Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-17 / 141. szám, péntek

A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐBB TANÁCSÁNAK ÜLÉSE ÚJ SZÚ : 7 1983. VI. 17. (Folytatás az 1. oldalról) Jurij Andropov tevékenységével összefonódik a párt és a nép egységének további megszilárdítá­sa, bel- és külpolitikánk folytonossága, valamint a fejlett szocialista társadalom további tökéletesíté­se, a gazdaságunk és védelmi képességünk meg­szilárdítása érdekében hozott határozatok, is ame­lyeket az egész nép támogat. Jurij Andropov tevékenységével szorosan össze­függ a kommunista párt és a szovjet állam szilárd és következetes irányvonala, amely a nemzetközi helyzet javítására, az enyhülési folyamat felújításá­ra, a nukleáris katasztrófa elhárítására irányul. Jurij Andropov határozottan érvényesíti ezt az irányvo­nalat a világpolitikában. Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának megválasztása a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnökévé társadalmunk és államunk legmagasabb érdekeit fogja szolgálni, hozzájárul az SZKP XXVI. kongresszusa történelmi jelentőségű határozatainak sikeres megvalósításához, a kom­munizmus építéséhez." Konsztantyin Csernyenko ezt követően előter­jesztette a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ha­tározati javaslatát. A képviselők egyhangúlag jóváhagyták a Jurij Andropov megválasztásáról szóló határozatot. A képviselők és a tanácskozáson részt vevő vendé­gek a döntést viharos, hosszan tartó tapssal üdvö­zölték Ezt követően Jurij Andropov, az SZKP KB főtitká­ra, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke a következőket mondotta: „Engedjék meg, hogy őszintén köszönetét mondjak önöknek a bizalomért, melyet irántam tanúsítottak, amikor megválasztottak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöki tisztsé­gébe. Az önök bizalmát úgy értelmezem, mint a lenini kommunista párt iránti bizalmat, melynek több mint 40 éve vagyok tagja és hűséges vagyok eszméihez. Biztosítani szeretném önöket arról, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­gének elnökeként minden igyekezetemmel, tudá­sommal és tapasztalatommal arra fogok törekedni, hogy becsületesen helytálljak és ne okozzak csaló­dást“ - mondotta Jurij Andropov. Az ülésen ezután a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének tagjává választották Nyikolaj Szljunykov képviselőt, a Belorusz KP KB első titkárát és Viktor Misin képviselőt, a Komszomol KB első titkárát. A Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagjai sorából felmentették Ivan Kebin és Borisz Pasztuhov képviselőket. Andrej Gromiko, a Minisztertanács első alelnö­ke, külügyminiszter a tanácskozáson beszámolót terjesztett elő a Szovjetunió külpolitikájáról és a nemzetközi helyzetről. A beszámoló feletti vita után a szovjet parlament határozatot hagyott jóvá. A tegnapi ülésen Gejdar Alijev képviselő, a Mi­nisztertanács alelnöke jelentést terjesztett elő a munkakollektívákra vonatkozó törvénytervezetről. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése ma folytatódik. Andrej Gromiko beszéde A nemzetközi helyzetről, a szovjet állam külpolitikájáról tar­tott tegnap beszámolót a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Miniszterta­nácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter. Az SZKP Központi Bizottságá­nak és a Szovjetunió kormányá­nak a nemzetközi helyzetről, a leg­időszerűbb külpolitikai problé­mákról alkotott értékelését ismer­tetve Gromiko megállapította, hogy a Szovjetunió legfőbb célja a háborús veszély megszünteté­se, a béke megszilárdítása. A nemzetközi események napja­inkban két ellentétes irányzat ha­tására alakulnak - mondotta. Az egyik a béke megőrzésére és megszilárdítására, a másik alapja­inak aláásására törekszik. A Szov­jetunió, a többi szocialista ország, az államok túlnyomó többsége, köztük nem szocialista társadalmi rendszerű országok is, egyértel­műen kiállnak a béke mellett. Emlékeztetett arra, hogy a szovjet külpolitikai kezdeménye­zések számos nagy horderejű nemzetközi szerződésnek és egyezménynek vetették meg az alapját. Ezek a hatvanas és hetve­nes években kötött szerződések mind a mai napig megfelelnek ren­deltetésüknek. Kiemelte a straté­giai fegyverzetek területén kötött szovjet-amerikai megállapodások különleges jelentőségét. Mostanáig érvényben van a ra­kétaelhárító rendszerek korlátozá­sáról kötött szerződés, valamint a stratégiai támadófegyverek kor­látozásáról szóló megállapodás (SALT I.). A SALT II. megállapo­dás is - noha ellenzői manapság minden módon becsmérlik Wa­shingtonban - komoly vívmány le­hetett volna mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok, az egész világ számára - szögezte le Gromiko. Andrej Gromiko a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az SZKP és a szovjet állam politikájában min­dig megkülönböztetett, elsődleges helyet kapott és kap a jövőben is a szocialista országokhoz fűződő testvéri barátság és együttműkö­dés. A Szovjetunió a szocialista internacionalizmus elvei alapján szakadatlanul erősíti szoros, sok­oldalú kapcsolatait a szocialista országokkal, aktívan részt vesz a gazdasági integrációban és a nemzetközi szocialista munka- megosztásban. A szovjet külügyminiszter szólt a szocialista országok párt- és állami vezetőinek legmagasabb szintű kapcsolattartásáról, a Var­sói Szerződés és a KGST keretein belül megvalósuló együttműkö­désről, emlékeztetve rá, hogy elő­készítés alatt áll a KGST-tagor­szágok legmagasabb szintű gaz­dasági tanácskozása. A Szovjetunió a Varsói Szerző­dés tagállamaihoz hasonlóan fej­leszti testvéri együttműködését Mongóliával, Kubával, Vietnam­mal, Laosszal és Kambodzsával. Erősödnek kapcsolatai Jugoszlá­viával. A Szovjetunió szolidáris azzal a harccal, amelyet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság vív az ország békés, demokratikus egyesítéséért. Az SZKP és a szovjet állam őszintén óhajtja a kapcsolatok fejlesztését és meg­szilárdítását valamennyi szocialis­ta országgal - mutatott rá Gro­miko. A Szovjetunió továbbra is azt kívánja, hogy a kölcsönösség elve alapján normalizálódjanak kap­csolatai a Kínai Népköztársaság­gal és megkeressék a kétoldalú kapcsolatok fokozatos kiszélesíté­sének lehetőségeit. Folytatni kí­vánjuk a szovjet-kínai politikai konzultációkat, és szeretnénk, hogy azok kedvező eredményre vezessenek. Meggyőződésünk, hogy mindkét ország népe alapve­tő érdekeinek megfelelne a kap­csolatok normalizálása és javítása - állapította meg Gromiko. A szovjet külügyminiszter fel­hívta a figyelmet arra, hogy az osztályellenség továbbra is erőfe­szítéseket tesz azért, hogy meg­gyengítse, s ha sikerül, szétzilálja a szocialista közösséget. A szo­cialista országok ellen politikai és gazdasági intézkedéseket kezde­ményeznek, ideológiai felforgatás­hoz folyamodnak, és olyan mód­szereket alkalmaznak, amelyek megengedhetetlenek az államközi kapcsolatokban. Ez különösen élesen mutatkozik meg a Lengyel Népköztársasággal kapcsolatos nyugati politikában. Lengyel- ország - mint vezetői aláhúzták, s mint szövetségesei, a Varsói Szerződés tagállamai is kijelentet­ték - a szocialista közösség elvá­laszthatatlan része, és az is ma­rad. Ezt csak azok nem értik meg, akiket megrögzött szocialistaelle- nességük akadályoz a reális hely­zet megítélésében. A szocialista közösség szóval és tettel már többször bebizonyí­totta, hogy képes megbirkózni mindazzal, ami előrehaladását gá­tolja. Senki se kételkedjen abban a közös elhatározásunkban, hogy megvédjük határaink sérthetet­lenségét, szavatoljuk a közösség minden láncszemének megbízha­tó védelmét, megvédjük a szocia­lista vívmányokat - szögezte le Andrej Gromiko. Országunk és szövetségeseink nemzetközi ügyekben egy célt kö­vetnek: a békére, a nemzetek kö­zötti barátságra törekednek, arra, hogy az országok a felmerült vitás kérdéseket békés eszközökkel rendezzék. Épp ezt a hozzáállást erősítette meg ismét a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén elfo­gadott nyilatkozat. A mi következetes irányvona­lunkkal szöges ellentétben áll az imperialista erők agresszív politi­kája. Ez a politika a forrása a nem­zetközi helyzet kiéleződésének, s a mai helyzet annak következ­ménye, hogy Washington külpoliti­káját az erőszakot előnyben ré­szesítő körök képviselői irányítják. Az Egyesült Államok már régen és tartósan vezeti félre az embe­reket az USAkülpolitikai orientáció­ját és a szovjet külpolitikát illető­en Mint tapasztalhatjuk, ettől nem akar elállni, és továbbra is azzal számol, hogy félrevezetheti a Nyugat közvéleményének egy részét, s életbe léptetheti militaris­ta programját. Washingtonban szemmel láthatóan a nukleáris há­borúnak csinálnak propagandát Az ilyen politika joggal kelt aggo­dalmat a józanul gondolkodó poli­tikusokban, mind az Egyesült Álla­mokban, mind a többi nyugati or­szágban. De nemcsak a politiku­sok, hanem egész tömegek eme­lik fel hangjukat a nukleáris háború ellen. A békemozgalmakat gyak­ran megkísérlik úgy beállítani, hogy azokat „Moszkva keze“ irá­nyítja. Leszögezhetjük azonban, hogy a közvélemény széles réte­gei spontán módon fejezik ki ak­cióikkal azt, hogy készek megvéde­ni az élethez való jogukat. A Szovjetunió egyoldalúan kö­telezettséget vállalt, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. Jog­gal vár el hasonló lépést a többi nukjeáris hatalomtól, amelyek ed­dig ez ügyben nem foglaltak állást. A NATO államai nem válaszoltak a Szovjetunió egyetlen más javas­latára sem meggyőzően. A Nyu­gaton csak üres szólamok hang­zanak el a béke és a biztonság megszilárdításának szükségessé­géről, konkrét lépések azonban ezeket nem követik. Pedig kölcsö­nösen elfogadható megoldást kell találni napjaink égető kérdéseire. A legfőbb feltétele ennek tisztes­ségesen tárgyalni, nem törekedni a partner félrevezetésére, az igaz­ság kiforgatására. Az egyezmé­nyeknek az egyenlőségen és az egyenlő biztonság elvén kell ala­pulnia. A Szovjetunió ebből nem enged. Jó lenne, ha ezt Washing­tonban is tudatosítanák. Washington hozzáállása azon­ban változatlan: a stratégiai erők­nek csak egyes összetevőit akarja korlátozni, ami az amerikai félnek előnyös, a többit kizárnák a meg­állapodás keretéből, egyszerűen szemet húnynának felette. Az USA valójában meg akarná sem­misíteni a szovjet stratégiai poten­ciál kialakult struktúráját, és ma­gának szabad kezet hagyna a megfelelő fegyverfajták növelésé­nél. Az amerikai álláspont rugal­masságáról nem lehet komolyan beszélni. Az USA irányvonala konstruktív jellegének hiányát és korlátozottságát a Washington ál­tal hangoztatott bizalomerősítő in­tézkedésekre tett javaslatok sem tudják leplezni. Mind világosabb, hogy a jelen­legi amerikai kormány nem a meg­állapodások elérésére törekszik, hanem stratégiai fegyverei növe­lését célzó programjai megvalósí­tására. Ez az irányvonal világosan tükröződik a williamsburgi csúcs- találkozón elfogadott nyilatkozat­ban és a NATO-tanács üléséről kiadott közleményben is. A Szov­jetunió és szövetségesei biztonsá­gának érdekei ezért arra kénysze­rítenek bennünket, hogy - mint ahogy erre a szovjet kormány má­jus 28-án kelt nyilatkozatában fi­gyelmeztetett - saját védelmi ké­pességünk megszilárdítása érde­kében megtegyük a szükséges lé­péseket. Andrej Gromiko kijelentette, tra­gédia lenne az emberiség számá­ra, ha az államok közti ellentétek forrása és még inkább a katonai harcok szférája lenne a világűr. Ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy elsőrendű feladat egy olyan nemzetközi megállapodás megkötése, amely betiltaná min­dennemű fegyver telepítését a vi­lágűrben, mint ahogyan azt már a Szovjetunió javasolta. Emlékez­tetett arra, hogy rendkívül sürgető kérdés a vegyi fegyverek felszá­molása is. A szovjet külügyminiszter meg­állapította: a jelenlegi nemzetközi helyzet megköveteli a különleges tartózkodást nemcsak a fegyvere­ket és a katonapolitikát illetően, hanem az államok közti kapcsola­tok minden területén, elsősorban, ha eltérő társadalmi berendezke­désű országok érdekeiről van szó. Az országok egyik csoportjának sincs javára, ha erőszakos ellen­téteket szítanak közöttük. Az ilyen légkör nemcsak a nemzetközi biz­tonság garantálása kérdéseinek nem könnyű megoldását bonyolít­ja, hanem olyan globális problé­mákat is, mint az energetika, az élelmezés, a környezetvédelem, a világűr békés kihasználása, ami valamennyi nép és állam érdeke, tekintet nélkül társadalmi beren­dezkedésükre. Sajnos, egyes politikusok ezt nem tudják és nem is akarják tudomásul venni. Leplezetlen tö­rekvésük a szocializmusnak mind társadalmi-politikai rendszernek a visszaszorítása. Az országok el­térő társadalmi berendezkedését és az ideológiai különbségeket te­kintik annak az alapnak, amelyre külpolitikájuk épül, és amely sze­rint döntenek a háború és béke kérdéseiben. Az ilyen politikát nem lehet erkölcsösnek nevezni és napjaink Washingtonja külpoli­tikájában nem is túri az erkölcsös­séget. Ez politika súlyosan fenye­geti a békét és a népek ezt mind jobban tudatosítják. A világ több felelősséget vár az amerikai veze­téstől. Andrej Gromiko beszéde továb­bi részében kitért a Szovjetunió és egyes országok közti kapcsolatok­ra. Kijelentette a Szovjetunió jó kapcsolatokra törekszik Kanadá­val, a normális kapcsolatok fenn­tartására a szomszédos Japánnal; megelégedéssel szólt a szovjet -finn viszonyról, a Franciaország­gal, Olaszországgal, Nagy-Britan- niával, Spanyolországgal és más nyugat-európai országokkal fenn­álló jó kapcsolatokról és gyümöl­csöző együttműködésről. Ki­emelte, hogy a Szovjetunió az NSZK új kormányával is szeretné fenntartani az eddigi kapcsolato­kat abban a szellemben, amely az elmúlt évek során alakult ki, és amelyekhez hozzátartozik a gaz­dasági kapcsolatok bővítése is, de fő területe természetesen a biz­tonság. Andrej Gromiko beszéde követ­kező részében a világ egyes ré­szein kialakult helyzetet elemezte. A közel-keleti válsággal összefüg­gésben egyértelműen kijelentette, hogy a térségben a rendezést Wa­shington és Tel Aviv teszi lehetet­lenné. Teljesen értelmetlennek minősítette az Irán és Irak közti konfliktust, amely csak az imperia­lista erőket szolgálja. Kitért az af­ganisztáni helyzetre és reményét fejezte ki, hogy pozitív eredmény­hez vezetnek az ENSZ-főtitkár megbízottja közvetítésével felvett afgán-pakisztáni kapcsolatok. A délkelet-ázsiai helyzettel össze­függésben hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió támogatja az indokí­nai országok rendezési javaslatait. Elemezte a közép-amerikai és ka- rib-térségi helyzetet, valamint a Dél-afrikai Köztársaság agresz- szív politikája következtében a kontinens déli részén állandóan tartó feszült helyzetet. Beszéde befejező részében Andrej Gromiko megállapította, hogy a Szovjetunió nemzetközi kapcsolatai arról tanúskodnak, hogy az ország nagy tekintélynek örvend. Leszögezte, az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány az ország nemzetközi helyzetét szilárdnak tekinti. Hangsúlyozta, hogy a szovjet vezetés minden tőle telhetőt meg­tesz a béke megőrzéséért. Minda­zok, akik ezért a nagy és nemes ügyért harcolnak, mindig a maguk oldalán tudhatják a Szovjetuniót és népét - mondotta végezetül Andrej Gromiko. A LEGFELSŐBB TANÁCS HATÁROZATA Uj javaslat a fegyverkezés megfékezésére A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának tegnapi ülésén, miután Andrej Gromiko előterjesztette be­számolóját, határozatot hagytak jóvá „A nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájá­ról“. Ebben leszögezik, hogy a je­lenlegi kiélezett nemzetközi hely­zetben mindent meg kell tenni a lázas fegyverkezés megállításá­ért, az enyhülési folyamathoz való visszatérésért, a béke megszilár­dításáért. A béke megszilárdításához je­lentős mértékben hozzájárulna, ha a szovjet példát követve minden atomhatalom kötelezettséget vál­lalna, hogy nem alkalmazza első­ként a nukleáris fegyvert, és ha megvalósulna a Varsói Szerződés országainak azon javaslata, hogy a Varsói Szerződés és a NATO szerződésben mondjon le a kato­nai erő alkalmazásáról. Napjaink legsürgetőbb feladata a lázas fegyverkezés megállítása. + E feladat megvalósítása jelentő­sen hozzájárulna a népeket fenye­gető veszély csökkentéséhez. A Legfelsőbb Tanács ezért az­zal bízta meg a szovjet kormányt, forduljon javaslattal az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Francia- ország és a Kínai Népköztársaság kormányához, hogy minden atomhatalom egyidejűleg, mennyiségi és minőségi szem­pontból egyaránt fagyassza be nukleáris eszközeit. A befa­gyasztást először a Szovjetunió és az Egyesült Államok tehetné meg abban a konkrét időpont­ban, amikorra megállapodná­nak, azzal, hogy a többi atomha­talom hasonlóképpen járna el. A Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa azt a reményét fejezi ki, hogy az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és Kína kormánya, valamint legfelsőbb törvényhozó szerveik felelősség- teljes és konstruktív hozzáállást tanúsítsanak a javaslat iránt, s po­litikai jóakaratot tanúsítsanak an­nak érdekében, hogy mielőbb át lehessen törni a lázas fegyverke­zés ördögi körét, ami megfelel a világ nemzetei érdekének - szö­gezi le a dokumentum. A határozat teljes mértékben és fenntartások nélkül jóváhagyja a szovjet kormány tevékenységét az SZKP és a szovjet állam lenini külpolitikájának megvalósítása so­rán. A Legfelsőbb Tanács egyide­jűleg támogatásáról biztosította a Szovjetunió védelmi képességé­nek megőrzésére és szövetsége­sei biztonságának garantálására irányuló intézkedéseket, amelyek a világban kialakuló katonai-politi­kai helyzet realitásai következté­ben válnak szükségessé. Az emlí­tett intézkedések célja a jelenlegi erőegyensúly megőrzése. Ez a megbízható biztosíték arra, hogy nem robbant ki egy atomháború - hangsúlyozza a határozat.

Next

/
Thumbnails
Contents