Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám, csütörtök
Minden arra utal, hogy... Bemutató a MATESZ Thália Színpadán Erények és hibák A HELYES MAGYAR KIEJTÉS ORSZÁGOS VERSENYÉRŐL ...az író írt, a rendező rendezett, a színészek játszottak, a néző látott valamit. Valamit, aminek műfaja vígjáték, témája a főiskolai felvételik körül tenyésző korrupció, helyszíne egy lakás és egy iktató, ideje kétségbevonhatatlanul, a ma. Andrej Nemlaha Pityuka című darabját Takács Ernőd fordította, és a magyar nyelvű ősbemutatót Daniela Kapitáňová rendezte a MATESZ Thália Színpadán. Mindez együtt, egyszerre vette igénybe türelmünket, az utóbbi esztendőkben olykor színházi extravaganciákon és dilettantizmuson is edződött tűrőképességünket. Kezdetben volt a vígjátéknak nevezett szöveg, amelyet már az 1978-as bemutató után a szlovák színházi szakma egységesen elutasított. Nem mintha nem létező jelenségre terelné a figyelmünket. A főiskolákra a mai napig többszörös a túljelentkezés, szigorú a szelekció, s ahol ilyen nagy a versenyfutás, ott táptalaja van a megvesztegetésnek. Más kérdés, hogy ki, kit, mivel, hol és mikor veszteget meg. A színpadon mozgó alakok - egy család, egy közvetítő szerepre kárhoztatott rokon és egy szélhámos hivatalnok - dramaturgiailag mindvégig sablonokba kényszerítve, képtelennél képtelenebb helyzetekben egymást lihegik túl a színpadon. A klasszikus és modern komédia lényeges jegyei hiányoznak ebből a szövegből. Ezeknek az alakoknak nincs világnézetük. Nem véletlen tehát, hogy a néző a cselekvésüket motiváló életfilozófiájukat sem látja. Mindent két dolog áraszt el: (1.) Pityukéból doktor lesz, (2.) s ezért még családtagjaikat is megvesztegetik. Önmagában ez sohasem képviselhet világnézetet. A motiváló tényezők ebben az esetben is a társadalmi ellentmondásokból születnek. Ezek pedig nem sematikusak, nem az „egy meg egy az kettő“ matematikai alapigazságra épülök. Ráadásul Nemlaha sematizmusa ott a leginkább szembetűnő, ahol a megvesztegetöket és a megvesztegetetteket, mint figurákat összeválogatta. Az infantiliz- mus jellemjegyeiből konstruált család valamennyi tagja ugyanabból a társadalmi rétegből került egymás mellé, mint a velük szembe állított szélhámos adminisztrátor is. Ez lényegében azt sugallja, hogy a kispolgári mentalitás és gondolkodásmód csak a kispolgári életmód velejárója. Márpedig az objektív valóságban nem azért létezik még kispolgári mentalitás, mert kispolgári réteg is lenne a társadalomban ... E zerkilencszázhatvanhárom február végén a bratislavai Komenský Egyetem természettudományi karáról 54 hallgatót tanulmányaik folytatására Kassára (Košice) küldtek. Március 2-án a Pavol Jozef Šafárik Egyetem új természettudományi karán már meg is tartották az első előadást. Az ötvennégy diák fizika-biológia szakot hallgatott. Húsz év telt el azóta - röpke két évtized, tele munkával, tenniaka- rással. Tudjuk, Kelet-Szlovákia a második világháború után az ország legelmaradottabb vidéke volt. Csaknem a nulláról kellett indulni. Az elmaradottság felszámolására a dolgozó nép 1948-as februári győzelme előtt nem kerülhetett sor. A felsőoktatási intézmények létrehozása Kelet-Szlo- vákiában is ezzel a fontos történelmi eseménnyel függ össze. Csehszlovákia Kommunista Pártjának gazdaságpolitikájában a fejlesztés ettől kezdve kapott nagyobb lendületet. Az iparosítás a keleti országrészben is elkezdődött, ami a tudomány és a kultúra eddig soha nem látott fejlődését hozta magával. A Šafárik Egyetem természettudományi karának a létrehozásakor igen sok gonddal kellett megküzdeni. Nem volt elegendő szakképesített oktató, hiányoztak a természettudományos műveltségű szakemberek, akik tudományos kutatómunkát végeztek volna. Nem kis gondot jelentett a fiatalok Nem tudom a fordítás után mennyit változott a szöveg az eredetihez képest. Az azonban megdönthetetlen tény marad, hogy a fordító is észrevehette: ez a drámai kísérlet nem képvisel művészi értéket. A darab nyelvi esetlegességei, frazeológiájának egysíkúsága, mindent megengedő (nyelvművelő és nyelvi kulturáltságot terjeszteni hivatott művészeti intézményhez nem méltó) társalgási modora nem tudni mennyiben írható a fordító számlájára. A rendező láthatólag nem tudott mit kezdeni ezzel a szöveggel. Ezt végül is meg lehet érteni, különösen, ha az alapanyag anekdotányi bölcsességére gondolunk, a sokat emlegetett közhelyes erkölcsi tanulságról nem is szólva. Eszünkbe jut egy az országos színházi fesztivál újságjában olvasott gondolat. Egyik fiatal színházunk fiatal rendezőjét a mai témájú darabokról kérdezték. így válaszolt: - Az olyan mai drámára nincs szüksége társadalmunknak, amelyben csak azt teszik a vizsgálat tárgyává, hogy éppen nem kapható mosópor, pult alatt árusítják a Sparta cigarettát. Miről csinálunk majd színházat, ha, tételezzük fel, egyik napról a másikra tele lesznek az üzletek mosóporral és kemény Spartával? (Ami be is következett. A szerző megj.) - Ebbe a válaszba több és mélyebb gontoborzása sem - szemleletváltoztatásra volt szükség, évszázados beidegződéseket kellett megváltoztatni. Ebben a munkában és a felsőoktatási intézmény megalapításában Vladimír Hajko akadémikus, a természettudományi kar első dékánja - aki most a Csehszlovák Tudományos Akadémia elnöki tisztét tölti be, s az SZTA kassai experimentális fizikai intézetének az igazgatója - oroszlán- részt vállalt magára. Igaz, a segíteni akarás, a jó szándék a kollegáiban is megvolt. A fizikai illetve a biológiai tanszék megnyitása a műszaki főiskola és az orvosi kar hathatós segítsége nélkül elképzelhetetlen lett volna. Ilyen gondok ma már nincsenek. Napjainkban, amikor a természettudomány és ezen belül a matematika a műszaki fejlődés meghatározó tényezője, fenntartások nélkül állíthatjuk, hogy a Šafárik Egyetem természettudományi kara jelentős társadalmi igényeknek tesz eleget. Tizenkét tanszakon, korszerű körülmények között, magas szinten oktatják a hallgatókat. H úsz év alatt közel ezer középiskolai tanárt képeztek ezen a karon. Elsősorban nekik köszönhető, hogy a természettudolat szorult, mint azt az első pillanatban látjuk. A csehszlovákiai magyar nézők is megbuktattak már olyan darabot, amelyben a rendező az aktatartókba mosóporos dobozokat, ügyfelektől kapott konyakos üvegeket rakatott. Feltehetjük a kérdést: Miről írnak majd darabot, ha a felvételi vizsgákon már mindenki megtartja az előírásokat? Bármennyire is bántó és társadalmunk jellegével összeegyeztethetetlen jelenség is a korrupció, nem helyezhető sematikus megvilágításba úgy, ahogy azt ebben a darabban láttuk. A megvesztegetés ténye mögött általánosabb emberi hibák, gyengeségek, húzódnak meg. S a művészet feladata az, hogy ezeket emelje át az objektív valóságból a színpadi valóságba. (Nota bene! Nem véletlenül annyira maiak Moheré komédiáinak hősei.) Ezeket a dolgokat Daniela Kapitáňová nem emelhette ki, hiszen nincsenek benne az alapanyagban. Azt a hibát azonban egyetlen rendező sem követheti el, hogy a színészek már-már anarchikus jegyeket viselő játékot produkáljanak. Az alkotói önbecsülésnek minden gyenge drámai szövegen felül kellene emelkednie. A színészek - Gombos Ilona, Várady Béla, Pólós Árpád, Mihályi Mária, Kövesdi Szabó Mária, Hizsnyai Zoltán és Kiss Ágnes - csak a szöveg felmondásáért dicsérhetők. DUSZA ISTVÁN dományi tantárgyak tanításában jelentős minőségi változások következtek be, s ennek eredményeként a középiskolai diákok is nagyobb számban érdeklődnek a természettudományok iránt. A Šafárik Egyetem természettudományi karának jelenleg 114 oktatója van; közülük kilencen professzori, 40-en docensi, öten a tudományok doktora, 64-en pedig kandidátusi tudományos fokozattal rendelkeznek. Az oktató-nevelő munkán kívül jelentős tudományos kutatómunkát is végeznek, melybe természetesen a diákokat is bekapcsolják. Ez idő tájt 24 olyan kutatási feladat megoldásán dolgoznak, melyek az állami terv alapkutatási feladatainak részei. Ezenkívül az Oktatási Minisztérium megbízásából egyéb kutatási feladatokat is végrehajtanak. Az általános biológiai tanszék például az Interkozmosz program űrbiológiai kutatásaiban 6 részfeladat elvégzését vállalta. Az atomfizikai tanszék a dubnai Egyesített Magkutató Intézetben 3 fontos KGST- program kutatómunkájába kapcsolódott be. Természetesen nemcsak az elméleti alapkutatásokra helyeznek ilyen nagy súlyt. Támogatásban részesítik azokat a vállalatokat, üzemeket és intézményeket is, melyek a tudományos Az idei Kazinczy-napoknak is nagy érdeklődést kiváltó eseménye volt a helyes magyar kiejtés országos versenye. A beszédművelés, mint tudjuk, szerves része a nyelvművelésnek, s az országos kiejtési verseny számunkra, pedagógusok számára egy kissé munkánk eredményének felmérését is jelenti. Minthogy ez az utóbbi években jól bevált, az idén is két részből állt a verseny: kötelező szöveg kifejező olvasásából és szövegalkotásból. Az I. kategória, az alapiskolák tanulói, Grétsy László: „Kivagymi rendelkezik"; a II. kategória, a középiskolák versenyzői, Tiszamarti Antal: „Egyre csak fogalmazunk" című írását olvasták fel. A szövegek bonyolultsági foka minden tekintetben megfelelt a versenyzők nyelvi, illetve értelmi fejlettségének. Szövegmondásukból ítélve, mindkét kategóriába tartozó tanulók helyesen értelmezték az előadott írást. Hangképzésük tiszta volt, csupán néhánynál érződött enyhe nyelvjárási beütés, elsősorban palóc. Ellenben valamennyi versenyző gondosan kerülte s csak tévedésképp ejtette az é-t. Pedig erről nem szabadna leszoktatnunk azokat, akik tudják ejteni. A két kategória szövegmondói meggyőztek bennünket arról, hogy a szép beszédhez nem elegendő a viszonylag tiszta hangképzés. A szöveg lényegét kiemelő színes előadásmód rendkívül nehéz. Az idei versenyen is tapasztalhattuk az évről évre visz- szatérő hibákat. Több versenyzőnek gondot okozott a szöveg természetének megfelelő hangvétel. Roppant nehéz a megfelelő hangot megütni, a versenyláz. illetve lámpaláz felfokozta izgalom közepette. Kissé jobb, körültekintőbb szervezéssel - például a szereplő helyének előzetes kijelölésével - valamelyest segíteni lehetett volna ezen. Egyik kategória versenyzőitől sem hallottunk igazán változatos, színes előadást; olyat, amely a hangerő, a hangszín,- a beszédtempó megfelelő váltogatásával pontosan vissza tudta volna adni az író mondanivalóját. A zsűri és a hallgatóság túlságosan sok egysíkú monoton olvasást vagy kántáló deklamálást hallhatott. A versenyzők szövegmondásában általában két tendencia érvényesült: voltak akik túl gyors temismereteket a gyakorlat szolgálatába kívánják állítani. A strážskéi Chemkóval, a Kelet-szlovákiai Vasművel, a prešovi Vukóval, a hlohoveci Slovakofarmával, a kassai Experimentális Fizikai Intézettel, illetve a Radioökölógiai Intézettel van a legjobb kapcsolatuk. Gyümölcsöző együttműködést folytatnak továbbá az ungvári Állami Egyetemmel, a harkovi Fizikai Kutatóintézettel, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiájának kijevi fizikai-kémiai kutatóintézetével, a jereváni Állami Egyetemmel, a berlini Központi Szerves-kémiai Kutatóintézettel, a magdeburgi Műszaki Főiskolával, a poznani Molekuláris Fizikai Kutatóintézettel, a budapesti Központi Fizikai Kutatóintézettel, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel, a budapesti Kertészeti Egyetemmel stb. N oha egy intézmény történetében két évtized nem számít nagy időnek, a kassai Šafárik Egyetem természettudományi karának ez a jubileum mégis fontos. Fontos, mert alkalmat ad arra, hogy számba vegyék, mennyivel járultak hozzá társadalmunk előrehaladásához, s meghatározzák azokat a legfontosabb tennivalókat, melyek a kor követelményeiből adódóan erre a felsőoktatási intézményre hárulnak. Az alapok erősek, van mire építeni. SZASZÁK GYÖRGY pót vettek föl, a szöveget elhadarták, sok esetben a szóvégeket elnyelték - ez ma a mindennapi beszéd leggyakoribb hibája. A gyors tempó gyakran a szavak összeolvasásával járt. Megfelelő szünetek híján nem tudta a versenyző kiemelni a mondathangsúlyos szavakat, érzékeltetni a párhuzamokat, ellentéteket. A szövegmondás másik tipikus hibája a „darabolás“ volt. Ebbe a hibába azok estek, akik túl nagy vagy inkább indokolatlanul gyakori szünetek tartásával darabokra tördelték mondanivalójukat, s ezáltal csökkent annak érthetősége. A beszédtempóval és a szünettel szorosan összefügg a légzés. Ismeretes, hogy a helyes légzés minden valamirevaló beszéd alapja. Főleg a túlzottan gyors tempót választók fogytak ki a levegőből, s kényszerültek ott tartani szünetet, ahol nem lett volna szabad. A verseny második, érdekesebb része volt a szövegalkotás. Mind az alap-, mind a középiskolás tanulók három téma közül választhattak. Ez nyilván a versenyzőket meglepte, nem különben a kísérő pedagógosokat is. A módszertani útmutató, amelyet az iskolai és a járási fordulót elrendelő utasításhoz csatoltak ugyanis tíz témát ír elő. A szervezők talán a választás lehetőségének korlátozásával akarták nehezíteni az országos verseny feltételeit? Az első kategória versenyzői - koruknak és tudásuknak megfelelően - elbeszélő fogalmazástípusok közül választhattak. Többségük a ,, Mindnyájan jól éreztük magunkat" című, az iskola jelmezbáljáról szóló beszámolót választotta. A kötelező szöveg után üdítűen hatott a zsűrire és a közönségre is a sok szellemes, eleven stílusú beszámoló. Ebben a kategóriában a többségnek sikerült kerek, sőt csattanóval befejeződő elbeszélést fogalmaznia. Meglepő volt e fiatalabb korosztályú versenyzők eleven fantáziája, közvetlensége és bátorsáoa. A középiskolások hozzájuk képest sokkal félszegebbeknek tűntek föl. Ez jórészt a nehezebb témáknak tudható be. Közülük az elsőre /„Kár lenne, ha kiveszne..."/, egy jellegzetes népszokás leírására kevesen mertek vállalkozni. A „Szerencsém volt, hogy van humorom" címet viselő harmadik téma eleve humoros csattanóval záruló elbeszélést követel. Maradt a „Miért szeretek színházba (moziba) járni“ című második. Némi gondolkodás után fejtegetni színházhoz, filmhez fűződő viszonyunkat? Ez egy müveit felnőtt esetében sem eredményezhet néhány megmosolyogtató általánosságnál egyebet. Mindezeket elő- rebocsátva szabad csak szólnunk a hibákról. Kerek szövegegésszé formálni mondanivalóját az I. kategóriában többnek, a II.-ban kevesebbnek sikerült. Ez a rögtönzésben a legnehezebb. A leggyakoribb nyelvhelyességi hiba a terjengős kifejezésmód volt. Érdekes módon ez is a nagyobbaknál jelentkezett erőteljesebben. Gyakoribb hiba volt még a képzavar, ritkább a tükörszerkezet, a stílustalan szóismétlés. Mindent egybevetve elmondhatjuk, hogy a helyes magyar kiejtés idei országos versenyének színvonala nem emelkedett ugyan a sokéves átlag fölé, azért nem süllyedt alá sem. A továbblépés érdekében a jövőben következetesebbeknek kell lennünk az alsóbb szintű versenyek szervezésében. El kell érnünk, hogy a járási, a középiskolások esetében a kerületi versenyre valóban az iskolai forduló győztese kerüljön, ne olyan, akit a magyar szakos egyszerűen kijelöl; mellőzve az osztály- és az iskolai fordulót. Az országos verseny minden résztvevő számára kezdődjék tehát az osztályban, mert igazi célját csak így érheti el: így válhat a tanulóifjúság tömegeinek ügyévé. MORVAY GÁBOR AZ ALAPOK ERŐSEK Húszéves a Šafárik Egyetem természettudományi kara Jelenet a darabból. A képen Pólós Árpád, Kövesdi Szabó Mária és Váradi Béla. (Bodnár G. felvétele) ÚJ SZÓ 6 1983. III. 31.
