Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-09 / 57. szám, szerda
A KUKORICA A LEGNAGYOBB HOZAMÚ SZEMES TERMÉNY A közös szocialista kötelezettségvállalások elősegítik a kooperációs kapcsolatok fejlesztését KOMMENTÁLJUK A 7. ÖTÉVES TERVIDŐSZAK elmúlt két évében a Kassa-vidéki járás (Košice-vidiek) mezőgazdasága dinamikusan fejlődött. A megelőző, 1979-1980-as kétéves időszakban elért átlagos szinthez viszonyítva a növénytermelésben 21,85 százalékos, az állat- tenyésztési termelésben pedig 8,12 százalékos növekedést sikerült elérni. A növénytermelés növekedési üteme tehát a kívánt mértékben megelőzte az állattenyésztését, miközben a szemesek termelése 34 291 tonnával növekedett. Ezen belül a szemes kukorica 15 539 tonnával szerepelt. Az utóbbi két év közül a tavalyi volt a sikeresebb. A hektárhozamok járási átlaga a sűrűn vetett gabonafélékből 3,76 tonnát, szemes kukoricából 5,16 tonnát ért el. A kukoricának ez az átlagos hektárhozama csúcsteljesítményt jelent járásunk mezőgazdaságának egész eddigi történetében. Ennek nagyon örülünk, és büszkék vagyunk rá, mégsem vagyunk elégedettek. A hektárhozamok ugyanis még nagyobbak lehettek volna, ha... Például ha nyolc mezőgazdasági vállalatnál a sűrűn vetett gabonaféléknél nem maradtak volna a járási átlagszínvonal alatt, s ha nem csak hat vállalatnál érték volna el a 4 tonnás szintet. A szemes kukoricánál tíz vállalat maradt el a járási átlagtól, s csupán négy efsz-ben haladták meg a 6 tonnás szintet. Ezek közé tartozik az Új Bódvai (Nová Bodva) Efsz, ahol 7.01 tonnás átlaghozamot értek el 500 hektáron, továbbá a Hraničnái Efsz 6,67 tonnás átlaghozammal 503 hektáron, a Košice-Šaca-i Magtermesztő Állami Gazdaság 6,64 tonnás hozammal 270 hektáron, valamint a Csécsi (Čečejov- ce) Efsz, ahol 6,30 tonnás hektárhozamot értek el, összesen 400 hektáron. Csupán ebben a négy vállalatnál 2938 tonna szemes kukoricát termeltek a járási átlagon felül, s ez a mennyiség a járás egész kukoricatermésének 11,4 százalékát képezi. Az elért siker elsősorban annak köszönhető, hogy következetesen kihasználták a szovjet kukoricatermesztők tapasztalatait, akik a 10 tonnás hektárhozam elérését tűzték célul. A szovjet tapasztalatokat az utóbbi három év folyamán kisebb területeken minden mező- gazdasági vállalatnál hasznosították, s ezeken az átlagosnál jobb hozamokat értek el. Ezért elhatároztuk, hogy járási pártszervezetünkben olyan politikai-szervező munkát fejtünk ki, amely a szovjet kukoricatermesztők tapasztalatait a figyelem középpontjába helyezi, s azokat minden vállalatnál a kukorica egész vetésterületén fogják hasznosítani. Ez a szemes és a silókukoricára egyaránt vonatkozik. A JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG ez irányú törekvéseit a mezőgazdasági vállalatoknál megértéssel fogadták, s aktívan tárgyaltak róluk. Ez az aktivitás abból a felismerésből következik, hogy a kukorica a legfontosabb gabonafélénk, szinte ütőkártyát képez a gabonafélékből való önellátás eléréséért folytatott stratégiai törekvéseinkben. A takarmánytermelés szempontjából a kukoricát semmivel sem lehet helyettesíteni, mint ahogy a búza is pótolhatatlan az emberi táplálkozásban, amelyből az elmúlt évben járási átlagban 4.01 tonnás hozamot értünk el. Ez 0,25 tonnával több a sűrűn vetett gabonafélék összesített járási átlaghozamánál, de 1,15 tonnával kevesebb, mint amennyit kukoricából értünk el. A kukorica pótolhatatlan szerepét tudatosítva a takarmányalap biztosításában - legyen szó akár a szarvasmarha, akár pedig a sertés, vagy a baromfi hatékony és gazdaságos takarmányozásáról -, arra törekszünk, hogy mindenhol felelősséget vállaljanak a termeléséért, ahol megfelelő feltételek vannak hozzá. Szakmai szempontból a Trnavai Kukoricatermesztési Kutatóintézetnek áll módjában segíteni, elsősorban szaktanácsadás formájában, míg az egyes termesztési körzetek számára a Kerületi Magtermesztő Vállalat dolgozói gondoskodnak a hibridvetőmagvak célszerű választékáról. A feladathoz azonban a mezőgazdasági felvásárló szervezet, valamint a gép- és traktorállomás dolgozói is hozzájárulhatnak, de hasonló segítséget várunk a strážskei Chemko vállalattól, s az állategészségügyi központ dolgozóitól is, hiszen a szemes kukorica, a kukoricaszár és a silókukorica ésszerű és jó minőségű tárolása, feldolgozása és hasznosítása sokoldalú gondoskodást igényel. Ahhoz, hogy ezek a feltevések és elvárások járásunkban konkrét formát öltsenek, s egységesen a legfontosabb célra, a maximális hektárhozamok elérésére irányuljanak, más járások kedvező tapasztalatai alapján nálunk is érvényesítettük a közös kötelezettségvállalások formáját. Amint arra a Pravda március 7 számában Ján Pirč elvtárs, az SZLKP Kelet-Szlovákiai Kerületi Bizottságának vezető titkára is felhívta a figyelmet, az eddiginél sokkal céltudatosabban akarjuk fejleszteni a kooperációs kapcsolatokat az egyes kooperációs körzetekben. Amíg eddig ezek a kapcsolatok főleg a mezei munkák elvégzésének biztosítására, s a gépek optimális kihasználására irányultak, a továbbiakban a kooperációs tanácsok munkájában a növény- termesztés szakaszán előtérbe kell hozni a termelési terv teljesítéséről, valamint a bővített újratermelést elősegítő hatékonyságról és jövedelmezőségről való kollektív gondoskodást. AMINT AZT a trnavai járásban a piešťanyi kooperációs körzetben, vagy a galántai járásban a vágsellyei (Šaľa) kooperációs körzetben már eredményesen bevezették, a tudományos kutatóintézetekbe, a mezőgazdasági szolgáltató szervezetekkel együtt, s a járási mezőgazdasági igazgatóság szervező részvételével a mi járásunkban is megtárgyaljuk a közös szocialista kötelezettségvállalások célszerű tartalmi irányzatait járásunk három kooperációs körzetének feltételei között. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, csupán tájékoztatás céljából említem meg, hogy a kooperációs körzet egyes tagvállalatainak összesített, közös kötelezettségvállalásai az állami tervet meghaladó feladatok konkrét és határidőhöz kötött céljait tartalmazzák, beleértve az elérésükért vállalt, névre szóló felelősséget. Ezért az egyes kötelezettségvállalásokat nemcsak a vezető tudományos és gazdasági dolgozók írják alá, hanem a résztvevő vállalatoknál működő pártalapszervezetek és szakszervezeti bizottságok elnökei is. így áll össze a kooperációs körzet közös szocialista kötelezettségvállalása, melynek teljesítéséről szervezési szempontból a kooperációs tanács fog gondoskodni. Járásunkban az idén a közös szocialista kötelezettségvállalások elsősorban a kukoricatermesztés színvonalának emelésére, a tartalékok jobb és sokoldalúbb kihasználására irányulnak. Ha ezzel a közös igyekezettel a gyengébb eredményeket elérő kukoricatermesztők színvonalát az átlagosakéra, az átlagosakét pedig az élenjárókéra tudjuk emelni, úgy reális feltételeink lesznek ahhoz, hogy a szemes kukorica járási átlaghozama elérje legalább az 5,6 tonnát. Ez azt jelentené, hogy a tartalékok hasznosításával, tehát pótlólagos beruházási költségek nélkül, legkevesebb 2300 tonna kukoricával termelnénk többet, mint a múlt évben, ami értékben kifejezve több mint négymillió koronát jelent. Amiről itt írok, az nem csupán elmélkedés arról, hogy mit szeretnénk a járásban elérni; ez reális bemutatása annak, hogy politikai- szervező munkánk milyen irányban fejlődik a járásunkban, s milyen szerepet játszanak a közös szocialista kötelezettségvállalások a kukoricatermesztés további fejlesztése terén három kooperációs körzetünkben. A mezőgazdasági dolgozók jó minőségben végezték el az őszi szántást a kukorica egész tervezett vetésterületén, beszántották a szerves trágyákat, s felkészültek rá, hogy legkésőbb május 10-ig befejezzék a vetést, s olyan színvonalas növényápolásról gondoskodjanak, melynek eredményeként hektáronként legalább 80 ezer növényről lehessen betakarítani a termést. A szükséges műtrágyákból nincs hiány, s a tápanyag-ellátást hozzáértő szakemberek tanácsai alapján végzik. A helyes agrotechnikát, a munkák idejében és jó minőségben való elvégzését az is elősegíti, hogy a kukoricatermesztési gépesített brigádok anyagilag érdekeltek a termelés végleges eredményeiben. A KUKORICATERMELÉS növelésére irányuló közös szocialista kötelezettségvállalásokat a kooperációs körzetek képviselői a járási pártkonferencián jelentik be. Ezzel a Kassa-vidéki járás mező- gazdasági dolgozói is bekapcsolódnak abba a mozgalomba, amely a szocialista munkaverseny egyik haladó formáját képezi. FRIDRICH FEHÉR, az SZLKP Kassa-vidéki Járási Bizottságának titkára Tevékenyek a polgári bizottságok A polgári bizottságok a losonci (Lučenec) járásban munkájukkal hatékonyan segítenek a nemzeti bizottságoknak. A járásban 40 polgári bizottság 240 tagja dolgozik fáradhatatlanul, hogy a lakosság körében mind nagyobb gazdasági és társadalmi aktivitást érjenek el a választási program teljesítése, a szocialista életforma kialakítása, megszilárdítása, s az új lakótelepeken a közösségi egy- betartozás érzésének elmélyítése érdekében. Kanizsa István A hatékonyság úttörői Napjaink egyik legfontosabb követelménye a hatékonyság növelése. Mégpedig minden munka hatékonyságának a növelése - az iparban, a mezőgazdaságban, a szolgáltatásokban, a nevelésben stb. A termelés hatékonyságának a növelésével nemcsak a gazdasági tisztségviselőknek kell törődniük, hanem minden egyes dolgozónak. Különösen sokat tehetnek (és tesznek is) ennek érdekében a munkakollektívák, a szocialista munkabrigádok, a racionalizációs brigádok. Fölhívta a figyelmet erre a tényre Jozef Lenárt elvtárs, az SZLKP KB első titkára is, amikor a közelmúltban elbeszélgetett a Pravda, az Üj Szó és a Nové slovo főszerkesztőivel. Arra is rámutatott, hogy a szocialista munkabrigádok, a haladó munkamódszerek úttörői, megérdemlik a párt- és a gazdasági tisztségviselők teljes támogatását. Nem véletlenül állnak az évzáró taggyűléseken is a figyelem homlokterében. A pártszervezetek jól tudják, hogy a szocialista munkabrigádok és a racionalizációs brigádok segítsége az egyes munkahelyi feladatok megoldásában nem csupán olyan mértékű segítséget jelent, mintha egyes tagjainak igyekezetét összeadnánk, hanem a kollektívák ereje megsokszorozódik, hiszen nemcsak az egyén hat a kollektívára, hanem fordítva is. A szocialista ember elsősorban munkahelyén, kollektíva tagjaként formálódik. A közösségi szellem elsajátítása, a csoport- és a társadalmi érdek magasabbrendüségének az egyéni érdek fölé helyezése aligha menne a kollektíva segítsége nélkül. A hatékonyság szüntelen növelésének fontosságát is segítenek megértetni a szocialista munkabrigádok. A legnagyobb érdemük mégis abban van, hogy saját maguk mutatnak példát az új, a progresszív munkamódszerek bevezetésében, élen járnak az újítómozgalomban. így van ez egyebek közt az ostravai Győzelmes Február Bányában, ahol a Peter Michálek vezetése alatt álló komplex racionalizációs brigád úttörője a PL-81-es fejtőgép gyakorlati alkalmazásának. Ez a kollektíva szorosan együttműködik a gépeket gyártó Ostroj konszernvállalat kutatóival, hogy a technika egyre tökéletesebb legyen. És ami különösen fontos: példájukat az új gépek alkalmazásában további kollektívák követik. Ezek közül mindenképpen meg kell említeni Jirí Minx, Josef Hájek és Ladislav Lév szocialista munkabrigádjait. Azt már talán mondani sem kell, hogy ezek a brigádok számos vállalati rekordot értek el. Segítségüket a termelési feladatok teljesítésében és a hatékonyság növelésében a vállalat pártszervei nagyra becsülik, és példaként állítják valameny- nyi kollektíva, minden egyes dolgozó számára... Ugyancsak a szocialista munkabrigádok járnak az élen a hatékonyság növelésében a losonci (Lučenec) Poľanában, a Galántai Ipari Vállalatnál a komáromi (Komárno) Steiner Gábor Szlovák Hajógyárban, a Gútai (Kolárovo) Egységes Földműves- szövetkezetben és még sok-sok munkahelyen. A pártszervezetek rendszeresen értékelik a szocialista munkabrigádok tevékenységét, s igyekeznek a brigádokban is érvényesíteni a párt vezető szerepét. Ezt többek között úgy érik el, hogy tagjaik egy részét a szocialista munkabrigádok tevékenységét javító feladattal bízzák meg. Azzal is törődnek, hogy a brigádokban arányosan osszák be a párttagokat. A szocialista munkabrigádok élén többnyire párttag áll, aki elsősorban a kollektíva kommunista tagjaitól várja el a helytállást, a feladatok mindenkori példás teljesítését, a kezdeményezést. Éppen ezért a pártszervezetek egyik fontos feladata a szocialista munkabrigádokról való fokozott gondoskodás. FÜLÖP IMRE Évtizedek a pártos irodalomért DANIEL OKÁLI NYOLCVANÉVES Századunk első éveiben, 1903. március 9-én született Liptovský Mikulášban. Gyermekkorában ő is tapasztalta a nemzetek börtönének, az Osztrák-Magyar Monarchiának politikai, szociális és nemzetiségi ellentmondásait. Kétéves korára árván maradt, s éveken át árvaházban nevelkedett. Talán ez a sivár gyermekkora vezette viszonylag fiatalon a helyes világnézethez. Egyike volt azoknak a fiatal szlovák értelmiségieknek, aki tudatosította és hangoztatta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot jelent az emberiség történetében. Hatvan éven keresztül harcol Október eszméinek megvalósításáért. Első irodalmi próbálkozásait még trenčíni gimnazista éveiben jelenteti meg, a Svojeti nevű szlovák diáklapban. Néhány esztendő múltán történelmi jelentőségű tettet visz végbe. Elvbarátaival együtt megalakítja a haladó gondolkodású szlovák értelmiségiek társaságát, a DAV-ot. A DAV tulajdonképpen a három alapító - Daniel Okáli, Andrej Sirácky és Vladimir dementis - nevének rövidítése, ám sokkal többet jelent ennél. A dav ugyanis tömeget jelent és egyúttal politikai, irodalmi programot is: ezek a haladó gondolkodású értelmiségiek közel akartak kerülni a dolgozó tömegekhez, a munkás- osztályhoz, azonosulni akartak politikai céljaikkal. Nem ,,úri“ forradalmárok voltak, amint azt bizonyos időben terjesztették róluk, hanem olyan értelmiségiek, tettre- kész fiatalok, akik tehetségükkel a dolgozó népet akarták szolgálni. A szlovák irodalomtörténet és -kritika egyik feladata lesz, hogy értékelje Okáli hat évtizedes irodalomkritikai tevékenységét. Stanislav Šmatlák hívja fel a figyelmet arra, hogy Okáli a harmincas években, de jóval később a válságos időszakban is mindig az irodalom lenini pártosságát, népiségét tartotta szem előtt, ezeknek az elveknek védelmében szállt vitába, s hangsúlyozta a szocialista realizmus életképességét. Figyelmet érdemel az a tény is, hogy Okáli leggyakrabban a Pravda hasábjain és más pártlapokban publikált, itt fejtette ki nézeteit a kultúra osztályszempontjairól, a marxista irodalomkritikáról. Kultúrpolitikai tevékenysége éveken, sőt évtizedeken át elvonta őt az irodalomtudománytól. A felszabadulás után politikai funkciókat töltött be, majd igazságtalanul bebörtönözték. Az irodalomtudományhoz 1963-ban tér vissza, amikor a Szlovák Irodalom Intézetének munkatársa lesz. Egy évvel később jelentős részt vállal a DAV című tanulmánykötet kiadásából. Ez a kötet a marxizmus-leniniz- mus talaján állva oszlatott szét különböző tévedéseket, félreértéseket e csoportosulással kapcsolatban, s hozzájárult ahhoz, hogy a mai nemzedék teljes képet kapjon a haladó gondolkodású szlovák értelmiségiek politikai és szociális harcairól, kultúrpolitikai tevékenységéről. A hetvenes években egymás után adja ki irodalomtörténeti és irodalomkritikai köteteit. Ekkor jelenik meg A lázadó Gejza Vámoš című monográfiája, hetvenhárom- ban a Fejlődések és harcok című tanulmánykötete, amelyben a polgári Csehszlovákiában írt legjelentősebb írásait gyűjtötte egybe. Egy évvel később adja ki monográfiáját Ján Igor Hamaliar kritikusról, majd a davisták irodalom- elméletéről és kritikai tevékenységéről ír könyvet. Különösen fontos az a tanulmánykötete, amely a hetvenes években írt munkáit tartalmazza. A válság leküzdéséről irodalmunkban - ez a kötet kifejező címe, s elsősorban a szlovák irodalom fejlődését, kibontakozását kíséri figyelemmel a marxista irodalomkritika kritériumai alapján. Daniel Okáli irodalomkritkus- ként mindig szilárdan állt a marxiz- mus-leninizmus talaján, s munkásságával jelentősen hozzájárult a szlovák szocialista irodalom fejlődéséhez, a szocialista realizmus térhódításához, az irodalmi köz- gondolkodás fejlődéséhez. Példája és ihlető forrása a szovjet irodalom volt, amelyet mindig behatóan tanulmányozott. Daniel Okáli nyolcvanévesen is fiatalos lendülettel dolgozik, tevékenyen részt vesz a szlovák irodalmi életben. IVAN KUSÝ i J SZÚ 4 983. III. 9.
