Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-02 / 102. szám, hétfő
Barátait hívja. Kérőn, majd esdeklőn szőlongatja őket. Átkozód- ni kezd, amikor rádöbben mennyire egyedül maradt. Körüljárja a szigetet, s élni kezdi magányát ... Daniel Defoe 1719-ben írta mára klasszikussá lett művét, a Robinson Crusoe-t. Ahogy a kötelező olvasmánnyá előléptetett irodalmi alkotások esetében az oly gyakran megtörténik, a Robinsont sem kerülte el a szokványos értelmezés, telmü, vagyis elkerüljem a zavarosságot. Robinson Crusoe szellem-alakja újra és újra visszatér. Korunk magánykeresése és társkeresése, a természettel szembeni közömbössége és annak határtalan szeretete: kiéleződések szülték újraélesztésének gondolatát. így indultam vissza hát gyermekkorunk kopott könyvének világába, egy más mikrokozmoszba, az élet és halál akkor még nyílt arénájába, egy régi emberbe, ki itt jár köztünk, most-mindig. Szalai Miklós szándékát igazolja a közel ötvenperces monodráma. A szöveg megszerkesztésében a regény elemeit használta fel, minden kiválasztott monológot úgy csatolt egymáshoz, hogy az ne csak elbeszélje Robinsonnak a lakatlan szigeten töltött éveit, hanem a magány, a múló idő, a pszichikum drámai történéseit tárja elénk. A regényből olyan időszakaszt emelt ki, amely a főhős magányának kezdetétől (a hajótörés) az ismét értelmes célt, emberi közösséget kínáló helyzetig (Péntek megjelenése) tart. FelfoghatTársakat keresnek a pedagógusi előítéletek, vélemények alapján született sablonos elemzés veszélye. Mint szépirodalmi alkotásnak, megvan a maga helye, funkciója szinte valamennyi erkölcs szabályrendszerében. Sajnos, talán éppen ezért válik nagyon hamar a kamaszodás elfeledett olvasmányává, felnőttként ritkán elővett és újraolvasott könyvvé. Tudatunkból nem tűnik el nyomtalanul, azt azonban be kell vallanunk, hogy az emberi küzdelemnek e prózai hőskölteményében kevesen találtuk meg később felnőttkorunk erőt adó, mozdító és megtisztító olvasmányát.- Nekem a gyermekkori élmény emléke adta kezembe ismét ezt a könyvet. Bár, ha nem is olvasgattam naponta, hosszabb ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy Robinsonból színpadi figurát kellene csinálni, - kezdi vallomását Szalai Miklós, a hetényi (Chotín) Csokonai Kisszínpad rendezője. - A regény szinte kínálta a monodráma magját. Kezdetben azt volt nehéz belátni, hogy nem színpadi adaptációt, hanem egy önálló életet élő, színpadi törvényeket megtartó drámát kell írnom. Az eléggé sokféle erkölcsi intelmet kínáló műből ki kellett bontanom azt a gondolati magot, amely ebben az órában mindenkihez szólhat. Elsősorban arra ügyeltem, hogy ne legyek két- vagy többérjuk úgy is, hogy az ember életében adódhat pillanat, amely után jóidéig magányban kénytelen élni, dolgozni, olykor az őrültséggel határos módon gondolkodik, majd ez a küzdelem meghozza gyümölcsét, értelmet nyer, feltűnik a cél, s a társ is megjelenik... Egy üzletvezető és egy munkás szövetkezett erre a produkcióra. Szalai Miklós egy önkiszolgáló büfét vezet. Vörös Lajos Robinson alakítója - autószerelő. E két mondatról Vörös Lajos többet is gondol:- A színpad olyan eleme az életemnek, mint a munkám. Igaz, itt is, ott is csodabogárnak tartanak. Pedig nekem ki kell fejeznem mindazt, amit a világról, a társaimról, barátaimról és értük is gondolok. Nem élhet az ember csak úgy bele a vak világba. Meg kell keresni és találni a helyét. Ehhez ad segítséget a színház, a legkomolyabb emberi játék. Persze sok mindenfélét el kell sajátítani ahhoz, hogy az ember egyedül merészkedjen a deszkákra. Amatőrként, nem amatőrködni akarunk. Számunkra az a legfontosabb, hogy, sok hivatásos színházi emberrel ellentétben, tisztában vagyunk hibáinkkal, tudjuk, hogy még hiányosak az eszközeink. Változni mindig kell. Ez olyan előnyünk, amely átlendít az akadályokon. Az is igaz, hogy mindig újabb előtt találjuk magunkat, és akkor ismét nekirugaszkodunk. Vörös Lajos játékáról megoszlanak a vélemények. Sokak szerint nem eléggé változatosak színészi eszközei. Mások szerint éppen ezért rendkívüli Robinsonja. Az első perctől az utolsóig felfokozott lelkiállapotban játszik, a téboly határán álló embert jeleníti meg. Ha arra gondolunk, mit állít Szalai Miklós, a monodráma írója és rendezője a huszadik század emberének magányáról, elfogadhatjuk Vörös Lajos játékmodorát. Ö (mi) esetenként nem a bölcs magányba kerül (kerülünk), a természettől elszakadt huszadik századi ember társak nélkül eszelőssé válik. Elsődleges identitását - a társadalmit - veszíti el, s olykor magányától űzetve észre sem veszi, hogy védeni kezdi azt - befelé fordul. Az amatőr színjátszó és kis- színpadi mozgalmunk elmúlt évekbeli válságjelenségeit a fellendülés, a megújulás jelei követik. Az amatőröktől sohasem idegen újító szándék idén már hozott meglepő produkciót. Tavaly a vágsellyei (Sala) Theatrum mutatott be monodrámát. Idén a nyugatszlovákiai kerületi versenyen láthattuk Szalai Miklós és Vörös Lajos Robinson- értelmezését. Úgy hírlik, hogy az amatőr mozgalmunk új hajtásaira figyelő szervezők, szakemberek fontolgatják a monodráma - tágabb értelemben: az egyszemélyes színház - verseny-kategóriaként való besorolását ... Vörös Lajos mint Robinson (Gyökeres György felvétele) DUSZA ISTVÁN Ritmusváltás a Melódiában LESZ SZERZŐI VERSENY • EGYÜTTESEK IS NEVEZHETNEK Az eddigi három Melódia táncdalverseny kiírási és lebonyolítási módja a legnagyobb jóakarattal sem volt mondható kielégítőnek. A döntők után megjelenő recenziók és értékelő írások elsősorban három dolgot kifogásoltak: a szerzői verseny hiányát, az együttesek szereplését kizáró irányelvet, valamint a koncepció tisztázatlanságát. A kitűzött célok és az elért eredmények között óriási szakadék tátongott. A koncepció zavarosságát növelte, hogy a fesztiválok közti időszakban a CSEMADOK és a versenyben részt vett előadók kapcsolata a minimálisra csökkent. A fesztivál hatása csak a verseny időszakára korlátozódott, ami ugyancsak ellentmondott a kitűzött céloknak. A CSEMA- DOK-nak tehát két problémát kellett megoldania: figyelembe véve a bírálatokat változtatni magán a versenyen, valamint tisztázni a CSEMADOK és az előadók viszonyát a fesztiválok közötti időszakban. örömünkre szolgál, hogy az idei verseny kapcsán már olyan konkrét lépésekről írhatunk, melyek a problémák megoldását célozzák. A CSEMADOK KB (a fesztivál fő szervezője) nemrég közzétette ä Melódia új lebonyolítási rendjét és koncepcióját, melyben több jelentős változásra figyelhetünk föl. A versenybe ezentúl csak magyar nyelven előadott dalokkal lehet benevezni. Az új kiírás szerint a verseny legfontosabb része a szerzői verseny, csak utána következik az előadói. Azt hiszem, nem kell részleteznem e lépés fontosságát. A szerzői verseny bevezetésével a Melódia a szlovákiai magyar zeneszerzők és szövegírók fontos fórumává válhat. Munkáikkal széles nyilvánosság elé léphetnek, alkalmuk nyílik összehasonlításra és tapasztalat- cserére. A Melódia a passzív másolók seregszemléje helyett az aktív alkotók fórumává válhat. A másik fontos változás az együttesek szereplésével kapcsolatos. Ezentúl együttesek is nevezhetnek a versenybe, ami annál is örven- detesebb, mivel a zeneszerzők együttesekben műkődnek, a számokat többnyire együttesek számára írják és hangszerelik. E változások révén lényegében tisztázódott a Melódia jelenlegi koncepciója is. A fesztivál feladata: elősegíteni a szlovákiai magyar zeneszerzők, szövegírók, együttesek és előadók munkája színvonalának emelését, valamint megfelelő fórumot biztosítani a számukra. Ebbe a szervezők szeretnék bekapcsolni a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adását is, mely felvételeket készítene a legjobb előadókkal és együttesekkel. A CSEMADOK javasolni fogja az OPUS-nak, hogy adjon ki kislemezt az első két helyen végzett dallal. Ezenkívül hasznos lenne felvenni a kapcsolatot a Slovkon- certtel. Emelné a Melódia tekintélyét, ha a rendezvényről a szlovák (esetleg a cseh) popzenei sajtó is beszámolna. Ha a tervezett változások megvalósulnak és sikerrel járnak, a Melódia fejlődésében új szakasz kezdődhet. A szervezők erőfeszítései dicséretre méltóak. Most már a résztvevőkön a sor. Rajtuk múlik, hogy a régen várt változások termékeny talajra találnak-e, vagy kellő támogatás nélkül elhalnak. (gyurovszky) A Komáromi (Komárno) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium irodalmi Színpada Pállya István Ravaszy és Szerencsés című diákjátékával szerepelt és győzött a nyugat-szlovákiai magyar kisszínpa- dok kerületi szemléjén. Gyökeres György felvételén az előadás egyik pillanata látható. Bélyeggyűjtők Minden hónap első vasárnapján délelőtt 10 órakor benépesül az Ipolysági (Šahy) Városi Nemzeti Bizottság tanácsterme. Ilyenkor tartják rendszeres összejöveteleiket, negyedévenként pedig tagsági gyűléseiket a Szlovákiai Bélyeggyűjtők Szövetsége 52-02- es számú klubjának tagjai. A klub titkára Štrba Péter pedagógus. Kérésünkre elmondja, hogy az ipolysági bélyeggyűjtők klubja 18 éve működik. Tagjainak száma jelenleg 32. Vannak közöttük munkások, értelmiségiek, ugyanúgy nyugdíjasok, szövetkezeti dolgozók. A klub elnöke Szögei István, a városi nemzeti bizottság elnöke.- Mivel foglalkoznak a klub összejövetelein? - kérdeztük Štrba Pétertől.- Mindenekelőtt: tagjaink megvásárolják a csehszlovákiai bélyegújdonságokat, melyek megrendelések alapján klubunk címére érkeznek. Egy-egy ilyen összejövetel jó alkalom arra is, hogy a tagok bélyegeket cseréljenek, kiegészíthessék gyűjteményeiket, régebbi bélyegeket is vásárolhassanak. Tagjaink a szaklapokat és szakkönyveket is rendszeresen olvassák, a legújabb szakirodaimat mindig itt veszik át. Legutóbb például nagy sikere volt a ,,Svet filatelie“ című kiadványnak, mert tagjaink közül huszonketten vásárolták meg. Ez a könyv - szerzője: dr. František Švarc - a bélyeggyűjtés „rejtelmeibe" avatja be a kezdő bélyeggyűjtőket, de számos érdekességet tartalmaz mindazok számára is, akik már régebben foglalkoznak gyűjtéssel. Tavalyi évzáró gyűlésünkön határoztuk el, hogy könyvtárat is létesítünk.- Hogyan értékelné klubuk tevékenységét?- Állandó versenyben vagyunk a nyugat-szlovákiai kerület többi klubjával; a bélyeggyűjtő szövetség kerületi vezetősége ennek alapján rangsorolja a klubokat. A nyugat-szlovákiai kerület 49 klubja közül 1981-ben a tizenharmadik helyen álltunk, a múlt év első felében már a nyolcadikon, a második felében pedig a hatodikon. A versenyfeltételek között szerepel a klub-összejövetelek látogatottságának biztosítása, a fegyelem a pénzügyi kérdésekben (tagsági díjak pontos fizetése, a bélyegújdonságok ellenértékének pontos befizetése), kiállítások rendezése, társadalmi munka stb. Eddig csaknem valamennyi feladatot sikerült teljesítenünk, kivéve a kiállítások rendezését. Az idén azonban erre is sor kerül, és ezért remélhetően még előbbre kerülünk a rangsorolásban.- Érdeklődnek-e a bélyeggyűjtés iránt a fiatalok?- Természetesen. Köztudott, hogy a bélyeggyűjtés a szabad idő hasznos eltöltésének egyik legkedveltebb formája, hiszen az szórakoztatva nyújt hasznos ismereteket a legkülönfélébb témakörökben; a bélyeg egyszerre oktat, nevel és gyönyörködtet, tehát a szépérzéket is fejleszti. Mivel a fiatalok igen fogékonyak minden iránt, ami szép és jó, nyilvánvaló, hogy a bélyeggyűjtés iránt is komolyan érdeklődnek. Ipolyságon pillanatnyilag négy bélyeggyűjtő szakkör fejt ki tevékenységet, aktivizálva a fiatalokat. Három kör a pionírokat ismerteti meg a bé- lyeggyűjtéssel, a negyedik szakkör a mezőgazdasági szakközép- iskola diákotthonábal alakult. Štrba Péter, aki az Ipolysági Magyar Tanítási Nyelvű alapiskola harminckét éves pedagógusa, szerényen elhallgatja, hogy az ifjúsági bélyeggyűjtő szakkörök létrejötte elsősorban az ő érdeme. Ö maga tíz esztendeje foglalkozik bélyeggyűjtéssel, s ma már igen szép gyűjteménye van. Állandóan figyelemmel kíséri a hazai és a magyarországi szakirodalmat és valóban jó felkészültséggel, nagy lelkesedéssel irányítja az ipolysági bélyeggyűjtők klubját. SÁGI TÓTH TIBOR ÚJ szú 4 1983. V. 2. Szilva József: Csallóközi motívumok (tus)
