Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-29 / 100. szám, péntek

ÚJ szú 5 1983. IV. 29. A prága-hostivafi Technometra 80-tagú SZISZ-alapszervezete tavaly nagyszabású hulladékgyűjtő akciót szervezett. A bevétel egy részét, 10 130 koronát a szolidaritási és békealap javára ajánlották fel. A felvé­telen a Technometra SZISZ-kollektívájának egy csoportja látható. (Petr Matička felvétele - ČTK) DICSŐ MÁJUSI NAPOK A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Központi Bizottságá­nak prágai klubja - az Auróra - számos rendezvényével hívja fel magára a figyelmet. Kiállítási ter­mében a Prágában júniusra terve­zett béke-világközgyűlés és a má­jusi ünnepségek tiszteletére Dicső májusi napok címen a napokban tanulságos tárlat nyílt meg, amely hazánk 38 év előtti felszabadítá­sának eseményeit idézi fel. Gaz­dag anyaga - a Szovjetunió nem­zeteinek a fasizmus elleni harcát és áldozatait felelevenítve - nem­csak a visszaemlékezésre ad al­kalmat, hanem az ifjúság okulásá­ra is szolgál. A három részre osztott kiállítás bevezetőjének címe: A szabadság keletről jött. A képzőművészeink alkotásaival kiegészített fotodoku- mentumok, feliratok, újságcikkek hitelesen szemléltetik a hazánkért vívott felszabadítási harcok lefo­lyását, a Szovjetunióban megala­kult első csehszlovák hadtest har­ci útját és a Szlovák Nemzeti Fel­kelés drámai eseményeivel is megismertetnek. A bemutató második részében lépésről lépésre figyelemmel kí­sérhetjük a második világháború utolsó napjainak történelmi moz­zanatait. Az adatok rámutatnak a megpróbáltatásokat megelégelt, türelmét vesztett cseh nép egyre növekvő harci készségére, amely tetőpontját 1945. május 5-én a prágai felkelésben érte el. Az ezeket a sorsdöntő napokat meg­örökítő tényeket filmfelvételek és diapozitívok, valamint a segítséget kérő prágai rádió magnóra felvett felhívása teszik még élénkebbé. Ki ne emlékezne az izgalmas órákra, amelyekre a barikádokat építő lakosság végső győzelembe vetett hite volt jellemző? Klement Gottwaldnak a győzelmünket megünneplö bratislavai nagygyű­lésen elhangzott szavai is szinte a fülünkben csengenek még: ..... és a Vörös Hadsereg volt az, amely a Csehszlovák Köztársasá­got felszabadította a nácik uralma alól. Büszkék vagyunk a pánger- mán imperializmus fölött aratott győzelmünkre és arra, hogy a győztes Szovjetunió hűséges szövetségesei lehetünk s ígérjük, hogy a jövőben is hűek maradunk hozzá.“ Nincs is talán, aki meghatottság nélkül tekintené meg ezt a szakér­telemmel összeállított bemutatót, amelynek minden egyes adata ar­ra késztet, hogy elgondolkodjunk a történelmi múlton és a jelenlegi külpolitikai helyzetet is tárgyilago­san ítéljük meg. Ez a célja az antifasiszta harcosok forradalmi hagyatékának teljesítéséről be­számoló zárórésznek is, amelyből megtudjuk, hogy Csehszlovákia a Szovjetunióval és a többi szocia­lista országgal együtt mindig ele­get tett és továbbra is pontosan teljesíti a Hitler elleni koalícióban szövetkezett országok 1945-ben elfogadott kötelezettségeit. Ebben a tekintetben különösen szembe­ötlő a szocialista társadalmi rend­szer humanitása és a NATO-tag- országok agresszív politikája kö­zötti különbség. A kiállítás utolsó panelje Kle­ment Gottwald, Gustáv Husák, Leonyid Brezsnyev és Jurij Andro­pov beszédeit idézve, a megren- díthetetlen csehszlovák-szovjet szövetsége és a szocialista or­szágok elmélyülő barátságát, szi­lárd egységét, testvéri együttmű­ködését hangsúlyozza. Ennek kü­lönösen az utóbbi időben növek­szik a jelentősége. Egyre gyako­ribbak ugyanis az imperialisták el­lenünk irányuló támadásai. Rágal­maik, alaptalan vádjaik ellen véde­keznünk kell. De a prágai Auróra kiállítása nemcsak ezért időszerű. Ismételten tudatosítjuk és felele­venítjük a hagyományokat, ame­lyekhez a jövőben is hűek mara­dunk. KARDOS MÁRTA Hašek, az újságíró Beszélgetés Zdenék Horeníval, a Csehszlovákiai Újságírók Szövetsége elnökével A Hašek-centenárium alkalmá­ból több könyvkiadó újból megje­lentette az író egy-egy művét, s a Hašek-életmú kutatói is újabb tanulmányköteteket tettek le az ol­vasó asztalára. Ezek közt van Zdenék Horenínak, a Csehszlová­kiai Újságírók Szövetsége elnöké­nek, a Rudé právo főszerkesztő­helyettesének Jaroslav Hašek, az újságíró című könyve, amelyben meggyőző bizonyságot kapunk ar­ról, hogy az újságírás elválasztha­tatlan volt az ő életétől. Az aláb­biakban beszélgetést közlünk a könyv szerzőjével.- Az elmúlt évtizedekben meg­oszlottak a vélemények Jaroslav Hašekról és műveiről. Miben látja e nézetkülönbségek lényegét?- Valóban, a Hašekért folyó küzdelem már életében, de még inkább halála után megosztotta a csehszlovák irodalomkritikuso­kat. A polgári és reakciós kritika a Švejk szerzőjét széltében-hosz- szában rágalmazta, de művéből ugyanakkor merített is. A haladó és forradalmi kritikusok és újság­írók viszont az igazság nevében álltak Hašek művészetének és be­csületének védelmére. A kort, a polgári rétegeket, az újgazdago­kat, a maradiságot, a politikai kle­rikalizmus híveit, a zugpolitikuso­kat és „más megkövesedett hor­dalékot“ kíméletlenül ostorozó Hašek élete nem volt könnyű. Bí­rálói a legalantasabb eszközöktől sem riadtak vissza, amikor ifjú ko­rának bűneit, a bohémságot és anarchista múltját hánytorgatták. így jött létre egy Hašek-ellenes rágalomirodalom, amelyben har­minc ezüstért még Hašek néhány egykori ún. barátja is a saját pe­csenyéjét sütögette. Jellemző, hogy a monarchiabeli Csehország fülledt politikai légkörét mesteri szatírával ábrázoló HaSek-müvet, A törvény keretei közt működő mérsékelt haladás pártjának politi­kai és társadalmi története című könyvet, amelyet a szerző 1911-1912-ben írt, az első világ­háború előtt sem merték kiadni, de nem adták ki a polgári köztársa­ság könyvkiadói sem. Ez a könyv csak a második világháború után jelenthetett meg. Nemcsak a kispolgárt és a bü­rokratát pellengérre állító szatíra, de különösen a Švejk váltotta ki a cseh nyárspolgár epés haragját, mivel Hašek ezzel a művével nem csupán az Osztrák-Magyar Monarchiát pellengérezi ki, hanem mindaz elé tükröt tart, ami meg­maradt belőle, amit a polgári köz­társaság „átmentett“ belőle, s tükröt tart mindazok elé, akik az új államban vezető szerepet töltöt­tek be. A nyárspolgár megértette, hogy ennek a valójában népi, elra­gadóan mesteri, s ezért roppant veszélyes kritikának az éle egy­aránt irányul a régi és az új uralko­PRÁGAI KÉPEK Mátyás-napi búcsú A hangulat gyerekkori emléke­ket ébreszt: arra a percre emlé­keztet, amikor a nehezen kivárt búcsúsok végre megérkeztek a fa­lu végi Akomány szélére, felállítot­ták a sátraikat, hullámvasút, kör­hinta és hajóhinta nőtt ki órák alatt a földből, a lövöldék krepp-papír- rózsái letárolásukra vártak, az erősen festett, hamis ékszert csör­gető légpuskás kisasszonyok meg a falusi legények csodálatára. A mesterlövészek megpályázhat­ták a papírszoknyás babákat is, melyek aztán évekig trónolhattak a hálószobában, az ágy közepén. Zsákbamacska és filléres arany­lánc, gyűrű és mézeskalács szív, nyalóka és színes léggömb, cse­csebecsék és mulatságos bolond­ságok csábítottak gyereket és fel­nőttet. A prágai Fučík-park hangulata a régi gyerekkori élményeket ka­varja fel, azzal a különbséggel, hogy itt nem egy vagy két napig tart a búcsú, hanem egy hónapnál is tovább, és olyan csodamasinák várják a látogatót, amilyenekről gye­rekkorában nem is álmodott. Óriás hullámvasút kapaszkodik felfelé erőlködve, csak azért, hogy a kö­vetkező másodpercben a mélybe zuhanjon sikoltozó utasaival; rém­barlangok papírmasé csontvázai és egyéb szörnyek ijesztgetik a gyengébb idegzetűeket, az üveg- és tükörlabirintusból a kive­zető utat nem lelő vándor mindun­talan a saját tükörképébe ütközik - a kívülállók nagy derültségére... A halálglóbusz komolyabb izgal­makat kínál: vad motorkerékpá­ros-kaszkadőrök (az egyenjogú­ság itt is érvényesül: egyikük a gyengébb nem képviselője) szá­guldoznak egy hatalmas gömb belsejében - potom öt koronáért. A kis villanyautóba nehéz beszáll­ni, egyrészt a méretük, másrészt a sorban állás miatt. Komoly apu­kák élvezettel száguldoznak, szántszándékkal belehajtanak a másikba, a gyerek bőg, mert ő akar vezetni, apuka meg sza­badkozik: á, csak a gyerek kedvé­ért volt rá kapható... De felülhet az ember gyereke a repülő csé­szealjra, lóra és tigrisre, felnyer­gelt tyúkra és (életemben először láttam!) felnyergelt malacra. Sze­gény disznócska mindig egymaga ügetett körbe-körbe. mert nem akadt gyerek, aki malacháton akart lovagolni. Lövölde sok van, s aki ügyes, már öt koronáért nyerhet egy szál- cigarettát. Vagy papírrózsát - de azért több anyagi áldozatot kell hozni. A sláger a csáp - fejre erősíthe­tő, két kinyúló papírforgó, huszon­öt, illetve harminc koronáért. Min­den gyerek - még a kamaszok is- ezt viselik fejdíszként... A zsák­bamacska eltűnt, ám van helyette elképzelhetetlen mennyiségű ócs­kaság - drága pénzért. Mintha az ország giccsgyártói a leggiccse- sebb giccs címért versenyezné­nek. Mindenféle színű műanyag­pókok és bogarak - tíz koronától felfelé... a sok bóvli között majd­nem furcsának hat az a néni, aki a szép, faragott sótartóit kínálja... de mily furcsa! - a pókoknak van nagyobb keletjük. A hónapos búcsú - amely régi prágai hagyományként tavaszváró ünnep - véget ért, de a Fučík- parkban tovább forog a körhinta, talán csak kevesebb lármával, és remélhetőleg az árusok is keve­sebb giccset kínálnak... KOPASZ CSILLA dó burzsoá osztály ellen. Ez volt az oka annak, hogy a burzsoá köztársaság reakciós körei részé­ről szinte szüntelenül támadások érték a Švejket és szerzőjét. Ezzel magyarázható az is, hogy Hašekot és hősét éppen az akkori társadalom haladó rétegei vették védelmükbe. Elsősorban a Rudé právo, később a Julius Fučík szer­kesztette Tvorba és más haladó folyóiratok álltak ki egyértelrjiűen Hašek mellett. A Rudé právo még Hašek életében védelmezte a Švejk szerzőjét. Hasábjain, a cseh irodalomkritikában első­ként Ivan Olbracht méltatta Hašek rendkívüli - amint írta: zseniális- tehetségét. ,,Egyike a legjobb könyveknek, amelyet Cseh­országban valaha is megírtak!“- írta a Švejkrôl Olbracht. (Eman Uher felvétele) Olbracht véleményét mások is osztották, közöttük Josef Hora, a költő, Laco Novomeský és Kurt Konrád, a Rudé právo szerkesztői. Elsősorban azonban Julius Fučík, aki 22 éves diákként a cseh kritika szemére vetette, hogy,,mindenféle tizedrangú lírai csillagot juttattak a cseh irodalom égboltjára, de ott Švejknek, a derék katonának mindmáig nem jutott hely... De Hašek mégis egyike a legtehetsé­gesebb cseh humoristáknak, s nagystílű humora szinte egye­dülálló.“- Mai nemzedékeink ebben már nem kételkednek. És a világ?- Annak idején Hašek saját ma­ga nevezte magát „a legnagyobb cseh írónak“. Ezt a már említett A törvény keretei közt működő mérsékelt haladás pártja történe­téről írt könyvében közölt egyik szatírájából tudjuk. Nemcsak má­sok, hanem - amint ebből a humo­reszkjéből kitűnik - saját szemé­lyének a kifigurázására is képes volt.,, Én vagyok az élő példa arra, hogy a lelkiismeretlen kritikusok milyen hazug híreket terjesztenek arról, hogy nálunk egyetlen világ­hírű író sincsen!" Szavai beigazolódtak! A humo- reszk (címe: Jaroslav Hašek a leg­nagyobb cseh író) megírása után tíz évvel állításában már senki sem kételkedhetett. Ma Julius Fu- číkkal és Karéi Capekkal együtt a leggyakrabban fordított cseh­szlovákiai írók közétartozik. Műve­it több mint ötven nyelvre fordítot­ták le.- Jaroslav Hašek, amint azt könyvében is megírta, méltó he­lyet foglal el haladó újságírásunk történetében. Az újságíró Hašek milyen tulajdonságára hívná fel leg­inkább a figyelmet?- Hašek életművének legidő­szerűbb üzenete annak háborúel­lenes szelleme. Hašek már ifjúko­rában keményen ostorozta a mili­taristákat, a fegyverkezést, a pusztító találmányokat, lázado­zott a háborúra éhezők dicsőítése, az agressziók és a területrabló tervek ellen. Egyik, 1911-ben írt tárcájában (Elfelejtett jubileum), amelyben a nemzetközi élet felett tornyosuló felhőkről elmélkedett, megjósolta, ,,valószínű, háború lesz, és sok embert lőnek le külön­féle hazák szolgálatában“. Švejk­rôl, a derék katonáról szóló regé­nye már hatványozott módon fe­jezte ki Hašek háborúellenes ma­gatartását. Egyik humoreszkjében, amely akkor jelent meg a Rudé právo- ban, amikor nagy regénye már születőiéiben volt, kigúnyolta azt a nemzetközi lefegyverzési konfe­renciát, amelyet az imperialista hatalmak egy amerikai városba hívtak össze (A lefegyverzési kon­ferencia végzetes ülése). Ezen, ahelyett, hogy megegyeztek volna a leszerelésről, a részt vevő álla­mokat arra kötelezték, fokozzák a fegyverkezést, s érjék utol szomszédjaikat. Hašek tehát zse­niális módon előre látta azt az imperialista mesterkedést, amely- lyel az Észak-atlanti Szövetség államai napjainkban is ámítani szeretnék az emberiséget.- Mi újat hoztak Hašeknak a Vörös Hadseregben kifejtett új­ságírói tevékenységével kapcso­latos kutatások?- A szovjet és a hazai kutatók- elsősorban Zdena Ančík, Jaros­lav Kfižek és Radko Pytlík - jóvol­tából ma már hiteles és plasztikus képünk van Hašeknak, a Vörös Hadsereg tagjának sokirányú te­vékenységéről. Hašek Szamará­ban (a mai Kujbisevben) a Vörös Hadsereg csehszlovák alakulatá­nak szervezője, Bugulma tatár vá­roskában a városparancsnok szárnysegédje. Ufában rábízzák a katonai nyomda vezetését. Itt kezd írni a Vörös Hadsereg újság­jaiba. Betölti az V. hadsereg politi­kai osztálya külföldi szekciójának vezetői posztját (ez a hadsereg tisztította meg Szibériát a fehér­gárdistáktól és az ellenforradalmi csehszlovák légió alakulataitól), s rövid ideig helyettesítette az V. hadsereg politikai biztosát is; en­nek a megbízatásnak ma a tábor­noki rang felelne meg. Mint a Vörös Hadsereg német és magyar nyelvű lapjainak kiadó­ja és szerkesztője is sokrétű tevé­kenységet fejtett ki. A Vörös Had­seregben nagyszerűen érvényesí­tette nyelvtudását. Jól beszélt és írt oroszul, németül, s megértette magát magyarul, lengyelül és franciául is. A szovjet levéltárakból sikerült megszereznem a Hašek által szerkesztett Roham-Sturm című magyar-német újság újabb két számát.- S van-e valami új Hašek első világháború előtti, illetve utáni te­vékenységének kutatásában?- Úgy tűnt már, hogy minden napvilágra került. Augustín Knesl történész, a prágai Jaroslav Ha­šek társaság tagja, főiskolai oktató azonban arról győzött meg ben­nünket, hogy még Hašek születé­sének 100. évfordulója után is újabb felfedezések tanúi lehetünk. Knesl újból átlapozta azokat az újságokat és folyóiratokat, ame­lyekbe Hašek írt, különböző álne­veken, s az álnevek száma elérte a százat. A Švejk szerzője leg­alább hetven újságba írt! Elképzel­hetjük tehát, hogy Zdena Ančík és más Hašek-kutatók micsoda szi­szifuszi munkát végeztek az ötve­nes és hatvanas években, amikor ebből az óriási papírhegyből kike­resték Hašek - akkor úgy tűnt- valamennyi írását. Augustín Knesl még egyszer elindult kutatótársai nyomdokain, s újabb, nemcsak álnévvel, de teljes névvel és kezdőbetűkkel jel­zett Hašek-írásokra derített fényt. Például a Kijevben megjelenő lap­ban, a Čechoslovanban talált egy eddig ismeretlen riportot, amely­ben Hašek leírja a kijeviek és az ott tartózkodó egyszerű cseh és szlovák katonák spontán örömét a cári önkényuralom bukása fölött. Egy cseh folyóiratból Knesl előha­lászta az Ádám és Éva című no­vellát. Ezt állítólag Josef Lada, a festő, Hašek barátja fordította magyarból. Lada nevét Hašek nemegyszer kölcsönvette írásai­hoz. Lada azonban nem tudott magyarul. Tehát ebben az eset­ben is Hašek-írásról van szó! A történész azzal is gazdagítot­ta ismereteinket, hogy megbízha­tóan dokumentálta Jaroslav Ha­šek színházi tevékenységét. Is­meretes, hogy Hašek nemcsak kí­sérletet tett színművek írására, hanem tagja is volt - mint drámák, vígjátékok rendezője - a žižkovi Deklarace színház társulatának. Több ízben szerepet is vállalt, sőt, egy operettben énekelt is. Ma még szinte teljesen ismeretlen Hašek viszonylag széles körű színházkri­tikusi munkássága. SOMOGYI MÁTYÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents