Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-10 / 135. szám, péntek

Forradalom a színházban A MOSZKVAI MŰVÉSZ SZÍNHÁZ VENDÉGJÁTÉKA A napokban hazánkban ven­dégszerepeit a Moszkvai Művész Színház társulata. Bratislavában, Brnóban és Prágában mutatta be Satrov így győzünk! című publi­cisztikai drámáját és Csehov Si­rály című komédiáját. Mintegy a két előadással átfogta a kilenc­venöt esztendős színház alapító­jának - Sztanyiszlavszkijnak és Nyernirovics-Dancsenkonak - és a dramaturgiát meghatározó két drámaírónak - Csehovnak és Gorkijnak - a szellemiségét, de mindenekelőtt a történelmi-társa- dalmi fejlődés hídelemeinek két pillérét érzékeltette. Bár Bratisla­vában Satrov darabját játszották először, az előbb említettek (a tör­ténelmi folyamat színházon belül és kívül) miatt úgy vélem, először a Sirály előadásáról kell szólnom. Nem véletlenül került annak idején a színház függönyére és címerébe a sirály. Csehov komé­diájának bemutatásával indította el Sztanyiszlavszkij azt a folyama­tot, amelynek során ismert rend­szerének kiteljesítéséhez jutott el. (,,A színpadi alkotóművészet mind a szerepre való felkészülés, mind pedig a megismétlődő előadások idején megköveteli a színész tel­jes szellemi és fizikai energiájának koncetrálását, testi és lelki adott­ságainak százszázalékos részvé­telét.“) Természetesen a most lá­tott Sirály sok tekintetben különbö­zött az egykori előadástól. Oleg Jefremov rendezése mögött a tá­jékozottabb néző óhatatlanul is ott érzi azt az alkotó harcot, vitát, amely a csehovi dramaturgiáról mind a mai napig folyik. Annak idején Gorkij, aki később a Mű­vész Színház dramaturgiájának legmarkánsabb darabjait írta, s 1917 után a forradalmi, majd a szocialista mondanivalójú szín­házi arculat létrehozásában is nagy szerepet vállalt, így írt Cse- hovról: .. véleményem szerint, egy teljesen eredeti színházi mű­fajt teremtett meg, a lírai komédiát. Ha finom eleganciával megírt da­rabjait drámaként viszik színre, nehézkessé válnak, és veszítenek szépségükből. Műveinek hősei olyan értelmiségiek, akik egész életükben azon töprengenek: mi­ért oly kenyelmetlen egyszerre két széken ülni?" Oleg Jefremov rendező olyan előadást hozott létre, amelyben a formai arányokat és a színészi játékot eredeti módon szintetizál­va teljesíti ki azokat a hagyomá­nyos elemeket (díszlet, hangku­lissza), amelyeket saját bevallása szerint, a nagy elődök tiszteleté­nek adózva emelt át ebbe a pro­dukcióba. Persze a sirályok siko­lya, a tópart zajai csupán kiegészí­tették a színészi játékkal megte­remtett hangulatot. A díszlet, a kü- lön-külön megformált részterek, az így érzékeltetett térbeli tagoló­dás a színészi játékot segítette, hangsúlyozta, amelyben jelen volt az idézett gorkiji „lírai komédiá- zás“. Valerij Szimonov, aki Trepl- jovot alakította, színpadi jelenléte minden pillanatában szikrázó in­dulatokat hordozott. Az ezekkel elsősorban kifelé, környezetét cé­lozva operáló Trepljovja szinte sorsszerűén (az önrombolás adottságával) zuhan az öngyilkos­ságba. Vele mindvégig szemben állt (még az érzelmi közelség ide­jén is) Nyina. A tehetségében alig bízó leány Anasztaszija Vertyinsz- kaja alakításában olyan változá­son megy át, amely az előadás második részében (a történetben két év után), már az önmagát tisztán látó, színésznői pályáját kí­vülről, öniróniával is vizsgálni tudó nő jellemében teljesedik ki. Ebben az előadásban kettőjük viszonyá­nak tükrében jelennek meg a töb­biek. Ugyanakkor, az Innokentyij Szmoktunovszkij megformálta Dorn doktor, ennek az egész vidé­ki társaságnak más oldalról tart tükröt. Hármójuk kapcsolatrend­szerében az emberi lét szinte va­lamennyi formája megjelenik a tó­part lakóinak egyéniségéhez kap­csolva. Dorn doktort látva mindvé­gig érezzük, hogy átlát a földbirto­kos házának lakóin és vendégein, s olykor cinkos mosollyal felénk kacsint. Kár, hogy a Trigorint ját­szó Jurij Bogatirjov nem azon a hullámhosszon játszott, ami Ver­tyinszkaja Nyináját oly teljes érté­kű, hibáit öniróniával szemlélő emberré tette. S ez akkor a leg­szembetűnőbb, ha tudatosítjuk, hogy Trigorin két fiatal (Trepljov és Nyina) életét tette tönkre, merő kíváncsiságból, unalomból... Bár ugyanazok a történelmi idő- koordináták határozzák meg Mi­hail Satrov így győzünk! című pub­licisztikai drámájának előadását, mégis merőben más, a Művész Színház hagyományaitól inkább elszakadó korszerű produkciót lát­hattunk. „1923. október 18-án ját­Alekszandr Kaljagin mint Lenin, Satrov így győzünk!című darab­jában. szódik.“ - jelentik be a darab elején, s ha azt vesszük elsődle­gesnek, hogy a már betegségétől függő intenzitással dolgozó, alkotó Lenin melyik napon idézi fel a já­ték eseményeit, helyszíneit, akkor pontos ez az időmeghatározás. A jelenetek azonban idősíkokra bontják a darabot, s ezekben önál­ló drámai elemként, de a forrada­lom eseményeinek folyamatában, íróilag pontosan beillesztve látjuk ezeket. Több formai megoldás is arra utal, hogy Satrov továbbfej­lesztette a több változatban is is­mert előző Lenin darabjában (Ég­színkék lovak piros füvön) kipró­bált dramaturgiai elemeket. Lenin személyében itt már nem narrátort, kommentátort láthatunk, hanem olyan színpadi hőst, aki az esemé­nyeket befolyásolta, azoknak irányt, tartalmat adott, s ugyanak­kor mindvégig képes volt a hibákat korrigálni, a lefolytatott vitákat az idő távlatából nemegyszer szarkasztikus humorral is szemlélni. Amit Alekszandr Kaljagin, Lenin megszemélyesítője, színészileg közel három órán keresztül produ­kál, az a művészi jelenlét maximu­ma. Satrov olyan jeleneteket írt, amelyekben Lenin ugyan nem szerepel, de a színpad közepén berendezett dolgozószoba író­asztalánál mindvégig ott áll, vagy ül. Olykor gondolatban vitázik is azokkal, akik eltérnek a forrada­lom eszméitől. Máskor a gondola­tai kelnek életre egy-egy jelenet­ben. Nagyszerű példája volt ennek a szovjet diplomata találkozása a nyugati újságírókkal... Egy rövid írásban lehetetlen visszaadni mindazt, ami Satrov darabjában az árnyalatokban, a rövid és poentírozott párbeszé­dekben él. A darab utolsó jelene­tében hangzanak el a következő gondolatok: „Az utak járatlanok. S ennek meg kell nyilvánulnia. Éppen ezért nem szabad tévedni, a cél eléréséhez a helyes utat, módszert és eszközöket kell meg­találni. Az ellenségekkel körülvett párt számára, amely ráadáisul hi­hetetlen terheket is visz vállain, természetesen ez a legfontosabb. A kommunistákat senki a világon nem kompromittálhatja, ha önma­gukat nem kompromittálják. Senki nem akadályozhatja meg a kom­munizmus győzelmét, ha azt ma­guk a kommunisták nem akadá­lyozzák meg. Megtaláltuk a helyes utat! Nem térhetünk le! Soha ne térjünk le! így győzünk!“ S ha ez a lenini tanítás általános érvénnyel színpadi formanyelven is megfo­galmazható, akkor ezt a Moszkvai Művész Színház alkotói meg­tették. DUSZA ISTVÁN A hét végén: Csengő Énekszó A csehszlovákiai magyar gyer­mekkórus-mozgalom az utóbbi években sokat fejlődött, s figye­lemre méltó eredményeket ér el. E fejlődés igen örvendetes, ha arra gondolunk, hogy a jól működő gyermek- és ifjúsági énekkarok­ban a felnőtt karéneklés remény- teljes utánpótlását láthatjuk. Gyermekkórus-mozgamunk legjelentősebb fóruma a Csengő Énekszó, a gyermek és ifjúsági énekkarok szlovákiai döntője, me­lyet e hét végén immár ötödik alkalommal rendez meg a CSE­MADOK Központi Bizottsága Ér­sekújváron (Nové Zámky). Közismert, hogy a Csengő Énekszót a gyermek- és ifjúsági kórusaink járási és kerületi verse­nye előzi meg. E versenyben, me­lyet a népművelési központok szerveznek, az idén voltaképpen mind a 49 gyermek- és 6 ifjúsági kórusunk részt vett, de a Csengő Énekszóra való felkészülést csu­pán 23 együttes vállalta, ami a mozgalom hatását tekintve így is számottevő, hiszen több mint 1200 gyerek kóstolt bele a kar­éneklés örömébe. Szinte termé­szetszerűleg merülhet fel a kér­dés: miért csak 23 énekkar készült a Csengő Énekszóra a meglévő 55 közül? A CSEMADOK-központ illetékesei szerint elsősorban talán azért nem, mert a — különben minden elismerést megérdemlő - karvezetók jó része nem mer nekivágni annak az „akadálynak“, amit - mintegy vízválasztóként bevezetett - kötelező és közös éneklésre ajánlott éléggé igényes kórusmüvek betanulása és elő­adása jelent. Bizonyára lendületet adhatna a mozgalom további fejlődésének, ha az áldozatos munkát végző karvezetóink le tudnák vetkőzni a versennyel szemben kialakult idegenkedésüket, s a Csengő Énekszót inkább a művészi ered­mények seregszemléjének tekin­tenék. És bár igényes, ám nem annyira nehéz Kocsár Miklós Ta­vaszébresztő című kórusmüve. az idei verseny kötelező száma, hogy türelemmel és rendszeres gyakor­lással ne lehetett volna kellő szín­vonalon elsajátítani. A közös éneklésre szántak között pedig olyan művek szerepelnek, mint Kára József, és Dr. Vargha Károly Áradj, zene címú fennkölt hangvé­telű alkotása és egy szép s bájos dél-szlovákiai népdalcsokor Ág Ti­bor gyűjtéséből. A holnap kezdődő Csengő Énekszó 6 alapiskolai gyermek- és 2 ifjúsági (ezek közül egy nem iskolai) kórus vetélkedik majd egy­mással. Versenyen kívül vendég­ként további 8 együttes lép fel a rendezvényen, közöttük pl, a magyarországi Vác Városi KISZ-kórus, a Győri Pedagógusok Kórusa, a Kodály-napok győztese: a kassai (Košice) Csermely, a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a kicsinyek kórusa kategóriájában a komáro­mi (Komárno) Béke utcai alapisko­la énekkara stb. A Csengő Énekszó egyik lénye­ges újdonsága, hogy a szereplő együtteseken kívül mintegy a szá­mukra tartogatott ajándékként az idén táncház is lesz, fellép a ga­lántai gimnázium népi zenekara, a párkányi (Štúrovo) Nevenincs bábcsoport, a Kisbojtár gyermek néptánccsoport és az érsekújvári (Nové Zámky) CSEMADOK alap­szervezet ifjúsági modern társas­tánc-csoportja. KÖVESDI JÁNOS Szlovákia egyetemein és főis­koláin hétfőn kezdődnek a felvételi vizsgák. Az idén 23 498 fiatal (eb­ből a magyar nemzetiségűek szá­ma 1357) pályázik felsőoktatási intézményekbe, ahová összesen 12 ezer elsőévest - 1229-cel ke­vesebbet, mint a múlt évben- vesznek fel. A jelentkezők meg­oszlása a tavalyihoz képest alig változott: többségük most is előnyben részesítette a divatos szakokat, így a jog:, az orvosi, a bölcsész-, a sport- és testneve­lési kart, ezért sokuknak kiváló felvételi eredménnyel is nehéz lesz ide bekerülni. Néhány műsza­ki karra viszont olyanok is bejut­nak majd, akiknek nem kevés ne­hézséget okoznak a főiskola ma­gas követelményei. Ha az idei továbbtanulási terv­számokat összevetjük a tavalyiak­kal és a felsőoktatási intézmé­nyekbe jelentkezők számával, az adatok alapján megállapíthatjuk: Szlovákia egyetemeire és főisko­láira még soha nem pályáztak annyian, mint az idén. Rokon­szenves, hogy a fiatalok tanulási kedve évről évre nő, kevésbé az viszont, hogy még mindig arányta­lan a jelentkezők megoszlása. Hi­szen a helyenkénti öt-hatszoros túljelentkezés szinte elriasztó. Pe­dig a tervszámok arányaiban a ko­rábbi évekhez képest most sin­csenek lényeges változások. Az 1983/84-es tanévben a tovább­tanulók 53,5 százalékának mű­szaki főiskolákon, 25,2 százaléká­nak a tudományegyetemeken, 10,5 százalékának a közgazda­ságtudományi, 10,3 százalékának az agrártudományi, 0,7 százalé­kának a művészeti főiskolákon tudnak helyet biztosítani. Nézzük ezek után milyenek a továbbtanulási esélyek a szlová­kiai felsőoktatási intézményekben. A műszaki karokra 9179 fiatal (eb­ből 464 magyar nemzetiségű) pá­lyázik, a tervszám 6160, a tudo­mányegyetemekre, 7526 jelentke­zik (522 magyar), a felvehetők száma 2725, a közgazdaságtudo­mányi karokon 3108 diák (138 magyar) szeretne tovább tanulni, itt 1230 hallgatóval számolnak. Az agrártudományi karokra 3091 -en (201 magyar) pályáznak, 1210-en kerülhetnek be, a művészeti irány­zatú főiskolákra 594-en (32 ma­gyar) adták be kérelmüket, de csak 85-en juthatnak be. A bratislavai Szlovák Műszaki Főiskolára 4612-en jelentkeztek (ebből a magyar nemzetiségűek száma 311), közülük 2185-en jut­hatnak be, a jelentkezés tehát 164 százalékos, több, mint tavaly. A pályázók megoszlása: az épí­tészmérnöki karon 1238 fiatal (78 magyar) szeretne továbbtanulni, a terv csak 700 hallgatóval szá­mol, a gépészmérnöki karra 1208- an pályáznak (68 magyar nemze­tiségű), 855-öt vehetnek töl, a vil­lamosmérnökire 1259-en (a ma­gyar diákok száma 92) kérték fel­vételüket, 680-an kerülhetnek be, a vegyészmérnökire 799-en pá­lyáznak (70 magyar) s 510-en kezdhetik meg tanulmány aj kát, a műépítészetire 108-an (3 ma­gyar) szeretnének bejutni, a terv- szám 70. Kisebb az érdeklődés a kassai (Košice) Múszaki Főisko­la iránt, ahol a pályázók száma 2454 (a magyar nemzetiségüeké 120) a feh/ehetöké 2065; a bánya- mérnöki karra 271-en (5 magyar) jelentkeztek, 150 vehető fel, a ko- hómérnökire 283-an (9 magyar) kérték felvételüket, a keretszám 110, a gépészmérnökire 883-an (39 magyar) szeretnének bejutni, 865-nek van esélye, a villamos­mérnökire 517-en pályáznak (46 magyar), 570-en kerülhetnek be, az építészmémökin 500-an felvé­teliznek (21 magyar), a terv 370 elsőévessel ’ számol Hasonló a helyzet a žilinai Közlekedési Fő­iskolán is: ide 2113-an jelentkez­tek (33 magyar nemzetiségű), a tervszán pedig 1280. Míg a jelentkezések aránya a műszaki karokon általában emelkedő tendenciát mutat, addig a magyar tanítási nyelvű iskolák növendékeinek arányában némi visszaesés tapasztalható, holott számuk - a tavalyihoz viszonyítva- a bratislavai építész- és villa­mosmérnöki, a kassai bánya-, gé­pész- és villamosmérnöki karon nőtt. A pályázók száma tehát az idén sem felel meg a lakosság nemzetiségi összetételének, hi­szen arányuk csak 5,5 százalék. Pedig tavaly - a korábbi évhez képest - a jelentkezők száma 107-tel (8,6 százalékkal), a felvet­teké viszont 71-gyei (10,4 száza­lékkal) emelkedett. A kérdést ezért a középiskolákban a jövőben is napirenden kell tartani. Változatlanul igen népszerűek a tudományegyetemek. A bratisla­vai Komenský Egyetemen a pá­lyázók száma 4262 (324 magyar - kevesebb, mint tavaly), a terv­szám 1375. A listán ismét a jogtu­dományi kar vezet; a túljelentke­zés hatszoros, vagyis 605-en kér­ték felvételüket (34 magyar) és csak 110-en juthatnak be; az or­vosira 548-an (köztük 34 magyar) pályáznak, a keretszám 160, a mar­tini kihelyezett karra 228- an (11 magyar) szeretnének menni, 70- en kerülhetnek be, a gyógysze­résztudományira 259-en (17 ma­gyar) jelentkezhetnek, 110 szá­mára van hely, a bölcsészkarra 1225-en (139 magyar) adták be kérelmüket, a tervszám 260, a ter­mészettudományira 442-en (21 magyar) mennének, 200-at vesz­nek fel; jobb a helyzet a matemati­kai és fizikai karon: a pályázók száma 295 (28 magyar), a felve- hetóké 250; kisebbek az esélyek a sport- és a testnevelési karon: a 479 jelentkezőből (33 magyar) csak 115 kerülhet be, a trnavai pedagógiai karon viszont nagyob­bak: 100 helyre 181-en pályáznak (7 magyar). Valamivel rosszabbak a kilátások a kassai Šafárik Egye­temen: ide 1765-en jelentkeztek (köztük 71 magyar - több, mint tavaly), a tervszám pedig csak 680. Az orvosira 326-an (22 ma­gyar), a jogra 336-an (15 magyar), a bölcsészkarra 375-en (5 ma­gyar), a természettudományira 161-en (9 magyar), a prešovi Pe­dagógiai Karra 567-en (20 ma­gyar) jelentkeztek. Nőtt a pályázók száma vala­mennyi pedagógiai karon, s a ta­valyinál nagyobb az érdeklődés a tanítóképző tagozat iránt is. A nyitrai Pedagógiai Karra 611 -en (100 magyar) jelentkeztek. 220-at vehetnek fel; a magyar nyelvű ta­nítóképző tagozatra 40-en kérték felvételüket, az azonban csak 20 diák számára válik lehetővé. A Banská Bystrica-i Pedagógiai Karra 477-en (7 magyar) pályáz­nak, a tervszám 270. Nem jobb a helyzet a kassai Állatorvostudo­mányi Főiskolán sem: 411 fiatal (20 magyar) jelentkezett, 180 férő­helyre. Többszörös a túljelentkezés a Közgazdaságtudományi Főisko­la karain is: a pályázók száma 3108 (köztük 138 magyar - több, mint tavaly), a keretszám 1230, ami azt jelenti, hogy az érdeklődés 252 százalékos. A kelleténél jóval többen ostromolják a nyitrai Agrár- tudományi Főiskolát is: a keret­szám 840, a jelentkezőké 2251 (182 magyar - több, mint az előző évben). Sokan érdeklődnek a zvo­leni Erdészeti és Faipari Főiskola iránt is: 840-en (ebből 19 magyar), holott csak 370-en juthatnak be. Igen vonzók a művészeti főiskolák is, s ez az egyes karok valóságos megrohamozásában nyilvánul meg. A bratislavai Színház- és Zeneművészeti Főiskolára 307-en (21 magyar) pályáznak, a felvehe­tők száma 55, a Képzőművészeti Főiskolára 287-en (11 magyar) szeretnének bejutni és 30-at vesz­nek fel. Ilyen az összkép, s bár a ten­gernyi adat száraz, mégis fontos­nak tartottuk, hogy elemezzük a helyzetet, nem azért, hogy elri­asszuk a felvételi előtt állókat, ha­nem, hogy a realitásokat látva okuljanak belőle legalább azok, akik jövőre vagy azután fognak pályát választani. A most felvételi­zők ugyanis semmit sem tehetnek már, hiszen az idén - az elózó évektől eltérően - augusztusban nem lesznek felvételi vizsgák. Csuggedésre azonban nincs ok, mert ha valaki netán elutasító vá­laszt kap is, próbálkozhat valame­lyik szakosító tagozaton, az elkép­zelt hivatáshoz hasonló képzési vagy munkaalkalmat minden fiatal találhat, s jövőre újból rajtvonalhoz állhat. TÖLGYESSY MÁRIA DJ SZÚ 6 ^ 1983. VI. 10. A felvételik - számok tükrében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents