Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-17 / 13. szám, hétfő
1. A z Opus és a Csehszlovák Televízió közös gondozásában jelent meg a Valaki van az ajtó előtt (Ktosi je za dverami) Színészek - lemezen című lemez, amelyen a filmvászonról, a rádió és a tévé műsoraiból, kabarészínpadokról és színházi előadásokból jól ismert színészekkel találkozunk. A Csehszlovák Televízió szórakoztató műsorainak egyik legkedveltebb sorozata a Valaki van az ajtó előtt, melynek egyes műsoraiban a két ismert bratislavai humorista és színész: Milan Lasica és Július Satinský minden alkalommal néhány népszerű vendéget fogad, akik a nézők kedvencei: neves színészek, előadóművészek, énekesek. A Gramofon Klub tagjai részére kiadott - de mindenki számára hozzáférhető - új lemez a népszerű tévé-sorozat legsikeresebb műsoraiból tartalmaz válogatást. Az Elena Matulayová szerkesztésében, Peter Mikulík és Juraj Filo rendezésében kiadott lemez egyik oldalán Lasica és Satinský vidám beszélgetését halljuk a Kórház a város szélén című Dietl-sorozat- ból is jól ismert Miloš Kopecký érdemes művésszel; a szellemes, sok humorral, csipkelődéssel fűszerezett beszélgetés a Kopecký -Lasica-Satinský alkotta alkalmi „kórus“ éneklésével ér véget. A felvétel a bratislavai Főiskolások Klubjában készült - „élőben“.. A második lemezoldalon ugyancsak régi kedves ismerősöket és kedvenceket lát vendégül a Lasica-Satinský páros. Először Oldó Hlaváčekot és Ivan Krajíče- kot, majd a népszerű, bájos fiatal színésznőt Zdena Studenkovát, s végül az ugyancsak a Kórház a város szélén című tévésorozat Sova doktorát, azaz Ladislav Chu- díkot. Annak ellenére, hogy eredetileg tévéműsornak készült felvételekről van szó, a vizuális élmény hiányában is remekül szórakoztat a sok szellemes párbeszéd. 2. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat új Qualiton-lemeze kellemes meglepetés mindazok számára, akik kedvelik a hanglemezkülönlegességeket. A Színészek énekelnek címmel nemrég kiadott darab is ezek közé sorolható, s különlegessége abban áll, hogy 13 dalának legnagyobb részét kiváló, jól ismert prózai színészek adják elő. Hárman közülük, Dómján Edit, Bilicsi Tivadar és Latino- vics Zoltán - már nem élnek, a többiek - Béres Ilona, Hernádi Judit, Póka Éva,Harsányi Gábor, Haumann Péter, Hofi Géza, Husz- ti Péter, Mensá- ros László, Szabó Gyula és Szakácsi Sándor - ma is a magyar színművészet sokoldalú egyéniségei. A tizenhárom dal a Magyar Rádió felvétele, közülük 12 magyar szerző müve, csupán a Szakácsi Sándor által előadott Csak egyszer láttam Párizst című dal a kivétel (szerzői: Jerome Kern -Oscar Hammerstein). A lemez különleges értéke abban rejlik, hogy a különféle hangulatú és mondanivalójú dalok az egyes előadók jellegzetes stílusában hangzanak el: s az a tény, hogy többségük prózai színész, csak javára válik a produkciónak. Páratlan zenei és művészi élményt jelent Deák Tamás és Bra- dányi Iván A szívemmel látlak című lírai hangvételű dala Latinovics Zoltán előadásában. Szuggesztív hatású Aldobolyi Nagy György és Mészöly Dezső Köszönet mindenért című dala, melynek értékét Dómján Edit neve fémjelzi; ugyanez mondható el Mózner-Szilágyi Úgy múlik el az életünk (előadója: Szabó Gyula), Malek Miklós-Szép Ernő: Gyermekjáték (Huszü Péter) és Buday Dénes-Szép Ernő 77- szapart (Béres Ilona) című daláról is. K ülön színt képvisel az előadói stílusok tarka, palettáján Harsányi Gábor, Haumann Péter, Hofi Géza és Mensáros László. Az általuk előadott dalok kitűnően illenek egyéniségükhöz és nagyszerűen demonstrálják elő- adómúvészetüket, színészi kvalitásaikat. Figyelemre méltó a dalok zenei kísérete - Deák együttes, Fáy együttes, Randevú zenekar, Stúdió 11. SÁGI TÓTH TI BOR A z utóbbi években egyik- /» másik nagyobb városunkban kint van a könyv az utcán - az emberek között. Legalábbis egy-egy időszakban, például a karácsony előtti hetekben, amint legutóbb is. Fiatalok árusították őket, asztalról, zeneszó mellett, jó hangulatban, a könyvekhez csalóKÖNYV ÉS IDŐ gatva a nem éppen könyvbarátot is. Mondámon sem kell, jó hogy fölfedezték és alkalmazzák végre nálunk is a könyvterjesztésnek ezt az egyszerű, de annál hatásosabb módját. Még jobb lenne, ha mind több helyütt, akár a legkisebb faluban is láthatnánk olykor-olykor könyvet az utcán - az emberek között. Nemcsak a forgalom növekedne, az emberek is gyarapodnának. Nincs időm olvasni - hallom gyakran munkástól, pedagógustól, üzemvezetőtől. ,,Két éve nem volt szépirodalmi mű a kezemben - mondta a minap egy igazgató, majd hozzátette -, tulajdonképpen abból élek. amit diákkoromban olvastam“ Az hiszem, igazuk van a könyvtárosoknak, akik azt inuiiajak, hogy a középkorosztály olvas a legkevesebbet, legtöbbet az öregek és a gyerekek. Nekik már, illetve még van idejük. Maradva most csak a gyerekeknél, félek, hogy az ő idejük pontosabban az az idő, amit olvasással tölthetnek, ugyancsak csökkenőben van, a tanulnivaló miatt is, a tévé miatt is, (amelytől természetesen hiba lenne eltanácsolni őket, hacsak nem viszik túlzásba a tévézést). Ilyen szempontból sem kis feladata tehát a családnak és az iskolának, hogy a túlterheltséget csökkentve, helyesen, arányosan igyekezzen alakítani a gyermekek napirendjét. Különben, ha felnőnek, még annyit sem mondhatnak el, hogy: tulajdonképpen abból élek, amit gyermek- és ifjúsági koromban olvastam. Amíg közlekedésünk nem vált olyanná, amilyenné vált (enyhén szólva: kultúrálatlanná), soha nem mondtam holt időnek a naponta buszban, utazással töltött órákat, mert tudtam, tudtunk olvasni. Ingázni - könyvvel a kezünkben. Amióta azonban százan- százhúszan vagyunk kénytelenek bepréselódni a ,,tömeg- közlekedési eszközbe“- amelynek már a hátulja sem üres - különösen a munkahét első és utolsó napján, örül az ember, hogy,, fel fért1hogy legalább fél lábán állhat, nemhogy még a könyvre, olvasásra gondoljon. - bor IGÉNYLIK A KULTÚRÁT Újfalu (Nová Dedinka) mintegy másfélezer lélekszámú község a Bratislavai-vidéki járásban. Két kis falu - Dunasáp (Dedinka pri Dunaji) és Dunaújfalu (Nová Ves pri Dunaji) - összevonásával hozták létre 1960 táján. A falu lakosságának jó egyharmada él csak mezőgazdasági munkából, a többi ember az ipar különböző ágaiban dolgozik, elsősorban a fővárosban, mellyel a falut rendszeres és gyors autóbuszjárat köti össze. A fővárosban dolgozó újfalusiak elmondták: községük a jobb módú falvak közé tartozik. De a kérdésre: hogy állnak az emberek a kultúrával? - nem adtak bővebb választ. Pedig vannak pozitív jelek is. A helyi CSEMADOK-szervezetről érdeklődtünk először Takács Gézától, aki az újfalusi földművesszövetkezet virágüzletét vezeti a bratislavai Prior áruházban. Többek között ő is tagja a CSEMADOK-szervezet választmányának. Amint megtudtuk tőle, a faluban idén áprilisban alakult újjá a CSEMADOK helyi szervezete. Eleinte nem volt elég nagy az érdeklődés - az alakuló gyűlésre alig húszán mentek el, ám azóta szépen gyarapszik a taglétszám.- A CSEMADOK-tagok javarészt szövetkezeti tagok. Támogatta valamilyen formában a szövetkezet az újjáalakuló alapszervezetet? - kérdezem Takács Gézától.- Úgy gondolom, Zelman László, földművesszövetkezetünk elnöke megértéssel viseltetett és viseltetik a CSEMADOK-alapszer- vezet iránt. Az alakuláskor igaz, nem nagy, de számunkra mégis jelentős összeggel, kétezer koronával, anyagilag is támogatta szövetkezetünk a CSEMADOK-szer- vezet anyagi alapjának lerakását. Az újfalusi CSEMADOK-szervezet elnöke Vitálos Gizella óvónő, aki azon túl, hogy ellátja a helyi 2. számú óvoda igazgatói tisztét, öt éve a nőszövetség helyi szervezetének vezetőségi tagja, a Csehszlovák Vöröskereszt helyi szervezetének titkára. A hnb képviselőjeként a polgári ügyek testületében is több éven át tevékenykedett. Noha nem itt született, Peredről (Tešedíkovo) jött ide férjhez, sokat tett Újfalu közművelődéséért, a község kulturális felemelkedéséért. Szerény, közvetlen, készséges teremtés. Szereti a falut, ahol él, s úgy érzi, megbíznak benne az emberek.- Régebben is volt már itt CSEMADOK-szervezet, de megszűnt. 1964-ben nehezen újjáalakult, de egy év múltán megint szétszéledtek a tagok.- Sok múlik azon, hogy a helyi CSEMADOK-vezetőség hogyan viszonyul a falu lakosságához, s magához a kulturális munkához. A mostani vezetőségről eddig csupa jót hallottunk. Például azt is, hogy türelemmel és eredményesen végezték a tagtoborzást.- Tény, hogy ismerni kell az embereket, vágyaikat, igényeiket. Ami a taglétszámot illeti, az alapszervezetnek eddig százhét tagja van és tizenhét újabb jelentkezési ívet nyújtottak be hozzánk.- Hogy értékeli az újjáalakuló szervezet eddigi tevékenységét?- Az eltelt nyolc hónap még nem nagy idő ahhoz, hogy jelentősebb eredményekről számolhatnánk be. Fontos, hogy az emberek tudnak róla: ismét létezik és működik CSEMADOK-szervezetünk. A választmány egyelőre igyekszik felmérni az emberek érdeklődését, igényeit és hajlandóságát a kulturális munkában való aktív részvételre. Eddig csupán négy-öt jelentősebb akciót említhetünk. Nagy sikere volt a júniusban rendezett Anna-bálnak. Azonkívül voltunk a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének bratislavai fellépésén, Kodály-emlékesten, és december közepén színházban Győrött.- A falunak színjátszó csoportja is volt egykor.- Én is úgy értesültem az idősebbektől, hogy valamikor működött itt „színikor“ és nagy népszerűségnek örvendett. Az ötven-hat- vanévesek gyakran emlegetik, hogy régen minden hónapban volt „irodalmi összejövetel“. Persze, akkor nem volt tévé, rádió is kevés. A választmányunk arra a megállapításra jutott, hogy egyelőre még „nem érett“ a helyzet a színjátszócsoport létrehozására és énekkart sem szervezhetünk, mert nincs hozzá szakvezetőnk.- A helyi nemzeti bizottsággal, gondolom együttműködnek.- Kezdettől fogva jó az együttműködésünk a hnb-vel. A hnb nemcsak erkölcsileg, hanem már anyagilag is támogatott bennünket. Természetesen alapszervezetünk is felajánlott bizonyos társadalmi munkát.- Terveik?- Túl magasröptű terveink nemigen lehetnek. Ha sikerül oly mértékben felkeltenünk tagjaink érdeklődését, hogy igényeljék a kultúrát is, sőt, részesei legyenek a helyi kulturális élet fejlesztésének, akkor már elmondhatjuk, hogy tettünk valamit. A járásban ez a hetedik CSEMADOK-alapszervezet. Az elmondottakból kiderül, hogy Újfaluban lerakták a kulturális munka alapjait. A sikeres továbbhaladás a további kitartó, körültekintő szervezőmunkán, és a tagság érdeklődésén, aktivitásán múlik. KOVESDI JÁNOS „Én, a vezető!“ Országosan ismert, mi több, elismert fiatalember szavait hallgattam a minap egy rádióriportban. Művészeti tevékenysége méltán keltett figyelmet, feltűnést, munkájának sok az őszinte tisztelője, de akad irigykedő fitymálója is. Szervezőképességét bizonyítja, hogy az általa irányított együttes rövid idő alatt az élvonalba került. Tudományos igénnyel végzi munkáját, amelynek jellemzője a rendszeresség, az átgondoltság. Ismérve még, hogy lehetetlen társak nélkül végezni, lehetetlen egyedül, áldozatokat is vállaló emberek nélkül folytatni. Vagyis: az egyéniség, az irányítani képes, tudásával a közösségből kiemelkedő fiatalember magányos farkasként kószálhatna, olykor bele is marhatna a közelébe kerülőknek... Szerencsére nincs így. Nem akarom azt mondani, hogy neki, vagy a hozzá hasonlóknak könnyű lenne a dolguk. Az utóbbi években a közérdeklődés más dolgok felé terelődött, s ez egyáltalán nem kedvez munkájuknak. Ezeket fi- gyelembevéve sem mondható azonban, hogy senkit sem érdekel, senki sem tart igényt arra, amit csinálnak. Erkölcsi nevelőmunkájuk megfizethetetlen számos együttes, csoport, kórus, klub élén. Szocialista kultúránk élenjárói ők, akik leggyakrabban szabadidejükben végzett munkájukkal mutatják, milyen emberi arculatot, gerincet kívánna társadalmi életünk valamennyi területe. Hiszen a mi ideálisnak mondott embertípusunknak számos tulajdonságát éppen ők érvényesítik a mindennapi életben. „Én, a vezető!“ A mondat soha, sehol, semmilyen riportban nem hangzott el. Csupán összefoglalása annak, amit egy, a fentiekben jellemzett fiatalember a néhány perces beszélgetésben elmondott önmagáról. Elhalványítva mindazt, amiért ismerik és elismerik, amiért tisztelik és irigylik, amiért szeretik és figyelnek rá - tehetségét, tudását, célratörő akaratát. „Én, a vezető!“ Minden mondata mögött ezt éreztem, minden érve ezt sugallta. Kár, hiszen a közösség, amelyet igazi értékek, erkölcsöt, magatartást, közösségi szellemet kínáló tevékenység felé navigál, mindvégig lényegi meghatározója céljainak, tevékenységének. Mondhatnánk: ez megbocsájt- ható bűn. De minden közösségi munka irányítására, szervezésére vállalkozónak tudatosítania kell, hogy az amatőr művészeti mozgalomban még többen lehetnének, ha nincs az „én, a vezető“ magatartás. Sajnos, tucatnyi olyan, évekig jól működő együttesről, csoportról, klubról tudok, amely e magatartás miatt bukott meg. Ezeknek a vezetőknek az érdemeit senki el nem vitatja, el nem veszi akkor sem, ha minden nyilatkozatuk, tettük ezt sugallja: „Mi, az együttes!“ DUSZA ISTVÁN A bábuzás - lehetőség játékra, a beszédkészség, a kézügyesség fejlesztésére, a szépérzék csiszolására. Reméljük, a mostani tanévben még több iskolában és pionírházban élnek - jól - ezzel a lehetőséggel, mint a korábbi esztendőkben. (Gyökeres György felvétele) ÚJ SZU 4 1983. I. 17. Lőrincz Zsuzsa: Nő madárral
