Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-04 / 130. szám, szombat
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA K0ZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA SZOMBAT 1983. június 4. XXXVI. évfolyam 130. szám Ára 50 fillér Környezetvédelmi világnap Főleg az elmúlt száz esztendőben - az ideiglenes visszaesések, világégések és a rendkívül nagy területi eltérések ellenére - óriási fejlődésen ment át és megy át korunkban is a világ ipara, mezőgazdasága s a fejlett országok átlépik a tudományostechnikai forradalom szinte beláthatatlan lehetőségeket kínáló küszöbét. Mindez sok országban jelentősen javította és javítja a létfeltételeket, kényelmesebbé, kulturáltabbá tette és teszi százmilliók életét. Egyszóval minden vonatkozásban kitágította a civilizáció áldásos hatásának határait. A természeti viszonyok uralásának céltudatos törekvései azonban nem csekély árat is követelnek. A termelés és az emberiség fejlődésére már huzamosabb ideje kedvezőtlenül, esetenként kifejezetten gátlóan hat a környezeti viszonyok romlása, ami egyben a természeti egyensúly megbomlásával is fenyeget. Nem kevés tudós a légkör, a víz, a talaj szennyezésében olyan időzített „bombát“ lát, amelynek hatalmas erejű „robbanása“ - ki tudja mikor - bolygónkat sivár, néptelen és általában élettelen holdtájjá képes változtatni. A minap kezembe került egy szovjet tanulmány, amely ezt az aggodalmat számos ténnyel időszerűsíti. Súlyos teher nyomasztja manapság a természetet és földünk élőlényeit, amelyeknek az emberi faj csak ötmilliomod részét képviseli. Már ma tízszer annyi energiát termel a világ, mint amennyit - hatásos ellenintézkedések nélkül - elviselhet a természeti egyensúly. A légkörbe csak az ipar évente egymilliárd tonna pernyét és egyéb szennyező anyagot bocsát ki. Percenként negyvennégy hektáron irtják ki a légkörünket oxigénnel dúsító tropikus őserdőket. Az óceánok felületét évente százhúsz millió négyzet- kilométeren lepik be az életet senyvesztő kőolajfoltok. S hadd említsünk hazai példát is: tavaly Szlovákia folyóiba 4,35 milliárd köbméter szennyvíz került s ennek az irdatlan mennyiségnek csupán 13,5 százaléka viszonylag tisztított állapotban. Az ökológusok véleménye szerint az ilyen és az ehhez hasonló érzéketlen emberi beavatkozások a természet rendjébe egyebek között azzal fenyegetnek, hogy az ezredfordulóig kipusztulhat mintegy kétmillió féle növény és élőlény, a föld flórájának és faunájának egyötöde. Joggal dobolunk tehát riadót. Viszont tisztában vagyunk azzal is, hogy pánikba nem kell esnünk, mert ez a helyzet még a javára megváltoztatható. A szakemberek többsége egyetért abban, hogy földünk bioszférája fokozatosan egészségesebbé válhat, ha a nélkülözhetetlen, törvényszerű gazdasági fejlődést, a tudomány és a technika vívmányaira támaszkodva, az eddiginél jóval következetesebben és eredményesebben összehangoljuk a természetvédelmi követelményekkel. Biztató, hogy e felismerésnek különösképpen az utóbbi egykét évtizedben számos jele van. Az iparilag fejlett tőkés országokban például ebben az irányban hat annak tudatosítása, hogy a környezet szennyeződésének következményei - teszem azt, az iparilag hasznosítható víz hiánya - közvetlen kerékkötőjévé válik a gazdaságfejlesztésnek és ezáltal közvetve a tőkés hasznot is apasztja. Hatásos lépések megtételére ösztönöz a közvélemény növekvő nyomása, sőt, az utóbbi időben félig-meddig ösztönösen kifejlődő, céljaikban és eszközeikben ugyan nem minden vonatkozásban elfogadható, de kétségtelenül eredményes politikai mozgalmak is. Gondoljunk csak az ún. zöldek előretörésére több nyugat-európai országban. A szocialista közösség országaiban is rádöbbentünk arra, véget értek azok az idők, amikor a gazdaságfejlesztés ökológiai visszahatásáról el lehetett „feledkezni“. Felismertük, hogy a környezeti állapot további romlása nemcsak a jelent veszélyezteti, hanem a jövőnket is. S ennek tudatában a környezetvédelem a legfelsőbb állami és pártszervek éber figyelemmel követett ügye lett és fokozatosan közüggyé válik. Ez annál fontosabb, mivel a kapitalizmustól eltérően társadalmunkban, amelyben a természeti kincsek, a termelőeszközökhöz hasonlóan, közös tulajdonban vannak, sokkal nagyobbak a lehetőségeink megóvásukra. Másszóval: a gazdasági, a technológiai érdekeknek, illetve a természetvédelem etikai érdekeineK összehangolására. Nemcsak törekvések, szándékok és tervek, hanem számos tény is bizonyítja, hogy e tekintetben kézzelfogható, elvitathatatlan eredményeket értünk el. Stockholmban tizenegy évvel ezelőtt, 1972. június 5-én kezdődött az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciája. Ezen egyebek között döntés született, hogy ezt a napot környezetvédelmi világnappá nyilvánítják. Erről a napról szocialista közösségünk országai is évről évre megemlékeznek. Pártolják azt a programot is, amelyet tavaly az ENSZ néhány nemzetközi szervezete fogadott el és amely meghatározza a világ természet- védelmi stratégiáját. Ennek egyik alapvető követelménye növelni a kevés hulladékot produkáló termelést, illetve a hulladékmentes ipari technológia alkalmazását. Sok minden történik tehát világszerte, hogy folyamatosan javuljanak a környezeti viszonyok. Tisztában kell lennünk azonban azzal is, hogy sokszorta több történhetne és gyorsabban, ha visszatérnénk, visszatérhetnénk a politikai enyhülés korába. Hiszen a lázas fegyverkezés ma világviszonylatban évente 600 milliárd dollárt követel. Ennek az összegnek a tört része is nagy lépésekkel vihetné előbbre a környezetvédelem ügyét. A fele pedig elegendő lenne olyan öntözőberendezések létesítésére, amelyek egymilliárd ember élelmiszerellátásához járulhatnának hozzá. Arról már nem is beszélve, hogy a hadiipar fejlesztése nemcsak szennyezéssel veszélyeztet, hanem az uralkodó mili- táns imperialista körök és kormányzatok kezében pusztulással is fenyegeti bolygónkon az életet. A környezetvédelmi világnapról tehát elsősorban annak a gondolatnak jegyében emlékezünk meg, hogy a természeti egyensúly megőrzésének alapvető feltétele: a béke. GÁLY IVÁN A CSKP KB Elnökségének és a CSSZSZK kormányának állásfoglalása Teljes mértékben támogatjuk a szovjet kormány nyilatkozatát (ČSTK) - A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány megtárgyalta a szovjet kormánynak a NATO amerikai közepes hatótávolságú atomrakéták nyugat-európai telepítésével kapcsolatos terveire vonatkozó, május 28-án kelt nyilatkozatát. Csehszlovákia népének békés és nyugodt életéért vállalt felelőssége tudatában teljesen egyetért a nyilatkozattal és támogatja. Konstruktív és reális hozzáállásnak tartja a jelenlegi veszélyes nemzetközi helyzet megoldásához, mert ezzel a Szovjetunió ismét kifejezi jóakaratát, hogy mindent megtesz a felvetődött problémák rendezéséért, s az európai és a világbéke megőrzéséért. A csehszlovákiai dolgozók nagy aggodalommal figyelik az Egyesült Államoknak a jelenleg fennálló katonai hadászati egyensúly megbontására és a Szovjetunióval szembeni fölény megszerzésére tett kísérleteit. Ezzel kapcsolatban különösen veszélyesnek tartják az új amerikai közepes hatótávolságú rakéták nyugat-európai telepítéséről hozott döntést. Csehszlovákia már nemegyszer nyomatékosan figyelmeztetett arra a veszélyre, amelyet e terv végrehajtása jelentene hazánkra, az egész európai biztonságra és a világbékére nézve. Jogos reménnyel fogadta az európai közepeshatótávolságú atomfegyverekről folytatott genfi szovjet-amerikai tárgyalások megkezdését. De sajnálattal kell megállapítania, hogy az Egyesült Államok eddigi eljárása ezeken és más leszerelési tárgyalásokon arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államok jelenlegi kormányzata nem törekszik konkrét pozitív eredmények elérésére. Az amerikai kormány a tárgyalásokon egyoldalú előnyökhöz próbál jutni, s olyan feltételeket próbál teremteni, amelyek lehetővé tennék számára, hogy rákényszerítse akaratát a szocialista országokra, s a világ összes haladó és békeszerető emberére. Tekintettel erre a helyzetre a CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány teljes mértékben támogatja a szovjet kormány álláspontját és azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek a Szovjetunió és szövetségesei biztonságának megőrzéséhez. A CSKP KB Elnöksége és a szövetségi kormány azt a nézetet vallja: a legfőbb ideje megállítani a helyzet veszélyes kiéleződését, megakadályozni a további lázas fegyverkezést. A NATO tagországain múlik, hogy teljes felelősséggel fontolják meg azokat a következményeket, amelyekkel az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítését célzó tervek végrehajtása járna. Ami Csehszlovákiát illeti, ugyanúgy, mint a Szovjetunió és a többi szocialista ország, mindent megtesz a háborús veszély elhárításáért, a világbéke megőrzéséért és megszilárdításáért. Az amerikai kormányzat nem egységes a rakétatelepítés kérdésében (ČSTK) - Richard Perle amerikai hadügyminiszter-helyettes „hibásnak“ minősítette az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítésének tervét. Perle újságírók egy csoportja előtt nyilatkozott, s szavait a Boston Globe című lap idézi. A miniszterhelyettes szerint a rakétadöntés politikailag ártott a NATO-nak. A fenti eset is azt bizonyítja, hogy az amerikai kormányon belül eltérnek a vélemények a rakéták kérdését illetően. A Boston Globe szerint több amerikai vezető szívesen megszabadulna a NATO-döntés súlyától. Michael Myerson, az Amerikai Béketanács elnöke ugyancsak az (Folytatás a 2. oldalon) A plzeňi Škoda Művekben teljes ütemben folyik a CKV 7200 típusú óriás prés építése, s ezzel egyidejűleg akkumulátorállomást létesítenek. Az utóbbi a prés meghajtására fog szolgálni. E munkához jelentősen hozzájárult a hranicei Sigma Vállalat, amely öt nyomószivattyút szállított a škoda Müveknek. A képen: a Škoda kivitelező üzemének szerelői az öt szivattyú egyikét ellenőrzik. (Jirí Vlach felvétele - ČTK) Bővül Prága és Belgrád együttműködése (ČSTK) - Antonín Kapek, a CSKP KB Elnökségének tagja, a prágai városi pártbizottság vezető titkára és Ivan Sztambolics, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége belgrádi városi bizottságának elnöke tegnap a belgrádi kommunisták küldöttségének prágai látogatása végén aláírta a két főváros pártszervezeteinek együttműködéséről és tapasztalatcseréjéről szóló jegyzőkönyvet. E dokumentum alapján tovább mélyítik a kapcsolatokat elsősorban a pártélet, a tisztségviselők képzése és az időszerű kérdésekről és problémákról való tájékoztatás terén. A küldöttség tegnap befejezte Prágában tett hivatalos látogatását és hazautazott. Életünk a béke Lengyel Ferenc színművész, a MATESZ Thália Színpadának művészeti vezetője A második világháború alatt, mely méreteiben, pusztításában és szenvedésekben az emberi történelem legtragikusabb háborúja volt, már én is eléggé felnőtt voltam ahhoz, hogy lássam mindazt, ami ebből számomra látható volt. Láttam, éreztem a hiányt élelmiszerben, ruhában. Láttam szétbombázott házakat, gyárakat, az özvegyen maradt nagynéniket, árván maradt unoka- testvéreimet. Láttam katonák hulláit, dolgoztam hadikórházban összeégett sebesültek közt, idegsokkot kaptam, amikor lebombázták felettünk a háztetőt. Amikor vége lett a háborúnak, hallottam a fogadkozásokat: soha többé háborút, nem engedjük meg még egyszer az őrületnek ezt a tombolását. Nem kételkedem ma sem ezen elhatározások őszinteségében, valódiságában. Azok között akikkel munkám során eddig kapcsolatba kerültem, nem akadt egy sem, aki azt mondta volna: háborút akar. De olyan világot élünk, amelyben már kevés nem akarni. Nem elég a háborút gyűlölni, hiszen az ember nem tud sokáig gyűlölni. Nem gyűlöletre született. Tenni, cselekedni kell, kinek-kinek ki kell vennie részét abból a munkából, amit úgy hívunk: békeharc. A színész mit tud tenni ebben? A maga munkahelyén, a színpadon keresni és hirdetni az igazságot, emberi hangon szólni az emberhez, az emberért, az ember igazáért. Vallom Einsteinnel: a tudomány keresi az igazságot, a művészet teremti. Vallom, ellentétben azokkal, kik soknak tartják a film és a színház műsorában a második világháborúban történtekhez való visszatérést, hogy nincs igazuk. Nem lehet lebecsülni a veszélyt, melyet a világbékére, az emberiségre az imperializmus háborús hisztériája jelent. Nem hiszem, hogy ha beszélünk a háború borzalmairól, ezzel félelmet keltünk. Vagy talán ha nem mondjuk ki az ördöc nevét, akkor az nincs is? Sokat beszélgetünk kollégáimmal a próbák, előadások szüneteiben a háború és béke kérdéseiről. Vállaltuk, hogy mi is hozzájárulunk a magunk szerény módján a prágai béketalálkozó sikeréhez: egy előadás teljes bevételével, melyet már el is küldtünk. A magunk eszközeivel, a szó, a mozgás, a zene segítségével továbbra is valljuk és hirdetjük színpadainkról a munka, az élet szeretetét, védjük az emberiség legfőbb kincsét, a békét. Ennyivel járulunk hozzá a prágai találkozó sikeréhez, mi, a Thália színészei.
