Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-30 / 125. szám, hétfő

VILÁG P R O L E T A SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA HÉTFŐ 1983. május 30. XXXVI. évfolyam 125. szám Ara 50 fillér Komoly szavak komoly pillanatban Az emberiség történelmének kritikus időszakát éljük. Minden nap új bizonyítékokkal támasztja alá, hogy a jelenlegi amerikai kormányzat az imperializmus javára igyekszik megváltoztatni a mostani nemzetközi hadászati egyensúlyt, egyoldalú katonai előnyök megszerzésére törekszik a Szovjetunióval és szövetsé­geseivel szemben, új hadászati fegyverek kifejlesztésével, gyár­tásával és hadrendbe állításával veszélyezteti biztonságukat, s felkészíti eszközeit az első megsemmisítő atomcsapásra. Az Egyesült Államok és a NATO intenzíven készülődik az új amerikai közepes hatótávolságú atomrakéták nyugat-európai telepítésére. Az első ilyen rakétákat már az idén hadrendbe akarják állítani, s e rakéták néhány perc alatt elérhetik célpontju­kat a Szovjetunió és más szocialista országok, köztük Csehszlo­vákia területén. A Szovjetunió és szövetségesei számára mindez nagyon súlyos veszélyt jelent. A szovjet kormány nyilatkozata, amelyet közöltünk, megállapítja: ebben a helyzetben a Szovjetunió kény­telen megtorló intézkedéseket tenni védelmi képességének szilárdítása érdekében, ami magában foglalja a megfelelő új hadászati fegyverrendszerek telepítését. Ezeket a lépéseket a reálisan adódó helyzet diktálja, és választ képeznek az Egye­sült Államok akcióira. Egyedüli céljuk az - amint ezt a szovjet kormány hangsúlyozza -, hogy ne szűnjön meg a meglevő erőegyensúly. A nyilatkozat a továbbiakban arra is figyelmeztet, hogy ha megkezdik az új amerikai rakéták európai telepítéséről szóló amarikai és NATO-döntés végrehajtását, a Varsói Szerző­dés többi tagországával együttműködve a Szovjetunió további intézkedések megtételére is kényszerül védelmi eszközök tele­pítésével kapcsolatban, hogy ezzel ellensúlyozza az Egyesült Államok Európában előretolt atomfegyvereinek számát és más NATO-tagországok atomfegyverzetét. Ebben az esetben arra is szükség lenne, hogy az Egyesült Államok területére vonatkozó válaszintézkedésekre is sor kerüljön. Ezek rendkívül komoly szavak, amelyek nagyon komoly pilla­natban hangzottak el. A Szovjetunió éveken át becsülettel és őszintén tárgyalt az Egyesült Államokkal a hadászati fegyverek állományának korlátozásáról és csökkentéséről, konstruktív javaslatokat terjesztett elő az európai közepes hatótávolságú atomfegyverek állományának lényeges korlátozására és e fegy­verek teljes eltávolítására vonatkozóan, egyoldalúan kötelezte magát, hogy elsőként sohasem vet be atomfegyvert, egyolda­lúan befagyasztotta európai közepes hatótávolságú rakétáinak számát a genfi tárgyalások idejére. Ami e fegyverfajták és a robbanófejek számát illeti, semmivel sem akar többet, mint amennyi jelenleg Nagy-Britanniának és Franciaországnak van, s egyidejűleg egyetlen közepes hatótávolságú repülőgéppel és repülőgépre szerelt atomtöltettel sem akar többet, mint amennyi a NATO-tagországoknak van. Ez logikus álláspont. De milyen volt az Egyesült Államok és az Észak-atlanti Szövetség válasza? Nem becsületes, nem őszinte. Az Egyesült Államok ugyan két küldöttséget delegált Genfbe, hogy a Szov­jetunióval a hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentésé­ről, valamint az európai atomfegyverekről tárgyaljanak, de e kül­döttségek Genfben úgy járnak el, hogy vagy elutasítanak min­den szovjet kezdeményezést, vagy pedig szándékosan olyan javaslatokkal állnak elő, amelyek a másik fél számára eleve elfogadhatatlanok, mert egyoldalúan előnytelen helyzetbe juttat­ják. Mindez arról tanúskodik, hogy Washington nem akar kölcsö­nösen elfogadható megoldást találni, amely az egyenlőség és az azonos biztonság elvén alapul. Miért? A jelenlegi amerikai kormányzat tetteivel már erre a kérdésre is válaszolt. A kommunizmus elleni keresztes hadjá­rat, amelyet tisztségének átvétele után Reagan elnök hirdetett meg, nemcsak túlzott szólam, hanem egyúttal az amerikai imperializmus konkrét stratégiájának megnyilvánulása, amely stratégia a világuralom visszanyerésére, az új igazságos társa­dalmi rendszerrel, a szocializmussal való leszámolásra irányul. És a Szovjetunióval szembeni katonai-hadászati fölény meg­szerzése alapfeltétele ezen örült tervek megvalósításának, ame­lyek az atomháborút is megkockáztatják. Az amerikai politika e kalandor- és nagyon veszélyes orientá­ciójára már hosszabb ideje felhívták a figyelmet a szocialista és más országok, a realista nyugati politikusok és az egész világ békeszerető közvéleménye. Egyáltalán nem véletlen, hogy a nemzetközi békemozgalom még sohasem öltött ekkora mérete­ket, mint manapság. Még az amerikai püspökök is, akik a múlt­ban Washington politikájának hű csatlósai voltak, ma elhatárol­ják magukat a Reagan-kormányzat atomfegyverkezésre és atomháborúra irányuló céljaitól. De amint ez megmutatkozott, a Fehér Ház és az őt támogató körök azon konok törekvése, hogy a világot atomkatasztrófába sodorják, mit sem változott. A Varsói Szerződés januári prágai ülésén számos javaslatot tett a nemzetközi légkör javítására, az atomháború veszélyének felszámolására. A legjelentősebb az a javaslat volt, hogy a Var­sói Szerződés és az Észak-atlanti Szövetség szerződésben mondjon le az erő alkalmazásáról, tehát az atom- és a konvenci­onális fegyverek bevetéséről. Hogyan reagálnak erre az Egye­sült Államok és szövetségesei? A javaslatot állítólag tanulmá­nyozzák. De a „tanulmányozás“ ideje alatt mindent elkövetnek, hogy végrehajtsák az új amerikai rakéták nyugat-európai telepí­tésének tervét, hogy a következő években előállítsák és felsze­reljék az új MX hadászati rakétákat - amelyek jellegüket tekintve az elsőcsapásmérő fegyverek, - hogy lázas atom- és konvencio­nális fegyverkezéssel megteremtsék a feltételeket a Szovjetunió és szövetségesei elleni döntő támadáshoz. (Folytatás a 2. oldalon) Megtartotta IX. kongresszusát a Szövetkezetek Központi Tanácsa A fő mérce a lakosság elégedettsége A kongresszuson jelen volt a CSKP KB, a szövetségi kormány és a Nemzeti Front küldöttsége • Jindrich Poledník elvtárs beszéde • Levél a CSKP KB-hez, határozat a fő feladatokról • Az SZKT elnöke ismét Jindrich Zahradník (Tudósítónktól) - Szombaton és vasárnap Prá­gában megtartotta IX. kongresszusát a Szövetkeze­tek Központi Tanácsa. A fogyasztási, ipari és la­kásszövetkezetek több mint 3 és fél millió tagságát képviselő 400 küldött értékelte az elmúlt öt évben végzett munka eredményeit, s meghatározta a csehszlovákiai szövetkezeti mozgalom fő felada­tait a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak teljesítése terén. A kongresszuson Jindrich Poledník, a CSKP KB titkára vezetésével részt vett Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizottsága, a szövetségi kormány és a Nemzeti Front küldöttsége. Ott voltak a Nemzetközi Szövetkezeti Unió, továbbá 18 or­szág szövetkezeti szervezeteinek képviselői. A kongresszus tanácskozását Michal Marik, az SZKT elnökhelyettese nyitotta meg. Majd Jindrich Zahradník, az SZKT elnöke előterjesztette beszá­molóját a csehszlovákiai szövetkezeteknek a be­számolási időszakban elért eredményeiről és a szö­vetkezetek előtt álló feladatokról. Az SZKT elnöke méltatta a szö­vetkezeti mozgalom eredményeit s rámutatott: a jövőben még kö­vetkezetesebben, a termelés szerkezetében bekövetkezett vál­tozásoknak, a tudományos-mű­szaki haladásnak megfelelően kell törekedni a hatékonyabb munká­ra. Ennek alapvető feltétele a bé­ke, s ezért a csehszlovákiai szö­vetkezetekben szervezett több mint 3 és fél millió dolgozó cselek­vő módon vesz részt a prágai béke-világtalálkozó előkészíté­sében. A CSSZSZK gazdasági és szo­ciális fejlesztési programjának tel­jesítéséhez a szövetkezeti szerve­zetek a gazdálkodás intenzifikálá- sával, a népgazdaság szükségle­teinek és érdekeinek megfelelő te­vékenységgel kívánnak hozzájá­rulni. Nagy hangsúlyt fektetnek a szövetkezeti demokrácia elmé­lyítésére, a szocialista vállalkozó szellem, a kollektív és egyéni kez­deményezés kibontakoztatására. Az irányító szerveknek vala­mennyi szövetkezeti szervezetben meg kell teremteniük a minőségi szolgáltatások és a rugalmas ke­reskedelem feltételeit. A fő mérce a vásárlóközönség és a lakosság elégedettsége. A fogyasztási szö­vetkezeteknek az áruválaszték bővítése mellett nem szabad meg­feledkezniük a hatékony és kultu­rált kereskedelmi tevékenységről, a vendéglátóipari szolgáltatások kiszélesítéséről. Az ipari szövet­kezetek előtt főként a fizetett la­kossági szolgáltatások javítása te­rén állnak jelentős feladatok. A la­kásszövetkezeteknek az új lakás- építkezés mellett nagyobb figyel­met kell szentelniük a régebbi la­kásalap korszerűsítésére és felújí­tására, a lakáskultúrával össze­függő szolgáltatások javítására, a lakótelepeken pedig a környe­zetvédelemre. A szövetkezeti te­vékenység minden területén első­rendű feladat az energia- és anyagtakarékosság. A szövetke­zeti mozgalom céljainak megvaló­sítása szempontjából rendkívüli jelentőséggel bír a tagság között végzett politikai-nevelő munka, a szocialista törvényesség követ­kezetes szem előtt tartása, a fele­lősségtudat erősítése. A nemzet­közi kapcsolatokkal foglalkozva Jindrich Zahradník hangsúlyozta, hogy ezek a kapcsolatok erősítik a népek közti megértést. Az SZKT Ellenőrző Bizottsága jelentésének jóváhagyása után vi­ta következett. Ebben felszólalt - szombat délután - Jindrich Po­ledník, a CSKP KB titkára is. Bevezető szavaiban méltatta (Folytatás a 2. oldalon) A Szovjetunió békepolitikájának új bizonyítéka A szovjet kormány nyilatkozatának nemzetközi visszhangja (ČSTK) - A szovjet kormány szombaton közzétett nyilatkozata a világsajtó figyelmének közép­pontjába került. A szocialista or­szágok valamennyi központi lapja kiemelkedő helyen és teljes terje­delemben közölte a nyilatkozatot, és a kapitalista országok sajtója is részletesen beszámolt róla. SZÓFIA - A Rabotnicseszko Delo, a BKP KB központi lapja a Szovjetunió békepolitikája új bi­zonyítékának minősítette a nyilat­kozatot és nyílt hozzáállásnak a jelenlegi világot érintő problé­mákhoz. A bolgár napilapok úgy­szintén megjelentették az első re­agálásokat a dokumentumokra. BUDAPEST - A Magyar Rádió kommentárjában hangsúlyozta, hogy a szovjet álláspont határo­zottsága és komolysága teljes összhangban van a jelenlegi fej­leményekkel. Míg a Szovjetunió mindig mindent megtett a háború megakadályozására, és mindkét fél számára elfogadható javaslato­kat tett, ezzel szemben az Egye­sült Államok tisztességtelen illogi­kus és elfogadhatatlan javaslatok­kal állt elő, megkérdőjelezte és (Folytatás a 2. oldalon) A béke a szocializmus eszménye A Béke és a Szocializmus, a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata júniusi számában a fenti címmel közli GUSTÁV HUSÁK elvtársnak a CSKP KB főtit­kárának, köztársaságunk elnökének cikkét, amelyben ez áll: Ami a nemzetközi kapcsolato­kat illeti, az emberiség a jelenlegi időszakban legújabbkori történel­mének egyik legbonyolultabb idő­szakát éli át. Az elmúlt években már nem egyszer volt szó arról, hogy fontos válaszúihoz érkez­tünk, amelynek során eldőlt, ho­gyan alakult a világ további hely­zete. Az, hogy a békének, a köl­csönösen előnyös nemzetközi együttműködésnek és azon sürgető, bonyolult feladatok közös, konst­ruktív megoldásának útját követ­jük-e, amelyek előtt fejlődésének jelenlegi szakaszában az emberi­ség áll, vagy pedig a konfrontáció, a konfliktusok, a lázas fegyverke­zés, a feszültség, az atom-világ­háború szélére való veszélyes sodródás útját. Még soha sem került ez a kulcskérdés az egész világ népei elé olyan élesen és sürgetően, mint a jelenben. Ez azért van így, mert a nem­zetközi politikában eddig nem ta­pasztalt mértékben kiéleződött az eltérő társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élésé­ért küzdő erők és az agressziós imperialista erők közötti harc; az utóbbiak nem titkolják, hogy ellen­felei a nemzetközi feszültségeny­hülés politikájának. Az Egyesült Államok és egyes szövetségesei agresszív köreinek magatartásá­ból nyilvánvaló, hogy világuralom­ra, s arra törekszenek, hogy kato­nai, stratégiai fölényt szerezzenek a szocialista országokkal szem­ben, megállítsák a haladó szociá­lis változások nemzetközi folya­matát és elnyomják a nemzetközi felszabadító mozgalmakat. Ezen erők fokozódó agresszivitása kö­vetkeztében a nemzetközi helyzet egyre bonyolultabb, fokozódik a nemzetközi feszültség. Ez világ­szerte a békeszerető emberek nö­vekvő aggodalmát és félelmét váltja ki. Szilárdítja azt a meggyő­ződésüket, hogy tovább kell fo­kozni az ellenállást az imperialista politika e veszélyes irányvonalával szemben. Világszerte erősödik annak tudatosítása, hogy az összes haladó, demokratikus, bé­keszerető erőknek nyomatékosan és határozottan síkra kell szállniuk a béke megőrzéséért és a nem­zetközi biztonság szilárdításáért, az erő és a konfrontáció politikája ellen, a lázas fegyverkezés meg­állításáért és a leszerelést célzó hatékony intézkedésekért, az elté­rő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért és a feszültség csökkentéséért az ál­lamközi kapcsolatokban. Nem szabad * lebecsülni azt a veszélyt, amelyet az Egyesült Államok jelenlegi kormányzatának és azoknak a politikája jelent az egész világra nézve, akik ezt a kormányzatot a többi imperialis­ta országban támogatják. Egyúttal a legszélesebb néptömegekben, az egész világ közvéleményében, mindazokban, akik tudatosítják mekkora veszélyt jelent az atom­háború, a civilizáció megőrzésére és az emberi életre nézve, erősí­teni kell azt a tudatot, hogy a né­pek nem tehetetlenek e fenyege­téssel szemben, s már régen el­múlt az az idő, amikor az imperia­lizmus szuverén dönthetett sor­sukról. A múltban nem létezett olyan erő, amely megakadályozta a háború kirobbantását azokkal szemben, akik a háborúkon keres­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents