Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-02 / 128. szám, csütörtök
Érik a gyümölcs Színjátszó csoportok a Dunamenti Tavaszon ■Aligha mondunk újat azzal, hogy gyermekszínjátszásunk, amelyet mifelénk, a Csallóköztől a Bodrogközig, tulajdonképpen egyedül az iskolai színjátszó csoportok tevékenysége jelent, nemcsak hogy szervezettebb, amióta a Dunamenti Tavasz létezik, hanem szüntelenül változik, alakul, korszerűsödik is, igyekszik kinőni a gyermekcipőből. Minden esztendőben utaltak erre jegyek, a legtöbb az idén, és olyan markánsan, hogy mindjárt itt kell leírnunk, fejlődésének fontos szakaszába érkezett gyermekszínjátszásunk. Természetszerűleg; újabb, a további előrehaladást célzó kérdéseket is fölvetve. A nyolcadik Dunamenti Tavaszon a színjátszók versenyében tizenkét csoport vett részt, négy az első, vagyis a legkisebbek kategóriájában, nyolc a másodikban. Hat csoport Nyugat-Szlovákiából volt, öt keletről és csak egy képviselte a közép-szlovákiai kerületet, ami újfent jelzi, hogy ott a helyzet továbbra is változatlan e téren, és egyben figyelmeztet: nem elegendő a hiány ismételgetése, tenni is Mind a tizenkét előadással kapcsolatban örömmel jegyezhetjük le, hogy a rendezők nem kész szövegkönyveket, világosabban: mások „szerzeményeit“ vitték színre, hanem saját alkotásaikat - történeteket, bábjátékokat, főként meséket írtak át, dolgoztak föl, röviden: dramatizáltak. Tehát a rendezők szerzők is voltak egy személyben, hozzátéve, hogy legtöbbjük a műsorok építésében a gyerekek alkotó fantáziáját is engedte érvényesülni, és annak eredményeit beilleszteni az előadásba. Külön figyelmet érdemel, hogy ezek a munkák, egészében véve, dramaturgiai szempontból is megfelelők, a mondanivalót tekintve pedig: a mesék örök érvényű, nemes üzeneteit tartalmazzák, némely esetben ötletesen aktualizált változatban. Mindez nem véletlenül alakult így ilyen rövid idő alatt, hanem olyan céltudatos és kitartó munka révén, mely éppen a Dunamenti Tavasz születésével kezdődött. Ezen a fesztiválon mindenkor találkoztak jó példákkal a rendezők; másrészt a zsűri nemcsak bírált, Jelenet a bélyi (Bieľ) Kincskeresőnek Az együgyű csizmadia mint csodadoktor című előadásából (Gyökeres György felvétele) kellene végre valamit ott a gyermekszínjátszás fellendítéséért. További jellemző adat, hogy egy kivételével valamennyi csoport szerepelt már, legalább egyszer, a korábbi Dunamenti Tavaszokon: és ha nem is szerepeltek sikeresen, de tanultak. Tanultak, tapasztalatot gyűjtöttek a rendezők (pedagógusok), kudarc esetén sem adták fel a csoportot, hanem Ko- menský szellemében - felismerve a színjáték jelentőségét a nevelésben - tovább cselekedtek és cselekednek, nehezebb iskolai feltételek között is. így eredménynek már az sem kevés, hogy - maradva csak a mostani seregszemlénél- az a mintegy kétszázötven gyerek, aki a tizenkét együttesben színpadra lépett, felbecsülhetetlen, szellemet és erkölcsöt gazda- gító-formáló értékeket kapott a közös alkotómunka során, és megannyi élményt magán a fesztiválon. Az idén először nem volt különválasztva a színjátszó csoportok és kisszínppadok versenye, a műsorok formáját tekintve ezúttal nem is volt indokolt a megkülönböztetés. Eltűntek a monstre, két- háromfelvonásos előadások, amelyekben még nem is olyan régen nehéz bársonyok és trónszékek, vagyis naturalisztikus díszletek között, valósághű jelmezekben és a rendező által beállított merev sémákban mozogtak- próbáltak (szerepet) játszani- a gyerekek. De verses összeállításokat, ritmusjátékokat sem láttunk. Bár ezek kedves színfoltjai voltak az előző Tavaszoknak - végeredményben (szerkesztett) gyermekjátékok, messzebbre gondolva pedig: amolyan „előképző tanfolyamok“ a korszerű gyermekszínházi tevékenységhez, a szó hagyományos értelmében nem színházi produkciók, hanem színpadra vitt játékok. Persze mint ilyenek: nélkülözhetetlenek, legalább is művelni kellene ezt a műfajt minden óvodában, iskolában, pionírházban. hanem elsősorban tanácsokat igyekezett adni, elősegítendő a szemléletváltozást és hát magát a színházteremtést. Aztán ott voltak és vannak a tanfolyamok, ahol ugyancsak felkészült előadóktól tanulhattak a rendezők, összhangban a Dunamenti Tavaszon hallottakkal. Ezenkívül néhány színházi szakember és újságíró szaktanácsadóként, vagy az ügyért lelkesedő magánemberként közvetlenül, az alkotás folyamatában is találkozott a csoportokkal. Ily módon egyre inkább érezhető volt az elmúlt években, hogy a csehszlovákiai magyar gyermekszínjátszásban újnak számító szemlélet erőteljesen kezd érvényesülni a gyakorlatban. S érvényesült most, szinte minden előadáson külön-külön. Ugyanakkor, együtt nézve az egészet, a határkövet jelentő pozitívumok mellett érdekes és mindenképpen elgondolkoztató kép mutatkozott ezen a mostani seregszemlén. Éspedig abból eredően, hogy ismereteiket a tanultakat- két-három kivételtől eltekintve- egyformán vagy hasonlóan alkalmazták a rendezők, nem alapként, hanem sémaként kezelve azokat, kevés egyéni hozzájárulással, (ami egyébiránt érthető, ha arra gondolunk, hogy négy-öt évvel ezelőtt sokuk még jó gyermekszínházat is alig látott). Feltűnt, hogy az előadások zöme mennyire hasonlít egymásra, nem elsősorban azért, mert mese volt itt is, ott is, amott is. (Különbség köztük főként az ötletek számában, megoldásában és a játék tempójában volt.) Többnyire díszletek nélküli gyermekszínpadokat láttunk, kevés kelléket; alig kapott szerepet a zene, csak valamivel többet a jelmez, amely sokszor egyetlen jelzője volt a típusnak, azaz a típusteremtő szándék sem munkált valami erősen. Félreértés ne essék, nem elmarasztalás akar ez lenni, hanem inkább annak a helyzetnek az érzékeltetése, amelyben jelenleg van, pontosabban: ahová eljutott gyermekszínházi mozgalmunk ezeknek az együtteseknek a révén (is). Nehézkes, a gyermekszereplőt kínzó formákból jutott el olyanokba, amelyekben magát adhatja-játsz- hatja a gyermek természetesen, miközben megismeri, tanulja azt is, mennyi minden mondható el, fejezhető ki hanggal, mozdulattal, mozgással. A puszta emberi testtel. Testére, alkatára szabott, abból „kiinduló“ formák ezek. A következő időszak feladata lesz „öltöztetni“ ezeket a formákat, megőrizve azt a könnyedséget, mely a Dunamenti Tavaszon most látott valamennyi együttes produkcióját jellemezte. Végül is színházról van szó. Következésképpen (gyermek) közönségről is, amelynek ezen a Tavaszon nem véletlenül azok az előadások tetszettek mindenekelőtt, amelyek, csúnya szóval, színházszerűbbek voltak. Hogy a rendezők gyermekszereplőikkel egyetemben képesek lesznek az új úton továbblépni- különösen, ha az eddigieknél több megértést, nagyobb segítséget kapnak mindenütt -, arra elért eredményeik a biztosíték. BODNÁR GYULA Klasszikusok és kortársak Operaelőadások a Prágai Tavaszon A Prágai Tavasz programjának szerves részét alkotják a Prágai Nemzeti Színház operaelőadásai. Minden évben bemutatásra kerül Mozart legendás operája, a Don Giovanni, melyet a mester Prágában ajánlott, s a mai Tyl Színházban mutattak be első ízben Mozart vezényletével. A 200 éves fennállását ünneplő, mozarti hagyományokban gazszínház kifejező eszközeivel dolgozott, nem élt a kortárs kifejező- eszközök adta lehetőségekkel. A csodálatos Vargáné előadása kellemes meglepetés volt a fesztivál közönsége számára. A Federico Garcia Lorca drámájának motívumaira épült opera hatásos kortárs alkotás. Az előadótól rendkívül igényes színészi- és énekteljesítményt igényel. Mindenekelőtt Jelenet a Don Giovanniból; a képen Daniela Šounová-Brouková és Václav Zítek (Jaroslav Svoboda felvétele) dag Tyl Színházban a Don Giovanni előadását az idén is a Prágai Tavasz egyik jelentős eseményeként tartják számon. A Nemzeti Színház zenekarát Zdenék Kos- tér vezényelte, a címszerepben Václav Zítek lépett színre. Donna Anna szerepét Makvala Kaszras- vili grúz nemzeti művész, Don Ot- taviot pedig Peter Schreier alakította. Á két külföldi vendégművész tanúbizonyságot tett nem mindennapi tehetségéről. Peter Schreier, akit Mozart kiváló előadójaként ismerünk, elbűvölő énektechnikájával, kultivált játékával szép perceket szerzett a fesztivál közönségének. Kaszrasvili drámai szopránjának gazdag színezetével Schreier méltó partnere volt. Az előadás további vendégeként Peter Mikuláši, a Szlovák Nemzeti Színház szólistáját üdvözölte a közönség. A prágai művészek közül ezúttal is Karel Berman nyújtotta a legkiválóbb teljesítményt Leporello szerepében. Nagy várakozás előzte meg a lipcsei operaház vendégszereplését. Két merőben eltérő alkotást - Mozart Varázsfuvoláját és Udo Zimmermann kortárs drezdai zeneszerző A csodálatos Vargáné című művét mutatták be. A Varázsfuvola azon operák egyike, melyek teret adnak a rendező képzelőerejének, többféle interpretációt tesznek lehetővé. Uwe Wand rendező a művet meseként értelmezte, a klasszikus a két főszereplő - Johanna-Lotte Fecht és Konrad Rupf - tettek eleget a szerep támasztotta követelményeknek. Dicséretet érdemel a Gert Bahner karmester vezényelte Gewandhausorchester játéka, a szerző zenei nyelvével való azonosulása. A cseh színház évében, a Sme- tana-ciklus keretében a * Prágai Tavaszon új rendezésben mutatták be Smetana Ordogarok című utolsó befejezett operáját. A beteg, hallását vesztett zeneszerző kései alkotása lényegesen különbözik Smetana előző operáitól. A cseh kulturális élettől távol élő zeneszerző belső harcát vetíti ki ez az alkotás. 1882-es ősbemutatóján nem aratott sikert, a közönség nem értette meg az Ordogarok sajátos zenei stílusát. A drá- maiságával magával ragadó zenemű a cseh operairodalom kiváló álkotása ugyan, de Smetana ritkán előadott müvei közé tartozik, talán ezért is fogadta oly lelkesedéssel az új bemutatót a közönség. Az operában központi helyet foglal el a vítkovicei Vök Ox úr szerelmének története, alattvalóinak sorsa, melyet a gonoszságot megtestesítő Rarach igyekszik befolyásolni. A darab főszereplője Jaroslav Souček, a vítkovicei Vök alakításában, Miroslav Kopp Jarek szerepében, Rarach szerepében pedig Richard Novák, kiváló brnói énekes nyújtott fesztiválhoz méltó teljesítményt. MOLNÁR ANGÉLA Népművészeti fesztivál Zselizen A hét végén népdaltól lesz hangos a zseli- zi (Želiezovce) Schubert-park, népi táncosok, folklór csoportok színes forgataga fogadja majd a Garam menti városba érkezőket, azokat, akik őszintén érdeklődnek a hazai magyar népművészet iránt és őrzői- ápolói a népi kultúra kincseinek, hagyományainak. Huszonnyolcadszor rendezik meg a csehszlovákiai magyar dolgozók országos nép- művészeti fesztiválját, melyen az idén a legjobb amatőr gyermektánccsoportok találkoznak, hogy bemutassák folklórkincsünk becses értékeit. (A seregszemlén kétévenként felváltva a gyermek-, illetve a felnőtt-tánccso- portok versenyeznek.) A fesztivál célja, hogy továbbfejlessze népművészetünket, cselekvésre ösztönözzön s ezzel hozzájáruljon szocialista kultúránk felvirágoztatásához. Népművészeti jellegénél fogva a seregszemle különbözik a többi országos amatőr rendezvénytől, hiszen a közönség elsősorban Zselizen ismerheti meg felnőtt- és gyermekcsoportjainak táncmüvészetét, tájegységeink népi mesterségeit. Az idei fesztivált a CSEMADOK Központi Bizottsága, a bratislavai Népművelési Intézet, a kerületi, a járási és a helyi szervek a Februári Győzelem 35. évfordulója jegyében rendezik meg. Az országos népművészeti fesztivál műsora változatos és sokrétű. Pénteken délután Léván (Levice) tartják meg a tavaly elmaradt Tavaszi szél vizet áraszt verseny VIII. országos döntőjét. A versenyben mintegy 500-an lépnek fel, szólóénekesek, éneklő csoportok, zenekarok, hagyományőrző táncosok és hagyományokat bemutató folklór-csoportok. Este a Barátság művelődési otthonban kerül sor a Szülőföld című műsorra, melyben bemutatkoznak a Tavaszi szél... országos verseny győztes csoportjai és szólistái, továbbá Szvorák Katalin, a magyarországi Röpülj páva verseny győztes szólóénekese és a komlói ÁFÉSZ hosszúhetényi hagyományőrző népi együttese. Szombaton délelőtt rendezik meg Zselizen a gyermektánc-csoportok versenyét, mely lehetővé teszi, hogy lemérjük: az együttesek milyen színvonalon ápolják népi hagyományainkat és mekkorára terebélyesedett folklórmozgalmunk. A versenyben 14 együttes mutatkozik be, a zsűri 28 csoportból választotta ki a döntő szereplőit. Délután játszóház lesz, mely az idei fesztivál újdonsága. Ezen az országos verseny gyermek- tánc-csoportjai bemutatják falujuk, tájegységük jellegzetes játékait, s megtanítják erre a többieket is. Lesz például rongybabakészítés, agyaggyúrás, körmönfonás. Délután nyitják meg a szolgáltatások házában a néprajzi kiállítást, melyen a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) járás népművészeti alkotásait, tárgyait láthatják az érdeklődők. Ugyancsak délután kerül sor a Schubert-parkban a nép- művészeti vásárra is, melyen a népművészek bemutatják mesterségüket, tehát alkotásaikat nem csupán árusítják, hanem a közönség elé tárják a munka menetét is. Számos ősi mesterség lesz itt látható; így például kosárfonás, csipkeverés, fazekasság, szíjgyártás, kivarrás, fafaragás, rézművesség, dorombkészítés. Népművészeti vásár volt már tavaly is, az idei azonban sokkal nagyobbnak és színesebbnek ígérkezik. A tárgyi kultúra sajátos eszközeinek, darabjainak a felsorakoztatásával remélhetőleg hamisítatlan vásári hangulatot sikerül megidézni. Ezután Szülőföld címmel folklór műsort mutatnak be, melyben a péntek esti lévai rendezvény csoportjain és szólistáin kívül fellép a komáromi (Komárno) Hajós táncegyüttes, a tavalyi fesztivál győztese. Vasárnap délelőtt tartják meg a gyermektánc-csoportok országos versenyének gálaműsorát, Ajándék felnőtteknek címmel. Helyszín a Schubert-park. Ugyanitt a látogatók megtekinthetik Nagy János és Lipcsey György szobrainak szabadtéri kiállítását is. és ismét megnézhetik a népi mesterségek bemutatását. A délutáni műsor a háromnapos rendezvény fénypontja lesz, s a hazánkban élő nemzetek és nemzetiségek, valamint a szomszédos népek barátságát, testvéri együttélését és együvé tartozását szimbolizálja. Az ünnepi műsorban fellépnek a legjobb gyermektánc-csoportok, a komáromi Hajós, a somorjai (Šamorin) Csalló, a fülek- püspöki (Fiľ. Biskupice) Palóc, a szinai (Sena) Rozmaring felnőtt-táncegyüttes, Szvorák Katalin, a komlói vendégegyüttes, a Kelčo- van szlovák gyermektánccsoport Horný Kel- čovból, a garamkelecsényi (Hronské Kl’a- čany) szlovák folklór-csoport és a zselizi vegyes énekkar. -ymDJ SZÓ 1983. VI. 2.
