Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám, csütörtök

ŐJ szú 3 1983. II. 10. „Furcsaságok“ 1300 oldalon (ČSTK) - Az Egyesült Államok Külügyminisztériuma tegnapra virra­dóra közzétette szokásos jelentését az „emberi jogok megtartásáról“ vi­lágviszonylatban a tavalyi évben. A terjedelmes jelentést egyszerű sablon alapján állították össze; a szocialista országokat és az impe­rialistaellenes fejlődő államokat megkülönböztetetten de alaptala­nul az emberi jogok megsértésével vádolják. Ugyanakkor viszont az Amerika-barát országok, köztük számos latin-amerikai népellenes rezsim az emberi jogokat „tisztelet­ben tartja“, vagy a helyzet „javítá­sára“ törekszik. Az 1300 oldalas kiadvány lénye­gében minden országgal foglalkozik, kivéve magát az Egyesült Államo­kat. Tehát a tizenkétmillió amerikai munkanélküli, a négerek és az indiá­nok faji megkülönböztetése, a mexi­kói bevándorlók félrabszolgamunká­ja, a haladó gondolkodásúak üldö­zése, a CIA titkosszolgálat önkénye - mindez a washingtoni kormányzat szerint nyilván teljesen összhang­ban van az emberi jogokkal. Újabb revansista provokáció (ČSTK) - Herbert Hupka, hírhedt nyugatnémet revan­sista vezető a bonni Bundes­tagban újabb NSZK-beli kleri­kális politikusként nyíltan azt követelte, hogy vizsgálják felül Európa háború utáni elrende­zését, oly módon, hogy térje­nek vissza Németország 1937- es határaihoz. Hupka, aki egyébként a kormánykoalíció egyik pártjának, a keresztény- demokrata pártnak (CDU) kép­viselője, „az Odera és Neisse mögötti Kelet-Németország“ kifejezést használta. A PPP hírügynökség jelen­tése szerint a revansista veze­tő azt állította, hogy szándéko­san használta ezt a kifejezést, mert állítólag „Németország 1937-es határaira akart emlé­keztetni“. Herbert Hupka nyilvánosan védőimébe vette Friedrich Zimmermann belügyminisztert, aki alig két héttel ezelőtt ha­sonló durva revansista kiroha­násokat tett, és azt állította, hogy azok „érthetőek“ voltak. A belügyminiszter, úgymond azt mondta el, „amiről tizenhá­rom éven át nem beszéltek“. A munkanélküliség az Egyesült Államokban elérte a második világháború utáni legmagasabb szintet - a munkaképes lakosság 11 százalékát sújtja, vagyis 12 millió embert. A fiatalok körében a munkanélküliség 24,5 százalékos, ami a legmagasabb arány az elmúlt 40 évben. Felvételünkön a fiatalok tiltakozó menete Washingtonban. (Telefoto - ČSTK) Erich Honecker levele Helmut Kohlhoz Az NDK az európai atomfegyvermentes övezet létrehozását szorgalmazza A nyugatnémet kancellár elutasító nyilatkozata (ČSTK) - Az NDK tegnapi sajtója beszámol arról a levélről, amelyet Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az államtanács elnöke intézett Helmut Kohl nyugatnémet kancellárhoz, s amelyet a bonni kormány elnökének hétfőn adtak át. Erich Honecker megállapította levelében, hogy igen jelentős lé­pés lenne, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya is támo­gatná az európai atommentes övezet létrehozására irányuló svéd kezdeményezést. Hangsú­lyozta továbbá, hogy az NSZEP Központi Bizottsága, az NDK Ál­lamtanácsa és Minisztertanácsa alaposan megvizsgálta a két kato­nai tömörülés között húzódó öve­zet létrehozására irányuló javasla­tot. Az NDK legfelsőbb párt- és állami szervei arra a meggyőző­désre jutottak, hogy az övezet lét­rehozása hasznos lépés lenne az európai béke megszilárdítása és az enyhülés elmélyítése felé. Az NDK ezért támogatja a svéd ja­vaslatot - hangsúlyozza a levél. Az NDK eközben ugyancsak hivatalosan tájékoztatta a svéd kományt, hogy az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek tiszteletben tartása mellett kész egész területét az ilyen atom­fegyvermentes övezet részévé nyilvánítani. Erich Honecker rá­mutatott továbbá levelében a svéd kormány indítványának jelentősé­gére, s megállapítja, hogy a két német állam is felelős a béke meg­őrzéséért, s kötelessége a nuk­leáris katasztrófa megakadályo­zása. A nyugatnémet Bild című napi­lap azonban már keddi számában interjút közölt Helmut Kohllal, amelyben a kancellár elutasította a svéd javaslatot. Kijelentette, hogy „az indítvány nem lehet szá­mára a vita tárgya“. Nyilvánvaló tehát, hogy a szövetségi kancellár Erich Honecker levelét nem is vet­te alaposan fontolóra, s ehelyett csatlakozott azokhoz a NATO-kö- rökhöz, amelyek azzal az indokkal utasították el a svéd javaslatot, hogy megvalósítása növelné a ha­gyományos fegyverekkel folytatott háború veszélyét. INDIA Zavargások Asszamban (ČSTK) - Asszam északkelet­indiai szövetségi államban az el­múlt 24 órában legkevesebb 11 emberéletet követelt a zavargások újabb hulláma. A fegyveres inci­denseket annak a nacionalista szervezetnek a tagjai idézték elő, amely ellenzi a bengáliai bevándor­lók bejegyzését a választási listák­ra. Asszamban a jövő héten lesz­ne« a választások a helyi és a köz­ponti parlamentbe. Lanka város központjában tegnap egy időzített bomba robbanása következtében három személy életét vesztette. Nowgong és Mangaldai térségé­ben az említett csoportok össze­csaptak a rendőrséggel, majd a til­takozók több középületet felgyúj­tottak. A lyoni hóhért a CIA támogatta George Bush amerikai alelnök Párizsban újságíróknak úgy nyilat­kozott: „örömmel tölti el“, hogy Klaus Barbie náci háborús bűnös végre a francia igazságszolgálta­tás kezeiben van. Igen érdekes kijelentés, ugyanis Barbie-t a há­ború után a büntetés elől épp a CIA, az amerikai kémszolgálat mentette meg. Ugyancsak a CIA volt az, amely segítette őt abban, hogy Latin-Amerikában bujdos­hasson. Felvetődhet a kérdés, hogy ha az amerikai vezetőknek ekkora örömet okozott Barbie letartózta­tása és kiadatása, miért nem tet­tek már régen lépéseket felelős­ségre vonása érdekében? Hogyan élhetett volna a lyoni hóhér szaba­don és jólétben tejles 30 éven át Latin-Amerikában, ahol az USA mindig pontosan tudta, mi történik. Washingtonnak persze bizonyára más gondjai voltak, mint hogy egy náci bűnöst üldözzenek... Bush nyilatkozatából valaho­gyan kimaradt Barbie elmaraszta­lása. Amikor egész Franciaország és a világ békeszerető közvéle­ménye Barbie legszigorúbb meg­büntetését követeli, Reagan he­lyettesének az okoz gondot, hogy ezt a főbűnöst „fair módon“ bün­tessék meg. S még egy érdekesség. Amikor az újságírók azt kérdezték Bush- tól, hogy Barbie valóban együtt­működött-e a háború után a CIA- val, az amerikai alelnök csak any- nyit felelt, hogy nem tudja. Kár, ugyanis Bush azon kevés ameri­kaiak egyike, aki tudhatna erről valamit. Annak idején ugyanis á CIA igazgatója volt... A Német Kommunista Párt lap­ja, az Unsere Zeit a Barbie-üggyel kapcsolatban a nyugatnémet hiva­talos helyek és különösen a nagy­polgári és az ún. független sajtó magatartását bírálja. A lap kom­mentárjában rámutat, hogy a „lyo­ni hóhér“ őrizetbe vételét vala­mennyi kontinensen kedvezően fogadták. A világsajtó nagy terje­delemben emlékezik vissza a Gestapo és az SS kegyetlensé­geire, a koncentrációs táborokra, a gázkamrákra, a második világ­háború áldozatainak millióira. Az NSZK kormánykörei és a nyugat­német sajtó azonban azokhoz tar­toznak, akik legszívesebben el­hallgatnák a múltat. A lapok nem, vagy alig írnak Barbie bűntetteiről. Hallgatnak arról is, hogy Latin- Amerikában diktátorok tanácsadó­ja volt, s így szabadságharcosok ezreinek meggyilkolásában is részt vállalt. Barbie utódai, az új­nácik eközben szabadon vonulnak fel a nyugatnémet városokban, és ártatlan embereket gyilkolnak... Az Unsere Zeit rámutat, hogy a nyugatnémet lapok többsége sokkal szívesebben ír a „szegény öreg Barbie-ról“, aki elveszítette feleségét és fiát. A cikkekből szin­te kiérezni a megkönnyebbülést, hogy Barbie csak börtönbüntetés­sel számolhat. Bonnban azt fon­tolgatják, hogy az adott időben kérjék-e Barbie kiadatását. Az el­múlt években az NSZK-ban szá­mos felmentő ítéletet hoztak a Barbie-hoz hasonló tömeggyil­kosok ügyében. Most is fennáll a veszély, hogy a bonni kormány meg akarja menteni az igazságos büntetéstől a náci háborús bűnöst, aki Bolíviában a nemzetközi náci terror irányítója volt. A küszöbön- álló bírósági tárgyalás arra int mindenkit, hogy végre ártalmat­lanná kellene tenni a régi és az új barbie-kat - írja az Unsere Zeit. (ČSTK) IRAK-IRÁN Hajthatatlan hadakozók Már két éve folyik ez az értel­metlen háború óriási anyagi és erkölcsi károkat okozva, ember­életek százait, ezreit követelve. Hogy miért - erre ma már szinte lehetetlen válaszolni, mivel a meg- okolások annyira eltérőek és el­lentmondóak. Az azonban biztos, hogy nem azért folyik már, amiért kirobbant, majd mind nagyobb méreteket öltött. 1975-ben Irak arra kényszerült, hogy - joggal tartva a korszerűen felfegyverzett hatalmas iráni had­erőktől - a sah követelésére Al­gírban egyezményt írjon alá arról, miszerint a két ország közti határ ezután ne a Satt-el-Arab keleti partján, hanem közepén húzód­jon. Ebbe az erővel kikényszerített megállapodásba azonban Bagdad sosem nyugodott bele, s az iráni forradalom győzelme után - amely felülvizsgálta az előző rendszer nemzetközi szerződéseit - remél­te, elérheti ennek a határegyez­ménynek a felülvizsgálását is. Csakhogy Khomeini haragtartó­nak bizonyult: nem tudta Iraknak megbocsátani, hogy - igaz, ismét csak a sah fenyegető követelésé­re - kiutasította őt az ország terü­letéről, megfosztotta öt az előzőleg megadott menedékjogtól s attól a lehetőségtől, hogy ily közvetlen közelségből irányítsa a sahellenes mozgalmat. Az új teheráni vezetés nemcsak hogy a határszerződés felülvizsgálatára nem volt hajlan­dó, hanem az iraki siita kisebbsé­get egyenesen a kormány iráni példára történő megdöntésére buzdította. Bagdad kiutasította az országból a kormányellenes siita uszítókat, s ez csak olaj volt a tűzre. Miután Irak a végső megoldás­hoz folyamodott és fegyverrel sze­rezte vissza a vita tárgyát alkotó területeket, kész volt a kétoldalú kapcsolatok normalizálására. Csakhogy ekkorra Khomeini már mozgósította a népet a „szent háborúba“ - és elszabadult a pokol. Az elhúzódó háború Iránnak - némi túlzással - még jól is jött. A Pahlavi-rendszer megdöntésé­ben a társadalom szinte minden rétege részt vett, és a győzelem után követelte a gyökeres változá­sokat. Meg is valósítottak számos fontos lépést: teljes mértékben megszüntették az amerikai kato­nai jelenlétet, államosítottak egy sor fontos nagyüzemet, a banko­kat, emelték a minimálbért, beve­zették a 44 órás munkahetet, szét­osztották a sah birtokait. Ezen in­tézkedések eredményeként lé­nyegesen megerősödött a Kho- meini-rendszer, csakhogy a siita papság egy része megrettent az ilyen radikalizálódástól, és minden tekintélyét és hatalmát latba vetve megakadályozta az ebbe az irány­ba történő további előrelépést. A papságnak sikerült elérnie, hogy a hosszas viták után a medzslisz- ben (parlament) jóváhagyott ag- rárreform-tervezetet elutasítsa az ún. alkotmányjogi felügyelő ta­nács, mint az ország alkotmányá­val, illetve az iszlám előírásaival ellentétben álló javaslatot. Pedig a föld felosztása sorsdöntő kérdés Iránban, mivel a parasztok felének mindössze a földek 1,6 százaléka van birtokában, a többivel a föld- birtokosok rendelkeznek. Ezek kö­zött viszont nagyon sok a mullah, így aztán mindent megtettek a for­radalom egyik legfontosabb ere­deti célkitűzése megvalósításának megakadályozásáért. A mullahok erőfeszítéseinek to­vábbi fontos célja a baloldal teljes felszámolása, mintha az nem is vett volna részt a sahellenes har­cokban. Pedig ennek éppen az ellenkezője az igaz. A SAVAK, a sah titkosrendőrsége garázdál­kodásának, kegyetlenkedéseinek első számú célpontja a baloldal volt, amely így rendkívül meg­gyengült. A siita papsájg többek között ennek a ténynek köszönheti széles körű térnyerését. Az ellen­zék azonban még nem mondott le követeléseiről, ezért „jött jól“ a háború az új rendszernek. A tör­ténelem során nem ez az első eset - s bizonyára nem is az utolsó -, amikor a nacionalizmus a törvényszerűen szembenálló csoportokat képes - ideig-óráig- egyesíteni. Irán hétfőn újabb offenzívát in­dított az irakiak ellen. Ennek célja már távolról sem a vitatott terüle­tek visszafoglalása, hiszen a har­cok a front több részén már iraki területen folynak, és nem is első ízben. Teherán szinte megszállot­tan ragaszkodik ehhez a háború­hoz, elutasít minden közvetítési kísérletet, semmilyen feltételek mellett sem hajlandó tűzszünetre vagy tárgyalásokra. Pedig Bagdad már nemegyszer kinyilvánította tárgyalási készségét, sót tavaly októberben még arra is hajlandó volt, hogy elismerje az 1975-ös algíri egyezményt. Irak úgy véli, ennél tovább már igazán nem me­het, kénytelen folytatni a harcot, hiszen Teheránnak beismert, sőt hangoztatott célja az iraki rend­szer megdöntése, melynek létjo­gosultságát ideológiai alapon von­ja kétségbe. Megválaszolatlan- pontosabban megválaszolhatat­lan - kérdés marad, milyen alapon formál magának jogot Irán erre a kétkedésre. GÖRFÖLZSUZSA Súlyos összecsapások az iraki-iráni fronton (ČSTK) - Az elmúlt 24 óra so­rán is folytatódtak a rendkívül he­ves harcok az iraki Majszán tarto­mány területén, ahol az iráni csa­patok hétfőre virradó éjszaka kezdték meg offenzívájukat. Az iraki főparancsnokság teg­napi közleménye szerint a hadmű­veletek 30 kilométer széles front­szakaszon folynak. A közlemény szerint az iraki hadsereg meghiú­sította az ellenség területszerzési kísérletét, és súlyos vesztesége­ket okozott az ellenfélnek. Iraki források szerint a harcok kezdete óta 15 ezer iráni katona esett el. Ezzel szemben az iráni fél azt állítja, hogy fegyveresei elfoglaltak már egy 270 négyzetkilométeres területet, amelyet előzőleg iraki katonák ellenőriztek. Az iráni pa­rancsnokság szerint a harcokban több száz iraki katona elesett, to­vábbiakat pedig foglyul ejtettek, és jelentős mennyiségű iraki hadi- technikát zsákmányoltak. A bagdadi rádió megerősítette, hogy Majszán tartományban teg­nap egész nap folytak a súlyos harcok és közölte, hogy az irániak ellen harckocsikat és repülőgépe­ket vetettek be és súlyos csapást mértek az ellenfélre. Szaddam Husszein államfő közölte, az irá­ni offenzívát „teljesen meghiúsí­tották“. Káros következményei lennének Portugália közöspiaci tagságának (ČSTK) - Portugália belépése a Közös Piacba rendkívül káros kö­vetkezményekkel jár majd az or­szágra nézve. Ezt a véleményt tük­rözte a „Portugália és a Közös Pi­ac“ témával Évora városban meg­tartott konferencia, melyet a portugál igazság és közigazgatási reformügyi minisztérium szervezett. A tanácskozás résztvevői hang­súlyozták, hogy Portugália belépése a Közös Piacba kifejezetten politikai gesztus. Rámutattak arra, hogy kis országok esetében a csatlakozás mindig gazdasági helyzetük rosz- szabbodását eredményezte. Példá- ként Görögországot említették, amely a tavalyi belépés után már az első évben deficittel zárta kereske­delmi mérlegét. Portugália mező­gazdasági termékeinek 60 százalé­kát behozatalból szerzi be, de ezen­túl csak a közösség országaitól vá­sárolhat agrárterméket. A nyugat­európai integráció szabályai azon­ban az importra fordított kiadások jelentős növekedéséhez vezetnek majd, mert a közöspiaci árak jóval magasabbak a világpiaci áraknál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents