Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-25 / 47. szám, péntek
Népművelésünk - sok szerepben Beszélgetés Jozef Mravíkkal, az SZSZK kulturális miniszterhelyettesével Ösztönző erő Ma arra az eseményre emlékezünk, amely új korszakot jelentett hazánkban politikai, társadalmi, nemzetiségi vonatkozásban egyaránt. Méltató-elemző írások egész sora jelent és jelenik meg, felidézve az eltelt három és fél évtized alatt megtett utat, fejlődésünk társadalmi és egyéni vonatkozásait. Fontos jubileumok mindig is összegezésre serkentettek, visszapillantásra; ám helytelen lenne, ha megrekednénk csupán a közelmúlt felidézésénél. A célirányos mérlegelések mindig elsősorban a jelen és a jövő érdekében történnek. Tisztelettel adózunk azoknak, akik cselekvő részesei voltak mindannak, ami hazánkban nem csekély munka, olykor nehézségek, gondok árán felépült, megvalósult. Megbecsüléssel idézzük fel emberi, politikai helytállásukat, amely nemzedékünk s az elkövetkező generációk számára is sok megszívlelendő, feledésbe sohasem merülő tapasztalatokkal, történelmi tényekkel szolgál. Bonyolult, olykor összekuszálódó világunkban mindebből erőt, hitet merítünk az előttünk álló feladatok megoldásához. Jóleső érzéssel szólunk Február nemzetiségi vívmányairól, azokról a szlovákiai magyar kulturális intézmények tevékenységéről, amelyek egytől egyig a CSKP lenini nemzetiségi politikájának eredményeként jöttek létre, több mint három évtizeddel ezelőtt. Nem lenne helyénvaló, ha a mai jubileum kapcsán csak arról beszélnénk, hogy a kulturális intézmények milyen munkát végeztek a közelmúltban. Természetesen e téren is szükség van összegezésre, a tárgyilagos visszapillantásra. Ám itt is a továbblépés érdekében. Nemzetiségi kulturális életünkre ugyanis szintén teljes mértékben érvényesek azok a pártdokumentumok, amelyek a minőséget, a hatékonyságot hangsúlyozzák. Napjainkban, amikor a világméretű ideológiai harc, a hideg- és idegháborús mesterkedések egyik színtere a kultúra, a művészet, különösen fontos, hogy kulturális intézményeink eszmei és szakmai szempontból egyaránt hatékony munkát végezzenek. A művészet, a kultúra - a maga sajátos eszközeivel - jelentős mértékben hozzájárulhat a széles tömegek társadalmi eszményeinknek megfelelő értékrendszerének formálásához is. Az elmúlt években sokat javult a magyar tanítási nyelvű iskolák oktató-nevelő munkája. Fokozatosan növekszik - ha még nem is a kellő mértékben - a magyar nemzetiségű egyetemi hallgatók száma. Kedvezőbb képet mutat a magyar tanulók pályaorientációja is. Az elmúlt években szép számú - s közöttük több felfigyeltető - eredeti alkotás jelent meg a Madách kiadóban, s örvendetes, hogy egyre többen használják fel értelmesen szabad idejük egy részét úgy, hogy bekapcsolódnak az amatőr csoportok, szakkörök munkájába, melyek közül Dél-Szlovákiában legtöbben a CSEMADOK helyi és városi szervezeteihez tartoznak. Mindez az említett kultúrpolitikai célok viszonylag eredményes megvalósulását tükrözi. Ám ennek ellenére helytelen lenne a túlzott derűlátás. Mert gondunk, tennivalónk akadt szép számmal, a kultúra és a művelődés területén is. Például éppen e napokban idézzük fel a kultúra demokratizálásának gottwaldi eszméit, s figyelemre méltó sikereink mellett látnunk kell azt is, hogy a korszerű művelődési otthonok nem kis része nincs kellőképpen kihasználva. Főleg a fiatalok között akadnak sokan, akiknek az életvitele bizony nem mindig egyeztethető össze társadalmi eszményeikkel. A Magyar Területi Színházban éppen ezekben a napokban állítják össze a következő évad dramaturgiai tervét. Jobb, vonzóbb előadásokat terveznek, szeretnék fokozatosan visszaszerezni azokat a nézőket is, akik az utóbbi időben valamiképp elpártoltak a színháztól. S így folytathatnánk a felsorolást, amelyek más kulturális intézményekben is a serény munkát, a jobbító szándékot tükröznék. Mindez fokozott mértékben érvényes ezekben a hetekben, a jubileumi mérlegvonások kapcsán. A jeles évforduló megidézése tehát nem egyszerű ünnepi aktus, hanem ezzel együtt lehetőség, ösztönző erő az alaposabb, céltudatosabb munkához. Nemzetiségi kulturális intézményeink is arra törekszenek, hogy a közeljövőben is Február szellemében munkálkodjanak ember- és társadalomformáló céljaink megvalósulásáért. SZÍ LVÁSSY JÓZSEF Amatörképek Most, amikor a februári eseményekre emlékezünk, elkerülhetetlen, hogy ne szóljunk szocialista népművelésünkről, hiszen az épp a Győzelmes Február szellemében megszületésétől kezdve vezető szerepet visz a kultúra demokratizálódásában, a falvak és városok kulturális felemelkedésében. A Február alkalom népművelésünk eredményeinek az áttekintésére, de az előretekintésre is. Ezért megkértük dr. Jozef Mravík kandidátust, kulturális miniszter- helyettest, hogy válaszoljon kérdéseinkre. • Nemrégiben emlékeztünk meg arról, hogy harminc évvel ezelőtt kezdődött meg hazánkban a népművelési intézményhálózat kiépítése. Hogyan jellemezné népművelésünk három évtizedét, külön-külön az ötvenes, hatvanas és hetvenes éveket, valamint egészében az elért eredményeket?- Kezdeném azzal, hogy népművelésünk mindjárt az elején tevékenyen vett részt a gyökeres változásokat jelentó határozatok megvilágításában, elkötelezetten működött közre mezőgazdaságunk szocialista átalakításában, a tudományos és műszaki ismeretek, a kulturális és művészeti értékek terjesztésében stb. A szocialista népművelési rendszer építése azután vált intenzívebbé, miután 1958. április 22-én megszületett a CSKP Központi Bizottságának a népművelési munka további fejlesztéséről és eszmei hatékonyságának a növeléséről szóló határozata. Ez feladatul adta a tudományos világnézet terjesztését, a párt politikájának magyarázását és érvényesítését, a dolgozók általános és szakmai műveltségének a gyarapítását. Mindez kifejeződött a népművelési tevékenységről, az egységes könyvtári rendszerről, a múzeumokról és képtárakról 1959-ben megjelent új törvényben. A hatvanas évek közepén kezdtek kifogások fölmerülni a népművelés szocialista jellegével és a kulturális politikával szemben. Ezek a tendenciák összefüggtek azokkal az ellenséges ideológiai áramlatokkal, amelyek 1968-69- ben a szocializmus elleni nyílt támadásba mentek át. De a népművelés rendszerét mint egészet, nem sikerült szétbomlasztaniuk. A CSKP KB 1969-es ápriliši ülése után lényeges fordulat állt be a népművelésben. Az SZSZK Kulturális Minisztériuma és a nemzeti bizottságok munkájának jellemzője lett, hogy hozzáfogtunk a népművelés különböző területei-- re vonatkozó koncepciók kidolgozásához. Ezek a területek: az amatőr művészeti mozgalom, az egységes könyvtári rendszer, az iskolán kívüli nevelés és művelődés, a polgári ügyek testülete, a műemlék és természetvédelem, a múzeumok és képtárak, a népművelési intézmények anyagi-műszaki bázisának fejlesztése, a nemzetiségek kultúrájának további fejlesztése, a szlovákiai nemzetiségi kulturális szövetségek tevékenysége. • Tehát elmondhatjuk, hogy széles hálózatuk épült ki a népművelési intézményeknek. De vajon hogyan dolgoznak ezek az intézmények ma, tevékenységük meg- felel-e a nem kis követelményeknek, mindenekelőtt a falvakra gondolva?- Jó lenne, ha biztosak lehetnénk abban, hogy ezzel az aránylag jól kiépített hálózattal úgy számolhatunk, mint rendszeresen működővel. Az igazság azonban az, hogy elég sok művelődési intézmény csak időnként dolgozik. Természetesen elkerülhetetlenül szükséges tovább tökéletesíteni ezt a hálózatot. Úgy gondoljuk, amint azt Miroslav Válek elvtárs mondta találóan annak idején, hogy a jövőben kissé másként kellene kinézniük a kulturális intézményeknek. Nemcsak az olyan típusúaknak, mint a művelődési házak, hanem az olyanoknak is, mint a képtárak, múzeumok stb. A jövő a több funkciót ellátó intézményeké. A mozikban is lehetne olvasóterem, zenehallgatásra alkalmas helyiség, árusíthatnának ott könyvet, és számos más lehetőség van még. Persze, ez nem egy évre szóló feladat, egy ötéves tervidőszak, sót, lehet, hogy kettő sem elég rá. De a külföldi tapasztalatok és néhány hazai próbálkozás azt mutatja, hogy ez a kulturális-népműve- lési intézmények útja a jövőben. • Népművelők ezrei jól felkészült, tapasztalt szakemberek, akik becsületesen végzik munkájukat, sokan a kezdetektől fogva. Ugyanakkor éppen a népművelésben nagyfokú a munkaerővándor- lás, ami magától értetődően negatívan hat a tevékenységre. Erről egyébiránt sokat beszéltek, cikkeztek. Mi a helyzet ma?- A káderek megtartása a hatékony kulturális-népművelő tevékenység egyik fontos előfeltétele (a műveltségen, a politikai felkészültségen, a pozitív erkölcsi tulajdonságokon kívül). Meg kell mondanunk, hogy a munkaerővándorlás még mindig a negatív jelenségek közé tartozik. Az ismert okokon kívül (nyugdíjbamenetel lakhely- változás, lakáskérdés, a munkaidő szempontjából előnyösebb másutt stb.) mindenekelőtt az játszik közre, hogy, más munkakörökkel összehasonlítva, itt alacsonyabb a fizetés. Ehhez hozzájárulnak még a nem mindig kedvező munkakörülmények, a gondoskodás hiányosságai, különösen az iskolákból érkezett fiatalokra gondolva, Irányítói gyakorlatunkban igyekszünk gátat vetni ennek a negatív tendenciának. A kulturális és művészeti dolgozók szak- szervezeti szerveivel és a társadalmi szervezetekkel közösen keressük a módját annak, hogy javuljanak a népművelők munkakörülményei, növekedjék anyagi jutalmazásuk összege. Fontos tény, hogy az utóbbi években csökken a fluktuáció mértéke. A népművelési intézet kimutatása szerint a klub jellegű, valamint a szakmai-módszertani tevékenységet folytató hivatásos népművelőknek és a nemzeti bizottságok kulturális dolgozóinak összlétszámát tekintve a fluktuáció aránya 1976-ban 24 százalék volt, 1980-ban 16 százalék, 1982- ben pedig már csak 8,1. • Tudjuk, a népművelés színvonala, egyáltalán, a kultúra demokratizálódásának a hatékonysága függ a gazdaságtól. Hogyan hatottak a népművelési szférára az utóbbi években bevezetett gazdasági intézkedések?- A kultúra nem létezik, nem létezhet és fejlődhet autonóm módon, figyelmen kívül hagyva a konkrét gazdasági helyzetet. Ennek alapján a gazdasági intézkedések természetszerűleg hatást gyakoroltak a kulturális-népművelői tevékenységre is, ami pozitív értelemben főként a tervezésben, az anyagi eszközök céltudatosabb és ésszerűbb kihasználásában, valamint új munkamódszerek és -formák keresésében nyilvánul meg. Persze, a termelési szabályozók érvényesítésének van néhány negatív következménye is, mindenekelőtt a helyi művelődési intézmények tevékenységében. Bizonyítja ezt az a felmérés is, amelyet minisztériumunk most februárban végzett 15 kiválasztott járásban. Tekintettel arra, hogy a kulturális folyamatok sajátos folyamatok, nem alkalmazhatók rájuk gépiesen a termelésre vonatkozó gazdasági szabályok. Sok nemzeti bizottság irányítói gyakorlatában ez a könnyebbik út választását jelenti, ami objektíve káros. Ennek igazolására nemcsak elméleti érveink vannak, hanem, sajnos, súlyos tapasztalataink is az 1968-69-es válságos évekből. Bizonyos mértékben bonyolult helyzet alakul ki, ha éppen az alapfokú népművelési intézmények, főképpen a falvakban és a kisebb városokban, nem rendelkeznek az üzemeltetéshez szükséges eszközökkel, ha a művelődési házak konganak az ürességtől. • Amiről eddig szóltunk, az többé-kevésbé érvényes nemzetiségi vonatkozásban is. Mivel nemzetiségi szempontból e területen szintén vannak sajátosságok, érdekelne bennünket, hogyan értékeli a csehszlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom eredményeit?- A magyar nemzetiségű dolgozók amatőr művészeti mozgalma magas fokon szervezett. Nagyon sokrétű és sokarcú, és mint ilyen, hat az emberekre. Köztudott, hogy e mozgalmat korántsem csak a dolgozók, az ifjúság szabadidőben űzött hobbijainak összességét jelenti, nem csupán magánügy, hanem ugyanúgy társadalmi is. Az amatőr művészeti tevékenység programja pozitívan hatott a csoportok működésére. A jelentő? politikai évfordulók, a haladó kulturális személyiségek jubileumának tiszteletére rendezett fesztiváloknak, seregszemléknek hagyományai teremtődtek. A legjobb csoportok külföldön is képviselik szocialista kultúránkat. Az elmúlt évben például a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Bartók Béla kórus az NDK-ban és Magyarországon járt. A kassai (Košice) Szép Szó budapesti fesztiválon vett részt. De a csehszlovákiai magyar amatőr művészeti mozgalom, és egyáltalán, az egész mozgalom által elért eredmények nem vezethetnek önelégültséghez. Nagyra becsüljük a sikereket, de tudatában vagyunk annak is, hogy nem mindennap ünnepnap, hogy a csúcsok mellett hullámvölgyek is vannak. A lényeg azonban az, hogy az amatőr művészeti tevékenység fejlődik, új igények vannak kialakulóban és megvan a közös akarat ahhoz, hogy a tehetségek kibontakozhassanak, hogy az alkotó erők a társadalom, a nép javára legyenek. 0 A népművelés helyzete egészében, és úgyszintén nemzetiségi vonatkozásában, nagyban függ a nemzeti bizottságok magatartásától, különösen a kulturális téren rájuk vonatkozó új intézkedések bevezetése óta. Mit tart a legfontosabbnak a nemzeti bizottságok munkájában, mit kell tenniük, hogy népművelésünk tovább fejlődjék és megfeleljen a kor követelményeinek?- A CSKP KB múlt évi hatodik ülése a nemzeti bizottságok számára is megszabta a fő irányvonalat, miként kell dolgozniuk a kulturális-népművelési szférában. A következő időszakban a nemzeti bizottságoknak alkotóbb módon és konkrétabban kell tervezniük a kulturális-népművelői tevékenység fejlesztését a saját hatáskörükön belül, figyelembe véve a terület politikai, szociális és gazdasági feltételeit és gazdasági szintjét. Nagyobb figyelmet kellene szén-' telniük a szükséges feltételek (beleértve az anyagi eszközöket is) megteremtésének, különös tekintettel a helyi népművelési intézmények korszerűsítésére, üzemeltetésére. Ide tartozik a káderekről való állandó és céltudatos gondoskodás is, a káderek kiválasztása, elhelyezése, művelése. A nemzeti bizottságoknak erőteljesebben kell érvényesíteniük koordinációs szerepüket, főként az erők összefogásával és egyesítésével a feladatok céltudatos és hatékony teljesítésével, szoros kapcsolatban a lakossággal. BODNÁR GYULA I. Munkásruhások. Az arcokat uraló érzések ma már meghatározhatatlanok. A képen látható emberek közül kevesen emlékezhetnek már, de az élőket még lehetne faggatni. Az ő sorsuk nekünk már történelem, s a történelmet ismerni kell. Barettsapkások. Sokan közülük azóta sem cserélték másra. Változott az egyenruha, változott a sapka. Ők azóta is mindennap azt hordják, összetéveszthetetlenek. Ha olykor egy-egy ajtó előtt lekerül fejükről, ujjaik között zavartan gyűrögetik. Nem a tiszteletet - a kérést érzik megalázónak. Zászlóvivők. Az erő sugárzik felém a képről, talán ezért is szerettem mindig nézegetni. Az életemnek kedvest csak úgy ismertem meg rajta, hogy megmondták: hányadik az első sorban. Három évvel később születtem, akkor még ő sem gondolhatott rám. Vagy talán mégis? A Győzelmes Február utáni első május elsejét őrzi a kép. II. Nem a ruha, a sapka, de a zászlók! A zászlókat magasba emelő kezek, a velük szárnyaló gondolatok teszik az embert. Ez a kép sem veszhet el. Nem csupán családi emlékezet - több. Ha a család a társadalom alkotóeleme, akkor a család emlékezete a társadalomé is. A logika törvényei szerint annak kell lennie, ezért vigyázat: a kollektív emlékezet hiánya egyben az önpusztítást is jelenti! Emlékezni kell, olykor képeket nézegetve is. A kép: jel. S az arckép? A lélek jele. Elegendö-e mindenkor egyetlen kép? Talán igen. A zászlók között jelszó villan: A CSEMAD... a CSKP hű segítő... A zászlók és a jelszó alatt falumbeliek. Február eszmeisége egy képen. III. Mintha megváltozott volna azon a napon. Hazajött, anyám akkor is széket törölt neki, majd eléje rakta az ételt. Szótlanul evett, mintha kérdésekre várna. A csend álmo- sító volt. Eltolta maga elöl a tányért, s felállt az asztal mellől. Vizet ivott.- Mit szóltak? - fordult felé anyám.- Tudomásul vették. Talán már várták is.- Eleget mentél, harminc évig éjjel nappal, ötvenhatban is mennyit aggódtam érted. Hatvannyolcban sem volt mindegy. De ti ezt úgy sem értitek. - hallgatott el anyám.- Túlélted? - ironizált apám.- Most majd mennek a fiatalok.- Mennek, ha mennek...- Ne ijedj meg, nem oszlatják fel az egységet, azért, hogy te már kiöregedtél! - replikázik anyám. Ö pedig szótlanul elnyúlik a he- verőn. Néhány perc múlva felül.- Ott van a táskámban a ruhaakasztó, meg a fényképek. Reggel az egyenruhát is leadtam. - mondja, miközben visszafekszik. Anyám kiveszi a képeket: Milicisták gyakorlatoznak. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 6 1983. II. 25.
