Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-07 / 81. szám, csütörtök

I VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG [ KOMMENTÁLJUK Vietnam eredményei és feladatai A Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága és a Vietnami Szocialista Köztársaság minden állami szerve figyelmének közép­pontjában tavaly több sürgető gazdasági probléma megoldása állt, köztük az egyre növekvő szá­mú lakosság zavartalan élelme­zésének biztosítása (a lakosok száma jelenleg 55 millió körül van). A sürgető feladatok közé tartozik az ipar - elsősorban a könnyűipar - folyamatos terme­léséhez és fejlesztéséhez szüksé­ges feltételek megteremtése' A gazdasági feladatok megol­dására összpontosította figyelmét a VKP V. kongresszusa is, amely a múlt év márciusának végén zaj­lott le Hanoiban. A kongresszus rámutatott péhány fogyatékosság- rá, amelyek a gazdasági problé­mák nem reális megoldásában nyilvánultak meg a hetvenes évek derekán, az ország egyesítése után, s melyeket a természeti csa­pások és az 1979-es idegen ag­resszió következményei tovább bonyolítottak. E koncepciók értel­mében már 1980-ban 21 millió tonna rizst kellett volna betakaríta­ni, a valóságban 14 millió tonnát takarítottak be. A három éven át egymást követő természeti csapá­sok következményeinek leküzdé­se után 1981-ben 15 millió tonna gabonát sikerült betakarítaniuk, ebből 12,5 millió tonna rizst. Mivel ez az eredmény nem volt kielé­gítő, Vietnamnak a hiány fedezé­sére 1 millió tonna rizst kellett importálnia. Tavaly az ország jelentős hala­dást ért el a gazdasági életben, ami nem utolsósorban a mező- gazdaság új szervezési rendszere érvényesítésének köszönhető. Az új rendszert 1980 óta alkalmaz­zák, s ennek értelmében a földmű­vesszövetkezeti tagoknak szövet­kezeti földet adtak bérbe. Ez a rizs­ellátás javulásában és a rizs árának csökkenésében mutatko­zott meg. Míg 1980-ban 300 ezer hektár földterület bevetetlen ma­radt, addig 1982-ben már 5,7 mil­lió hektáron termesztenek rizst, vagyis a tervezett vetésterület 98 százalékán. A múlt esztendei gazdasági fej­lődés értékelésével foglalkozott 1982 decemberében a Nemzet- gyűlés, amely megállapította, hogy abban az esztendőben 16,26 mil­lió tonna gabonát takarítottak be, ami 13 százalékkal több volt, mint a rekordtermést hozó 1980-as év­ben. Az állami alapokba 2,9 millió tonnát vásároltak fel, ami közel 1 millió tonnával több, mint az előző ötéves tervidőszak éven­kénti átlaga volt. Ennek köszönhe­tően csökkenthették az élelmi­szerbehozatalt. Az élelmiszer­szükségletet 1981-ben egyhar- madrészben fedezték behozatal­ból, tavaly már csak a 17 százalé­kát. Sikeresen fejlődik a technikai növények termelése is, mindenek­előtt a kaucsuké, illetve a teáé és a kávéé. A sertésállomány 1981- hez viszonyítva 8,5 százalékkal növekedett, és növekedett az édesvízi és a tengeri halászat. Múlt évi feladatait az ipar lénye­gében teljesítette. Gyorsabb ütemben fejlődött a helyi és a kéz­műves ipar. Míg az 1979-1980-as időszakban az ipari termelés nö­vekedése nem érte el az egy szá­zalékot, 1981-1983-ben már 12,5 százalékos volt az ipari termelés növekedése. Ez a kedvező fordu­lat a tervezésben és a gazdaság- irányításban bekövetkezett válto­zásoknak köszönhető. Az 1983-as esztendőre szóló tervben rögzítették, hogy továbbra is számolnak a mezőgazdasági termelés fejlesztésével; az ága­zatnak jövőre 17 millió tonna ga­bonát kell termelnie, elsősorban rizst, hogy az ország fokozatosan önellátó legyen élelmiszerfélékből. INNEN-ONNAN A múlt év mérlege: csökkenő forgalom a nemzetközi kereskedelemben A GATT titkárságának az elmúlt napokban közzétett előzetes jelen­tése szerint a múlt évben a világke­reskedelem volumene tavaly két százalékkal csökkent, s ezzel az 1979, évi szintre esett vissza. Sze­rény mértékű - mindössze egyszá­zalékos - növekedés csupán a me­zőgazdasági termékek kereskedel­mi forgalmában következett be (szemben az 1981. évi három szá­zalékkal), míg az ásványi nyers­anyagok volumene hét százalékkal maradt az előző évi szint alatt, szemben az 1981. évi egyszázalé­kos csökkenéssel. Értékét tekintve még nagyobb, összesen hatszázalékos volt a világ­kereskedelem tavalyi visszaesése, minthogy a kisebb volumen mellett a világpiaci dollárárak átlagosan négy százalékkal alacsonyabbak voltak a tavalyelőttinél. A fejlett tőkés or­szágok külkereskedelme tavaly vo­lumenben egy, értékben öt-hat szá­zalékkal esett vissza. Ebben a jelen­tés szerint, számottevő szerepe volt annak a csökkentésnek, amely egy­felől energiahordozó-importjukban, másfelől a nem kőolajtermelő fejlődő országokba irányuló kivitelükben kö­vetkezett be. A fejlődő országok közül a kőolaj­termelők exportja 20, importja pedig három százalékkal volt alacsonyabb az 1981. évinél, a harmadik világ többi államában pedig öt, illetve 10 százalékkal. A kelet-európai szocia­lista országok kivitele összességé­ben az 1981, évi szinten maradt, behozataluk viszont nyolc százalék­kal csökkent. Ily módon összesített exporttöbbletük négymilliárd dollárt tett ki, szemberi 1981-gyei, amikor együttes behozataluk 2,5 milliárd dollárral meghaladta kivitelük ér­tékét. Olajkutatás az Északi-sarkvidéken Számos japán vállalat figyelme egyre inkább a Jeges-tengerre - a XXI. század leggazdagabb kőolajlelőhelyére - irányul. Azok- nak a vállalatoknak a vezetői és szakemberei, melyek az Egyesült Államok és Kanada egyes vállala­taival közösen kutatásokat végez­nek az Északi-sarkvidéken, felté­telezik, hogy ott a közel-keleti gaz­dag lelőhelyeknél sokkal gazda­gabbak tárhatók föl. Előrejelzéseik szerint a kilencvenes években csupán a Beaufort-tengerből már naponta 500 ezer barrel nyersola­jat hoznak felszínre. Bővülnek a Szovjetunió és Jugoszlávia gazdasági kapcsolatai Az 1981-85. évi időszakra szóló szovjet-jugoszláv kereskedelmi megállapodás 32 milliárd dollár összegű árucsere-forgalmat irány­zott elő, s már az első évben 30 százalékos növekedést sikerült elér­ni. A kölcsönös kereskedelem to­vábbra is dinamikusan emelkedik: a szovjet külkereskedelmi miniszté­rium előzetes adatai szerint 1982- ben elérte az 5,3 milliárd rubelt. A jugoszláv szállítások színesfé­mek, kőolaj- és földgáz-csővezeté- kek mellett a többi között számotte­vő mennyiségben tartalmaznak fo­gyasztási cikkeket; ezek adják pél­dául kötöttáruból a Szovjetunió im­portjának mintegy 20, lábbeliből 24, bútorból 18, gyógyszerből szintén 18 százalékát. Jugoszláviában a Szovjetunió szállította berendezé­sek révén állítják elq a teljes villa- mosenergia-termelés!30, az öntött­vas- és acéltermelés 40, s a színes­fémtermelés 60 százalékát. A ju­goszláv import további fő tételeit jelentik az energiahordozók, a gya­pot és egyéb nyersanyagok. (f) A párt irányvonalával és a reális helyzettel összhangban az V. pártkongresszus a nyolcvanas évekre négy alapterületre vonat­kozó intézkedéskomplexumot ha­gyott jóvá: • törekedni kell a lakosság alapvető szükségleteinek kielé­gítésére, anyagi és kulturális szín­vonalának fokozatos stabilizálásá­ra és emelésére, a lakosság, kul­turális, egészségügyi, lakásszük­ségleteinek jobb kielégítésére, a közlekedés javítására, az óvo­dák és bölcsődék hálózatának bő­vítésére, a fogyasztási cikkek irán­ti kereslet jobb kielégítésére; • folytatni k^ell a szocializmus anyag-műszaki bázisának építé­sét; fejleszteni kell elsősorban a mezőgazdaságot és az exportra szánt fogyasztási cikkek termelé­sét; meg kell gyorsítani a tudomá­nyos-műszaki haladást és fel kell készülni a nehézipar gyorsabb fej­lesztésére; • be kell fejezni a szocialista átépítést az ország déli tartomá­nyaiban; Észak-Vietnamban foly­tatni kell a szocialista termelővi­szonyok tökéletesítését és az egész országban meg kell szilár­dítani a szocialista termelőviszo­nyokat; • meg kell szilárdítani a nem­zetvédelmet, megőrizni a bizton­ságot és a közrendet. A kongresszus egyúttal rámuta­tott arra is, hogy e hosszú távra szóló feladatok teljesítéséhez a je­lenlegi gazdasági helyzet lénye­ges változtatására van szükség. Ennek érdekében ki kell használni az iparban a magánszektort is, melyet úgy kell átszervezni, hogy kombinált vállalatokat hoznak létre az állam és a magánszektor rész­vételével. A háziiparban és a szol­gáltatásokban a kollektív munka­formákat kell érvényesíteni. így te­hát bizonyos időn át három szek­tor létezik majd az ország északi részében - állami, szövetkezeti és magán, délen pedig öt szektor - állami, szövetkezeti, kombmált, magán és magánkapitalista. Fi­gyelmet fordítanak valamennyi szektor integrálására, miközben a fő szerepet az államni szektor játssza. Az ország külgazdasági politi­kájának fő irányvonalát a Szovjet­unióval való sokoldalú együttmű­ködés fejlesztése és szilárdítása, illetve a KGST-tagországokkal va­ló együttműködés fejlesztése ké­pezi. HN Az „üzemek üzemének“ nevezik gyakran az Ukrán SZSZK No- vokramatori Gépgyárát, amely az összes szövetségi köztársa­ságba szállítja termékeit, és ex­portra is termel. Hatalmas hen­gersorokat, turbina-részegysé­geket, sajtológépeket, egyedi földgyalukat és hasonló gépe­ket gyárt, melyek paraméterei vetekszenek a nemzetközi csúcsszínvonalú termékekével. Az üzem egyébként tavaly idejé­ben és sikeresen eleget tett leg­nagyobb múlt évi megrendelé­sének: legyártotta a dnyepro- petrovszki területben található mangánércmedence részére az RSR-5000-es óriásrotort. A fel­vételen a 10 000 tonna erejű au­tomatikus vezérlésű kovácsoló komplexum. (ČSTK-felvétel) Elég néhány jó szó is? Alighanem mókás lenne, ha csak úgy általában kijelente­nénk, hogy „támogatjuk“, meg „segítjük“ vagy „építjük mi is“; a józan ész azonnal rákérdezne: könyörgök, mit? Mert a buzdító, mozgósító, tevékenységre hívó szavak után ott kel! állnia a célnak, az eszköznek, az érdekeknek. Úgy általában semmit sem lehet támogatni. Előbb meg kell magyarázni, hogy mit, miért építünk, mihez kérünk segítsé­get, támogatást, akkor megértenek bennünket. És csak ezután következhet a szóbeli agitáció, amikor már néhány jó szó is elég. így vázolta elém a társadalmi munkára mozgósító agitáció sikerének „titkát“ a kürti (Strekov) falusi pártszervezet alel­nöke, a hnb titkára. Azt is elmondta, hogy Z-akcióban építették az óvodát és hamarosan hozzákezdenek a 4,9 millió korona értékű iroda- és művelődési ház építéséhez. S nem ok nélkül hangsúlyozta, hogy folyamat és nem egyszeri akció a sikeresnek minősíthető agitáció. Más szavakkal ugyan, de lényegét tekintve ezt a folymatot, ezt az agitálási módszert mondta célravezetőnek a zselízi (Želiezovce) városi pártbizottság titkára is amikor tájékozta­tott, hogy az iskolai étkezde építésének munkájában, a városrendezési munkálatokban sok szülő és nagyon sok fiatal vett részt. Mindkét tapasztalat azt igazolja, hogy az agitáció tartalma a legfontosabb. Néhány jó szó? Munkába hívó, munkára mozgósító jelszó? Ez bizony kevés. Lenin is harcolt az ellen, hogy az agitáció puszta jelszavakra korlátozódjon, megköve­telte, hogy az agitációt kapcsolják össze a felvilágosító munkával. Az agitáció erejét a helyesen megszervezett, világos és formailag közérthető felvilágosító munkában látta. „Az agitátor - tanította Lenin - szót ért a tömegekkel, önnön lelkesedése tüzével lobbantja lángra őket, világos, beszédes tényeket tár eléjük.“ És az agitációt a szervezéssel is szoros kapcsolatba hozta, mert gyakran hangsúlyozta, hogy a lehe­tő legszorosabban össze kell kapcsolni a szocialista építés feladataival. Kürtön is más, Zselízen is más jelenleg a szocialista építés feladata. Az egyik esetben az iroda- és művelődési ház építését szorgalmazzák, a másikban a park rendezését, a zöldövezetek létesítését, de mindkét helyen az agitáció segít a tömegeket szervezni. Segít abban, hogy a lakosok vállvetve cselekedjenek. Az agitátorok a célt, a feladatot ismertetve, a közös érdeket magyarázva nem úgy általában, szavakban kijelentett támogatást szorgalmaznak, hanem tet­teket, közös, társadalmi munkát. Az agitáció formái a helyi igények szerint változók, mert Kürtön elsősorban a házépítéshez értök segítségére számí­tanak, Zselízen a fiatalok munkájára, de a szervezés szem­pontjából mindkét esetben a lényeg: a cselekvés. Lenin különösen nagy jelentőséget tulajdonított a példával történő agitációnak. Sokszor, szóban és írásban egyaránt a személyes példamutatás agitációs jelentőségét hangsú­lyozta. Erről sem feledkeztek meg Kürtön, sem Zselízen, s bátran mondhatjuk, hogy máshol sem, ahol sikeres az agitáció, eredményes a lakosok, a dolgozók társadalmi mun­kája. Néhány jó szó, buzdító és lelkesítő szó csak akkor elég, ha az előzetes tájékoztatást, magyarázatot példamutatás, tett követi. HAJDÚ ANDRÁS Sok ilyen fiatal kellene Több mint két év telt azóta, hogy Anička Koubová, a Csokolá­dégyár lovosicei Deli üzeméből át­lépett a Modranyi Orion üzembe. Szerény, csendes lány. A készter­mékek raktárában dolgozik, pél­dásan teljesíti feladatait. Munka­társai, csak a legjobbat mondták róla. Néhány hónap elteltével a kommunisták közül is többen felfigyeltek az ügyes, szorgalmas lányra. Majd többen is javasolták Ladislav Kloudának, az üzemi pártbizottság elnökének, hogy ve­gyék fel párttagjelöltnek. Javasla­tukat ekképpen indokolták: Anička huszonegy éves, lelkiismeretesen dolgozik, a környezete megszeret­te. Vállaljuk érte a felelősséget. Véleményünk szerint a tagjelöltek között a helye.- Alkalomadtán én is beszélge­tek majd vele - mondta a pártel­nök. Erre rövidesen sor is került. Megmagyarázta Aničkának, mi a párt célja, miért küzd, szólt a kommunisták feladatairól, a párttagjelöltek jogairól és köte­lességeiről. A többit Anička, az újdonsült tagjelölt mondta el:- Örülök - kezdi kipirult arccal - és nagy megtiszteltetésnek tar­tom, hogy tagjelölt lettem. Sokat gondolkodtam azon, hogy aki szí­vén viseli a közös ügyet, az nem dolgozhat gépiesen. A nyolcórás munkaidőn túl is valamivel többet akarok nyújtani. Arra törekszem majd, hogy ne kelljen szégyenkez­nem a munkámért. Minek is tagadnám, megleptek Anička őszinte, megfontolt szavai. Ebben is különbözik azoktól a fia­taloktól, akik alig várják, hogy munkaidő után hátat fordítsanak az üzemnek. Aztán elmondja azt is, hogy a barátnőjét. Ivánka Burešovát az ő javaslatára vették fel a párttagje­löltek soraiba. - Ketten lakunk Ivánkával egy szobában - tájé­koztat. - Nincs titok közöttünk, megbízunk egymásban, s ezért közöltem vele, hogy felvettek a pártba, majd megkérdeztem tő­le, nem akarná-e ő is követni a példámat. Ivánka kissé elgondolkodott, majd közölte velem, hogy öröm­mel belépne a pártba, örültek a ja­vaslatnak a SZISZ üzemi szerve­zetének tisztségviselői is, akik jól ismerik mind a két lányt. A pártel­nöknek sem volt kifogása Ivánka felvétele ellen, előzőleg azonban a mesterénél érdeklődött a lányról, a munkájáról, a magatartásáról. Aničkát azóta már az egész üzemben jól ismerik, tudják, hogy feladatait - az üzemi ifjúsági szer­vezet titkáraként is - lelkiismerete­sen teljesíti. - Jó lenne - mondják róla -, ha sok ilyen Anička dolgoz­na a SZISZ-ben. Azóta a SZISZ városi bizottsá­gába is beválasztották. Részben az ö érdeme is, hogy társai sza­bad idejükben sportolnak is. Azt tervezik, hogy tavasszal virágokat ültetnek majd az udvaron. Anička szereti a zenét, színház­ba, moziba jár. Rövidesen a szak- szervezet és az ifjúsági szövetség tagjaival Barátság repülőútra Moszkvába készül. KARDOS MÁRTA ÚJ szú 4 1983. IV. 7.

Next

/
Thumbnails
Contents