Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-28 / 150. szám, kedd

ÚJ szú 5 )83. VI. 28. Gyógyítani - de megelőzni is- AZ ORVOS ELKÖTELEZETT HIVATÁSA az emberek gyógyítá­sa. .. De az igazán jó orvos a lelki- ismeretes gyógyítása mellett a be­tegségek megelőzését is köteles­ségének tartja... Mert a kórt meg­előzni könnyebb is, olcsóbb is, mint gyógyítani... Ezek a szavak a Szocialista Akadémia Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járási konferenciáján hang­zottak el a minap doktor Lajtman Imre, az egészségügyi és testne­velési lektorcsoport elnökének szájából. S ez a helytálló megálla­pítás lényegében kifejezte azokat a célokat, amelyeket a szocialista akadémia lektorai ebben a járás­ban is az elmúlt években követtek. A járási konferencia öt évnyi időszak eredményeit, sikereit érté­kelte - s külön kiemelendő: mind a járási bizottság beszámolója, mind az egyes vitafelszólalások nemcsak az eredményeket látták. Mert bizony minden igyekezet, tervszerű, fokozottan igényes munka ellenére itt-ott nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan azt a tagság elképzelte. Ez a járási konferencia is bizo­nyította: a szocialista akadémia előadói testülete ma már elvá­laszthatatlanul szerves része an­nak az intézményhálózatnak, amely célul, tűzte a dolgozó töme­gek igényes, tervszerű, a felada­tokhoz szabott egyetemes neve­lését. Az értékelt időszak egyik leg­alapvetőbb fontosságú eseménye volt a tagsági igazolványoknak az 1981 -es évben végrehajtott cseré­je. A nagykürtösi járásban ezt megelőzően több mint 350 tagot számlált a szocialista akadémia járási szervezete. Azonban már évekkel korábban szembetűnő volt, hogy ez a járás lakosságához mérten impozáns szám bizonyos mértékű passzivitást is takar. Hogy a valóban aktív, munkára mindig kész, odaadó lektorok mel­lett - ezek árnyékában - nem egy felületesen dolgozó előadó is akadt. A járási bizottság döntése tehát egyöntetű volt: semmi gyakorlati értelme nincs a passzív tagok megtartásának. S erre jó alkalom volt az igazolványcsere, amely után a tagság létszáma ugyan a kétszáz alá csökkent, de ez a végzett munkát tekintve nem jelentett visszaesést. Bebizonyo­sodott, hogy a megmaradt tagság el tudja végezni azokat a feladato­kat, amelyek a szocialista akadé­mia járási bizottságára, az egyes előadó szakcsoportokra a párt poli­tikájából, a fejlett szocialista társa­dalom építésének időszerű teen­dőiből erednek. A SZAK JÁRÁSI BIZOTTSÁ­GÁNAK keretében az elmúlt idő­szakban 13 előadói szakcsoport tevékenykedett. Az értékelt öt év alatt előadásaikon több mint 226 ezer hallgató vett részt. Elképzelni is nehéz, mennyi fáradozás, oda­adás, áldozatkészség kellett ahhoz, hogy a járásban több mint 6300 előadást tudtak a szocialista aka­démia égisze alatt megtartani s ehhez járul még az ifjúság szá­mára megtartott 1250 szakosított előadás. Sorrendet vagy fontossági foko­zatot kialakítani az egyes szekciók által kifejtett tevékenység között nem lenne helyes. A járás dolgo­zóinak igényes világnézeti nevelé­sét el sem lehetne képzelni a mar­xista-leninista filozófiával és a tu­dományos világnézettel foglalkozó szekciók, az abban tevékenykedő szakelőadók nélkül, hiszen nem kevesebb mint 900 előadást tar­tottak több mint 30 ezer hallgató­nak. S ezeknek az előadói szak­csoportoknak a munkája - a járás­ban a lakosság soraiban helyen­ként még fellelhető világnézeti bi­zonytalanságot tekintve a jövőben is nélkülözhetetlen lesz - legalább is ezt húzta alá a járási konferen­cia, a beszámoló és a vita is. A legtöbben a természettudo­mányi és műszaki kérdésekkel foglalkozó szekció előadásán vet­tek részt. Igen aktív munkát fejtet­tek ki a dolgozók jogi nevelésével, a mezőgazdasági termelés prob­lémáival, a nemzetközi politikai helyzettel és a közgazdasági kér­désekkel foglalkozó szakcsopor­tok is. A járási bizottság, a szakelő­adók túlnyomó többségének áldo­zatkész munkáját bizonyító szá­mok, eredmények, sikerek nem takarhatják el azokat a problémá­kat sem, amelyek a dolgozók ne­velésének ezen a területén fellel­hetők. Az egyik ilyen megoldásra váró probléma, hogyan lehetne a lek­torcsoportok egyes tagjainál leg­alább megközelítően azonos aktivi­tást elérni. A szombatokat, sót a vasárnapokat is készséggel fel­áldozó lektorok (ezek vannak többségben) mellett olyanok is akadnak, akik bizony szabad ide­jüket nem áldozzák fel a közös ügyért. Minden bizonnyal elgon­dolkodtató, hogy a járásban dol­gozó több mint száz orvos a szo­cialista akadémia egészségügyi szakcsoportjában csak tizenhét tevékenykedik - pedig, amint ezt Túlméretezett vendégszeretet A poltári Haladás Egységes Földmúvesszövetkezet számára a Losonci (Lučenec) Járási Mező­gazdasági Igazgatóság az elmúlt esztendőre 32 ezer koronás úgy­nevezett reprezentációs alapot hagyott jóvá, melynek felhasznál­hatóságát természetesen az SZSZK Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztériumának 7/1977-es számú rendelete hatá­rozza meg. A Losonci Jnb Népi Ellenőrző Bizottsága vizsgálata szerint a jó­váhagyott összeget 1771 koroná­val túllépték a múlt év folyamán, s bizony a felhasználás körül sem találtak mindent rendjén. Az elmúlt év szeptember 29-én üdülőépületének átadása alkal­mával a szövetkezet zártkörű ün­nepséget rendezett, melynek 32 résztvevőjét többek között a már említett alap. terhére vendégelték meg 2126 korona értékben. Már­pedig az illetékes minisztérium rendelkezéséből kitűnik, hogy a pénzalapból csupán külföldi lá­togatókat, vagy legfelsőbb szintű párt és állami küldöttségek tagjait lehet megvendégelni. Az idézett rendelkezéssel ellen­tétben más alkalmakkor is az üze­mi étkezdében vendégelték meg vendégeiket, mégpedig 416 alka­lommal több mint 3200 korona értékben. A nyilvántartásból nem tűnik ki, hogy kik, s milyen alkal­makkor élvezték a szövetkezet ve­zetőinek vendégszeretetét. A tü­zetes ellenőrzés alkalmával fény derült arra is, hogy számos eset­ben „frissítővel“ kedveskedett a szövetkezet vezetősége az ide­látogató vendégeknek. Megven­dégelték a traktorok műszaki ellenőrzését végző szakbizottság tagjait, az állami biztosító kárfel- méróit, a takarmányfuvarozó vál­lalat dolgozóit, s még számos más „ügyfelet“ is. Nem a megfelelő személyek, s nem a megfelelő alkalmakkor kapták az ajándéktárgyakat sem A Mezőgazdasági és Élelmezés­ügyi Minisztérium rendelkezése ezzel kapcsolatban kimondja, hogy ajándéktárgyakat csak a hivatalo­san meghívott külföldi vendégek, vagy a szövetkezet jubiláló dolgo­zói kaphatnak, mégpedig 100-500 korona értékben. Ezzel szemben viszont ajándéktárgyakat - főként csiszolt üvegárut - kaptak a parti­zánskej Augusztus 29. Cipőgyár, a kassai (Košice) Kelet-szlovákiai' Vasmű, a hlohoveci drótárugyár, a bratislavai Baromfitenyésztő Üzem, a Banská Bystrica-i Stavo- industria, az olomouci Prefa és a Šarišská Lúka-i Agrotechnika dolgozói. A vendéglátásra, ajándéktár­gyak vásárlására jóváhagyott pénz felhasználása törvényelle­nes volt számos más esetben is, amiért teljes felelősséget kell vál­lalnia a gazdaság elnökének, üzemgazdászának és az informá­ciós rendszer vezetőjének is. A poltári földmúvesszövetkezet fe­lelőtlen pénzgazdálkodása min­denesetre tanulságul szolgálhat más mezőgazdasági üzemek szá­mára is. -h.a.­Lajtman doktor vitafelszólalásá­ban hangsúlyozta - a megelőzés is orvosi feladat! S ilyen tartalékok nemcsak az egészségügyi meg­előzés szakaszán találhatók. A já­rásban végbemenő általános fej­lődés eredményeként ma már százakra tehető a főiskolai vég­zettségű műszaki értelmiségiek száma, de a népnevelő - népmű­velő munkából csak egy részük veszi ki részét. A JÁRÁSI KONFERENCIA azonban a szocialista akadémia munkájának más területein is út­kereső volt. Ilyen „fehér folt“ töb­bek között az egyes népnevelő - népművelő akciók hatékonyabb járási összehangolása. Igaz, hogy az elmúlt időszakban a SZAK járá­si bizottsága igen eredményes és szorosan összehangolt tevékeny­séget épített ki többek között a SZLKP járási bizottsága mellett tevékenykedő politikai nevelés há­zával, a járási népművelési köz­ponttal, a szövetkezeti dolgozók járási bizottságával, persze más intézményekkel is, de ez az együttműködés tovább fejleszthe­tő. Ily módon elérhető, hogy szám­szerűleg talán kevesebb lesz a szervezett népművelő - népne­velő akciók száma - de az erők összevonása az esetek többségé­ben hatékonyabb és összehangol­tabb munkát eredményezhet, amint erre a járásban is már nem egy esetben volt jó példa. Az eredmények azonban nem egyetlen tényezőn múlnak: egész sor összetevőt kell figyelembe venni, s ezek egységes hatása hozhatja meg a kívánt eredmé­nyességet. Ilyen példa is akad a szocialista akadémia „praxisá­ban“. A CSKP gazdasági prog­ramja világos célokat tűzött ki az üzem - és fűtőanyagokkal, vala­mint az energiával való takarékos­kodás területén. Ebből a program­ból konkrét feladatok hárulnak a szocialista akadémiára is - első­sorban a program népszerűsítése terén. A járási bizottságon kiszá­mították, hogy a járásban - s ma­gában a járási székhelyen is pél­dául mennyi központi fűtés kazán­ját kezelik szakszerűtlenül - ezzel növelve a felhasznált fűtőanyag mennyiségét. Éppen ezért a SZAK JB nagy kedvvel látott hozzá annak a tan­folyamnak a megszervezéséhez, amelynek a célja a kazánfűtők szakmai felkészültségének növe­lése, s a szénnel - mint tüzelő­anyaggal való fokozott takarékos­kodás volt. Elgondolkodtató azon­ban, hogy a tanfolyamra bejelen­tett intézményi kazánfűtőknek csak jelentéktelen hányada vett részt a záróvizsgákon, a többség időközben megszakította a tanu­lást. S ez olyan jelenség - a nehe­zebbé vált gazdasági viszonyok között amellyel mélyrehatóbban kell foglalkozniuk a kazánok üze­meltetőinek is, hiszen a takaré­kosság mindenki feladata! A CSKP KB abban a levélben, amelyet a közelmúltban a megala­kulása 30. évfordulóját ünneplő szocialista akadémia címére kül­dött, igen nagyra értékelte azt a segítséget, amelyet ez a tömeg­szervezet a szocialista eszmék, az időszerű társadalom-politikai kér­déseknek a dolgozókhoz való el­juttatásában a három évtized alatt nyújtott. A SZAK nagykürtösi járá­si konferenciája is bizonyította, hogy e szervezet előadóinak oda­adó, önfeláldozó munkájára fjár­tunk az elkövetkező években is bízvást számíthat. AGÓCS VILMOS Hasznos volt és érdekes Az ifjúság technikai alkotóver­senyének hasznosságáról győzte meg a látogatókat az az érdekes kiállítás, amit a losonci (Lučenec) Csehszlovák Gépjárműjavító Vál­lalat közlekedési szaktanintézete tanulóinak munkáiból - iskolai se­gédeszközök, gépek és szerszá­mok, használati s művészeti tár­gyak - rendeztek nemrég a város­ban. A Partizán utcában rendezett bemutató nemcsak a fiatalok tech­nikai adottságait, hanem az érdek­lődők esztétikai érzékét is fejlesz­Kanizsa István Sas kettő jelentkezzék! A forgalomirányító alegység le­génysége nem unatkozik. Alig ha­lad el őrhelyük mellett a gépesített lövészegység, porfelhő jelzi a hadtápegység kocsioszlopának közeledtét. Nézelődéseinknek a gyors nyári zápor vet véget. A ka­tonák magukra borítják a sátorla­pokat, de mi bőrig ázunk. A nem­rég még^porzó utat sár borítja, beleragatra félcipő. Menedék után nézve találunk rá a harckocsizók- ra, ahol Pavel Fric, az egység parancsnoka éppen eligazítást tart. Amikor végez, a következő szavakkal fogadja a látogatókat.- A sötétség leple alatt kiinduló állást foglalunk el. Reggel taktikai gyakorlat keretében támadást in­dítunk az ellenséges páncélos egységek ellen. Bár megszokott harci gyakorlatról van szó, nem­csak a fiúk izgulnak de jómagam is izgulok. A legjobb harckocsizók felől ér­deklődünk. Egy ideig gondolkodik, majd kiadja a parancsot: küldjék hozzám Seres szakaszvezetót Klimek Ernő tartalékos órvezetó A hívott másodpercek alatt megér­kezik. Miközben jelentkezik, kí­váncsiság látszik az arcán. Amikor megtudja, hogy miért keresik, fel­derül. Készségesen odavezet a terepszínűre mázolt harcko­csihoz.- A bevonulás előtt a komjátov- cei szövetkezetben zootechnikus- ként dolgoztam - mondta. - Az ősszel leszerelek, de addig még több gyakodat vár ránk.- Harkocsink legénysége alkal­milag verbuválódott össze - veszi át a szót Ján Kos órvezető. - A parancsnokunk a tankszázad kiképző altisztje, jómagam gépko­csivezető vagyok. Az irányzó és a töltőkezelő Jozef Dvorský és Ján Knapík, tartalékos őrvezetók né­hány napja vonultak be. Ez alatt az idó alatt úgy összeszoktunk, hogy képesek vagyunk a célt az első lövéssel megsemmisíteni. Az egységnél harci készültsé­get rendelnek el. Feltöltik a jármű­vek hajtóanyag-tartályát, lövedé­kekkel teli ládák tűnnek el a harc­kocsiban. A parancsnok komoly arccal nézi a készülődést, amikor látja, hogy mindent elvégeztek, ki­adja a parancsot: előre! A táborban csupán a hadtáp­egység marad. A szakácsok ép­pen vacsorát főznek a tábori kony­hán. Ján Panák és Jaroslav Hore- ličan tartalékos katonák rizottót készítenek. Az utóbbinak köny- nyebb a dolga, mivel civilben a martini Turec vendéglő pincére, de társa darukezeló. Sietnek a fő­zéssel, mert az ételt az egység harcálláspontjára kell kivinniük. Nem állják meg azonban, hogy el ne dicsekedjenek.- Az első napokban attól tartot­tunk, hogy a fiúktól verést ka­punk, de nagy meglepetésünkre ízlet a főztünk. Most már a dicsérő szóval sem fukarkodnak. Egy óra múlva hőtárolós étel­hordó kannákba kerül a vacsora. Az „első vonalban“ a katonák jó étvággyal fogyasztják el a szaká­csok fóztjét. Szótlanul esznek, csak az ügyeletes rádiós ismétel­geti egyre: Itt Nyírfa egy... Sas kettő jelentkezzék! Az éjszaka folyamán több volt az izgalom, mint az alvás. Hajnal­ban dideregtünk, de vigyáztunk arra, hogy a katonák észre ne vegyék. Aztán vártuk, hogy meg­virradjon. A hajnalpír megjelené­sével parancs érkezik: Visszaszo­rítani és megsemmisíteni az ellen­séget! Pavel Fric a térképen még egyszer ellenőrzi a feladatot, az­tán gyorsan elfoglalja helyét a harckocsiban. Rádión keresztül adja ki a parancsot: „Aknafelsze- dó jármüvek előre!“ Milan Lehotský szakaszvezető aknafelszedó járműve megindul. Néhány méter távolságban köve­tik ót a biztosító harckocsik, ame­lyekben Jaroslav Noskovič és Jiŕí Smelík órvezetők látják el a pa­rancsnoki tisztséget. A támadás megindul... Gyors terepjáró gépkocsival a felsőbb egység parancsnokának harcálláspontjára sietünk. A ma­gaslatról ugyanis jobb a kilátás, meg aztán idefent a harcálláspon­ton pontosabb magyarázatokat kaphatunk. Klimek Ernő tartalékos órvezetó, a Slovanft vegyikombi­nát vegyésze védóöltözékben su­gármérő berendezéssel felszerel­ve áll készenlétben. Michal Tuška tizedesnek és Viliam Valló órveze- tónek a légi megfigyelés a fel­adata. Alig nézünk szét, máris elhalad­nak mellettünk az aknafelszedő járművek és a biztosító harcko­csik. Mindnyájan tudjuk, mi követ­kezik, mégis összerezzenünk, amikor az első aknamezőt meg­semmisítik, amikor megkezdi a tü­zelést a közelünkben lévő biztosí­tó harckocsi. Aztán lendületet vesz a táma­dás. Dörögnek az ágyúk, ropog­nak a gépfegyverek. Az ellensé­ges harckocsik útjába a helikop­ter-kötelék aknát telepít. A láthatá­ron a vadászbombázók is megje­Seres szakaszvezető (A szerző felvételei) lennek. Milan Jirička köteléke pon­tosan célozza meg a támadó csa­pattestet, minden fedélzeti eszkö­zükkel pontosan a célba találnak, (a valóságban vaktöltényt hasz­nálnak). öröm nézni harci tevé­kenységüket, de amikor közvetlen fölöttünk húznak el, nyakunk közé húzzuk a fejünket. Harckocsizó ismerőseinkkel dél­után találkozunk ismét. Fáradtak és sárosak, de jókedvüek. Büsz­kék, hogy megmutathatták, mit ta­nultak meg ebben a kiképzési évben.- Pár nap múlva irány a lakta­nya - mondja Seres Szilveszter szakaszvezetó. - No persze, ott sem üdülés, hanem szorgos mun­ka vár ránk. Rendbe kell tenni a fegyvereinket, a harci eszköze­inket. Jókedvűen cigarettára gyújt, mi pedig búcsút veszünk az egység­től, a kétnapos tábori élettől. NÉMETH JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents