Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-13 / 137. szám, hétfő
ÚJ szú 5 1983. VI. 13. SPORTOLÓK A BÉKÉÉRT Versengjünk, de ne fegyverrel a kézben! Marlies Göhr már Bratislavában, a PTS atlétikai versenyén is kiváló formát árult el. Berlinben azután szédületes új világcsúcsot állított fel a 100 m-es síkfutásban. A kép is igazolja, milyen nagy és lelkes közönség ünnepelte őt és a 10,81 mp-es eredményt. CSTK fölv. Anisoara Cusmir - ugrás 2000-be Több mint harminc fokot mutatott a hőmérő higanyszála június 4-én délután öt órakor Bukarestben, amikor az Augusztus 23. stadionban megkezdődött Románia nemzetközi atlétikai bajnokságának kétségkívül legnagyobb izgalommal várt versenyszáma: a női távolugrás. Az a néhány ezer ember, aki az atlétikáért feláldozta a strandolást, elsősorban a két kitűnőség: Anisoara Cusmir és Vali lonescu párharcát várta. Szinte minden atléta, edző ezt a gondolatot fejezte ki, amikor az elmúlt heti Pravda-Televí- zió-Slovnaft rendezvényen az újságírókkal találkozott. Mert a sport mellett még egy központi, nagyon komoly témája volt ezeknek a sajtóértekezleteknek: a béke és a háború kérdése. A több mint száz kolléga újból és újból feltett kérdéseire valamennyi sportoló tömören, pontosan megfogalmazott mondatokkal válaszolt. Miloslav Kváč, Jarmila Kratochvílová mestere kezdte a sort: - A sport, az atlétika szépsége abban rejlik, hogy a sportolók versengenek egymással, és soha nem tudjuk előre, kié lesz a végső győzelem. Ezért olyan gyönyörű érzés győztesnek lenni, s ezért olyan rendkívüli dolog minden sportember életében a siker. Ahhoz, hogy az élvonalba, s onnan is a legjobbak közé jusson az ember, nagyszerű körülményekre, megértésre, nyugalomra, békességre van szüksége.-A sport célja a versengés. A fegyverkezés ugyanígy versenyfutás, de mennyire más jelleggel. Míg a sportban a tiszta szép küzdelemben született győzelem gyönyörű érzése tölt el, addig a fegyverkezés terén történő „hajsza“ csak szörnyűséget hozhat maga után, háborút, teljes pusztulást! Kváč edző után a szó a tanítványáé, Jarmila Kratochví lováé: -Az én sportpályafutásom rövidesen a végéhez közeledik, a jövő évi Los Angeles-i olimpia után búcsút mondok az aktív versenyzésnek. Tizenöt éve művelem az atlétikát, s örömmel mondom, hogy ez a másfél évtized nem volt fölösleges, amit annak köszönhetek, hogy nyugodtan készülődhettem a versenyekre. Kinek volt jó az olyan politika, hogy az Egyesült Államok nem engedte rajthoz állni versenyzőit a moszkvai nyári olimpián? Saját sportolóit károsította meg, akik évekig becsületesen készülődtek, hogy eljussanak a csúcsra, amelyet minden sportoló életében az olimpia jelent. Remélem, hogy a hazánkban rövidesen sorra kerülő béke-világtalálkozó tanácskoSzerdán Prágában a Rošický stadionban játsszák az országos labdarúgó kupa döntőjét, amelyben a Dukla Praha, vagyis a Cseh, illetve a Slovan Bratislava, azaz a Szlovák Labdarúgó Kupa győztese találkozik. Érdekes, hogy éppen ez a két együttes szerepelt a legtöbbször az országos labdarúgó kupa eddigi 22 döntőjében. A Slovan kilenc, a Dukla hét alkalommal, s egyaránt öt esetben hódították el a trófeát. Egymással a fináléban eddig három alkalommal találkoztak, 1962-ben 1:1 és 4:1 volt a Slovan szempontjából, 1965-ben 0:0, majd 11-es rúgásokkal 5:3 a katonák javára, 1968-ban Prágában 1:0 a Dukla, Bratislavában 2:0 a Slovan javára. Tavaly a Slovan volt az országos kupagyőztes és a csehszlovák színek képzása eredményes lesz. Azok a sportolók, akik utánam készülődnek majd a nagy teljesítmények, esetleg világcsúcsok elérésére, csak erre figyelhessenek, s ne kelljen rettegniük a háborútól. A két hazai sportember után egy NDK-beli fiatalember válaszát hallottuk. Thomas Munkelt olimpiai bajnokét, a 110 méteres gátfutás Európa-bajnokáét:- Békében születtem - és abban nőttem fel, élvezvén minden lehető előnyt. Családom van, feleségem óvónő, így a mi két kislányunkon kívül sok-sok apróságról gondoskodik. Szeretném, hogyha ezek a kis buksik az enyéimmel együtt szép felnőttkort érnének meg, örömben és nyugalomban. S hiszem, hogy mi sportolók sokat tehetünk annak érdekében, hogy ez így legyen: becsületes verseny közepette biztosítjuk tengerentúli kollégáinkat tisztességes szándékunkról. viseletében a KEK-ben szerepelt, az Inter Milano ellen az első fordulóban kezdte és fejezte be részvételét. A Dukla valahogy úgy került az országos fináléba, hogy a Bohemians inkább a bajnoki címre összpontosított, s mintha nagylelkűségből engedte volna ellenfelét a döntőbe jutni. Erre abból is lehet következtetni, hogy a Cseh Labdarúgó Kupa döntőjének visszavágója után pár nappal, bajnoki mérkőzésen a Bohemians lelépte a Dukla együttesét, amely ligás helyezése alapján nem tarthatna igényt nemzetközi kupaszereplésre. Igaz, azóta javult Novák edző legénységének formája, amely nemcsak ezért kimondottan esélyes a szerdai döntőben. Már csak nevében emlékeztet az Viktor Oszipov mélyen elgondolkodott a kérdés elhangzása után, s amikor megszólalt, sötét homloka ráncba szaladt. Tanítványával, Vlagyimir Poljakov rúdugróval ellentétben, a szigorú mester átélte a háborút, annak minden borzalmával együtt. Szavai lassan gördülnek, mintha most állnának össze az emlékekből: - Hogy akadhatnak olyan emberek, akik képesek lennének előidézni azokat a borzalmakat, amelyeket a II. világháború hozott?! Nem értem... A sportolók nem akarják azt, ók találnak más területet, ahol bizonyíthatják képességeiket - ez pedig, mint már sokszor elhangzott, a verseny. Úgy hiszem, hogy az élet minden területén ■ van alkalom hasonló bizonyításra, legyen az kultúra, ipar, tudomány, mezőgazdaság. Csak mindenütt az emberit keressük, ne azt, ami ezt az emberit a pusztulásba sodorja. A rúdugrás világcsúcstartója, Vlagyimir Poljakov a háború idején még a világon sem volt, de emlékeket, mint minden szovjet ember és család ó is őriz: - 1960- ban születtem, ennek ellenére bennünket sem ,,került“ el a háború. Nagyapám a fronton esett el, édesapám súlyos sérülést szenvedett a harcokban. S így vehetnénk sorra szinte minden egyes családot. Mindenki átélt valamilyen borzalmat, ezért nem szívesen beszél egyetlen szovjet ember sem a háborúról. Nem akarom, hogy feleségemnek és születendő gyerekeinknek is ilyen ,,élményei“ legyenek. Szeretnénk, ha már többé nem kellene arra emlékezniük, hogy egyszer háború is volt... Néhány vélemény a sok közül. Mindegyik határozott nem! Határozott nem a fegyvereknek, mert ók, sportolók legjobban tudják, versengeni a pályákon és nem a hadszíntéren kell! URBÁN KLÁRA Kár... Brazília labdarúgó válogatottja a Flamengo játékosai nélkül érkezett európai portyájára, amelynek első mérkőzésén lelépte a vendéglátó Portugália együttesét. Kár, hogy a tv ezt a mérkőzést nem közvetítette, s nincs tudomásunk arról, hogy a további erőpróbák esetében más lesz a helyzet. Biztos, hogy az európai élvonalbeli labdarúgás vezérkara árgus szemmel figyeli a labdazsonglőr brazilokat, de a szurkolók milliói is szívesen látnának kedvük szerinti labdarúgást... 1969 évi KEK védőre a Slovan, amely még nem kerülte el a kiesést, ha a két utolsó forduló előtti helyzetet vesszük alapul. Egyetlen alakzata sem áll feladata magaslatán, csatársora szinte góliszonyban szenved, védelme nem tudja mihez kezdjen a területvédelemmel, vagy a követő emberfogással, házigazdaként egyetlen ligás ellenfelével szemben sem esélyes, más környezetben pedig gyakran szenved érzékeny, vagy súlyosnak nevezhető vereséget. Valahogy másképp képzeltük el a labdarúgás országos kupadöntőjét, amely ezúttal ünnepnapnak nem nevezhető. Minden szinten sokkal többet kell tennünk, hogy a kupadöntő nálunk is rangos esemény lehessen. ZALA JÓZSEF A sportújságírók körében már pontosabb értesülések is keringtek: a népszerű Ani a tavasz folyamán az edzéseken sorozatosan ugrott 730 és 740 cm-t. Sajnos, a versenyeken eddig egyetlen ilyen ugrás sem jött még ki, pedig nemrégiben, május 15-én, éppen az emlékezetes román-csehszlovák labdarúgó-mérkőzés előtt sikerült visszavennie honfitársnójé- től, Vali lonescutól a világcsúcsot. Eredménye 721 cm, mindössze egy cm-rel volt több az eddigi világcsúcsnál. Anisoara Cusmir akkor ezt nyilatkozta a sajtónak: „Tavaly augusztus elsejétől vártam erre a teljesítményre. Pontosabban attól a pillanattól kezdve, amikor Vali lonescu barátnőm 720 cm-es ugrásával öt cm-rel túlszárnyalta az „én“ világrekordomat. Bizony csak öt percig voltam világcsúcstartó. Megfogadtam azonban, hogy újból az leszek. Azóta, főleg télen, nagyon keményen dolgoztam és úgy érzem, jó formában vagyok. Az edzéseken jól is megy minden, de a versenyeken eddig nem akart kijönni a lépés. Most éreztem, hogy végre sikerülni kell valaminek.“ Ezek a szavak jutottak eszembe szombaton, amikor Anisoara Cusmir első ugrásával - 727 cm-rel - megjavította saját világcsúcsát. Nem csodálkoztam, hogy csaknem „közömbösen“ fogadta az eredményt. Látszott ugyan rajta, hogy örül, de nincs megelégedve... Közben a verseny folytatódott, és kiderült, hogy Anisoarának most önmagával kell megküzdenie, mert Vali lonescunak úgy látszik továbbra sem sikerül megtalálni tavalyi jó formáját és most is „csak“ 671 cm-t ugrott. Hét óra felé járt az idő, amikor Ani ötödik ugrásához készülődött. Lehajtotta fejét, majd elindult, szélesen lóbálta hosszú karjait, egyre nagyobbakat lépegetett, majd aprózott és utána jobb lábáról nagy lendülettel elrugaszkodva szinte úszott a levegőben, majd bele- pottyant a homokba. A lelátón felcsattant a taps. Még nem tudtuk mennyit ugrott, de nyilvánvaló volt, mindenki érezte, hogy rendkívüli teljesítménynek volt szemtanúja. Közben néhány ember elkezdett össze-vissza szaladgálni az ugrógödör körül, megnéztek és megmértek mindent egyszer, kétszer, háromszor, tanakodtak, majd az elektromos eredményjelző táblán megjelent a szám: 743. Fantasztikus új világcsúcs. Most már Anisoara Cusmir is gyermekien örült, feszültsége feloldódott, ugrándozott, magasba emelkedtek karjai, és fogadta a megérdemelt gratulációkat. A sajtótribünön Bob Beamon emlékezetes 890 cm-es mexikói álomcsúcsához hasonlították az eredményt, s találgatták, vajon meddig áll ellen ez a világcsúcs a 21 éves szőke rekordernő újabb kísérleteinek. Cusmir: „Nem is tudom mit mondjak, olyan boldog vagyok, hogy végre nekem is sikerült. Tudtam, hogy jó a formám. Azt mondják, nem szépek, s technikailag sem jók az ugrásaim, de nem baj, engem ez nem is érdekel. Arra összpontosítok mindig, hogy nagyot ugorjak, s ez egyelőre sikerül is. Tudom, hogy a női távolugrásban ma nagyon erős az élmezőny, kemény a konkurrencia. Edzőmmel, Ion Moroiuval minden verseny után mondjuk: és most ismét előírói kezdjük. Továbbra is keményen fogok dolgozni. Már régebben kijelentettem, és most megismétlem: azt szeretném, ha az idei és a jövő év az én éveim lennének. Szeretnék az idei év két nagy versenyén, az Universiaden és a világbajnokságon jól szerepelni, s elérni fő célomat: részt venni és sikerrel szerepelni a jövő évi nyári olimpián Los Angelesben. Amint látják, ma a 161-es számmal új mezt kezdtem hordani. Ezt a számot ugyanis a hatvanas ^vekben a híres erdélyi magasugrónk, Balázs Jolán viselte, és 14-szer javította meg benne a világcsúcsot. Azóta ezt a trikót nálunk nem merte senki viselni. Én felvettem, és szeretnék benne Joli nyomdokaiban haladni.“ Anisoara Cusmir a női távolugrás világcsúcstartója nemsokára, június 29-én ünnepli 21. születésnapját. A román női atléták közül ó volt az első, aki a bűvös hétméteres határt túlszárnyalta. Eddigi legnagyobb sikereit két ezüstéiem jelenti: az egyik az 1981 -es bukaresti nyári Universia- deról való, a másikat pedig tavaly szerezte Athénban az Európa-baj- nokságon. Eredetileg gátfutónak indult, de eltanácsolták, s jól tették. Idén februárban új fedettpályás világcsúcsot állított fel 694 cm-es teljesítménnyel. Szívóssága, kitartása, céltudatossága és munkabírása az atléták körében már most is közismert. Idézzük ezért szavait, melyek az említett, 1982. augusztus 1-i bukaresti „édes-keserves“ verseny után bejárták a világsajtót: „Nincsen utolsó világcsúcs, minden eredményt túl lehet szárnyalni. Az ember saját teljesítménye sincs soha lehetőségeinek végleges határán.“ Az idő igazolta szavait. Várjuk a folytatást. KOKES JÁNOS, Bukarest Thomas Munkelt olimpiai és Európa-bajnok jó ismerős a szlovák fővárosban (Pospíšil és Vojtíšek felv.) Az országos kupáért a legyengült védővel Vlagyimir Poljakov, a rúdugrás szovjet világrekordere
