Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-03 / 52. szám, csütörtök

Szerény körülmények között, de jól Könözsi István felvétele Kellő színvonalon Látogatás egy csallóközi iskolában A cím a nagykaposi (Veľké Ka­pušany) gimnázium helyzetét pró­bálja érzékeltetni. Hogy mit kell a „szerény körülményeken“ érte­ni, azt Gustav Albrecht, az iskola igazgatója így fogalmazza meg:- Gimnáziumunk a régi járásbí­róság épületében kapott helyet. 1965-ben, mikor engem bíztak meg az igazgatói teendőkkel, megmondom őszintén, szégyell­tem bejönni ebbe az épületbe. Nagyon el volt hanyagolva, egyál­talán nem nézett ki iskolának. Ola­jos padlók, füstölő kályhák, mála- dozó vakolat - ez a kép fogadott. A tennivaló világos volt mindany- nyiunk számára: úgy kell csele­kednünk, hogy az oktatás ilyen körülmények között is a tanterv szerint folyjon, másrészt, hogy mi­nél előbb elkezdhessük az iskola belső átalakítását. Egyszóval csi­náltunk, amit csak tudtunk. Ma már nyugodtabbak vagyunk. Áté­pítettük, célszerűbbé, esztétiku­sabbá tettük az épületet. Bevezet­tük a központi fűtést és korszerű fizikai szaktantermet is berendez­tünk, jövőre pedig felújítjuk a ké­miai laboratóriumunkat.- Ez, gondolom, összefügg azokkal a határozatokkal, amelyek az új oktatási terv bevezetéséből hárulnak a gimnáziumra.- Igen. A kerületi nemzeti bi­zottság határozata alapján isko­lánkban az elektrotechnika, illetve a mezőgazdasági termelés alapja­inak az oktatását is bevezettük. A nagykaposi gimnáziumban az 1959/60-as tanévtől a magyar és a szlovák tanítási nyelvű osztá­lyok egy igazgatóság alá tartoz­nak. A négy magyar és ugyaneny- nyi szlovák osztályba járó 200 ta­nulót 17 megfelelő képesítésű pe­dagógus tanítja. Ha figyelembe vesszük, hogy a korábban teljesen mezőgazdasági jellegű Ung-vidék az utóbbi huszonöt év alatt a töke- terebesi (Trebišov) járás leginten­zívebben iparosított vidékévé vált, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ennek a gimnáziumnak milyen fontos szerepe van.- Iskolánknak a múltban és je­lenleg is az a legnagyobb feladata - folytatja az igazgató -, hogy a fiatalokat a társadalom igényei­nek megfelelően jól felkészítsük a főiskolákra, egyetemekre. Tö­rekvéseink nem bizonyulnak hiá­bavalónak. Diákjaink közül 1960­A világirodalom klasszikus, nagy regényei között alig akad olyan, amely egyes szám első személyében íródott volna. S ha a szerző netán saját személyében szólal is meg, rendszerint az ese­mények és az általa teremtett ala­kok mögé húzódva teszi azt, pusz­tán a leírottak kommentálására, magyarázására szorítkozva, szinte bocsánatot kérve az olvasótól. Még kevésbé jellemző, hogy az író minden bevezetés helyett saját lelki-szellemi fejlődésének feltér- képzésével, emberi, művészi ma­gatartásának meghatározásával lepje meg az olvasót. Nikosz Ka- zantzakisz, a modern görög iroda­lom méltán világhírű képviselője nem riadt vissza attól, hogy ilyen rendhagyó módon kezdje Zor- bász, a görög című regényét: „.. .ha választanom kellene, vajon kik hagytak a szívemben mélyebb nyomot, talán háromra-négyre es­ne a választáson: Homéroszra, Bergsonra, Nietzschére és Zor- bászra. Az első nyugalmat árasztó fényes szemként élt bennem, amely felszabadító sugarával be­ragyogja a míndenséget, Bergson enyhített a feloldhatatlan filozófiai kétségeken, Nietzsche új kétsé­gekkel telített, s megtanított arra, hogy a szenvedést, a keserűséget és bizonytalanságot büszkeségre változtassam, Zorbász pedig megtanított arra, hogy szeressem az életet, s ne féljek a haláltól.“ A nyughatatlan szellemű, kéte­lyekkel viaskodó, mindig a lét leg­súlyosabb kérdéseire választ ke­reső művészembert tanulmányok tói 1980-ig például a Kassai Mű­szaki Főiskolán 43-an, a Nyitrai Agrártudományi főiskolán 27-en szereztek mérnöki diplomát. A Ša­fárik Egyetem természettudomá­nyi karán 14-en végeztek, a Ko- menský Egyetemen 68-an. Taná­ri, illetve tanítói oklevelet 90-en szereztek, kilencen pedig katonai főiskolán folytatták tanulmánya­ikat.- A tanulóink elhelyezését ille­tően évről évre jobb eredménye­ket érünk el - mondja Géczí Lajos, magyar-orosz szakos tanár, a gimnázium pályaválasztási fele­lőse, majd így folytatja: - Ez pedig kétségtelenül annak köszönhető, hogy már jobb körülmények között dolgozhatunk, és nem utolsósor­ban annak, hogy csaknem ne­gyedszázados tapasztalattal ren­delkezünk. Kezdetben a pályavá­lasztás elég spontán módon tör­tént. Ma már tudjuk, hogy az első osztálytól kezdve napirenden kell tartani ezt a kérdést. Beszélgetni kell a gyerekekkel, annál is in­kább, mert még mindig kevés olyan példa van, hogy valaki azzal a szilárd elhatározással jön a gim­náziumba: én építészmérnök, or­vos stb. leszek. A gimnázium vá­lasztása sok 14-15 éves fiatal esetében bizony a pályaválasztás elodázását jelenti. Sokuk ingado­zik, tétovázik, tehát tanácsra van szükségük. Mikor megkérdezzük az első osztályban, hogy mik sze­retnének lenni, általában azt vála­szolják, levéltáros, régész, csilla­gász, űrhajós. Később rájönnek, hogy gépészmérnökök is le­hetnek.- És a szülők, ők vajon ismerik- e jól azokat a választási lehetősé­geket, amelyek gyermekeik ren­delkezésére állnak?- Kiszélesedőben van a szülők valóságlátása. Tavaly például egy lány kohómérnöknek jelentkezett. Régebben Kaposon el sem tudták képzelni, mit csinálhat egy ko­hász, igaz, nem is láttak kohót. Valamikor az is elképzelhetetlen lett volna, hogy tőlünk valaki Észak-Csehországba Liberecbe menjen textilmérnöknek tanulni. Már ott is végzett egy tanulónk - mondja Géczi Lajos.- Noha ezen a téren valóban sok pozitív változás történt - véle­kedik az igazgató -, azért még mindig úgy látom, hogy a szülök egész sora nem jellemezhette vol­na találóbban, mint ez az általa leírt néhány mondat. A felsorolt nevek különös kontrasztként hangzanak, s a két filozófus hatása kétes és veszé­lyes ballasztnak tűnik. Ám a min­den hatásra roppant fogékony, s azt mindig önmagán átszűrő Kazant- zakisz számára a pesszimizmus és az irracionalizmus volt az az árnyék, amely nélkül nincs igazi fény. Művészi módszereit, hatás­keltő eszközeit gyakran hasonlí­tották nagy honfitársáéhoz a festő El Grecóéhoz, aki a misztikumot és a valóságot, a komor aszkézist, sötét tragikumot és a szinte em­berfeletti szépséget olvasztotta csodás szintézisbe vásznain. Gre­cóéhoz hasonlóan az ő alakjai is az egeket ostromolják, már-már valószínűtlen emberséget sugá­roznak, de magatartásukat a törté­nelmi valóság határozza meg. A kegyetlen körülmények, a min­denütt kiütköző embertelenség közepette embernek maradni - ez müveinek központi gondolata, ez teszi nem mindennapivá minden­napi hőseit. Kazantzakisz művészi nagysága nem ott mutatkozik meg, ahol az új emberideált, a kö­vetésre méltó modellt az emberi kultúra kiemelkedő személyiségei­ben keresi, nem az Odüsszeia 33 333 soros nagyeposzában és filozófiai tanulmányaiban, hanem re­gényeiben, amelyeknek hősei egyszerű emberek. Manolíosz, a szegény pásztorból lett mártír­forradalmár, a függetlenségi há­borúban önmaga fölé növő Mihá­nem ismerik igazán a gimnázium szerepét és azokat a továbbtanu­lási lehetőségeket sem, amelyek közül választani lehet. Ezért is vettük tervbe, hogy jövőre kiadunk egy publikációt a gimnáziumunk­ról. Hisszük, hogy egy ilyen fontos információkat tartalmazó kiadvány jelentősen segíteni fogja mind a szülők, mind a diákok tájékozó­dását. A nagykaposi gimnázium két negyedik osztályában 53 diák ké­szül érettségi vizsgára. Géczi La­jostól azt kérdezem: milyen ter­vekkel indulnak a diákok.- Végzős növendékeink 62,65 százaléka főiskolára, illetve egye­temre jelentkezett. A kassai Mű­szaki Főiskolán nyolcán, a žilinai Közlekedési Főiskolán heten, a bratislavai Műszaki Főiskolán hárman, a kassai Šafárik Egyete­men nyolcán szeretnének tovább­tanulni. A Károly Egyetemre, a Ko­mé nský Egyetemre, a Nyitrai Ag­rártudományi Főiskolára, a brati­slavai Közgazdaságtudományi Főiskolára, a zvoleni Erdészeti és Faipari Főiskolára egy-egy diá­kunk jelentkezett. Itt kell elmonda­nom azt is, hogy az utóbbi évek­ben - a társadalmi szükségletek­nek megfelelően - egyre többen orientálódnak a műszaki pályák felé. örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy a továbbtanulással sem a magyar, sem a szlovák osztályban nincs gondunk. Az idén érettségizők mindössze ket­ten lépnek munkaviszonyba. Akik nem jelentkeztek főiskolára, azok valamelyik középiskola szakosító tagozatára mennek. A nagykaposi gimnáziumból két évvel ezelőtt huszonketten je­lentkeztek főiskolára és tizenkilen­cet fel is vettek közülük. A tavalyi 33 jelentkező közül 24-en kerültek be felsőoktatási intézményekbe. Ez olyan eredmény, amivel akár büszkélkedni is lehet, pláne akkor, ha nem feledjük el, hogy ebben a gimnáziumban az átlagosnál szerényebb körülmények között tanítanak. Bízunk benne, hogy a mostani érettségizők közül is sokan eljutnak a mérnöki diploma megszerzéséig, és visszajönnek a szülőföldjükre, mert itt az Ung- vidékén nagy szükség van mérnö­kökre, jók az elhelyezkedési lehe­tőségek is. SZASZÁK GYÖRGY lisz kapitány, az emberi méltóságát, szabadságát és életszeretetét minden körülmények között meg­őrző Zorbász - ők Kazantzakisz mély humánummal átitatott üze­netének igazi hordozói. Hogy su­gárzó példájuk nem mindig követ­hető, s az Akinek meg kell halnia fő alakjának eszményi tisztaságra, meg nem alkuvásra a mindenna­pok embere számára olykor talán túl magas követelmény? Kétség­telen, ilyen magatartással nem le­het könnyen élni. Ám alacso­nyabbra állítva a mércét, magukat nem ,,a mindenséggel mérve“, nem érdemes. VOJTEK KATALIN Csehszlovák-magyar műfordító-találkozó Magyar, cseh, szlovák és szlo­vákiai magyar műfordítók találkoz­tak Budapesten a Magyar írók Szövetségének székházában. A ta­nácskozás során a csehszlovákiai és magyar műfordítók, valamint kiadói és szerkesztőségi szakem­berek vitatták meg a művek jobb válogatásában és fordításában, a műfordítók körének bővítésé­ben, képzésében és a lefordított művek alaposabb, elemzőbb kriti­kai fogadtatása érdekében szük­séges tennivalókat. A csehszlovák műfordító delegáció tagjait fogad­ta Tóth Dezső, a Magyar Népköz- társaság művelődési miniszterhe­lyettese is. Nyárasd (Tcpol'níky) egyike a Csallóköz legsokoldalúbban fej­lett községeinek. Azon túl, hogy jól működő földmüvesszövetkezete van, s első ligás kézilabdacsapata nemcsak országszerte, hanem külföldön is ismert kitűnő küzdő- szelleméről és eredményeiről, a közművelődés területén is pél­daként említhető járási és kerületi viszonylatban egyaránt. A 3000 lakosú falu közművelődésének egyik legfontosabb intézménye a magyar tanítási nyelvű alapisko­la, melyet közel negyedszázada Kocsis Gyula igazgat. Minthogy ottjártunkkor az igazgató hivatalos ügyben a járási székhelyen volt, helyettesétől, Czajlik Tibortól kértünk tájékoztatást az iskola éle­téről, sikereiről és problémáiról. Az épületegyüttes, melyben az iskola működik, azt sejteti, hogy térhiányról itt nemigen lehet szó.- Iskolánk tizennégy osztályos központi épületét 1960-ban vettük birtokunkba - mondja az igazgató- helyettes, aki Nyitrán végzett test­nevelés-biológia szakot és tíz éve dolgozik helyettesként -, de még egy másik, régi épületet is hasz­nálunk, ott hat osztályt helyeztünk el. A régi épületet egyébként az óvodával közösen használtuk, míg el nem készült a korszerű új óvo­da. Egyégként, amint láthatja, a közelmúlt építkezéseit eléggé megsínylette az iskola körlete. Van szép tornatermünk. Ezt öt évvel ezelőtt adták át. Tavaly épült fel az óvodával csaknem egyidő- ben a 180 személyes iskolai kony­ha. Elég gyakran igénybe vesszük a községi sportcsarnokot és pá­lyát, melyet a sportegyesület ve­zetősége szívesen rendelkezé­sünkre bocsát. Azért problémák még így is maradnak. A három napközis csoportunk elhelyezését még meg kell oldanunk. Azonkívül klubot is szeretnénk létesíteni a felsőbb tagozatosok számára szakfelügyelettel, mivel sok gyer­mek édesanyja dolgozik. Szüksé­günk lenne modern tanműhelyre is, hogy a munkára nevelést kellő színvonalon végezhessük. Tan­kertünk sem volt eddig (gyümöl­csösünket 1965-ben elpusztította az árvíz), de az idén fél hektárnyi területet kaptunk a hnb-től, úgy­hogy ez a gondunk megszűnt. Azután végigjárjuk az iskolát belülről, betekintünk egy-egy tan­terembe, elbeszélgetünk néhány pedagógussal a mindennapi mun­káról, a szakköri tevékenységről, a közeljövő teendőiről. Feltűnt, hogy viszonylag kevés gyerek van egy-egy osztályban. Ez egyrészt előnyös, másrészt gond. Aztán ki­derült, az osztálylétszám általában alacsony. A hatvanas évekhez vi­szonyítva jelentékenyen csökkent az iskola tanulóinak a száma. Míg tíz évvel ezelőtt 560 tanulója volt az alapiskolának, addig jelenleg csak 364 van. Ebből 179 jut az alsó és 185 a felső tagozatra. Aránylag kevés a lány. (Az 1-4. osztályában 77, az 5-8.-ban 71.) Az iskolában az oktató-nevelő munkát huszonöt pedagógus látja el, s a pionírmunkát önálló pionír- vezető irányítja. Kettő kivételével mindegyik pedagógus rendelkezik az előírt szakképesítéssel, a „pa­píron“ hiányzó kvalifikációt ellen­súlyozza a huszonöt éves peda­gógiai gyakorlat s az eredményes munka.- Az elmúlt év - mondja az igazgatóhelyettes - eddig talán a legsikeresebb tanévünk volt. Mind a tanulmányi eredményeket, mind az egyéb tevékenységeket illetően. Mivel nagy súlyt helye­zünk tanulóink továbbtanulására, elsőként említeném, hogy tavaly harmadik helyezést értünk el a pá­lyaválasztási szocialista verseny­ben. Az alacsonyabb létszámú osztályokban természetesen ma­gasabb színvonalú munkát lehet végezni. Tavaly az 1—4. osztály­ban a tanulók hatvan százaléka jeles volt. Az 5-8. osztályban évi átlagban többnyire 60-70 tanu­lónk szokott kitüntetett lenni. Az előmenetel a felvételi vizsgákon jól lemérhető. Hogy a nálunk ka­pott jegyeknek megvan a súlyuk s értékük, azt az is mutatja, hogy amelyik tanuló nálunk jeles volt, az például a dunaszerdahelyi gimná­ziumban is végig jeles lesz. Általá­ban szívesen fogadják a középis­kolák tanulóinkat. És sokan eljut­nak a különböző főiskolákra, egyetemekre is. Volt idő, amikor húszán tanultak a végzetteink kö­zül egyidőben felsőoktatási intéz­ményekben. Tavaly a továbbtanu­lásra jelentkezett tanulóinkat egy kivételével felvették a magasabb fokú tanintézetekbe. Az iskolát a tanügyi szervek által 1982. október 6-a és 22-e között végzett komplex ellenőrzés alkalmával jól értékelték. A nyá­rasdi alapiskola egyike azoknak az iskoláknak, amelyek száz szá­zalékra teljesítették a továbbtanu­lás tervét, így az idén nem kellett kilencedik osztályt nyitni. Az iskolában magas szinten áll a szakköri tevékenység. Működik: ifjú természetvédők köre, egész­ségügyi, foto-, tánc-, sport-, iro­dalmi és más szakkör, melyekben a tanulók rendkívül aktív tevé­kenységet folytatnak, és számos versenyben értek el járási, kerüle­ti, sőt szlovákiai első helyezést. Az iskolának ezenfelül irodalmi szín­pada és gyermekszínjátszó cso­portja is van, mely a Dunamenti Tavaszra is eljutott. A tanulók élénk levelezést is folytatnak egy szovjet iskolával; az onnét kapott ajándéktárgyakból érdekes kiállí­tást rendeztek a tanév elején. Megemlítjük, hogy tavaly Nagy Judit magyar, Patus Andrea pe­dig szlovák kiejtési versenyen ke­rületi helyezett lett. Ifj. Czajlik Ti­bor pedig szlovákiai első helye­zést ért el a rátermettségi ver­senyben. A leány kézilabdacsapat - a nagy csapat nyomdokain ha­ladva - kerületi bajnokságot nyert. A sok szép sikert még tovább is sorolhatnánk. Végül problémaként szólok ar­ról, hogy az iskolai vezetés túl nagy súlyt helyez az ún. nem köte­lező tantárgyak „túlórában“ való oktatására. A tanulók nyolcvan százaléka vesz részt anyanyelvi gyakorlatokon, szlovák beszélge­tési órákon, angol nyelvi gyakorla­ton, matematikai foglalkozásokon, sportjátékokon. Mindez külön-kü- lön fontos, de így együtt soknak tűnik föl. Vajon nem jelent-e túl nagy fáradságot az amúgy is túl­terhelt gyerekeknek? A becsvágyó tanulóknak is szükségük van sza­bad időre. Ezekre a kérdésekre Nyárasdon is keresik a helyes vá­laszt. KÖVESDI JÁNOS Embernek maradni Száz éve született Nikosz Kazantzakisz ÚJ SZÓ 6 1983. III. 3. A nagykaposi gimnázium eredményei

Next

/
Thumbnails
Contents