Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-16 / 113. szám, hétfő

Gustáv Husák elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) alapszervezet tanácskozása azonban egyértelműen azt mutat- j%i, hogy a párt tagjai és funkcioná­riusai tudatosítják a feladatok fon­tosságát és igényesen viszonyul­nak teljesítésükhöz. A párt mint vezető erő egyre nagyobb felelősségtudatot érez a társadalom fejlődéséért. A párt tagjai és funkcionáriusai új tapasz­talatokat gyűjtenek. Javult a kerü­leti és járási pártszervek, az üzemi és fcielyi pártszervezetek munkája. Már számtalanszor leszögez­tük, hogy a szocialista társadalom sikereinek fő biztosítéka a párt jó munkája. Ahogyan a párt dolgozik, olyan eredményesen haladunk majd. Az évzáró taggyűlések és konferenciák mérlege feljogosít bennünket arra, hogy további po­zitív fejlődést feltételezzünk. Ismét bebizonyosodott, hogy a pártnak a marxista-leninista elvek alapján szilárd az egysége. Saját tapasz­talatainkból és mások tapasztala­taiból is tudjuk, mit jelent a párt szilárd eszmei, szervezeti és poli­tikai egysége. An«nt Kapek elvtárs megemlí­tette, Prágában minden hetedik felnőtt' lakos tagja a kommunista pártnak. így van ez az egész ál­lamban. Ez azt jelenti, hogy a párt­nak lehetősége nyílik arra, hogy tagjai révén minden területen ha­tást gyakoroljon a társadalmi szer­vezetek tevékenységére, az állami és gazdasági szervek munkájára. A kommunisták kezében van a kulcs a fogyatékosságok kikü­szöböléséhez, a munka tökélete­sítéséhez. Nem mondhatjuk azt, hogy ,,ők azt nem csinálják“, azt kell mondanunk, ,,mi nem dolgo­zunk* jól" vagy „én nem dolgozom jÖI“. örömmel állapíthatjuk meg, hogy dolgozóink széles rétegei tá­mogatják pártunk politikáját. Jogo­san szögezhetjük le, hogy a bel­politikai helyzet szilárd, szocialista államunk erős és konszolidált. Prágában és az egész államban az idei május elseje ismételten tanújelét adta ennek a támogatás­nak, kiválóan bizonyította dolgo­zóink, gondolkodásmódját. Rendkívül jelentősnek tartjuk, hogy az összes gyűlésen és összejövetelen teljes mértékben támogatják pártunk és szocialista államunk külpolitikáját. De nem­csak a kommunisták, hanem vala­mennyi józanul gondolkodó állam­polgárunk is. Külpolitikánk alapja a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal való barátságunk és szövetségünk. Ez állami létünk, önállóságunk, nemzeti szabadsá­gunk, szocialista jelenünk és jö­vőnk megbízható, szilárd biztQsí- téka. Ezt a barátságot és szövet­séget szüntelenül védelmezzük, tovább mélyítjük és fejlesztjük. Senkinek sem lehetnek kétségei afelől, melyik oldalon állunk, s mint szocialista ország kinek az oldalán haladunk ma és a jövőben is. Ez a rövid tanulsága a kommu­nisták év eleje óta folyó tanácsko­zásainak. Nem lehetünk önelégül­tek, de a pozitívumok és negatívu­mok reális mérlegelése azt mutat­ja, hogy biztonsággal léphetünk a jövőbe, pártunk tapasztalt káde­reivel, marxista-leninista nézeté­vel le tudja küzdeni a nehézsége­ket, ki tudja harcolni a további gazdasági fejlődést és a további területek fejlődését is. Mindez ha­tározott, offenzív hozzáállást kö­vetel meg. Husák elvtárs a továbbiakban foglalkozott a CSKP XVI. kong­resszusán kitűzött program meg­valósításának néhány konkrét kér­désével. A kongresszus által elfo­gadott szociális-gazdasági prog- *. ramban - mondotta - két alapvető feladatot tűztünk ki: a gazdaság to­vábbi, bár szerényebb ütemű fej­lesztését és az elért magas élet- színvonal megőrzését; az élet- színvonalat az elért eredmények­től függően tovább akarjuk javíta­ni. Amint azt az 1981. és 1982. évi állami terv teljesítéséről nyilvános­ságra hozott adatok bizonyítják, ezeket a feladatokat elvben telje­sítjük. Az idei év első négy hónap­jának eredményei is kedvezőbbek a terv előirányzatánál, a termelés fejlesztéséiben ugyanúgy, mint az egyes minőségi mutatókban, bele­értve a . munkatermelékenységet is, amelynek alakulása az elmúlt években nem volt kielégítő. Az idén az a célunk, hogy a gazdasági fejlődés dinamikája gyorsabb legyen. Az iparban, az építőiparban és más területeken elért eredmények jó feltételeket teremtenek ehhez. A mezőgazda- sági betakarítás előrelátható ered­ményei is egyelőre jók. Ez a kom­munisták és a többi dolgozó eltö­kéltségével együtt elősegítik, hogy teljesítsük az idéi terv céljait. Küzdelmünk fő színtere a gaz­daság. Természetesen munkánk többi területét sem becsülhetjük le. Mindennek megvan a szerepe. A döntőek azonban a gazdasági eredmények. Csakis azt oszthat­juk el, amit a gazdaságban megte­remtünk, csakis ennek alapján oldhatjuk meg a problémákat a szociális területen s a fiatal és az idősebb nemzedéket érintő egyes kérdéseket. Husák elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a CSKP XVI. kongresszusa alapvető feladat­ként határozta meg az intenzív gazdasági fejlesztést, a szüksé­ges strukturális változások végre­hajtását és a tudományos-müsza- ki fejlődés meggyorsítását. Már megtettük az első lépéseket a fel­adatok megvalósítása érdekében. Tudjuk, hogy hosszú folyamatról van szó. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy sok olyan dolog van, amivel kapcsolatban nem kell várakoz­nunk, ahól haladéktalanul javíthat­juk és javítanunk kell a helyzetet, jobb gazdasági eredményeket kell elérnünk. Arról van szó - amint azt szün­telenül hangsúlyozzuk hogy jobban ki kell használnunk a gaz­daságunkban fellelhető tartaléko­kat, ezeket a további fejlődés je­lentős tényezőivé kell tennünk. Tavaly például a külgazdasági kapcsolatok egyensúlya érdeké­ben mintegy kétmillió tonnával kel­lett csökkentenünk a kőolaj beho­zatalát. Ez jelentős takarékossági intézkedéseket követel. És az eredmény? A gazdasági élet to­vábbra is folyamatos volt és a kő­olaj előirányzott 10 százalékát megtakarítottuk. Ma sem mond­hatjuk azt, hogy minden lehetősé­get kimerítettünk. Jelentős tartalé­kaink vannak a nyersanyagok fel- használásában, amelyeknek több­ségét be kell hoznunk. Elsősorban tartalékaink vannak az energia fel- használásában, az állóalapok ki­használásában, a műszakszám területén stb. A korszerű üzemek, a nagy teljesítményű technika ala­csony szintű kihasználtsága, a megkezdett építkezések nagy száma, az új kapacitások megké­sett üzembe helyezése olyan lu- yus, amelyet nem engedhetünk meg magunknak. Amennyiben a szükséges kapacitásokat össz­pontosítjuk, idejében át tudjuk ad­ni a jelentős beruházásokat. Az egész beruházást azonban úgy kell irányítani, hogy minden épít­kezést a tervezett időpontban ad­junk át. Sok olyan probléma van, ame­lyet jobb szervező munkával, jobb tervezéssel leküzdhetünk. Egyes elvtársak jogosan bírálták a papír­háborút. Céltudatosan ki kell kü­szöbölnünk a fölösleges közbülső láncszemeket, "keresnünk kell az irányítás leghatékonyabb mód­szereit. Az egész szocialista világ keresi az új hozzáállásokat, a ha­tékonyabb és egyszerűbb gazda­sági mechanizmust. Természetesen mi is keressük. Megkezdtük a komplex intézkedé­sek érvényesítését. Az intézkedé­seket fokozatosan tökéletesítjük. Sokszor kiemeltük a közvetlen irá­nyítás jelentőségét és feladatát. A központtól lefelé túl sok a rutin s kevesebb a hatékony, rugalmas, felelősségteljes döntés és haté­kony ellenőrzés. Ki kell irtanunk az ilyen rutinmunkát, a formalizmust, a sablonszerűséget, az üres frázi­sokat, mindenütt érvényesíteni kell a racionális hozzáállást. Ezt senki nem teszi meg helyettünk. Ezért minden területen növelni kell a követelményeket, főleg ami a vezetőket, a kommunistákat, a pártszervezeteket és -szerveket illeti minden szinten, de elsősor­ban a központi intézményekben. A gazdasági fejlődés központi kérdése a társadalmi munkater­melékenység alakulása. Amennyi­ben az nem növekszik a szüksé­ges mértékben, nem növekedhet­nek a bérek sem, nem rendelkez­hetünk kellő mennyiségű eszkö­zökkel a szociális intézkedésekre, sem pedig a gazdaság továbbfej­lesztésére. Ezért szüntelenül fi­gyelemmel kell kísérni a munka­termelékenység alakulását, ügyel­ni kell növekedésére, és minde­nütt az elvégzett munka után kell jutalmazni. A munkatermelékenység növe­lésének kulcsa a tudományos-mű- szaki fejlesztés, amelyről ezen a konferencián is nagyon sok szó esett. A központi bizottság elnök­sége rendszeresen foglalkozik a munkatermelékenység különbö­ző oldalaival, így a tüzelőanyag- és energiagazdálkodás racionali­zálásával, a vaskohászat fejlesz­tésével, a tudományos ismeretek­nek a mezőgazdaságban és más területeken való érvényesítésével. A tudománynak és a technikának jobban hozzá kell járulnia a meg­erőltető munkák könnyítéséhez, a munkatermelékenység növelé­séhez, a gazdaságosság javítá­sához. Napjainkban folyik a tudomá- nyos-műszaki fejlesztés kérdései­nek komplex értékelése. Olyan in­tézkedéseket készítenek elő, hogy a termelésben gyorsabban érvé­nyesüljön a műszaki haladás, a kutató és a fejlesztő munkahe­lyek többet tegyenek, és ne fedez­zék fel a már régen felfedezett dolgokat. Ha lépést akarunk tarta­ni a világgal, elért eredményein­ket, mindent össze kell hasonlíta­nunk az igényes nemzetközi krité­riumokkal. Husák elvtárs értékelte a prágai pártszervezetnek azt a kezdemé­nyezését, hogy szorosabb kap­csolatot és együttműködést te­remtsenek a tudományos kutató munkahelyek és a termelés kö­zött. Ezt az együttműködést tovább kell fejleszteni és támogat­ni. A sikerek egyik feltétele az, hogy az erőket és eszközöket a ki­választott alapvető problémák megoldására összpontosítsuk. Ezen a területen nem lehet a jó szándék és a szép szavak a mér­ce, hanem csakis az, hogy milyen hozzájárulást hoznak a társada­lomnak. Jogosan emeljük ki a Szovjet­unióval és a többi szocialista or­szággal folytatott tudományos- műszaki együttműködés jelentő­ségét. Sok mindent elértünk, sok mindent teszünk napjainkban is. Részünkről azonban még na­gyobb, céltudatosabb kezdemé­nyezést kell tanúsítani. A kis Csehszlovákia saját tudományos kutatóerejével nem szavatolhatja annak a széles választéknak az állandó műszaki javítását, amelyet például a gépipar termel. Ezt csak­is a Szovjetunióval és hatalmas tudományos műszaki bázisával folytatott szoros együttműködés­ben éíj a többi szocialista ország­gal folytatott együttműködésben érhetjük el. Természetesen nem zárkózhatunk el a licencvásárlás­tól a kapitalista országokból, amennyiben az célszerű, s amennyiben megvannak ehhez az eszközeink. A racionalizációs és innovációs intézkedések folyamatos, széles körű megvalósítása az a terület, ahol semmire, így a kutatásokra és a nagyberuházásokra sem kell várnunk. Minden vállalatnál, min­den üzemben, az iparban, a közle­kedésben, az építőiparban, a me­zőgazdaságban, a szolgáltatás­ban és másutt is erre kell össz­pontosítanunk figyelmünket. Ebbe az irányba halad a világ, és mi nem akarunk lemaradni. Minden munkahelyen keresni kell a lehe­tőségeket, a javaslatokat, ötlete­ket, mit tehetünk saját erőnkből. Természetesen meg kell teremte­ni a szükséges feltételeket és teret kell adni az új dolgok bevezetésé­hez. Meg kell szüntetni azt az állapotot, amikor a vállalat számá­ra kényelmesebb és előnyösebb megtartani a már befutott terme­lést, mint hogy új problémákkal összefüggő, kockázatos dolgokat vezessen be. Ezért intézkedése­ket tervezünk annak érdekében, hogy az innovációs folyamatok és a tudományos-műszaki fejlesztés - amint azt a CSKP XVI. kong­resszusa is hangsúlyozta - a gaz­dasági terv tengelyévé váljanak. Husák elvtárs rámutatott arra, hogy az életszínvonal területén a XVI. kongresszus által kitűzött programok megvalósításának egyik fontos feltétele a rend és a fegyelem a gazdaságban és az egész társadalmi életben. Ezzel kapcsolatban beszélt a dolgozók nevelésének igényes és fontos feladatáról. Emlékeztetett a Kom­munista Kiáltvány azon gondolatá­ra, hogy a győzelmes forradalom után az uralkodó osztály a proleta­riátus, amely így felelőssé válik a társadalom gazdasági fejlődésé­ért is. Úgy kell dolgoznunk, mon­dotta, hogy a munkásosztály, a dolgozók - mint a termelőeszkö­zök kollektív tulajdonosai - bölcs igazgatók, jó gazdák legyenek. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára a Marx Károly évfordulója alkal­mából írt cikkében. Megállapította, hogy az államosítás, a termelő­eszközök társadalmasításé a for­radalom után egyszeri akció. A gondolkozás megváltoztatása, az enyém, a tied és a közös közti viszony megváltoztatása azonban hosszú történelmi folyamat, amely nagy politikai és nevelő munkát követel meg. Arra kell nevelnünk a dolgozókat, hogy felelősek a közös gazdálko­dás eredményeiért. Ez valameny- nyiünkre, az 1 600 ezer kommu­nistára is vonatkozik. Fontos fela­dat, hogy erről az összes dolgozót meggyőzzük, hogy velük közösen határozott harcot folytassunk min­den hanyagság, élósködés, lopás, a funkciókkal való visszaélés és más negatívumok ellen. Beszéde további részében Hu­sák elvtárs kiemelte a békeharc időszerűségét, a párt rendszeres, hatékony, offenzív ideológiai mun­kájának fontosságát. Az embere­ket harcra kell mozgósítani a bé­kés együttélésért, hozzá kell járul­nunk ahhoz, hogy a világ közvéle­ménye határozottan szembesze­güljön a monopolista körök, az Egyesült Államok hadiipari komp­lexuma és a NATO-szövetsége- sek kalandorterveivel, a véres há­ború előidézésére vonatkozó tö­rekvéseivel. Ez a háború az egész emberi civilizáció további létét ve­szélyeztetné. Az imperialista bur­zsoázia mindenáron meg akarja tartani pozícióit, és hatalmas hasznot akar húzni a fegyverkezé­si hajszából. Napjainkban ez világszerte na­gyon veszélyes helyzetet teremt. Ezzel összefüggésben ezek az erők pszichológiai háborút folytat­nak ellenünk, a Szovjetunió és a többi szocialista ország ellen. Természetesen nem várjuk el a burzsoáziától, hogy dicsérje a munkásosztályt, a forradalmat és a szocialista rendszert. De ma fel kell lépnünk az uszítások és az ellen a törekvés ellen, hogy meg­bontsák a szocialista közösség egységét, keressék az egyes álla­mok gyenge pontjait, hogy ezeket saját céljaikra használhassák ki. A támadások célja a világszerte végbemenő forradalmi változások áramlata. Ezzel kapcsolatban Hu­sák elvtárs emlékeztetett Reagan amerikai elnöknek a közelmúltban elmondott szavaira, miszerint _ a szocializmus a történelem téve­dése. Szerinte az, hogy a munkás nem robotol a kapitalistára, a pa­raszt nem robotol a nagybirtokon, mindez a történelem tévedése. Az emberek millióinak a tőke általi kizsákmányolása azonban helyes. Ilyen a burzsoázia logikája - mon­dotta Husák elvtárs. A munkás- osztály több mint százéves har­cának, azoknak a dolgozóknak a küzdelme, akik a szocializmus országaiban kivívták a győzelmet, azt a célt szolgálta, hogy felszá­molják ezt a kizsákmányoló erköl­csöt és filozófiát s új, szociális szempontból igazságos rendet te­remtsenek. A burzsoá propaganda mód­szereivel kapcsolatban Husák elv­társ megemlítette, hogy Nyugaton időnként megjelenik olyan cikk is, amely egész objektiven megírja, hogy Csehszlovákia az olyan or­szágok közé tartozik, melyeknek alacsony a külföldi eladósodása, sőt ez az adósság tavaly csök­kent. A nyugati propaganda egyébként a legborzalmasabb ko­holmányokat terjeszti arról, hogy a csehszlovák gazdaságot össze­omlás fenyegeti, a helyzet kilátás­talan, a vezetőség nem tudja, mit tegyen, ezek a rémísztgetések el sósorban azokban az országok­ban hangzanak el, amelyek mély gazdasági válsággal küzdenek, amelyekben több millió ember munkanélküli. Azért terjesztik eze­ket a koholmányokat, hogy Nyu­gaton az a benyomása legyen az embereknek: látjátok, náluk még rosszabb, mint nálunk... Az a tény, hogy magunk nyíltan beszélünk a problémákról és a fo­gyatékosságokról, természetesen nem jelenti, hogy tanácstalanok vagyunk. Ellenkezőleg, azt tanú­sítja, hogy javulást akarunk elérni és erre mozgósítjuk a dolgozókat. Az ellenséges propaganda má­sik kedvenc témája az úgyneve­zett emberi jogokkal kapcsolatos demagógia. Ott, ahol habozás nél­kül sárba tiporták ezeket a jogo­kat, mint például Izraelben, Liba­nonban, Észak-Írországban és Közép-Amerikában, ott nem okoz számukra gondot ez a kérdés, sót saját országaikban sem, ahol a dolgozókat kidobják munkahe­lyeikről, és csak az az egyedüli joguk marad meg, hogy egy bizo­nyos ideig néhány fillémyi segélyt kapjanak Ugyanakkor pedig ná­lunk mindenáron keresik azokat a hajótörötteket — még akkor is, ha a társadalomban egész elszigetel­ten élnek -, akiknek „védelmezni­ük kellene“ Csehszlovákiában az emberi jogokat. Vajon nem szava- toltuk-e teljes mértékben ezeket a jogokat azáltal, hogy megdön­töttük a burzsoázia hatalmát, megszüntettük a kizsákmányolást és a munkást, a dolgozó embert az orszáq vezető társadalmi erejévé tettük? Nyugaton szívesen vennék - folytatta Husák elvtárs —, ha problémáink lennének az egyhá­zakkal. Egyes körök arra töreked­nek, hogy az egyház fokozza te­vékenységét, legyen radikálisabb s lázítsa az állampolgárokat a szo­cialista rendszer ellen. Nincs olyan nap, hogy ne terjesztenének ha­zugságokat arról, hogy Csehszlo­vákiában elnyomják az egyházat. Államunk az egyházzal való kap­csolatában nem tesz semmilyen új lépéseket. Ügyelünk arra, hogy respektáljuk a vallásszabadság al­kotmányba rögzített jogát, és le­hetővé tesszük az egyház tevé­kenységét. Az állam jelentős összegeket fordít a templomok ja­vítására, a papság fizetéseire stb. Nem kívánjuk az állam és az egy­ház kapcsolatának romlását. Nem kívánják ezt a hívók, sem pedig a becsületes, józanul gondolkodó papok. A külföldi ellenséges propagan­da rágalomkapányainak, az egész pszichológiai háborúnak az a cél­ja, hogy megingassa az emberek bizalmát, aláássa a szocialista rendszert, kétségbe vonja közös munkánk eredményeit, gyengítse szövetségünket a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. A zavaros vizekben akarnak ha­lászni. Mi ezt természetesen tud­juk, és mindezt nem nézzük tétle­nül. Ezért olyan fontos, hogy szün­telenül fejlesszük a párt, az egész Nemzeti Front ideológiai munká­ját, szilárdítsuk a szocialista öntu­datot, a nemzeti büszkeséget, az internacionalista érzelmeket, a marxista-leninista világnézetet. Az összes kommunistának sa­ját helyén határozottan kell küzde­nie igazunkért, nézetünkért, har­colni kell minden bomlasztó kísér­let ellen. Ismételten nyíltan leszö­gezzük, hogy nem tűrjük meg tör­vényeink megsértését. Kommunista Pártunk az egész társadalom mozgatóereje - mond­ta. Ezt szüntelenül tudatosítanunk kell. Legnagyobb ereje munkás- osztályunk, parasztságunk, értel­miségünk és az összes c >lgozó fejlettségében, felkészültsí lében és áldozatkészségében rejliEzt az erőt helyesen kell irányítanunk a konkrét célok megvalósítására. További sok sikert kívánt a prágai kommunistáknak a XVI. kongresz- szuson kitűzött program megvaló­sításához, a városi konferencia határozatainak életbe léptetésé­hez és meggyőződését fejezte ki, hogy a prágai pártszervezet to­vábbra is a központi bizottság szi­lárd támasza, pártunk élcsapata lesz. ÚJ SZÚ 2 1983. V. 16.

Next

/
Thumbnails
Contents