Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-11 / 84. szám, hétfő

Változatosságra törekedve SZOVJET FILM - 1982 Közoktatás Mongóliában A népi forradalom győzelméig Mongólia az egyik legelmaradot­tabb ázsiai ország volt. A feudális Mongólia lakosságának nagyob­bik része nem tudott sem írni, sem olvasni. Az országban mindössze egy világi iskola működött. Ma a Mongol Népköztársaságban 10 ezer lakosból 2700 tanul közép­vagy felsőoktatási intézményben. Az első új típusú iskolát 1921-ben nyitották meg 40 gyermek részére. Az oktatás minden szintjén jól képzett pedagógusok látják el a feladatokat. Az országban jelen­leg 20 ezer pedagógus dolgozik. Az Ulánbátori Tanárképző Főis­kola nemrég ünnepelte fennállá­sának 60. évfordulóját. Az intéz­mény jelentős szerepet játszik a pedagógusok képzésében és továbbképzésében. Az alapítás­kor, 1922-ben a főiskolának két tanára és 15 hallgatója volt. Jelen­leg a 100 fős tanári testület 1300 diákot oktat. A főiskolát évente több mint 300 hallgató végzi el. Hasonlóan jelentős intézmény az Állami Pedagógiai Főiskola, amelynek 7 karán és levelező ta­gozatán 2000 diák tanul. A főisko­lán ma 175 tanár foglalkozik a hallgatókkal. Az Állami Pedagó­giai Főiskolán eddig 9 ezer diák szerzett diplomát. (MONCAME) Kultúrnövények kézikönyve Az NDK Tudományos Akadémi­ájának gaterslebeni Központi Ge­netikai és Kultúrnövény Intézeté­ben elkészült egy olyan kézikönyv kézirata, amelyben földünk vala­mennyi mezőgazdasági és kerté­szeti kultúrnövénye megtalálható - a dísznövények kivételével. A műben mintegy 4700 növényfaj­ta szerepel, a hazájára, felhaszná­lására, természeti körzetére vo­natkozó adatokkal együtt. Ez azt jelenti, hogy az ismert növényfaj­táknak eddig két százaléknál ki­sebb hányadát használták étkezé­si, takarmány-, gyógy- és fűszer- növényként, illetve technikai cé­lokra (rost- és kaucsuknövények). Gazdaságilag legfontosabb cso­portok a hüvelyesek és a füvek, ezek egymaguk a tárgyalt fajták­nak több mint egynegyedét képvi­selik. A mű több kötetben jelenik majd meg a berlini Akadémiai Kia­dó gondozásában. Napjainkban a Szovjetunió film­termésének mennyisége nem bő­vül és nem is csökken: továbbra is évi 130-135 film között mozog. Amikor e sorokat írom, az 1982-re keltezett filmek közül még nem mindet forgalmazták. Meg kell je­gyeznünk, hogy a film munkálatai­nak befejezése - amely általában a Központi Filmszínházban tartott premierrel zárul - és országos bemutatása közötti időszak a mi gyakorlatunkban sokszor megle­hetősen hosszúra nyúlik. A tekin­télyes, olykor igen nagy kópia­szám (előfordul 2000 is, általában pedig 500 és 1000 között) elkészí­téséhez időre van szükség. Ebben a tudósításban csak azokról a fil­mekről esik szó, amelyeket már a közönségnek is bemutattak, amelyekre a szaksajtó és a tö­megsajtó már reagált, és amelye­ket e sorok írója valamilyen szem­pontból figyelemre méltónak tart. + Hogyan jellemezhetjük - legál­talánosabb vonásait tekintve - az elmúlt évet? Különböznek-e a ko­rábbiaktól? És ha igen, akkor mi­ben? Történtek-e felfedezések? Voltak-e jelentős események? Nem is olyan könnyű teljes határo­zottsággal felelni ezekre a kérdé­sekre. Az 1982-es év különbségeket is mutat az 1981-eshez képest, meg hasonlít is hozzá, folytatja is. Re­mekműveket ugyan nem láttunk, de néhány komoly, kétségtelen új­donságokkal szolgáló mű megje­lent a filmvásznon. Vitatkoztak és vitatkoznak róluk, s fontosak mind a társadalom, mind a filmművésze­ti fejlődés szempontjából. Jelent­keztek-e új tehetségek? Kápráza­tos, különleges ,,berobbanások“ nem voltak ugyan, de néhány fia­tal filmes bizalomkeltő munkával jelentkezett, nevüket megjegyez­ték, érdekes műveket várhatunk tőluk a jövőben. Azt mondanám, hogy 1982-ben az átlagos filmtermés felzárkózott ahhoz a gondolati színvonalhoz és a rendezési kultúrának ahhoz a szintjéhez, amelyet a vezető filmek képviselnek, azokhoz, ame­lyek alapján soknemzetiségű film- művészetünk állapotát meg szokták ítélni. A programjellegű tervezésben érzékelhetően a vál­tozatosságra törekszenek. A vál­tozatosság különféle vonatkozá­sokban figyelhető meg; a legkü­lönfélébb életanyagot dolgozzák fel, főszereplőik alakjában társa­dalmi és történelmi szempontból roppant sokféle típust jelenítenek meg, különös figyelmet fordítanak a műfaji gazdagságra, valamint az alkotói stílusok különféleségére, vagyis az alkotói egyéniségekre. 1982-ben az összes filmes nem­zedék számos híres rendezője mutatta be új műveit. (...) És az évad még egy jellemzője: különösen erőteljesen szerepeltek a köztársasági filmstúdiók. 1982- ben emlékeztünk meg a Szovjet­unió megalakításának hatvanadik évfordulójáról, és akárcsak egy évtizeddel ezelőtt, az ötvenedik évforduló megünneplésekor, az egyes nemzetek filmművészete fokozott kezdeményező készsé­get tanúsított. A grúz, az ukrán, a belorusz, az észt filmek lényege­sen gazdagítják a mai szovjet film­körképet. Foglalkozzunk egy keveset az­zal a tendenciával, amely három­négy évvel ezelőtt kezdett meg­mutatkozni, amikor a mozilátoga­tottság csökkenésének veszélyét megelőzendő, a filmszakma veze­tői a népszerű műfajokat helyez­ték előtérbe. Az erőltetett színpa­diasság, a feszült cselekmény, a felfokozott érzelmesség, amint az várható is volt, megtette a ma­gáét. A nézők tódultak a mozikba, hogy megnézzenek olyan filme­ket, mint a Moszkva nem hisz a könnyeknek, a Katasztrófa égen-földön, A huszadik század kalózai. Ami Vlagyimir Menysov rendező és Valentyin Csernih for­gatókönyvíró Moszkva nem hisz a könnyeknek című filmjét illeti, az alkotóit is némileg zavarba ejtő elsöprő hazai és külföldi sikere után (1981-es Oscar-díj) kísérle­tek történtek arra, hogy ne csak a film sikerének szociológiai jelen­ségét, hanem azt is vizsgálják, hogy milyen valós problémát jele­nít meg. Ezek a kísérletek azon­ban nem vezettek gyümölcsöző eredményekre, a film pedig to­vábbra is úgy hoz bevételt, hogy jó melodráma, amelybe ügyesen il­lesztették bele a mai életforma valószerű képeit és a mindenna­pok mitológiájának elemeit. A sikerlista vezetőjének a Kar­nevál ígérkezik, lehetséges, hogy megosztja az első helyet a Tehe­rán 43-mai. Érdekes, hogy a Szovjetunióban a népszerű film óvakodik a műfaji tisztaságtól, amin tulajdonképpen az egész nyugati és amerikai tömegmozi alapszik. Rendszerint legalább két műfaji struktúrát ötvöz össze. Menysov és Csernih filmjében a melodrámát egy karriertörténet „élénkítette“: a Karneválban ugyanez a karriertörténet - igaz, hogy egészen másképpen értel­mezve, egy zenés revű precíz mértani konstrukciójára épül; az Alekszandr Alov és Vlagymir Nau­mov rendezte Teherán 43-ban a történelmileg hiteles, dokumen­tált tény magvából egy nagysza­bású, kalandos-látványos kémtör­ténet bontakozik ki. (...) Vagyim Abdrasitov rendező és Alekszandr Mindadze forgató­könyvíró filmje, a Megállt a vonat rendkívüli érdeklődést váltott ki. Mindenfelé írnak róla (a Pravda G. Kapralov terjedelmes dicsérő cik­kével támogatta a fiatal filmese­ket). Élénk vita bontakozott ki a film körül. Ez az az eset, amikor a mű iránti érdeklődés mintegy áthatol a szereplőkön, a film szö­vetén, és új ismeretekkel gazda­godva, újból közvetlen érintkezés­be kerül azzal, ami a filmet is létrehozta: a valóságos konfliktus­sal. Olyan eset ez, ami sajnos már nem túl gyakran fordul elő nálunk az utóbbi évek filmjeivel kapcso­latban. (...) A velencei fesztiválon kitünte­tett Magánélet témája és főhőse is szokatlan (rendezte Julij Rajzman, forgatókönyvíró Anatolij Greb- nyev). A film cselekménye: egy tisztségétől váratlanul megfosztott hivatalnok életének néhány napja. (...) A lefokozott igazgató helyze­tét Rajzman és Grebnyev filmje némileg hipotetikusan mutatja be, az a társadalomlélektani elemzés azonban, amelyet az alkotók erre a bizonyos típusra vonatkozóan végeznek, kétségkívül tanulságos. Nem minden irónia híján való, hogy a címben jelzett „magáné­let“ a dolog lényegét tekintve nem is magánjellegű. Itt, akárcsak a Megállt a vonat című filmben, elsősorban a társadalmi erkölcsről van szó. (...) Pereputty című filmjével Nyikita Mihalkov meglepte nagyszámú tisztelőjét. Ö, a kritikusok és a kö­zönség kedvence, aki főként urbá­nus volt, beletanult a stilizált filme­zésbe, a rendkívül plasztikus vá­lasztékosságba, abba a filmezés­be, amely mintha az orosz értelmi­ség történelmi sorsának tekercsét göngyölítené ki a múlt század kö­zepétől (Oblomov néhány napja) századunk közepéig (öt este). Még vad, enyhén zavaros első filmje is, a Barát az ellenség kö­zött, ellenség a barátok között, amely elsősorban a rendezői mes­terség begyakorlására készült, ennek a sorsnak egyik láncsze­mét: az értelmiségnek a forrada­lomban való részvételét idézi föl. A Viktor Merezsko forgatóköny­ve alapján készült Pereputty is bizonyos fokig az értelmiségről szól, de nem a régi, vérbeli értel­miségről, amelyre hagyományo­san, mint Csehov mondotta, a „fennkölt gondolkodásmód“ jel­lemző, hanem az új, épp most induló, első generációs értelmi­ségről. A Pereputty alaphelyzete nagyon közel áll ahhoz a szituá­cióhoz, amelyet Vaszilij Suksin jól ismert, és újra meg újra feldolgo­zott. A film szereplői még alig szakadtak ki az ősi paraszti élet­ből, még csak most ismerkednek a várossal, szokásaival, méretei­vel, időtöltési lehetőségeivel. (...) Néhány éves szereplési szünet után új filmmel jelentkezett Gleb Panfilov, egyik legelmélyültebb, legérettebb és legkövetkezete­sebb rendezőnk. (...) Különösen vonzotta Panfilovot a tehetséges emberek témája, az, hogyan sike­rül szürke hétköznapokból kisza­kadniuk. E téma ideális megteste­sítője Panfilov állandó színésznő­je, Inna Csurikova. A rendező és a színésznő új filmjében szintén a vidék, szintén egy született te­hetség szerepel. A Valentyina az elhunyt szibériai drámaíró, Alek­szandr Vampilov nagyszerű da­rabja, a Tavaly nyáron Csulimszk- ban nyomán készült, amelyben Panfilov csaknem mindegyik ked­velt témájával és gondolatával ta­lálkozhatunk. (...) Az évad újdonságai közül mű­vészileg az egyik legkidolgozot­tabb alkotás egy grúz film volt, az Iraklij Kvirikadze rendezte Az úszó. Ezt a filmet olyan különleges anyagból mintázták, amelyről a Li- tyeraturnaja Gazeta recenzese ta­lálóan mondotta, hogy „hulla'mzó, mint a Fekete-tenger vize Batumi- nál“. Valóban Batumi közelében játszódik Kvirikadze filmje, amely a kis formákhoz eredendően ra­gaszkodó grúz mozi régi hagyo­mányainak megfelelően három rö­vid történetből áll. Mindegyik azokhoz a félig valóságos, félig meseszerű történetekhez hason­latos, amilyeneket egy régi keleti kávéház törzsvendégei szoktak elmondani. Ezekből a félig igaz, félig mesés történetekből egyszer- csak összeállnak a nép történelmi emlékezetének a morzsái, ame­lyekben a derűs anekdota és a szomorú tény, a ravasz mosoly és az igazi pátosz ötvöződik. (...) Az úszó lenyűgöz könnyedségé­vel, zeneiségével, magas fokú egyszerűségével, az ábrázolás pontosságával, s a fecsegésnek és a bölcsességnek, a misztifiká­lásnak és a filozófiának azzal a merész és szabad összeötvö- zésével, amelyre csak a friss elme és a mesterségbeli alázat tesz képessé. IRINA RUBANOVA Várnában nyitja meg kapuit a közeljövőben a Bolgár Népköz- társaság első művészettörténeti múzeuma. Az új kultúrtörténeti in­tézmény egy nyolcvan évvel ez­előtt épített régi leányiskolában kapott otthont. A frissen restaurált műemlékházban tágas tér, három­ezer négyzetméternyi terület áll a múzeum rendelkezésére. A múzeum kiállítási tárgyai Vár­nának és környékének kulturális fejlődését mutatják be az ősidőktől napjainkig. Itt láthatja majd a nagyközönség a régészeti és az ikon-múzeum legszebb darabjait, Hétezren Művészeti főiskolák és hallgatók az NDK-ban Jelenleg csaknem hétezer diák tanul az NDK művészeti iskolái­ban. Az idei tanévben például kö­zel 1800 új hallgató kezdte meg tanulmányait a korszerű művész- képzést biztosító 12 egyetem, fő­iskola, és 11 szakiskola, mintegy 90 szakának valamelyikén. Az ország négy zeneművészeti főiskoláján kétezren tanulnak. Emellett zenét oktatnak négy szakiskolában is. Ez,utóbbiak Ber­linben, Halléban, Weimarban és Drezdában működnek, s hallgató­ik száma meghaladja a félezret. Sok fiatalt vonz az NDK három képzőművészeti, továbbá színmű­vészeti, színháztudományi, balett-, film- és televíziós főiskolája is. Nagyon népszerű a rendezői és a bábjátékos szak is. A jövő képzőművészei közül a legtöbben Berlinben készülnek hivatásukra. Sok hallgatója van a lipcsei grafikai és könyvművé­szeti, a drezdai képzőművészeti, a hallei ipari formatervezői főisko­lának és a heiligendammi iparmű­vészeti szakiskolának. Lipcsében minden évben meg­rendezik a leendő művészek se­regszemléjét, ahol a diákok hang­versenyeken, kiállításokon, szín­házi előadásokon mutatják be tu­dásukat a szakmának és a nagy- közönségnek. (B-P) Múzeum a színházban A Bukaresti Nemzeti Színház Múzeumát negyven évvel ezelőtt alapították meg az akkori igazga­tó, Liviu Rebreau kezdeményezé­sére. George Franga, a ma nyolc­vanéves színész, irányításával olyan emlékhelyet rendeztek be, amely hitelesen mutatja be a ro­mán színházművészet fejlődését a kezdetektől napjainkig. A múzeum az új Nemzeti Szín­ház épületében tekinthető meg Süllyesztett helyiségei közvetlenül a tágas nézőtér alatt helyezked­nek el. Láthatók itt ősrégi, görög ere­detű színészmaszkok, agyag­szobrocskák, amelyek a Fekete­tenger melléki görög városok fel­tárásakor kerültek elő, de megte­kinthetők a mai Románia területén élt más ókori népek színházi em­lékei is. A román színjátszás múltját idé­zik a másfél évszázaddal ezelőtt keletkezett drámaforditások kézi­ratai, a több mint százéves színi plakátok s század eleji színikriti­kák. A múzeum nagyra becsült emlékei közé tartoznak ion Luca Caragiale (1852-1912) drámáinak - A zűrzavaros éjszaka (1883), Az elveszett levél (1884) - eredeti plakátjai. Jelmezek, kellékek, fo­tográfiák, s népszerű színészek személyes tárgyai emlékeztetnek a századforduló bukaresti színhá­zi életére. Természetesen a mai modern román színház közelmúlt­beli emlékeit is láthatja a közön­ség a tárlókban. A kiállításon mint­egy 35 ezer tárgyat tekinthetnek meg az érdeklődők. (B) a várnai galéria értékes műveit, az Aladzsa kolostor és a várnai nek- ropolisz kincseit. A látogatók meg­tekinthetik az ősi trák kultúra Fe­kete-tenger vidéki emlékeit, az ősi és középkori bolgár kerámiákat, ékszereket és az óbolgár nyelv­emlékeket. A kiállítási termekben korunk modern bolgár művészete is helyet kapott. Noha a múzeumot még nem nyitották meg, vezetősége máris meghívót kapott Odesszába, aho­vá a híres ikongyűjtemény 200 értékes példányát viszik bemutat­ni. (BUDAPRESS-SOFIAPRESS) A várnai művészettörténeti múzeum ÚJ SZÚ 4­1983. IV. 11 Ferencz György: Anyaság

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents