Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-28 / 150. szám, kedd

- ÚJ FILMEK ­■ Bi M B WM B B WM B B B Hi B B Bl B ■■ ■■ ■ Aszparuh kán (bolgár) nincs izgalmasabb a matematikánál“ HETVEN HANGVERSENY A Prágai Tavasz után Az első Prágai Tavasz nemzet­közi zenei fesztivált mindjárt a fel- szabadulást követő esztendőben megrendezték. Ebben nem kis ér­deme volt Václav Talich kiváló cseh dirigensnek, akinek az idén ünnepeljük 100. születési évfordu­lóját. A fesztivál azóta világvi­szonylatban is kiemelkedő ren­dezvénnyé vált, ahová szívest- örömest jönnek a meghívott mű­vészek. Az idei Prágai Tavaszon na­ponta több koncert közül választ­hatnak a zenerajongók (vidéken is szerveztek hét fellépést), persze, ha sikerült jegyet szerezniük, mert még meg sem kezdődött a feszti­vál, de a jegyek már elfogytak. Kilenc szimfonikus zenekar, ti­zennégy kamaraegyüttes, hat kó­rus, harminc dirigens, harminchét szólista, tizenkét zongorista (kísé­rő), két operatársulat összesen hetven alkalommal szerzett él­ményt a közönségnek. A nagyszá­mú hangverseny között csak ke­vés akadt, ahol a siker mérsékel­tebb volt. A szervező bizottság igyekszik minden évben a legjobb európai művészeket meghívni, azonkívül a távolabbi országok neves művé­szeit, akik a közönségünk előtt még ismeretlenek. Az idén hu­szonkét ország zenei kultúrájának képviselői jöttek Prágába - Japán­tól Kubáig. Kitűnő énekeseket láthatott- hallhatott a közönség: a nálunk jól ismert Jelena Obrazcovát, Peter Schreiert (NDK), a bratislavai Pe­ter Mikuláši', Mirella Frenit, a milá­nói Scala énekesnőjét, az „angya­li szopránt“, továbbá a kínai Hu Sziai-Pinget, aki kétségkívül a leg­nagyobb meglepetést okozta. Az orgonahangverseny mindig nagy közönségsikert arat. Igy volt ez idén is, a Dvorák-teremben jeles hazai és külföldi orgonamú- vészek léptek fel, köztük elsőként kell említeni a szovjet Alekszandr Fiszejszkijt, aki nemcsak klasszi­kusok tolmácsolója; a fesztiválon Borisz Csajkovszkij kortárs zene­szerző müvével szerepelt. A he­gedűművészek közül a japán Yu- ko Shiokava és a szovjet Vlagyimir Szpivakov játéka marad emléke­Dmitrij Kitajenko zetes, mint ahogy az marad Tyi- hon Hrennyikov zongorajátéka is. A szimfonikus zenekarok brillí­roztak: a Moszkvai Rádió és Tele­vízió Nagy Szimfonikus Zenekara, a francia Orchestre de Lyon, a ja­pán NHK Symphony Orchestra Tokyo és a cseh filharmonikusok zenekara vonzotta a közönséget, és itt említsük meg a dirigenseket is, a cseh Jirí Bélohlávekot, a nyu­gatnémet Christoph von Dohná- nyit (Dohnányi Ernő unokáját) és a szovjet Dmitrij Kitajenkót, aki a fesztivál utolsó koncertjén Bee­thoven IX. szimfóniáját vezényelte A fesztiválnak volt egy hibája: a bőség, ami ezúttal is felve­tődött kérdésként magán a rendezvé­nyen. Talán jobb lenne kevesebb mű­vészt meghívni, s egy-egy koncertet megismételni. így az érdeklődők több hangversenyre jut­hatnának el, s a jegyszerzés sem jelentene akkora problémát. A fesztiválról - amelynek jelsza­va: Zenével a béké­ért, barátságért, a nemzetek közötti megértésért - szá­mos koncertet köz­vetített a rádió és a televízió, így a 38. Prágai Tavasz „ze­néje,, természete­sen határainkon túl­ra is eljutott. K. Cs. A bolgár filmművészet eddigi legnagyobb szabású vállalkozása az Aszparuh kán; nem csupán a méreteit, hanem a kivitelezését tekintve is az, hiszen e háromré­szes filmeposz vetítési ideje csak­nem öt és fél óra, s a grandiózus mű alkotócsoportja nem keve­sebbre, mint arra vállalkozott, hogy látványos, történelmi szu­perprodukciót szenteljen a bolgár állam legendás alapítójának. E hatalmas történelmi freskó a bolgár államiság fennállásának 1300. évfordulójára, 1981-re ké­szült el, azzal a céllal, hogy meg­elevenítse a bolgár nemzet törté­bolgár birodalmat, 681-ben. (En­nek előzményei: a bolgárok ősei az ázsiai törzsek szüntelen táma­dásai miatt hagyták el őshazáju­kat, s Aszparuh kán vezetésével húszévi vándorlás után telepedtek le a Duna menti síkságon.) A bol­gár állam állandó harcot folytatott Bizánc ellen, s ugyanakkor észak felé is egészen a Tiszáig és a Kár­pátokig terjeszkedett. Eközben - a feudális osztályviszonyok fej­lődése során - a bolgár-törökök teljesen beleolvadtak a többség­ben levő szláv lakosságba a átvet­ték nyelvüket és kultúrájukat. Eny- nyi a történelem és fontosnak tar­Jeienet a bolgár filmből nelmi és szellemi hagyományait. Néhány évtizedet ölel fel csupán a VII. században játszódó történet s a forgatókönyv (Vera Mutafcsie- va munkája) jobbára az alkotói fantázia 'Szüleménye, hiszen a bolgár nemzeti eposzban még csak utalás sincs Bulgária meg­alapítására és Aszparuh kánra. A történészek a VII. századdal kapcsolatos adatokat bizánci for­rásokból merítették. Maguk a té­nyek a filmben tehát valósak, csak a köréjük épített cselekmény köl­tött, illetve tudományos feltétele­zéseken alapuló. A történet a VII. század derekán kezdődik. A mai Bulgária területén a V-VI. századtól szlávok éltek. A bizánci birodalom elleni harcok során kialakult a szlávok törzsi arisztokráciája, de mielőtt államot szervezhettek volna, török eredetű bolgárok meghódították őket és erős államot alakítottak - az első tottuk ezt vázolni, hogy a szövevé­nyes mese megértéséhez a néző némi fogódzót kapjon. Ljudmil Sztajkov rendező e tör­ténelmi tablóról nem csupán a lát­vány élményét adja (bár egy szu­perprodukció esetében ez sem el­hanyagolható szempont); legfőbb érdeme, hogy a szó szoros értel­mében nemzeti eposzt alkotott, olyan meggyőző művet, mely a néző történelmi ismereteit is gazdagítva közelebb visz a bolgár szellemiség megértéséhez. A szé­lesvászon lehetőségeivel élve a rendező hatalmas tömegeket mozgat, s a műfaj ismert elemei­ből építkezve, kellő szakmai tu­dással készítette el filmjét. Sztojko Peev, a főszereplő, egészében véve sikeresen megbirkózott fel­adataival; megformálásában Asz­paruh kán bölcs, éleslátó hadve­zér, aki népét komoly megpróbál­tatások elé állítva viszontagságos utakon át vezette az „örök földre“. Cukor, méz és cseresznyepaprika (olasz) Három történetet fűz fel egy szálra Sergio Martino rendező eb­ben az olasz filmben. Elbeszélé­seit egy bírósági tárgyalás kereté­be foglalja; vádlottak, tanúk, ügy­védek, bírák és nagyhangú kíván­csiskodók népesítik be a tárgyaló- termet, ahol a vádlottak padján - mindhárom történetben — egy- egy férfi, akiket a nők, energikus és csábos, csupa búbáj hölgyek juttattak ebbe a korántsem irigy­lésre méltó helyzetbe. Félreértések sorozatára, sze­mélycserére, váratlan fordulatok­ra, helyzetkomikumra épül ez az olykor vaskos humorú vígjáték. Bi­zonyára azzal a céllal készült, hogy az olasz férfiakat leléptesse láthatatlan piedesztáljukról, vagyis megfossza képzelt felsóbbrendú- ségi mítuszuktól. Az alkotó azon­ban nem állította valami magasra a mércét, beérte a könnyed, igénytelen szórakoztatással, a ka­barétréfák olcsó humorával. A szatírával meg sem próbálko­zott. így a színészi teljesítmények is ezen a szinten rekedtek, -ym­Az olasz vígjáték egyik kockája Ha kimondjuk vagy leírjuk, hogy Kassai (Košice) Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Gimnázium, sokaknak elsősorban a Csengettyű gyermekkórus és a Délibáb báb­együttes jut az eszébe. S ez nem véletlen, hiszen a két együttes már évek óta országos viszonylatban is a legjobbak közé tartozik. Ennek az iskolának azonban nemcsak a kultúra területén vannak kima­gasló eredményei. A középiskolá­sok tudományos diákköri munká­jának városi versenyében például az idén tanulóik egy matematikai dolgozattal első díjat nyertek. Tör­ténelmi tematikájú munkájukat második, biológiai pályamunkáju­kat pedig harmadik díjjal jutalmaz­ták. Az iskola most mégis Balázs Györgyre a legbüszkébb, aki a matematikai olimpia kerületi ver­senyének megnyerése után Par- dubicében, az országos verse­nyen is az elsők között végzett, s a harmadévesek közül öt minő­sítették a legjobbnak, ami azt is jelenti, hogy tagja lett a párizsi nemzetközi matematikai olimpiára készülő csehszlovák válogatott keretnek. Mielőtt megszólaltatnánk ezt a tehetséges fiatalt, nézzük, mit mond róla matematika tanárnője, Kopčík Anna.