Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-05 / 79. szám, kedd

ÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA KEDD 1983. április 5. XXXVI. évfolyam 79. szám Ára 50 fillér Andrej Gromiko sajtóértekezlete Moszkvában A Szovjetunió számára elfogadhatatlan az amerikai „közbülső“ megoldás (ČSTK) - Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, külügyminiszter, Moszkvában szombaton sajtótájékoztatót tartott a szovjet és a külföldi újságíróknak. A sajtótájékoztató első részé­ben az alábbi nyilatkozatot terjesztette elő: A nemzetközi helyzet és a Szovjetunió külpolitikájának né­hány kérdéséről szeretnék szólni. Ennek a sajtókonferenciának indítéka az USA elnökének nem­rég elhangzott nyilatkozata. Eb­ben a nemzetközi helyzet, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió politikájának né­hány fontos kérdésével foglalko­zott. Az elnök arról beszélt, hogy az Egyesült Államok, pontosabban a jelenlegi amerikai kormányzat külpolitikájában igényes erkölcsi kritériumokhoz igazodik. Célja a népek jogainak, az Amerikai Egyesült Államok érdekeinek vé­delme, mégpedig a világ bármely részében. Csakhogy az amerikai elnök mindezt sajátosan értelmezte és értelmezi. Egy olyan állam, amely a háború, elsősorban az atomhá­ború előkészítésére törekszik, nem igazodhat igényes erkölcsi kritériu­mokhoz. Minden becsületes em­bernek nemmel kell válaszolnia arra a kérdésre, vajon védhető- ek-e igényes erkölcsi kritériumok s egyidejűleg előkészíthető-e az atomháború, amelynek tüzében az emberek százmilliói pusztulná­nak el. Tekintettel külpolitikai tevé­kenységére, igényes erkölcsi kri­tériumok védelméről nem jogosult beszélni egy olyan kormányzat, amely nukleáris háborút készít elő, ami - számos politikusnak és csaknem minden tudósnak helyes megállapítása szerint - az emberi civilizáció katasztrófáját jelentené. S most ejtsünk szót az amerikai érdekek védelméről. Jó lenne, ha itt az Amerikai Egyesült Államok törvényes érdekeinek védelméről, valóban annak védelméről lenne szó, ami az USA-t megilleti. Csak­hogy manapság kevés olyan em­ber akad a világon, aki ne tudná, hogyan értelmezik Washington­ban az „amerikai érdekek védel­mének“ fogalmát. Úgy tűnik fel, az amerikai érdekek szférájának nyil­vánítják a világnak bármely olyan részét, amelyben Washington né­zete szerint kialakultak annak ked­vező előfeltételei, hogy ott valami­féle erkölcsi, politikai s még inkább katonai-stratégiai előnyt vívjon ki. A szovjet emberek, országunk és vezetése sohasem tett semmi­féle ellenvetést az ellen, hogy min­den ország külpolitikáját áthassa a népek jogai, vagyis az emberi jogok védelmének gondolata. Le­nin óta a népek jogai, az emberi jogok védelmének ez a követel­ménye szerves része a szovjet külpolitikának. Tudjuk viszont, ho­gyan élnek vissza ezzel az önma­gában helyes elvvel, ha a politiká­ban más érdekek kerekednek felül. S mit kívánok mondani a mi külpolitikánkról? A Szovjetunió külpolitikáját pártunknak, a Szov­jetunió Kommunista Pártjának kongresszusai, valamint központi bizottsági határozatai szabják meg. Ez kifejezésre jut számos akcióban, beleértve azokat a nagyszabásúakat, amelyek nyil­vánvalóan, ismertek az önök köré­ben. Kifejezésre jutnak a vezető szovjet képviselőknek és elsősor­ban Jurij Vlagyimirovics Andro- povnak, az SZKP KB főtitkárának a konkrét kérdésekkel kapcsolatos nyilatkozataiban, amelyek konkrét javaslatokat foglalnak magukba. A szovjet külpolitika a békének, a népek barátságának, a más álla­mok belügyeibe való be nem avat­kozásnak politikája, amelynek cél­ja a feszültség enyhítése, a nem­zetközi feszültség megszüntetése. Politikánk célja véget vetni az esz­telen, lázas fegyverkezésnek. El­sősorban rá kell térni a fegyverke­zés korlátozásának és csökkenté­sének, majd a fegyverzet felszá­molásának útjára. Nyugaton most, ki tudja mi ok­ból, nem szokás beszélni és írni az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatról. Hangsú­lyoznom kell, hogy a Szovjetunió a második világháború befejezése óta két javaslatot terjesztett elő, amelyek arany betűkkel fognak szerepelni, s - bátran mondhatom- már szerepelnek is a történe­lemben. Az első javaslat szerint nemzet­közi egyezményt kell kötni arról, hogy örök időkre betiltják az atom­fegyverek alkalmazását. A Szov­jetunió második javaslata előter­jesztette az általános és teljes le­szerelés programját. Partnereink akkoriban feltették a kérdést, ho­gyan valósítható meg az általános és teljes leszerelés, ha nem lehet­nek biztosak gyakorlati megvaló­sításában, vagyis - más szóval- felvetették az ellenőrzés kérdé­sét. Úgy vélték, hogy ezzel a Szovjetuniót falhoz szoríthatják. A Szovjetunió erre válaszképp javaslatot tett az általános és tel­jes ellenőrzésre, vagyis az általá­nos, teljes leszerelés általános, teljes ellenőrzésére. Ez a javasla­tunk ma is érvényes. Ismétlem, Nyugaton nem szokás erről írni, s ez nagy kár. Végső soron többé- kevésé érthető, hogy miért nem Az SZKP KB határozata 80 évvel ezelőtt alakult meg a lenini bolsevik párt (ČSTK) - Az SZKP Központi Bizottsága határozatot fogadott el az Orosz Szociáldemokrata Mun­káspárt II. kongresszusának 80. évfordulója alkalmából. A határo­zat hangsúlyozza, hogy 1903. jú­lius 30-án, az OSZDMP II. kong­resszusán alakították meg a bolsevik pártot. Az oroszországi forradalmi marxista szervezetek egyesítésé­nek folyamata - melynek eszmei­politikai és szervezési alapelveit Vlagyimir lljics Lenin dolgozta ki - ezzel a kongresszussal érte el tetőfokát. A történelem színpadára új típusú párt lépett, a munkásosz­tály pártja, a tudományos kommu­nizmus pártja, a szocialista forra­dalom és a kommunizmus építé­sének pártja. A lenini párt megala­kítása a társadalmi fejlődés tör­vényszerű következménye, az orosz és a nemzetközi proletariá­tus felszabadító harcának jelentős mérföldköve. A határozat a továb- biaKban elemzi a lenini párt útját, fejlődését és a szovjet kommunis­ták előtt álló jelenlegi feladatokat. akarnak erről írni. Hiszen nehéz beszélni az általános, teljes lesze­relés, az általános, teljes ellenőr­zés jelentőségéről, ugyanakkor gyakorolni a háború előkészítésé­nek politikáját, teljes gőzerővel folytatni a lázas fegyverkezést és növelni a katonai költségveté­seket. Említést tettem a két legjelentő­sebb szovjet javaslatról. Most azt szeretném hangsúlyozni, hogy a Szovjetunió az utóbbi időben is olyan lépéseket javasolt, amelyek fölött elsiklani senkinek sincs joga, amennyiben nem kívánja beis­merni kétségbevonhatatlan és nyílt - ismétlem, nyílt - hajlamát a militarista politikára. Milyen lépé­sekről van szó? Először is a Szovjetunió egyol­dalúan kötelezte magát arra, hogy elsőként nem alkalmaz atomfegy­vert. Nem várt ezzel addig, amíg a többi nagyhatalom is ezt teszi. (Folytatás a 2. oldalon) Az Októberi Forradalom Érdemrenddel tiintették ki Jozef Lenárt elvtársat (ČSTK) - Jozef Lenárt elvtársat, a CSKP KB Elnökségének tagját, az SZLKP KB első titkárát az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntették ki. E magas állami kitüntetést 60. születésnapja alkalmából a szovjet és csehszlovák nép barátságának megszilárdításához való hozzájárulásá­ért kapta - ez áll a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének rendeletében, amelyet Vaszilij Kuznyecov, az elnökség első alelnöke és Tengiz Mentesasvili, az elnökség titkára írt alá. TÜNTETÉSEK, BÉKEMENETEK VILÁGSZERTE A háborús veszély elhárításáért, a leszerelésért (ČSTK) - A húsvéti ünnepek alatt világszerte a békemozgalmak százezres tüntetéseket, békemenetet szerveztek, melyeken a hábo­rús veszély elhárítását, a lázas fegyverkezés megállítását és a leszerelést követelték. Különösen Nyugat-Európa-szerte került sor nagyszabású megmozdulásokra, amelyeken mindenekelőtt az új amerikai rakéták telepítése ellen léptek fel. Bonn - A Német Szövetségi Köztársaságban már pénteken megkezdődtek a húsvéti ünnepek­re tervezett békeakciók. Néhány a központi jelszók közül: ,,1983 nem lehet az új amerikai rakéták telepítési éve!“, „Békét és mun­kát!“, „Egyetlen új atomrakétát A SZOCIALISTA TÁRSADALOM ELKÖTELEZETT ÉPÍTŐJE VOLT A Václav Húla temetésének megrendezésére létrehozott bizottságot Gustáv Husák vezeti (ČSTK)- Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága, a CSSZSZK el­nöke, a Cseh­szlovák Szocia­lista Köztársaság kormánya és a Szövetségi Gyűlés mély megrendüléssel közli, hogy Vác­lav Hűla elvtárs, a CSKP KB El­nökségének tag­ja, szövetségi miniszterelnök­helyettes, a Szö­vetségi Gyűlés Népi Kamarájá­nak képviselője 1983. április 1- én, 57 éves ko­rában váratlanul elhunyt. Csehszlová­kia Kommunista Pártja és szocia­lista társadalmunk Václav Hűla elvtárs személyében a szocializ­mus és a kommunizmus ügyéhez fenntartás nélkül hű, áldozatkész, tapasztalt tisztségviselőt veszített el. Minden erejét és képességét a szocialista társadalom építésé­nek, a csehszlovák nép jólétét, a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával való megbonthatatlan barátságunkat és együttműködésünket szolgáló munkának szentelte. Václav Hüla elvtárs 1925. szep­tember 21-én munkáscsaládban született, a rakovníki járás Skryje községében. Környezete jelentő­sen hozzájárult politikai nézetei­nek és életszemléletének formálá­sához. Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja soraiba 1945 júniusában lépett be. A Prágai Kereskedelmi Főiskolán végzett tanulmányai alatt aktívan részt vett a politikai életben. Számos jelentős tisztsé­get töltött be a diákmozgalomban, a népgazdaság helyreállítására brigádokat szervezett. 1948 febru­árjában a főiskolai karon elkötele­zetten részt vett az akcióbizottság létrehozásában. Az 1948-1965-ös években a köztársasági elnök irodájában és a miniszterelnökségi hivatalban dolgozott. Az állami pénzügyi, ár- és bérbizottság miniszteri rangú elnökének helyettese volt 1965-től 1968-ig. Ezt követően a szövetsé­gi kormány minisztereként meg­bízták az Állami Árhivatal vezeté­sével. Az 1968—1969-es években a CSKP KB cseh országrészek pártmunkáját irányító irodájának titkára volt. Nagy igyekezetet fej­tett ki a jobboldali opportunizmus elleni harcban és jelentősen hoz­zájárult a párt és a társadalom konszolidálásához. Mindig pártos alapállásból törekedett ebben az időszakban az igényes feladatok megoldására, és következetesen érvényesítette a társadalmi érde­(Folytatás a 2. oldalon) sem!“. Az egész országban több mint 90 békemenetet szerveztek. Ezenkívül a nyugatnémet békevé­dők úgynevezett békés blokád alá helyeztek néhány rakétatámasz­pontot, fegyverraktárt, katonai re­pülőteret, valamint az amerikai és a nyugatnémet hadsereg egyéb intézményeit. Például Majna- Frankfurtban a húsvéti ünnepek első felében több mint 150 ezer ember vett részt a békemanifesz- tációban. A Ruhr vidéken és a Rajna mentén több tízezren vet­tek részt a békemenetekben. A bé­keakciók a tegnapi hatalmas ma- nifesztációkkal tetőztek, ilyenre került sor például Münchenben és Nyugat-Berlinben is. Glasgow - Az atomleszerelé­sért küzdő kampány (CND) nevű brit mozgalom több mint négyezer képviselője gyűlt össze szomba­ton Glasgow skót városban a nuk­leáris fegyverkezés ellen tiltakoz­va. A kora délutáni órákban a főté­ren megszólaltak a szirénák, mint­egy szimbolikus figyelmeztetés­ként a nukleáris konfliktus veszé­lyére. Ezt követően a tüntetők a földre feküdtek, jelezve, hogy az atomháború tömeges halált okozna. Róma - Az új amerikai rakéták telepítése ellen tízezrek tiltakoztak az olasz fővárosban, valamint a szicíliai Comisóban, ahol az új rakétákat telepíteni akarják. A tar­tós eső sem tudta szétoszlatni a római békemenetet, melynek résztvevői támogatásukról biztosí­tották a háromezer olasz falu és város polgármesterének javasla­tát, amelyben a községtanácsok vezetői indítványozták, hogy há­rombillió lírát fordítsanak a fejlődő országok éhezőinek a megsegíté­sére. Jókívánságok (ČSTK) - Gustáv Husák, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Abdou Dioufnak, a Szenegáli Köztársaság elnöké­nek az ország nemzeti ünnepe alkalmából. Ünnepi ülés Hanoiban (ČSTK) - Marx születésének 165. és halálának 100. évfordulója alkalmából tegnap Hanoiban ün­nepi ülést tartottak. A tanácskozá­son részt vett Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt KB főtitkára és más vezető személyiségek. Be­szédet Truong Chinh, a VKP KB Politikai Bizottságának tagja, a VSZK Államtanácsának elnöke mondott.

Next

/
Thumbnails
Contents