Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-15 / 38. szám, kedd
ÚJ szú 5 1983.11.15. Versenyfutás a minőségért Pártmunka a nyitrai Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál Olajszag terjeng a gépműhely csarnokában. Villan a hegesztő pisztoly, sír a reszelő, kalapács koppan. Megállás nélkül dolgoznak a lakatosok, szerelők és hegesztők Ľudovít Kmet’o műhelymester - aki egyben a pártszervezet elnöke is - irányításával.- Ez itt így megy januártól januárig - mondja a mester, s hozzáteszi: - Nem ismerjük a kampány- munkát, nekünk szerelőknek, gépjavítóknak állandóan helyt kell állni. Az anyag késhet, a munka nem Alighogy szóba elegyedtem a mesterrel, hangos szavakra figyeltem fel. Az egyik munkapadnál dolgozók bírálták az anyagraktár vezetőjét, mert nem tart olyan méretű acélrudakat, amelyekből a DT erőgépek tengelyét készíthetnék.- Az anyag késhet, ugye? de a munka nem - méltatlankodott a mesternek címezve szavait az egyik fiatal szakmunkás. A kedélyek azonban lecsillapodtak, mivel közben megérkezett Skoda Béla, az anyagbeszerző is, aki csillapító hangon mondta: - Feleslegesen szidjátok a raktárost, ő az anyaghiányról nem tehet. Az elmarasztalás inkább a kladnói vasgyárat illeti, ahonnan sohasem a megrendelt választéknak megfelelően küldik a szállítmányokat. Ezután a mester vette át a szót és határozott hangja véget vetett a vitának.- Persze, állnunk azért így sem kell - magyarázza. Nagyobb méretű acélrudaink vannak és alapos megmunkálással elkészíthetők a tengelyek. Ez persze több időt vesz igénybe, de mást nem tehetünk. A vitázók csoportja folytatta a munkát, de a hangoskodó kilépett közülük és végigjárta a műhelyt, majd egy rövid acélrúddal tért vissza.- Ilyen méretű gömbacélból van elegendő - mutatja az egyik idős szakmunkásnak. - Kisebb megmunkálással elkészíthetjük a tengelyeket.- Gyerek, gyerek - nézett a fiatal szerelőre az idősebb munkás a méret stimmel, de tengelynek ez nem használható. Illetve megcsinálhatnánk belőle, ám két hónap múlva ismét felmondaná a szolgálatot, s ez nem vetne jó fényt a javítók munkájára. Pavel Boroth, kommunista géplakatos mondta e szavakat, aki nagy tekintélynek örvend a műhelyben.- Huszonöt éve dolgozom a vállalatnál, nem engedhetem meg, hogy csorba essen a szakma becsületén - mondta. - Az utóbbi öt esztendő alatt jóval a felére csökkentettük a reklamációk számát. Vállalatunk a mezőgazdasági és az építőipari erőgépek főjavításával foglalkozik.- Mi okozza a legtöbb hibát?- Őszintén megmondom: az, hogy sokszor nem azonos minőségű anyagokat használtunk az elkopott pótalkatrészek gyártásához. Azért mondom, hogy használtunk, mert ezen a téren is történt változás.- És hogyan?- A szakmunkások egy csoportja tapasztalatcsere-látogatáson volt az erőgépeket gyártó brnói Zbrojovkában és a Martini Nehézgépipari Vállalatnál. Mindkét helyen szívesen megmutatták a gyártási folyamatokat és az alkatrészek összeillesztésének módját. Hasznos szakmai tanácsaikat, fogásaikat azóta mi is gyümölcsözően kamatoztatjuk. Változott a szemlélet-Természetesen a felelősség súlya a kommunisták vállára nehezedett - folytatta a pártelnök. - A példamutatáson túl agitációs és felvilágosító munkát is kellett végeznünk. Különösen akkor, volt erre nagy szükség, amikor a komplex intézkedések érvényesítésével egyidőben a vállalat minden részlegén bevezették a differenciált bérezést. Ma már nálunk is úgy tartják igazságosnak, hogy aki többet ad és jó minőséget produkál, többet is kapjon, nagyobb erkölcsi és anyagi elismerésben részesüljön.- A pártbizottság, a gazdasági vezetők figyelme arra is kiterjedt - kapcsolódott a beszélgetésbe Jozef Vartík élmunkás -, hogy a dolgozókkal megismertessék a vállalat gondjait, terveit. Az eredmény? Fellendült a munkaverseny és állandóan bővül az ésszerűsí- tők, újítók népes tábora. Együtt fejlődtek a vállalattal- Évi 250 millió koronát is meghaladó termelési értékünk legalább hét százaléka az újításoknak, ésszerű kezdeményezéseknek köszönhető. E téren főleg a törzs- gárda-tagok és a kommunisták törekvését dicsérhetem, akik a három évtized során együtt fejlődtek a vállalattal, többen közülük kiváló szakemberré váltak - mondja Pavol Koč mérnök, a vállalat igazgatója.- Név szerint?- Dobos Mihály például, a kassai üzemegységünk gépszerelője, a válallat kiváló szakmunkása. Vagy Nagy Rudolf, a motorjavító üzemegység mestere, aki vállalatunknál vált elismert szaktekintély- lyé. Vlado Čemýt, a verebélyi (Vráble) üzemegység mesterét is meg kell említenem. Ö főleg az újításaival, speciális javítások elvégzésével öregbítette vállalatunk jó hírnevét. A műszak befejeztével a pártbizottság elnöke így összegezte a beszélgetés lényegét:-Továbbra is nagy gondot kell fordítanunk a minőségre, a fiatalok nevelésére. S ezért mi, idősebb párttagok, és pártonkívüli szakmunkások tehetünk a legtöbbet. SZOMBATH AMBRUS ÁTGONDOLTABB TETTEKRE VAN SZÜKSÉG A nők hozzájárulása céljaink eléréséhez A Szlovákiai Nőszövetség legfontosabb feladatai közé tartozik, hogy arra ösztönözze tagjait, vállaljanak részt pártunk gazdasági és szociális programja megvalósításából. Nem egyszerű és nem könnyű feladat ez, főképp mióta az alapszervezetek nem a munkahelyeken, hanem a lakóterületek szerint működnek. A legtöbb szervezetben rendszeresen vállalnak kötelezettségeket a nők, elsősorban a mezőgazdasági munkák gyors elvégzéséhez és a Nemzeti Front választási programjai teljesítéséhez járulnak hozzá. De ezeken felül szükség van arra is, hogy a nőszövetség tagjai rendszeresen foglalkozzanak a termelés minőségével, a gyárakban, a hivatalokban, a kutatóintézetekben folyó munkával. Az élenjárók között Nem véletlenül kerülnek rendszeresen napirendre e kérdések a szövetség legfelsőbb fórumain. Szlovákiában ugyanis a termelési szférában az összes dolgozó 40,3 százaléka nő, a nem termelésiben pedig 59 százalék. Kezdeményezőkészségükről, kitartásukról nem egy eredmény tanúskodik. A hatodik, illetve a hetedik ötéves tervidőszak úttörői mozgalomban például a levočai Tatrasvit vállalatnál 58 nő már a múlt év szeptemberében teljesítette a hetedik ötéves tervidőszak második évének feladatait. De nem egyedülálló a Kysucké Nové Mesto-i görgős- csapágygyárban történt eset sem: az igazgató a nőkhöz fordult segítségért, hogy exportfeladataiknak idejében eleget tehessenek. Nem igen kérették magukat: pótműszakot szerveztek. Ma már nem ritkaság, hogy a komplex-racionalizá- ciós brigádoknak nők is tagjai. Bizonyítják, hogy jól értenek mesterségükhöz, hisz az általuk benyújtott újítási javaslatok száma állandóan növekszik. Mária Kučerová, a partizánskei cipőgyár dolgozója 118 újítási javaslata közül 60-at valósítottak meg. A Kassai (Košice) Kelet-szlovákiai Vasműben a 146 nő újító közül Valéria Antalova a legeredményesebbek közé tartozik. Az egyik javaslatának megvalósításával több mint 1 millió koronát nyertek. A tudomány és a kutatómunka terén is egyre eredményesebbek a nők. Az energiával és az anyagokkal való takarékosság fontosságát közülük sokan a gyakorlatban igazolják. A šoporňai Győzelmes Február Efsz-ben dolgozó Eva Mužlayová vezette nő szocialista munkabrigád tagjai az elmúlt év 11 hónapja alatt 0,75 tonnával csökkentették a szemes takarmány fogyasztását s emellett terven felül 12 borjút neveltek fel és szintén terven felül 142 883 liter tejet termeltek. Küzdelem a fogyatékosságok ellen Sajnos negatív példák is akadnak bőven, melyek a lakosság széles rétegeit közvetlenül érintik. A kereskedelemben - ahol 75,2 százalékban nők dolgoznak - a szociális szolgáltatások terén, az egészség- és az iskolaügyben, valamint a nemzeti bizottságok apparátusában számtalan visszaélést, gazdaságtalanságot fedezhetünk fel épp a nők felelőtlen hozzáállása miatt. A nőszövetségnek arra kell törekednie, hogy meggyőzzék a tagokat és azokat is, akik nem tömörülnek a szervezetbe, hogy ugyanúgy mint otthon, a háztartásokban, munkahelyeiken is mérjék fel a befektetett munkát és hasonlítsák össze az elért eredménnyel, figyeljenek fel a tartalékokra. Az ellenőrzés különböző szintű szerveiben dolgozó nőkre szintén nagy feladatok várnak: határozottabban kell fellépniük a kereskedelemben előforduló fogyatékosságok ellen, az áruelosztás rugalmasságáért és az ipari, valamint a kereskedelmi szerveket arra kell ösztönözniük, hogy a lakosság igényeinek változásaira idejében reagáljanak. A mezőgazdaságban dolgozó nőkről két ok miatt is érdemes külön szólni. A Szlovákiai Nőszövetség tagjainak nagy része ebben az ágazatban dolgozik és társadalmi szempontból nagyon fontos feladatok hárulnak rájuk. Az élelmiszer-önellátás elérése nagyban függ az ő munkájuktól, hisz 45 százalékos az arányuk a mezőgazdaságban, az állattenyésztésben pedig 80. A tejtermelés mennyiségével és minőségével nem lehetünk elégedettek. A szövetkezetek és az állami gazdaságok vezető dolgozóin kívül a nőknek igen nagy szerepük van abban, hogy a jövőben ezen a téren is jobb eredmények szülessenek. A Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottsága nemrég megtartott ülése világosan, egyértelműen vázolta a teendőket. Egy mondatban összegezve elmondhatjuk: a nők öntudatosabb hozzáállására, átgondoltabb tetteikre van szükség igényes terveink megvalósítása érdekében. DEÁK TERÉZ Gyümölcstermesztésünk eredményei és gondjai vich mérnök osztályvezető adott erről tájékoztatást.- A feldolgozóipar rugalmasan reagált az almadömpingre. Valóban dömpingről volt szó, hiszen a kínálat többszöröse volt a terv értelmében feldolgozandó meny- nyiségnek: Ritkán van ilyen gazdag termés, az utóbbi 20 év alatt átlagosan kb. 11 000 tonna ipari almát dolgoztunk fel évente, csak két esztendőben dolgoztunk fel 20 000 tonnánál többet, és egyszer - 1980-ban - több mint 30 000 ezer tonnát. Szlovákiában a Liko vezérigazgatóságának hatáskörében 9 préselőüzem működik 600-700 tonna napi teljesítményt nyújtva. Termelési-gazdasági egységünk történetében még soha sem értünk el olyan teljesítményt, mint az idén. A dunaszerdahelyi járásban jártunk, így az Ekecsi (Okoč) Efsz-et is meglátogattuk. Itt is jó volt az almatermés, a tervezett 1100 tonna helyett 1500 tonnát szedtek le. Itt maguk megbirkóztak a bőség okozta gonddal. Itt is a II. osztályú, illetve lehullott alma okozott gondot. Illetve - okozott volna. A szövetkezet két központjában „alma- vásárt“ rendeztek, így 120 tonnát tudtak értékesíteni. A Fogyasztási Szövetkezetek Szlovákiai Szövetségének segítségével egy gyümölcsprést is munkába állítottak, a lehullott almát így musttá, illetve jó minőségű almaborrá dolgozták fel. Ezeket a termékeket a Jednota bolthálózata értékesíti. A préselés után visszamaradt törkölyt takarmányként értékesítette a szövetkezet. Jól mutatja ez az eset is, hogy tettrekész emberek vezetik az ekecsi szövetkezetei. A helyzetet végül is mindenütt megoldották. Ennek ellenére továbbra sem hagyott bennünket nyugton a kérdés: Vajon milyen lehetősége van a termelőnek, ha szerződéses partnere nem teljesíti kötelezettségeit? Hiszen a gyümölcs értékesítése Szlovákia minden déli járásában gondot okozott 1982 őszén. Jozef Markovié mérnök, kandidátus véleménye a következő:- A szerződéses kapcsolatokat szabályozó 123-as rendelet értelmében a termelő úgynevezett raktárból - kihelyezéssel is teljesítheti a szállítást. Ez azt jelenti, hogy a termelő közli a felvásárlóval, hogy hol, milyen mennyiségű és minőségű gyümölcs, zöldség vár elszállításra. Ez írásos közlés alapján a szerződéses partner 24 órán belül köteles az adott helyen megjelenni, köteles szállítólevelet kiállítani, ami azt jelenti, hogy a termelő teljesítette a szerződéses kötelezettségét. A termelőnek nem okozhat gondot, hogy nincs elegendő szállítóeszköz, csomagolóanyag, illetve raktár. Ezekről - a szerződés értelmében - az átvevőnek kell gondoskodnia. Persze, azzal, hogy legyen elég vasúti teherkocsi és csomagolóanyag, a felettes szerveknek kell törődniük. A lakosságnak szüksége van a gyümölcsre, így semmiképpen sem tekinthetjük elfogadható érvnek, ha bárki is azt állítja: túlságosan sok alma termett, így érthető, hogy egy része kárba veszett. A statisztika szerint hazánkban az 1 személyre eső évenkénti gyümölcsfogyasztás 41 kg. Az ésszerű táplálkozás többet igényel. Számos országban lényegesen nagyobb a gyümölcsfogyasztás, Magyarországon és Franciaországban pl. 70 kg, Hollandiában 78 kg, a Szovjetunióban pedig 82 kg a fejenkénti gyümölcsfogyasztás. Megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy 1985-ben 56, tíz esztendővel később pedig már 76 kg legyen ez a mennyiség. A szerződéses kapcsolatok alakulása az emberek magatartásának a függvénye. A termelési, illetve a kereskedelmi szervek vezetői ezért alaposan fontolják meg, hogy kire bízzák a szállítási szerződések megkötését és ezzel kire ruházzák a partnerkapcsolatok alakításáért a felelősséget. A múlt őszi tapasztalatok alapján érdemes - és nemcsak a dunaszerdahelyi járásban - levonni a tanulságokat VLADO MARKOVIČ Az utóbbi években egyre több szó esik a gyümölcs- „túltermelés“ okozta gondokról. Itt, Duna- szerdahely (Dunajská Streda) környékén főleg a II. osztályú alma értékesítése okoz problémát. Meggyőződésem, hogy a termelők ilyen jellegű nehézségeit elsősorban a szerződéses kapcsolatokból eredő teendők elhanyagolása okozza. Persze, az is a negatívan ható tényezők közé tartozik, hogy nem koncepciózusán folyik a gyümölcstelepítés, hogy nincs elegendő facsemete, és hogy nem építették ki megfelelően a raktárak, feldolgozóüzemek hálózatát. Mindezt a múlt esztendő őszén is gyakran tapasztalhattuk. A szerződéses kapcsolatokból eredő kötelezettségek figyelmen kívül hagyásának nem éppen sze- met-lelket gyönyörködtető példáját mutatja az is, mi történt Vásár- üton (Trhové Mýto), a dunaszerdahelyi járásban. Az itteni szövetkezet 253 hektáron termel almát. A hatalmas gyümölcsöskertet intenzíven művelik, a fatelepítés korszerű, csepegtető öntözést alkalmaznak, és klimatizációs berendezéssel ellátott raktárban tárolják a termést. Szlovákia egyik legnagyobb gyümölcsöskertjéről van szó. A múlt évi terv értelmében 5500 tonna almát kellett itt termelni. Többet termeltek ennél. A gazdaság dolgozói közül többen is hozzáteszik: „sajnos, többet“. A felvásárló szervezetek dolgozói is örülhettek a jó termésnek. A valóságban azonban egészen máshogy viszonyultak a helyzethez. Október 4-én a Vásárúti Efsz 650 tonna* II. osztályú alma elszállítását volt kénytelen sürgetni, hiszen a termés szeptember közepe óta készen állt az elszállításra. Az alma iránt azonban senki sem érdeklődött. Oravec István, a szövetkezet alelnöke, a gyümölcstermesztő ágazat vezetője a következőkről számolt be:- A dunaszerdahelyi Agrofrigor a kereskedelmi partnerünk. Az osztályon felüli, illetve az I. osztályú almát átvette, a termés többi része iránt azonban nem mutatott érdeklődést.- De hiszen érvényes szerződés volt a szövetkezeti vezetők kezében. Erre hivatkozni lehetett volna ...- Csakhogy az Agrofrigor a mi közös vállalatunk. Mindazonáltal a termés elkallódása - társadalmi veszteség. Partnerünknek nem volt elegendő gépkocsija, csomagolóanyaga, vasúti teherkocsija. Tehát éppen elég gondja volt az Agrofrigornak az I. osztályú alma elszállításával is. Úgy véljük azonban, hogy a partnervállalatnak ilyen körülmények között is „lépnie“ kellett volna, hiszen a szerződés egyértelműen kötelezte. Helytelen, hogy „objektív tényezőkre“ hivatkozott, és kibúvókat keresett. Sem ma, sem a jövőben nem így képzeljük el a szerződéses kapcsolatokat, a jövőre nézve le kellene vonni a tanulságokat. A II. osztályú alma, szerencsére, nem rothadt el a szövetkezet telepén. A Bratislavai Zöldség- és Gyümölcsforgalmazó vállalat megoldotta a helyzetet. Rudolf Valent, a kereskedelempolitikai osztály vezetője így emlékezik erre vissza:- Mi nem a termelőkkel, hanem az Agrofrigorral állunk kereskedelmi kapcsolatban. Amikor azonban tudomást szereztünk, hogy romlandó termény van a szövetkezetek telepén, úgy döntöttünk, rendkívüli akció keretében 800 tonnát átveszünk a II. osztályú almából. Vásárúton például 500 tonnát vettünk át. Hogy mi történt e jelentős mennyiséggel? Bratislavában al- mavásárt szerveztünk, kilogrammonként 3, illetve 2 koronáért dobtuk piacra a termést, így az áru döntő többségét értékesítettük. Vétek lett volna veszni hagyni a termést. Felmerül a kérdés: mit tett a helyzet megoldása érdekében a feldolgozóipar? A bratislavai Liko vállalat vezér- igazgatóságán Miroslav Janko-