- Nagy előnynek tartom, hogy gimnáziumunk egy épületben van az alapiskolával. Ha az ottani kol­légák felfigyelnek egy-egy rendkí­vül tehetséges tanulóra, nekünk is szólnak. Balázs Gyuri sem isme­retlenül jött a gimnáziumba. Elég hallgatag, zárkózott fiúnak ismer­tem meg. Főleg azt értékelem ná­la, hogy komoly és sokkal éret­tebb, mint a vele egykorúak. Segít az osztálytársainak, persze nem úgy, hogy az ő füzetéből írják le a házi feladatot. Neki a középisko­lai matematika a kisujjában van. Számára az órák unalmasak is lennének, -ezért megengedtem, hogy érdeklődésének megfelelő foglalkozással tegye önmaga szá­mára hasznossá a matematika­órákat. Elfogultság nélkül: Gyuri nagy matematikai tehetség! Balázs György itt van a körünk­ben. Szemlesütve hallgatja a di­csérő szavakat, s a tekintetét csak- Akkor még nem egészen. A matematika mellett sok minden más is érdekelt. Például a bioló­giát is nagyon szerettem.- Mikor volt az első komolyabb sikerélményed?- Hetedik-nyolcadik osztályos koromban már nyertem járási ma­tematikai olimpiát, de az igazi si­ker csak tavaly ért, amikor a kerü­letit is sikerült megnyernem és az országoson sem vallottam szé­gyent.- A matematika szeretete csa­ládi hagyomány nálatok?- Nem is mondhatnám, bár édesanyám annak idején foglalko­zott azzal a gondolattal, hogy ma­tematikus lesz, mégis orvos lett belőle. Apám pedig kohómérnök. Nemrégen azt mondta nekem, hogy csak matematikát ő soha sem tanulna. Ebben nem osztom a véleményét.- Hogyan műveled magad?- Minden jobb matematikai könyvet igyekszek megszerezni. A könyvtáramban magyar, szlo­vák, cseh, orosz, angol publikáci­ók sorakoznak. Itt Kassán a ter­mészettudományi karon Bukovský docens vezetésével működik egy matematikai szakkör, oda is eljá­rok. Eddig kétszer voltam orszá­gos szemináriumon.- Jövőre érettségizel, milyen terveid vannak?- Prágába készülök, továbbra is matematikát szeretnék tanulni - egyetemi szinten.- Tehát elméleti matematikával kívánsz majd foglalkozni?- Még nem biztos, az utóbbi időben a számítógépet is igen megszerettem. Befejezésül még azt is el kell mondanunk, hogy Balázs György most Kladnóban a tízfös csehszlo­vákiai matematikai válogatott ke­ret kéthetes edzésén vesz részt. Július 3-án a párizsi nemzetközi matematikai olimpiára hatfős csa­pat indul hazánkból. Az öt ne­gyedéves gimnazista diák neve már ismert. A harmadévesek kö­zül Kladnóban egyet választanak hozzájuk. Mivel az országos dön­tőt Balázs György nyerte, vitatha­tatlan, hogy ó a legesélyesebb. SZASZÁK GYÖRGY Gazdag József felvétele- Mi keltette fel az érdeklődé­sedet iránta?- Kiskoromtól kezdve szeretem a számtant, sőt a szüleim is azt mondják, hogy már négyéves ko­romban - ha autóbusszal utaztunk - az volt a szokásom, hogy sorol­tam a házszámokat. Komolyab­ban persze az alapiskolában kezdtek érdekelni a számok. Bruck Gyuszi bácsinak sokat kö­szönhetek. Ö igen jó matematikus volt. Nagy impulzust jelentett szá­momra.- Már alapiskolás korodban biztos volt, hogy eljegyzed magad a matematikával? akkor kapja fel, amikor azt kérde­zem tőle, hogy szereti-e a mate­matikát?- Szeretem, nagyon is - vála­szolja határozottan.- És azt is tudod, hogy miért?- Olvastam valahol, hogy a ma­tematikát sokkal nagyobb öröm megismerni, mint tudni - nos, én is ezt vallom. Számomra az a vonzó a matematikában, hogy mindig új dolgokat lehet megismerni. A fel­fedezés, a megismerés öröme jól­eső érzés. A magolást, a monoton tanulást nem szeretem. Számom­ra nincs izgalmasabb a matemati­kánál. ÚJ SZÚ 4 1983. VI. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents