Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-06 / 131. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1983. VI. 6. Hullámvölgytől hullámhegyig a Duna-parti szorítóban Kint a kátyúból... (?) Bentmaradás - bravúr árán • Otthon pontveszteség nélkül • Nyugodtabb időszak következik? Takarékosabb versenyrendszer - jobb eredmények Alig háromnegyed éve, hogy két terjedelmes cikkben is foglalkoztunk a komáromi (Komárno) ökölvívás akkoriban nem éppen szívderítő hely­zetével. Előbb csak a problémákat vázoltuk, majd közvetlenül a bajnoki évad nyitányakor már a válsághelyzetből kifelé vezető útról nyilat­koztak a Duna-parti város ökölvívó sportjának illetékesei. Mi tagadás, akkoriban nem volt ép­pen túlságosan sok alapja a bizakodásnak, hi­szen Galántán a bajnokság nyitányán már az is szép teljesítmény volt a Spartak csapatától, hogy annyi ökölvívót szorítóba tudtak állítani, amennyi egy bajnoki mérkőzés lebonyolításá­hoz feltétlenül szükséges. Akkoriban bizony e sorok írója is elsősorban a Spartak szakveze­tőinek optimizmusát csodálta, mintsem túlságo­san vérmes reményeket fűzött volna az együttes bentmaradásához. Azt azonban háromnegyed év elmúltával egyáltalán nem nehezményezi, hogy az ő akkori véleményének ellenkezője valósult meg... Amikor az utolsó előtti bajnoki forduló után a csapat vezetőivel már a bentmaradáshoz vezető út­ról beszélgethettünk, Boncsek Péter mérnök, szakosztályelnök sokkal gördülékenyebben fogal­mazott, mint 1982 augusztu­sában ...- Érthetően örülünk, hogy végül is az következett be, amiben az őszi bajnoki rajtkor csak titokban reménykedtünk. Akkor azonban nem sok választásunk volt, és azt minden otthoni mérkőzését megnyerte a csapat (a kézirat leadásának időpontja a hétvégi forduló előtt volt - a szerző meg- jegyz.) ez pedig még az élcso­portból sem sikerült minden­kinek!- Őszintén szólva ebben nem nagyon reménykedtünk, mint ahogy abban sem, hogy egy for­dulóval a bajnokság vége előtt „páholyban“ leszünk. A szakosz­tályvezetés ezt a tényt a két edző, Kovács Sándor és Tibor jó munká­jának tulajdonítja. • KOVÁCS SÁNDOR szinte minden mérkőzés előtt optimis­ta volt a hazai találkozókon pe­dig egyik lényeges momentum­nak a közönség lelkes biztatá­sát tartotta.- Tény, hogy a vészhelyzetben a hazai közönség olyasmit nyúj­tott, amire nem nagyon emlék­szem a korábbi évekből sem. Szinte minden létfontosságú mér­kőzésen újabb és újabb néző- csúcs született és amilyen hangu­lat a sportcsarnokban volt, olyan­ban szinte nem is lehet veszíteni. Amikor az első tavaszi mérkőzé­sünkön legyőztük a Galántát, első A szorító sarkában Ferenczy ízben kerültünk el az utolsó hely­a sportág egyik nagy ígérete, f A Vítkovice elleni siker már mellette Kovács Sándor edző «*"*>**>» logos,ion. h,­szén az egymás elleni eredmeny (A szerző felvelele.) soka, ^nthete„ a kiesés^ kér. kértük, a csapat szakmai irányítói- elésében. A Dubnica legyőzése tói Kovács Sándortól és Kovács után megjött az étvágyunk, és már Tibortól: végezzenek — és végez- előre lefogadtam volna, hogy az tessenek az ökölvívókkal — becsü- Olomoucot is megverjük. Amikor letes munkát, hogy bármiképp Martinban döntetlent értünk el, végződjék is a bajnoki év, önma- már azt kedtük számolgatni, vajon gunknak szemrehányást ne te- hányadik helyen végzünk, a Budé­hessünk. Akkor bizony, amikor az ióvice legyőzésével pedig elmúl­utolsó előtti őszi forduló után még a gondjaink, hiszen a Jaslovs­mindig egy ponttal álltunk a táblá- Bohunice elleni őszi botrány zat végén, talán rajtunk kívül senki utan atjban a kedvező helyzetben sem tett volna egy fabatkát sem a csapat bentmaradására... • Ekkor következett az a Ja s- lovské Bohunice elleni sokat vi­tatott mérkőzés...- Akkorra már kezdte magát a csapat összeszedni, beérett a fi­úk lelkiismeretes munkájának gyümölcse, ami a mi esetünkben azt jelentette, hogy fizikailag a Spartak öklözői az I. liga mező­nyében a legjobbak között voltak, ha nem ők voltak a legjobbak... Amíg a mérkőzés tartott, torony­magasan mi voltunk a jobbak, a két csapat fizikailag nem volt egy súlycsoportban. Mindenképpen mi nyertünk volna, esetleg nem 20:0- ra, mint ahogy erről végül is a zöld­asztal mellett döntöttek. • Amit azonban a tavaszi idényben a csapat produkált, az szinte példa nélküli a komá­romi ökölvívás történetében: voltunk, hogy ismét itthon fogad­hatjuk őket. Ezúttal is megköszö­nöm a fiúknak, hogy - maradékta­lanul elvégezték azt az irdatlan mennyiségű edzésmunkát, amit számukra előírtunk bátyámmal, Tiborral. Igaz, hogy nem mindig végezték zokszó nélkül, de ezen egyáltalán nem csodálkozom. A bentmaradást a sok munkának köszönhetjük. No és a közön­ségnek...! Tehát szinte 180 fokos fordula­tot vett a komáromi ökölvívás helyzete. A szorítóban és az edző­teremben sok minden megválto­zott és ez a változás juttatta el a csapatot a szinte kilátástalan hullámvölgyből a mostani hullám­hegyre, ahonnan - a tavalyihoz hasonló - továbblépés sokkal könnyebb lesz. Persze, a figyel­mes szemlélő sok olyan körül­ménynek is tanúja lehetett, ami látszólag kis dolog, de minden­képpen elősegítette a csapat sike­rét. Imely Károly például a nagy világversenyek mintájára nyújtott alapos tájékoztatást a közönség­nek a mikrofon mellől a mérkőzé­seken, sosem hiányoztak a kar­szalagos rendezők, mint ahogy az nem egyszer előfordult más csa­patok otthonában... Szándékosan hagytam a végére hogy a már említett közönségtámogatásnak azért lehet olyan nagy jelentősé­get tanúsítani, hogy a nézősereg - nemegyszer kétezer főnyi - egy emberként óhajtotta a sikert, és a nézőtérről, egyetlen alkalommal sem hiányoztak a járás és a város vezetői! (Ehhez is hozzá tehet­nénk, hogy más csapatok otthoná­ban ez korántsem volt így...) Ezért is maradhatott bent az I. ligában a Spartak Komárno! MÉSZÁROS JÁNOS A siker egyik fő részese a csapatkapitány Boťanský (jobbról) Labdarúgó EB-selejtezök FÉLIDŐRE VÁRVA (Za) - Erre a hétre két labdarúgó EB selejtező jut,- s velük be is fejeződik 1983 első félévének ilyen sorozata. A hajrá majd szeptemberben veszi kezdetét, s a legutolsó találkozó a de­cember 22-én sorra kerülő Olaszor- szág-Ciprus mérkőzés lesz. Az azon­ban már aligha változtat valamit is az V. csoport addigi helyzetén. Szerdán a VI. csoportban játsszák az Albánia-Ausztria mérkőzést. Ez az osztrák csapat első olyan találkozója, amelyet ellenfele pályáján bonyolíta­nak le. Eddig csak odahaza szerepelt, ezután csupa visszavágó vár rá. Leg­nehezebb ellenfelét, az NSZK csapatát Bécsben nem tudta legyőzni, s a gól nélküli döntetlen a folytatásban kelle­metlenkedhet. Egyébként az NSZK együttese nemrég járt Tiranában, ahol Albánia szívós tizenegyét csupán 2:1 arányban sikerült legyőznie. Értesülé­seink szerint nagyon örülhetett a két pontnak. Ha az összefüggéseket vesz- szük alapul, feltételezhetjük, hogy Ausztria együttesének is nehéz dolga lesz Tiranában. 1. Ausztria 4 3 10 11:0 7 2. É. Írország 5 3 11 4:3 7 3. NSZK 4 2 11 5:2 5 4. Törökország 5 113 3:10 3 5. Albánia 5 0 2 4 1:9 2 Csütörtökön az V. csoportban: Svédor- szág-Románia. Csoportrangadó a ja­vából, amely módfelett érdekli a cseh­szlovák együttest is. Egyelőre mindhá­rom csapat esélyes a csoportelsőség­re, amelyre Olaszország válogatottja már elméletileg sem tarthat igényt. A svéd válogatott Bukarestben 2:0 arányban kikapott, most ezért elégté­telt vehet. Tetszetős volt, ahogy a svéd válogatott az olaszok elleni győzelmét aratta. A tv jóvoltából a találkozó egy részét láthattuk, s ha Zoff nem véd olyan nagyszerűen, az olasz vereség sokkal nagyobb arányú is lehetett vol­na. A svéd együttes kitűnő erőnlétű csapat, az iramfutball jellegzetes kép­viselője, mindhárom csapatrészében jóval átlagon felüli képességű játéko­sokkal rendelkezik, s nem hinnénk, hogy a román együttesnek sikerülhet egy esetleges döntetlennel megúsznia a találkozót. A folytatást ősszel a szep­tembert 21 -én Stockholmban sorra ke­rülő Svédország-Csehszlovákia mérkőzés jelenti majd. A csoport jelenlegi állása: 1. Csehszlovákia 523012:5 7 2. Svédország 5 3 11 10:4 7 3. Románia 5 3 11 6:2 7 4. Olaszország 5 0 3 2 3:6 3 5. Ciprus 6 0 2 4 3:17 2 Közép-Szlovákiában a labdarú­gók kerületi konferenciája után az elmúlt napokban lebonyolított CSTSZ kerületi konferenciája is nagy figyelmet szentelt a sport jelenlegi helyzetének, fejlődési irá­nyának. Ennek oka, hogy a kerület képviselete a felsőbb szintű baj­nokságokban meglehetősen sze­gényes, s ez természetesen szo­rosan összefügg a sportág színvo­nalával is. A tömegjelleggel - vagy aho­gyan mondani szokták - az ala­pokkal nincs különösebb problé­ma, hiszen a nagy kiterjedésű ke­rület 702 szakosztálya összesen 65 506 tagot számlál, ami a spor­tolók létszámának több mint egy- harmada. Az erők összpontosítá­sával, a kiválasztási rendszerrel azonban már nincs minden a rendjén. Nagy a szétforgácsoló- dás, s bizony egyes sportvezetők lokálpatriotizmusa is kerékkötője a fejlődésnek, s a jövőben a jobb eredmények érdekében javítani kell az edzésmódszereken és a tehetségkutatási módszereken is. Akadnak persze pozitív jelen­ségek, ilyenek például a már ha­gyományossá váló járások kö­zötti ifjúsági labdarúgótornák, me­lyeken évenként általában 6-700 tehetség is felbukkan. A kerületi székhelyen, Banská Bystricán nagy népszerűségnek örvend a kis foci-liga, mely nagy tömege­ket mozgat meg. Többet tehetné­nek a fejlődés érdekében az isko­lák, a pionírszervezetek, s bizony a nemzeti bizottságok is, mert na­gyon gyakran tapasztaljuk, hogy a városokban - különösen az új lakótelepeken - megfeledkeznek a pályatervezésről és építésről. Márpedig, ahol nincs megfelelő sportolási lehetőség a gyerekek számára, ott ne várjunk jó ered­ményeket a felnőttektől sem. Vannak helységek, ahol nem gond a pályáralépés, az utolsó esz­tendőkben méltó hajlékkal a sport­ágnak a Koson, Ajnácskőn, Sel- cén, Kalinovón, Stráňavyban, Dobrá Niván felépített sporttele­pek -, hogy csak a közismert utánpótlásforrások egyikét-mási- kát említsük. Sok szó esett az elmúlt tanács­kozásokon a versenyrendszerről is. Nem minden ok nélkül, hiszen az új idény elején közrebocsátott át­szervezési javaslat értelmében a kerületi bajnokság jelenlegi 16 csapatos mezőnyét 14-re csök­kentették volna. Ez annakidején alaposan felkavarta a kedélyeket, hiszen ezáltal legalább 6-7 együt­tesnek kellett volna elbúcsúznia a legfelsőbb szintű kerületi ver­senytől. Ez pedig csaknem irreá­lissá tette a bajnokságot, hiszen eszközökben nem válogatva kez­dődött el a pontvadászat. Szeren­csére a szövetség néhány tavaszi forduló lejátszása után a sok ne­gatív jelentés és jelzés után kény­telen volt felülvizsgálni eredeti ja­vaslatát, s a Szlovákiai Testneve­lési Szövetség korábbi határoza­tának - megfelelően bevezetni a kétcsoportos kerületi bajnoksá­got. A jövő évtől kezdődően tehát a két csoportgyőztes nyer jogot osztályzók lejátszására, s a győz­tes lesz az SZNL II részvevője. Sok felszólaló szájából elhang­zott a kérés - éppen a közép­szlovákiai kerületi labdarúgósport­ja színvonalának emelése ürü­gyén hogy miért nincs három, tehát középső csoportja is a II. Nemzeti Ligának. A jelenlegi rend­szerben ugyanis megosztva szere­pelnek a kerület csapatai keleti, illetve a nyugati csoportban, s így sokak véleménye szerint eleve nagy hátránnyal indulnak. A múlt­ban nem egy csapat került kiszol­gáltatott helyzetbe a létszámfö­lényben levő csapatok manőve­rezése révén. Az 1983/84-es évfolyamtól ha nem is lesz háromcsoportos II. SZNL (ez csak óhaj a felsőbb szervek irányába) a kerületi baj­nokság két 14 csoportos lesz. Ugyancsak érinti a mostani át­szervezés az I. A osztályokat, me­lyekből az idén nem csak a bajno­kok lesznek a feljutók... Remélhetőleg az említett intéz­kedésekkel is javul majd a kerületi versenyek színvonala, s csaknem bizonyosan kevesebbet kell majd utazgatni, nagyobb lesz a megta­karítás. És ez sem mellékes szempont a testnevelési egyesü­letek anyagi lehetőségeinek isme­retében. Jelentős változások történtek a kerületi labdarúgó szövetség irá­nyításában is. Néhány idősebb sportvezetőt - érdemeik elismeré­se mellett - felmentettek tisztsé­güktől, s helyükre fiatal szakem­berek kerültek, akik Vladimír Halaj elnök vezetésével nyilván mindent elkövetnek majd a közép-szlová- kiai labdarúgósport fellendítése érdekében -h. a­A sportszerűség érdekében Párizsban az UNESCO palotá­ban e szervezet védnökségével döntöttek a tavalyi sportszerűségi díjakról. A tanácskozás nagy hord­erejű, hiszen annak első napiren­di pontja témájául a sportpályákon elhatalmasodó brutalitást válasz­tották. A szakértők javaslatot tet­tek arra vonatkozóan, milyen esz­közökkel lehetne illetve kell meg­akadályozni, s a továbbiakban bün­tetni, megtorolni az egyre sokaso­dó sportszerűtlenségeket. A további napirendi pont maga a szavazás volt. A sportszerűségi díjat Mats Wilander svéd tenisze­zőnek ítélték oda. Az indoklás lé­nyege, hogy Willander tavaly Franciaország nemzetközi tenisz- bajnokságán felülbírálta a számá­ra kedvező bírói döntést és nem kérte a mérkózéslabdából szárma­zó pontot. Arra hivatkozott, hogy a labda a játéktéren kívülre került, pedig ezzel már meg is szerezte volna a győzelmet az argentin Clerc ellen. Egyébként a későbbi­ek során sikerült a szimpatikus svéd teniszezőnek a győzelmet megszereznie. Ezúttal az egész sportpályafu­tásért senkinek sem ítélték oda a díjat. A négyszeres diszkoszvető olimpiai bajnok, az amerikai AI Oerter ugyan jelölt volt a kitünte­tésre, de kiderült, hogy nem hagy­ta abba a versenyzést, még be akar kerülni a Los Angeles-i olim­piai csapatba. Mats Wilander nemcsak a világ egyik legjobb teniszezője ha­nem méltán példakép lehet a sportszerűségben is. (ČSTK-felv.)

Next

/
Thumbnails
Contents