Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-03 / 103. szám, kedd

Pedagógusok és tanítványok Szavalók, prózamondók Közép-Szlovákiában Mint minden ilyen verseny, ez is maratoni hosszúságú volt. Gyer­mekek, felnőttek egy napon, egy­mást követve vetélkedtek. Türel­mesen hallgatták egymást, hiszen közönség itt sem volt. (Vers- és prózamondók versenyeinek kísérő jelensége, hogy hiányzik a közön­ség.) Tanítványok, pedagógusok, szülők ültek egymás mellett. Előa­dói merészség, feltűnő tájnyelvi hangzókat ejtő gyerek, meglepő versválasztás, közönséget is látó, a költőt láttató versmondás, verset rosszul értelmező elandalodás, felrázó üzenet követi egymást, öt kategória - pöttöm elsősöktől, fel­tűnő szépségű gimnazistákon át, tiszteletet ébresztő ószhajúakig. A közép-szlovákiai kerület vers- és prózamondóinak Rimaszom­batban (Rimavská Sobota) meg­tartott versenyének is voltak győz­tesei és helyezettjei. A versmon­dásban kategóriánkénti sorrend­ben Urbán Erika nagydaróci (Veľ­ké Dravce), Lánczos Andrea ipoly- balogi (Blh n. Ipľom), Somosköi Tünde almágyi (Gem. Jablonec), Hervai Katalin losonci (Lučenec), Nagy Gabriella vilkei (Veľká n. Ipľom) versenyzők. A prózamon­dásban Vas Marianna vilkei, Szaj­kó Márta tornaijai (Šafárikovo), Megyeri Erika ipolybalogi, Tóth Éva losonci, Beinrhor Judit ipoly- nyéki (Vinica) versenyző lett a győztes. Akadtak feltűnően erős me­zőnyt felsorakoztató kategóriák, s ugyanakkor elszomorítóan gyengék. Ismét szembetűnő volt, hogy nem minden középiskolánk­ban megfelelő a felkészítése a di­ákoknak. De örömet okozott, hogy a losonci pedagógiai szakközépis­kolából többen is versenyeztek. Különösebb kommentárt nem kí­ván, hogy milyen tulajdonságokat fejleszthet ki a vers, az irodalom szeretete a jövendőbeli pedagó­gusoknál. Óvónők, napközik és diákotthonok nevelői lesznek, akik minden tekintetben felelősek a rá­juk bízott gyermekek, fiatalok szel­lemi épüléséért. Az előadott irodalmi alkotások sokszínűségét látva, feltételezhet­jük, hogy maguk az előadók, de elsősorban az őket felkészítő pe­dagógusok jó érzékkel ismerik fel az igazi értékeket. Feltűnően gyenge művészi értéket képviselő verset vagy prózát csupán két- három esetben hallottunk (bár egy kerületi versenyen már ez sem megengedhető). Ugyanattól a köl­tőtől vagy írótól két alkotást is csak ritkán hallottunk. Ady Endre, Jó­zsef Attila, Weöres, Sándor, Ké­pes Géza, Nagy László, Kormos István, Nemes Nagy Ágnes versei mellett előadtak egy-egy Gál Sán­dor, Batta György és Kulcsár Tibor verset is. Ezt tapasztalva elmond­hatjuk, hogy több csehszlovákiai magyar költő versét is szívesen hallanánk versmondóinktól. Az írók közül még mindig Karinthy Frigyes a prózamondók kedvence. Jó volt azonban hallani Lázár Er­vin, Zs. Nagy Lajos, Kányádi Sán­dor, Sütő András, Duba Gyula egy-egy Írását. Láttunk az örömtől ragyogó, a vers felszabadító hatását tükrö­ző gyermekarcokat, a gondolat tisztaságát értőn átadó felnőtteket. A legszívderítőbb azonban az volt, amikor az eredményhirdetés után pedagógus és tanítvány együtt örült a jó szereplésnek. Esettanul­mányba kívánkozó volt az, aho­gyan Nagy Gabriella örült tanítvá­nya, Vas Marianna sikerének. S a kislány ugyanolyan boldog volt, amikor tanítója első helyezést szerzett a felnőtt versmondók ve­télkedésében. Dél-Szlovákia szerte a magyar tanítási nyelvű alapiskolák és kö­zépiskolák jelentik a vers- és pró­zamondás bázisait. A legutóbbi esztendőkben a felnőttek között is egyre több az olyan előadó, aki szinte gyermekkorától az élvonal­ba tartozik. Vagyis, a múlttal ellen­tétben, a középiskola elvégzése után sem fordítanak hátat a vers­mondásnak. Az eddig megtartott kerületi szintű versenyek mezőnyét ismer­ve feltételezhető, hogy az idei Jó- kai-napokon ezúttal a felnőttek mezőnye (az V. kategória) lesz a legerősebb. A résztvevők között számos gyakorló, illetve jövendő­beli pedagógus is akad majd. S ha igaz az a nevelési alaptézis, hogy a jó példa a leghatékonyabb peda­gógiai eszköz, akkor az utánpót­lással a jövőben sem lesz gon­dunk. Azt azonban aligha lehet megnyugvással szemlélni, hogy a felnőttek többsége nő. Ismerve a társadalmi munkamegosztást, a családok szabad idejének struk­túráját, érthetetlen, a férfiak távol- maradása. Vajon ennek mi lehet az oka? A kérdésre a választ talán maguk a vers- és prózamondók tudják a legjobban. DUSZA ISTVÁN ATHÉNI SIKER Skuta Miklós harmadik helyezése Skuta Miklós a bratislavai Zeneművészeti Főiskola zongora szakának negyedéves hallgatója. A 23 éves zongoraművész Komá­romból (Komárno) indult, ahol a művészeti alapiskolában Szabó Vera növendéke volt 7 évig. A konzervatóriumban Alžbeta Elanová vezetése alatt képezte magát, jelenleg pedig Éva Fischerovának, az ismert zongoraművésznőnek osztályában tanul a főiskolán. Csak pár napja, hogy megérkezett az athéni nemzetközi zongoraverseny­ről, ahol harmadik helyezést ért el. Ebből az alkalomból beszélget­tünk el vele.- Mindenekelőtt szeretném el­mondani, hogy a versenyre a Szlovák Zeneszerzők Szövetsé­ge szakbizottsága előtt lezajlott selejtező után az SZSZK Kulturá­lis Minisztériuma küldött ki. Már ma­gának e ténynek is nagyon örül­tem, hiszen az említett selejtezőn tíz fiatal zongoraművész vett részt...- Közismert, hogy az utóbbi hónapokban több figyelemre mél­tó művészi sikert mondhat magáé­nak. A szlovákiai előadóverse­nyen, mely évente Banská Bystri- cán kerül megrendezésre, a har­madik díjat szerezte meg. említett hradeci verseny is nem­zetközi volt.- Mindenesetre leszögezhetjük, hogy a tapasztalatszerés jól sike­rült. A kitűnő harmadik helyet sze­rezte meg úgy, hogy az első díjat nem adták ki. A második helyen egy-egy japán és NSZK-beli ver­senyző végzett. Hogyan zajlott le a rangos verseny, melyet Maria Callasról neveztek el?- Számomra a verseny az első pillanattól kezdve szerencsésen alakult, öt nappal hamarabb ér­keztem, bőven volt időm alkal­mazkodni a megváltozott körülmé­nyekhez, jutott idő a gyakorlásra, egyszóval nyugodtan készülhet­tem. Lehetőségem nyílt megis­merkedni a gyönyörű város mű­emlékeivel is. Az első fordulóban Bach, Mozart műveit, valamint Chopin, Liszt és Rahmanyinov egy-egy etűdjét játszottam. Na­gyon izgultam, s nem voltam ma­gammal megelégedve. A nyilvá­nosság előtt zajló verseny szüne­tében azonban sokan gratuláltak, s ez nagyon jól esett. Este azután megtudtam, hogy az első forduló után az első helyen állok!- Mi következett ezután?- A második fordulóba az induló negyven versenyző közül tizen­hármán kerültünk. Itt az egyórás programban Kalomiris, Bee­thoven, Chopin, Prokofjev és De- bussy-művekkel versenyeztem.- Mikor szerzett tudomást he­lyezéséről? •- Az eredményhirdetést több­órás zsűrizés és feszült várakozás előzte meg. Az esti eredményhir­detéskor nagy volt az örömöm, melyet mindjárt meg kellett telefo­non osztanom a hazaiakkal. Skuta Miklós sikeresen képvi­selte szocialista hazánk magas színvonalú előadóművészetét. Ez a siker minden bizonnyal ösztön­zően hat munkájára, művésze­tére. VAJDA GÉZA Érdekes színházi évad Új bolgár drámák- Igen, s ha már a sikereknél tartunk, meg kell említenem az eddigi legszebb eredményemet, az idei Hradec Kárlové-i Smetana- versenyen elért első dijamat.- Ilyen kiváló eredmények után természetes volt, hogy tehetségét nemzetközi fórumon is próbára tegye. Az athéni bemutatkozás el­ső volt a sorban?- Nem, mert 1981-ben már részt vettem egy bécsi versenyen: - ez azonban inkább csak tapasz­talatszerzésnek tekinthető. Az Bár még nincs vége az évadnak, s új bemutatókra is készülnek a társulatok, már elmondható, hogy sikeres szezont zárnak a bolgár színházak: korszerűsö­dött a színjátszás, s egyre több mai modern bolgár dráma születik az írók alkotóműhelyeiben. Az első helyre Jordan Radics- kov Kosarak cimű drámája kíván­kozik, amelyet a Szatíra Színház társulata mutatott be Mladen Ki- szelovnák, az együttes művészeti vezetőjének rendezésében. Két új darabot írt Koljo Georgijev, a Szó­fia Színház igazgatója. Kékesfe­hér zúzmara című színművét 1981 óta tartják műsoron, A Richter­skala negyedik és! ötödik foka kö­zött cimű darabját pedig most pró­bálják a Könny és nevetés Szín­házában. Sztaniszlav Sztratiev, a Velúr­zakó sikeres szerzője ezúttal a gyermekeknek szerzett örömet zenés játékával, amelyet a Ludmi­la Zsivkova Ifjúsági Színház tűzött a műsorára. Valeri Petrov Szerelmem, a színház című drámája sokakat vonz az oly népszerű szófiai 199. Színházba. A darabban két szí­nésznő vall nem kevés iróniával az életéről. A vidéki közönség is egyre több ősbemutatót láthat az utóbbi évek­ben, kiváltképp ebben a szezon­ban. A legismertebb drámaíró, Ni­kola Ruszev legújabb müvét pél­dául a burgaszi Adrena Budevsz- ka Színház társulata játszotta elő­ször. (B) ÚJ FILMEK A kolónia (NDK-beli) Egy könyvelő kellemetlenségei (olasz) Elgondolkodtató figura a vígjáté­kokban a kisember. Sorsa eleve részvétet kelt, hiszen kalandjai, viszontagságai velünk is megtör­ténhetnek - s gyakran meg is történnek apróbb kudarcai kine­vetése közben - talán észre sem vesszük - egy kicsit önmagunkon is mulatunk. Akár eme olasz vígjá­ték szánalmas, ártalmatlan, de kü­lönös kalandokat elszenvedő, ria- dozó hősén. Középszerű, kissé hevenyé­szett történet Paolo Villaggio és Neri Parenti vígjáték-dolgozata. A lakkozott felszín ugyan mélysé­geket sejtet (a fogyasztói társada­lom extravagáns viselkedésű em­bereinek bírálatát) a rendező azonban tartalmatlanná sekélye- síti a filmet. Humorforrását csupán a szituációk, nem pedig az emberi jellemek táplálják és szívesen építkezik elkoptatott ötletekből. Nem az a baja Paolo Villaggio maga írta, rendezte, játszotta film­jének, hogy egyes helyzetei visz- szaköszönnek, hogy maga az alaptörténet is szörnyen ismerős­nek tetszik. Legfőbb hibája, hogy csak a felszínt borzolja, s nincs egyetlen képsora, amelyre fél órá­nál tovább emlékeznénk, vagy amelyre emlékezni egyáltalán ér­demes.-ym­Névtelen zenekar (bolgár) Négy vidám fickó, egy amatőr zenekar tagjai akarnak nevet és rangot szerezni maguknak e bol­gár film története folyamán. Se felszerelésük, se fellépési enge­délyük. De sikerről álmodnak, és hol másutt, ha nem a bolgár ten­gerpart legelegánsabb szállodái­ban szeretnének fellépni. Egy kis szerencséjük azért akad, s ha nem is a legimpozánsabb szállo­dában, de mégiscsak találnak munkát. Ljudmil Kirkov zenekarról szóló filmjének nem a zene a lényege, holott az ilyen alkotásoknak ter­mészetes alapeleme éppen ez. Ehelyett valami egészen mást ka­punk: könnyed és vidám hangvé­telű események, s a valóság lehe­tősénei kö7ött botladoznak a fiatal zenészek és velük együtt mi is igazságtalanságok, lopások, csa­lások, erkölcstelenségek tanúi le­szünk, mert ez a becsületes, tisz­ta, csupa segítő szándékú tagból álló zenekar a saját bőrén tapasz­talja, milyen becstelen és gonosz a világ. Környezetük erkölcstelen­ségétől prersze elhatárolják ma­gukat, de azért „itt maradunk“, éneklik a Napospart fövenyén. A Névtelen zenekar alkotói te­hát nem a lelkes amatőr együttes­sel, a zenekar megalakulásával, egzisztenciális gondjaival, vagy akár művészi válságával foglal­koztak, hanem moralizáltak. Ezért aztán nem sokat tudunk meg a négy fiatalemberről, s ennél is kevesebbet magáról a zenekarról. A bolgár film amatőrzenészei A dél-amerikai országokba me­nekült náci háborús bűnösök je­lenkori üzelmeivel foglalkozik Horst E. Brandt rendező filmje, A kolónia. Megtörtént eset szolgált e szövevényes politikai krimi alap­jául. Éva és Wolfgang Stein - a forgatókönyv szerzői - a hat­vanas évek második felében az NDK televíziójának tudósítóiként Dél-Amerikában dolgoztak. Egy alkalommal, ami­kor a ,, német öregek otthoná­ban“ lövöldözés zajlott le, felku­tatták ennek hát­terét. Vizsgáló­dásuk meglepő eredménnyel járt. Kiderült, hogy a látszólag minden gyanú fölött álló fedő­név mögött vele­jéig fasiszta szervezet húzó­dik meg. Ez az élmény adta A kolónia cselek­ményének alapját. Megtudjuk a történetből, hogy az álnéven bujkáló túlélő ná­cik és örököseik hogyan konzerválták a hitlerizmus törvényeit szörnyűséges rezervá­tumukban. A gondosan őrzött ka­pukon belül gátlástalanul, semmi­től vissza nem riadva folytatják személyiség elleni merényleteiket, kihasználják az áldozatokat, mód­szereik aljasak és könyörtelenek. Az egykori nácik gyilkolnak és gyanús, bűnös praktikákat űznek, természetesen a rezsim, a dél­amerikai diktatúra tudtával. Ha va­laki, mint a sztori újságíró hőse, nyomába ered a félelmetes gépe­zet mozgatóinak, végeznek vele. A kolónia történetének valósze- rüségéhez nem férhet kétség, di­cséretes maga a vállalkozás és a leleplező szándék is,. s bár a cselekmény helyenként izgal­mas és érdekes, egészében véve mégis illusztratív a megjelenítés. A rendező meglehetősen leegy­szerűsíti a magatartásod, a csele­kedetek indítékait, a karakterek nem elég árnyaltak, a forgató- könyv pedig közhelyekből építke­zik. Kár, hogy a szerzők nem éltek kellőképpen a nagy téma nyújtotta lehetőségekkel. ÚJ SZÚ 4 1983. V. 3. Jelenet az NDK-filmból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents