Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)

1983-07-18 / 167. szám, hétfő

„Már minálunk learatták a búzát...“ ^ kibontja virágait. . . . VsO Gyermekek ját­szanak, táncolnak. Egy szakem­ber mondta a zselizi (Želiezovce) országos népművészeti fesztivál után:- Nem tudom hogyan érik el ezt a hatást, de az amit a gortvai Barkóca hozott a gyermektánc- csoportok versenyében, egyedül­álló. Persze volt, aki ellenkező véle­ményének adott hangot. A gyer­mekek lelkivilágát gazdagító mű­vészet-pedagógiai munkáról könyvtárnyi irodalmat írtak eddig is, s hosszú napokig tartana az erről lefolytatandó vita. Pedagó­giai gyakorlat és elmélet talál egy­másra, és ütközik meg bennük. Egy azonban minden kipróbált gya­korlat, minden laboratóriumban ki­talált elmélet fölött áll: jellegüket minden esetben a játszó, táncoló gyerekek lelkivilága határozza meg. ,,A gyermek - írja Kodály Zoltán- mint egész fejlődésében, dalá­ban is újra átéli az ember őskorát. Ezért kezdi zenei életét a primitív ismétlő formával." A gortvaiak táncában fellelhetők azok az ar­chaikus elemek, amelyekből a ha­gyományos népi gyermekjátékok táncok, felépültek: szöveg, ritmus, dallam, mozdulat és cselekmény. Műsorukat látva szembetűnő, hogy nem szabályos, nem felnót- teskedő a táncuk. Olyan folklór anyagot stilizált színpadra Tóbisz Ferenc és Aleva Gyula, amely a felnőttek világát idézi ugyan, de megmaradt benne a gyermeki nai­vitás, a felnőttek komoly táncaiban- „játékaiban“ - felfedezett hu­mor. Tóbisz Ferenc tölcséralakú réz­tárggyal a kezében száll fel a vo­natra. Naponta Rimaszombatból (Rimavská Sobota) utazik Gortvá- ba. Az állandósult utazások ideje alatt töpreng, tervez.- Már az új műsorunk foglalkoz­tat, s ehhez kellene egy régi, szarvból készült kanászkürt. A ké­szülő koreográfia a pásztorkodás gyermekek végezte munkáját pró­bálja majd bemutatni. Amíg nem találunk kanászkürtöt, talán meg­teszi ez a motorvonatkürt is - mu­tatja a kifényesített hangtölcsért. A gortvai állomástól, amely a pelsóc-füleki (Plešivec-Fiľako- vo) vasútvonal közelmúltban meg­kettőződött vágányai mellett, amo­lyan békebeli bakterházként inte­get az elhaladó vonatoknak, más­fél kilométeres út vezet az iskolá­ig. A falu alig mozdul. Az ingázók elmentek a hajnali buszokkal, vo­natokkal - Fülek, Rimaszombat gyáraiba. A szövetkezetben dol­gozók pedig már a földeken vagy az istállókban teszik a dolgukat. A közvetlen látvány, benyomás képei alatt felidézem az erre járó bratislavai gyorsvonatok ablaká­ból látott, sok tekintetben illuzóri­kus képet. A fák alá, a házak köré csak képzelt emberi alakokat lát­hat a vonatból szemlélődő idegen. Az éles kontúrokat rajzoló alkonyi fény nem azonos a reggeli fehér­séggel. Az rózsaszínbe hajló illúziót kelt, ez tiszta képet rajzol. Két mondatba sűrítve vázolom ezt a benyomásomat Tóbisz Fe­rencnek.- A megismerés évek függvé­nye - reagál a fiatal pedagógus.- Segíti ezt a közös munka, de mégoly erőteljes igyekezet sem lehet eredményes, ha mindez egyoldalú.- így érzi ezt az együttessel kapcsolatban is?- Részben. Rendkívüli szeren­csém van, hogy Aleva Gyula, az igazgatóm, maga is néprajzi gyűj­téssel foglalkozik. Az ó ösztönzé­sére kezdtem el annak idején a foglalkozásokat. Szégyenkezés nélkül bevallom, hogy giccses dol­got csináltam, egy rettenetesen túlstilizált huszártáncot. De erről csak ennyit.- És a gyerekek, a szülők?- Lényegében a gyerekek a meghatározói ennek a munká­nak. Minden más körülmény, len­dítő vagy fékező, mellékes. Értük érdemes dolgozni, örömükért megéri fáradozni. Az iskola elé érve egy másik illúzió foszlik szerte. A kisiskolák két óriási tantermet, egyetlen ta­nári szobát rejtegető, ötven-hat- vanéves épületei helyett, itt még a nyakló nélküli iskolaközpontosí­tások előtt a hetvenes években felépített iskolát látok. Négy tante­rem, szertárak, tornaterem, tanítói lakás. A valamikori állami tervek­ben ilyenek szerepeltek mintais­kolákként. Aleva Gyula, az igazgató más­ról is tájékoztat:- Egy épületben két iskola mű­ködik. A magyar és a szlovák tanítási nyelvű, mindegyik önálló igazgatás alatt. Ez a tény megha­tározza a gyermektáncegyüttes munkáját is. Tagjai magyar és szlovák gyerekek, s nem véletlen, hogy nálunk az internacionalista nevelés nem csupán szólam. A leg- oldottabb, legöszintébb pillana­tokban kerülnek közel egymás­hoz, értik és tanulják meg egymás nyelvét. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az itt élők történelmi változá­sok formálta sorsa, más dimenzi­ókba kerül ebben az iskolában. Az iskolaigazgató családjában is szép példát találtam erre. Fele­sége a szlovák iskola igazgatója, kislányuk idén fejezte be az első osztályt a magyar tanítási nyelvű iskolában. A gátlások, a görcsök feloldása másképp aligha képzel­hető el. A faluban és a környező puszták világában otthont talált szlovákok, az itt élő magyarok gyermekeit tanítja ez a pedagó- gus-házaspár; egymás tiszteleté­re, nyelvének és kultúrájának megbecsülésére, a közös haza szeretetére.- Idén már nemcsak a magyar folklórból merítettünk. Mint a zseli­zi népművészeti fesztivál egyik győztes csoportja részt vettünk a prešovi országos seregszemlén, ahol beneveztünk a versenybe. Ott kötelező volt a szlovák anyag bemutatása. x A tornaterem megtelik zsibon­gó, hancúrozó gyerekekkel. A pró­ba előtti felszabadult játék szinte bevezetője a minden oldottsága ellenére is komoly játéknak. A kö­zelgő szünidő már a gyermekek hangulatát is fokozza. Szófoszlá­nyokból, beszédtöredékekből vé­lem kihallani, mit csinálnak majd, hová mennek a nyáron. A délután négykor kezdődő próba az iskola­évben minden héten kétszer ad, szinte egész napos elfoglaltságot Aleva Gyulának, Tóbisz Ferenc­nek és Éva Alevovának.- Figyelem! A magyar műsorral kezdünk - hangzik az utasítás az igazgató szájából. Ö a szigorúbb, szavai és a gyermekek reagálásá­ból kiérződik, hogy tekintélye van. A lassan formálódó kört, a bá­gyadt tempóban induló tánc láttán Tóbisz Ferenc tereli vissza a tár­saságot: — Játszani kellene most is! Ne zavartassátok magatokat, s pró­báljatok meg a játékra figyelni - kéri őket. Közvetlensége, más­fajta kapcsolatot jelez. ... és kezdődik a tánc, a játék, szárnyal az ének, örömhullámok csapódnak a tornaterem falaihoz. x A palócok között is megkülön­böztetett barkók lakta vidék egyik faluja Gortva. A pásztorkodás ősi mesterségét folytatták itt a magya­rok, s ezzel a hagyományai érkez­tek ide a pusztákra, a két háború között a gyetvai szlovákok. Gyer­mekeik táncaiban, játékaiban az ő és őseik népi kultúrája találkozik. Az együttes krónikájában ol- vashtó: ,,Csoportunkat nem csak mi al­kotjuk: táncosok és vezetők, de mindazok, akik hozzájárultak mű­sorunk összeállításához, így a si­kerhez is; az öreg nénik, bácsik, akik játszanak, énekelnek, táncol­nak a kedvünkért, hogy azt megta­nulhassuk; akik kialakítják és megerősítik bennünk a néptánc művészetének tiszteletét és meg­becsülését. " DUSZA ISTVÁN A CSEMADOK Központi Bizottsága a VI. Kodály-napok sikeres megvalósítá­sa érdekében felhívja a kórusvezetők fi­gyelmét, hogy 1984 júlnigsában Galán- tán, ismét megrendezi a csehszlovákiai magyar felnőtt énekkarok országos ver­senyét. A kulturális szövetség művészeti osz­tályán nyilvántartott kórusok, a CSEMA­DOK járási bizottságai, a kerületi és a já­rási népművelési központok levélben kapják kézhez azt a felhívást, melynek kivonatát alább közöljük. A VI. Kodály-napokra és a vele párhu­zamosan folyó minősítő versenyre (Ko­szorú-pályázatra) 1983. október 15-ig ne­vezhetnek be a kórusok a levélhez mellé­kelt és a CSEMADOK járási bizottságain beszerezhető jelentkezési lapon. A bene­vezés határidejét pontosan be kell tartani, ugyanis a kórusok számára sokszorosí­tott kötelező és közösen előadandó kó- rusmúvek kottaanyagát csak a jelentke­zési lap visszaküldése után kézbesítik. A Központi Ének-zenei Tanácsadó Testület, a CSEMADOK KB és a Bratisla­vai Népművelési Intézet módszertani tes­tülete legutóbbi ülésén a következő kó- rusmúveket javasolta kötelező illetve kö­zösen előadandó számként. I. Kötelező művek: a/a vegyeskarok részére - Kodály Zoltán: Köszöntő b/ a női vegyeskarok részére - Bartók Béla: Ne menj el c/ a férfikarok részére: Egyse' legény (népdalfeldolgozás) A dunamocsi (Moča) citeraze- nekart Komáromban (Komárno) ismertem meg. Kedélyt tápláló, szívet melengető népdalokat, népi dallamokat játszott szép, csendes odaadással, de duzzadó tempera­mentumtól fűtve a Szakszerveze­tek Háza előtt - a Jókai-napok második délutánján. A zenekar körül karéjt alkotó közönség az Ady-versekböl komponált Vívódás című lírai oratórium és A Kalevala 51. éneke kisszínpadi előadására várt. Míg az ipolysági (Šahy) Jó­zsef Attila Ifjúsági Színpad és a kassai (Košice) Szép Szó az épület mélyén próbálta az előadás egy-egy részletét, addig a duna- mocsiak az épület előtt, a könyv­sátor és a parkszegély között mu­zsikáltak. Gyönyörűség volt nézni a majdnem csupa fiatal, népvise­letbe öltözött muzsikust, amint egyszerre mozognak az ujjaik, egyszerre lendül jobb kezükben a pengető. S a húrokról ismerős népi dallamok röppentek föl hol gyorsuló, hol ^lassuló tempóban, hogy megtöltsék derűvel vidám­sággal a langyos tavaszi alkonyt. Az akkor ott játszottakból két dal most is a fülembe cseng: Már minálunk learatták a búzát és a Búza, búza, de szép tábla búza. A nagyobbrészt iskolás fiúk és lányok között igencsak felfigyelte­tő volt egy megnyerő, takarosan megfésült hófehér férfi fej, mely­nek „gazdája“ egy csöppet sem volt restebb a citerajátékban, mint bármelyik fiatal. Sót! Ugyanis ő volt a prímás, amint később kiderült. Név szerint Zsoldos Pis­ta bácsi. Ő szervezte meg a cite- razenekart első ízben 1975-ben idősebb férfiakból; de később el­kerülhetetlenné vált a fiatalítás. A Jókai-napokon ugyan csak a zenekar lépett fel, de Dunamo- cson húsztagú vegyes éneklócso- port is működik. A citerazenekart és az éneklőcsoportot a heti egy­szeri közös próba és a jónéhány közös fellépés egymást kitűnően kiegészítő, összeforrott népi együttessé formálta. Az együttes vezetője Böszörményi Jánosné, a dunamocsi alapiskola pedagó­gusa. Minthogy zenei nevelést ta­nít, szinte köteleségének érzi az együttessel való munkát is.- Éneklőcsoportunk idén ta­vasszal volt tízéves. A „születés­napot“ családias hangulatú összejövetelen ünnepeltük meg, melyre a mostani éneklótársain- kon kívül egykori tagjainkat is meghívtuk. Az évforduló tisztele­A kötelező kórusművek a Kodály-na­pok gálahangversenyén közös számok­ként is elhangzanak. II. Közösen előadandó művek vala­mennyi meghívott kórus részére (gyer­mek-, és vegyes-, férfi- és női karok részére): 1/ Eugen Suchoň: Aká si mi krásna 2/ Szíjjártó Jenó-Weöres Sándor: Bé­két akarunk Az énekkarok kiválasztását a VI. Ko­dály-napokra központi válogató bizottság végzi, amely a kerületi versenyeken hall­gatja meg a kórusokat. A kerületi verse­nyeket 1984. április 30-ig kell lebonyolí­tani, ahol a benevezett énekkarok önálló műsorukban (időtartama 12-15 perc) már éneklik a kategóriájuknak megfelelő köte­lező művet, ezenkívül együtt a közös énekkari számokat. Az önálló músor összeállítása során a következő szempontokat kell figyelem­be venni:- a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. év­fordulója és a proletár nemzetköziség elvét;-a versenyműsoroknak tartalmaznia kell egy Kodály- és egy szlovák vagy cseh nyelvű kórusművet. A tanácsadó testület előadásra ajánlja még a hazai magyar, szlovák és cseh szerzők, valamint Bartók Béla és más magyar zeneszerzők, továbbá a szovjet és a többi baráti ország zeneszerzőinek a kórusműveit. A VI. Kodály-napok kiírásában nem választják külön az énekkarok versenyét a Koszorú-pályázattól (a minősítéstől). téré sikerült a tagság által régóta várt klubot is megnyitnunk, ahol a többi „ereklyénken“ kívül a jubi­leumra készült tablót is elhe­lyeztük.- Úgy tudom, együttesük két- három évvel a megalakulás után feloszlott, s csak öt évvel ezelőtt alakult újra.- Az igazság az, hogy a mint­egy ezerháromszázas lélekszámú Dunamocson egykor elég sok volt a kisiparos, és ez eléggé megha­tározta a falu közszellemét. Elég mély gyökeret eresztett itt a pincé- zés és a magyar nótázás. így elég nehéz volt az emberek érdeklődé­sét a népzene, elsősorban a nép­dal felé fordítani.- Műsorukon Ág Tibor által gyűjtött dalok is szerepelnek.- Igen. Azonkívül felhasználtuk, más hazai magyar zeneszerzők-, néprajzosok gyűjtéseit is. Műso­rukon mátyusföldi népdalcsokor, tematikus egységekként lakodal­mas dalok (például a Hopp ide, tisztán; Menyasszony, vőlegény), aratódalok és különböző népszo­kásokhoz kötődő népdalok szere­pelnek. Az éneklőcsoport egyik legse­rényebb tagja Sánta Zoltán.- Mivel együttes vagyunk, nem­csak együtt zenélünk és éneke­lünk, hanem a műsorokat is igyek­szünk közösen megépíteni. Én a dalok kiválogatásában szoktam leginkább segédkezni. Végezetül megemlítjük, hogy bár a dunamocsi népi együttes tagsága nagyrészt az alapiskola tanulóiból verbuválódik és a helyi CSEMADOK-szervezet mellett működik, a földművesszövetke­zettel is szoros kapcsolatot tart fönn. A szövetkezet messzeme- nöleg támogatja az együttest. Az eltelt tíz év alatt két rend népvise­letet varratott a férfiaknak, csizmá­kat készíttetett, és citerákat vásá­rolt a zenekarnak. Dicséretes, hogy a földmúvesszövetkezet mintegy patronálója lett az együt­tesnek, ekként járulva hozzá a né­pi kultúra hagyományainak meg­őrzéséhez, ápolásához. Bízunk benne, hogy a helyi nemzeti bi­zottság is megtesz majd minden tőle telhetőt, hogy a nehezen szü­letett, de most már rendszeresen dolgozó együttes továbbra is mű­ködőképes legyen, és tevékeny­ségében mind nagyob sikereket érjen el. . KÖVESDI JÁNOS A fesztivál döntőjébe jutott kórusok művé­szi teljesítményük alapján - a Népművelési Intézet pontozásos értékelési rendszere szerint - arany-, ezüst- és bronzkoszorús minősítést szerezhetnek. Kivételesen jó teljesítmény esetén - aranykoszorút a zsűri dicséretével. Ezenkívül, a fesztivál döntőjében elért helyezésük (rangsor) alapján, pénz- és tárgyi jutalomban ré­szesülnek. Azok a kórusok, amelyek nem jutnak el a VI. Kodály-napokra, a kerületi versenyen nyújtott művészi teljesítmé­nyük alapján kapnak koszorús minősítést, amelyet a fesztivál eredményhirdetésekor a döntőbe jutott kórusokkal együtt vesz­nek át. A VI. Kodály-napok énekkari ver­senyének döntőjében a három kerületi ver­seny legjobb 8 kórusa kap meghívást. A VI. Kodály-napok énekkari verse­nyének elsődleges feltétele a kötelező mű és az önálló músor tökéletes előadása és a koncepcióban adott versenyfeltételek megtartása. A kötelező és a közös kórus- múvek kottaanyagát a bejelentkezett énekkaroknak kellő mennyiségben és időben megküldi a CSEMADOK KB mű­vészeti osztálya. A közös művek szak­szerű betanulásával kapcsolatban a kar- vezetőket központi szaktanácsadásra hívjuk meg. A VI. Kodály-napok jelentős ünnepe lesz hazánk magyar énekkari mozgalmá­nak. A versenyműsoron kívül Galántán és a járás több községében énekkari hang­versenyekre kerül sor. A kórusoknak jó felkészülést és sikeres szereplést kíván. a CSEMADOK Központi Bizottsága A színpadra költözik a rét... Szöveg, ritmus, dallam, mozdulat és cselekmény (Gyökeres György felvétele) Kodály-napok - hatodszor Egy tízéves népi együttes

Next

/
Thumbnails
Contents