Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-17 / 40. szám, csütörtök

Tehetség, felkészültség, elkötelezettség A SZLOVÁKIAI POLITIKAI DALFESZTIVÁLRÓL Nagyobb szaktudás - jobb eredmény Látogatás egy szakmunkásképzőben A Szlovákiai Politikai Dalfeszti­válnak nemcsak jelene és jövője, hanem jelentős, több mint egy év­tizedes múltja is van. A közelmúlt­ban tizenegyedik alkalommal megtartott szlovákiai seregszemle sokkal inkább mint a korábbi esz­tendőkben - igazolta a rendez­vény életreh ivóinak szándékát; nevezetesen, a sajátosan hazai, ám a legmélyebb gyökereiben is internacionalista, elkötelezett könnyűzenei műfaj fejlesztését. Hogy a tisztes törekvés nem volt eredménytelen, ezt mindenek­előtt a nézők egyre fokozódó ér­deklődése bizonyítja. Néhány év­vel ezelőtt politikai fesztiváljaink rangját elsősorban a meghívott hazai hivatásos és a külföldi éne­kesek, együttesek fellépései bizto­sították, ma már viszont a hazai amatőrök szereplését is komoly érdeklődés kíséri. Minden esti elő­adás, de a délelőtti koncerteken is zsúfolt volt a nézőtér. A változás oka nagyon egyszerű: a fiatal, alig ismert zenekarok és szólisták fel- készültsége sokszor meglepően magas szintű, s csaknem minden esztendőben felbukkannak olyan tehetségek, akik később meghatá­rozó egyéniségeivé válnak a hazai könnyűzene e rohamosan fejlődő ágának. Hogy az idei fesztivál dí­jazottjai közül lesznek-e ilyenek, erről most még korai lenne be­szélni. A zenerajongók táborában a Wagner-imádók külön kasztot alkotnak. Ők azok, akik frivolnak és alacsonyabb rendűnek tekintik a „közönséges“ operakedvelők által nagyra becsült műveket, távol áll tőlük Rossini, Verdi és Puccini világa, s a legszívesebben saját soraikból is kizárnák azokat, akik még nem jutottak el a Ring csú­csaiig, hanem csak a Bolygó hol­landinál és a Lohengrinnél tarta­nak. A zene számukra kizárólag Wagnerrel kezdődik és vele is végződik. Jó példája az elfogult wagneriánusnak G. B. Shaw (könyvet is írt a tökéletes Wagner- rajongó címmel), aki a Faístaffot elemző kritikájában vállveregető stílusban dicsérte az agg Verdit, és Rossini halálának 100. évfor­dulójára írt cikkét a következő sza­vakkal zárta: „Hadd fejezzem ki legalább azt a forró óhajomat, hogy hozzá hasonlóval már soha többé ne találkozzunk.“ Wagner művészete megosztot­ta a zenei világot. Vele, vagy elle­ne - ez volt sokáig a kérdés. Nélküle nem lehetett. Híveinek tá­bora legalább olyan nagy, mint ellenlábasaié, s mindkettőben nem egy nagyság akad. Nietzsche fiatalkori megszállott Wagner-ra- jongását leküzdve, a zeneszerző legádázabb ellenfelévé vált, s írá­saiban „csapnivaló komédiás­nak“, „romlott megrontónak“ ne­vezte. A kortársai által botfülűnek tartott Baudelaire a Tannhäuser látványos párizsi bukása idején szegődött tisztelőinek táborába és haláláig elkötelezett híve maradt. Közismert II. Lajos, a különc bajor király Wagner iránti rajongása. ,,A A kassai (Košice) Vasutas Ifjú­sági Klubban négy évvel ezelőtt alakult SBM például máris rutinos együttes benyomását keltette. Sa­ját szerzeményei nemcsak Kelet- Szlovákiában népszerűek, hanem a legutóbbi rádiófelvételek nyo­mán talán az egész országban. A jóval később alakult Ventil RG tagjai viszont elsősorban könnyen tanulható, a fiatalok sajátos prob­lémáival foglalkozó, kritikus hang­vételű dalszövegeik révén lopták be magukat a közönség szívébe. A szólóénekesek közül most el­sősorban Jana Demčová, asvidníki gimnázium érettségiző tanulója hívta fel magára a figyelmet. Sike­rének értékét növeli, hogy megle­hetősen elszigetelten kénytelen dolgozni, s Banská Bystrica-i kísé- rőzenekerával mindössze kétszer találkozott. Ráadásul a bemutató előadáson énekszáma közben aludt ki a lámpa a sportcsar­nokban. .. Lényeges fejlődés tapasztalha­tó Éva Wolframovánál és a továb­bi díjazott együtteseknél is. Az újoncnak számító résztvevők kö­zül különösen a handlovái Fuzáči bemutatkozása volt sikeres. Álta­lános tapasztalatként megállapít­hatjuk, hogy az előadott számok többsége fiatalosan szenvedé­lyes, kellően „fölpörgetett“ és me­lodikus volt, s szövegeiket illetően is megfeleltek a kívánalmaknak: Wagner varázslatos műve iránt táplált szenvedély végigkísér egész életemen - vallotta Thomas Mann, aki csodálatos tanulmá­nyok tucatjában elemezte - min­dig egyre kritikusabban, de lenyű­göző hatása alól soha nem szaba­dulva - alkotásait. Lukács György müveiben is gyakran bukkan fel neve, ám nála nyoma sincs a cso­dálatnak. Főleg ott említi, ahol azt fejti ki, hogyan vált a reakciós polgári filozófia uralkodó irányává az irracionalizmus, s miért sorol­hatták a hitlerizmus ideológiai szó­szólói Wagnert is a nemzeti szo­cializmus előfutárai közé... Sokan valódi filozófiai mélysé­get tulajdonítanak műveinek, első­sorban a Nibelung gyűrűjének. Mások szerint az egész nem egyéb „zenés-érzékivé bűvölt“ mesefilozófiánál. Thomas Mann pszichológiai, sőt pszichoanalitikai modernségét emeli ki. Akadnak, akik mit sem látnak Wagner lélek­tani éleslátásából. Szerintük hőse­iben nincs semmi emberi: ágáló, unalmas, pöffeszkedő félistenek. Több komoly zeneértő állítja, hogy Wagner zsenije csupa dilettantiz­musból tevődik össze. De micso­da dilettantizmusokból! - felelik diadalmas hangsúllyal hívei. A ze­neszerző írások egész sorában magyarázta alkotásait, fejtette ki művészetelméleti nézeteit. Míg jó­maga nagy fontosságot tulajdoní­tott ezeknek az írásainak, ma már alig olvassák őket, azt állítva, hogy inkább hátráltatják, mint segítik zenéjének megértését. A Wagnerrel kapcsolatos, egy­másnak homlokegyenest ellent­mondó vélemények nem okoznak a hétköznapok fiatalos hangulatát fejezték ki. A mondandóval tehát már nem volt gond, a szöveg ért­hetősége és zenei tisztasága vi­szont még hagyott maga után kí­vánnivalót. A meghívott külföldi vendégek- hazájukban, sőt nemzetközileg is ismert együttesek és szólisták- jól egészítették ki a fesztivál programját. Az NDK-beli Schicht együttes műsorát a sokoldalúság, a magas fokú zeneiség jellemezte. A szovjet Lev Lescsenko kifino­mult, kultúrált előadásmódja is méltán aratott sikert, s megfelelő­en alkalmazkodott a fesztivál han­gulatához a bolgár Trajcsov-duó is. A közönség kedvencei ezúttal a messzi tengerentúlról érkeztek, a szabadságukért harcoló szalva- dori nép követeiként. A Banda Te- peuani egy közép-amerikai nép fiataljainak zenéjén kívül magával hozta a függetlenségükért küzdő milliók szabadság- és békevágyát is. Végül néhány szót a rendezés­ről és a közönségről. Ez előbbi, a nyitóest kisebb zökkenőitől elte­kintve, olajozottan működött, ruti­nosan látta el feladatát. A közön­ségről csak a legnagyobb elisme­rés hangján lehet szólni. Martin és környékének zenebarátai nem­csak szeretik, de meg is értik a fia­tal nemzedéknek e sajátos kifeje­ző eszközét. HACSI ATTILA meglepetést, hisz a zene világá­ban alig akad nála ellentmondáso­sabb egyéniség. Emberi tulajdon­ságai között pedig számos olyan akad, amely a legnagyobb jóindu­lattal sem nevezhető vonzónak. Különösen gátlástalan önzésére, mérhetetlen egocentrizmusára akad jó néhány példa. Közismert és sokat kárhoztatott egoizmusa nélkül azonban sohasem válhatott volna azzá, akivé lett. Élete szünet nélküli harcban telt el a munkás­ságát gátló körülmények leküzdé­séért. Mindent és mindenkit művé­szete szolgálatába állított, s árny­oldaldalait is jórészt a művészi ma­ximumért folytatott túlfeszített küz­delem eredményezte. Művének nem terjedelme, hanem a vállalt feladat nagysága parancsol tiszte­letet. A Nibelung gyűrűje homéro­szi vállalkozás volt. A 19. század íróóriásaihoz, Balzachoz és Zolá­hoz hasonlóan, Wagner is egy öntörvényű, zárt, külön világot te­remtett. S hogy mennyi szenve­dés, gyötrelem árán, erről tanús­kodnak barátaihoz írt levelei, me­lyekben - ugyancsak Balzachoz hasonlóan - arról panaszkodik, hogy az élet igazi élvezetéről fo­galma sincs, munkája rabszolga módon fogva tartja. Első művei iszonyatos nyomor közepette, a siker leghalványabb reménye nélkül jöttek létre. Ez a körülmény részben magyarázatot ad arra, hogy ő, aki legnagyobb művében, a Ringben az arany átkos, pusztító hatását ecseteli, miért kedvelte olyan szenvedélyesen a fényű­zést, s miért hangsúlyozta annyira - gyakran zeneszerzőtársainak rovására - saját művészi nagy­ságát. Müveinek színrevitele nem cse­kély erőfeszítést igénylő vállalko­zás. Ideális rendezői hozzáállásról tanúskodik Mikó András egyik nemrégi, a Parsifal idei budapesti bemutatóját megelőző nyilatkoza­ta: „...Wagner életműve ellent­mondásos. Nekünk azonban ném a mű kritikája a feladatunk, hanem az, hogy a wagneri zenedrámának számunkra tovább élő humánus vonásaiból induljunk ki, és ezt a humánumot, de az egész művet is vállalva annak valódi tartalmát tárjuk a közönség elé.“ Mikó „fá­rasztó szellemi kirándulásnak“ nevezi a Parsifalt. Kétségtelen, hogy Wagner zenéjének élvezetét még ma sem adják ingyen. Művei­nek alapos megismerése fárasztó munkával jár. Rajongóinak ma is népes tábora azonban azt bizo­nyítja, hogy megéri a fáradsá­got. VOJTEK KATALIN A társadalmi, gazdasági és mű­szaki fejlődés új módszereket, ru­galmasabb irányítást és korsze­rűbb munkaformákat követel az élet minden területén. Ez vonatko­zik a nevelésre, az oktatási rend­szer modernizálására is. Nemcsak az alap- és középiskolában kell új módszereket keresni és bevezet­ni, hanem a szakmunkásképző in­tézetekben is. Ezek az iskolák ne­velik a jövő szakmunkásait s nem mellékes, hogy a képzés milyen színvonalon, milyen eredménnyel folyik. Az új oktatási irányelvek általános bevezetése próbára te­szi a pedagógust és a diákot egy­aránt, ugyanakkor szélesebb szakismeret elsajátítását teszi le­hetővé. Ezekről a kérdésekről beszél­gettünk Mecenzéfen (Medzev), a Mezőgazdasági Szaktanintézet­ben. Az iskola igazgatója, Viktor Jevický mérnök szükségesnek és eredményesnek tartja az új kon­cepció bevezetését. Ebben a tan­évben már minden évfolyamban az új oktatási terv szerint folyik az oktatás. A közel három évtizede fennálló intézmény évről évre jobb eredményeket ér el s egyre több, nagyobb szaktudású fiatalt bocsát a népgazdaság rendelkezésére. A jobb eredmények alapja, hogy szakképzett pedagógusok foglal­koznak a tanulókkal, s az utóbbi években az alapiskolákból is jobb előmenetelű fiatalok kerülnek a szaktanintézetbe.- Az új koncepció szerint - mondja Štefan Drotár mérnök, igazgatóhelyettes - több elméleti ismeretet tanítunk. A korábbi tan­terv szerint a harmadik évfolyam­ban csupán szaktantárgyak vol­tak, az új szerint viszont közisme­reti tárgyak - nyelvek, történelem stb. - is szerepelnek a tantervben, így megkönnyítjük és lehetővé tesszük diákjainknak, hogy a há­rom év sikeres elvégzése után a dolgozók középiskolájában érettségi bizonyítványt is szerez­hessenek. Ebben a tanévben öt­venkét tanulónk érettségizik. A diá­kok egyébként a három év elvég­zése után négy hónapot töltenek abban az ipari vagy mezőgazda- sági üzemben, ahová szerződé­sük köti őket, s csak ezután tesz­nek vizsgát és szereznek szak­munkás-bizonyítványt.- Az új módszer az elmélet és a gyakorlat jobb elsajátítására sar­kallja a tanulókat - folytatja Drotár mérnök ugyanakkor lehetővé teszi az üzemeknek, hogy megis­merjék jövendő dolgozójuk szak­tudását, képességeit, rátermettsé­géi s olyan munkakörbe helyez­zék, mely a legmegfelelőbb lesz számára. A szaktanintézetben négy szak­mára képeznek tanulókat. Képesí­tést szerezhetnek mint mezőgaz­dasági gépjavítók, közúti járműja­vítók, géptechnikusok és fémmeg­munkálók. A mezőgazdasági üze­mek leendő szakembereit magyar tanítási nyelvű osztályokban, az ipari vállalatok munkásutánpótlá­sát pedig szlovák nyelven képezik.- Az új módszerek bevezetése nem mindig zökkenőmentes. Me­lyek a legnagyobb gondjaik?- A helyszűke - mondja az igazgatóhelyettes. - Ebben a tan­évben 485 diák tanul intézetünk­ben, jövőre a létszám 530-ra emelkedik. A tanítás nagyon régi, korszerűtlen épületekben folyik. Gondot okoz az is, hogy nincse­nek szaktantermeink, pedig bőven el vagyunk látva korszerű segéd­eszközökkel. A nem megfelelő helyiségekben nagy részüket nem tudjuk használni, pedig a színvo­nalasabb oktatómunka nélkülöz­hetetlen kellékei ezek. Ennek elle­nére az eredményeink jók, de kor­szerű, a modern pedagógiának megfelelő épületben kisebb erőfe­szítéssel az eredmények még job­bak lehetnének. Tanműhelyeink is jól fel vannak szerelve, megfelel­nek a követelményeknek. Nehéz­séget okoz az is, hogy a kényel­mes diákotthonunkban kevés a fé­rőhely. Mindössze 180 diákot tu­dunk elhelyezni, így a többség ingázásra kényszerül, olyanok is, akik nem a szomszéd községben laknak. Vannak olyan diákjaink, akik naponta ötven-hatvan kilo­métert utaznak oda-vissza. Ez nemcsak fárasztó, hanem idő- veszteség is és a tanulás rovására megy. A bentlakásnak az is előnye a jobb tanulmányi eredmények mellett, hogy a fiatalok összeková- csolódnak, jobban kifejlődik ben­nük a közösségi szellem s na­gyobb lehetőségük nyílik kulturá­lis, sport- és egyéb társadalmi te­vékenységre. A nehézségek elle­nére kiváló eredményeket érnek el tanulóik a honvédelmi és sportver­senyeken. Sikeresek irodalmi összeállításaik is, zenekaruk pe­dig szlovákiai méretben a harma­dik helyezett lett. Eredményeikről tanúskodnak az oklevelek, érmék és serlegek, melyeket az ízlése­sen berendezett emlékszobában őriznek s büszkén mutatnak meg. bizonyítván, hogy a szaktudás mellett a test fejlesztésére és a szellem gazdagítására is nagy gondot fordítanak. FECSÓ PÁL Pályázati felhívás A Csehszlovák Rádió magyar adásának főszerkesztősége pályázatot ir ki olyan eredeti rádiójátékok megírására, amelyek képet adnak társadalmunknak a szocialista embertípus kialakítá­sára irányuló törekvéseiről, és hangsúlyozzák az internacionaliz­mus gondolatát. A pályázatnak az a célja, hogy ösztönözze a hazai magyar írókat olyan eredeti rádiójátékok írására, melyek­nek cselekménye napjainkban játszódik, témája: nemzeteink és nemzetiségeink építő törekvése. Pályázati feltételek: a) Á pályázatra csakis csehszlovák állampolgárok küldhetik el alkotásaikat. A rádiójátékokat magyar nyelven, 30-50 gépelt oldal terjedelemben, három példányszámban kérjük beküldeni a címol­dalon a szerző nevének és címének feltüntetésével b) A rádiójátékot a pályázat meghirdetésétől, vagyis 1983. február 15-től 1983. június 30-ig fogadjuk el. c) A beküldött műveket öttagú bírálóbizottság fogja értékelni; a bizottság tagjait a magyar adás főszerkesztője nevezi ki. d) Díjak: 1. díj .........10 000 korona 2. díj........ 8 000 korona 3. díj........ 6 000 korona A külpndíjak értéke: 4 000 korona. e) A magyar adás főszerkesztősége fenntartja azt a jogot, hogy az egyes díjakat nem ítéli oda, illetve összevonja. f) A nem díjazott müveket nem küldjük vissza és nem őrizzük meg. g) Az ünnepélyes díjkiosztásra 1983. augusztus 5-én kerül sor. h) A pályázatra írt rádiójátékokat a következő címre küldjék: Československý rozhlas Hlavná redakcia maďarského vysielania Zochová ul. 1. 812 90 Bratislava A zene megújítója Száz éve halt meg Richard Wagner DJ SZÓ 6 1983. II. 17. Könözsi István felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents