Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-30 / 101. szám, szombat

A SZOCIALISTA MUNKA ÉLVONALÁBAN Május elseje alkalmából ismét számos dolgozónak adományoztak állami kitüntetéseket. Szlovákiában - egyebek között - hatan nyerték el a Szocialista Munka Hőse címet és a velejáró aranycsillag viselése jogát. Közülük ezúttal három dolgozó életpályáját és kiváló munkáját ismertetjük. „Megéri becsületes, dolgos embernek lenni" - Már több mint húsz éve vagyunk közvetlen szomszédok ebben a lakóházban, és így jól ismerem. Igaz, nem társalgunk sokat, nem látogatjuk egymást túl gyakran, hiszen, hol van nekünk arra időnk. Pedagógus vagyok, délutánjaimat többnyire a fiatalok körében töltöm, szomszédom pedig szintén ,,hadilábon áll" a szabad idővel. Hol ilyen, hol olyan gyűlésen vesz részt. Leginkább olyankor beszélgetünk, amikor a postás nekem adja néha csomagnak is beillő leveleit és a küldeményt este elviszem a lakására. Előfordul, hogy kilószám kapja a tanácskozási alapanyagokat. Komoly embernek tartom s minden bizonnyal a többi szomszéd is. - Elégedettek vagyunk vele. Ügyes, megbízható és a munkáját mindig lelkiismeretesen végző szakember. Olyan, aki szeret dolgozni, jó munkát végezni s akit nem hagy nyugodni a lelkiismerete, ha valami nem úgy sikerül, ahogy azt elképzelte, illetve ahogy azt a norma vagy az íratlan törvény, a munkásbecsület megköveteli... - Ha úgy érzi, szólnia kell, akkor a gyűléseken vagy a. magánbeszélgetések során nyíltan dicsér és bírál. S nemcsak a munkatársainak mondja meg a véleményét, hanem a mesternek, az üzemigazgatónak, a pártelnöknek is. Ha dicsér, szavainak kicsengése nem hamis hízelgés, ha bírál, nem sérteget. .. - Józan gondolkodású és nem harácsoló. Tény, hogy gyakran távol van az üzemtől, de gondolatban - egészen biztos - akkor is itt jár. Ahogy ő mondja, az ,,övéi" között... - Nem ritkaság, hogy hajnali háromkor vagy négykor bejön az üzembe, délig dolgozik, majd elutazik a tanácskozás színhelyére. Ha pedig úgy hozza a sors, hogy délre érkezik haza Prágából vagy Bratislavából, délután még munkába áll, nehogy miatta késsen a traktorok javítása. Tisztségével nem él vissza. Sőt, úgy érzi, kötelessége a példamutatás. Néha előfordul, hogy a munkában lemaradunk. Ilyenkor mozgósítjuk a szocialista munkabrigádokat, köztük az általa vezetett kilenctagú csoportot is és szombaton meg vasárnap is dolgozunk. Társadalmi munkában is. így aztán nem csoda, hogy kollektívája termelési feladatait minden évben túlteljesíti... - Jelentősek az érdemei abban, hogy üzemünkben az utóbbi évtizedben lényegesen javult a munkamorál és a munkaidő kihasználása. Tud hatni a munkásokra, ért a nyelvükön s a maga egyszerű módján megtárgyalja velük a műMichal Dobos, a kassai (Kosice) Mezőgazdasági Gépjavító Üzem szakmunkása (A szerző felvétele) - Rossz oldala? Hát nem igen tudok nála valami kirívó rossz vonásról. Egyesek ugyan nem szeretik, ha rájuk szól, amikor munkaidőben tétlenkednek. Viszont ezt nem lehet a hátrányára felróni, hiszen igaza van, a munkából élünk. Ö is, én is, más is, az üzem, az ország s a társadalom is... - Jelenleg egy komoly terven dolgozik: bővíteni szeretné a kollektívát. Főleg fiatalokkal... - Hogy milyen férj? Harminckét éve vagyunk házasok. Kezdetben otthon, Zemplénben nem akadt számunkra olyan lakás, ahol hosszabb időre családi fészket rakhattunk volna. így még az észak-csehországi Varnsdorfba >s elmentünk szerencsét próbálni. Kassán 1952-ben telepedtünk le, azóta itt élünk, ez a város lett az otthonunk. Harmincéves lányunk férjezett, 25 esztendős fiúnk pedig nős. így már csak ketten maradtunk. Amióta csak ismerem a férjemet, a munkája mellett állandóan valamit tesz a közért. Bekapcsolódik a társadalmi életbe s főleg a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom tevékenységébe. Tisztségei miatt eléggé elfoglalt ember, de azért jutott és jut ideje a családra. Nem idegenkedik a takarítástól, néha barkácsol, viszont a legszívesebben a kertben tesz-vesz. Mindenekelőtt a gyümölcsfák érdeklik. Úgy érzem, munkatársai, ismerősei szeretik, tisztelik s az üzem is elégedett munkájával. Jólesik, amikor ismerőseim azzal állnak elém: ,,A férjedet megint dicsérik az újságban". Mi tagadás, örülök neki és arra gondolok, megéri becsületes, dolgos embernek lenni... hely dolgait, beleértve a problémákat és a közös feladatokat. Ha helyénvalónak tartja, a műhely kéréséit igyekszik a legilletékesebb szervekkel megtárgyalni.. Az iménti véleményeket Michal Dobosról, a kassai (Kosice) Mezőgazdasági Gépjavító Üzem 59 éves szakmunkásáról mondták munkatársai, főnökei, szomszédja és a felesége. A nyílt szavú, dolgos kezű géplakatosról, aki szülőfaluja, Jovsa határában már gyermekkorában megismerkedett a mezőgazdasági, később az erdei munkával, és 1952-től mezőgazdasági gépeket javít. Arról a munkásemberről, aki nemcsak jó férj és apa, valamint szakavatott mestere a traktorok üzemanyagszivattyúja javításának, példás dolgozója üzemének, eredményes újító és számos kitüntetés tulajdonosa, hanem egyben már tizenkét éve alelnöke az üzemi pártalapszervezetnek és 1970-tól tagja a Kassavidéki Járási Szakszervezeti Tanács Elnökségének s a Szakszervezetek Központi Tanácsa elnökségének is. S akinek emberi értékét ez év május elsejétől a Szocialista Munka Hőse kitüntetés is fémjelzi. GAZDAG JÓZSEF Egyéni és közösségi érdem ÚJ szú 1983. IV. 30. - Jólesik, ha a munkámat elismerik. 1959-ben Az SZSZK Ipari Minisztériumának legjobb dolgozója címet, 1971-ben a Kiváló Munkáért kitüntetést, 1975-ben pedig Munka Érdemrendet kaptam. Soha nem vártam az ilyesmit, mindig meglepetésként ért a megtiszteltetés. S most ez az utolsó! Hihetetlennek tűnt... Munkáscsaládból származik, férjezett, két gyermek anyja. A szaktanintézet elvégzése után a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyárba került, munkás, majd mester volt az egyik varrómúhelyben, 1964-től pedig a varrómühelyek fömestere. Ilyen tömören foglalható össze Eleonóra Hvizdoéová életrajza. Nagyon leegyszerűsítve csak enynyi, de a gyárban eltöltött évek mögött sokkal, de sokkal több rejlik. Az esztendők során összegyűjtött tapasztalatait bőven kamatoztatja szervező munkájában. A tervteljesítést legfontosabb feladatának tartja és ennek érdekében mindent megtesz. Nagy érdeme van abban, hogy üzeme a vállalat legjobbjai közé tartozik. Vezetésével évente közel ötmillió pár cipőfelsőrészt varrnak meg az ott dolgozók. Szerény, csendes asszony. Mosolyogva, szívesen fogadott. Nem, nem néz ki hősnek, s mégis az. A mindennapi szorgalmas, pontos, következetes munka tette őt azzá. Munkájáról érdeklődtem, de szinte nem tudja az egyes %zám első személyét használni e fogalommal kapcsolatban. - Több mint hatszáz nő tartozik a kezem alá. Nem könnyű a munkájuk. Gyakran küszködünk a munkaerőhiánnyal is. Bár az utóbbi időben sokat tettünk azért, hogy csökkenjen a hiányzó anyukákszáma, akik gyermekeik betegsége miatt esnek ki, mégis gondot jelent helyettesítésük. Pótolnunk kell a szülési, illetve a gyermekgondozási szabadságon levő társainkat is. Csodálatos módon tudja mindezt megszervezni. Ugyanúgy, mint a túlórázást, ha erre a helyzet rákényszeríti őket. Munkatársai, beosztottjai tudják, hogy ő is ott lesz velük a munkahelyen, a hozzá tartozó négy épület csarnokainak valamelyikében. - A legfontosabb, hogy mindig igazat mondjon az ember. A nehézségeket könnyebb átvészelni, ha mindenki tisztában van feladataival. Nem szoktam bizonytalan ígéretet tenni, nehogy csalódást okozzak. A gyárudvaron sokan köszönnek neki, hiszen ismerik. A kommunisták mindahányan. 1954 óta tagja a pártnak, évek óta az alapszervezeti és az üzemi bizottságnak, 1976 óta pedig a CSKP Központi Bizottságának és ideológiai bizottságának. Gyakran felszólal különféle fórumokon. Felveti az orvoslásra váró gondokat, keresi a legmegfelelőbb megoldásokat. - Tudom, munkatársaim számítanak rám. Bizalommal fordulnak hozzám. Az is jólesik, hogy figyelemmel kísérik a központi bizottság üléseit. Mondják is: tudjuk hol volt, miért nem volt köztünk, láttuk a televízióban. Az üléseken kívül is sokat utazom, mert a kooperáló részlegek is hozzám tartoznak. Szerencsére, a férjem megértő. Ő is az üzemben dolgozik, helyettes osztályvezető. Neki is sok a tisztsége. A fiaink már felnőttek, megosztjuk az otthoni teendőket. Másképpen ez nem is menne. A társadalmi munka sok időt vesz igénybe, áldozatot is megkíván, de ha nem csinálnám - hiányozna. Milyen megtiszteltetés volt számomra, hogy részt vehettem a pártkongresszuson, vagy lehetőségem nyílt Moszkvában kéthónapos politikai tanfolyamon bővíteni ismereteimet. Az ilyesmi kárpótolja a sok áldozatot. A gyárban nemcsak a megvarrt cipők számát, a minőséget követi figyelemmel, hanem elsősorban az embereket. A hozzátartozó műhelyekben a segítségnyújtás, a megértés természetessé vált. Hiszen ezt látják a „főnöküktől" is. Az ott dolgozó vietnami lányok, asszonyok számára is könnyebb volt megszokni a kollektívát, a munkát, ha szép szóval biztatták őket. - A jól végzett munka tudata boldoggá tesz. Akkor örülök, ha sikerül megvalósítani elképzeléseinket, ha a havi értékeléskor azok között emlegetik részlegünket, amelyek becsületesen teljesítették feladataikat. Szeretném, ha - Már megint én... Miért? - néz rám kérdő tekintettel Karol Vyleta, a bratislavai Priemstav főszerelője. - Nem csináltam én semmi különöset. Hogy becsületesen elvégeztem, amit rám bíztak? Hát mondja, kérem, ez olyan érdekes? Nekem ez így természetes. Én csak teljes odaadással tudok dolgozni. - Találkozott már valakivel, aki irigyelte a munkáját? - Nem, soha. Inkább olyasmit szoktak mondani nekem, hogy sokkal több veszély leselkedik Egy mindenkiért... rám, mint ahogy azt gondolom, még hogy úgy élek, mint a vándormadár. Egyszer itt, máskor ott. Ebben talán igazuk is van. Nem is tudnám megmondani, hány épületszerkezet felépítésében vettem részt az országban. Dolgoztam Mladá Boleslavban, Teplicén, Rohozníkban, Brnóban, Párkányban, Érsekújvárott, most pedig a Bratislavai Autógyár karosszéria- és szerelőüzemét építjük. De az alatt a huszonhét év alatt, amióta a Priemstavnál vagyok, keresztülkasul beutaztam az országot. Talán csak az első két évet töltöttem egy helyen. De hol van már az az idő... Emlékszem, egyedül voltam fiatal a brigádban, így aztán a legnehezebb munka mindig rám várt. Kezembe nyomták a csákányt, és magamra hagytak. Később, amikor már tudták, hogy nincs olyan munka, amit ne tudnék elvégezni, még többet vártak el tőlem. Akkor jöttem rá, hogy, bizony, csak a gyakorlat teszi mesterré az embert, semmi más. Aztán elkezdődött ez az örökös utazgatás... - Ez sem vette el a kedvét a munkájától? - Nézze, mindenki szeretné, ha az otthonához közel dolgozhatna. Mert ugye, ott a feleség, meg a gyerek, akivel állandóan foglalkozni kell, és hát a ház körül is mindig akad tennivaló. De ha egyEleonóra Hvizdoéová, a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyár főmestere (CSTK-felvétel) egyre több olyan korszerű gépet kapnánk, amelyek megkönnyítenék a lányok, az asszonyok munkáját. Hvizdoéová asszony a sikeres újítók közé tartozik. Harmincöt benyújtott javaslata közül huszonegyet megvalósítottak, s ezek több mint 180 ezer korona megtakarítást hoztak a vállalatnak. A csarnokon keresztül kísért ki. Többször megállították egy-egy rövid kérdéssel, vagy válaszoltak érdeklődő szavaira. S ahogy a varrógépre hajlókra néz, szinté kiolvasom a tekintetéből: az ö érdemük is ez a kitüntetés. DEÁK TERÉZ Karol Vyleta, a bratislavai Priemstav főszerelője (ÓSTK-felvótel) szer így alakult az életem, mit tehettem? Mentem a munkám után. Ha hiszi, ha nem, egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy valami más lehetőség után kellene néznem. Aki egyszer megszereti a munkáját, az ragaszkodik is hozzá. Nekem az jelent igazi örömöt, ha látom, hogy kinőtt a földből egy épületszerkezet, amelyhez nekem is közöm van. Tudom, sokan azért félnek ettől a munkától, mért mi télen-nyáron a szabad ég alatt vagyunk. Mi nem állhatunk le, ha kánikula van, és akkor sem szakithatjuk meg a munkát, ha vacog a fogunk/% hidegben. Most mondjam azt, hogy szokás dolga az egész? Egy biztos: ennyi év után én már nem is tudnék zárt helyiségben dolgozni. - Pedig lehet, hogy ott kevesebb veszély fenyegetné... - Hát erre sem gondolok soha. Szerencsére a feleségem sem zaklat már ilyesmivel. Sikerült végre elhitetnem vele, hogy ha pontosan az előírásoknak megfelelően végzi a munkáját az ember és nem veszi félvállról, nem eshet baja. Persze az is igaz, hogy vannak helyzetek, amikor mások kezében az életem. De erre is csak esténként jövök rá, amikor átgondolom, milyen munkát végeztem aznap. A munkatársaim, szerencsére, megbízható emberek. Egy mindenkiért, mindenki egyért, ez a jelszavunk. Ha megkérdezné őket, mi a véleményük rólam, biztosan azzal kezdenék, hogy igényes vagyok. Igen, mindig is az voltam. Magammal és másokkal szemben egyaránt. Én nem szeretem, ha valaki lebecsüli magát, de annak sem vagyok a híve, ha túlértékeljük a képességeinket. Ennyi év alatt megtanultam már, hogy kitől mit várhatok el. Aki nem állt helyt mellettem, aki lelketlenül tette a dolgát, az nem maradt meg sokáig a közelemben. Tudja, nekem nemcsak jó föszerelőnek kell lennem, hanem jó pszichológusnak is. Mert ha valakinek gondja, bánata van, azt csak akkor lehet jó munkára sarkallni, ha először átsegítem őt a bajon. - ön a Szocialista Munka Hőse lett. Mit gondol, milyen napok jönnek ezután az életében? - A nappaloktól nem félek, hiszen azok munkával telnek, tehát nincs időm mással foglalkozni. De az esték és az éjszakák nehezebbek lesznek. Szinte biztos, hogy kevesebbet fogok aludni, mert már most sem hagy nyugton a gondolat, hogyan tudok majd még többet adni magamból. És be kell bizonyítanom azt is, hogy senki sem tévedett, aki bizalmat szavazott nekem. Mert ugye, nem elég, ha csak én hiszem, hogy jól dolgozom. Azt másoknak is észre kell venniük. SZABÓ G. LÁSZLÓ