Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-17 / 13. szám, hétfő
VILÁG PROLETA A plzeňi Skoda Művek idei terveiben az energetikai és atomprogram áll az első helyen. Exportfeladataik keretében atomerőművi berendezéseket szállítanak Magyarországra és az NDK-ba. A hazai atomerőművek számára 5 milliárd korona értékű berendezéseket gyártanak a jelenlegi tervidőszakban. A felvételen egy nigériai exportra készülő sztátor látható. (Jin Vlach felvétele - ČTK) A TÁRSADALMI ELLENŐRZÉS HASZNA SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Zsákutcában a világgazdaság? Gyakran merült fel ezekben a napokban az a nagy kérdés, hogy vajon mit hoz az 1983-as esztendő a világpolitikában. Megújul-e Helsinki szelleme a különböző társadalmi rendszerű országok, elsősorban az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatokban, vagy pedig továbbra is az atomháború rémétől kell rettegnie az egész emberiségnek? Az elmúlt év végén nyilvánosságra hozott szovjet javaslatok, valamint a Varsói Szerződés tagállamainak Prágában megfogalmazott közös kezdeményezései bizakodó hangulatot teremtettek az év első heteiben. Más biztató jelek is tapasztalhatók a megélénkült diplomáciai tevékenységben, az említett nagy kérdésre azonban nehezen fog kibontakozni a válasz. Többek között azért is, mert a világpolitika elsősorban az objektív világgazdasági helyzet függvénye, amely az utóbbi évek folyamán alaposan összekuszálódott. Az új év kezdetén főleg az a probléma foglalkoztatja a gazdasági szakembereket, s a politikusokat is, hogy miként oldható meg a tőkés világ tartósnak ígérkező gazdasági és termelési válsága, s hogyan lehetne megakadályozni a közvetlenül fenyegető pénzügyi összeomlást. A jelenlegi világgazdasági válság néhány jellege, mint például az ipari termelés stagnálása, sőt visszaesése, a fokozódó munkanélküliség, az infláció, s az egyes, főleg a fejlődő országok eladósodásában és fizetésképtelenné válásában megnyilvánuló pénzügyi válság nem ismeretlen az újságolvasó emberek előtt. Arra azonban a legképzettebb burzsoá közgazdászok sem tudnak érdemleges feleletet adni, hogy miként lehetne kijutni ebből a zsákutcából. Amint napjainkban az iparilag fejlett tőkés országok gazdaságában tapasztalunk, az nem egyszerű túltermelési válság, s nem csupán az energetikai árrobbanás következménye, hanem a profitra orientált tőkés gazdasági rendszer általános válságának egy teljesen új minőségű szakasza. A korábbi ciklikus válságok során ugyanis csaknem mindig akadt valamilyen fejlődőképes termelési irányzat, ipari ágazat, mint például a vasútfejlesztés, a gépkocsigyártás, vagy legutóbb a háztartási gépek és berendezések gyártása, amely elősegítette a konjuktúra kibontakozását. Vagy ha nem volt ilyen, akkor a fegyverkezés és a háborús konfliktus jelentette a „megoldást“. Ma viszont nincsenek ilyen jellegű „húzó“ ágazatok, mert a fizetőképes kereslet telítve van ezekből a termékekből. A jelenkor perspektív ipari ágazatai, a mikroelektronika és a robottechnika természetüknél fogva nem tölthetik be ezt a szerepet, hiszen ezek a tőkés termelés viszonyai között közismerten fokozzák az egyik legjelentősebb válságjelenséget, a munkanélküliséget, valamint az egyes országok közötti különbségeket és feszültségeket is. Ami pedig a fegverkezést illeti, ez már most is elérte az állami költségvetések szempontjából maximális, sőt tarthatatlan szintet. Az Egyesült Államok költségvetési deficitje például az 1981- es 58 milliárd dollárról 1982-ben 110 milliárd dollárra nőtt, s az előrejelzések szerint az idén eléri a 200 milliárdos szintet. Arról nem is beszélve, hogy e fegyverek tömegpusztító hatása eleve kizárja gyakorlati felhasználásuk lehetőségét. Egyre több tény és fejlemény bizonyítja, hogy Reagan gazdasági stratégiája, az ún. „reaganomika“, valamint az erre épülő külpolitika, a Szovjetunióval és a szocialista országokkal szembeni politikai, gazdasági és katonai konfrontáció erőltetése járhatatlan út az Egyesült Államok lakossága számára. A kijózanodás folyamatának tehát okvetlenül el kell indulnia. Ez persze nem lesz egyszerű dolog, mert az ilyen gyökeres hangnemváltásnak óriási méretű tőkeáramlással kellene járnia, elsősorban a hadiiparból más, az emberiség szempontjából hasznos és értelmes ágazatokba. A sokat emlegetett globális problémák megoldása, az új energiaforrások kifejlesztése, az éhezés és a nélkülözés megszüntetése a világ legszegényebb országaiban, valamint a környezetvédelem éppen elég lehetőséget kínál a közérdekű tőkebefektetésekhez. Ugyanakkor a fejlődő országok részéről évek óta szorgalmazott új gazdasági világrend koncepciójából legalább annyit kellene megvalósítani, amivel a leginkább érdekelt csoportok elejét vehetnék a teljes pénzügyi összeomlásnak. A világgazdaság nyomasztó helyzetét az is jelentős mértékben enyhíthetné, ha az iparilag fejlett tókés államok normalizál- nák gazdasági kapcsolataikat a szocialista országokkal, s a kölcsönös előnyök alapján, a diszkrimináció és egyéb korlátozások teljes kizárásával fejlesztenék tovább azokat. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy az Egyesült Államok elnöke a reális szocializmusról vallott nézeteiben beismerje saját „történelmi tévedését.“ Amíg ezek a folyamatok remélhetőleg bekövetkeznek, a szocialista országoknak elsősorban arra kell törekedniük, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés követelményeivel összhangban magasabb szintre emeljék a szocialista nemzetközi gazdasági integráció szervezési, jogi, pénzügyi és egyéb feltételeit, s ezen az úton igyekezzenek megoldani a gazdasági növekedés, a tudományos-műszaki fejlesztés és a további társadalmi haladás időszerű feladatait. Érdemes felidézni azt a történelmi tényt is, hogy a harmincas évek elején bekövetkezett világgazdasági válság egyáltalán nem terjedt ki a szovjet népgazdaságra, s nem befolyásolta az ötéves tervekben előirányzott feladatok teljesítését. Ma ugyan számos tekintetben más a helyzet, a szocialista országok többsége az extenzív fejlesztésről az intenzív fejlesztésre való áttérés bonyolult kérdéseivel van elfoglalva, s a tőkés államokhoz is terjedelmes gazdasági kapcsolatok fűzik, a szocialista gazdálkodási rendszer alapvető előnyei azonban megmaradtak, s ezek minél teljesebb kihasználása napjaink egyik legsürgetőbb közös feladata. MAKRAI MIKLÓS HÉTFŐ 1983. január 17. XXXVI. évfolyam 13. szám Ára 50 fillér Gromiko Bonnba utazott (ČSTK) - Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere Moszkvából tegnap hivatalos látogatásra Bonnba utazott. A látogatásra az NSZK kormányának meghívására került sor. SALVADOR A partizánok újabb sikerei (ČSTK) - A Farabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front rádióadója közölte, hogy a partizánegységek januári offenzívájuk keretében szombaton elfoglalták Jocostique városkát, amely mindössze 20 km-re fekszik Morazan tartomány közigazgatási központjától, San Francisco Gotera várostól. A felkelők már 17 falut és várost tartanak ellenőrzésük alatt a tartományban. A rezsim képviselője is kénytelen volt beismerni a kormánycsapatok kudarcait. Megerősítette, hogy a tartományi központot védő egységek kénytelenek voltak nyolc km-re visszavonulni. Ha a partizánok ezt a várost is elfoglalják, már az egész tartomány az ellenőrzésük alatt lesz. FELELŐSSÉGTELJESEN ÉS KEZDEMÉNYEZÖEN • MAXIMUMŐR A VILLAMOSENERGIA-FOGYASZTÁS ELLENŐRZÉSÉRE • AZ ÁRAMTERMELÉS ÚJ, HATÉKONYABB MÓDSZERE (ČSTK) - Az energia-, tüzelő- és üzemanyaggazdálkodás társadalmi ellenőrzése nagyban hozzájárul a tartalékok feltárásához. Eredményeik az idei végrehajtási tervek részét képezik. Ezekben a napokban a szakszervezeti tagok munkaértekezleteken értékelik az elért eredményeket és összegezik a takarékosság további lehetőségeit. Bratislavában húsz kiválasztott vállalatban, üzemben és szervezetben ellenőrizték a tüzelöanyag- és energiagazdálkodás helyzetét. A fővárosi vállalatok felelősségteljesen és kezdeményezően viszonyulnak e fontos társadalmi feladathoz. A munkakezdeményezés kibontakoztatásáról és a dolgozók kötelezettségvállalásainak felkarolásából kivették részüket a társadalmi szervezetek is. A gazdasági vezetés, a szakszervezet és az ifjúsági szervezet jó együttműködése megmutatkozott például a Kablo nemzeti vállalatban, ahol az elmúlt két év során kilenc újítási javaslat és ésszerűsítési intézkedés bevezetésével 1700 tonna kőszénegyenértékű tüzelőanyagot takarítottak meg. A Kysucké Nové Mesto-i Gör- gőscsapágygyár példája szintén igazolja, mennyire megkülönböztetett figyelem kíséri a társadalmi ellenőrzést. Ebben a gyárban a meghatározott villamosenergiafogyasztás betartásának ellenőrzésére felszerelték a Maxiprint műszert, amely negyedóránként kiértékeli és jelzi a fogyasztást. Ezen kívül a munkahelyek mindennapos ellenőrzésével kiküszöbölik a gépek üresjáratú működését. További energiamegtakarítást eredményezett a világítás ésszerűbb átrendezése. A párkányi (Štúrovo) erőműben rádiometrikus módszer alkalmazásával 1,9 százalékkal emelik a villanyáram előállításának hatékonyságát. Ha ezt az új módszert hazánk területén valamennyi hőerőműben bevezetnék, akkor az legalább egy százalékos szénmegtakarítással járna, népgazdaságunknak pedig milliókban kifejezhető megtakarítást eredményezne. A tlmačei S. M. Kirov Szlovák Energetikai Gépgyárban a hozzájuk eljuttatott dokumentáció alapján foglalkoznak az erőműkazánok ilyen irányú fejlesztésével. A mezőgazdasági üzemekben leginkább a rendhagyó energiaforrások kihasználásában látják a lehetőségeket. Például a nyitrai (Nitra) Agrokomplex nagykapacitású tehénistállójában már működik az a hőcserélő, amely a vizet 14 Celzius fokról 42 Celzius fokra melegíti fel. Olyan komplex berendezésről van szó, mely a tej hőjét értékesíti és így naponta 73 kilowatt villamos energiát pótol. Ebben a vállalatban az idén még további hat hőcserélőt szerelnek fel. CSÚCSFELADATOT TELJESÍTENEK A hét végén 2849 tonna szenet jövesztettek a nagykürtösi bányászok (Tudósítónktól) - A prievidzai Szén- és Lignitipari Bányavállalat öt termelőüzemében 7 800 000 tonna tüzelőanyag jövesztését irányozza elő az idei terv. Ebből 1 millió tonna szenet a nagy kürtösi (Veľký Krtíš) Dolina Bánya tárnáiból kell a felszínre hozni, ahol még nem volt példa ekkora teljesítményre. A rendkívül igényes feladat elvégzése érdekében, valamint a továbbra is nagyon kedvezőtlen fejtési feltételek miatt egyetlen hétvégén és ünnepnapon sem szünetel a munka.- Az elmúlt szombaton összesen 474 bányászunk ereszkedett le a föld mélyébe a nélkülözhetetlen fűtőanyagért - tájékoztatott tegnap délután Ján Béreš mérnök, a Dolina Bánya ügyeletes termelési diszpécsere. - Minden fejtési szakaszunkon egyenletes, jó ütemben folytatódott a széntermelés. Szombatra 2800 tonnás jö- vesztéssel számoltunk, de az utolsó műszak végéig 49 tonnával többet hoztak fel a csillék. A terven felüli mennyiség elsősorban Ján Kyzek ifjúsági brigádjának és Tóth Tibor falfejtő kollektívájának köszönhető, amelyek tagjai már huzamosabb ideje a szocialista munkaverseny élenjárói is egyben. A hét végén a vágathajtók sem pihentek. Újabb 29 méter hosszú bányafolyosó elkészítése bizonyítja szorgalmukat. A felszínen szintén nagy erővel dolgoztunk annak érdekében, hogy késedelem nélkül vagonokba kerüljön a legutóbb kitermelt szén, amelyből összesen 2005 tonnát útnak indítottunk a hőerőművekbe. Ezenkívül az osztályozóban 203 tonnát kiválogattunk a kisfogyasztók részére is. A Dolina Bányában vasárnap 75 szakember dolgozott az e heti szénjövesztési terv teljesítéséhez szükséges gépkarbantartási, javítási, illetve egyéb előkészületi teendők elvégzésén. -ly-
