Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1983-04-02 / 78. szám, szombat
KIS ______ NY ELVŐR Egy hét a nagyvilágban Március 26-tól április 1-ig Szombat: A moszkvai Pravda közölte azt az interjút, amelyet Jurij Andropov adott a lap tudósítójának, s amelyben az SZKP KB főtitkára Reagan amerikai elnök március 23-i beszédével foglalkozott. Vasárnap: Javier Pérez de Cuellar, az ENSZ-fötitkára Moszkvába érkezett. - Lisszabonban befejeződött az afrikai frontállamokkal való nemzetközi szolidaritási konferencia. Hétfő: Általános sztrájk bénította meg 24 órára Argentína életét. Kedd: Az új nyugatnémet parlament megtartotta alakuló ülését. Szerda: Ronald Reagan tévébeszédében ismertette az európai atomfegyverekről a genfi tárgyalásokon beterjesztett amerikai indítványt. - A szovjet kormány nyilatkozatban foglalt állást a közel-keleti helyzet legújabb fejleményeivel kapcsolatban. Csütörtök: A bécsi közép-európai haderöcsökkentési tárgyalásokon véget ért a 29. forduló. - A stratégiai fegyverekről szóló genfi szovjet-amerikai megbeszéléseket június 8- ig elhalasztották (előzőleg az európai atomfegyverekről folytatott tárgyalásokon is tavaszi szünetben állapodtak meg). Péntek: Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke Damaszkuszból Jordániába érkezett. „Megoldások“ Nem 572 új amerikai közepes hatótávolságú nukleáris rakétát telepítenek Nyugat-Európában, hanem kevesebbet, amennyiben a Szovjetunió leszereli a Nyugat- Európára irányuló rakétáinak egy részét. Ez lenne az a „közbülső megoldás“, amellyel Reagan amerikai elnök állt elő nagy hírveréssel beharangozott szerdai beszédében. A javaslat konkrét számadatok nélkül „hasonló szintre“, akarja hozni az amerikai és a szovjet közepes hatótávolságú rakéták robbanófejeinek számát. Ezt felfoghatnánk akár új alapelvnek is, csakhogy Reagan változatlanul nem hajlandó figyelembe venni a Szovjetunió és szövetségesei ellen irányuló angol és francia atomütőerőket, s ragaszkodik ahhoz, hogy a csökkentésre kerülő szovjet rakétákat ne lehessen a Szovjetunió ázsiai területére áthelyezni (az USA tehát - bár a genfi tárgyalások európai fegyverekre vonatkoznak - továbbra is kiterjeszti követeléseit az Urálon túl telepített, illetve oda áttelepíthető szovjet fegyverzetekre is). Ami az új, vagy inkább szokatlan körülmény Reagan javaslatát illetően, az az, hogy Washington előzőleg konzultált NATO-beli szövetségeseivel, amelyek - talán „megtisztelve“ érezvén magukat, s mert az amerikai indítvány nem érinti a tömb stratégiájának lényegét (mindenáron katonai erőfölényhez jutni) - azonnal üdvözölték ezt az indítványt, bár sajnálattal jegyezték meg, hogy a Szovjetunió által elfogadhatatlan „nullamegoldás“ lenne a legjobb. Úgy tűnhetne tehát, hogy Washington kész „áldozatokat hozni“ a genfi tárgyalások sikeréért. Az „áldozat“ ebben az esetben csupán annyi, hogy a tervezettnél kisebb szintű erőfölényt akar elérni, ám azt is csak ideiglenesen, mert továbbra is érvényben tartja az eredeti „nullamegoldást“. Nyugati politikai körökben sem fogadták egyértelműen a javaslatot. A nyugatnémet szociáldemokraták egyik vezetője, Karsten Voigt csak csalódásnak nevezte az indítványt, amelyet - mint mondotta - aligha fogadhat el a Szovjetunió. William Borm, a Liberális Demokrata Párt elnöke ábrüssze- li rakétatelepítési döntés végrehajtása felé tett lépésnek minősítette Reagan javaslatát. A „zöldek“ pártja nyilatkozatban mutatott rá, hogy az indítvány kizárólag a közvélemény félrevezetését szolgálja, s az USA továbbra is új elsőcsa- pás-mérő közepes hatótávolságú rakétáit tartja legfontosabb stratégiai fegyvereinek, és mindent megtesz, hogy rendszerbe állításuk ne maradjon el. Ami a Szovjetuniót illeti, kész fontolóra venni minden olyan javaslatot, amely az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve alapján valóban a nukleáris leszerelést szolgálja - hangoztatják a Rea- gan-beszédre reagáló első moszkvai nyilatkozatok. Csakhogy a javaslat lényege az, hogy a NATO telepítené új rakétáit, a Szovjetunió pedig csökkentené meglevő rakétáinak számát. Ez nyilvánvalóan a jelenleg fennálló erőegyensúly felborítását eredményezné. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára Reagan múlt heti- a „csillagok háborúját“ idéző- beszédével kapcsolatban a Pravdában megjelent nyilatkozatában azonban világosan kifejtette: „Hiábavaló mindenfajta erőfeszítés, amely arra irányul, hogy katonai erőfölényre tegyenek szert a Szovjetunióval szemben. A Szovjetunió ezt soha nem fogja megengedni, soha sem marad fegyvertelen semmiféle fenyegetéssel szemben. Ideje lenne, hogy felhagyjanak az olyan újabb és újabb variációk kidolgozásával, hogy miként lehetne a győzelem reményében kirobbantani a nukleáris háborút. Ez nem csupán felelőtlen, de esztelen dolog is.“ Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtit- kár hivatalos moszkvai látogatása során Andrej Gromiko külügyminiszterrel is tárgyalt. Nicaragua nehéz napjai Miközben a sandinista hadsereg tovább folytatja a harcot a Nicaraguába behatolt somozista gárdisták egységei ellen, az Egyesült Államok igyekszik elhárítani magáról a felelősséget a támadásért. A Biztonsági Tanács ötnapos vitájában azonban Hondurasszal együtt elszigetelődött azzal a kísérletével, hogy az eseményeket nicaraguai belügynek - a belső ellenzék akciójának - tüntesse fel. S bár washingtoni hivatalos körök tagadják az USA részvételét az agresszióban, az ezt alátámasztó bizonyítékok napról napra szaporodnak. Fokozatosan arra is fény derül, hogy az elsősorban hondurasi területen menedékre talált ellenforradalmárok nem csak pénzt és fegyvert kapnak az USA- tól, hanem parancsokat is. Az amerikai sajtóban és tévében közölt adatokból kiderül, hogy a kormányzat 1981 végén adott szabad jelzést a nicaraguai ellen- forradalmi erők felkészítéséhez. A Fehér Ház ekkor járult hozzá a titkos hadműveletek sorozatához, illetve az ellenzéki csoportok pénzügyi támogatásához (a nemzetbiztonsági tanács elé terjesztett CIA-dokumentum 20 millió dollárt követelt erre a célra, s ezt jócskán meg is kapta). A fegyvereket a hondurasi bázisra a Panama- csatornaövezetben állomásozó amerikai csapatok támaszpontjáról kéthetente érkező katonai gépek szállították és szállítják. Ami pedig a közvetlen amerikai irányítást illeti a Time magazin erre vonatkozóan is leleplezéseket közölt. Eszerint az ellenforradalmi mozgalom névlegesen az ún. „politikai koordinációs bizottság“ vezetése alatt működik. Ennek az ernyője alatt hármas tagozódású katonai vezérkar irányítja az ellen- forradalmi erőket. Az első szint a volt somozista nemzeti gárdistákból áll, a második nemzetközi: hondurasi és argentin tisztek alkotják, a harmadik pedig kizárólag amerikaiakból - a CIA ügynökeiből, valamint az USA panamai déli hadseregcsoportjának tisztjeiből - tevődik össze. Ez utóbbi adja ki a parancsokat, amelyek a második vezérkaron keresztül jutnak el a végrehajtásban főszerepet játszó első csoporthoz. A Time szerint a rendkiVül bonyolult apparátus koordinátora John Negropon- te, az USA hondurasi nagykövete. Bármennyire is leplezett, áttételes az USA beavatkozása, egyértelmű, hogy nem nicaraguai bel- ügyről van szó, ellenkezőleg: Washington, Honduras s a déli szomszéd, Costa Rica (egyes hírek szerint itt áll készenlétben az egykori sandinista gerillavezér, Eden Pastora, aki hátat fordított a forradalomnak, elárulta azt) szerepvállalása azzal fegyeget, hogy a konfliktus kiterjed az egész térségre. Épp ezt akarja megelőzni a managuai vezetés, amikor Hon- durasnak és az USA-nak is - az ismétlődő támadások s az ellenséges lépések ellenére-tárgyalásokat javasol. Washington és Tegucigalpa viszont erre nem hajlandó, válaszuk: amerikai erődemonstráció Nicaragua partjainál, s a hondurasi határmenti harcok fokozása. összeállította: PAPUCSEK GERGELY Az Izrael által megszállt Ciszjor- dániában, Gázában, az izraeli Ga- lileában, ill. a palesztin menekülteket befogadó arab országokban március 30- án megemlékeztek a palesztin föld napjáról, felidézve annak a hét évvel ezelőtti napnak az emlékét, amikor az izraeli katonaság egy galiieai faluban belelőtt az önkényes földkisajátítások ellen tiltakozó tömegbe, s hat izraeli arabot megölt. A mostani sztrájkakciók, tüntetések légkörét még forróbbá tette az a mérgezési eset, amely Dzsenin városában több száz megbetegedést okozott, főleg palesztin diáklányok körében. A megmozdulások ezúttal is az izraeli hatóságokkal való összecsapásokba torkolltak. Képünkön: Nablusz utcáin ezrek vonultak fel. Sántító szólások A figyelmes olvasónak talán megakadt a szeme ezen az egyik lapban olvasott mondaton: ..Az ember. Pascal gondolkozó nádszálja a legnagyobb viharban is megállja a sarat.“ Megállja a sarat igen jó. régi szemléletes kifejezés arra, aki nehéz körülmények között is helyt áll. „Valóban meg kell-ám az sárt állani“ - olvashatjuk egy XVI. századi, bölcs mondásokról és példabeszédekről szóló könyvben. „Mi is megfelelünk magunkért, megálljuk a sárt“ - írja Baróti Szabó Dávid a Magyarság virágai című könyvében a múlt század elején. Az említett szólás azonban rossz helyre tévedt. A viharban megállja a sarat - ez már elrugaszkodik az eredeti képtől, mert viharban a vihart kell állni, nem a sarat. De azért is sántít ez a szólás itt, mert ami illik az emberre, nem illik a nádszálra. Az ember megállja a sarat, a nádszál azonban nemigen, aminthogy azt sem mondjuk rá, hogy megáll a maga lábán vagy a talpán, sem azt, hogy megállja a helyét, mert mindez csak átvitt értelemben és élő személyre vonatkoztatva használatos. Nyilván helyénvalóbb lett volna a hasonlat így: az ember, Pascal gondolkozó nádszálja a legnagyobb viharban is megáll, vagy: a legnagyobb viharral is dacol. Megállni, dacolni a nádszál is tud. Nem valami szarvashiba ez persze, csak azt akartuk megmutatni, hogy milyen hallatlanul érzékenyek, kényesek, finnyásak az effajta szólások: nem valók akárhová, nem vonatkoztathatók bármire, nem kapcsolhatók mindenhez. Ha elvétjük, képtelenné válik a kép, sántává a hasonlat, sutává a gondolattársítás. Hadd soroljunk fel ez alkalommal néhány ilyen, nem pontosan és a helyén használt szólást és fonák képet a sajtó utóbbi terméseiből. Megveti a lábát is igen találó képes kifejezés, ha azt akarjuk mondani, hogy valaki biztos támpontot szerez valamihez. Milyen eleven, szemléletes Lucifernek ez a mondása az Ember tragédiájában: ,,S egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadásiábát megveti. Világodat meg fogja dönteni.“ De fonákjára fordul ez a szólás, ellentmondóvá, képtelenné válik a kép ebben a mondatban: „Történelmi szükségszerűségként mégis a haladás veti meg a lábát.“ A haladástól ugyanis mindent inkább vár az emberfia, csak azt nem, hogy a lábát megvesse. Miféle haladás az, amely lábát megvetve diadalmasan áll? Akármennyire megszemélyesítjük is a haladást, ilyen, lényegével ellenkező műveletekre ne kényszeresük. Győzedelmeskedni például haladva is lehet, ez való ide. Egy kicsit a fordítottja ennek, de éppen olyan önellentmondó, amit egy közgazdasági cikkből jegyeztünk ki. ,,A bank igazgatója szerint valószínű, hogy a helyzet hamarosan visszatér a régi kerékvágásba.“ - Belejön, beletalál, visszatér, visszabillen a régi kerékvágásba valami, aminek megszokott menete van. A helyzetnek azonban nincs menete, a helyzet nem szaladgál. A kerékvágásba visszatérő helyzet éppen olyan képtelen kép, mint a lábát megvető haladás. A haladást ne rögzítsük, a helyzetet ne mozgósítsuk, mert ezt nem bírja a természete! Ne kívánjunk mást, mint hogy visszaálljon a régi helyzet. Az állapottól se kívánjuk, hogy szuszogjon. Mert ezt teszi az, aki a következőket írja: ,, Különösen akkor nem tartjuk egészségesnek a dolgot, ha ez az állapot hosszú lélegzetű.“ - Hosszú ideig tartó lehet az állapot, de hosszú lélegzetű aligha. Ezt olyasmire mondjuk, amihez - átvitt értelemben persze - szusz kell. Hosszabb lélegzetű lehet például egy beszéd, egy írás, egy regény, egy tanulmány, de már az állapot éppen olyan kevéssé, mint a telefonpózna, akármilyen hosszú is. Tótágast áll a kép itt is: „Ebben a filozofikus megállapításban csúcsosodik ki a film alapgondolata“. - Az alapnak és csúcsnak ez a keveredése egy kicsit meglepő. Ha alap, ne csúcsosodjon, ha csúcs, ne alapuljon! Ne forgassuk fel a világ rendjét egy ilyen egyszerű megállapításért: ebben foglalható össze a film alapgondolata. Sánta is, suta is aztán ez a mondás: ..Egyszer azonban túllépte a Rubicont ebben a nagy őszinteségében. “ A Rubicont ugyanis - folyó lévén - túllépni nem, csak átlépni szokták, de ezt sem őszinteségében cselekszi az ember, hanem elszántságában. Aki átlépi a Rubicont, mint Caesar, az valami visszavonhatatlan, megmásíthatatlan lépést tesz, tehát egészen mást, mint az, aki nagy őszinteségében kikottanyt valamit. Az író sem a Rubicont lépte túl, csak elkottyantotta magát. KOSSÁ JÁNOS Szó éri a ház elejét A rádióban ilyesféle megállapítás hangzott el: ez meg ez a vállalat az idén már nyugodt lehet, lesz elegendő terméke, ami kielégíti a szükségletet, így hát már nem érheti szó a háza táját. Csakhogy a riporter háza elejét még szó érheti, mivel pontatlanul használta a színes magyar szólást. Ugyanis, ha valaki rossz hírbe keveredik, amiért megszólás dukál, azt így fejezi ki a szólás: szó éri a ház elejét, szó éri a háza elejét annak a folyóiratnak is, amely így írt: ,.Először is tessék nagyon alaposan, tetőtől talpig tisztára mosni az egész motorkerékpárt. Még ott is. ahol a papok táncolnak, azaz ahol a szennyeződés szívesen megül és ahová nehezen lehet bejutni a törlőronggyal.“ Ebben a szövegben homlokegyenest ellenkező értelemben használták a szólást, hiszen az ott seper, ahol a papok táncolnak éppen azt jelenti, hogy valaki csak a legfeltűnőbb helyeken, csak a szoba közepén sepreget. Helyesen tehát azt kellett volna írni, hogy a motorkerékpárt nemcsak ott kell megtisztogatni, ahol a papok táncolnak, hanem a legel rejtettebb zugokban, sarkokban is. S ha valaki kifogásolná, hogy e torzításokat szóvá tesszük. mondván, hogy az ügy igazán szóra sem érdemes, annak azt válaszoljuk: szó sem fér hozzá, hogy meg kell őriznünk szóláskincsünk tisztaságát. Mivel pedig szóból ért az ember, idejegyezzük még a népi jó tanácsot mindenkinek, akit illet: rágd meg a szót, mielőtt kimondod. És nem is kívánjuk, hogy a szó köztünk maradjon. ROZSLAY GYÖRGY
