Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-18 / 41. szám, péntek

i Február és könyvek ezrei A MADÁCH KIADÓ TEVÉKENYSÉGÉRŐL „Töltsék be az életét...“ Száz éve született Jevgenyij Vahtangov M ost, amikor a Februári Győ­zelemnek - számunkra, csehszlovákiai magyarok számá­ra, Sas Andor szavaival élve, egyúttal a „jégtörő februárinak - harmincötödik évfordulóját ün­nepeljük, mindenkinek, akinek kö­ze van a hazai magyar nyelvű irodalomhoz, akár mint olvasónak, akár mint írónak, fordítónak, kiadói dolgozónak, szerkesztőnek, eszé­be kell, hogy jusson az is: a Febru­ári Győzelem, a „jégtörő február“ tette lehetővé egyebek közt azt is, hogy újra legyen hazai kiadású magyar könyv a csehszlovákiai magyar olvasó kezében. A Madách Könyv- és Lapkiadó Vállalat ez idén lépett tizenötödik életévébe. Az az egyezmény pe­dig, melyet röviden közös könyvki­adási egyezménynek nevezünk, s melyet 1953-ban írtak alá álla­munk és a Magyar Népköztársa­ság illetékesei, ez idén lesz har- mincesztendós. Annak idején már megállapítottuk, hogy a közös könyvkiadás szocialista vívmány. Államunk művelődéspolitikájának szerves része a nemzetiségek kultúrájáról való gondoskodás. A Madách kiadó fennállásának első tíz éve alatt (1969-1978) összesen 404 művet adott ki, eb­ből 190 volt az eredeti magyar művek, 74 a szlovák, 116a cseh és 24 a világirodalmi művek szá­ma. A bruttópéldányszám 4 181 000 darab ebből 3 103 000 példány került exportra. (Az egy könyvre eső példányszám tíz évre számított átlagban tehát megha­ladja a tízezret.) A következőkben arról szeret­nék szólni, hogyan fejlődött tovább a Madách kiadó a legutóbbi négy esztendőben. Ez alatt a négy év alatt (1979-1982) a kiadó össze­sen 203 müvet jelentetett meg. Az 1979-es év az előző két évhez képest némi visszaesést mutat (nyomdatechnikai okokból), annál jobban alakult azonban az 1980- as és 1981-es év, amikor 53, illet­ve 55 mű jelent meg. 1982-ben a végeredmény 52 tétel. Ezen be­lül az eredeti magyar irodalom a legutóbbi három évben érte el a jegjobb számbeli eredményt: 1980-ban 28, 1981-ben és 1982- ben 29-29 eredeti magyar mű je­lent meg. Az elmúlt négy eszten­dőben megjelent eredeti magyar művek száma összesen 106, a szlovák műveké 43, a cseh mü­veké 51, a világirodalmi műveké 3. Az évi bruttópéldányszámok 440—487 ezer közt mozognak. A számok így önmagukban ter­mészetesen csak annyit árulnak el, hogy a Madách kiadó az utóbbi négy esztendő átlagában több művet (50,75) jelentetett meg, mint az első tíz év átlagában (40,4). A rról, hogyan oszlanak meg a kiadott művek az egyes témakörök közt, röviden azt mondhatjuk, hogy az eltelt négy esztendő 204 kiadványának zöme- 117 mű - a szépirodalomra esik. Ehhez jogosan számíthatjuk hoz­zá még a gyermek- és az ifjúsági irodalmat, mely legnagyobbrészt szépirodalmi jellegű, s a tárgyalt időszakban 41 művel van képvi­selve. A végeredmény tehát 158 szépirodalmi jellegű mű, 45 egyéb témájú, illetőleg műfajú kiadvány­nyal szemben. Ez utóbbi 45 mű az eredeti magyar és a szlovákból magyarra fordított kiadványok kö­zül kerül ki, mert a cseh irodalom­ból a legutóbbi négy évben csak széppróza és ifjúsági irodalom je­lent meg magyar fordításban a Madách kiadónál. Melyek tehát azok a témakörök, melyekbe az említett 45 eredeti magyar és szlovákból fordított mű tartozik? A tudományos ismeret- terjesztés, a művészet, népművé­szet, a nyelv- és irodalomtudomá­nyok tématerülete állandóan sze­repel a Madách programjában- erre a területre tartozik e kiadvá­nyok közül 40. Kivételképpen je­lentet meg a kiadó az egészség­ügy, a matematika, illetve a mű­szaki tudományok területére tarto­zó kiadványokat is. Ilyen jellegű kiadványa 5 volt az utóbbi négy esztendőben kiadónknak. Ezek ki­adását (pl. szakácskönyv, a közúti közlekedés szabályai) a társadal­mi igény indokolja. Egyébként a kiadó tervében állandóan sze­replő nem szépirodalmi jellegű té­makörök nemcsak gazdagítják a könyvek választékát, hanem kü­lönösen az ismeretterjesztő jelle­gű, a művészettel, népművészet­tel foglalkozó, továbbá a társada­lomtudományi, a nyelvművelő írá­sok, irodalomtörténeti tanulmá­nyok, kritikák, esszék stb. azt is bizonyítják, hogy vannak ezek megírására alkalmas hazai ma­gyar szakemberek, s hogy van olvasói igény e művek iránt. A népművészet értékeinek gyűjté­sét és kiadását különösen fontos­nak tartjuk, mert a hagyományőr­zés egyik fontos eszköze. A hazai magyar nyelvművelő könyvek szintén fontos gyakorlati célt szol­gálnak, mivel a hazai magyar nyelvhasználat problémáival fog­lalkoznak. A fejlődő hazai kritika szintén megérdemli, hogy helyet kapjon a kiadó terveiben. Az évről évre megjelenő változatos tartal­mú naptár nemcsak ismeretter­jesztő, hanem olvasásra nevelő kiadvány is. Az olyan jellegű szlo­vák mű magyar nyelvű kiadását, mint például A szlovákiai értelmi­ség a kommunista mozgalomban, úgy vélem, jogosan tartjuk a szo­cialista hazafiságra való nevelés eszközének, a kapcsolattörténet­tel foglalkozó tanulnányköteteket pedig arra alkalmasnak, hogy a magyar olvasók közelebbről megismerjék a szlovák, a cseh és a magyar kultúra fontos érintkezé­si pontjait. Véleményünk szerint a Madách kiadó feladatának megfelelően - kisebb évi ingadozásokat leszá­mítva, melyeknek oka többnyire nyomdatechnikai ok - egészében véve helyes arányok közt tartja egyfelől az eredeti magyar és a fordításirodalom kiadását, más­felől az egyes témakörökbe tarto­zó művek kiadását. R öviden a kiadó sorozatairól, illetőleg sorozatjellegü ki­adványairól. Mint ismeretes, 1977-ben indította meg a kiadó a Csehszlovákiai Magyar írók so­rozatot, melynek keretében 1982 végéig tizenhét mű látott napvilá­got. Ezek közül kettő prózai anto­lógia (az 1980-ban megjelent Szlovenszkói vásár, mely a két háború közt íródott elbeszélések­ből nyújt válogatást, és az 1981- ben kiadott Családi krónika, mely a felszabadulás utáni novellairo­dalmat mutatja be), egy pedig vers­antológia (az 1980-ban megje­lent Rejtett ösvény, mely a két háború közti hazai magyar költé­szetet mutatja be). Egyébként a sorozatban eddig megjelent könyvek íróink, költőink, és iroda­lomtörténészeink idősebb és kö­zépnemzedékének írásait tartal­mazzák. A kiadó a sorozat eredeti koncepciója értelmében a két vi­lágháború közti csehszlovákiai magyar irodalomból is válogatott néhány művet a sorozatba. A CSMÍ sorozatot a kiadó még néhány évig folytatni fogja, sort kerítve a fiatalabb írónemzedékre is. Ugyancsak 1977-ben indítottuk meg a Kiskönyvtár sorozatot, melybe a szlovák és a cseh - el­sősorban klasszikus - irodalomból válogatott rövidebb lélegzetű ran­gos írások (kisprózák) kerülnek. 1982 végéig tizenkét kötet jelent meg ebben a szép kivitelű kis formátumú sorozatban. Ezt a so­rozatot is folytatja a kiadó az elkö­vetkező években. 1978-tól jelen­tetjük meg évről évre a Műhely című kiadványt, mely ízelítőt kíván adni a készülő, még meg nem jelent, esetleg a közeljövőben megjelenő müvekből. 1978-ban indult meg az Első osztályosok ajándékkönyve elnevezésű soro­zat is, mely évente egy könyvből áll. Célja az, hogy minden évben a tanév első napján minden kis elsős iskolás gyermek egy ked­ves, neki való könyvet kapjon a kezébe. A terjesztést a komáro­mi (Komárno) könyvesbolt bonyo­lítja le, s eddig szép sikerrel folyik. 1980-ban fogott hozzá a kiadó Fábry Zoltán összegyűjtött írásai­nak kiadásához. A múlt esztendő végéig három kötet látott napvilá­got, a IV. kötet megjelenése 1983- ban esedékes, és természetesen tovább folyik a munka a következő kötet előkészítésén. A kiadó nagy jelentőséget tulajdonít ennek a vállalkozásnak, s úgy véli, régi adósságot törleszt, amikor a nagy antifasiszta író, kritikus, publicista életművét egységgé rendezve ad­ja át az olvasónak. Az 1981-ben megindított Főnix Füzetek sorozattal az első köny­ves fiatal írókra, költőkre kívánjuk felhívni a figyelmet. 1982 végéig ebben a sorozatban öt kiadvány jelent meg, három verses- és két prózakötet. Az első ízben ugyancsak 1981- ben napvilágot látott antológia jel­legű Uj Mindenes Gyűjtemény, melynek megjelentetését a kiadó folytatni kívánja, azt a célt szolgál­ja, hogy a folyóiratok, lapok szá­mára túlságosan terjedelmes, önálló kiadványnak viszont kis ter­jedelmű néprajzi, hely- és művelő­déstörténeti, történelmi, szocioló­giai stb. tárgyú tanulmányok, dol­gozatok hazai magyar szerzőinek is legyen módjuk írásaikat eljuttat­ni az olvasóközönséghez. Az Új Mindenes Gyűjtemény következő kötetének kiadását 1983-ra terve­zi a kiadó. N em sorozat ugyan, de több kötetes, nem egyszerre megjelenő mű A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott biblio­gráfiája, melynek első kötete 1982-ben jelent meg. Ez a kötet az 1945-1960 közti bibliográfiai adatokat tartalmazza. Folytatása, a következő évtized (1961-1970) adatait felölelő kötet, 1983-ban esedékes. Ezt a vállalkozást is jelentősnek ' kell minősítenünk (még ha lemondunk is a teljesség igényéről), mert elősegíti a hazai magyar irodalomban való tájéko­zódást. A szlovák és a cseh irodalom magyar nyelven való megjelente­tésében az a törekvés jut érvény­re, hogy az időről időre új kiadás­ban közrebocsátott klasszikus műveken kívül a kortárs irodalom mai problémákkal foglalkozó, el­kötelezett legjobb írásai kerülje­nek fordításra és kiadásra. Az idei évben, tehát 1983-ban indítja meg a kiadó a tizenhat kötetre tervezett A szlovák irodalom könyvtára cí­mű s a huszonkét kötetre tervezett A cseh irodalom könyvtára című új sorozatát. Mint ismeretes, a Madách kere­tében működő Magyar Könyvba­rátok Körét és Versbarátok Körét gazdasági és egyéb problémák miatt 1981-ben - a terjesztés szempontjából - át kellett szer­vezni. Ettől eltekintve ezek a soro­zatok továbbra is léteznek, az ér­deklődők azonban nem postán, házhoz szállítva kapják a sorozat­ba tartozó könyveket, hanem a könyvesboltokban vehetik meg őket. A több mint harmincéves múltra visszatekintő sorozatoknak az átszervezés - ezt nyíltan meg kell mondanunk - nem vált hasz­nára, mert az MKBK és a VBK taglétszáma igen nagy százalék­kal csökkent. Megoldásra váró fel­adat, hogyan lehetne a hosszú éveken át sikeresen működő, nagy tömegbázisú sorozatok ter­jesztését a lehető legjobban meg­szervezni. 0 " sszegezésképpen annyit szeretnék még hozzátenni az eddigiekhez: a Madách kiadó lehetőségeihez mérten igyekszik a legjobban teljesíteni mindazokat a feladatokat, célokat, melyek szocialista kulturális politikánk szellemében reá hárulnak. Az esztétikai és művelődéspolitikai szempontok szigorú figyelembe­vételével dolgozó kiadói kollektíva felelőssége teljes tudatában, leg­jobb tudása szerint végzi munká­ját, egyként megbecsüli a hazai magyar írók idősebb és közép- nemzedékét, igyekszik egyengetni fiatalabb és fiatal nemzedékének útját; tiszteli a szlovák és cseh irodalom alkotóit, s gondoskodik róla, hogy műveiket jól felkészült fordítók tolmácsolják a magyar ol­vasóknak. . MAYER JUDIT Sem családi, sem gimnáziumi neveltetése nem hatott rá olyan erővel, amely döntően befolyásol­ta volna életét. Ennek ellenére diákévei idején kéziratos lapot szerkesztett, s a száműzött Gorkij tiszteletére titkos olvasókört szer­vezett. Vagyis olyan diák volt Jev­genyij Vahtangov, aki kíváncsisá­gától, tudásvágyától hajtva meg­kerülte az állami gimnázium unal­mas, lélektelen világát. így olvas­hatta diáktársaival Marx néhány írását, Gorkij könyveit, s néha az illegális Iszkra egy-egy példánya is a kezébe került. ' Első találkozása a színházzal gimnáziumi évei alatt történt. Szü­lővárosába - Vlagyikavkazba - rendszeresen jártak vándortár­sulatok, s köztük nem egy olyan, amely igényes repertoárral láto­gatta az orosz vidéket. Nem vélet­len, hogy az akkor megismert tár­sulatok között voltak az Adalgeim fivérek is, akiket első tanítóinak tartott. Adalgeimék a világirodalmi klasszikusok drámáit mutatták be a távolabbi vidékeken. Tizenhét évesen már játszott a gimnázium drámai estjein - leggyakrabban női szerepeket. Két évvel később már maga is rendezett, nem vélet­len tehát, hogy apja mindent elkö­vetett, hogy „megmentse“ fiát, ezért a rigai műszaki egyetemre küldte felvételizni. Azonban ebből is szerepek lettek a helyi amatőrök társulatában, így az egyetemi fel­vételi vizsgán megbukott. 1903 őszén iratkozott be a moszkvai természettudományi karra, egy év múlva azonban már jogot hallgatott. Ez persze számá­ra másodlagos jelentőségű volt. Meghatározóak a diákmozgalmak, a tüntetések, a forradalom előtti légkör. Az egyik diákszervezet el­nökévé is megválasztották, s ő ezt azonnal színjátszó kör szervezé­sére használta fel. Az 1905-ös forradalom eseményei közben is egyetlen dolog foglalkoztatja: a színház. Barikádot épített, de A Valdštejn Palota Lovardájá­ban február 27-ig azokból- a Nemzeti Galéria által az elmúlt nyolc évben vásárolt - müvekből láthatunk kiállítást, melyek a régi cseh, valamint a régi és újabb kori európai művészet gyűjteményét gazdagítják. A régi cseh művészetet képvi­selő gyűjtemény mintegy 25 góti­kus szoborral gyarapodott. A ba­rokk szobrászat jeles alkotóinak- František Preiss. Ottavio Mosto, Ferdinand Maximilián Brokof-né­hány szép plasztikája ugyancsak a Nemzeti Galéria tulajdonába ke­rült. A kis számú, de rendkívül értékes barokkfestmények közül mindenekelőtt Jan Kupecký, Mi­chael Willmann, Karel Škréta és Petr Brandi müveit említjük meg. A régi európai művészetnek úgyszintén számos kiváló alkotá­sát csodálhatja meg a látogató. Minden bizonnyal elidőz a firenzei reneszánsz kimagasló alakjának, Agnolo Bronzinonak Cosima de Medici hadvezért megörökítő port­réja előtt. A velencei iskolából Ja­copo Bassano Indulás Kánaán földjére és Sebastian Ricci Bach- chus és Ariadna című festménye emelkedik ki. Az olasz festészet további értékes aikotása a Miche- langelót és Caravaggiót követő Si­mon Vouet Lukrécia öngyilkossá­ga című műve, mely 1620 körül keletkezett. Az ez idáig csupán egy karcolatról ismert mü a régi eu­rópai művészet állandó tárlatában, a Šternberk Palotában kap helyet. A Nemzeti Galéria ikongyűjtemé­nye több értékes orosz ikonnal gyarapodott. A németalföldi és holland festészet kedvelői sem csalódnak, néhány 16.-17. száza­di értékes alkotást is sikerült meg- vásárölnia a galériának. A közép­európai iskolát többek között Franz Antonin Maulbertschnek, a felvilágosodás kiváló festőjének egy jelentős alkotása képviseli. A 19. és 20. századi európai festészet alkotásaiból kiemelkedik gondolatai mindegyre a színház körül kalandoztak. Nem tudott szabadulni a Sztanyiszlavszkij és Nyemirovics-Dancsenko alapítot­ta Művész Színházban látottak hatása alól. (1903-1905-ben élte fénykorát ez a társulat. Csehov, Gorkij, Shakespeare bemutatók jelentették a sikert.) Vahtangov az ott látott darabokon, amatőr elő­adások rendezésében próbálta ki tehetségét. Az egyetemi évek után ismét Vlagyikavkazban tevékeny­kedett. Innem került a Művész Színház egyik vezető színészének, Ada- sevnek az iskolájába. Ott Leopold Szulerzsickij is tanította, akinek személyében mesterére talált. Amikor a neves rendezőt meghív­ták Párizsba, tehetséges tanítvá­nyát is magával vitte. Hazatérte után, még a színésziskola befeje­zése előtt Nyemirovics-Dancsen­ko a Művész Színházba szerződ­tette. így ível tehát a pálya, amely­nek csúcsára még nem ért fel, hiszen az új társulat légköre, Szta­nyiszlavszkij fenomenális mód­szere Vahtangovot is „foglyul ej­tette“. Nem véletlenül volt tehát a legodaadóbb alkalmazója, fej­lesztője. Az 1917 után fellendülő szovjet színjátszásban így lett a Mester rendszerének, a színé­szek pszichotechnikájának alkal­mazásával a modern formák, kife­jezőeszközök egyik úttörője. A Művész Színház Harmadik Stú­diója (ez alkotta alapját a mai moszkvai Vahtangov Színház­nak), mutatta be Gozzi Turandot hercegnőjét, amelyet a nagy ren­dező utolsóként rendezett életé­ben. Ez a színháztörténeti jelentő­ségű esemény zárta le tragikusan rövid életét. Az 1883 februárjában született művész alig harminc­kilenc évet élt. Egyik írásában így vallott munkájáról: „Azt akarom, hogy a közönség ne a színházban igazodjon el élményei között, ha­nem vigye haza őket magával, és töltsék be az életét..." (d-n) Degas-nak Lorenz Pagansról ké­szített portréja, Picasso Csendélet mandolinnal című alkotása. Az orosz művészetből különösen ér­tékesek Ivan J. Siskin Reggel az erdőben és Abram J. Arhipov Rja- zani ifjak című festményei. A 20. századi cseh festészet alkotásaiból készült válogatás má­sodik részét február 20-ig tekint­hetik meg az érdeklődők a Vár Lovardájában. Tekintettel a kor­társ cseh festészetet képviselő tárlaton is szerepelnek majd a leg­értékesebbek. Míg az első rész­ben azoknak a művészeknek az alkotásait láthattuk, akiknek alkotó munkássága a 20-as, 30-as évek­ben érte el tetőfokát, a második rész a 30-as években debütáló nemzedékre helyezi a hangsúlyt, akiknek emberi és művészi maga­tartása a 30-as évek politikai küz­delmeiben érlelődött. Számos nemzeti és érdemes művész mun­káival találkozunk. Az új szerze­mények kiváló képet adnak a táj­képfestészet fejlődéséről, vala­mint a figurális festészetben bekö­vetkezett változásokról, a 30-as évektől napjainkig. Jaroslav Grus színes tájképei, Vladimír Sychra háborúellenes alkotásai magukra vonják a figyelmet csakúgy, mint Karéi Svolinský, Jan Sláviček, Cyril Bouda, Kamil Lhoták, Franti­šek Jiroudek, František Tichý, Karel Souček, vagy František Mu­zika kiváló festményei. A Királyi Nyaralóban a 20, szá­zadi cseh plasztika új szerzemé­nyei mellett a külföldi szobrászok - például Émile Antoine Bourdelle, Georg Kolbe, Franz Metzner - al­kotásaival is találkozunk. Karel Souček, František Hudeček, Fran­tišek Lhoták és számos további hazai művész rajzai mellett pedig többek között Hja Repin, Fernand Léger alkotásait láthatjuk. Rendkí­vül értékes Mattheo Meriano Valdštejn hadvezér meggyilkolá­sát felidéző alkotása. MOLNÁR ANGÉLA Gazdag tárlatok A prágai Nemzeti Galéria új szerzeményeiből ÚJ SZÓ 6 1983. II. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents