Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-24 / 70. szám, csütörtök

KEVESEN IS SOKAT Huszonötödik tanév a Szenei Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban Furcsa érzés fog el, amikor in­gázó diákok közé vegyülve a bejá­rat felé tartok. Hirtelen olyan érzés kerít hatalmába, amelyet nem le­het szavakban elmondani, de min­denki átéli, amikor egykori alma materébe tér vissza. S tán egy időre kissé feloldódik a gimnazis­ták körében, de mihelyt azok osz­tályaikba szélednek, ismét magá­ra marad, s most immár arra is vállalkozik, amit diákévei alatt vajmi kevésszer tett olyan magabizto­san: egyenesen az igazgatói iro­dába siet. Dolgozószobájában Hlavatý Sándor iskolaigazgató fogad. Vele augusztusban a tanévnyitó előtt találkoztam először, amikor ezt mondta:- Az idén iskolánkban a huszon­ötödik tanévet kezdjük. Kis lét­számban ugyan, de annál körülte­kintőbben, az eddigi jó eredmé­nyekre építve folytatjuk - az új tanévben is - diákjaink sokoldalú nevelését. Ma, a tanév második felében tovább fűzi a gondolatot:- Pontosan százharminchárom tanulónk van, valamennyi évfo­lyamban egy-egy osztály. Mivel az esti tagozaton nincsenek végző­sök, ezért az idén feleannyian érettségiznek iskolánkban, mint a korábbi években. Az esti tago­zatban tizenhat felnőtt tanul. Érte­süléseink szerint jövőre ismét egy osztályt nyithatunk. Ebbe össze­sen harminchatan, zömével kitün­tetett tanulók jelentkeztek. Tanári karunk jelenleg tizenegy fős. Tag­jai tapasztalt, középkorú pedagó­gusok. Dr. Párkány Antal, az isko­la első igazgatója, később igazga­tóhelyettese volt, ma is aktívan segít az iskolairányítási munkák­ban. Hasonlóan Tóth Endre is, aki egyik legrégibb pedagógusunk. Szarka Istvánnéra, Szabó László­ra és Mázik Máriára is az egykori diákok százai emlékezhetnek. Ta­náraink közül jómagam vagyok a legrövidebb ideje, mindössze ötödik éve, ebben a gimnázi­umban. Akkoriban került az iskola élére, amikor először nyitottak csak egy osztályt. Igaz, párhuzamosan esti tagozat is indult, mégis akadtak, akik az iskola másnapját is meg­kérdőjelezték.- Időbe telt, amíg sikerült meg­szüntetni a rossz hangulatot, és eloszlatni a kételyeket - emlékszik vissza az igazgató, - Csakis ered­ményeinken keresztül bizonyíthat­tunk. A tanári kar érdeme, hogy ebben a helyzetben az eredmé­nyek nem romlottak, hanem sike­rült javítani rajtuk. Aztán némileg állandósult a helyzet. Úgy érez­zük, hogy tanulóinkkal és önma­gunkkal szemben támasztott kö­vetelményeinken tovább szigorí­tottunk. Törődésünk a tehetsége­sekkel jónak mondható és a meg­kívánt eredménnyel jár. A szakköri munkába már a múltban tanulóink megnövekedett létszámban kap­csolódtak be. A tavalyi tanévben örömmel állapíthattuk meg, hogy a tantárgyi versenyek eredményei jóval felülmúlták az előző évit, s az idén is jó helytállásra számítunk. Aztán az iskola további sajátos­ságai felől érdeklődtem. Kiegészí­tésképpen volt alkalmam végig­nézni a tantermeket, melyek az elmúlt tíz év alatt alaposan meg­változtak.- Kollégáim szerint is iskolánk anyagi-műszaki bázisában nagy fejlődés tapasztalható - hangzik a magyarázat. - Több az audiovi­zuális és-oktatási segédeszköz, mint a múltban volt. Mindez nem valósulhatott volna meg a szertár­felelősök fokozott törődése, és a szaktantermek korszerűsítése nélkül. Teljesen felújítottuk például a fizikai szaktantermet, átépítés alatt van a kémiai és biológiai laboratórium. Diákjaink a különbö­zői olimpiákról egyre jobb helye­zésekkel térnek vissza. A szakköri tevékenységbe bekapcsolódó ta­nulók a felvételi vizsgán és a to­vábbtanulás során is könnyebben boldogulnak. Úgy tudom, a többi magyar gimnáziumhoz képest jobb eredményeket érünk el a szlovák nyelv oktatásában. Simon Ferencné szintén az egyik legrégibb pedagógus. So­kan vagyunk, akik évekkel ezelőtt tőle tanultuk a halmazelmélet ábé­céjét. Tanítási kötelezettségei mellett az iskola pályaválasztási felelőse. Tapasztalatairól így be­szél:- Iskolánk diákjai tanulmányaik során gépipari vagy mezőgazda- sági szakoktatást kapnak. Az el­méleti ismeretek elsajátításán kí­vül megismerkednek az állami Érdekes tárlatok A Nógrádi Galéria idei terveiről A losonci (Lučenec) Nógrádi Galériában az elmúlt hetekben Robert Brož plakátkiállítását te­kinthették meg a látogatók. Ez a tárlat korábban hazánk több kiál­lítótermében is osztatlan sikert aratott. A látogatók most a nógrádi képzőművészek alkotásaival is­merkedhetnek meg. A kiállítás szorosan kapcsolódik a tavaly be­mutatott Szociális és munkásmotí­vumok a hazai képzőművészet­ben című ciklushoz. Az alkotások szerzői közül meg kell említeni Karol Sup nevét, aki tíz éven keresztül rajztanár volt a helyi gimnáziumban. Gerő Gusztáv előszeretettel foglalkozott Losonc és környéke munkásmoz­galmának művészi megjelenítésé­vel. Kotász Károly ugyan nem élt huzamosabb időn keresztül a vá­rosban, ám nagyon gyakori ven­dég volt itt, s a nógrádi ember ábrázolása egyik kedvenc témája volt. Gyurkovits Ferenc személye számunkra elsősorban azért érde­kes, mert több európai akadémián is megfordult, s első mestere volt Szabó Gyulának. Műveiben töb­bek között a híres losonci vásárok elevenednek fel. A maiak közül Ladislav Gandl kalinovói születésű művész műveiben gyakran tér vissza szülőföldjére, említést ér­demelnek továbbá Eduard Antal, és természetesen a nemrég el­hunyt Bácskái Béla alkotásai. A galéria eseménynaptára sze­rint a nyár folyamán kiállítást ren­deznek meg Július Machajszobrai- ból és plasztikáiból, majd a Szabó Gyuia életművét átfogó sorozat részeként bemutatják a mester 1945 és 1959 között készült grafi­káit. Az egész nyáron át tartó bemu­tató után a tervek szerint október­ben Kudlák Lajosnak lesz emlék- kiállítása, majd novemberben egy nagyszabású akvarellbemutató zárja az évet. A különböző bemutatókon kívül a galériában megrendezett szá­mos egyéb esemény is a losonci kulturális élet fellendülésére utal. A művészetbarátok klubja többek között beszélgetést tervez Robert Sroi-zsal, Július Machajjal és Ku- bicskáné Kucsera Klára művé­szettörténésszel. A most megala­kult zenebarátok köre pedig ko­molyzenei hangverseny rendezé­sét tervezi a galéria műtermei­ben. HACSI ATTILA gazdaság és gépipari üzem mun­kájával is. Szakmai tudásukat nö­veli a termelési gyakorlaton való részvétel, s ez befolyásolja pálya- választásukat is. Azt nem tapasz­taltam, hogy a szülő véleménye eltérne a diákétól. Ha kell, külön is felkeresnek, és együtt beszéljük meg a továbbtanulás lehetőségeit, s ezt mindenképpen hasznosnak tartom. Elvétve előfordul még, fő­leg a lányok között, hogy tanulmá­nyi eredményeik alapján ugyan tovább tanulhatnának, de ők in­kább munkát vállalnak, és azt mondják: majd később megpró­bálkoznak az egyetemmel vagy a főiskolával. Az idén érettségiző harmincnégy fiatal közül huszon­hármán jelentkeztek felsőoktatási intézményekbe. Az utóbbi évek­ben a végzősöknek több mint a hatvan százaléka főiskolára vagy egyetemre szeretne menni. Csak elvétve akad olyan, aki a szakosító tagozatot sem vállalja és inkább munkát keres. Bár isko­lánkban javult a természettudo­mányi körök munkája, ennek elle­nére aránylag még mindig keve­sen jelentkeznek műszaki főisko­lára. Nagyobb az érdeklődés az agrártudományi szakok és a pe­dagógia iránt. Ez talán abból adó­dik, hogy gimnáziumunkban fakul­tatív tárgyként a mezőgazdaság alapjait tanulták.- Örvendetes, hogy vannak családok, amelyek gyermekeiket sorra gimnáziumunkba irányítják - szól közbe az igazgató. - E szü­lők közül többen szintén itt érett­ségiztek. Az egykori diákok egy része is segít az iskolai munká­ban. Zömmel nem feledték el, hogy honnét indultak. Erről tanús­kodik a volt diákok és tanárok holnapi találkozója is, mely iránt a vártnál nagyobb az érdeklődés. S ha ezen az összejövetelen min­dennapjainkról érdeklődnek majd, a fentieken kívül elmondjuk nekik: már jó ideje azon fáradozunk, hogy lehetőséget kapjunk egy szakközépiskolai - építőipari vagy közgazdasági - osztály nyitására. Kérésünk megfogalmazásakor a valós igényekből indultunk ki. Felmerült az élelmiszeripari és postaforgalmi osztály létesítésé­nek gondolata is. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy- ősszel ismét egy gimnáziumi osztályt nyitha­tunk. Napokkal később az iskola vég­zőseinek kimutatását böngészem. Ebből tudom meg, hogy az iskola fennállása óta a nappali tagozaton 1121-en, az estin 120-an érettsé­giztek. Közülük sokan főiskolai vagy egyetemi diplomát szerez­tek. Jól megállják a helyüket, szakmájukban elismertek vagy most bontogatják szárnyaikat. Legtöbb a pedagógus, de van köztük több mérnök, orvos, gyógy­szerész, közgazdász, sőt biológus is. Egyikük, Horváth Rozália ve­gyészmérnök egy ankét során így vallott: ,,Hogy miért jelentkeztem aspiránsnak? Azért is, mert be akartam bizonyítani a kételkedők­nek, a határozatlanoknak, hogy az is elérheti szakmájában a maxi­mumot, aki óvodás korától az érettségiig anyanyelvén tanult.“ önmagáról beszélt, de közben mintha további hasonlóan gondol­kodó egykori iskolatársa nevében fogalmazott volna. J. MÉSZÁROS KÁROLY Janiga József: Tanya Te stvéri közösségben A Szovjet Irodalom üzbég száma ,,Tavasszal a természet ébre­désének napjaiban csodálatosan szép a mi napsütötte vidékünk, szépek a városaink, falvaink, he gyeink, folyóink, zöld hegysége­ink. Megkezdődik a dologidő az Éhség-, a Karsini-, és a Dzsizaki- sztepp lakóinál. Nem volt könnyű dolga az embernek, míg ezeket a sivatagokat, ezeket az élettelen, szomorú területeket virágzó völ­gyekké változtatta. Ez csak a szovjet emberek internacionalis­ta testvériességének erejével va­lósulhatott meg“ - írja a Szovjet Irodalom idei 3. számában Saraf Rasidov, Üzbegisztán Kommu­nista Pártja Központi Bizottságá­nak első titkára, aki egyébként neves író, költő és publicista is. Az ő sorai vezetik be a Szovjet Irodalom üzbég számát, amely sokszínű és sokrétű válogatást közöl egy távoli nép gazdag kultú­rájáról, népművészetéről, művelő­déstörténetéről. A számban neves szovjet költők - Anna Ahmatova, Jevtusenko, Nyikolaj Tyihonov és mások - vallanak erről a vidékről, Taskent és Szamarkand sajátos hangulatáról, a teakertekről, a me­csetekről, a bazársorról és termé­szetesen a korszerű életmódot kóstolgató üzbég fővárosról. Érde­kesek az itt közölt népmesék, s a felfedezés erejével hat az Alpamis című üzbég népi eposz, amelyből részleteket olvashatunk. Az Élő múlt rovatban több múlt századbeli üzbég költő alkotásait olvashatjuk, többek között a XV. században élt Alisir Nevái szerel­mes verseit. Betekintést nyerhetünk a mai üzbég irodalomba is. A folyóirat egy fejezetet közöl Kamii Jasin Kápolna a sziklacsúcson című re­gényéből, amelynek központi alakja Hamza Hakimzade Nijazi, a híres költő. Ugyancsak részlete­ket olvashatunk a már említett Sa­raf Rasidov Győztesek, és Ham id Gulam Halhatatlanság című regé­nyéből. A fiatal írók közül Timur Pulatov Jakok, szürkék, vörösek című elbeszélése felfigyeltető. Több mai üzbég költő alkotását is besorolták ebbe a válogatásba. Két tanulmány kalauzolja az ol­vasót a mai üzbég irodalomban. Szárvár Azimov Az üzbég iroda­lom jelenéről, Pirma Sermuh$m- medov pedig az üzbég történelmi regényről írt. Érdekes a Közös dolgaink rovat összeállítása is, amelyben Hazai György méltatja az egykor Duna- szerdahelyen nevelkedett Vám- béry Árminnak a klasszikus üzbég irodalom kutatásában szerzett ér­demeit. Hegedűs Géza üzbegisz- táni utazásáról olvasmányos, ér­dekes riportban számol be. Szá­mos új adatot közöl Milei György a Magyar internacionalisták a Szovjet-Turkesztánért című dol­gozata. Az első világháború hadi­foglyainak munkára és harcra szervezését, politikai felvilágosítá­sát a Turkesztáni Köztársaság Külföldi Munkás-Paraszt Kommu­nista Pártja vezette, amelynek több magyar tagja is volt. Taskent- ben Világszabadság, 1920-tól pe­dig Vörös Újság címmel magyar nyelvű lapot is kiadtak A Szovjet Irodalom márciusi számát neves üzbég képzőművé­szek alkotásai illusztrálják. A fo­lyóirat bibliográfiát is közöl arról, milyen üzbég szépirodalmi és népköltészeti alkotások olvasha­tók magyarul. A gondosan válogatott anyag minden bizonnyal hozzájárul ah­hoz, hogy e távoli nép - kultúrája révén is - közelebb kerüljön hoz­zánk. SZ. J. Kiss Manyi - lemezen A Színészmúzeum sorozatban jelent meg a századunk magyar színművészetének egyik legsokol­dalúbb egyéniségét, Kiss Manyit, bemutató lemez. Kiss Manyi nem ismert különbséget a drámai sze­repek és a könnyű műfaj között, egyet ismert csupán: a művészet alázatos szolgálatát. Egyik kritiku­sa méltán jellemezte őt így: ..Alig­ha vonja kétségbe bárki, Kiss Ma­nyi az élő magyar színművészek egyik legnagyobbika. Kevesekről mondták és írták le annyiszor - és annyi joggal - ezen a pályán, mint éppen róla: megfejthetetlenül tö­kéletes, amit csinál. És határtalan, amit már megcsinált. Határtalan: jellegben, típusban, korban; sze­repköre szinte a színpadon ábrá­zolható lehetséges emberi maga­tartások összessége“. Ezt igazol­ni látszik az a tény is, hogy színpa­di szerepein kívül több mint.száz filmben játszott szerepelt a rádió­ban, a televízióban és pódiummű­sorokban. Ennek a rendkívül sokoldalú és nagy tehetségű színésznőnek a Magyar Rádió hangarchívumá­ban őrzött felvételeiből Cenner Mi­hály állította össze a rendkívül érdekes és értékes hanglemez anyagát. Az A-oldalon a könnyű műfajban aratott egyik legnagyobb sikerével, a Jaj de jó a habos sütemény című operettdallal kezdi bemutatkozását Kiss Manyi, majd Horvát Jenő-Halász Rudolf ismert Pingvin-foxát adja elő. Ezután há­rom, rádióra alkalmazott színmű­ből (Csokonai Vitéz Mihály: Kar- nyóné, avagy a vénasszony sze­relme, Móricz Zsigmond: Sári bíró, és Tamási Áron: Jégtörő Mátyás) hallhatunk részleteket, melyekben Karnyóné, Veronika, illetve Sári néni szerepét alakítja Kiss Manyi. Az oldal székely nóták egyvelegé­vel zárul. A B-oldal négy színműrészletet tartalmaz (Moliére: Tudós nők, A. P. Csehov: Három nővér, Mak- szim Gorkij: Éjjeli menedékhely és F. Goodrich-A. Hackett: Anna Frank naplója). E darabokban Kiss Manyi feledhetetlen alakításaiból hallhattunk részleteket Beliza, Ol­ga, Násztya, illetve Frankné sze­repében SÁGI TÓTH TIBOR ÚJ SZÓ 6 1983. III. 24. Zuzana Mináčová felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents