Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-18 / 142. szám, szombat

A CSKP KB Elnökségének beszámolója a tudomány és technika eredményei gyakorlati érvényesítésének meggyorsításáról ÚJ szú 3 983. VI. 18. A CSKP KB 8. ülésén, 1983. június 15-én előterjesztette Miloš Jakeš elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára (A beszéd első részét tegnap közöltük.) AZ ÁLLAMI TERV SZEREPENEK ÉRVÉNYESÍTÉSÉÉRT Elvtársak, a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok gazdasági és innovációs akti­vitása alapvető szándékainak irányításá­ban erőteljesebben kell érvényesülnie az állami tervnek, mely révén a szocialista állam kifejezésre juttatja a társadalmi érdekeket és a gazdasági szférával szembeni elvárásait. Ugyanakkor a ter­melési-gazdasági egységektől és a válla­latoktól elvárjuk, hogy a tervek előkészí­tésébe nagyobb mértékben kapcsolják be a dolgozókat, fejlesszék a kezdemé­nyező tervezést. A tervek tartalmi vonat­kozásának elmélyítésével együtt tökéle­tesíteni kell azokat az ismérveket is, amelyek alapján megítéljük a vállalatok munkájának hatékonyságát. A szövetségi kormánynak és mindkét nemzeti kormánynak ügyelnie kell arra, hogy az önelszámoló szféra számára olyan feladatokat határozzanak meg, amelyek döntő fontosságúak a strukturá­lis törekvések végrehajtása, valamint a legfontosabb társadalmi szükségletek kielégítése szempontjából, amelyeket az állami célprogramok révén valósítunk meg. Az állami tervnek ugyanakkor fel kell ölelnie azt a termelést is, amely a rendkívüli gazdasági eredményeket ho­zó műszaki progresszív intézkedéseket tartalmazza. Az innovációs folyamat meggyorsítá­sára a megállapított mutatók vonatkozá­sában tökéletesíteni kell az általános és specifikus, minőséggel kapcsolatos mu­tatók rendszerét. Elsősorban a műszaki színvonal emelési ütemét, a termék mi­nőségét, az anyagigényesség csökken­tését, a termelés állóalap-igényességé- nek csökkentését, a kiviteli alapok haté­konyságának növelését, illetve a munka- igényesség csökkentését meghatározó mutatókról van szó. Az ágazatok és szak­ágazatok konkrét feltételeinek alapján ki­dolgozott mutatók rendszerének ki kelle­ne fejeznie az egyes termelési-gazdasá­gi egységek és vállalatok számára azo­kat a kötelező gazdasági célokat, ame­lyek a tudományos-műszaki fejlesztés ki­használása révén érhetők el. A terv egyes részeinek, főleg a terme­lésre, az állóeszközök újratermelésére, az anyagi-műszaki ellátásra, a külkeres­kedelemre, a pénzügyi gazdálkodásra és egyéb tevékenységre vonatkozó részei­nek a tudományos-műszaki haladás megvalósítása hatékony eszközeivé kell válniuk. A tervbizottságnak, valamint a tudo- mányos-műszaki fejlesztést és a beruhá­zást irányító központi szerveknek további központi szervekkel együttműködve úgy kell átdolgozniuk ezeket a szempontokat, hogy érvényesíthetők legyenek az 1986-1990-es időszakra szóló terv kidol­gozása során is. Döntő fontosságúnak tartjuk, hogy az állami terv célfeladataival össz­hangban a termelési-gazdasági egysé­gek és a vállalatok biztosítsák a gyárt­mány- és a technológiai innovációk tö­meges áramlását, s erre irányítsák a be­ruházási tevékenységet is. Ez a beruhá­zási erőforrások relatív hiánya ellenére is lehetővé teszi összhatékonyságuk növe­lését. Megköveteljük, hogy a kutatási és fejlesztési alap, minden termelési-gazda­sági egység és vállalat már az 1984 évi terv előkészítésével kapcsolatban is tel­jes mértékben használja ki a megoldott kutatási és fejlesztési feladatok gyakorlati érvényesítése meggyorsításának összes lehetőségét. A meglévő ismereteket és mindazt ami reális, teljes mértékben és gyorsan érvé­nyesíteni kell a termelésben. A termelési­gazdasági egységek és a vállalatok ter­veibe elsősorban azokat a feladatokat kell besorolni, amelyek teljesítése révén magas fokú hatékonyság érhető el, és amelyek megvalósítása nem haladja meg a két-három évet. A terv tökéletesítésében látjuk az elő­feltételét annak, hogy elmélyítsük az álla­mi terv által meghatározott célok és fel­adatok, valamintapénzügyi.ahitelgazdál- kodási, az árképzési rendszer, az anyagi érdekeltség közötti összhangot. A termékek és a technológiai folyama­tok műszaki-gazdasági színvonalának emelése a termelés intenzívebbé tételé­nek alapvető feltétele, s ezt tükröznie kell a pénzügyi erőforrások képzési és elosz­tási rendszerének is. A gyártmányfejlesz­tést és a technológiai innovációt elsősor­ban a termelési-gazdasági egységek és a vállalatok saját erőforrásaiból kell anya­gilag fedezni. Szükséges, hogy főleg a beruházási keretekből finanszírozott anyagi erőforrások fedezzék az egyszerű újratermelés arányos részét, és össz­hangban az állami terv feladataival a ter­melési alap újratermelési erőforrásainak szükséges részét, főleg a felújításokra és a korszerűsítésekre, megakadályozva így, hogy az újraelosztási folyamatban gazdaságilag indokolatlan lépésekre ke­rüljön sor. E célt követően javasoljuk, hogy vonják össze a termelési-gazdasági egy­ségek és a vállalatok beruházási erőfor­rásait, és így hozzák létre az egységes beruházási alapot. NAGYOBB RUGALMASSÁGOT A PÉNZÜGYI RENDSZERBEN Aktívabb szerepet kell betöltenie a pénzügyi rendszernek is. Differenciál­tabban kell eljárni az egyes szakágaza­tok és termékcsoportok pénzügyi támo­gatásában, összhangban a termelés fej­lesztésének szükségleteivel, a kiviteli, il­letve a behozatali politikával. A pénzügyi rendszernek hozzá kell járulnia a nem hatékony és a nem perspektív termelés korlátozásával kapcsolatos tervszándé­kok megvalósításához is. Nagyobb rugal­masságra van szükség a műszaki fej­lesztés pénzügyi támogatásában is, le­hetővé kell tenni, hogy az egyik évben fel nem használt eszközöket a másik évben merítsék ki és egyúttal fel kell számolni azokat az akadályokat, amelyek gátolják azoknak a berendezéseknek a kihaszná­lását, amelyeket a termelés szükségletei­vel összefüggő kutatási feladatok teljesí­tése keretében fejlesztettek ki. Ezzel összefüggésben kell megvizs­gálni a termelési-gazdasági egységek­ben és a vállalatoknál a kutatás és a ku­tatási eredmények gyakorlati megvalósí­tása anyagi támogatását elősegítő egy­séges alap létrehozásának lehetőségét. Ugyanakkor a központban létre kell hozni a beruházási és devizatartalékot az újon­nan keletkezett, a rendkívül hatékony tudományos-műszaki fejlesztési akciók végrehajtásának azonnali biztosítására. A tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításához a hitelpolitikának is erőteljesebben hozzá kell járulnia. A hi­telnyújtási feltételeket rugalmasan diffe­renciálni kell, összhangban a műszaki fejlesztés megvalósított feladatainak eredményeivel. Szükséges, hogy főleg a felújítási, a korszerűsítési és az éssze­rűsítési akciókat támogassuk előnyöseb­ben, azokat az akciókat, melyek fő célja a meglévő erőforrások jobb kihasználása és a technológiai folyamatok tökéletesíté­se. A differenciált hitelpolitikának és a dif­ferenciált kamatlábaknak hatniuk kellene a beruházási szándékok szerkezetére is azzal a céllal, hogy erősítsék a gépi beruházások részarányát. Valamennyi pénzügyminisztérium és a Csehszlovák Állami Bank ebből a szempontból kell, hogy kezelje a finan­szírozás és a hitelnyújtás alapelveinek tökéletesítését. El kell érni, hogy a tökéle­tesített alapelveket még ebben az ötéves tervidőszakban érvényesíthessük. Első­sorban azoknak kell anyagi eszközöket adni, akik ezeket gyorsan visszatérítik a társadalomnak, és azokat kell anyagi­lag megrövidíteni, akik csak ígérnek. # A munka minőségét, a termékek mű- szaki-gazdasági színvonalát és a terme­lési költségek színvonalát kifejező fontos eszközök sorába tartozik az árpolitika is. Az elmúlt években megvalósítottunk né­hány intézkedést azzal a céllal, hogy a nagykereskedelmi árakhoz csatolt fel­árral ösztönözzék a progresszív terme­lést, és ellenkezőleg, árcsökkentéssel hassanak arra, hogy az elavult termékek gyártását megszüntessék. Azt tapasztal­juk azonban, hogy ezt a rendszert csak egyoldalúan érvényesítik, és inkább a fel­árak lehetőségével élnek, míg az árcsök­kentést csak igen ritkán alkalmazzák. Ez a gyakorlat ellentétben van a termelés­ben levő valódi helyzettel. Az sem en­gedhető meg, hogy az alacsony fokú innováció okot adjon a felárak alkalmazá­sára. Fogyatékosság, hogy eddig még nem sikerül a szükséges mértékben kife­jezésre juttatni a termékek ára és azok műszaki-gazdasági, illetve üzemeltetési paraméterei közötti összefüggést. Anél­kül, hogy a nagykereskedelmi árak kép­zése során a társadalmilag szükséges költségek kritériumaival együtt figyelem­be vennék a termékek műszaki-gazdasá­gi paramétereit, nem biztosítható az ár­politika “hatékony befolyása a tudomá- nyos-műszaki fejlesztés kihasználására. Nagyobb mértékben kell érvényesíteni a külföldi árfekvésekkel való összeha­sonlítást is. Egyúttal tervszerűen kell ki­használni az áraknak az olyan formáit is, mint például az ún. lépcsőzetes árak, vagy az árkiegészítések, amelyek áthi­dalnák a magas felfutási költségek kü­lönbségeit, azzal a céllal, hogy növeljék a megrendelők érdeklődését az új, nagy hatékonyságú termékek kihasználása iránt. Az árhivatalok feladata, hogy konkrét realizációs programot dolgozzanak ki a tudományos-műszaki fejlesztéssel kap­csolatos árképzésre és ösztönzésre, és biztosítsák az állami árfegyelem megtar­tását és szigorítsák az árellenőrzést. CÉLTUDATOSAN A TERVSZERŰ IRÁNYÍTÁSI RENDSZER TOVÁBBI TÖKÉLETESÍTÉSÉÉRT A termékek műszaki színvonalának és minőségének javításában jelentős szere­pet tulajdonítunk az állami minőségvizs­gáló intézetek tevékenységének, ame­lyek jelenleg a termékek 33,6 százalékát értékelik az iparban. Az eddigi tapaszta­latok megkövetelik, hogy ezek az intéze­tek kifejező mértékben növeljék az igé­nyességet a termékek műszaki-gazdasá­gi paramétereinek megítélésénél, s meg­alkuvás nélkül gátat vessenek minden olyan törekvésnek, amely csökkenti az értékelés objektivitását. Az illetékes köz­ponti szerveknek nagy gondot kell fordí­taniuk a minőségvizsgáló intézetek építé­sére és korszerű berendezésekkel való ellátására. Egyúttal alapvető mértékben javítani és bővíteni kell a szabványosítást és a standardizálást, amely a szocialista gazdasági integráció elmélyítését is elő­segíti, s magasabb színvonalra kell emel­ni a metronómiát. Mindez aktívabb hoz­zájárulást követel meg a szabványosítási és a mérésügyi hivatalok részéről. Az irányítási rendszer tökéletesítése megfelelő rendezéseket tesz szükséges­sé az anyagi érdekeltség területén. Arról van szó, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsításához fűződő össztársadalmi érdek, mint a hatékony­ság és a minőség javításának alapvető útja, összhangban érvényesüljön a gya­korlatban az állami terv teljesítésével és az ösztönzés egész rendszerével. Ennek érdekében szélesebben kell alkalmazni az ösztönző bérezési formákat, s el kell érni, hogy a prémiumok és a jutalmak közvetlenül kapcsolódjanak az elért vég­ső eredményekhez. A megállapított felté­teleknek hatékonyan kell mozgósítaniuk a vállalatok dolgozóit a tudományos-mű­szaki kutatás eredményeinek gyors alkal­mazására A béralap képzésére vonatko­zó előírásokat a kutatási-fejlesztési szer­vezetekben is ki kell dolgozni, figyelembe véve az ezekben elért munkaeredmé­nyeket. A tervezés, a pénzügyi ellátás, az árak, továbbá a munkadíjazás területét érintő elgondolások következetes végre­hajtásához arra van szükség, hogy a Népgazdaság Tervszerű Irányításának Kormánybizottsága az Állami Tervbizott­sággal, valamint a tudományos-műszaki fejlesztést és a beruházásokat irányító központi szervek ilyen irányokban járja­nak el a tervszerű irányítási rendszer további tökéletesítésében. Ezeket a cél­kitűzéseket úgy kell megvalósítani, hogy teljes mértékben és komplex módon ér­vényesüljenek a 8. ötéves terv előkészí­tése során, s többségükben már az 1984-1985-ös években is. A gazdasági irányítás növekvő színvo­nalával szemben támasztott igények megkövetelik e terület adminisztráció­igényességének lényeges mértékű csök­kentését is. Elsősorban a legkülönbö­zőbb előírások számának csökkentésé­ről, s ezek egyszerűsítéséről van szó. Gondoskodni kell róla, hogy az előírások és az irányelvek világosak, egyszerűk es érthetők legyenek, s egyúttal megfele­lő teret képezzenek a felelős gazdasági dolgozók irányítási és döntési jogkörének aktív érvényesítéséhez. Ezzel együtt az is szükséges, hogy az irányítás alsó szintjein teljes mértékben kihasználják az adott döntési jogköröket. Elsősorban a beruházás területén kell kifejezően egyszerűsíteni az előírások egész rend­szerét, hogy meggyorsuljon a kivitelezés végrehajtásának az előkészítése. Az ajánlott változások végrehajtásá­hoz okvetlenül javítani kell a munka szín­vonalát minden állami szervben. Az egyes termelési ágazatokban és szak­ágazatokban az illetékes minisztériumok­nak kell viselniük a felelősséget a tudo­mányos-műszaki fejlesztésért. Elsősor­ban tőlük követeljük meg, hogy a munkát a tudományos-műszaki és a gazdasági fejlesztés egysége jegyében irányítsák, s hatékonyan segítsék elő a kutatási és fejlesztési eredmények gyakorlati alkal­mazását. Emellett szó sem lehet a mi­nisztériumi dolgozók létszámának növe­léséről. A tudományos-műszaki fejlesz­tés irányításának tökéletesítését jobb együttműködéssel és koordinált munká­val kell elérni az egyes reszortokon belül és a központi szervek között. Emellett fontosnak tartjuk a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés irányításában az állami irányítási szervek közötti koordiná­ció elmélyítését az egységes tudomá­nyos-műszaki politika érvényesítésében. Ezért Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának Elnöksége ja­vaslatot terjeszt a Központi Bizottság elé jóváhagyás céljából a tudományos-mű­szaki fejlesztés területén ható állami irá­nyítási rendszer tökéletesítésére, mely szerint az eddigi Szövetségi Műszaki Fej­lesztési és Beruházási Minisztérium Csehszlovák Állami Tudományos-Mü- szaki és Beruházási Bizottsággá alakul át, s ugyanígy a CSSZK és az SZSZK Műszaki és Fejlesztési Minisztériuma is Cseh, illetve Szlovák Tudományos-Mű­szaki és Beruházási Bizottsággá, élükön az illetékes kormányok alelnökeivel. így olyan szervek alakulnak ki, amelyek mű­ködése a tevbizottságokéhoz hasonlítha­tó. Ez az elrendezés egyúttal a Szövetsé­gi Tudományos és Műszaki Kormánybi­zottságot is pótolja. Ezek a szervek fele­lősséget fognak viselni az egységes álla­mi tudományos-műszaki politika kidolgo­zásáért, hozzájárulnak a tudományos- műszaki haladás eredményeinek hatéko­nyabb gyakorlati érvényesítéséhez, s gondoskodnak a beruházási politika egyes területeiről. Egyúttal ellenőrizni fogják a tudományos-műszaki fejlesztés terveinek a teljesítését. E szervezési vál­tozáshoz ki lesznek használva az eddigi minisztériumok apparátusai, s az új bi­zottságok káderellátását-úgy kell javítani, hogy eleget tehessenek a reájuk háruló egyre igényesebb követelményeknek és feladatoknak. TELJES MÉRTÉKBEN ÉRVÉNYESÜLJÖN AZ ALKOTÓ GONDOLKODASMOD Elvtársak, a tudományos-műszaki haladás ered­ményei végső soron a vállalatoktól és a termelési-gazdasági egységektől függ­nek. Tisztában kell lennünk azzal, hogy szükségleteink kielégítéséhez nem ele­gendőek a tudomány és a technika leg­jobb, néha világszerte elismert és érté­kelt, de szórványos eredményei. Már ré­gen elmúlt az az időszak, amikor csak a saját házunk tájával törődtünk. Szünte­lenül szem előtt kell tartanunk: míg az­előtt a fejlődés extenzív módjának egyik jellemvonása volt az a körülmény, hogy megfelelt a viszonylag hosszú tartamü innovációs ciklus, ezzel szemben az in­tenzív fejlesztést a szakadatlan és rend­kívül dinamikus innovációs aktivitás jel­lemzi. Ennek annál dinamikusabbnak kell lennie, minél nagyobb - ez törvényszerű követelmény - beilleszkedésünk a nem­zetközi munkamegosztásba. A termelési és a technológiai innováció szüntelen, kifejezetten széles medrű áramlatában kell biztosítanunk a termelés műszaki- gazdasági színvonalának általános emelkedését, a gyártmányok magas fokú (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents