Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-20 / 143. szám, hétfő
ÚJ szú 3 1983. VI. 20. A CSKP Központi Bizottsága 8. ülésének vitája ANTONÍN KAPEK elvtársnak, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a prágai városi pártbizottság vezető titkárának felszólalása Nem vitás, hogy a tudományos műszaki haladás stratégiai szempontból ugyanúgy, mint a jelenlegi feladatok teljesítése szempontjából a termelőerők továbbfejlesztésének csúcskérdése. A fejlett szocialista társadalom további építése Csehszlovákiában a termelőerők új minősége nélkül elképzelhetetlen. Az sem vitás, hogy az új tudományos-műszaki ismeretek fejlesztése és elsajátítása nemzetközi együttműködés és a KGST- ben tömörülő szocialista országok együttműködése nélkül nem hajtható végre külön-külön az egyes országok erejével. Azok a feladatok, amelyeket a XVI. pártkongresszus e téren kitűzött, helyesek voltak, és továbbra is teljes mértékben érvényesek. Sajnos - amint ezt az elnökség jelentése megállapítja - a tudományos-műszaki fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazása elégtelen és lassú. A kutatás és a reá épülő fejlesztés sem teljesíti feladatait a kellő szinten, a kellő irányban és a megkövetelt időben. Nyilvánvaló, hogy a figyelem arra a kérdésre összpontosul, miért van ez így, és mit kell tenni azért, hogy változtassunk a helyzeten. A válasznak természetesen megvannak a maga politikai, egyszersmind szakmai és gazdasági szempontjai. Nézetem szerint a szakmai és a gazdasági szempontokkal az illetékes állami szerveknek kell foglalkozniuk és csak sajnálhatjuk, hogy eddig ezt nem tették meg. A mi feladatunk annak az elbírálása, miért volt és van ez így, és olyan politikai irányelvek elfogadása, amelyek garantálják az idejében történő és hatékony megoldást. Engedjék meg, hogy a politikai irányelv jóváhagyása előtt néhány megjegyzést tegyek. Először: a dolog logikája és saját irányítási gyakorlatunk tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy el kell mélyítenünk a tudomány, a kutatás és a termelés kapcsolatának megkezdett útját, és keresnünk kell e kapcsolat új, hatékonyabb és szervesebb formáit. A fogyasztótól a termelésig és a termeléstől a kutatásig vezető utakat valamint megfordítva normális, a reszort szempontok által nem eltorzított munkamódszerekkel kell megtenni. Az irányítás minden szintjén olyan gazdasági érdekeket kell kiváltanunk, amelyek minden munkakollektívát szorgalmas, ésszerű és alkotó kutató és realizáló munkára serkentenek. E cél elérése érdekében a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok minden típusánál megfelelő szervezési kapcsolatot kell teremteni a kutatás, a termelés és az eladás között. Nem véletlenül említem a vállalati gazdasági szféra szubjektumait, mert e téren zajlik le a döntő küzdelem a kutatás és a tudomány eredményeinek fejlesztéséért és gyakorlati alkalmazásáért. Másodszor: valamennyien joggal tesz- szük fel a kérdést, hogy a termelésigazdasági egységeknél és a vállalatoknál miért nincs meg a természetes törekvés az új ismeretek termelési alkalmazására, a kutatóintézetek miért nem vetik be minden alkotó erejüket a közeli és a távolabbi gyakorlat időszerű kérdéseinek megoldására. A legfontosabb termelő- eszközök szocialista társadalmunk tulajdonában vannak, s ez megteremti a legalkalmasabb objektív feltételeket az említett probléma éssszerú megoldásához. Csakhogy, amit a gyakorlatban nem oldottunk meg jól, az az irányítás, a tervezés, a finanszírozás és a jutalmazás hatékony gazdasági mechanizmusának és a műszaki alap megszervezésének kérdése. Az anyagi-műszaki alapon belül először is hiányzik a termelés- és eladáskutatás szervezési kapcsolata, másodszor nincsenek kisebb vállalatok, amelyek az innováció kipróbálásához szükségesek, harmadszor hiányoznak az ésszerűsítő műhelyek a vállalatoknál, esetleg a , termelési-gazdasági egységeknél. Más szóval a kongresszusi határozatokban kitűzött politikai célok jók, megfelelnek a kor színvonalának. De nem sikerült e politikát egybekapcsolni a gazdasági ösztönzés és a reális érdekek hatékony rendszerével, valamint a gazdasági alap kellő szerkezetével. Ezért annak a politikai irányelvnek, amelyet elfogadunk, utasítania kellene az illetékes állami szerveket, hogy az irányítás, a tervezés, a finanszírozás és a jutalmazás gazdasági mechanizmusának tökéletesítésével és a szervezési kérdések fokozatos megoldásával hozzák összhangba politikai céljaikat a kutatás, a termelés és az eladás területén tevékenykedő munkakollektívák reális gazdasági érdekeivel. Harmadszor: engedjenek meg egy megjegyzést a magasabb szintű innovációs és ésszerűsítő folyamatokról. Egyes iparilag fejlett országok tapasztalatai azt mutatják, hogy az innováció terén a kisebb vállalatok rendkívül fontos szerepet töltenek be. A nagyvállalatoknak ugyanis az innovációk során át kell alakítaniuk nagyszabású és bonyolult termelési apparátusukat, ami sok költséget és eszközt vesz igénybe, és azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nagy veszteségek keletkeznek. Ezért a nagyvállalatok többnyire bevált és kipróbált innovációt vesznek fel gyártási programjaikba. A kisebb vállalatoknak nem kerül annyiba és nem olyan nehéz átalakítani termelőapparátusukat és gyártási programjaikat, és ezért nem vállalnak akkora kockázatot. Az innovációs folyamatok hordozóivá válnak, a gyakorlat élvonalában alkalmazzák a tudomány és a technika eredményeit, gyorsan előállnak az új vagy a korszerűsített termékekkel, illetve szolgáltatásokkal, ezzel nyugtalanítják a többi termelőt, és megnyitják az utat az innováció nagyüzemi bevezetése előtt. Negyedszer: ha összhangba akarjuk hozni politikai céljainkat a reális érdekekkel, egyszer s mindenkorra meg kell szüntetni azt az illúziót, hogy a tudományt és a kutatást adminisztratív úton lehet irányítani, dekrétumokkal, mindenféle mutatók lebontásával, a kutatómunka óraszámának figyelemmel kísérésével stb. Habozhatunk ugyan a célprogramszerű tervezés és irányítás és az ezzel összefüggő anyagi ösztönzési rendszer bevezetésével kapcsolatban a népgazdaság egyes ágazataiban vagy szakágazataiban, de a tudomány és a kutatás területén az irányításnak ezt a típusát magától értetődőnek és elengedhetetlennek kellene tartani. Az alkotó dolgozók tudományos kutatási munkájához a tervezésben, az irányításban és a finanszírozásban a legkedvezőbb feltételeket kell megteremtenünk, hogy minél felelősebben és rövidebb időn belül előállhassanak alkotó tevékenységük eredményeivel, s ha ezek alkalmazhatók a gyakorlatban és a várt eredménnyel járnak, növekedjen az anyagi érdekeltség. A kutatási szervezetek gazdálkodása a teljes önálló elszámolás elvei alapján és e szervezetek irányítása az említett módon elengedhetetlen feltétele tudományos-kutatási alapunk eredményei javításának. ötödször: nagyon fontosnak tartom, hogy politikai irányító tevékenységünkben minden kellő intézkedést megtegyünk arra, hogy növeljük a tudományosműszaki haladás hordozóinak és realizálóinak politikai tekintélyét. E téren politikai munkánk forradalmi jellege abban rejlik, hogy megkeressük, támogatjuk és kiemeljük az alkotó dolgozókat, és minél kedvezőbb feltételeket teremtünk a kutatás, a termelés és az eladás, valamint a gazdasági, a politikai és az ezzel összefüggő folyamatok irányítása terén végzett munkájukhoz. Az alkotó munka szellemi értékeket teremt, amelyeket gyakran kevésre becsülünk, és fejlesztésükért keveset teszünk. Csakhogy termékeinkbe és szolgáltatásainkba sokkal több szellemi tudást, alkotó gondolkodást kell helyeznünk. Nem volna szabad általános határt vonni a szellemi és a fizikai munka politikai küzdelmében, mert jól tudjuk, hogy felelősségteljes szellemi és fizikai munkára van szükségünk. Politikai határt kellene húzni és politikai harcot kellene vívnunk az alkotó munka szférájának kifejlesztéséért - ez a szellemi és a fizikai munkára egyaránt vonatkozik - és a mechanikus, állandóan ismétlődő munka szférájának fokozatos visszaszorításáért. Alkotó munka mindenütt lehet, a tudományban és a kutatásban, a termelésben és az irányító tevékenységben egyaránt. Munkánkban még mindig sok a formalizmus, pedig ez a problémák mechanikus megoldásának vagy pedig a közömbösségnek és az ostobaságnak a megnyilvánulása. Az alkotó gondolkodással egybekapcsolt alkotó munka felújítja eljárásainkat, termékeinket, irányítási módszereinket, azt, hogy meg tudjuk különböztetni, mit kell megváltoztatni, mit és hogyan kell ésszerűsíteni, hol és hogyan kell megszüntetni az ésszerűtlen eljárásokat. Alkotó és nem alkotó módon minden foglalkozásban lehet dolgozni. Ha az a politikai célunk, hogy kiterjesz- szük az alkotó munka szféráját, meg kell bíznunk az alkotó dolgozókban, gondoskodnunk kell arról, hogy minden képességüket a szocializmus szolgálatába állítsák. Gondoskodni kell idejük kihasználásáról, alkotó munkájuk kedvező feltételei megteremtéséről, arról, hogy ne terheljék őket fölösleges tevékenységgel, amelynek gyakran nincs semmi értelme és jelentősége. Ma és a jövőben is az alkotó munka a munkakollektívákban bontakozik ki. Az alkotó munka kedvező feltételeinek megteremtése az arról való politikai gondoskodást jelenti, hogy a kollektívákban jó és kezdeményező legyen a munkalégkör. A kutatásban és a kutatási feladatok végrehajtása terén tevékenykedő munkakollektívák azok az alapvető láncszemek, ahol végső soron lezajlik a tudományos és a műszaki eredmények gyakorlati alkalmazásáért folytatott küzdelem. Ezért nagy súlyt fogunk helyezni arra, hogy növekedjen a munkakollektívák szerepe a tudományos és a műszaki eredmények gyakorlati alkalmazásában. Más szóval a kutatásban és eredményeinek realizálásában az alkotó dolgozók olyan kollektíváira van szükségünk, amelyek újat tudnak tenni és nincs szükségünk azokra a kollektívákra, amelyek korlátozott energiájuk nagyobb részét csak arra fordítják, hogy magyarázkodjanak, és semmi újat ne tegyenek. Politikai irányító munkánkban nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy megnyerjük a nagy teljesítményt nyújtó és az irányító műszaki-gazdasági értelmiséget a kutatásban és a termelésben egyaránt, hogy aktívan és alkotó módon fejlesszék és elsajátítsák a gyakorlatban a tudomány és a technika eredményeit. Tudatosítanunk kell, hogy ez további előrehaladásunk elengedhetetlen feltétele. E felA tudományos-műszaki fejlesztés érvényesítését a CSKP XVI. kongresszusa annak fő módjaként jelölte meg, hogy lényegesen növeljük az egész népgazdaság hatékonyságát. A tudományosműszaki haladás gyors ütemének elérése és befolyásának növelése a népgazdaság hatékonyságára és minőségére megköveteli, hogy az erőket és az eszközöket a kutatási és a fejlesztési feladatok határidejének lényeges lerövidítésére összpontosítsuk. Ezenkívül gyorsan kell megkezdenünk az új termékek gyártását és a minél kisebb energia- és anyagigé- nyességü eljárások alkalmazását. A bratislavai városi pártszervezet is nagy gondot fordít a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítására. Az 1981. évi városi pártkonferencia határozatai alapján a városi pártbizottság elnöksége 1982. februárjában jóváhagyta a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításának programját. Az évzáró taggyűléseken, a városkerületi pártkonferenciákon és a legutóbbi városi konferencián értékeltük a program végrehajtásának eredményeit, és meghatároztuk a város párt- szervezetei munkájának még hatékonyabb formáit. A tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása terén felhasználjuk a kijevi pártszervezetek munkaformáit és módszereit, támaszkodunk pártbizottságunk programozó és ellenőrző szerepének elért fokára. Létrehoztuk a tudományos-műszaki haladás meggyorsításának szervezési szerkezetét, s igyekszünk alkotó kapcsolatot teremteni a tudományos-kutató munkahelyek és a vállalatok között. Kibontakozott az önkéntes tudományostermelési egyesülések tevékenysége. A célprogramszerú formák alkalmazása városi pártszervezetünknek hatékony munkamódszere. Az olyan fejlesztési célok kidolgozásában, mint a környezet alakítása és védelme, a szolgáltatások minőségének javítása, a fűtőanyag- és az energiafogyasztás ésszerűsítése, a munkaszervezés és a bérezés brigádformáinak bevezetése, a komplex lakásépítés minőségének javítása - szintén a városkerületi pártbizottságok aktivizálják a rejtett tartalékokat, s objektívabban értékelik a szervezetek és az egyének tevékenységét. A célprogramszerű munkaforma alkalmazásával a bratislavai városi pártbizottság növelte befolyását a tudományosműszaki haladásra és a káderek felelősségét a kitűzött célok eléréséért. A tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása terén kezdeményezően és sajátos módon jár el a bratislavai III. városkerületi pártbizottság. Saját programot dolgozott ki, amelyben nagy súlyt helyezett arra, hogy a minőség javítása éreztesse hatását a műszaki fejlesztés terveiben, az újítók tematikai feladataiban, az egész szocialista munkaversenyben. A városkerületi pártbizottság kezdeadat teljesítése során meghatározó szerepük lesz a pártszerveknek és -szervezeteknek. Különösen a pártalapszerve- zetek szerepét szeretném kiemelni. Ha meggyőzzük az odaadó párttisztségviselőket arról, hogy megfelelő politikai környezetet kell teremteni az alkotó munkához, a műszaki-gazdasági értelmiség e téren kifejtett alkotó tevékenységéhez, ugyancsak fokozatos, de tartós fordulatot érhetünk el a tudományhoz és a technikához való viszonyban. A pártirányításnak, különösen az ideológiai és a politikai tömegmunkának oda kell vezetnie, hogy természetes vágy keletkezzen a tudomány és a technika elsajátítása és fel- használása iránt. Ezért meg kell nyerni a munkásosztály és a többi dolgozó többségét, mert ez a munkatermelékenység további növelésének fontos politikai feltétele, ami pedig Lenin szerint - mint tudjuk - a kapitalizmus fölötti végső győzelmünk meghatározó tényezője. Az új technika elsajátítása nélkül elképzelhetetlen volna a munkatermelékenység további minőségi növekedése és ezzel együtt a szociális problémák megoldása és az életszínvonal további emelése. És még nem is szóltunk ennek nagy nemzetközi politikai jelentőségéről, hiszen a tudomány, a technika eredményeinek ismerete és gyakorlati alkalmazása megnöveli erőnket, segíti globális politikánkat, ezen belül a békéért, a demokráciáért és a haladásért vívott harc politikáját. E téren végzett politikai munkánk célja tömeges mozgalom kibontakozása és politikailag helyes irányba terelése mindannak elsajátításáért, ami előbbre viszi termelési, műszaki és gazdasági színvonalát. ményezésére a Georgi Dimitrov Vegyipari Müvek, a Figaro és a Nyomdaipari Vállalat az idei esztendőt a minőség évévé nyilvánította, és intézkedéseket tett termelése minőségének lényeges javítására. A Georgi Dimitrov Vegyipari Müveknél ezt a célt lebontották a pártcsoportok feltételeire. Ezenkívül a Georgi Dimitrov Vegyipari Művek a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítására önálló programját is kidolgozta. Az üzemi pártszervezet és a vállalat gazdasági vezetősége nagy gondot fordít arra, hogy a tudományosműszaki fejlesztés terve a többi terv számára fokozatosan és egyre jobban súlypontivá váljon. A megkezdett út helyességét bizonyítják az elért eredmények. Például tavaly a vállalat csaknem a kétszeresére fokozta a tiszta teljesítmény növekedésének ütemét és hatszorosára a nyereséget. Ugyancsak figyelmet érdemelnek azok az eredmények, amelyeket a vállalat termékei minőségének javításában és műszaki színvonaluk emelésében ér el. 1981-ben 13 terméke volt első osztályú, tavaly már 16 s az idén várhatóan 21. De még ezzel sem elégedtek meg. Célul tűzték ki, hogy a kiváló minőségű termelés részaránya ebben az évben elérje a 46 százalékot. A tudományosműszaki haladás meggyorsítása és realizálása a vállalatnál meghatározott feladat marad még azokban a szakágazatokban is, amelyeket minőségileg egyáltalán nem vagy csak részben akarnak fejleszteni. A jelenlegi újratermelés fontos jellemvonásának kell tartani a beruházások új orientálását, bár a legnagyobb nyomaté- kot az anyagi-műszaki alap korszerűsítésére és újjáépítésére helyezzük. Új módszereket alkalmazunk a fejlesztési akciók finanszírozásában. A Georgi Dimitrov Vegyipari Művek az idén a javítási alap 10 százalékát erre a célra használja fel. Ugyanebből az alapból a jelenlegi ötéves tervidőszak végéig a vállalat 66 millió koronát fordít rekonstrukcióra, korszerűsítésre és innovációra. A tudományos-műszaki haladás elsősorban azokban a szakágazatokban növeli a dinamikát, amelyek az új műszaki irányok hordozói. Jaroslav Tomašovič elvtárs felszólalásának további részében ezeket az irányokat elemezte, szólt a Georgi Dimitrov Vegyipari Vállalat progresz- szív termelési ágairól, az e téren más vállalatokkal és a külföldi partnerekkel kifejtett együttműködésről. Végezetül megállapította: a következő években nagy feladatok hárulnak ránk a tudományos műszaki fejlesztés területén. Érvényesíteni kell a gazdag tapasztalatokat, a munkásoknak, a - technikusoknak, a szocialista munkabrigádok, a komplex racionalizációs brigádok tagjainak a feltalálóknak és az újítóknak a tudását. Eközben fokozni kell a párt vezető szerepét és minden kommunista aktivitását. JAROSLAV TOMAŠOVIČ elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a bratislavai Dimitrov Vegyipari Művek villanyszerelőjének felszólalása
