Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-27 / 123. szám, péntek
A Čifáréi Erdőgazdaság dolgozói ebben az évben 45 hektár erdei és 82 hektár nem erdei talajt erdősítenek, elsősorban tölgy- és hársfával, valamint borókafenyővel. Az erdősítés fő célja, hogy nagyobb faanyagtermelést biztosító erdőket létesítsenek. A képen: a lévai (Levice) Szlovákiai Kőbányaipari Vállalat középfokú szakmunkásképző intézetének tanulói a faiskolában dolgoznak. (Petr Šimončík felv.- ČSTK) KOMMENTÁLJUK — - . Vá rosainkért és falvainkért Eredményes munka a nyugat-szlovákiai kerületben A szocialista tudat különböző formákban nyilvánul meg az emberek cselekedeteiben. Az egyik ilyen forma a falu- és városfejlesztésben való részvétel, a Z-akció keretében kifejtett munkaaktivitás. A nyugat szlovákiai kerületben az ilyen társadalmi munkának már régi hagyományai vannak. Évek óta figyelemreméltó eredményeket érnek el országos viszonylatban is. A faluszépítési akcióban korszerű létesítmények épülnek a kerületben, s ezek a lakosság széles rétegeit szolgálják. Mindez a nemzeti bizottságok, a Nemzeti Frontban tömörülő társadalmi szervezetek, valamint azon állampolgárok érdeme, akik aktívan, szabad idejüket feláldozva kapcsolódnak be ebbe a tevékenységbe. Amit tesznek, azt meggyőződésből teszik, tudatában vannak annak, hogy saját környezetüket formálják, jobb feltételeket teremtenek az új nemzedékek számára a társadalmi élet különböző területein. A nyugat-szlovákiai kerületben a múlt évben a nemzeti bizottságok a különböző évfordulók jegyében értékes szocialista felajánlásokat tettek. Ez nagyban fokozta a lakosság kezdeményezését. A nemzeti bizottságok a pártszervek és szervezetek vezetésével, a társadalmi szervezetekkel karöltve szervezték a kötelezettségvállalási mozgalmat, melynek eredményeként 1982-ben a kerület dolgozói 291 665 felajánlást tettek. Ez elsősorban a nemzeti bizottságok és a tömegszervezetek funkcionáriusai, a képviselők eredményes politikai-szervező munkájának a sikere. Az elmúlt év folyamán a Z-akció beruházási részében a kötelezettségvállalások elsősorban gyermek- intézmények, tornatermek, kulturális létesítmények és a csatorna- hálózat építésére irányultak. A nem beruházási részben főleg a környezetvédelemnek, a mezőgazdasági terület védelmének szenteltek figyelmet. Az elért eredményekkel elégedettek lehetünk, hiszen a kerületben a Z- akcióban született létesítmények értéke meghaladja a 978 millió koronát. A kitűzött célokat tehát nemcsak teljesítették, hanem túl is teljesítették. Az ezen a téren kifejtett tevékenységet befolyásolta a CSKP KB 6. ülése is, melynek határozatait a nemzeti bizottságok tevékenységük egyes szakaszain igyekeztek megvalósítani. Tovább erősödött a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek, elsősorban a szakszervezetek, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a sportegyesületek együttműködése. A kerületben összesen 701 nemzeti bizottság munkálkodik, 20 274 képviselővel. Ebből 650 a helyi nemzeti bizottság, 39 a városi nemzeti bizottság és 11 a járási nemzeti bizottság. A kerületi nemzeti bizottságnak 104 képviselője van. Megállapíthatjuk, hogy a képviselők döntő többsége kezdeményező, rendszeresen dolgoznak választókerületükben. Jó a kapcsolatuk a választókkal, ami lehetővé teszi, hogy a gyakorlatban eredményesen valósítsák meg a párt és állami szerv határozatait. A nemzeti bizottságok nagy figyelmet fordítanak a képviselők politikai ismeretei bővítésére, ami szintén hozzájárul a tömegpolitikai és a szervező munka javításához. Tervszerűen folynak a nemzeti bizottságok plenáris ülései, amelyekben a képviselők döntő többsége bekapcsolódik az időszerű kérdések és problémák megvitatásába. Erről tanúskodik az is, hogy 6200 javaslatot terjesztettek elő. A tanácsülések főleg a feladatok és a felmerülő problémák intézésével foglalkoznak. A tervben előirányzott feladatokon kívül megvitatják az állampolgárok és a képviselők által beterjesztett javaslatokat és a lakosság érdekeit érintő problémákat. Ebben értékes segítséget kapnak az egyes szak- bizottságoktól. Jelenleg 3410 ilyen szakbizottság működik. A nemzeti bizottságok politikai szervező munkájának bevált formája a nyilvános gyűlések. A tavalyi év folyamán a kerületben 2635 ilyen gyűlést tartottak, ezeken csaknem félmillió állampolgár vett részt. A gyűléseken elsősorban a választási programok megvalósításával, a képviselők tevékenységének értékelésével foglalkoztak. Az eredmények tehát arról tanúskodnak, hogy a nemzeti bizottságok az elmúlt évben sikeresen tevékenykedtek. Mindez azonban nem jelenti, hogy nincsenek tartalékaink, vagy netán fogyatékosságaink. Már maga az a tény, hogy az objektíve hasonló körülmények közepette tevékenykedő egyes járások között nagy különbségek vannak, arról tanúskodik, hogy nem mindenütt sikerült megfelelő szintű szervező munkát és tevékenységet kifejteni. Ennek okai elsősorban a szervező munka fogyatékosságaiban gyökereznek. A jó szervezés ütőképes, elkötelezett, ésszerűen gondolkodó kádereket követel meg, olyan funkcionáriusokat, akiknek tekintélyük van. Még mindig nem lehetünk elégedettek azzal, hogy kerületünkben egyes nemzeti bizottságok az épülő létesítmények átadási határidejének módosítását kérik, annak ellenére, hogy az általuk kimutatott társadalmi munka mennyisége jó szervezéssel bőven elegendő lenne akár a határidő előtti átadáshoz is. Ezekben az esetekben tehát rossz szervező munkáról beszélhetünk. A jövőben arra kell törekednünk, hogy ezeket a hiányosságokat a lehető legrövidebb időn belül kiküszöböljük. Olyan kapcsolatot kell teremteni a nemzeti bizottságok, a tömeg- szervezetek és a lakosság széles rétegei között, amely lehetővé teszi életkörülményeink további javítását. GÁL MIKLÓS, az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának munkatársa ORVOSI TANÁCSADÓ A jóga különleges testnevelési rendszer. Nem valamilyen „csodával“ összefüggő találmány, inkább a velünk született képességek szorgalmas kifejlesztése. Az indiai filozófia materialista nézeteinek hatására alakult ki a jógának ma is helytálló és nemcsak empirikusan, hanem tudományosan is igazolt felfogása, amely szerint rendszeres testgyakorlással az emberi szervek, szervrendszerek és azegésztestteljesitóképessége fokozható. A jóga testnevelési rendszere tulajdonképpen a gyógytorna legősibb formái közé tartozik. Szakember felügyelete nélkül az amúgy kedvező hatású jógagyakorlat nem egy esetben többet árt, mint használ. Ajánlatos tehát nem szakkönyvből tanulni a jógát, hanem szakember irányításával. Tudnunk kell, hogy a jógarendszer olyan fizikai gyakorlatokat használ, amelyek aránylag kevés energiaveszteséggel, következésképpen kevés tápanyagfelhasználással járnak A jógázók ezért kevés, de minőségileg teljes értékű táplálékot fogyasztanak. Ez pozitív hatású az egészségükre és a hosszú életükre. A jóga fizikai gyakorlatainál nem keletkezik oxigénhiány (hipo- xia), ezért a jóga széleskörűen alkalmazza az úgynevezett légzésvisszatartást. A jógarendszerben így a légzés különleges és alaposan kidolgozott szabályok szerinti visszatartása által jelentős oxigénhiány érhető el. A szervezet ehhez az állapothoz fokozatosan hozzáedződik. Ez rendkívül kedvező hatású a vérképző szervekre, a szív és az agy vérellátására. Emellett a légzés tudatos visszatartásával lehetővé válik az életbevágóan fontos funkciók akaratlagos irányítása. Ezzel fokozódik az embernek az a képessége, hogy bizonyos mértékig uralkodjék a szervezetén. Azoknak az embereknek, akik rendszeresen végzik a jógagyakorlatokat, késő öregségükben is mozgékonyak a végtagjaik, bordáik és a gerincoszlopuk ízületei. A ma világszerte elterjedt jóga- rendszer, a ,,hatha-jóga“ további tartozékai a higiéniai (tisztító) eljárások, a relaxációs (önlazítási) technika elsajátítása és az egészséges életmód alapvető követelményeinek kialakítása is (pl. minimalizált dohányzás, kávé- vagy alkoholfogyasztás). A jógagyakorlatok sajátossága a lassú végrehajtás, nyugodt, ritmikus légzés, összhang a pozíciók (testállások, ászanák) és a légzés között, kitartás az elért testtartásban. Kizárják az ugrálást, a gyors mozgást (hajlást, karlendítést, rúgást, lengést stb.) A terepfutás ma már igen sok ember napi műsorának tartozéka, s fontos szerepe van az egészséUtazni szép, utazni jó, de... Az utazás, az üdülés, a hétvégi kirándulás - milliók öröme, kedvelt időtöltése. A turizmus, manapság azt is mondhatjuk, társadalmi igénnyé vált, s az életmód változásában, a jó közérzet formálásában betöltött szerepe vitathatatlan. Éppúgy, mint az a tény, hogy a turisták mostanság igényesebbek, mint annak előtte. Érthető, hiszen a bonyolultabb gazdasági körülmények, s ennek következtében az áremelkedések szerte a világban az idegenforgalmat éppúgy érintik, mint a gazdasági élet más területeit. Utazni szép, utazni jó, de költséges is. Aki pedig nem sajnálja a költségeket és útra kel, az a pénzéért méltán várja el, hogy megfelelő ellátást, ha nem is összkomfortos, de kényelmes, tiszta szállást, egyszóval színvonalas szolgáltatásokat kapjon. Ezt hangsúlyozza Az idegenforgalom fejlesztésének fő irányelvei a CSKP XVI. kongresszusa után című dokumentum is, mely feladatul adta az idegenforgalmi szerveknek és szervezeteknek a meglévő anyagi-műszaki alap hatékonyabb kihasználását, szolgáltatásaik tökéletesítését. Mert bármilyen jó természeti adottságokkal rendelkezik is hazánk, ha a hozzánk látogatók rossz benyomásokkal, kedvezőtlen tapasztalatokkal térnek haza útjukról, még egyszer nem igen választják úticélul Csehszlovákiát. A fő turistaidény küszöbén nem árt egy kissé feleleveníteni, de még inkább hasznosítani a szakemberek felmérte tavalyi tapasztalatokat. A felmérésből kiderült, hogy a látogatók az előző évekhez képest hosszabb időt, átlag három és fél napot töltöttek hazánkban. Ennél is örvendetesebb, hogy a tavalyi fő szezonban az idegenforgalmi szolgáltatások terén minőségi változások voltak észlelhetők. Habár a fizető-^ vendéglátás lehetőségeit még távolról sem merítettük ki, s a szállodák kiegészítő szolgáltatásaiban is jócskán vannak még tartalékaink, ennek ellenére emelkedett a szálláshelyek kihasználtsága. Ami a vendéglátást illeti, ismét bebizonyosodott: az igények kielégítése, a színvonal elsősorban az adott vendéglátóipari létesítmény dolgozóitól, vezetőjétől függ. A vendégek- hazaiak és külföldiek egyaránt - előnyben részesítették az alacsonyabb árosztályba sorolt vendéglátóipari egységeket Nem mindenhol találták meg azonban azt, amit joggal reméltek: változatos ételkínálatot, az olcsóbb nyersanyagok fel- használásával készült, de ízletes ételeket, az árkedvezményes turistamenüt Nem mindenhol, de az előző évekhez mérten, jóval több vendéglátóhelyen rugalmasan reagáltak a megváltozott keresletre. Diétás és gyermekmenüket is kínáltak, változatosan készítették az olcsóbb ételeket is. Ugyancsak idegenforgalmi szolgáltatásaink javára írandó, hogy nemcsak az attraktív vendéglátóipari egységek száma növekedett, hanem az alacsonyabb árosztályba sorolt egységeké, a gyors önkiszolgáló éttermeké is, s ami szintén fontos, sokhelyütt az igényekhez mérten módosították a nyitvatartási rendet. Az évek óta legfájóbb kérdést, a tisztaságot és a higiéniát ugyanez a kettősség - hol ilyen, hol olyan - jellemezte, mint a vendéglátást Az illetékesek, az idegenforgalmi szervek és szervezetek számára az említettek nem ismeretlenek. Jó lenne hát, ha majd az idei fő turistaidényt értékelve nem kellene ismét két csoportra osztani az idegenforgalmi létesítmények szolgáltatásait, dolgozóit. Felkészülni a vendégjárásra mindenhol volt elég. s van is még némi idő. Csak felkészülni azonban nem elegendő. Ha az előkészületeket nem követi mindenhol- nemcsak egyes helyeken - lelkiismeretes munka, akkor nem válhat valóra fő törekvésünk sem: javítani idegenforgalmunk jó hírét, s növelni a turizmusból eredő bevételt. FLÓRIÁN MÁRTA Jobb későn, mint soha! II. ges életmód kialakításában. Kétségtelen előnye az, hogy bármely korban, bárhol (lehetőleg a szabadban, friss levegőn) és minden évszakban űzhető. Technikája könnyen elsajátítható, anyagilag pedig nem igényes. Természetesen, mint sok más (üdülő jellegű) sportnak, a terepfutásnak is megvannak a maga szabályai és elvei. Ezeket egészségünkre való tekintettel meg kell ismerni és be is kell tartani. Főleg a kezdeti stádiumban fontos ügyelni a rendszerességre és a megfelelő fokozatosságra. A nagyobb eredményesség érdekében ne idegenkedjünk kombinálni más gyakorlatokkal (ilyen pl. a futás előtti gimnasztika, bemelegítés). A terepfutó edzés lényege az egyenletes és kitartó futás, mely igen pozitívan hat az ideg-, mozgás-, szív-, ér-, légzési-szerv- rendszerekre, csökkenti súlyfölöslegünket és a koleszterol lerakodását az érfalakba, növeli a szervezet munkatéljesítményét, s nem utolsósorban meghosszabbítja az ember életét is. Ma a terepfutásnak nemcsak betegségmegelőző jelentősége van, hanem eredményesen alkalmazzák (pl. szív-, ér-) betegségek gyógyításánál is, természetesen orvosi felügyelet mellett. A terepfutást össze kell hangolni a szervezet lehetőségeivel úgy, hogy szükségszerűen szabályozzuk a mozgás gyorsaságát, a futólépés hosszát és frekvenciáját. Az eredményesség érdekében alkalmazkodjunk az időjárás viszontagságaihoz, sajátítsuk el a helyes légzőritmust, tartsuk be a futógyakorlatokkal összefüggő étrendi szabályokat, fokozatosan csökkentsük napi alkohol, feketekávé és cigaretta fogyasztásunkat. Tudnunk kell még, hogy a futóedzések számára a legalkalmasabb maga a természet (erdei, mezei utak, folyópartok) egyenetlen terepe. Az utcák, országutak betonja vagy aszfaltja túl kemény talajú, mozgásszerveinket károsan befolyásolja. Ne sajnáljuk önmagunktól a terepfutásnak szentelt napi 20-40 percet. Ha megszokjuk, életörömünk egyike lehet. Gondoljunk az aktuális igazmondás intésére: Ha nem akarsz futni most, amíg egészséges vagy, rohansz majd az orvoshoz, ha megbetegszel! A felsorolt és röviden ismertetett sportolási lehetőségeknek nálunk aránylag gazdag szakirodalma van. Ezt - választásuknak megfelelően - tanulmányozzák át és lépjenek összeköttetésbe olyan testnevelési egyesülettel, amelynek van az önök elképzeléseit kielégítő szakosztálya. Ne idegenkedjenek elkezdeni a sportolást - egészségünk érdekében - még akkor sem, ha már nem a fiatalabb generációhoz tartoznak. Mérlegelésüknél gondoljanak egy örökérvényű alapigazságra: jobb későn, mint soha! DR. SZŐKE ISTVÁN * ÚJ SZÚ 4 1983. V. 27
