Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-11 / 136. szám, szombat

ÚJ szú 3 1983. VI. 11. Közlemény a csehszlovák pártküldöttség portugáliai látogatásáról (ČSTK) - A CSKP KB küldöttsége június 6-9 között a Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Portugáliá­ban járt Vasil Bil’aknak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Központi Bizottság titkárának a vezetésével. A küldöttség tagja volt Michal Štefaňák, a CSKP KB póttagja, a KB nemzetközi politikai osztálya vezetőjének helyettese. A csehszlovák pártküldöttség hivatalos baráti látogatásának be­fejeztével a tárgyalásokról közös közleményt adtak ki, amely többek között leszögezi: A CSKP delegá­ciója eszmecserét folytatott a PKP küldöttségével, melynek tagja volt Alvaro Cunhal, a párt főtitkára, Sergio Vilarigues, a PKP Politikai Bizottságának tagja, a KB Titkár­ságának tagja, és Albán Nunus, a Központi Bizottság tagja, a KB nemzetközi osztályának vezetője. A CSKP küldöttsége portugáliai látogatása során megismerkedett a portugál társadalmi élet külön­böző területeivel és a PKP tevé­kenységével. A delegáció elláto­gatott a PKP Vila Franca de Xira-i területi pártbizottságra, valamint az Alvercében működő Mague üzembe. A küldöttség a látogatás utolsó előtti napján Benaventében barátsági nagygyűlésen vett részt, ahol Alvaro Cunhal és Vasil Bi­ľak beszédet mondott. Vasil Bil'akot fogadta Antonio Ramalho Eanes tábornok, köztár­sasági elnök. A szívélyes baráti és elvtársi légkörben lezajlott eszmecserér ken a két küldöttség tagjai kölcsö­nösen tájékoztatták egymást or­szágaik jelenlegi helyzetéről, a két testvérpárt tevékenységéről, vala­mint megvitatták a jelenlegi nem­zetközi helyzetet. A CSKP küldöttsége internacio­nalista szolidaritásáról biztosította a Portugál Kommunista Pártnak a dolgozók demokratikus és szoci­ális jogaiért, az áprilisi forradalom vívmányainak védelméért folyta­tott harcát, és pozitívan értékelte a portugál kommunisták eredmé­nyes szereplését a tavalyi helyha­tósági illetve az idei rendkívüli par­lamenti választásokon. Mindkét fél részéről megerősí­tették azt az elhatározásukat, hogy továbbra is készek hozzájá­rulni a két ország népe közötti barátság elmélyítéséhez, az egyenlőség, a kölcsönös előnyök, a szuverenitás és a nemzeti füg­getlenség tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elve alapján. Rá­SALVADOR A hazafias erők a politikai rendezést szorgalmazzák A kormánycsapatok újabb offenzívát indítottak (ČSTK) - A salvadori hazafias szervezetek közvetlen tárgyaláso­kat és párbeszédet javasolnak az Egyesült Államok kormányának és a salvadori rezsimnek. A Farabun- do Marti Nemzeti Felszabaditási Front (FMLN) és a Forradalmi De­mokratikus Front (FDR) legújabb kezdeményezésének célja politi­kai úton rendezni a salvadori konf­liktust, olyan párbeszéddel, ame­lyen az Egyesült Államok, a salva­dori kormány és a FMLN-FDR koalíció képviselői vennének részt. Indira Gandhi Finnországban (ČSTK) - Indira Gandhi indiai kormányfő tegnap befejezte ju­goszláviai látogatását. Belgrádban a jugoszláv vezetőkkel a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről tárgyalt. Síkraszállt a nemzetközi feszültség enyhíté­se, a lázas fegyverkezés leállítása mellett. Indira Gandhi tegnap Jugoszlá­viából Finnországba utazott. A helsinki repülőtéren Kalevi Sor­sa finn kormányfő üdvözölte. Gandhi asszony Mauno Koivisto államfővel is találkozik majd. A salvadori hazafiak javaslata mindenekelőtt az ország szuvere­nitásának védelmét tartja szem előtt, s olyan igazságos megoldá­sokra törekszik, amely véget vetne a háborúnak. A hazafias erők sze­rint ezt a célt minden előzetes feltétel nélküli közvetlen tárgyalá­sokon lehet elérni. A partizánok harci sikerei és a jobboldali kormányon belüli el­lentétek különös módon kiélezték a feszültséget Salvadorban. En­nek bizonyítéka, hogy elhalasztot­ták az eredetileg decemberre meghirdetett választásokat. A megfigyelők többsége a halasz­tást Reagan amerikai elnök új kö- zép-amerikai elképzeléseivel hoz­zák összefüggésbe. Vides Casa­nova hadügyminiszter szerint az amerikai elképzelések a partizá­nokkal folytatott harc taktikájának megváltoztatását eredményezik. A miniszter a tervről részleteket nem közölt, A kormánycsapatok újabb parti­zánellenes offenzívát indítottak a Guazapa vulkán térségében, a salvadori fővárostól 30 kilomé­terre északra. A kormány repülő­gépei bombákat is szórtak a tér­ségre. A hadműveletben, amelyet amerikai tanácsadók készítettek elő, mintegy 6 ezer salvadori kato­na vesz részt. Nicaragua A NÉPI ERŐK ÚJABB INVÁZIÓT HIÚSÍTOTTAK MEG (ČSTK) - A sandinista hadse­regnek sikerült visszavernie az el­lenforradalmi bandák újabb invázi- ós kísérletét. A somozisták ismét a szomszédos Honduras területé­ről próbáltak meg behatolni az országba. A honvédelmi miniszté­rium közölte, hogy nyolc nappal Életfogytiglani börtön kémtevékenységért (ČSTK) - A berlini katonai bíró­ság csütörtökön életfogytiglani börtönre ítélte Hans Kluess nyu­gatnémet állampolgárt, aki hosszú éveken át rendszeres kémtevé­kenységet fejtett ki az amerikai és nyugatnémet kémszerző szolgála­tok megbízásából. Kluess a náci párt egykori tagja, az Adolf Hitler­ről elnevezett elit SS hadosztály­ban teljesített szolgálatot a máso­dik világháború idején. Kémte­vékenysége során az amerikai hír­szerzés utasításait teljesítette, s elsősorban a hajóépítésról, az NDK kikötőiről és tengerészeti erőiről gyűjtött adatokat. ezelőtt mintegy 600 ellenforradal­már rontott az országba, két hon­durasi gyalogos zászlóalj és egy tüzérségi zászlóalj aktív támoga­tása mellett. A súlyos harcok so­rán 140 banditát tettek ártalmat­lanná. Az összecsapásokban 18 nicaraguai katona esett áldozatul. A hondurasi légierő, hogy segít­se az ellenforradalmárokat, csü­törtökről péntekre virradó éjszaka néhány órán át lőtte a Nueva Se­govia tartománybeli Jalapa város környékén fekvő falvakat. A táma­dásnak számos polgári áldozata van. mutattak arra, hogy a széles körű sokoldalú együttműködés lehető­ségei adottak és a kapcsolatok továbbfejlesztése összhangban van a két nép és ország érdekei­vel, ugyanakkor a béke és az enyhülés ügyét szolgálja. A közleménynek a nemzetközi helyzettel kapcsolatos részeiben a felek aggodalommal szóltak a békét, a népek szabadságát és függetlenségét veszélyeztető nyu­gati agresszív militarista politiká­ról. Egyaránt megerősítették, hogy minden haladó és békeszeretó erővel együttműködve az enyhülé­si folyamat megőrzésére, a lázas fegyverkezés leállítására, a lesze­relésre és a tömegpusztító fegy­verek felszámolására törekednek. A két küldöttség egyaránt elítél­te a Reagan kormányzatnak az erőfölény megszerzésére irányuló törekvéseit, a genfi tárgyalások szabotálását, valamint a közepes hatótávolságú rakéták nyugat-eu­rópai telepítésének tervét. A két küldöttség ismételten tá­mogatásáról biztosította a Szov­jetunió és a szocialista országok új békejavaslatait, amelyek jó alapot jelentenek a fokozatos leszerelés­hez. A felek hangsúlyozták az egyre szélesebb körű békemoz­galom jelentőségét és ezzel összefüggésben rámutattak a kö­zelgő prágai béke-világtalálkozó jelentőségére. Aktív szolidaritásukról biztosí­tották az imperializmus, a gyarma­tosítás és újgyarmatosítás, a fajül­dözés és a fasizmus ellen küzdő népek harcát. Azt a meggyőződé­süket fejezték ki, hogy a békét sikerül megőrizni és az imperialis­ta erők kénytelenek lesznek le­mondani háborús, agresszív ter­veikről. A tárgyaló felek megelégedés­sel nyugtázták a PKP és a CSKP kapcsolatainak jelenlegi helyzetét és egyaránt sürgették azok to­vábbfejlesztését. Vasil Biľak elvtárs Gustáv Hu- sáknak, a CSKP KB főtitkárának, köztársasági elnöknek a nevében csehszlovákiai látogatásra hívta meg Alvaro Cunhalt, aki a meg­hívást köszönettel elfogadta. A vietnami külügyminiszter Thaiföldön tárgyalt (ČSTK) - Nguyen Co Thach vietna­mi külügyminiszter csütörtökön és pén­teken Bangkokban tárgyalásokat foly­tatott thaiföldi kollégájával, Siddhi Se- vetsilával a délkelet-ázsiai helyzetről és a problémák rendezéséről. A vietnami diplomácia vezetője a Fülöp-szigetekről érkezett a thai fő­városban és hangsúlyozta, hogy a VSZK készen áll arra, hogy Thaiföld­del és más ASEAN-országokkal pár­beszédet folytasson annak érdekében, hogy a világnak ez a része a béke és stabilitás övezetévé váljék. Az Afganisztán elleni agresszió megszüntetéséért (ČSTK) - Babrak Karmai, az Afga­nisztáni Demokratikus Néppárt KB fő­titkára, a Forradalmi Tanács Elnöksé­gének elnöke egy kandaharei nagy­gyűlésen mondott beszédében felszó­lította az Egyesült Államokat, Iránt, Pa­kisztánt és Kínát, hogy szüntessék be az országa elleni agressziót. Hangsú­lyozta: amint kormánya pozitív választ kap konstruktív javaslataira, és meg­szüntetik az országa elleni felforgató tevékenységet, az Afganisztánban tar­tózkodó szovjet csapatkontingens visz- szatér hazájába. Az afgán vezető ki­emelte, szükséges, hogy az afgán nép még egységesebben támogassa a pártot, a kormányt, és minden erejé­vel az új társadalom építését szolgálja. A pretoriai rezsim Angola elleni akciói (ČSTK) - Az ANGOP angolai hírügynökség közölte, hogy az Angolai Népi Felszabaditási Fegy­veres Erők (FAPLA) visszaverték az UNITA kormányellenes szerve­zet egységeinek támadását a Hu- ambo tartománybeli Cuima köz­ség ellen. A luandai honvédelmi miniszté­riumra hivatkozva a hírügynökség beszámolt arról, hogy a Dél-afrikai Köztársaság ismét fokozza akcióit Angola ellen. Májusban a dél-afri­kai rezsim egységei megtámadták a FAPLA erőit Cahama város kö­zelében és Cuvelai, valamint Cha- mutete községek térségében heli­kopterekről ejtőernyősöket dobtak le. Az elmúlt hónapban a pretoriai légierő Cumene és Huila tartomá­nyok fölött növelte kémrepülései­nek számát is. Brit választások Thatcherék győzelme A csütörtöki brit parlamenti vá­lasztások után egész éjszaka tar­tott a szavazatok összeszámlálá- sa, s a tegnap reggel nyilvános­ságra hozott, még nem végleges adatok - a 650 mandátumból 572 sorsa már eldőlt, úgyhogy lénye­ges változásról már nem lehet szó -« szerint a Konzervatív Párt fölé­nyes győzelmet aratott. Thatche­rék eddig 352 parlamenti helyet szereztek, ez a toryk legnagyobb arányú győzelme a második világ­háború óta. Amint a hírmagyará­zók is megjegyzik első reagálása­ikban, a második legnagyobb párt, a Munkáspárt 1922 óta nem sze­repelt ilyen rosszul a választáso­kon (mandátumainak száma eddig 199), annak ellenére, hogy a vá­lasztási kampányban közzétett programja pozitívnak mondható. A Munkáspárt mögé mindenáron felzárkózni akaró szociáldemokra­ta-liberális koalíció az előzetes je­lentések szerint 17 mandátumot, más kis pártok pedig 4 képviselők helyet szereztek, összehasonlí­tásként megemlítjük, hogy az 1979-es választásokon a konzer­vatívok 339, a munkáspártiak 268, a liberálisok 11, más pártok pedig 17 képviselői helyezt szereztek. Akkor még nem létezett a Szociál­demokrata Párt, így csak 635 tagú volt a parlament. A brit választási rendszert so­kan az egyik legfurcsább mecha­nizmusnak tartják. Igazolja ezt az is, hogy Thatcherék ilyen nagy arányú győzelméhez elegendő volt, hogy a 42 millió brit szavazó­polgár harminc százaléka (a sza­vazáson részt vevők 42 százalé­ka) mondjon rájuk igent. Ugyanis nem a pártokra országosan le­adott szavazatok száma számít, hanem az egyes választókerüle­tekben elért helyi győzelmek ará­nyában oszlanak meg a képviselői helyek. Tehát hiába kap egy párt országos viszonylatban sok sza­vazatot, ha a szavazók nagyon szétszóródnak az egyes kerüle­tekben. A szociáldemokrata-libe­rális koalíció vezérei ezért is ne­vezték egyenesen szörnyűnek a brit választási rendszer követ­kezményeit, hiszen szavazóik száma hiába közelít a Munkáspár­téhoz, ez a parlamenti helyek szá­mában nem tükröződik vissza. Thatcherék tehát úgy szerezték meg a mandátumok nagy többsé­gét, hogy kevesebben szavaztak rájuk, mint a másik kettőre össze­sen. Jó húzás volt a „vaslady“ részéről, hogy egy teljes évvel előrehozta a parlamenti választá­sokat. így ügyesen kihasználta, hogy az utóbbi hónapokban emel­kedett a népszerűsége. Egyéb­ként egyetlen brit kormányfőnek sem volt még olyan ingadozó nép­szerűségi görbéje mint neki. Kor­mányzásának első két évében el­vesztette a brit polgárok nagy ré­szének bizalmát, de később, a Malvin-szigetekért folytatott há­borúban aratott győzelem után, kihasználva a britek jelentős ré­szének nacionalista érzelmeit, si­került javítania pártjának pozí­cióin. A rendkívül rövid, de heves csa­tározásokat hozó választási kam­pányban a maga javára tudta for­dítani azt a tényt, hogy az utóbbi hónapokban bizonyos mértékű gazdasági fellendülés következett be a szigetországban. Kormány­zásának négy éve alatt 2 millióval nőtt a munkanélküliek száma, Nagy-Britanniából a „három és fél millió munkanélküli országa“ lett. Thatcher azonban elhárította kor­mányáról a felelősséget, mond­ván, hogy ennek a világgazdasági válság az oka. S mint a tények igazolják, sokan hittek is neki. Nem a Munkáspárt­nak, amely azt ígérte, hogy öt év alatt egymillió alá szorítja a mun­kanélküliek számát, nagyarányú beruházási programot valósít meg az állami iparban, a lakásépítés­ben, eltörli a konzervatívok szak­szervezetellenes törvényeit stb. A legfontosabb külpolitikai kérdé­sekkel kapcsolatban a labou risták arra is ígéretet tettek, hogy leállít­ják a Trident rakéták korszerűsíté­si programját, hangsúlyozva, hogy a genfi tárgyalásokon a brit atom­erőt is figyelembe kell venni. Ez a rakétapolitika azonban a Mun­káspárton belül is nagy vitákat váltott ki. A toryk tehát annak ellenére győztek, hogy a eddigi bel- és külpolitika folytatását ígérték: a magánszektor támogatását, az állami fölszámolását, ragaszkod­nak a közöspiaci tagsághoz, tá­mogatják a washingtoni külpoliti­kát, a NATO-t, az új amerikai ra­kéták nyugat-európai telepítésé-' nek tervét. Miért? Már a választások előtti mérlegelések során olyan vélemé­nyek hangzottak el, melyek szerint sokan nem azért szavaznak That­cherre, mert annyira népszerű, hanem mert nem ismernek nála jobbat. Ez egyben a munkáspárt­nak címzett bírálatot is jelenti, hi­szen a párton belüli széthúzások miatt megrendült benne az embe­rek bizalma. Thatcherék 1979-ben kerültek hatalomra, amikor a mun­káspárti Callaghan-kormány meg­bukott. Az új pártvezér, a bal­szárny képviselője, Michael Foot lett, helyettese, Denis Healey pe­dig a jobb szárnyat képviseli. A pártból 1981 -ben kivált egy cso­port és megalakította a Szociálde­mokrata Pártot, amely kezdetben, a pótválasztásokon még sikereket ért el, később visszaesett, s ezért lépett szövetségre a liberálisokkal. Nem kétséges, hogy az ellenzéki pártoknak ez a megosztottsága, széthúzása is nagymértékben Thatcherék malmára hajtotta a vi­zet. MALINAK ISTVÁN Tüntetések a három dél-afrikai hazafi kivégzése miatt (ČSTK) - A dél-afrikai fajüldöző rezsim rendőrsége könnygázbom­bákkal és kutyákkal támadt több egyetemi városban lezajlott tünte­tések résztvevőire, akik a három dél-afrikai hazafi, az Afrikai Nem­zeti Kongresszus tagjainak kivég­zése ellen tiltakoztak. Durban ki­kötővárosban a rendőrség 23 diá­kot letartóztatott. A pretoriai kormány visszauta­sította, hogy a három kivégzett hazafi, Thell Mogoeran, Jerry Mosololi és Marcus Motaung holttesteit átadja hozzátartozóik­nak. A kormány ugyanis attól tart, hogy a kivégzettek temetése kor­mányellenes tüntetéssé fajulhatna és ezért a központi börtön temető­jében temetik el őket. Az appartheid ellen küzdő ha­zafiak kivégzése világszerte felhá­borodást keltett, mivel a pretoriai fajüldöző rezsim számos tiltako­zás, köztük az ENSZ és egyes kormányok közbenjárása ellenére hajtotta végre szörnyű tettét. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-fötitkár a három ifjú kivég­zéséről értesülve mélységes meg­rendülését hangsúlyozta. Sajnál­kozását fejezte ki amiatt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának fel­hívásai ellenére Pretoria mégsem mondott le eredeti tervéről. A dél-afrikai hazafiak kivégzése ellen tiltakozott az NDK Szolidari­tási Bizottsága, a svéd, az egyip­tomi, a francia, a belga és nyugat­német kormány, Pertini olasz köz- társasági elnök, francia parlamenti képviselők és Maurice Bishop gra- nadai kormányfő is. A moszkvai Pravda kommen­tárjában leszögezte, hogy a fajül­döző hóhérok újabb véres bűntet­tet követtek el, amellyel ismét bi­zonyították appartheid rendszerük hírhedt lényegét, amely az ország állami politikájának része. A lap leszögezi, hogy a Dél-afrikai Köz­társaság „világrekordot“ tart a ki­végzések tekintetében, hiszen 1976-tól több mint ezer embert végeztek ki. A Morning Star, brit kommunis­ták lapja a kivégzéseket ártatlanok hidegvérű meggyilkolásának mi­nősítette, akiknek csak az volt a „bűnük“, hogy népük szabadsá­gáért harcoltak.

Next

/
Thumbnails
Contents