Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-06 / 106. szám, péntek

A tisztelet és a hála érzésével emlékezünk felszabadítóinkra (Folytatás az 1. oldalról) Hruškovič, a CSKP KB Elnöksé­gének póttagja, az SZLKP KB tit­kára, Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, Ladislav Abrahám, Ignác Janák, Elena Litvajová, Ľudovít Pezlár és Gej­za Šlapka, az SZLKP KB Elnök­ségének tagjai, Bohuš Trávní- ček, az SZLKP KB Titkárságának tagja, Miroslav Bod’a, az SZLKP KERB elnöke, továbbá az SZLKP KB osztályvezetői, az SZNT alel­(Folytatás az 1. oldalról) retlen erejét. Rendkívül nagy for­radalmasító hatása volt az egész emberiség sorsára, megteremtette a nemzeti felszabadító népi forra­dalmak győzelmének kedvező fel­tételeit számos európai és ázsiai országban. Népünk is ezt az utat választot­ta. Sohasem törődött bele a fa­siszta megszállásba. Kezdettől fogva harcolt a náci betolakodók ellen. E küzdelem élén a kommu­nista párt állott. A nemzeti felsza­badító harc koncepcióját a kom­munista párt dolgozta ki, e kon­cepció alapja a Szovjetunióval va­ló barátság és szövetség volt. Nemzeti felszabadító harcunk leg­fontosabb fejezetei közé tartozott a Szlovák Nemzeti Felkelés és a cseh nép májusi felkelése. Az új népi demokratikus rendszer létre­jöttével lehetővé vált, hogy kibon­takozzon a küzdelem azon esz­mék megvalósításáért, amelyekért az antifasiszta ellenállás hősei élethalálharcot vívtak. Csehszlo­vákia népe szabadon és egyszer s mindenkorra úgy döntött, hogy a szocializmus építésének útját követi vállvetve a Szovjetunióval, szilárd egységben az akkor kiala­kuló szocialista közösséggel. A munkásosztály, amely kiállta az osztályharcok nehéz megpróbál­tatásait, a dolgozók legszélesebb rétegeivel szilárd szövetségben döntő politikai erővé vált. A szoci­alizmus útját végleg alátámasztot­ta a dolgozók 1948. évi februári győzelme. A szocializmus építése során rövid idő alatt az egész ország arculata megváltozott. Új üzemek, lakótelepek, iskolák, tudo­mányos intézetek, kórházak, kul­turális és sportlétesítmények épül­tek, mélyreható változások történ­tek a falvakban. A szocialista rendszer valóban biztosítja azokat a politikai és szo­ciális jogokat, amelyekért a mun­kásosztály egész nemzedékei küzdöttek. Országunk történelmé­ben először jött létre olyan társa­dalom, amely nem ismeri a kizsák­mányolást, a munkanélküliséget, a szociális és a nemzetiségi el­nyomást. A szocialista társadalmi rend­szer valódi humanizmusa messze kiemelkedik a dolgozókra a kapi­talizmusban nehezedő helyzettel szemben. Bár a kapitalizmus gyorsan fejlődött, ellentmondásai tovább éleződtek. A hatalmas va­gyoni különbségek, az osztályel­lentétek, a tömeges munkanélküli­ség, az erőszak, a létbizonytalan­ság - olyan jelenségek ezek, amelyek a magántulajdonon és a kizsákmányoláson alapuló rend­szert jellemzik. Jelenleg az Egyesült Államok legreakciósabb militarista körei katonai és hadászati fölény meg­szerzésére törekszenek, hogy biz­tosítsák világuralmukat. A tudo­mányt és a technikát, amely az emberiség számára életfeltételei­nek nagyarányú javítását teszi le­hetővé, egyre pusztítóbb fegyver- rendszerek létrehozására hasz­nálják ki, és fokozzák a fegyverke­zést. A fegyverkezési programok­ra költött milliárdokat fel lehetne használni az emberiség legége­tőbb problémáinak megoldására, a nyomor, az éhség, a munkanél­küliség megszüntetésére, az egészségügy fejlesztésére, kör­nyezetvédelemre. A Pentagon stratégáit azonban egészen más dolgok foglalkoztatják. A hadiipari komplexum hatalmas nyereségei­re, s a kommunizmussal és a ha­nökei, a szlovák kormány minisz­terelnök-helyettesei és miniszte­rei, Fedor Gulla, a Szlovák Nem­zeti Front KB alelnöke, a Szlovák Nemzeti Frontba tömörült politikai pártok és társadalmi szervezetek képviselői, Bratislava és a nyugat­szlovákiai kerület párt- és állami szerveinek tisztségviselői, a cseh­szlovák néphadsereg tábornoki karának tagjai és más személyi­ségek. Jelen volt Vagyim Sztyepanov, a Szovjetunió bratislavai főkonzul­ladó mozgalommal való végleges ,,leszámolásra“ gondolnak. Sze­rintük Európában kell kitörnie a termonukleáris háborúnak. Ve­szélyesen kockára teszik az em­beriség létét csak azért, hogy megállítsák a történelem kerekét, és gátolják a társadalmi haladást. Támadásuk fő célpontja a Szovjetunió és a többi szocialis­ta ország. A szocializmus elleni harcban minden módszert fel­használnak. A gazdasági bojkottól kezdve a felforgatáson és a lélek­tani hadviselésen át egészen a közvetlen beavatkozásig és az ellenforradalom exportjáig. A történelmi fejlődés meggyő­zően tanúsítja, hogy a Szovjetunió soha senkit sem veszélyeztetett, éppen ellenkezőleg. Megalakulá­sától, a lenini békedekrétum ki­adásától kezdve a világ békeszere­tő erőinek fő támasza. Védelmi erőinek fejlesztése során csak az Egyesült Államok előnyére rea­gált, és igyekezett garantálni ön­magának és szövetségeseinek biztonságát. Az atombombát első­ként az Egyesült Államok állította elő. Az amerikaiak kezdtek atom­tengeralattjárókat építeni és új fegyverrendszereket kifejleszteni. Nemrég úgy döntöttek, hogy a vi­lágűrt is kihasználják háborús elő­készületekre. Nem a Szovjetunió volt az, amelyik katonai támaszpontok há­lózatát hozta létre az Egyesült Ál­lamok körül. Az Egyesült Államok zárta körül a Szovjetuniót katonai támaszpontokkal, s tart határai kö­zelében előretolt atomfegyvere­ket. Az Egyesült Államoktól több ezer kilométerre fekvő területeket érdekszférájává nyilvánította. Te­hát az Egyesült Államokat és tá­mogatóikat terheli a teljes felelős­ség a fegyverkezés fokozódásá­ért, a nemzetközi helyzet kiélező­déséért. A burzsoá ideológusok minden eszközzel igyekeznek kitörölni az emberiség tudatából a második világháború tanulságait. Az euró­pai népek, amelyek évszázadunk első felében két világégést szen­vedtek végig, nem feledhetik el a halottak tízmillióit. Nem feledhe­tik el az elpusztított városokat és falvakat, a mérhetetlen szenve­dést és a háborús borzalmakat. Ezért a májusi napokban minden évben megemlékezünk a szovjet nép halhatatlan hősiességéről, azokról az antifasiszta harcosokról és hazafiakról, akik életüket áldoz­ták boldog, békés jelenünkért és jövőnkért. Az irántuk érzett tiszte­let arra kötelez bennünket, hogy erőnket nem sajnálva még határo­zottabban folytassuk a küzdelmet a társadalmi haladásért és a tartós békéért. Bármennyire veszélyes a jelenlegi helyzet, bármennyire nem becsülhetjük le az imperializ­mus agresszív erőit, szilárd meg­győződésünk, hogy a háborús ve­szély elhárítható. Az imperializ­mus már távolról sem dönthet ön­maga és korlátlanul a háború és a béke kérdéseiről. Az imperializ­mussal szembeszegül a Szovjet­unió, a szocialista közösség, to­vábbá más haladó erők és orszá­gok óriási ereje, valamint az egyre fokozódó háborúellenes és béke­mozgalom. A veszélyes helyzetből kivezető világos és reális utat az SZKP békeprogramja mutatja. Ezen a programon; alapulnak Jurij Andropov elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának kezdeményező javas­latai. Ugyancsak nagy visszhang­ra találtak világszerte a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének javaslatai. ja, a többi bratislavai konzuláris hivatal számos képviselője és Anatolij Tomin ezredes, a brati­slavai szovjet katonai parancsnok­ság képviselője. A csehszlovák és a szovjet him­nusz elhangzása után Viliam Šal­govič elvtárs ünnepi beszédet mondott. A kulturális műsorban ,,A népek barátsága“ címmel az Ifjú Szívek dal és táncegyüttes lépett fel. Csehszlovákia népe aktívan részt vesz a békeerők küzdelmé­ben. A szocialista országok népei­nek erkölcsi-politikai egysége és ezen országok közös harca a bé­kéért és a feszültség enyhítéséért alapvető tényezői annak hogy Európában már 38 éve béke van. E meghatározó tényező erősíté­sére törekszik kommunista pár­tunk bel- és külpolitikája, ezt tűz­ték ki célul a XVI. pártkongresszus határozatai. A kongresszusi prog­ram alapvető célja a nép életszín­vonalának megtartása, szociális biztonságának szilárdítása, a fej­lett szocialista társadalom építé­sének folytatása. Népgazdasá­gunk egészében véve sikeresen megbirkózik azzal, hogy kevesebb fűtőanyag és energia áll rendelke­zésre. A mezőgazdaság is teljesíti feladatait. Tovább szilárdul kül­gazdasági egyensúlyunk. A bo­nyolult feltételek ellenére sikerül megtartani a lakosság életszínvo­nalát. A XVI. pártkongresszus programjának megvalósítása so­rán a szocializmus építésének le­nini értelmezéséből indulunk ki. Törekszünk a szocialista demok­rácia elmélyítésére, arra, hogy fo­kozódjon az emberek részvétele a társadalom irányításában és igazgatásában. A Szovjetunióval való barátsá­gunk és szövetségünk szilárdabb, mint bármikor a múltban. A társa­dalmi és a gazdasági élet minden területén kifejtett együttműködés megsokszorozza erőnket. Ezért bizalommal és derűlátással tekin­tünk a jövőbe. (Folytatás az 1. oldalról) Boriszov vezérezredesnek veze­tésével. Jelen volt Ivan Volosin vezérezredes, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának rangidős csehszlovákiai képviselője. Az elesett vöröskatonák emlé­kének a cseh kormány, a Cseh Nemzeti Tanács és a Cseh Nem­zeti Front KB küldöttsége is ke­gyelettel adózott. Martin Dzúr hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter, Jaromír Obzina szövetségi belügyminisz­ter és Miroslav Novák, a népi milícia törzskarának parancsnoka a csehszlovák néphadsereg tá­bornoki kara tagjainak és a fegy­veres erők más képviselőinek részvételével elhelyezte a cseh­szlovák néphadsereg, a Szövet­ségi Belügyminisztérium és a népi milícia közös koszorúját. A csehszlovák és a szovjet him­nusz elhangzása után a küldöttsé­gek közös koszorút helyeztek el a csehszlovák vöröskatonák sír­ján, akik Szovjet-Oroszországban a polgárháború idején áldozták életüket a forradalmi eszmékért. Ezt követően hazánk vezető párt- és állami tisztségviselői, a szovjet nagykövetség tagjai, a szovjet hadseregnek, a cseh­szlovák fegyveres erőknek, Prága és a közép-csehországi kerület párt- és állami szerveinek, vala­mint a Nemzeti Front társadalmi Viliam Šalgovič (Folytatás az 1. oldalról) fasizmus hazánk létét veszélyez­tette, az uralkodó csehszlovák burzsoázia szégyenletes módon elárulta nemzeteinket és államun­kat. De nemcsak a burzsoá kor­mány kapituláns magatartása, ha­nem a nyugati tőkés hatalmak áru­lása is tartósan megmaradt nem­zeteink emlékezetében. A második világháború idején a hazafiak ezrei küzdöttek az új, szabad Csehszlovákiáért, idehaza elsősorban a Szlovák Nemzeti Felkelésben és a cseh nép májusi felkelésében. Sok harcos küzdött a szovjet hadsereggel és a szovjet partizánokkal vállvetve, s hozta meg a szabadságot kelet felől. Emlékezünk 1945 feledhetetlen szervezeteinek képviselői a Žiž- kov-hegyen megkoszorúzták az Ismeretlen katona sírját. Hasonló ünnepségre került sor tegnap a bratislavai Slavínon is. Az SZLKP KB, a Szlovák Nem­zeti Front KB, a Szlovák Nemzeti Tanács és a szlovák kormány kö­zös koszorúját helyezték el: Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára, Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZNT elnöke, Ladislav Abra­hám, Ignác Janák, Elena Litva­jová, Ľudovít Pezlár és Gejza Šlapka, az SZLKP KB Elnökségé­nek tagjai, Bohuš Trávniček, az SZLKP KB Titkárságának tagja, Miloslav Bod'a, az SZLKP KERB elnöke, Július Hanus, a szlovák miniszterelnök első helyettese, Fedor Gulla, a Szlovák Nemzeti Front KB alelnöke és a Szlovák Nemzeti Front KB más tisztségvi­selői. Ugyancsak megkoszorúzta az emlékművet Vagyim Sztyepa­nov, a Szovjetunió bratislavai fő­konzulja munkatársaival és a brati­slavai szovjet parancsnokság kül­döttsége Anatolij Tomin ezredes­sel az élen. Közös koszorút helyeztek el a további bratislavai konzuláris hi­vatalok képviselői. elvtárs beszéde májusára, amikor a dicső szovjet hadsereg a történelmi prágai had­művelettel befejezte felszabadító feladatát. Šalgovič elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az elmúlt évti­zedekben becsülettel és felelősen valóra váltottuk az SZNF és a fel- szabadulás hagyatékát, elsősor­ban békés építőmunkánkkal. Külö­nösen 1948 februárja után, amikor a munkásosztály a többi dolgozó­val szövetségben visszaverte a reakciós burzsoázia által a tőke uralmának visszaállítására tett kí­sérletet, a kommunista párt veze­tésével jelentős forradalmi válto­zásokat hajtottunk végre. Olyan müvet alkottunk, amelyre joggal lehetünk és vagyunk is büszkék. Büszkén szólunk a szocialista bsehszlovákia, különösen Szlová­kia életének sokoldalú fejlődésé­ről. A tőkés Csehszlovákiában Szlovákia az ország elmaradott területe volt. Ma sokoldalúan fej­lett és dinamikusan fellendülő része, korszerű ipara, fejlett mezőgazda­sága, magas műveltségi, kulturális és tudományos színvonala van. Az elmúlt, nem egészen négy évti­zed eredményei alátámasztják azon út helyességét, amelyre Szlovákia a Szlovák Nemzeti Fel­kelés, a felszabadulás és a Febru­ári Győzelem után lépett. Jól tud­juk, hogy mindaz, amit a felszaba­dulás óta elértünk, az emberek milliói, a munkásosztály, a dolgo­zó parasztság és értelmiség fá­radhatatlan munkájának eredmé­nye. Akadályokat kellett leküzdeni, áldozatokat kellett hozni, nehéz­ségekkel és különböző hibák kö­vetkezményeivel kellett szembe­szállni. A továbbiakban Šalgovič elv­társ rámutatott arra, hogy az impe­rialista erők támadják a kommu­nizmust, a Szovjetuniót, a szocia­lista országokat, veszélyeztetik az egész emberiséget, az életet. En­nek ellenére a békeszerető embe­riség nem adja fel a reményt, hogy a háborút el lehet és el kell kerülni. Ezért világszerte egyre nagyobb visszhangra és támogatásra talál­nak a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország fáradhatatlan béke­erőfeszítései. A béke megőrzésé­ért vállalt történelmi felelősségünk tudatában készek vagyunk min­dent megtenni a béke szilárdítá­sáért. Végezetül Šalgovič elvtárs le­szögezte: hazánk felszabadulásá­nak 38. évfordulójáról nagy köte­lességeink tudatában, a XVI. párt- kongresszus programjának he­lyességéről meggyőződve emlé­kezünk meg. A kitűzött célok arra sarkallnak, hogy alkotó munkát végezzünk hazánk felvirágoztatá­sáért. Álomból eleven valóság (Folytatás az 1. oldalról) évek óta az élvonalban vannak.-A mezőgazdaságban, de kiváltképpen a gyümölcster­mesztésben sok minden az embereken múlik. Mi huszon- ketten dolgozunk egy szocia­lista munkabrigádban, 1972-től vagyunk együtt, én vagyok a brigád vezetője is. Közülünk nemcsak mindenki érti, de sze­reti is, munkáját. Tudjuk, mi a kötelességünk és azt teljesít­jük is.- Hány hektáron termesz­tenek gyümölcsöt?- Jelenleg száz # hektáron. Hadd áruljam el azt is, hogy gazdaságunk legterméketle­nebb területén ültettünk hatvan hektáron almát, a többin szil­vát, körtét és más gyümölcsfát.- Miért a legrosszabb helyet választották e célra?- Sok vita előzte meg ezt a döntést. Az idő igazolta, hogy helyesen, döntöttek. Ám a ki­emelkedő terméshozamok csak akkor érdemelnek'dicsé­retet, ha nem gazdaságtalan ráfordításból születtek.- És abból születtek-e?- Akkor hozzá se kezdtünk volna. A szellemi és anyagi értékek megbecsülésével, jó­zan és ésszerű hasznosításá­val, jó szervezéssel és irányí­tással értünk el oda, ahol va­gyunk. Mi a legkorszerűbb ter­melési módszereket alkalmaz­zuk. Bevezettük például a csö- pögtető öntözést is. Bebizonyí­tottuk, hogy lehet gyümölcsöt a mi körülményeink között is nyereségesen termeszteni. Jó érzés tudni, hogy mi is hozzá­járulhatunk a kiegyensúlyozot­tabb gyümölcsellátáshoz, ami csak növeli az emberekben a jó politikai és társadalmi köz­érzetet.- Tehát elégedett embernek érzi magát?- Igen. Munkám elismeré­sének tekintem azt is, hogy falunk kommunistáit én képvi­selhetem majd a kerületi párt­konferencián.- Készül felszólalni?- Először veszek részt a kommunisták ilyen magas szintű tanácskozásán. Ezért inkább a tapasztalatgyűjtésre törekszem majd, s szeretnék közülük sokat hasznosítani a pártmunkában és persze gyümölcskertészetünk tovább­fejlesztésében is. Mert azért gazdaságunknak ebben az ágazatában is találhatunk - képletesen szólva - a fények mellett árnyékos oldalakat is.- Például?- No nem a munkafegye­lemmel van baj. Azt már brigá­dunkban mindenki megértette, hogy csak az elvégzett munka adhat rangot, tekintélyt min­denkinek, s hogy aki jól dolgo­zik, azt meg is becsülik és fizetéskor a borítékja is vasta­gabb. Az új iránti fogékonyság­gal sincs baj. Mi már ott tar­tunk, hogy nem az új iránti igény felkeltése, hanem a kor­szerű munkagépek beszerzé­se az igazi gond. S ha mégis szót kapnék a vitában, többek között e gondokra is szeret­ném felhívni a felsőbb párt­szervek figyelmét... TÖRÖK ELEMÉR František Pitra elvtárs beszéde ÚJ szú 2 1983. V. 6. Kegyelettel adóztak az elesett hősök emlékének

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents