Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-11 / 136. szám, szombat
Egg hét a nagyvilágban Június 4. - június 10. Szombat Budapesten befejezte egyhetes tanácskozását az Interparlamentáris Unió V., az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó konferenciája. Vasárnap Három indiai szövetségi államban parlamenti választásokat tartottak. Hétfő Koivisto finn államfő Moszkvába érkezett. - Pe- kingben megkezdődött a 6. kinai országos népi gyűlés (parlament) első ülésszaka. - A Portugál KP meghívására hivatalos baráti látogatásra Lisszabonba érkezett Vasil Biľak elvtárs a CSKP küldöttsége élén. - Hazánk parlamenti küldöttsége Alois Indra vezetésével Varsóba látogatott. - Belgrádban összeült az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) Kedd Todor Zsivkov Ankarában a török államfővel tárgyalt. Szerda Genfben megkezdődött a hadászati fegyver- korlátozásról folyó szovjet-amerikai tárgyalások negyedik fordulója. - Többszöri halasztás után megnyílt az AESZ csúcsértekezlete. Csütörtök Nagy-Britanniában parlamenti választásokat tartottak. - Megkezdődött a NATO-tanács kétnapos tavaszi ülésszaka Péntek Az ENSZ főtitkára Bonnban folytatott tárgyalásokat Szovjet-finn csúcstalálkozó Mauno Koivisto finn köztársasági elnök moszkvai látogatásának eredményei újabb ösztönzést adnak a két ország rendkívül előnyösen fejlődő kapcsolatainak, s egyben a csúcstalálkozó megerősítette azt a nézetazéhosságot, amely hosszú évek során alakult ki, a Szovjetunió és Finnország között - mindenekelőtt a béke, az enyhülés és a nemzetközi biztonság kérdéseiben. A szovjet és finn vezetők rendszeres találkozója és eszmecseréje természetes eleme a két állam kapcsolatainak, jelentős szerepe van abban, hogy a Szovjetunió és Finnország között olyan együttmüködés jöhetett létre, amelyet a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolatainak példájaként emlegetnek. Ennek alapjait a három és fél évtizeddel ezelőtt megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésben fektették le. A finn államfő mostani látogatása során e szerződést változatlan formában újabb húsz évvel meghosszabbították. Ez logikus következménye a Paasikivi-Kekkonen irányvonalat követő finn külpolitikának, s megfelel a két ország és a nemzetközi bitonság érdekeinek. A szovjet-finn tárgyalásokon elégedetten állapították meg, hogy sikeresen és dinamikusan fejlődnek a két ország kapcsolatai, s mindkét fél hagsúlyozta, hogy rendkívül fontosnak tekintik a visz- szatérést az enyhüléshez a nemzetközi kapcsolatokban. Készek minden lehetséges módon elősegíteni, hogy folytatódjék az európai biztonság erősítésének és az európai együttmüködés fejlesztésének Helsinkiben megkezdett folyamata. Finnországban nagy megelé- gedéssef fogadták Jurij Andropov- nak, az SZKP KB főtitkárának szavait arról, hogy a Szovjetunió egyetért Kekkonen elnöknek azzal a húsz évvel ezelőtt előterjesztett javaslatával, hogy hozzanak létre észak-európai atomfegyvermen- tes övezetet, s nemcsak elfogadja ezt a gondolatot, hanem kész elő is segíteni megvalósítását. Az újabb két évtizedre meghosszabbított szovjet-finn barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés a két ország kapcsolatainak fejlődését, Észak-Európa és az egész kontinens békéjének ügyét szolgálja. A finn államfő moszkvai tárgyalásai a két ország viszonyának folyamatosságát, kapcsolataik nagy jelentőségét bizonyítja. Az európai biztonságért Az európai biztonság megszilárdítását, az enyhülés folytatását, a madridi találkozó sikeres befejezését sürgető határozat elfogadásával ért véget Budapesten az Interparlamentáris Unió V., az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó konferenciája. Az egyhetes tanácskozáson 28 ország törvényhozói vettek részt, a helsinki Záróokmány aláíróinak túlnyomó többsége, közöttük az Egyesült Államok és Kanada parlamentjének küldöttei is. A tanácskozás résztvevői kifejezték eltökéltségüket, hogy támogatnak minden olyan új erőfeszítést, amelynek célja hatékonnyá, állandóvá és világméretűvé tenni az enyhülést. Csak így lehet megszilárdítani a békét Európában, véget vetni a fegyverkezésnek, növelni a kontinens biztonságát. Az európai országok kapcsolatainak fejlődését segítené - hangsúlyozzák az IPU-konferencia résztvevői ha Madridban a lényeges kérdéseket felölelő, kiegyensúlyozott határozatot fogadnának el. A budapesti találkozó sürgette a leszereléssel foglalkozó európai tanácskozás összehívását, azzal, hogy e konferencia első szakaszát Stockholmban kellene megrenJurij Andropov (baloldalt) megbeszélést folytat Mauno Koivisto finn államfővel (képünkön: második jobbról). (ČSTK-felv.) dezni, a lehető legrövidebb időn belül. Az IPU-tanácskozás felszólította a parlamenteket és kormányokat, tegyenek hatékony lépéseket Európában a fegyverkezési verseny megállítására, a katonai szembenállás csökkentése, a nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósítandó leszerelés érdekében. Negyedik forduló Genfben Genfben az eléggé hosszúra nyúlt tavaszi szünet után szerdán ismét tárgyalóasztalhoz ült a szovjet és az amerikai küldöttség, hogy a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról és csökkentéséről szóló tárgyalásokon a megegyezésen munkálkodjon. Az 1982. júniusában megkezdett tárgyalások mostani, negyedik fordulója párhuzamosan folyik majd Genfben az európai atomfegyverek csökkentéséről tartott szovjet -amerikai eszmecserékkel. De míg azok a NATO által megszabott „határidő-ultimátum“ jegyében folynak, a hadászati fegyverkorlátozási tárgyalásokat ilyen tényező nem befolyásolja. A szovjet álláspont szerint a korlátozásnak, majd a csökkentésnek minden fegyverrendszerre ki kell terjednie. Nem állhat elő olyan helyzet, amikor a hadászati fegyverrendszereket nagymértékben csökkentik, közben megmaradnak vagy még növekszenek az előretolt amerikai nukleáris fegyverrendszerek a Szovjetunió és szövetségesei körében. A hadászati fegyverzetek korlátozására vonatkozó amerikai álláspontról, a genfi tárgyaló küldöttségnek adott utasításokról Reagan elnök szerdán nyilatkozott a Fehér Házban. A NATO tagországok nagykövetei előtt tett nyilatkozata szerint az Egyesült Államok a tárgyalások negyedik fordulójában „az előrehaladás“ érdekében nem ragaszkodik korábbi javaslataihoz. Reagan - mint közölte - utasította Edward Rownyt, az amerikai küldöttség vezetőjét, hogy ajánlja fel a Szovjetuniónak a szárazföldi, illetve a tengeralattjáróra telepített rakéták számának korlátozására korábban amerikai részről javasolt 850-es „plafon“ felemelését. Mint ismeretes, ennek a számnak az elfogadása a szovjet rakétaerók gerincét alkotó szárazföldi telepítésű interkontinentális rakéták számának nagyarányú, egyoldalú csökkentését vonta volna maga után. Reagan felvetette a korlátozás lehetőségét egy másik szempontból is: eszerint a rakéták hasznos terhét vennék számításba, ami a hordozható robbanótöltetek számát befolyásolná. Megfigyelők szerint, az elnök nyilatkozata az eddigiekhez képest nem a számok terén tükröz nagyobb változásokat, hanem inkább a hangnemét tekintve. Az amerikai elnök tavaly májusban, még a genfi tárgyalások kezdete előtt terjesztette elő szélsőségesen radikális csökkentési javaslatát. Abból indult ki, hogy a szovjet hadászati megtorló képesség gerincét alkotó interkontinentális ballisztikus rakéták négyötödét leszerelteti, másfelől a támadóerők csökkentéséből kihagyja az amerikai előretolt nukleáris rendszereket, vagyis alapvetően megbontja a kényes hadászati egyensúlyt. Közben még elindított néhány hadászati fegyverkezési programot, arcátlanul azt állítva, „csak azért, hogy a szovjeteket tárgyaló- asztalhoz kényszerítse.“ Reagan a mostani, negyedik tárgyalási forduló kezdetének napján látványosan bejelentett „javaslatmódosítását“ a rugalmasság jeleként igyekszik feltüntetni. A Kongresszus tagjai ugyanis rugalmasságot kívántak tőle, mielőtt megszavazták a 625 millió dollárt 100 új interkontinentális MX rakéta ki- fejlesztésére és gyártására. Összeállította: PROTICS JOLÁN KIS __________ NYELVŐR Be tegség és megbetegedés Régebben is ismertük a megbetegedés főnevet, de nem használtuk oly gyakran, mint napjainkban. Főként akkor éltünk vele, amikor a megbetegszik, megbetegedik igékben kifejezett történés eredményét akartuk kifejezni, például ilyen mondatban: „Rajta könnyen áll a megbetegedés.“ De ebben a mondatban már helytelennek éreztük volna: „Ragályos megbetegedésben szenved.“ Ugyanis a betegség szó jelenti azt, amit ki' akarunk fejezni: a kóros állapotot, a szervezetben fellépő elváltozást vagy működési zavart. Beszélünk tehát heveny, fertőző, járványos, gyulladásos, idült és még sokféle betegségről. De ha jobban megfigyeljük a nyelvhasználatunkat, újabban gyakran hallunk fertőző, járványos, gyulladásos megbetegedésekről is. Vagyis - mint említettük - a megbetegedés szó használata gyakoribbá vált nyelvünkben. Vajon mi ennek az oka? Nyilván a pontosságra, félreérthetetlenségre való törekvés. A betegség szót sokféle összefüggésben használjuk, s az esetek nagy többségében nem is értjük félre: a szervezet kóros elváltozását értjük rajta. De amikor járványos betegségről van szó, s azt akarjuk közölni, hogy sok vagy kevés ember betegedett meg, úgy érezzük, a betegség szó nem a legalkalmasabb erre. Például ha így szerkesztjük meg a mondatot: „Az utóbbi napokban sok betegséget jelentettek“ - esetleg arra gondolhat a hallgató vagy olvasó, hogy sokféle, sokfajta betegség ütötte fel a fejét. Ezért vették elő a megbetegedés szót, hiszen ennek használata egyértelmű: „Az utóbbi napokban sok megbetegedést jelentettek.“ Nem lehet tehát ilyenkor kifogásunk a megbetegedés használata ellen, mert itt akár a megbetegszik igével is kifejezhetjük a történést. Csakhogy - úgy látszik - divatossá vált a megbetegedés használata, s olyan helyen is előfordul, ahol a betegség szónak volna szerepe. Például jól szerkesztett lapban arról olvastam, hogy valaki „rosszindulatú, vagyis rákos megbetegedésben szenved“. Ha már szenved benne, vagyis beteg az illető, akkor nem a megbetegedés, hanem a betegség szó a helyénvaló: „rosszindulatú, vagyis rákos betegségben szenved“. JAKAB ISTVÁN Újszerű és rendhagyó Újszerű melléknevünket akkor használjuk helyesen, ha a megszokottól eltérő, eddig nem ismert, nem tapasztalt újdonságot, tehát valami igazán újat minősítünk vele. Egy újításról készített szakvéleményünkben írhatjuk például: „a megoldás teljesen újszerű“. Napjainkban azonban kialakult az újszerűnek egy merőben „újszerű“ használati köre is. Az apróhirdetések között nem ritka az ilyesféle fogalmazás: ,,Újszerű kocsiért Érden őszibarackost és készpénzt adnék.“- Itt nincsen ám szó valami új márkáról vagy új konstrukcióról, egyszerűen csak azt akarja mondani a hirdetés, hogy a kocsi keveset használt legyen .Talán sokan vannak ma már, akik meg sem ütköznek e helytelen szóhasználaton, mégis javaslom, a kedves olvasóknak, hogy ha apróhirdetés segítségével óhajtják eladni nem régi autójukat, inkább így fogalmazzanak: „Eladnám csaknem új (vagy szinte új, majdnem új, esetleg alig használt) gépkocsimat. Azért javaslom ezt, mivel ez volna tulajdonképpen a „rendes“ dolog. Azaz nem volna rendhagyó. Manapság úgyis minden rendhagyó, ami eltér a szokványostól: ami különös, szokatlan, sajátságos, sajátos, rendkívüli, a szokástól elütő. Rendhagyó riport, rendhagyó helyzet, rendhagyó állapotok, rendhagyó értekezlet stb. Ma már igen kiterjedt a „rendhagyó dolgok“ családja. Szinte mindenütt ott vannak, pedig bizony nem is olyan régen még csak a nyelvtanban találkozhattunk tisztes őseikkel, az igék és főnevek rendhagyó ragozásával és a melléknevek rendhagyó fokozásával. Ha a rendhagyó még sokáig megtartja hegemóniáját, pár évtized múlva senki sem fogja érteni, hogy Mikszáth Kálmán „Különös házasság“ című regényének miért nem a „Rendhagyó házasság“ címet adta. ROZSLAY GYÖRGY Amit nem nagyon „szívlelünk“ Diákkorom szójátékai közé tartozott, hogy valaki „összetéveszti az allegóriát a filagóriával“. így jellemeztük azokat a „műveletlen“ egyéneket, akik felcserélik egymással a hasonló hangalakú idegen szavakat. A valóságban persze még nem találkoztam olyan emberrel, aki filagóriát írt vagy mondott volna allegória helyett. De arra bőséges példatáram, bizonyítóanyagom van, hogy milyen könnyen felcseréli sok ember az egymáshoz nagyon hasonló szavakat, különösen akkor, ha azok jelentésükben sem térnek el lényegesen egymástól. Itt van például a címben írt szívlel. Igazán nem különleges képződmény, úgy alakult a szív szóból, mint a hír, íz, kém, szín stb. szavakból a hírlel, ízlel, kémlel, színlel. De már a jelentésével baj van. Idézek egy-egy példát egyik irodalmi folyóiratunkból, egy népszerű hetilapból s egy napilapból. ,,Ez a szúrósszemű komor ember egyébként nem szívlelt.“ (A filmet) „olyan országban forgatták, ahol tudvalevőleg a kormányszervek nemigen szívlelik az éles társadalombírálatot“. „Láthatta: a kisebbik unokáját már szívleli, magához engedi, szegény mama. “ Amint látjuk, a szívlel ezekben a mondatokban azt jelenti: szeret, kedvel vagy inkább jóindulatúan eltűr, elvisel valamit vagy valakit. Egyszóval: szível. Nem szívelt engem, nem szívelik (el) a bírálatot, szíveli unokáját. Igen bizony, az idézetek írói a szível helyett írták a szívlelt. Pedig szívlel igénk nincs is, csak megszívlel, ami Értelmező Szótárunk szerint azt jelenti, hogy valaki: „Tanácsot, (intelmet) fontolóra vesz, helyesnek, követendőnek ítél és magatartásában alkalmazkodik hozzá“. Szándékosan nem neveztük meg a kipécézett mondatok illusztris szerzőit. így talán inkább elszívelik (=eltűrik) a kritikát s megszívlelik (— megfogadják) a tanácsokat; szívükbe veszik, amit elmondtunk, s nem veszik túlságosan szívükre. LÖRINCZE LAJOS ÚJ SZÚ 4 1983. VI. 11.
