Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-07 / 31. szám, hétfő

A legutóbbi esztendőkben néhány kisvárosunk közös­ségben is dolgozni akaró képző­művészei köröket, klubokat alakí­tottak. Némely helyen ez a tevé­kenység csupán a közös kiállítá­sok megrendezésére korlátozódik, másutt szükebb körű szakmai ta­lálkozókat is tartanak. Ezeket a munkaformákat szeretné gazda­gabbá, mindenki számára érde­kessé tenni a királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) és a város környékén élő amatőr képzőművészek Ticce Klubja.- Milyen a tagság összetétele?- Nyugdíjas népművésztől kezdve a munkásként dolgozó na­iv művészen, pedagógusokon, au­todidakta szobrászon át, az ere­jüket és tehetségüket próbálgató diákokig terjed. Mindannyiuknak amúgy sem nyílik lehetősége, hogy tovább tanuljon. Itt elsajátít­ják a képi látás alapjait, a technikai fogásokat, modell után rajzolnak vagy mintáznak.- Nem vezet ez uniformizáló- dáshoz?- Éppen az ellen neveljük egy­mást. Elsősorban azt a szemléle­tet próbáljuk elfogadtatni, amely­nek birtokában az ember nyitott marad a legkülönbözőbb képző- művészeti stílusok, a formában is tükröződő alkotói világkép iránt.- Napjainkban lépten-nyomon tapasztalhatjuk, mennyire elferdült az emberek többségének az ízlé­se. Ezt tétlenül szemlélik? Szó sincs róla! A klub az indu­lástól kezdve nyitott, tehát találko­zóinkra azok is eljöhetnek, akik pusztán érdeklődnek a képzőmű­vészet iránt. Ezzel sem elégszünk meg, hiszen céljaink között ki­Egyéves énekkar Nevük: Ticce KÉPZŐMŰVÉSZETI KLUB A BODROGKÖZBEN Évekkel ezelőtt még úgy látták, hogy erőik szétforgácsolása he­lyett megfelelőbb lesz, ha a nagy- kaposi (Veľké Kapušany) szék­hellyel működő Bodrogközi és Ungvidéki képzőművész klubhoz csatlakoznak. Az ott végzett rend­szeres munka, a periodikusan is­métlődő kiállítások később olya­nokat is körükbe vonzottak, akik addig magányosan alkottak. Ki- rályhelmec művészeti iskolája több száz fiatallal ismertette és szeretette meg a képzőművésze­tet, akik közül egyre többen ragad­nak szabadidejükben ecsetet, vé­sőt, vagy formálnak agyagot. A CSEMADOK városi szervezete idén érettnek látta a helyzetet, hogy a nagykaposiból kiválva, Ki- rályhelmecen is megalakítsák klubjukat.- Az igazsághoz tartozik, hogy nem szakadtunk el a régi klubunk­tól, szoros és tartós a kapcsola­tunk - mondja Csótó László, a klub vezetője, a művészeti iskola tanára, képzőművész. - Úgy gon­doljuk, hogy a kiválásunk most már könnyítést jelent. Egyre több a tehetséges fiatal, akik közül csak kevesen tanulhatnak tovább kép­zőművészeti középiskolában, még kevesebben főiskolákon. Az alko­tást vállalják, gondolataikat képző­művészeti műfajokon szeretnék kifejezni. Kéthetente találkozunk, ahová mindenki elhozza legújabb munkáit. Vitatkozunk, elemezzük ezeket és a tapasztaltabbak taná­csot adnak a fiataloknak. emelt helyen szerepel a vizuális és az esztétikai nevelés tömegha­tásának a fokozása. Ezt nemcsak kiállításaink szolgálják, hanem az előadások, a vitaestek is. A hétta­gú mag és a kezdő fiatalok szá­mára életreszóló élményt jelent, hogy klubunk védnöke Löffler Béla szobrászművész. Kérésünkre ren­dezte meg Királyhelmecen legu­tóbbi kiállítását, s ez az esemény megmozgatott mindenkit. Azóta már műteremlátogatáson is vol­tunk nála. Ezt a kapcsolatot sze­retnénk elmélyíteni. Nem értékel­hető eléggé, hogy egy ilyen neves és kiváló művész figyelő szeme, érdeklődése, mesteri és apai ta­nácsai kísérnek munkánkban. Ez­úton is szeretném neki ezt megkö­szönni. E gy képzőművészeti klub aligha létezhet ilyen jellegű támogatás nélkül. Az sem mellé­kes azonban, hogy más támoga­tójuk is van. Kovács Aladár, a mű­vészeti iskola igazgatója a kezde­tektől megértéssel figyeli munká­jukat, és lehetővé teszi, hogy összejöveteleiket az iskola épüle­tében tartsák. Az egykori Ös-tisza - a Ticce - nevét viselő klub tagjai megtalál­ták azt a munkaformát, amely ön­maguk szellemi gyarapodásán túl: tágabb környezetük érdeklődését is felkeltette, hiszen munkájuk szerves része az egyre szélesebb körben véqzett vizuális nevelés. DUSZA ISTVÁN A CSEMADOK zselizi (Želie­zovce) helyi szervezetének ve­gyeskara 1982. február 1-én ala­kult; az eltelt alig egy esztendő alatt kiforrott, s figyelemre méltó művészi színvonalra emelkedett. Természetesen ez nem történt magától, hanem ezért a színvona­lért meg is kellett küzdenie Hor­váth Gézának, az énekkar veze­tőjének éppúgy, mint az együttes minden egyes tagjának. Ha a hagyományokat kutatjuk, meg kell említenünk, hogy Zseli- zen vannak bizonyos hagyomá­nyai a karéneklésnek. Az idősebb zseliziek emlékezhetnek rá, hogy 1933-tól működött itt (Nemes igazgató-tanító vezetésével) egy négyszólamú férfi dalárda. A fel- szabadulás után szintén férfikar született. Mezölaky Tibor zene­szakos tanító vezette az énekkart, mely sajnos, viszonylag rövid ideig állt fent. Azóta nem volt itt kórus, de szólóénekesek időnként azért szerepeltek, többnyire CSEMA- DOK-rendezvényeken. (Többek között Polák István, Ján Bodá, Szalay Irén, Szántó József, Szlas- tyán Renáta, Erdélyiné Varga Irma és mások.) A mostani, mintegy 50-55 tagú vegyeskar életképesebbnek ígér­kezik minden kórusnál. Nem sze­retném eltúlozni a személyiség szerepét egy-egy közösség, együttes létében, tevékenységé­ben, de úgy gondolom, a mostani zselizi énekkar életképességének egyik fontos tényezője, hogy- Horváth Géza személyében- zeneileg jól felkészült, kitűnő szervező képességű, ügyszerető karnagy áll a kórus élén, olyan ember, aki mindemellett kitünően ért a tagok nyelvén. (Egyébként nem hivatásos zenész, hiszen fe­leségével együtt, aki szintén tagja az énekkarnak, matematika-föld- rajz szakot végzett a nyitrai Peda­gógiai főiskolán.) Egykori alma­materében, a zselizi gimnázium­ban is vezet egy leánykórust, ahonnét induláskor tíz tagot hozott át a felnőtt kórusba, s a leánykar a jövőre nézve is utánpótlási forrá­sa a vegyeskarnak.- Milyen a kórus szociális összetétele?- Elég vegyes - mondja Hor­váth Géza. - Legtöbb a pedagó­gus. de sokan vannak egészség- ügyiek, elsősorban középkáderek. A tagságnak egyébként több mint egyharmada kétkezi munkás. Azt hiszem, vagy huszonöt szakma is akadna, ha sorra venném, ki mivel is foglalkozik. Aminek külön örü­lök, hogy nincs hiány férfiakban, így a férfiszólamok erősek, ami sajnos, nem mondható el a leg­több énekkarunkról. Ezt az elő­nyünket szinte minden karvezető megcsodálja. Azért persze tovább építjük a kórust. A januári CSE- MADOK-évzárón is végeztünk tagtoborzást, mivel hiányoznak a karból a harminc-harmincöt éves férfiak. A jobb, érettebb hangzáshoz szükség van rájuk. Az énekkar repertoárját tanul- mánybzom.- A repertoárt természetesen évről évre tovább szándékozunk bővíteni. Eddig nem nyúltunk a túl­ságosan igényes énekkari müvek­hez, mert szerintem a mércét so­hasem szabad magasabbra tenni, mint amire képes egy adott énekkar.- De a műsorlapjuk tanúsága szerint, meg mindabból ítélve, amit elmondott, azt hiszem „mű­sorpolitikája“ miatt nem kell szé­gyenkeznie a kórusnak, sőt.- Remélem, hogy nem. Noha a zselizi vegyeskar alig egyéves, sok szép munkát: próbá­kat, fellépéseket, sikereket tud maga mögött. Nyilvánosan első ízben Ipolyszakállason (Ipeľský Sokolec) lépett a közönség elé a CSEMADOK járási dal- és tánc­ünnepélyén, azután a zselizi or­szágos népművészeti fesztiválon lépett fel a díszünnepély előtt - a köszöntő műsorban. A Kodály- centenárium alkalmából tavaly is­meretterjesztő jellegű műsort ké­szítettek. Idén januárban Léván és Kétyen (Kvetná) is fellépett a ve­gyeskar. Mindkét műsor Kodály jegyében fogant.- Foglalkozik-e az énekkar gyűjtéssel is?- Nem. Nem sok értelmét látjuk. Ugyanis Kodály Zoltán minden ar­ra érdemes népdalt felgyújtott er­refelé. A környékbeli csoportok közül tudomáson szerint csak a kétyi hagyományőrző folklór- együttes foglalkozik gyűjtéssel. Hogy milyen célokkal kezdte az énekkar az új esztendőt? Tovább szeretné építeni a repertoárt. A magyar anyagban főleg Kodály és Bárdos Lajos művei lesznek előtérben, a szlovák zeneszerzők közül műsoron akarja tartani Su- choň Aká si mi krásna című nép­dalfeldolgozását, és betanulni egyet-egyet Alfred Zemanovský és más mai szlovák zeneszerző kórusmüveiből. Az idén részt vesz majd a járási seregszemlén, jövő­re pedig szeretne ott lenni a galán­tai Kodály-napokon. KÖVESDI JÁNOS KIELÉGÍTJÜK DOLGOZÓINK KULTURÁLIS IGÉNYEIT A komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár tavaly 5 millió 79 ezer korona szociális és kulturális alappal rendelkezett. A pénzösz- szeget, mely körülbelül megfelelt az előző évinek, a szakszervezet üzemi bizottsága a szükségletek­nek megfelelően igyekezett fel­használni. A politikai-szervezési, nevelési és kulturális tevékenységre 400 ezer koronát fordított az üzemi bizottság. E tevékenység kereté­ben valósítottuk meg - különböző oktatási formákban - mintegy 2500 szakszervezeti tag és tiszt­ségviselő továbbképzését. Ebből az összegből fedeztük a kulturális rendezvények költségeit. Szlovák nyelvű színházi előadásokra és más műsorokra 60 ezer, a magyar nyelvű kulturális rendezvényekre (többek között a MATESZ előadá­saira s más hazai és külföldi kultu­Ex Modifik-kislemezek Dél-Szlovákia táncmulatságokat látogató ifjúsá­ga előtt ismerősen cseng a komáromi (Komárno) Ex Modifik együttes neve. Rendszeresen szerepel különféle bálokon és mulatságokon, mint a legszín­vonalasabb együttesek egyike, örvendetes, hogy emejlett marad idejük saját számok komponálására is. Az Opus nemrég jelentette meg két kislemezü­ket, összesen négy számmal. Mindkettő A oldalán egy-egy világsláger. Mivel itt egyszerűen csak tol­mácsolásról és nem érdemleges feldolgozásról van szó, nem érdemes rájuk sok szót vesztegetni. A hallgató számára ezek a dalok nem sok támpon­tot nyújtanak az együttes stílusának megismerésé­hez. Az Ex Modifik saját szerzeményei a B oldalak­ra kerültek (Z pekla raj, illetve Koľko rokov máš?). Mint a címekből látható, a kislemezek szlovák nyelven készültek, a szövegeket Alexander Karsay írta. A versek színvonalukban és mondanivalójuk­ban az átlagos szlovákiai színvonalon mozognak, különösebb közölnivalójuk, kiemelkedő erényük nincs. A zene már valamivel kedvezőbb benyomást kelthet főként a csehszlovákiai popzenében tájéko­zott hallgatóban. A többi szlovákiai együttessel összehasonlítva keményebb zenét játszanak. Az együttes biztos kézzel, profi módon hangszerelte a dalokat. Látszik, hogy nem most kezdték a zené­lést, a barázdákból egy rutinos együttes muzsikája hallatszik. Az első kislemezen a Pokolból paradicsom című felvétel található. Tulajdonképpen rock and roll, némileg megszelídített változatban. A számot biztos ritmusalap jellemzi, de a megfelelő lendület és feszültség kialakításához ez kevés. A többi hang­szer játéka túlságosan a rock által kevésbé befolyá­solt popzene stílusában mozog. Nem tud kialakulni a megfelelő összhang a nyers rockos ent:r\ a lágyabb, a megfelelő keménységet és feszessé­get nélkülöző kíséret között. A dal hangszerelésé­ből eléggé hiányzik a rock and roll-ra jellemző gitárjáték. Talán ez az egyik oka annak, hogy a szám, minden igyekezet ellenére sem tud igazi rockszám lenni. Valamivel jobban sikerült a második kislemezen található Hány éves vagy? A szám hangszerelésé­ben ugyan némi LGT-beütés található (Az eső és én), de maga a zene már igényesebb mércével mérhető, mint az első kislemezen található szerze­ményé. A ritmuskíséret ismét megbízhatóan lüktet, jól sikerültek az egyes hangszerszólók is. Populáris, rockos hatást tükröző dalról van szó, de sem a zene, sem a szöveg nem indokolja a kemény rockban használatos nyers, „vad“ énekmódot. Egy szám nem attól lesz rockos, hogy így énekelnek benne. A dalhoz jobban illett volna valamivel nyu- godtabb énekstílus, mely összhangban lett volna a zenével. Az Ex Modifik két stílus befolyása alatt áll és a kislemezek alapján úgy látszik, hogy nem tud közülük választani. Az együttes zenéjében egyrészt a szlovák popzene lényegében rockmentes stílusa, másrészt a magyarországi kemény rock hatása fedezhető fel. A kettő szintézise azonban lehetet­len, mivel kölcsönösen kizárják egymást. Nem lehet rockmentes zenei alapokon kemény rockot énekel­ni, mert a végeredmény olyan vegyes benyomást kelt, mint a két tárgyalt kislemezen. Az Ex Modifik tehetséges együttes, a kislemezeken több jó ötletet hallhatunk, zenei tudásuk lehetővé tenné egy egy­séges, nem eklektikus stílus kialakítását, jobb szö­vegek „alkalmazását“. Ez főleg attól függ, van-e az együttesben igény erre, vannak-e ilyen irányú am­bícióik. GYUROVSZKY LÁSZLÓ rális akciókra) 50 ezer koronát fordítottunk. Ezenfelül gondoskod­tunk kétnyelvű szakszervezeti iro­dalomról, folyóiratokról és újsá­gokról, propagandaanyagokról, anyagilag segítettük a szakszer­vezet és más társadalmi szerve­zetek által közösen rendezett kul­turális és társadalmi összejövete­leket. Azt is meg kell említenünk, hogy ebből az összegből támogat­tuk a Szakszervezetek Házának mint az egész város közművelő­dését szolgáló kulturális intéz­ménynek a fenntartását és műkö­dését. A szakszervezet üzemi bizott­sága tavaly éppúgy, mint az az­előtti években gondoskodott a kul- turális-nevelő munkát szolgáló épületek, a vállalati orvosi rendelő, a szabadidő- és sportközpont, a vállalati óvoda és bölcsőde, va­lamint a művelődési klub felújítá­sáról. Minderre több mint másfél millió koronát fordítottunk. Az előző évekhez hasonlóan a szakszervezet üzemi bizottsága 1982-ben is gondoskodott dolgo­zóink üdültetéséről. A hajógyár számos dolgozója vett részt hosz- szabb-rövidebb bel- és külföldi üdülésen, kulturális és honismere­ti kirándulásokon. Anyagi támoga­tásunkkal dolgozóink gyermekei pionírtáborokban üdülhettek, szakmunkástanulóink pedig cse­reakció keretében kirándultak a Szovjetunióba. Minderre 745 ezer koronát fordítottunk. A dolgozók honvédelmi és test­neveléséről a szakszervezet üze­mi bizottságának sport albizottsá­ga a SZISZ-szervezet és a Hon­védelmi Szövetség szervezetének vezetőségével együtt gondosko­dott. E tevékenységre is jelentős pénzösszeget áldoztunk a szociá­lis és kulturális alapból. Az üzemi bizottság a múlt év­ben is sokrétű munkát végzett, hogy ésszerűen használja fel a szociális és kulturális alapot. Minthogy itt nem csak kulturális, hanem szociális gondoskodásról is szó van, hadd említsük meg, hogy az üzemi bizottság tavaly a dolgozók étkeztetésére, lakás- vásárlási és -építési céllal kért kölcsönökre 1 millió 700 ezer ko­ronát folyósított. Végezetül megemlítjük, hogy a vállalat szakszervezeti bizottsá­ga szükségesnek tartotta az idén magasabbra emelni a szociális és kulturális alap összegét, hogy a tavalyinál nagyobb mértékben járulhasson hozzá dolgozóink szociális és kulturális igényeinek kielégítéséhez. Az 1983-as esz­tendőre tervezett pénzösszeg meghaladja a 6 millió koronát. ELEMÍR HORVÁTH, a komáromi hajógyár szakszervezeti üzemi bizottságának titkára Melódia ’83 FELHÍVÁS A CSEMADOK Központi Bizottsága és a társrendező szervek 1983-ban ismét meghirdetik a MELÓDIA '83 könnyűzenei ver­senyt. A verseny két kategóriában folyik: a) előadói verseny; részt vehetnek azok, akik 1983. február 1- ig betöltik 16. életévüket, és szocialista országbeli szerzeményt énekelnek magyar nyelven; b) szerzői verseny; részt vehetnek szólisták és kislétszámú zenekarok hazai magyar szerző alkotásával. A verseny feltételei:- a benevezett versenyzők (szerzők, előadók) nem lehetnek tagjai a zeneszerzők szövetségének és nem rendelkezhetnek hivatásos előadói engedéllyel;- a jelentkezési lapokat 1983. február 28-ig kell leadni a CSE­MADOK járási bizottságain (ugyanott szerezhetők is be). A részletes szervezési kérdésekről tájékoztatást a CSEMA­DOK járási bizottságain nyújtanak. ÚJ SZÚ 4 1983. II. 7.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents