Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-22 / 68. szám, kedd
ÚJ szú 5 1983. III. 22. Amíg az asztalra kerül az ebéd Tiszta fehér blúzt, köpenyt vesz elő a szekrényből, de még mielőtt átöltözne, a főzőkatlan alatt kinyitja a csapot. Vizet enged bele, csak aztán fog az öltözködéshez. Zá- recky István főszakács évekig Pi- ešťanyban dolgozott, de néhány esztendeje már a galántai bútorgyár üzemi konyhája a munkahelye. A felesége, aki szintén szakács, vele dolgozik.- A mai ebéd: paradicsomleves, borsófőzelék kolbásszal és palacsinta - mondja. - Az utóbbit munkatársam, Popelák Jánosné készíti el. Igyekeznünk kell, mert az első műszaknak tíz órakor van az ebédideje. Benéz a konyhába Czére Rudolf, az üzemi konyha vezetője.- Jó öt éve kerültünk az üzemi konyhába - tudjuk meg tőle. - Jómagam azelőtt a helyi Družba étteremben dolgoztam. Konyhánkban négy szakképzett szakács dolgozik. A büfében is szakmabe- lik dolgoznak. A héttagú kollektívánkban az átlagos életkor 35 év körül van. Az üzemi konyha kapacitása kétszázötven adag étel. Az első évben 177 ebédet főztek, ma pedig 250-et, ebből 220-at az első műszakban dolgozóknak. Az étkezők számával azonban nem elégedettek, hiszen közel ezer ember dolgozik a gyárban. A főszakács erről így vélekedik:- A mennyiségi mutatók adva vannak, de a minőség terén még vannak tartalékaink. Különösen az étel ízesítésére fordítunk nagy gondot, mert a minőség további javításával idecsalogathatjuk azokat is, akik eddig elkerülték az üzemi konyhát.- A körítésből nagyobb adagot is kérhetnek az étkezők - veszi át a szót Popelák Jánosné. - Azt hiszem, nálunk senki sem marad éhes. A kenyerünk is csaknem minden nap friss. Kellemes illat terjeng a konyhában. Fő a borsófózelék, készül a rántás, sül a kolbász, Popelákné pedig a palacsinta sütéséhez készülődik. Ma négyszáz darabot kell kisütnie. Egy részét lekvárral, másik részét pedig mazsolás túróval tölti meg. Egy óra alatt végez a palacsintasütéssel, hatalmas tepsibe rakja a finom tésztát, hogy a sütőben az ebéd osztásáig melegen tarthassa.- Az étrendet igyekszünk úgy összeállítani, hogy a pénzügyi keZárecký István a másnapi ebédhez szeleteli a húst (A szerző felvételei) retbe beleférjünk, de ugyanakkor változatos is legyen. Egy hónapon belül nem ismétlődnek meg ugyanazok az ételek. Hetente van baromfi, vagy hal - összegezi munkájukat az üzemi konyha vezetője. - Húsból eleget kapunk, de belsőségből több is elkelne. Miután elkészül az ebéd, a főszakács ételhordókat vesz elő. Naponta 40-50 adagot a három kis üzemrészlegükbe szállít, ugyanis a főszakács egyben gépkocsivezető is. Mielőtt elmegy, még egyszer megkóstolja az ételt, majd megkezdődik az ebéd kiosztása. A kosztosok között afelől érdeklődöm, hogyan ízlik az étel, milyen a véleményük az ‘ üzemi konyháról. Nagy András asztalos ezt mondja:- Ma nem igen ízlett a leves, de egyébként elégedett vagyok. A konyha megnyitásától itt kosztolok, a főtt ételt mindenkor előnyben részesítem. Sipos Istvánná raktáros különöA borsófőzelék ízlett a kosztosoknak sen a tésztaféléket szereti. Munka után nincs ideje fánkot sütni, túrós metéltnek tésztát gyúrni. Augustin Motošovský mester pedig azt emeli ki, hogy ha kér, mindig kap nagyobb adag körítést, ez a véleménye Viliam Korec fömesternek is.- Gyümölcsöt is szívesen látnánk az étlapon, de bárhogy is ügyeskedünk, a pénzügyi keretek ezt csak ritkán teszik lehetővé - vélekedik Éliás Tibor, az üzemi szakszervezeti bizottság étkeztetési albizottságának az elnöke.- Az üzem vezetőségével azt tervezzük, hogy a gyár területén levő ki nem használt területeken fóliasátrakat létesítünk, - viszi tovább a szót Zárecký József, az üzemi bizottság elnöke. - Annyi zöldséget szeretnénk megtermelni, amennyi az üzemi konyha szükségletét kielégítené. Ha több teremne, az sem lenne baj, a büfén keresztül értékesítenénk. A héttagú kollektíva évek óta versenyez a szocialista munkabrigád címért. A mindennapi teendőik mellett gyakran vállalnak többletmunkát. így néhány év óta bérbe adják az üzem dolgozóinak lakodalmakra az éttermet, a konyhát.- A főzéshez szükséges nyersanyagot otthonról hozzák, mi pedig a kívánságuk szerint megfőzzük. Évente mintegy húsz lakodalom van nálunk - mondja Czére Rudolf, a konyha vezetője. Az üzemi konyhák járási versenyében tavaly a harmadik helyen végeztek.- Az igazat megvallva, a múltban a termelési részleget kísértük nagyobb figyelemmel. Az üzemi konyha dolgozóiról szinte megfeledkeztünk - vallja be Éliás Tibor.- A mulasztásunkat még az idén helyrehozzuk - teszi hozzá az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke. - A konyha munkája is hozzájárul a dolgozók elégedettségéhez, így a terv teljesítéséhez is. A járási higiénikus egyszer sem, az étkeztetési bizottság pedig csak egy esetben észlelt öt év alatt fogyatékosságot, jóllehet, az utóbbi havonta kétszer tart ellenőrzést. Az üzemi konyhához tartozó büfében két asszony dolgozik. Ottjártamkor azonban a náthaláz- járvány miatt csak Zárecký Jó- zsefné volt munkában. Délre már elfáradt. Szavai szerint a napi forgalom ötezer korona körül van, az évi pedig meghaladja az 1,2 millió koronát. A választék is kielégítő, nem rajtuk múlik, hogy nem gazdagabb. Rég végeztek az ebédkiosztással, az edényt is elmosogatták már, mire a főszakács visszatér, és azon nyomban hozzáfog a holnapi ebédhez szükséges hús darabolásához. Popelák Jánosné pedig még egyszer ellenőrzi, hogy a délutáni műszak ebédje meg- van-e, majd vidáman hozzálát a konyha takarításához. Holnap újra korán kelnek, hogy idejében az asztalra kerüljön a dolgozók ebédje. NÉMETH JÁNOS Mindannyiunk védelme Céljuk a lakosság megnyugtatása Hazánk azok közé az országok közé tartozik, amelyek kül- és belpolitikájukkal egyaránt aktívan támogatják a világbékét. Az, hogy a mai fiatalok és a középnemzedék már csak a történelemkönyvből ismerik a világháború szörnyűségeit, elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok töretlen békepolitikájának köszönhető. Azonban a világ józan és haladó erőinek minden eddigi erőfeszítése s határozott eredményei ellenére sem szűnt meg egy újabb világégés veszélye. Ezt - bármennyire óhajtjuk is a békét - tudatosítanunk kell. Ezért kell fölkészíteni a lakosságot a polgári védelemre. A felkészítéssel, illetve a polgári védelem szervezésével kapcsolatos kérdésekről beszélgettem dr. Kertész Sándor alezredessel, a Bratislava IV. városkerületi polgári védelem törzskarának parancsnokával.- Nekünk az a feladatunk, hogy megszervezzük a lakosság védelmét a tömegpusztító fegyverek esetleges bevetése ellen. Ehhez természetesen óvóhelyekre, egyéni óvóeszközökre van szükség. Háború esetén gondoskodnunk kellene a lakosság kitelepítéséről. Más feladatokat lát el a polgári védelem békeidőben. Mindenekelőtt azt, hogy elméletileg és gyakorlatilag fölkészítse az embereket a tömegpusztító fegyverek elleni védekezésre. A munkaviszonyban nem levő nőknek az iskolájukat már elvégzett, de még nem dolgozó fiataloknak, a nyugdíjasoknak a nemzeti bizottságok bevonásával minden évben elhangzik egy előadás katonapolitikai kérdésekről és egy gyakorlati bemutatót is tartanak nekik. Az oktatók a Szocialista Akadémia előadói, de módszertanilag a polgári védelem törzskara irányítja a lakosság előkészítését. A gyakorlati bemutatót a Honvédelmi Szövetség, a Vöröskereszt, a Tűzvédelmi Szövetség megbízott tagjai tartják. Ezek során a meghívottak elsajátítják egyebek közt a gázálarcok használatát, megtudják, támadás esetén kinek hol kell jelentkeznie, mit lehet és kell magával vinnie.- Célunk a lakosságnak nem a megijesztése, hanem a megnyugtatása - mondja Kertész elvtárs. - Akik eljönnek előadásainkra, meg is nyugszanak, hiszen választ kapnak kérdéseikre. Ez azért fontos, mert a tömegpusztító fegyverekről téves nézetek, pánikkeltő híresztelések is terjednek. A jól szervezett polgári védelem 60-70 százalékkal növeli a lakosság védelmének biztonságát. Ezért is szervezik meg minden államban, a semleges országokban is. Mindenkinek érdeke, hogy védje magát, családját, hazáját. A felkészülés fontosságának megértése, a lakosság, vívmányaink védelme egyben a szocialista hazaszeretet megnyilvánulása is. Aminek a létrehozásához hozzájárulunk, ahhoz érzelmi szálak fűznek bennünket, azt meg is akarjuk óvni. Tapasztalom, hogy ha valóban szükség volna rá, az emberek meg is tennének mindent. Erről már többször meggyőződhettünk. Például akkor, amikor egy atombomba-támadás érte területet imitálunk, ahol „sérülteket“, iskolás gyermekeket kellett menteni, elsősegélyben részesíteni. A gyakorlaton az egészség- ügyiek, a tűzoltók, a felderítők, a műszakiak mind-mind roppant odaadással, felelősségük átérzé- sével végezték munkájukat. Az üzemekben az üzemi törzsparancsnokságok gondoskodnak a polgári védelemről, illetve készítik föl a dolgozókat. Minden üzemben az igazgató egyben a polgári védelem parancsnoka is. Szakegységek (például műszaki, egészségügyi, felderítő egységek) is létesülnek az üzemekben, melyek szükség esetén részt vennének a mentő és mentesítő munkálatokban. Ilyen egységeket létrehoztak az egészségügyben, a kereskedelemben, az iskolaügyben és egyéb, a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó területeken is. Az üzemi törzsparancsnokságok felkészítéséről (az üzemek vezetőségeinek bevonásával) a területi törzsparancsnokság gondoskodik. Az üzemekben jól felkészültek a mentő és mentesítő tevékenység végzésére. Az üzemekben a pártbizottság rendszeresen (évente kétszer) foglalkozik a polgári védelem kérdéseivel.- Meg kell jegyeznem, hogy munkánkban elsősorban a párttagokra számíthatunk, akik kötelességüknek tekintik a polgári védelemben való részvételt. Nagy segítséget jelent számunkra - mondta beszélgetésünk végén Kertész alezredes hogy rendszeresen járunk tapasztalatcserére a Szovjetunióba. A szovjet elvtársaktól valóban sokat tanulhatunk, hiszen a második világháborúban a szovjet polgári védelem földbecsülhetetlen munkát véq- zett. A polgári védelem sokoldalú feladatai közé tartozik a természeti csapások és a súlyos üzemi balesetek következményeinek eltávolítása is. A polgári védelem a szó szoros értelmében mindany- nyiunk védelme. FÜLÖP IMRE Másfél hónap telt el azóta, hogy a brnói II. Sebészeti Klinikán Vladimír Korístek professzor munkatársaival - hazánkban elsőként- sikeres májátültetést hajtott végre. A májátültetést a legnehezebb, a legbonyolultabb műtétek közé sorolják szerte a világon, és így, noha a sebészeti klinika hírnevét több éves kutatási eredmények öregbítik, én mégis a legfrissebb műtétre voltam kíváncsi.- Évek óta foglalkoztat a szerv- átültetések gondolata - kezdi a beszélgetést a professzor.- Szívsebész vagyok, és kiváltképp a szívátültetési kísérletek keltették fel érdeklődésemet. Egyszer azután valahol a májátültetés nehézségeiről is olvastam és - mi tagadás - megragadott a téma. A véletlen hozott össze a Molekuláris Genetikai Intézet immunológusával, Hašek professzorral, akit ugyancsak ez a probléma izgatott. A komoly munka 1968 őszén elkezdődött és négy évig tartott amíg elértük, hogy a sertés - mert ezzel kísérleteztünk - a májátültetés után egy hétig életben maradt. Erőfeszítésünk megérte. Mindannyian időt és fáradságot nem ismerve, megszállottként dolgoztunk a siker reményében. Hogy miért kísérleteztünk sertésekkel? A felelet egyszerű: a többi állat szervezete az emberihez hasonlóan, kilöki az idegen szervet, csak a sertésé nem.- És olyan eljárást, új módszert sikerült kikísérleteznünk, amelyet Tizenöt év a sikerig ma már szerte a világon alkalmaznak - magyarázta a professzor.- Az első kísérlet óta tizenöt év telt el, míg az Egészségügyi Minisztérium Tudományos Tanácsa előtt megvédtük módszerünket. Megkaptuk az engedélyt, hogy munkacsoportunk májátültetést hajtson végre - emberen. Karácsony előtt Mináŕ Jozef 37 éves menthetetlen betegünk beleegyezett a májátültetésbe. Február másodikén délelőtt tíz órakor kaptuk a jelentést - van megfelelő donor, felkészülhetünk... Tizenkét óra negyvenöt perckor kezdődött el a műtét és három óra negyvenöt perc letelte után Korístek professzor és tizennyolc munkatársa tudták - a májátültetés sikerült.- A műtét simán folyt le, a többi már nem rajtunk múlt. Jóleső érzés volt, hogy a kórház orvosai, egészségügyi dolgozói vártak ránk, kíváncsiak voltak az eredményre. Betegünk a műtét után jól érezte magát és állapota azóta is megnyugtató. Természetesen fel voltunk készülve a legváratlanabb fejleményekre, nehézségekre is. Egyebek között a májátültetéshez szükséges majdnem húsz liter vért a véradó állomás már előre tartalékolta. A szervátültetés csapatmunka és az elért eredmények közösek. A beteget jelenleg három műszakban, három egészségügyi nővér látja el és több orvos is ellenőrzi felépülését.- Az első májátültetést különben február 22-én a második követte és reméljük, hogy lesz rá módunk és lehetőségünk, hogy a megkezdett munkát folytassuk - mondta Korístek professzor, miközben elkísért Jozef Minaŕíkhoz. Útközben elmondta, hogy a beteg mindenben segíti az orvosokat. Nyugodt, kiegyensúlyozott. Vasúti tolató munkásként dolgozott, három gyerek édesapja. Csak az előírt „beöltözés“ után léphettünk be a kórterembe, ahol Jozef Minaŕík egy kényelmes karosszékben olvasott.- Jól érzem magam, fájdalmaim nincsenek - tájékoztatta a professzort és a hozzánk csatlakozó Jan Černý doktort, a professzor munkatársát.- Hogyan emlékszik vissza február másodikára?- Már többször feküdtem ebben a kórházban, ahonnan két héttel azelőtt hazaengedtek azzal, hogy ha lesz donor, eljönnek értem. A feleségem dolgozni ment, a gyerekek iskolába és a kicsi óvodába, amikor értem jött a mentőautó. írtam néhány sort a feleségemnek és elindultunk. Ma már nem is tudom, hogy féltem-e. Nagyon bíztam és bízom ma is az orvosokban. Nehézségeim nem voltak, a műtét utáni tizenegyedik napon járni kezdtem és egy hete már az étvágyam is megjött.- Josef eleinte sok gyógyszert, infúziót kapott, ezeknek kilökésgátló hatásuk volt. Ma már sokkal kevesebbet gyógyszerezzük és csak hat óránként kap egy epemü- ködést serkentő oldatot infúzió formájában. Éjszaka már erre fel sem ébred. A kórteremben rádió, tévékészülék és sok-sok könyv. - Ez a szórakozásom, sokat olvasok, 1 hallgatom a rádiót és este nézem a tévét. Hogyan telnek a napjaim? Mivel a rehabilitációt orvosaim fontosnak tartják, napjában többször tornázom, utána különböző vizsgálatokat végeznek el, sokat sétálok, beszélgetek a sorstársammal és várom a délutánt, amikor bejön a feleségem és beszámol mindenről, ami a gyerekekkel, családommal, barátaimmal történik. Tudom, hogy körülbelül két hónapot kell itt töltenem, de ha arra gondolok, hogy már több mint a fele letelt... - a remény mosolya ül Jozef Minarík arcán.- Úgy hiszem, hogy túljutottunk a legnehezebb időszakon és hogy még sok sikeres májátültetés vár ránk - ezzel búcsúzik Korístek professzor tőlünk. Hisszük, hogy így lesz. PÉTERFI SZONYA
