Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-18 / 41. szám, péntek

Választékhiány - háttérgondokkal „Nagyon birálóan kell leszögeznünk, hogy nem értünk el kellő előrehaladást a műszálválaszték gazdagításában és a műszálak minő­ségének javításában. Sem a Slovchémia és a Slovakotex vezérigazga­tósága, sem az SZSZK Iparügyi Minisztériuma nem fejtett ki kellő erőfeszítést e régi probléma megoldására. Elvárjuk, hogy a kutatóintéze­tek együttműködésével és gyorsan megtérülő beruházások révén rövid időn belül jobbra fordul a helyzet, és javul a műszálak minősége és választékösszetétele. “ (Karol Martinka szlovák miniszterelnök-helyettesnek az SZLKP KB legutóbbi ülésén elhangzott beszámolójából.) Találóbb sorokra aligha buk­kanhatnánk a szlovákiai műszál- gyártásra vonatkozóan. Lényegre tapintóak, címre szólóak, útmuta­tást hordoznak magukban. S mivel textiliparunk egyik fontos alap­anyag-előállító bázisáról lévén szó, időzzünk el továbbra is a mü- szálgyártás hétköznapjainál. Te­gyük ezt tények és összefüggések felsorakoztatásával. A termelés görbéje és összetevői Hazánkban a müszálgyártás 50 éves múltra tekint vissza, a legna­gyobb ütemben mégis a hetvenes években fejlődött. Ekkor vált ugyanis szükségszerüvé mind a természetes fonalak importjának csökkentése, mind a műszálak behozatalának hazai pótlása, s ez idő tájt célként tűzték ki a belőlük készülő textilipari termékek hasz­nálati értékének növelését is. Mindez pártkongresszusi határo­zatok alapján történt, s magával hozta a humennéi Chemlon, a bra­tislavai Georgi Dimitrov Vegyimű­vek, a senicai Szlovák Műselyem- gyár, a sviti chemosvit és a hnúš- ťai vegyiüzem kibővítését és mo­dernizálását. A műszálgyártás fel­lendülését nagyban elősegítették a külföldről behozott korszerű be­rendezések és az ipari know-how- ok, de a hazai kutatás és fejlesz­tés is hozzájárult (főként a polipro­pilén műszálak területén) e prog­ram megvalósításához. így aztán a termelés görbéje állandóan felfelé ívelt. Ha az 1970-es évet vesszük alapul, ak­kor a növekedés 1981-re valami­vel túllépte a 220 százalékot, összetevőire bontva viszont rájö­vünk, hogy a viszkóz műszálak- eléggé környezetszennyező- előállítása ezalatt közel 40 szá­zalékkal csökkent, szemben a szintetikusak 430 százalékot is meghaladó növekedésével. Felvetődhet a kérdés: mi váltot­ta ki ezt a nagyarányú növeke­dést? Elsősorban a textilipar kemi- zálásának egyre nagyobb szük­ségletei, amelyek kielégítésével pótolni lehetett a nehezen besze­rezhető és devizaigényes termé­szetes fonalakat. De szerepet ját­szott ebben a meglévő hazai nyersanyagok és energiaforrások kihasználása és nem utolsósor­ban a műszaki bázis kutatási és fejlesztési eredményeinek alkal­mazása is. A szintetikus műszálgyártás műszaki és technológiai színvona­la a fejlett európai országokéval azonos. Jelentős választékbővítés történt, s így a feldolgozóiparnak mintegy ezer fajta finomság, szin és kikészítés szerint osztályozott műszálat kínálnak. Széles körű al­kalmazása - a textilipartól kezdve a közlekedésen keresztül egészen a mezőgazdaságig - hazánkban több mint 600 munkahelyen és szervezetben nyert létjogosult­ságot. A szakosodás útján A vegyi üzemeinkből kikerülő műszálválaszték még így sem elegendő a hazai textilipar számá­ra. Elkerülhetetlen tehát a KGST- államok közötti szakosodás elmé­lyítése, s ebből eredően a behoza­tal és kivitel állandósítása. Vannak azonban olyan speciális típusok is, melyekből kevesebbre van szükségünk, előállításuk nem len­ne számunkra gazdaságos, tehát szükségleteinket tőkés behozatal­ból fedezzük. így adódik, hogy a feldolgozan­dó műszálak körülbelül 20 száza­léka határainkon túlról érkezik. Ebből jelentős tétel a poliamidká- bel, melyet részben pótol majd a humennéi Chemlon évenként 6000 tonnát előállító kapacitása. Másfelől műszáltermelésünk mint­egy 12 százalékát szállítjuk kül­földre, ebből 4 százalék híján min­det a KGST-országokba. Ez össz­hangban van a szakosodási egyezményekkel, melyek követel­ményeinek kezdettől fogva eleget teszünk. Hazánk a polipropilén műszálak alaptípusainak gyártá­sára szakosodik, elsősorban a belföldi szükségleteket fedezi, de részben a KGST-államokba is szállít. E szakosodás következté­ben nálunk számításba sem jött a poliakrilonitril műszálak gyártási kapacitásainak kiépítése, s ma bi­zony ebből a fajtából elég hézagos a hazai feldolgozóipar ellátása. Észrevehető momentumok A műszálak választékhiánya több háttérgonddal függ össze. Három tényező szab határt: a gé­pek gyártása, a mai beruházási lehetőségek és a nyersanyagbá­zis. Mióta gépiparunk abbahagyta a műszálgyártó gépsorok előállítá­sát, s a KGST-államok közti mun­kamegosztásban nagyon lassan bontakozik ki a sorozatgyártás, azóta sokszor a nem szocialista országok piacáról hozunk be ilyen gépeket. De ez már devizakérdés is, s beruházási költségek nélkül aligha valósítható meg. Vannak azonban olyan ténye­zők, amelyek alkalmazása beruhá­zás nélkül is eredményt hozhatna. Például a rugalmas árképzés. Ha textiliparunknak finom műszálra van szüksége (mert ez a választék egyik gyenge pontja), akkor te­gyük gazdaságilag ösztönzővé az ilyen fajták előállítását. Úgyszintén változtatni kéne a természetes fo­nal és a műszál ára közti arányo­kon, hiszen szerte a világban ez fordított a miénkhez képest. En­nek következménye, hogy még mindig alacsony a műszálak alkal­mazása a technikában. Megfelelő ösztönzéssel el lehetne érni, hogy a műszálak kiszorítsák a termé­szetes fonalat mindenhonnan, ahol csak lehetséges. De nemcsak a választékbővítés kulcskérdés a müszálgyártásban, hanem a minőség is. Vonatkozik ez a már gyártott fajtákra és az újonnan kifejlesztettekre egyaránt. Ezen a téren még marad elegendő tennivaló a jövőben is. Mi várható holnaputánra? Ami a legfontosabb: a textilipar kemizálása tovább folytatódik, mégpedig a szintetikus műszálak bázisán. Főleg a polipropilén mű­szálak fejlesztésével számolnak, meft erre hazánkban elég nyers­anyag van. Külön fejezetet képez a viszkóz textilműselyem, amely továbbra is a textilipar fontos alapanyaga ma­rad. Ezt a bratislavai Georgi Dimit­rov Vegyiművekben és a senicai Szlovák Műselyemgyárban állítják elő, de eléggé elavult berendezé­seken. A 80-as évek folyamán számolnak a berendezések re­konstrukciójával és korszerűsíté­sével, ami már magába foglalná az ökológiai kérdések és a hazai nyersanyagfelhasználás megol­dását is. Fontos feladat hárul a kutatási­fejlesztési bázisra, amely meg­erősítésre szorul. Ezt az indokolja, hogy a csehszlovák gépipar a mű­szálgyártó gépsorok fejlesztésé­ben és előállításában nem tart lépést az iparág fejlődésével, mert termelési programjában már nem is találkozunk ezzel. Mit követel meg tehát a jövő? A berendezések korszerűsítését, a választékhiány felszámolását és a KGST-államok közti munkameg­osztás mihamarabbi kibontakoz­tatását. Lehetőleg háttérgondok nél­kül J. MÉSZÁROS KÁROLY Méltók a bizalomra A bratislavai sörgyár népi milicistáiról Tizenhét tagja van a népi milí­cia sörgyári alakulatának, mely már 1958-ban megkapta a „Pél­dás egység“ címet. František Ba- chara elvtárs - aki már nyugdíjas - volt az egység egyik alapító tagja még 1946-ban. O is kitünte­tést kapott, „A haza védelméért“ emlékérmet.- Most az a feladatunk - ma­gyarázza hogy alakulatunk bi­zonyítsa: méltó a cím viselésére. Ez pedig nem könnyű, hiszen nö­vekedtek a követelmények. Olyan fiatalos lelkesedéssel beszél a tenniva­lókról, mintha nem ő lenne az alakulat legidő­sebb tagja, ön­magáról, hogy ő, az egykori béres tizenegyedik gyereke három fiút, három lányt felnevelt, nyolc unokája közül a legfiatalabb is tízéves már, szót sem ejt. Munkás- mozgalmi és mi- licista emlékeit tömören így fo­galmazza meg:- Küzdöttünk. Megszerveztük az akcióbizottsá­got. 1948 februárjában mindenre felkészültünk, még a fegyveres harcra is. Őrjáratokat szerveztünk, tüntettünk. Később Kelet-Szlová- kiában a fiatalokkal együtt építet­tük a Szövetségi Vasútvonalat. Azután a szövetkezetesítés követ­kezett. Tejfaluban talán még em­lékeznek ránk. Amikor Csallóközt elöntötte az árvíz, segítettünk az újjáépítésben is. Mindig, minden­kor a munkásosztályt, a dolgozó népet szolgáltuk. Tűnődve néz maga elé.- Lehet, hogy ezt a mai fiatalok nehezen értik meg - mondja -, de így volt. Különben a mai fiatalok között is sok az olyan, aki kész tettekkel is bizonyítani elkötele­zettségét. Ilyen fiatal Rudolf Sedláček is, az egység parancsnoka. Ö villany- szerelő, 1973 óta tagja az alaku­latnak, két évvel ezelőtt vette át a parancsnokságot. Az alakulat kiképzéséről tájékoztat:- Nem könnyű a kiképzés, vé­gigcsúszni a kúszófolyosón, a füg­geszkedés, a célbalövés és a grá­nátdobás, mind, mind komoly fal­adat. Aztán következik a speciális kiképzés, ez is megfelelő erőnlé­tet, kiváló állóképességet igényel. Kis szünetet tart, majd így foly­tatja:- A gyakorlatozásnál nagyon fontos a személyes irányítás elvé­nek betartása, aminek jelentősé­gére Lenin is rámutatott, mert egy adott helyzetben bizonyos harci Az egység gyakorlatozásának tervét tanulmá­nyozzák. Balról jobbra: Juraj Striž pártelnök és František Bachara elvtárs (A szerző felvétele) feladat megoldásához gyors elha­tározásra, döntésre van szükség. Ilyenkor a parancsnok magára van utalva, neki kell dönteni. Juraj Striž, a pártelnök eddig hallgatott, most megszólal:- Mi bízunk a fiatalokban - mondja, - hiszen mi neveltük őket. Különben az egység zöme fiatal. Tetszik nekünk, hogy kez­deményezők. Aztán elmondja: védnökségi szerződést kötött az alakulat a kö­zeli alapiskola Győzelmes Február Pionírcsapatával, évente kétszer közös táborozást tartanak a pioní­rok és a milicisták számára. A GU­MÓN nemzeti vállalat népi milicis- ta alakulatával pedig közös gya­korlatozást rendeznek.- Tudásuk, tehetségük legjavát adják milicistáink - mondja befeje­zésül. - Munkában, gyakorlato­zásban, politikai tevékenységben egyaránt. HAJDÚ ANDRÁS ORVOSI TANÁCSADÓ A fagyások A hnúšťai vegyiüzemben évente hétszáz tonna vágott polipropilén műszál készül. E fontos szőnyegalapanyagból az NDK-ba is szállí­tanak. Képünkön az előállítás egyik mozzanata látható (Nagy László felvétele) Az élő szervezetekben az egyes folyamatok bizonyos hő­mérsékleten mennek végbe. A környezetből különböző hőmér­sékletek hatnak a szervezetre, de ezeket hőszabályozó képességé­vel kiegyenlíti. Amint azonban a külső hőhatások túllépnek egy bizonyos határt, a szervezet káro­sodást szenved. Az alacsonyabb hőmérséklet, a hideg vagy a fagy általános vagy helyi elváltozáso­kat okozhat. Általános lehűlés esetében fagyhalál állhat be, helyi lehűlés esetében fagyások kelet­keznek. A szervezet általános károso­dása esetében a test hőmérsékle­tének csökkenését hideglelés, ké­sőbb fáradtság, álmosság majd az eszmélet elvesztése kíséri, a szív működése lelassul, a légzés meg­szűnik és amikor a szervezet hő­mérséklete csak körülbelül 20 fok, a károsult meghal. A szervezet helyi károsodása - a fagyások - nagymértékben az égési sebekhez hasonlítanak. Ke­letkezésük módja azonban eltérő. A hideg következtében a szövete­ket tápláló erek összehúzódnak. Felmelegedés után a szövetekbe több oxigén jut már, de az erek sérülése miatt a vér mennyisége még nem elegendő. Megbénulnak a hajszálerek, az erekben vérrö­gök keletkeznek. Megsérül az erek belső felülete, ami olyan el­változásokat okozhat, melyeket csak később, néha évek múlva veszünk észre. Az idegek elválto­zásai miatt a szervezet fagyásos része kevésbé ellenálló a hideggel szemben és lassúbb lesz a hege- sedési folyamat is. A hosszabb ideig tartó hideg hatására kelet­keznek az ún. láthatatlan fa­gyások. Fontos szerepet játszik a hideg mértéke, az, hogy milyen sokáig van a szervezet a hideg hatásá­nak kitéve, milyen a szervezet el­lenállóképessége. A vérkeringést gátló körülmények is befolyást gyakorolnak, így például a szoros lábbeli, a végtag mozdulatlansá­ga, az erek betegsége. A károsodás mértéke szerint a fagyások három fokát ismerjük: az első fokú fagyás - a bőr meg- kékül, viszket, kellemetlen érzés, feszülő fájdalom jelentkezik; a második fokú fagyás - véres hólyagok képződnek a bőrön, kör­nyékük megdagad, a dagadás a károsult testrészen kívülre is kiterjed; a harmadfokú fagyás - a bőr elhal. Egyes esetekben negyedik fokról is beszélnek, amikor a fa­gyás következtében a csontok és izmok is elhalnak. Az ismétlődő hideg - meleg hatásra a fagyás különleges for­mája jelentkezik, amely főleg a hi­degre különösen érzékeny testré­szeken fordul elő. Tünetei hason­lóak mint az első fokú fagyásnál - lilás elszíneződés, viszketés, kellemetlen érzés, fájdalmak, a bőr megvastagodhat. Az ilyen fajta károsodással szemben a legjobban úgy véde­kezhetünk, ha megfelelően öltöz­ködünk, főleg megfelelő meleg lábbelit hordunk, mivel az ilyen károsodás elsősorban az alsó végtagokon fordul elő. Száraz, eléggé bő ruhát illetve cipőt kell hordanunk, olyant, amely nem akadályozza a vérkeringést. Az elsősegély legfontosabb fel­adata, hogy megakadályozzuk a hideg további hatását. Általános lehűlés vagy fagyás esetében a beteget kb. 22 C fokos helyiség­be visszük, levetkőztetjük és amennyiben nem ad életjelt, szíve nem működik és nem lélegzik, mesterséges légzést, szívmasz- százst alkalmazunk. Ha lehetősé­günk van, akkor 37 C fokos vízzel megtöltött fürdőkádba tesszük a beteget, ha ezt nem tehetjük meg, meleg kendőkkel dörzsöljük testét. Ha eszméleténél van, me­leg italt adunk (kávét, teát). Helyi károsodás esetében ha­sonlóan járunk el. Elsősorban megszüntetjük a hideg további ha­tását, a beteget meleg helyiségbe visszük, fagyásos végtagját, levé­ve a ruhát, langyos vízbe tesszük, miközben a víz hőmérsékletét fo­kozatosan 37 C fokra növeljük. A beteg testrészt megpróbáljuk la­zán mozgatni és nagyon enyhén dörzsöljük - az utóbbit csak az első fokú fagyásoknál. Mivel a sé­rült bőrfelületen keresztül fertőzés juthat a szervezetbe, steril köt­szerrel, tiszta lepedővel vagy zsebkendővel kössük be. Minden nagyobb fagyásos se­bet meg kell mutatni a szakorvos­nak - sebésznek. Dr. MARIAN PRÍBELSKÝ ÚJ SZÚ 4 1983. II. 18.

Next

/
Thumbnails
Contents