Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-17 / 64. szám, csütörtök

A korszerűsítés jegyében Pártkonferencia az Oktatási Minisztériumban Karéi Chaba festményei között (A szerző felvétele) Prága szerelmese Átfogó oktatásfejlesztési, kor­szerűsítési program sodrában élünk. Folyamatosan módosul az alap-, a közép- és a felsőfokú képzés, melynek eredményeként a nyolcvanas évek végéig átalakul hazánk egész köznevelési rend­szere. Természetes tehát, hogy az iskolai évzáró pártértekezleteken a legnagyobb figyelem ország­szerte - a pártmunka kérdései mellett - a korszerűsítést kísérte. Az SZSZK Oktatási Minisztériu­mának minap lezajlott pártkonfe­renciáján is az oktatás korszerűsí­téséről és fejlesztéséről szóló párthatározat végrehajtása került az érdeklődés középpontjába. A százhetvenhat tagot, vagyis öt alapszervezetet tömörítő pártbi­zottság beszámolójában - melyet Július Gaál elnök terjesztett elő - az kapott hangsúlyt, ami most az oktatásügy központi államigazga­tási szervének munkájában a leg­fontosabb: a közoktatási rendszer reális megítélése. Mit tett a mi­nisztérium és mit kell tennie a párt 1976. évi oktatáspolitikai határo­zataiból reá háruló feladatok telje­sítéséért, az oktató-nevelő munka korszerűsítéséért, színvonalának javításáért, hatékonyságának fo­kozásáért, a túlterheltség csök­kentéséért, a nevelés és az oktatás szorosabb kapcsolatáért? Sokrétűen elemzi a beszámoló az 1976 szeptemberében meg­kezdett átszervezés eredményeit. Ez ideig már az óvodák, az alapis­kolák alsó tagozata, a felső tago­zat három osztálya, illetve a kise­gítő iskolák tértek át az új terv szerinti oktatásra. Jelenleg a 3-6 éveseknek a 83,5 százaléka jár óvodába, tehát reálisak a feltéte­lek arra, hogy 1985-ig teljesítsük a XVI. pártkongresszus határoza­tait, s a gyermekek 88-90 száza­lékát helyezzük el óvodában. Per­sze fontos lenne, ha a vállalatok és szövetkezetek az eddiginél na­gyobb gondot fordítanának az óvodahálózat bővítésére, hiszen a gyermekeknek csak 16,28 szá­zaléka jár vállalati óvodába. Az óvodákban és az alapisko­lák alsó tagozatán végzett felmé­rések eredményei is azt mutatják, hogy a tananyag igényes és túl­méretezett, egy-egy rész nem fe­lel meg a tanulók életkorának. Ezért a kővetkező években módo­sítják a tanterveket és tankönyve­ket. Bár az utóbbi időben számot­tevő sikereket értünk el a szak­munkásképzésben, ennek ellené­re talán ezen a téren van a legtöbb behoznivaló - hangsúlyozza a be­számoló. Elsősorban a tanintéze­tek anyagi-műszaki feltételeit kell javítani, hogy a jövőben képesek legyenek nagyobb számú fiatal fo­gadására, s eleget tehessenek az egyre növekvő követelmények­nek. Fontos továbbá, hogy a szak­munkásképző intézetekben mükö­Holnap kezdődnek Kassán (Ko­šice) a Kazinczy nyelvművelő na­pok, melyeknek rendezője a CSE­MADOK Központi Bizottsága és nyelvi szakbizottsága, az SZSZK Oktatási Minisztériuma, a Szlová­kiai Újságírók Szövetsége Köz­ponti Bizottságának nemzetiségi sajtóbizottsága és a kerületi peda­gógiai intézetek. * * * Anyanyelvi kultúránk helyzeté­nek, állapotának, mindennapi nyelvhasználatunknak az ismere­tében mondanunk sem kell, meny­nyire fontos fórum a Kazinczy- napok nemzetiségi életünkben; milyen jelentősége van annak, hogy évenként legalább egyszer előtérbe kerülnek időszerű nyelv­helyességi kérdések, továbbá nyelvművelésünk ügye, elméleti és gyakorlati problémái. Sorrend­ben ez lesz a tizennegyedik talál­kozó, melyen reméljük, szép számban lesznek jelen, akiknek többek között pedagógusként, írástudóként munkaeszközük a nyelv, és azok is természetesen, akik foglalkozásuktól függetlenül erkölcsi kötelességüknek tekintik: elősegíteni, hogy élő beszédben és írásban egyaránt szépen, tisz­dő pedagógusok és szakoktatók megfelelő szakképesítést szerez­zenek. A beszámoló a tartalmi korszerűsítéssel foglalkozva meg­jegyzi, hogy a szakmunkáskép­zésben szükséges a kombinált ta­nítási nyelvű osztályok és iskolák számának gyarapítása. A gimnáziumoknak és a szak- középiskoláknak azonban nem szentel olyan nagy teret, hiszen ezekben az iskolatípusokban még nem vezették be az új tanterveket. Egy-egy tanintézetben jelenleg még csak kísérletileg oktatnak a módosított tantervek szerint, ko­rai lenne tehát még az eredmé­nyekből bárminemű következte­tést levonni. Részletesen foglalkozik viszont a beszámoló a felsőoktatási intéz­mények kérdésével. Megállapítja: a tudományos-technikai forrada­lom, a rohamos társadalmi, gaz­dasági és termelési változások idején a felsőfokú képzésben is általános követelménnyé vált a korszerűsítés, a színvonal eme­lése, az oktatás és a nevelés javí­tása. Egyetemeink és főiskoláink csak akkor tudnak eleget tenni ezeknek az elvárásoknak, ha megváltoztatják a tananyag és az intézmények belső struktúráját, a tanulmányok tartalmát, az okta­tás és a tanulás formáit. S noha az utóbbi években a korszerűsítési törekvések eredményeként a fel­sőfokú oktatásban is előbbre lép­tünk, ennek ellenére van még mit tennünk, hiszen a képzésben nem tükröződik a tudományok újabb fejlettségi foka, s jobban kell érvé­nyesülnie a képzés hármas funk­ciójának is, annak, hogy a felsőok­tatási intézmények egyszerre ok­tató, nevelő és kutatóintézetek. Fontos tehát, hogy jelentősen nö­vekedjen az egyetemi, főiskolai kutatómunka hatékonysága, s a tevékenység lépést tartson a fejlődéssel, mert csak így emel­kedhet az intézmények oktató­munkájának színvonala. Élénken foglalkoztatják a mi­nisztérium párttagjait a köznevelé­si rendszer átépítésével, az okta­tó-nevelő munka korszerűsítésé­vel kapcsolatos kérdések. A vitá­ban többen is érintették a proble­matikát, nyíltan feltárva az átszer­vezést kísérő fogyatékosságokat is és bírálva azokat a módszere­ket, melyek fékezik az eredmé­nyesebb és hatékonyabb munkát, következésképp a tanulók önálló gondolkozásának fejlesztését. Ivan Litvaj, az SZLKP KB osztály- vezetője felszólalásában hangsú­lyozta: a tudományos-technikai forradalom támasztotta igények megkövetelik, hogy emeljük az ok­tatás, a képzés színvonalát, ellen­kező esetben képtelenek leszünk lépést tartani a mind gyorsabb ütemű fejlődéssel. Az egyre nó­tán használjuk anyanyelvűnket. Reméljük, jól szolgálják majd e célt az egyes előadások és az őket követő viták. Holnap délelőtt, a megnyitó és ünnepi műsor után, elsőként Ló- rincze Lajos egyetemi tanár tart előadást a magyar nyelv újabb fejleményeivel kapcsolatos nyelv­helyességi kérdésekről. Délután a dialektológiai szekcióban Szabó Géza kandidátus ad elő az amatőr nyelvjárási gyűjtőmunka módszer­tani kérdéseiről; Kovács László té­mája a köznyelv és a nyelvjárások viszonya. A nyelvművelési szekci­óban előbb Bencédy József kandi­dátus előadása hangzik el a publi­cisztika stílusproblémáiról, majd a Morvay Gáboré Fordítási prob­lémák a csehszlovákiai magyar sajtóban címmel. Szombaton a kora délelőtti órákban bonyolítják le a helyes magyar kiejtés országos verse­nyének döntőjét, melynek értéke­lésére Zalabai Zsigmond A cseh­szlovákiai magyar líra nyelvi és stilisztikai arculata című előadása után kerül sor. A nyelvművelő napok színhelye ezúttal is a Hutník Szálló; és a programjában szerepel még színházi bemutató és könyvkiállí­tás. -bor vekvő követelményekről és a kor­szerűsítés szükségességéről és az iskolákra háruló feladatokról szólt Juraj Buša miniszter, megál­lapítva: a korszerűsítés hasznos és elkerülhetetlen, máris egész sor pozitívumot eredményezett, de nem mentes a zökkenőktől sem, s ez természetes. Hiba lenne azonban, ha az új tantervek és tankönyvek bevezetésével járó nehézségeket eltúloznánk, de nem lenne célszerű az sem, ha az észrevételeket figyelmen kívül hagynánk. Gyakori vita- és beszédtéma napjainkban a tanulók túlterhelé­se; a kérdés nem csupán a közvé­leményt, hanem a minisztérium dolgozóit is foglalkoztatja. Márta Vlačihová miniszterhelyettes töb­bek közt arról beszélt, hogy a kommunista nevelésnek egyet­len láncszemét sem szabad elő­térbe helyezni, tehát a gyermekek értelmi nevelése nem szoríthatja háttérbe az esztétikai vagy a testi nevelést. A túlterheléssel kapcso­latos bíráló megjegyzéseket, bár­mely fórumon hangozzanak is el, ne utasítsuk vissza, a segítő szán­dékot lássuk bennük, hogy jobb tantervek, tankönyvek készülje­nek. Persze mindenkinek tudato­sítania kell, hogy a tanulás nehéz, megterhelő munka. Ha mindezt nem tudatosíttatjuk velük, nem ké­szítjük fel őket az életre, a küzde­lemre. A tanulók arányos megter­helése persze a helyes pedagó­giai módszerek függvénye is. Fon­tos a kedvező iskolai légkör is, hiszen jó atmoszférában a gyer­mek nagyobb megterhelést bír el. Mentesíteni kell tehát a tanítási órákat a felesleges idegességtől, stressz-helyzettől, mert az ilyen légkör feleslegesen kimeríti a ta­nulókat, elvonja figyelmüket és energiájukat a tanulástól. Ezen a téren pedig még van mit javíta­nunk. A Könyvszemle ’83 előzetes sajtótájékoztatóján hangzott el a kérdés: mi újat hozott az idei rendezvény? Profanizált választ fogalmazott a megkérdezett, s az elmúlt esztendőben megjelent könyvek tekintélyes számára hi­vatkozott. Persze túl egyszerű len­ne az évente megrendezésre ke­rülő országos jelentőségű könyv- bemutatót az elmúlt év kiadói eredményeire leszűkíteni. Több­szörös a jelentősége egy ilyen kiállításnak, amely szervesen il­leszkedik az ünnepi könyvhónap eseményeinek sorába, s nyitva tartásának ideje alatt számos iro­dalmi rendezvénynek adott otthont a bratislavai Művészetek Há­zában. 1948 februárját követően került sor a könyvkiadás államosítására, amelyhez közvetlenül csatlakozott a szocialista könyvkereskedelem kiépítése is. A máig eltelt eszten­dőkben, időközben áthidalva a tár­sadalmi válság teremtette nehéz­ségeket, a kiadás és a kereske­delem együtt valósította meg azo­kat a feladatokat, amelyeket a CSKP művelődéspolitikája sza­bott meg. Az idei kiállítás is igazol­ja ezt a politikát, s hűen dokumen­tálja mindazt, amit kiadói szakem­bereink tavaly, s a bemutatott könyvek szerzői, illetve szerkesz­tői az elmúlt években végeztek. A legnagyobb szlovákiai ki­adóknak - a Tatran, Mladé letá. Obzor, Szlovákiai Pedagógiai Ki­adó. Alfa, Príroda, Osveta, Pravda. Práca, Smená, Slovensky spiso­vateľ, Veda, Šport, Madách - a könyvszemlén bemutatott könyvei között találjuk mindazt, amit a világ haladó irodalmából, a baráti szocialista orzságok Írás­beliségéből átvételre és figyelem­re méltónak tartanak a kiadók gya­korlati szakemberei és a műfordí­tók. Jelentősek, fontosak azok a könyvek is, amelyeket kortárs hazai írók írtak, hiszen minden­napjainkról, a társadalmi haladás ellentmondásairól, az emberek egyéniségének változásáról, a szocialista társadalmi rendben élő emberek örömeiről, gondjairól Festményein minden mozgás­ban van. Megkapóak a színek, szinte hullámzanak a háztetők, megfog az évszázados házak, te­rek hangulata. Karéi Chabának, Prága nagy szerelmesének fest­ményei ezek a szuggesztív erejű alkotások. Dél-csehországi születésű, ám már csaknem négy évtizede él Prágában, méghozzá a Kisolda- lon, a patinás hangulatú városne­gyedben. Ha kinézünk a műterem­ből, elénk tárul fővárosunk csodá­latos panorámája: a sok torony, a történelmi nevezetességű épü­letek, a hangulatos utcák és terek. Chaba mindezt sajátos eszközök­kel igyekszik ábrázolni festmé­nyein. Műtermében két papagáj csivi- tel. A sarokban akvárium tele dísz­halakkal. Körös-körül csodás szí­nekben tobzódó festmények: saját alkotásai. Vonzó, megkapó világ.- Sokan azt tartják rólam, hogy naiv festő vagyok, pedig én nem tartom magam annak. Fiatal ko­romban Picassot szerettem, aztán Matisse ragadott meg, majd Rembrandt, később Zrzavý,- teljes emberi életünkről szólnak. Sajátos helyet foglal el e kiadók sorában a Madách kiadó, amely­nek rendeltetése egyszerre nem­zeti és nemzetközi. A kiállításon szerepeltetett könyvkollekciójából kitűnik, hogy milyen jelentős az a munka, amelyet dolgozói a cseh és a szlovák irodalom magyar nyelvű tolmácsolásában végez­nek. Legfontosabb feladata azon­ban továbbra is a csehszlovákiai magyar írók alkotásainak kiadása. A bemutatott könyvek is igazolják a kiadó profiljának gazdagodását, bár a szépirodalmi müvek, a folk­lór, a történeti munkák, a nyelv- és irodalomtudomány mellett az eddiginél nagyobb helyet kellene adni a képzőművészeti kiadvá­nyoknak. Az olvasók körében min­den bizonnyal nagy sikert arat majd Gágyor József Megy a gyűrű vándorútra című kétkötetes gyer­mekjáték-gyűjteménye. Nem ke­vesebb érdeklődőt vonzanak majd Duba Gyula örvénylő idő és Grendel Lajos Galeri című regé­nyei. Ha a tavalyi líratermést szemrevételezzük akkor elsősor­ban Tőzsér Árpád műfaji határokat tágító és gondolkodást újító Ada­lékok a Nyolcadik színhez című verseskötete hívja fel magára a fi­gyelmet. A Madách kiadó sokat tesz az olvasói utánpótlás neve­léséért is. Az alapiskolák elsőosz­tályosainak kínált könyvek a fel­lendülőben lévő csehszlovákiai magyar gyermekirodalom legjobb alkotásait kínálják. A jövő esztendőben lesz har­minc éves a csehszlovák-magyar közös könyvkiadás, amelynek fő letéteményese a Madách. Kiadói munkájában fontos helyet tölt be ez a kétoldalú kapcsolat, amely­nek nemcsak a kortárs illetve klasszikus cseh és szlovák iroda­lom alkotásainak közvetítése, de a Szlovákiában élő magyar nem­zetiségű olvasók igényeinek kielé­gítése is a része. Kiadók és könyvek - ezt a kap­csolatot volt hivatott bemutatni az idei könyvszemle. Ezzel együtt azonban jó alkalom volt arra, hogy az illetékesek érzékelhessék az Kremlička. Mindezek persze csak állomások voltak az életem­ben. Sokat dolgoztam, viaskodtam önmagammal, amíg kialakítottam saját stílusomat. Nem szeretem a megkövesedett akademizmust, a rideg vonalakat. Festményeim bi­zonyos alaposan végiggondolt sti- lizáció jegyében születtek. Elsősor­ban Prágát, sajátos hangulatát igyekszem megfesteni. Én első­sorban érzelmeimre hallgatok, amikor festek. Kemény munka, roppant nehéz feladat visszaadni ennek a városnak hangulatát, báját. Érdekességnek számit, hogy festményein nincsenek emberek. De valahogy mégis ott vannak, hiszen ők építették, ók élnek-gyö- nyörködnek az embéri kéz e mes­termunkáiban. Karéi Chaba festményei iránt nagy az érdeklődés idehaza és külföldön is. Az embereket megra­gadja a festmények utánozhatat­lan bája, amely szerzőjük élet­igenléséről. szépérzékéről, s Prá­ga iránti olthatatlan szeretetéről tanúskodik. (VAN MEUCHER£jK elmúlt harmincöt év alatt bekövet­kezett fejlődést, a könyv olvasói­nak és vásárlóinak szokásait. A ki­állítás alkalmából összeállított tá­jékoztatóban számos figyelemre­méltó adat szerepel. A számokból kiolvasható, hogy tavaly az előző évihez képest csökkent a kiadott müvek száma, de növekedett az összpéldányszám. A szakem­berek közül sokan vitatkoznak azon, hogy az 1980 és 1982 kö­zött az egy lakosra eső évi 63 korona értékű könyvvásárlás 65 koronára való növekedése valójá­ban a nyersanyagáraknak, a nyomdaipari költségeknek (a könyvek árai növekedésének) kö­szönhető-e, vagy ténylegesen fo­kozódott az olvasás iránti érdeklő­dés. Tény azonban, hogy a könyv­tárakat egyre többen látogatják, ami az előbbi véleményt látszik igazolni. A reprezentatív könyvbemutató véget ért, s a szakemberek a sta­tisztikai kimutatások, szociológiai felmérések adatait elemezve megtalálják a töretlen fejlődés út­ját. Népgazdaságunk hosszú tá­von legrentábilisabb beruházása- a könyvkiadás, a könyvtári ellá­tás és a könyvkereskedelem- hármas egységben szolgálja a tudományos-technikai forrada­lom időszakában a társadalmi tu­dat fejlődését, amely dialektikus kölcsönhatásban van a társadalmi léttel. DUSZA ISTVÁN Zenés komédia a Thália Színpadon Ma mutatja be a Magyar Terü­leti Színház kassai (Košice) Thália Színpada Andrej Nemlaha mai szlovák szerző Pityuka című ze­nés komédiáját. A müvet Takács Ernőd fordította, a díszlet- és jel­meztervet Platzner Tibor készítet­te, a rendező Daniela Kapitáňová. Az egyes szerepekben Gom­bos Ilonát, Várady Bélát, Kövesdi Szabó Máriát, Hizsnyai Zoltánt, Pólós Árpádot, Mihályi Máriát, Kiss Ágnest és Mikula Róbertet láthatjuk. (d-n) Kazinczy nyelvművelő napok Lőrincze Lajos az előadók között TÖLGYESSY MÁRIA Könyvek tavasza új szó 6 1983. III. 17.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents