen minél ke­vesebb. 3. Meg kell fontolni, nem pótol- hatók-e a gyógyszerek inkább a hagyományos népi gyógymó­dokkal, pl. gyógynövényekkel, dié­tával. 4. Gyógyszert csak végső eset­ben használjunk, akkor is tartsuk be pontosan a hozzá mellékelt hasz­nálati utasítást (helytelen pl. fölös­legesen meghosszabbítani vagy lecsökkenteni a gyógyszeres ke­zelés idejét, nem közömbös az sem, hogy éhgyomorra vagy étke­zés után veszi be valaki a gyógy­szert, s az sem, hogy gyermek, felnőtt, vagy idős ember szedi). 5. Tudatosítsuk azt az általános szabályt: a recept nélkül beszer­zett gyógyszer (főleg ha annak használati módját nem konzultál­tuk orvossal) nem feltétlenül segít, sőt néha árthat is a betegnek. Szükséges továbbá levonnunk még az alábbi, a gyógyszersze­déssel szorosan összefüggő ta­nulságokat is: a) lejárt határidejű gyógyszerek nemcsak hatástalanok, de káro­sak is, b) egészségünket veszélyeztet­heti a túlzott vitaminfogyasztás is, c) a nyugtató és altató szerek­kel való visszaélés (a hozzászo­kás veszélyét előidéző túladagolt vagy fölöslegesen hosszú ideig használt gyógyszer) egészségká­rosító, d) az antibiotikumok (kemoterá­piás szerek, a gyulladást okozó mikroorganizmusokat elölő, vagy növekedésüket gátló gyógysze­rek) felelőtlen használata ellenja­vait, sok esetben hatástalan, sőt káros. Végezetül ne felejtsük: gyógy­szernek tekinthető minden olyan anyag, amely (akár a test felüle­tén, akár a test belsejében) gyó­gyító hatást vált ki. Dr. SZŐKE ISTVÁN KOMMENTÁLJUK Napbarnította fiatalasszony áll a kis üzem vezetőjének íróasztala előtt. A központi fűtés beszerelé­sét jött megrendelni. Csalódottság látszik az arcán, amikor a vezető azt mondja:- Ebben az évben maga az ötvenedik megrendelőnk... A munkálatokat az idén már nem tudjuk elvégezni, de a jövő év tavaszán eleget teszünk a meg­rendelésnek. Amikor a fiatalasszony távozik, Sárkány Miksa, a Nádszegi (Trsti- ce) Helyi Nemzeti Bizottság üze­mének a vezetője megjegyzi:- Az idén már huszonöt házba szereltük be a központi fűtést, s ugyanennyibe kell még az év végéig. Ezért már csak a jövő évre fogadhatunk el megrendeléseket. A kis üzemben hetvennégy em­ber dolgozik. A tetőszigetelésen kívül minden területen van szak­emberük. A legnépesebb a kőmű­vesek csoportja, de szép számmal vannak asztalosaik is. A lakatos, a vízvezeték-, a központifűtés- szerelő és a bádogosműhely ta­valy készült el. Éveken keresztül problémát okozott a kenyérellátás. Ezen úgy segítettek, hogy péksé­get létesítettek. A közelmúltban készült el az új létesítmény, amelyben az eszpresszó is helyet kapott.- Kezdettől úgy igyekeztünk dolgozni, hogy a lehető legjobban kielégítsük az igényeket - mondja az üzem vezetője.- A múlt évben 8 207 000 koro­na forgalmat értünk el, a tiszta nyereség 1 286 000 koronát tett ki - viszi tovább a szót Opál László- né. - Egymillió koronát a hnb fej­lesztési alapjára utaltunk át. A be­vétel 36 százaléka a lakossági szolgáltatásokból származik, 35 százalék pedig a nemzeti bizottsá­goknak végzett munkákból és 29 százaléka a szocialista szekto­roktól. Elhatározták, hogy a lakosság­tól eredő bevétel arányát ebben az évben ötven százalékra emelik. Az első félévben ez sikerült is, jóllehet az anyagbeszerzés nem kis gondot okoz. A központi fűtés kazánjait például Csehországból szerzik be. Az utazás, a szállítás természetesen növeli az önkölt­séget.- Jelenleg a Z-akcióban épülő tornateremnél, a posta és a régi kocsma átépítésénél bőven akad munkánk. A nyáron az iskolákat, az óvodákat is rendbe kell tenni. Ezenkívül kőműveseink a családi házak építésénél bérmunkában dolgoznak - világosít fel Sárkány Miksa. - A műhelyeinkben sem szünetel a munka. Az épületaszta­losainknak nemcsak erre az évre, hanem a jövő évre is vannak már megrendeléseik. A műhelyben Nagy Árpád ép­pen egy ajtó összeállításán dol­gozik.- Vörös- és borókafenyőfából dolgozunk - magyarázza. - A megrendelő határozza meg, hogy a nyílászáró szerkezeteket melyikből készítsük el. A szomszédos műhelyben Nagy László, Sándor Béla és Ju­hos István dolgozik. Ök bútort is készítenek. A lakatosok műhelyében csak néhányan dolgoznak. Bugár Ignác korlátok felületét csiszolja, Takács István pedig hegeszt. A fia, Tibor segít neki, aki vízvezetékszerelő­nek tanul, de a szünidőben itt dolgozik az apjával.- öt évvel ezelőtt kerültem ha­za. Azelőtt az egyik brnói üzem­ben szerelőként dolgoztam- vallja magáról Takács István. - Mun­kánk bőségesen van. A galántai járásban az épülő szövetkezeti házakban mi végezzük el a laka­tosmunkákat, de a helybeliektől is sok megrendelést kapunk. A pékség előtt vagy tízen ke­nyérre várnak. Blau Béla pék ép­pen most szedi ki a kemencéből a kenyereket. Menyhárt Béláné és Menyhárt Józsefné pedig a tésztát szakítják. Naponta hatszáz darab kenyeret sütnek. Előkerül Salát József,, a pékség vezetője is, aki Dunaszerdahelyről (Dunajská Streda) jár ide dolgozni.- Az asztalosmühely hulladékát tüzeljük el a kemencében - mond­A levegőszennyezés és ennek megakadályozása világszerte foglalkoz­tatja a szakembereket. A Príbrami Ólomkohászati Vállalat jelentősen szennyezi a környezetet, s így idejében gondoskodott megfelelő tisztító­berendezésről. A 10 évig használt, nem eléggé hatékony francia gyártmányú berendezést nemrég újjal helyettesítették, amelyet lengyel szakemberek terveztek. A felvételen Bohumil Karlíček a lengyel tisztító- berendezést kezelik. (Libor Hajský felvétele - ČTK) AZ ELLENŐRZÉSBEN IS ELSŐ A MINŐSÉG ja az üzem vezetője. - Természe­tesen ez kevés lenne, a malackyi fűrésztelepről is kapunk hulla­dékfát. Benézünk a pékség melletti eszpresszóba. Kelemen Imréné, vagy ahogy az itteniek szólítják, Szerénke éppen a hűtőpultok tar­talmát ellenőrzi.- Egy éve, hogy itt dolgozom. Az évi kiskereskedelmi forgal­munk tavaly meghaladta a félmillió koronát - avat be az üzleti tevé­kenységbe. - Az eszpresszó a fő­út mellett van, így az átutazók is benéznek hozzánk. A villanymotorok, a háztartási gépek, a rádió- és a tévékészülé­kek javítását a járási ipari vállalat végzi a településen, azt mondják, nem olyan színvonalon, amint azt elvárná a község 3800 lakosa. Az üvegezőrészleg a járási közszol­gáltató vállalaté, éppúgy a fodrász és a borbélyszalon. Az elmúlt tíz év alatt az üzem közreműködésével, a lakosság tá­mogatásával Z-akcióban két óvo­da épült fel. Hamarosan elkezdik a harmadik óvoda építését is, amely közös beruházással épül majd fel. Azt mondják, hogy a jövőben csak akkor vállalnak a szocialista szektortól megrendelést, ha lesz szabad kapacitásuk. Fő feladatuk­nak a lakossági szolgáltatások mi­nőségének javítását és bővítését tekintik, örülnek, hogy a kis üzem járásszerte jó hírnévre tett szert, ami számukra a legnagyobb elis­merést jelenti, noha tudják, hogy van még mit javítaniuk a munkáju­kon. NÉMETH JÁNOS Nemrég az SZSZK Népi Ellenőrző Bizottságának egyik sajtótájékoztatóján sok szó esett a rossz gazdálkodásról, a nem egy vonatkozásban hézagos és felületes nyilvántar­tásról, könyvelésről, a társadalmi tulajdon megkárosításának gyakori, formáiban változatos módozatairól, amelyek nem­csak államunk, hanem mindannyiunk ,,zsebét“ apasztják. A vitában elhangzott olyan vélemény is, hogy a megoldás kulcsa az ellenőrző szervek létszámának a növelése. Az ellenőrző bizottság alelnöke azonban válaszában ezt a néze­tet nem osztotta. Kifejtette meggyőződését, hogy a különféle - hivatásos és társadalmi - ellenőrző szerveknek sok tízezer dolgozója és aktivistája van és ez messzemenóleg elegendő­nek bizonyulna, ha munkájuk minősége ezzel arányos lenne. Valóban, a kommentárunk rendelkezésére álló területnek jó felét elvenné, ha csak felsorolni akarnánk ellenőrző szer­veinket. Végeredményben nem állíthatunk mindenki háta mögé ellenőrt. A körültekintőbb, a lényegre törő, a fö lánc­szemekre összpontosító munka, a nagyobb következetesség és a tökéletesebb szervezés - ezek azok a területek, amelyek még sok kívánnivalót hagynak hátra az ellenőrző szervek tevékenységében s amelyektől ennek a tevékenységnek a hatékonysága, az eredményessége függ. Ellenőrző szerve­ink rendszerében a leggyengébb láncszem az úgynevezett belső, vagyis a vállalati ellenőrzés. Sajnos ez a láncszem, amint azt az SZSZK főügyésze is megállapította a népgazda­ságban az állami fegyelem megszilárdításáról szóló jelenté­sében, „egyelőre nem eléggé hatásos eszköze a negatív jelenségek megelőzésének és kiküszöbölésének“. Mi ennek az oka? Szó sincs arról, hogy a belső ellenőrzés­nek kevés lenne a dolgozója. Az viszont már nyom a latba, hogy nem csekély hányaduk felkészületlen az ilyen jellegű munkára, hiányzik a kellő szaktudás. Persze ez összefügg azzal is, hogy sok szervezetünkben nem is tulajdonítanak tevékenységüknek különösebb jelentőséget. Valamiféle olyan nézet érvényesül velük kapcsolatban, kimondatlanul: „Hadd legyenek, ha muszáj.“ A társadalmi megbecsülés hiányát az ellenőrök a saját bőrükön is érzik, egyebek között anyagiakban. S az okok sorában a legmeghatározóbb, hogy a belső ellenőrzés dolgozói nem függetlenek a gazdasági vezetőktől. Ezért többnyire igyekeznek velük „szőr mentén“ bánni, mert ha nem ezt tennék, akkor ennek előbb utóbb maguk láthatnák kárát. Egyszóval ezeket a problémákat kell elsősorban rendezni. Esetleg a belső ellenőrzésben olyan hozzáértő apparátus kialakításával, amelynek említett függőviszonya megszűnne és így elvszerübben léphetne fel. Ez nyilván nem egyszerű feladat, hiszen az elvitathatatlan tények ismeretében ez különben már régen megvalósult volna. Annyi azonban biztos, hogy a gondolat megéri az összefüggések tüzetes feltérképezését és elfogadása esetében az útjába tornyosuló akadályok szívós eltávolítását. Addig is - nemcsak a vállalati ellenőrzés területén - sokat javítana a helyzeten, ha betűből gyakorlattá válnának a nép- gazdasági és az államigazgatási ellenőrzésről tavaly jóváha­gyott, főleg az említett fogyatékosságok orvoslását célul kitűző alapelvek. Talán ennél is többet segítene, ha számos szervezet vezetője jobban tudatosítaná - a vezetés egyben ellenőrzést is jelent. S végül mindenkinek, akár vezető, akár beosztott, tisztában kellene lennie azzal, hogy közös tulajdo­nunkért kisebb-nagyobb mértékben társfelelősséggel tarto­zik. GALY IVÁN ÚJ SZÚ 4 1983. VII. 29. Nagy Árpád: A megrendelő vá­lasztja ki, milyen fából készüljön az ajtó Sárkány Miksa: Igyekszünk a la­kosok igényeit kielégíteni Naponta hatszáz darab kenyeret sütnek (A szerző felvételei) Szolgáltatások - helyben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents