Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-15 / 12. szám, szombat
fiiHTSTnW i Egy hét a nagyvilagban Január 8-15 Szombat: Reagan rádióbeszéde a szovjet-amerikai kapcsolatokról - A brit kormányfő az Argentínától visszahódított Malvin-szigetekre érkezett Vasárnap: Az NSZK-ban megkezdődött a választási kampány Hétfő: Tiltakozó akciók Olaszországban a kormáný gazdaságpolitikája ellen Kedd: Jurij Andropov togadta Hans-Jochen Vogelt \ Szerda: Jasszer Arafat Moszkvában tárgyalt - Managuá- ban megnyílt az el nem kötelezettek koordinációs irodájának ülése Csütörtök: A hétfői kudarc után az izraeli-libanoni tárgyalások hatodik fordulójában megállapodtak a napirendről - Lemondott Eugene Rostow, az amerikai leszerelési és fegyverzetellenőrzési ügynökség vezetője Péntek: Az ENSZ-főtitkár találkozott Ronald Reagannal Reagan a szovjet-amerikai viszonyról A Varsói Szerződés múlt heti prágai ülésén elhangzott újabb indítványokat a héten is élénk figyelem kísérte. A szovjet sajtó is kedvezőnek ítélte a nemzetközi visszhangot és a hírmagyarázók felhívták a figyelmet arra, hogy az eddig minden szovjet indítványt kategorikusan elutasító Reagan-kor- mányzat is kénytelen elismerni: a javaslatok alapos tanulmányozást érdemelnek. Az amerikai elnök szokásos szombati rádióbeszédét a szovjet javaslatoknak, illetve a két nagyhatalom viszonyának szentelte. Közölte, hogy „kormánya mindig kész leülni a vitás kérdések megbeszélésére“, hajlandó megvitatni minden szovjet javaslatot. Szerinte a genfi fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon tett saját indítványai és a szovjet javaslatok nyomán az „előrelépés komoly alapjai jöttek létre“. Nyilvánvalóan beszédének az eddigi arrogánstól eltérő, mérsékeltebb hangvételét az indokolta, hogy egyre inkább szá- monkérték tőle: adjon pozitív választ a moszkvai javaslatokra. Reagan ugyanakkor kitartott a korábbi fehérházi felfogás mellett, miszerint a viszony elhidegüléséért a Szovjetunió felelős. A moszkvai Pravda keddi kommentárjában a Reagan-beszédben elhangzottakról megállapította, hogy szembeötlő az ellentét az elnök szavai és az amerikai politika gyakorlati lépései között. Moszkva ehelyett inkább azt üdvözölné, ha_ „adni lehetne" a kapcsolatok javítása mellett szóló Reagan-kijelenté- sekre, de a jelek nem erre vallanak. Erre utal Eugene Rostownak, a fegyverzetellenőrzési és leszerelési ügynökség vezetőjének lemondása is, aki értesülések szerint azért vált meg tisztségétől, mert Reagan elnöknek nem tetsző utasításokkal látta el a Genfbe készülő amerikai tárgyalóküldöttséget. Rostow állítólag meghagyta a jövő héten Genfbe induló amerikai diplomatáknak, hogy Reagan elnök „nulla“ megoldásától eltérő rakétacsökkentési változatot terjesszen elő. Andropov-Vogel találkozó a Kremlben Hans-Jochen Vogelnek, a nyugatnémet szociáldemokraták kancellárjelöltjének keddi moszkvai eszmecseréin is elsősorban a szovjet békejavaslatokról volt szó. Jurij Andropov részletesen szólt azokról a törekvésekről, amelyeket a szovjet vezetés fejt ki a fegyverkezési verseny megfékezése és a nukleáris veszély elhárítása érdekében. Figyelmeztetett arra, milyen súlyos veszélyt jelentene az európai békére nézve, ha sor kerülne az év végén az 572 amerikai nukleáris rakéta telepítésére Nyugat-Európában, így az NSZK területén is. Vogel válaszában hangsúlyozta, pártja, az SPD a nukleáris veszély elhárítására törekszik. A bonni politikus vasárnap tért haza Washingtonból és a szovjet vezetők előtt megerősítette, olyan értelemben próbált hatni Reagan elnökre, hogy ne kerüljön sor a közepes hatótávolságú rakéták telepítésére. A szovjet javaslatok szerint jó kiindulási alapot jelenthetnek egy későbbi, erre vonatkozó megállapodáshoz. Vogel Moszkvából rövid bonni megállóval néhány órára Párizsba repült, ahol Mitterrand elnököt tájékoztatta washingtoni és moszkvai tárgyalásairól. A bonni kormánykoalíció szerdai ülésén élesen támadták Vo- gelt, és azzal vádolták, hogy moszkvai tárgyalásaival gyengítette a nyugati szövetség és az Egyesült Államok tárgyalási pozícióit. Az ülésen elfogadott kormánynyilatkozat meglepetésre elutasította a szovjet kompromisz- szumos javaslatokat, melyek szerint a Szovjetunió a brit és francia rakéták szintjére csökkentené rakétáinak számát, ha a NATO lemondana a rakétatelepítésről. Genscher külügyminiszter, a szabaddemokraták vezére, tehát hamar feladta azt a korábbi álláspontját, hogy lehetségesnek tart a washingtoni „nulla“-megoldás és a szovjet javaslatok alapján egy közbülső megoldást és csatlakozott a CDU-CSU véleményéhez, valamint az amerikai állásponthoz, mely szerint az egyetlen lehetséges út a ,,nulla“-megoldás. Harcok és diplomáciai erőfeszítések A Közel-Kelet legutóbbi hét napját párhuzamosan a'harcok és a diplomáciai erőfeszítések jellemezték. A már több mint fél éve Libanonban tartózkodó izraeli in- váziós egységek újra kiélezték a helyzetet azzal, hogy többször is megpróbálták Bejrút déli perem- kerületeinek az elfoglalását. Az a veszély fenyegetett, hogy az izraeli akciók nyomán ismét elszabadul a pokol és folytatódik a tömeges vérontás. Ezt megelőző- zendő Vazzan libanoni kormányfő sürgősen Damaszkuszba repült, ahol Asszad szíriai elnökkel a kialakult helyzetről tárgyalt. Asszad felajánlotta, hogy szükség esetén a békefenntartó erők szír egységei közvetlen beavatkozással hozzájárulnak a közbiztonság megszilárdításához. Miközben Bejrút környékén alábbhagytak a harcok, előbb a libanoni főváros egyik külvárosában, majd Kiriat Smona izraeli határvárosban folytatódtak a libanoni-izraeli tárgyalások. A hétfői ötödik forduló eredménytelenül végződött, a felek csak a csütörtöki hatodik ülésen tudtak megállapodni a napirendről. A megegyezést az eltérő álláspontok akadályozták, hiszen Libanon elsősorban az izraeli csapatok azonnali kivonásáról, míg Tel Aviv a kapcsolatok normalizálásáról akart tárgyalni. A huzavonák után elfogadott kompromisszumosnak mondott napirend azt tükrözi, hogy lényegében az izraeli követeléseket helyezték előtérbe, hiszen utolsó pontként szerepel az izraeli egységek távozásának kérdése. A napirenden érezhető Philip Habib amerikai ingázó diplomata „keze nyoma“, akit Reagan elnök mintegy egyéves távoliét után ismét a Közel-Keletre küldött, hogy egyengesse a megállapodás útját. Jasszer Arafat Moszkvában Jasszer Arafat moszkvai tárgyalásainak központjában is a közel-keleti rendezés állt, különös tekintettel a palesztin kérdés igazságos megoldására. Arafatnak a szovjet vezetőkkel folytatott megbeszélésein mindkét részről megerősítették, hogy az átfogó és igazságos rendezéshez konstruktív utat nyit meg az a szovjet javaslat, hogy hívjanak össze minden érdekelt fél részvételével nemzetközi konferenciát a közel- keleti kérdésről és ezen egyenjogú félként vegyen részt a PFSZ is. A szovjet fél kedvezően értékelte a fezi arab csúcsértekezleten kidolgozott rendezési tervet, hiszen a szovjet javaslatok lényegében megegyeznek a csúcson körvonalazott elképzelésekkel és a moszkvai vezetés ezek megvalósítását fogja szorgalmazni az ENSZ-ben és egyéb nemzetközi fórumokon. Megerősítették, hogy a rendezés kulcsa a palesztin kérdés igazságos megoldása. A PFSZ szerint a független palesztin állam megalakulása után az önkéntesség alapján konföderációt kellene létrehozni a palesztin állam és Jordánia között. Ezzel a szándékkal a szovjet fél is egyetértett. Összeállította: P. VONYIK ERZSÉBET Szerdán újabb tömegtüntetések és sztrájkok voltak Olaszországban, amelyekhez a közalkalmazottak is csatlakoztak. A kormány gazdaságpolitikája elleni tiltakozások hulláma az egész országon végigsöpört. Felvételünkön a tüntetők Róma utcáin tiltakoznak a Fanfani-kormány döntése ellen, miszerint a gazdasági problémákat az egészségügyre és a szociális biztosításra fordított állami kiadások csökkentésével, az illetékek és az ipari áruk árának emelésével kívánja orvosolni. (Telefoto: ČSTK) KIS _____ NY ELVŐR Mikor repül, mikor száll? Vajon egyformán használhatjuk-e a repül és a száll igét? Ha madárról, rovarról vagy légi járműről van szó, akkor egyaránt mondhatjuk azt is, hogy repül, azt is, hogy száll. Persze azért nem egészen mindegy, hogy a kettő közül mikor melyikkel élünk. Mert a repül inkább csak a - gyors - haladásra utal, a száll viszont a könnyedséget, a lebegést, illetőleg az egyenletességet is érzékelteti (már csak hangalakjának /-jei folytán is). Aztán: a repül stilisztikailag közömbös, a száll ellenben választékos, illetve népies színezetű. Arra, aki repülőgépen utazik, a köznyelvben rendszerint azt mondjuk, hogy repül. De a költői nyelv egyszer-egyszer, kivételképpen a száll igét is alkalmazza: „Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj“ (Radnóti). Az, aki hintázik, akit valamilyen erő kilendít a helyéből, egy kis túlzással megint csak repül, már csak gyorsasága miatt is. Ugyanígy repül az is, akit - átvitt értelemben - kidobnak, kipenderítenek valahonnan, mondjuk, az iskolából vagy állásából. Ezért a repül igével fenyegetőzni is lehet: 1E7hallgass, vagy röpülsz! A labda, a gerely, a dárda, a nyílvessző elsősorban száll, de azért minden további nélkül mondhatjuk azt is róluk, hogy repülnek. De különös: a feldobott sapkák, kalapok csak repülni szoktak, a magasba vagy levegőbe, a túláradó lelkesedés kifejezésére. A lendülettel elhajított kő vagy a kilőtt lövedék szintén repül, nem kis veszéllyel fenyegetve azt, akit eltalál. ,.Repül a nehéz kő - olvassuk Aranynál is, a Toldiban ki tudja, hol áll meg? Ki tudja, hol all meg, s kit hogyan talál meg?“ Innen érthető az is, hogy ami a levegőbe repül, az valójában felrobban (például a villám sújtotta benzintartály). Ugyanakkor a pihe, az ökörnyál inkább száll, lassan lebegve a szüntelenül ide-oda áramló levegőben. Ezzel szemben a kis papírlapok, cédulák már repülnek, mégpedig gyorsan, a hirtelen támadt szél vagy huzat miatt. Az illat, a füst, a korom, a por megint csak szállni szokott, a repül igét nemigen alkalmazzuk mellettük állítmányként. Hanem a gondolat, a képzelet, az érzelem, a vágy, a szó vagy a szárnyra kelt hír nemcsak szállhat, hanem repülhet is. De ügyeljünk: az egyik is, a másik is választékos kifejezőeszköz. Érthető tehát, hogy főleg a régebbi irodalmi nyelvben találkozunk velük. „Szállt, szállt képzeletünk“ - írta Mikes a bujdosó magyarokról. Másfelől viszont Arany Jánost idézhetjük: „Majd az édes anyja képét oda hagyva / Az özvegy asszonyra repült gondolatja.“ A dal viszont mindig száll, de csak a költői nyelvben! Adynál olvassuk: -t,Mégis csak száll új szárnyakon a dal“. Végül még az időről kell megemlékeznünk, ami gyorsan telik, hamar tovatűnik, más szóval: repül, illetőleg választékosán: száll. így hát egykettőre elrepül, elszáll, a napokkal, hetekkel, hónapokkal, évekkel - a tavasszal, a nyárral -, sőt az egész élettel egyetemben. Ilyen az élet, ilyen a szó: vigyázni kell, hogyan használjuk fel, miként élünk vele. RUZSICZKY ÉVA Emberélet és emberi élet Valaki egy autóbalesetről beszélt, s így fejezte be a beszámolóját: még szerencse, hogy emberi éleiben nem esett kár. Nem állíthatjuk, hogy az emberi élet jelzős kifejezés minden esetben helytelen. De az előbb említett mondatban csakis az emberélet összetett főnevet használhatjuk. Az emberéletét összetételnek két pontosan meghatározott jelentését közli az értelmező szótár. Ezek a következők: 1. az 'embernek mint minden más lénnyel vagy dologgal szemben megkülönböztetett értékű lénynek az élete; 2. az az időszak, amely az ember születésétől haláláig tart. A mi esetünkre az első jelentés vonatkozik, ezért kell helyesen így mondanunk: emberéletben nem esett kár, vagy: sok emberélet esett áldozatul, csak néhány emberéletet sikerült megmenteni stb. Az emberi melléknévnek a jelentéseit öt pontban foglalja össze az értelmező szótár. Ezek közül az első: emberhez tartozó, emberrel kapcsolatos, embert megillető - például: emberi gyarlóság, erők, bátorság, ész, nyelv, test stb. Ebben az értelemben - tehát amikor általában az ember életéről, arról az időről van szó, amely alatt az ember él - az emberi élet szókapcsolat helyes. Például: az emberi élet rövid, az emberi élet tele van gyötrelemmel, megpróbáltatással stb. Még egy esetben helyes az emberi élet szókapcsolat, amikor az emberi melléknevet emberséges, emberies, az ember méltóságát tiszteletben tartó, emberhez méltó értelemben használjuk. Például: Végre elérte, hogy emberi életet élhessen, vagyis más szóval: emberhez méltó, emberhez illő életet. MAYER JUDIT „Nohejbal“? „A csoportok összemérték ügyességüket lassúsági kerékpár- versenyben, zsákbanfutásban és nohejbalban" - ólvasom az egyik levelező cikkében. Természetesen, a nohejbal-on akad meg a szemem. Már hallottam ezt a szót társalgás közben is, sokan nem tudják, mi a magyar megfelelője. Az első tagja szlovákos elem (a ’láb’ jelentésű noha szóval hozható kapcsolatba), a másik tagja a labdát jelentő angol ball szó szlovákosított (rövid 7-es) formája. Vagyis a szlovákban a volejbal (eredetileg: volleyball = röplabda) mintájára magalkották a nohejbal szót. Ez rendben is volna. De hogy kerül ez a szó a magyarba? Nyilván úgy, hogy sem a szerző, sem a szerkesztő, sem pedig a szó más használói nem ismerik ennek a labdajátéknak a magyar nevét. i Magáról a játékról annyit, hogy röplabdapálya-méretű pályán játsszák, csak nem felső, hanem alsó elhelyezésű, a teniszpályáéhoz hasonló hálóval. A magyar névadás ebből a szemléletből indult ki; a játék neve: lábtenisz. A labda viszont nem tenisz-, hanem futball- l^bda, s ezt lábbal kel! a háló fölött átrúgni. Látjuk, mind a magyar, mind a szlovák névadás más szemléletből indult ki. Mindkét név ötletes, jó, de - a saját helyén, az őt létrehozó nyelvben. A fenti mondat tehát így hangzott volna helyesen: „A csapatok összemérték ügyességüket lassúsági kerékpárversenyben (a kerékpárverseny szót is egybeírva), zsákbanfutásban és lábteniszben.“ JAKAB ISTVÁN ÚJ szú 4 1983. I. 15. /
