Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-06 / 131. szám, hétfő
Arjai, egyesüljetek; Bratislavában jó ütemben építik a villamos vonal egyik új szakaszát. Az új villamospálya, amely a vár alatti alagúton át vezet majd, lerövidíti a menetidőt a szlovákiai főváros nyugati lakónegyedei és a központ között. Felvételünkön a Bratislavai Műszaki Szolgáltatások vállalat dolgozói aszfaltozzák a Húrban teret. (ČSTK-felvétel) A népek barátságát erősíti Ünnepi záróhangversennyel ért véget az idei Prágai Tavasz SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Legfőbb ideje Most még nem késő megállítani a helyzet további kiéleződését... Valamennyi állam kötelessége, hogy megtalálja a fegyverkezés korlátozásának és csökkentésének, elsősorban az atomfegyverkezés korlátozásának és csökkentésének módját, s visszatérjen a politikai és a katonai enyhülés útjára. Ezt minden ország érdeke megköveteli, függetlenül földrajzi fekvésétől, társadalmi-gazdasági rendszerétől, politikai csoportosuláshoz vagy irányzathoz való tartozásától. A szovjet kormány múlt heti nyilatkozatában így fordult Földünk kormányaihoz és népeihez, és így értelmezték a szovjet dokumentumban foglalt sürgető felhívást és figyelmeztetést a jóakaratú emberek. A CSKP KB Elnöksége és a CSSZSZK kormánya kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja a szovjet nyilatkozatot, és szombaton közzétett állásfoglalásában hangsúlyozta: itt az ideje, hogy megállítsák a helyzet veszélyes kiéleződését és megakadályozzák a lázas fegyverkezés újabb fordulóját. A NATO-országokon a sor, hogy teljes felelősséggel felmérjék azokat a következményeket, amelyeket az új típusú amerikai rakéták európai telepítése vonna maga után. Ami Csehszlovákiát illeti, a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz hasonlóan mindent megtesz a háborús veszély elhárításáért, a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért. Egészen másképp reagáltak azonban azok, akikhez Moszkva komoly szavai elsősorban szóltak. Az Egyesült Államok először „sajnálkozását“ fejezte ki a szovjet nyilatkozat tartalmával kapcsolatban, majd azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy „meg akarja őrizni a monopóliumot“ Európában a közepes hatótávolságú rakéták terén. Az USA sőt a közelmúltban Williamsburgban megtartott találkozón nyugati partnereit hazárd és szélsőségesen veszélyes fegyverkezési politikájának támogatására nyerte meg, és arra kényszerítette őket, hogy egyezzenek bele az új típusú amerikai rakéták európai telepítésébe. Fölöttébb sajnálatraméltó, hogy a Williamsburgban részt vevő nyugat-európai politikusok engedtek Washington nyomásának. Az ilyen álláspont nem felel meg sem a béke érdekeinek, sem a nyugat-európai országok érdekeinek. Washington szándékosan azt a hamis látszatot kelti, hogy érdeke az atomfegyverek csökkentéséről folyó tárgyalás, hogy javaslatai nem a Szovjetunióval szembeni egyoldalú előnyök szerzésére irányulnak. Az Egyesült Államokkal együtt azokat terheli a felelősség, akik ezt a hazugságot tudatosan támogatják. Mivel is érkezett az amerikai küldöttség Genfbe a stratégiai fegyverek és az európai nukleáris fegyverek csökkentéséről folyó szovjet-amerikai tárgyalásokra? Elsősorban azzal a követeléssel, hogy a Szovjetunió lényegesen csökkentse stratégiai védelme fő eszközeinek - az országban elhelyezett interkontinentális, ballisztikus rakétáknak - számát, az Egyesült Államok fő stratégiai eszközei viszont érintetlenek maradnának. Hasonlóképpen jár el az Egyesült Államok az európai atomfegyverekről folyó tárgyalásokon is, ahol az ismert „nullamegoldást“ akarja évrényre juttatni, melynek lényege, hogy a Szovjetunió egyoldalúan leszereljen. A Szovjetunió konstruktív javaslatait azzal az állítással akarja lesöpörni az asztalról, hogy az erőegyensúlyba Nagy-Britannia és Franciaország atomarzenálját nem kell beleszámítani. Talán a francia és a brit rakéták nem a szovjetunióbeli célpontok ellen irányulnak? Ezek az országok nem szövetségesei az Egyesült Államoknak? Azok, akik mindenáron Nyugat-Európába akarják telepíteni az új amerikai rakétákat és ezzel megbontani a létező erőegyensúlyt, nem veszik figyelembe és természetesen nem fogadják el a másik fél jogos és logikus érveit. A genfi tárgyalásokat csupán saját aljas terveik leplezésére használják fel. A szovjet nyilatkozat egyértelmű és világos: egyre több fenyegetés éri a Szovjetuniót és szövetségeseit, s ez a tény arra kényszeríti az illetékes szovjet szerveket, hogy megfelelő ellen- intézkedéseket foganatosítsanak védelmi erejük megszilárdítása érdekében. Ezt a lépést az Egyesült Államok agresszív lépései tették szükségessé, s egyetlen célja az, hogy továbbra is megmaradjon a két nagyhatalom között már meglévő erőegyensúly. Egyúttal azonban a szovjet kormány újra kifejezte békeakaratát, s azt a töretlen szándékát, hogy tárgyalásos úton egyezzenek meg a nukleáris fegyverkészletek csökkentéséről, s így járuljanak hozzá a háborús veszély elhárításához. A Fehér Ház széles körű propagandakampányt indított, amelynek célja volt azt a látszatot kelteni, hogy az Egyesült Államok őszintén törekszik az atomfegyverkezés csökkentéséről folyó tárgyalások sikerére, és hogy javaslatai nem a Szovjetunióval szembeni erőfölény megszerzését célozzák. Aljas módon félre akarja vezetni a világ közvéleményét s a genfi tárgyalások esetleges sikertelenségéért a felelősséget a Szovjetunióra akarja hárítani, úgy, hogy még ebben az évben elhelyezhesse - Nyugat-Eúrópa tiltakozása ellenére - új atomrakétáit. A szovjet nyilatkozat célja nem a megfélemlítés, hanem az, hogy reálisan rámutasson a helyzet súlyosságára. Amint azt a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének és a CSSZSZK kormányának állásfoglalása is hangsúlyozza, a szovjet dokumentum konstruktív és reális megközelítése a jelenlegi veszélyes nemzetközi helyzet megoldásának, a jó szándék kifejezője, amelyből az cseng ki, hogy a Szovjetunió kész mindent megtenni az Európában és a világban kialakult problémák rendezéséért és a béke megőrzéséért. Amint azt a francia kommunisták lapja, a L ’Humanité írta, a Szovjetunió nyitva hagyja az ajtót a tárgyalások előtt. A világ becsületes emberei, a háborúellenes békemozgalmak azt követelik, hogy kihasználják ezt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei levonják az emberiség fennmaradásáért való közös felelősségből levonható következtetéseket, hogy Washington letérjen a konfrontáció és a fenyegetések útjáról, s becsületes tárgyalásokat kezdjen, amelyek az atomkatasztrófa veszélyének felszámolásához vezetnének. Rp (ČSTK) - Szombaton este ünnepi záróhangversennyel ért véget az idei Prágai Tavasz. A koncerten, amelyet a prágai Kultúrpalota kongresszusi termében tartottak, megjelentek: Vasil Bíľak, Miloš Jakeš és Karel Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagjai, Mikuláš Beňo és Josef Havlín, a CSKP KB titkárai, továbbá politikai és kulturális életünk számos más neves képviselői. Ott volt Alexander Botvin a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete, valaMegálljt kell parancsolni az amerikai rakétaterveknek (ČSTK) - A Washingtonból érkező kormányszintű állásfoglalások azt erősítik meg, hogy nem hajlandók lemondani az amerikai rakéták nyugat-európai telepítéséről, ugyanakkor, számos ottani felelős kongresz- szusi képviselő bélyegezte meg az utóbbi napokban kormányának militarista politikáját. Világszerte számtalan olyan állás- foglalás, nyilatkozat hangzik el, amelyben sürgetik a fegyverkezési hajsza leállítását. WASHINGTON - „Egy bizonyos pillanatban minden értelmes embernek ki kell jelentenie: most már ebből elég!“ - hangoztatja az a dokumentum, amelyet Wyoming és Nebraska amerikai szövetségi államok egyházi képviselőinek tanácskozásán fogadtak el. Egyházi személyiségek nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy az amerikai közvéleményt egyre inkább aggasztja az állandóan feszültebbé váló nemzetközi helyzet. Alan Cranston szenátor a kaliforniai Oacklandben elhangzott beszédében bírálta a Reagan-kor- mányzat militarista politikáját, amely szerinte „nukleáris háborúba torkollhat“. Komoly tárgyalásokra szólította fel a fehérházi vezetést a Szovjetunióval, amelyek végsösoron elvezethetnének az atomfegyverek befagyasztásáról szóló megállapodáshoz. Edward Kennedy Providence egyetemén (Folytatás a 2. oldalon) mint a prágai diplomáciai testületek számos további magas rangú munkatársa. A hangverseny karnagya a világhírű szovjet Dmitrij Kitajenko volt, a Prágai Filharmónia Énekkarát Ľubomír Mátl vezényelte. A műsor első részében Smetana Cseh ének című műve csendült fel. Ezután hagyományosan Beethoven IX. szimfóniáját adták elő. A szólisták Luis Bosabalian (NSZK), Ute Trecker-Burckhardt (NDK), Konstantin Liszovszkij és Anatolij Szafiulin (mindketten a Szovjetunióból) voltak. Beethoven halhatatlan művének humánus eszmeisége, fennkölt gondolatokat és érzelmeket kifejező mondanivalója napjainkban különösen időszerű, s így érezte ezt a hangverseny közönsége is, amely hosszan tartó tapssal jutalmazta a közreműködők kimagasló teljesítményét. A hangverseny szünetében pártunk és kormányunk jelen levő képviselői fogadták a Prágai Tavasz programbizottságát, élén Ján Seidl nemzeti művésszel, s a hangverseny szólistáit. A baráti találkozón hangsúlyozták, hogy az idei Prágai Tavasz is jól szolgálta a népek közötti barátság és megértés nemes ügyét. HÉTFŐ 1983. június 6. XXXVI. évfolyam 131. szám Ára 50 fillér Üdvözlő táviratok (ČSTK) - Gustáv Husák köz- társasági elnök táviratban köszöntötte Franco Albert Renét, Seychelles Köztársaság elnökét, hazája nemzeti ünnepe alkalmából. Bohuslav Chňoupek, hazánk külügyminisztere ugyancsak jókívánságait fejezte ki Maxim Ferrarinak, Seychelles Köztársaság külügyminiszterének. Gustáv Husák köztársasági elnök tegnap üdvözlő táviratban köszöntötte XVI. Gusztáv Károly svéd királyt országának nemzeti ünnepe alkalmából. Az európai biztonság megszilárdításáért Nők nemzetközi találkozója Karlovy Varyban (ČSTK) - ,,A nők kölcsönös megértésével, barátságával és együttműködésével az európai biztonság megszilárdításáért és a tartós békéért Európában“ jelszó jegyében rendezték meg szombaton és vasárnap Karlovy Varyban a csehszlovákiai, az ausztriai, az NSZK-beli és a nyugat-berlini nőszervezetek tanácskozását. A Csehszlovákiai Nők Szövetségének küldöttségét Olga Vacková, a szövetség központi bizottságának elnökségi tagja vezette. A tanácskozáson az egyes küldöttségek vezetői beszámoltak arról, hogy hazájukban hogyan készülnek a közelgő prágai békevilágtalálkozóra, s miként fokozzák a harcot a fegyverkezési hajsza ellen. Vasárnap közös nyilatkozatot hagytak jóvá, amelyben többek között hangsúlyozzák: Európában élünk, azon a földrészen, amely az emberiség két legször- nyübb háborújának tűzfészke volt. Egyre jobban nyugtalanít bennünket a mind feszültebbé váló nemzetközi helyzet, s a nukleáris katasztrófa fokozódó veszélye. A nyilatkozat további részében a résztvevők hangsúlyozzák, hogy minden erejükkel a béke megőrzéséért harcolnak, s teljes mértékben támogatják a Szovjetunió és a többi szocialista ország békejavaslatait, s elítélik az imperialista körök fegyverkezési politikáját. Életünk a béke MOLNÁR ISTVÁN, a Csehszlovák Autó- közlekedési Vállalat Ipolysági (šahy) kirendeltségének sofőrje, szocialista munka- brigád-vezető. Gyerek voltam a háború éveiben, de élénken élnek emlékezetemben a borzasztó események. Leginkább az, amikor édesanyámmal a közeli kastély pincéjébe futottunk a patakon keresztül, hogy a bombázás elől meneküljünk. Azóta felnőttem, s igyekszem munkámmal hozzájárulni hazánk fejlesztéséhez. Őszintén örülök a közel négy évtized alatt elért sikereinknek, a békében megvalósított terveinknek. Valahogy mégis szorongást érzek, ha gyermekeimre nézek. Lányom tizenkét, fiam tízéves. Rettegek, nehogy megismétlődjön a történelem. Hogyan védeném meg én a gyermekeimet, úgy mint anyám tette velem? Hová, milyen óvóhelyre mennék velük? Megteremtettük számukra a boldog élet feltételeit, s kinek van joga ahhoz, hogy amit létrehoztunk, mindent megsemmisítsen! Bejártam a szocialista országokat: Mindenütt a miénkhez hasonló nyugodt, építómunkát láttam. Meggyőződésem, hogy az ott élőknek ugyanúgy óhajuk a béke, mint a miénk. Bízom benne, hogy a Prágában megtartandó világtalálkozóról a földkerekség valamennyi pontjára eljut a békevágy hangja, s összefogással, mindennapi becsületes munkánkkal sikerül megőrizni e drága kincset, magunk és gyermekeink életének alapját.
