Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-11 / 8. szám, kedd
Munkásleleményességgel, a tudomány és a technika vívmányaival a nagyobb hatékonyságért, a jobb minőségért (Folytatás a 3. oldalról.) sen mondva tartsák a kezüket a minőség és a hatékonyság ütőerén, ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy helyettesíteniük kellene a gazdasági vezetést. Nekik úgy kell érvényesíteniük a párt vezető szerepét ezen a területen, hogy a CSKP kongresszusain kitűzött, s az egész társadalom szükségleteit kifejező stratégiai irányvonal konkrét formában valósuljon meg minden vezető gazdasági dolgozó, minden tudós és minden munkás tevékenységében. A pártszervezeteknek természetesen tanácskozniuk kell a szakemberek és a tudósok széles körével, támaszkodniuk kell a dolgozók tapasztalataira, fejlesztve közöttük az eszmei-politikai és a nevelő munkát, s megfelelően kihasználva ehhez - ahol vannak ilyenek - a minőség bevált kabinetjeit. Ezeket és a további módszereket tovább kell tökéletesíteni, s főleg fokozni kell a hatékonyságukat. Végül pedig hangsúlyozni kell, hogy a pártszervezeteknek a minőség és a hatékonyság javítására irányuló törekvése minden dolgozó és főleg minden kollektíva érdekében áll. Nagyon meggyőzően bizonyítja ezt a bratislavai Dimitrov Művek példája. Az elvtársak itt már erre az évre kitűzték azt a feladatot, hogy az első minőségi osztályba tartozó termékek részarányát az elmúlt évben elért 21,1 százalékról 46,3 százalékra, vagyis több mint a kétszeresére növelik. Ez bátor és helyes elhatározás, melynek teljesítése lehetővé teszi, hogy több eszköz jusson a vállalat béralapjába, valamint a kulturális és szociális szükségletek alapjába. Ez a vállalat vezetésének, pártszervezetének és szakszervezetének helyes politikájára vall. • Az elmondottakból tehát az következik, hogy a fordulat elérése az intenzív fejlesztésre való áttérésben tőlünk, az irányítás minőségétől, a pártszervezetek tevékenységétől függ.- Ez így igaz. Hiszen a XVI. kongresszus óta eltelt időben szerzett nem csekély tapasztalataink szintén megerősítenek minket abban a meggyőződésünkben, hogy helyes pártunknak az a következtetése, mely szerint csak a mi munkánktól és képességeinktől, s az alkalmazott módszerektől függ, hogy a bonyolult külső és az igényes belső feltételek ellenére milyen gyorsan és milyen minőségben vezetjük át a gazdaságunkat az intenzív fejlődés útjára. Döntő fontosságú ebben az irányítás minősége. Mindenhol tudatosítani kell azonban, hogy az irányítási munka minőségének és hatékonyságának értékelésénél abból kell kiindulni, milyen haladást értünk el a szocializmus előnyeinek kihasználásában. Éppen ebben rejlik, s ebben kell látni az irányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések fő értelmét. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a komplex intézkedések nem a dolgok, hanem az emberek közötti kapcsolatokra vonatkoznak, s arra kell irányulniuk, hogy az embereket munkájuk tökéletesítésére, az egyre nagyobb eredmények elérésére ösztönözzék. Ezért nagyon konkrétan kell értékelnünk az egyes termelési-gazdasági egységeknél, vállalatoknál és üzemekben elért eredményeket, s egyúttal részletesen kell elemezni azt is, hogy miért nem elég következetes a komplex intézkedések egyes elemeinek az érvényesítése. Ez gyakran a vezető dolgozók hibájából adódik, valamint abból is, hogy túlméretezett adminisztrálással, különböző irományokkal rontják a komplex intézkedések hitelét. Ezt elsősorban a központi hivatalokban és a vezér- igazgatóságokon dolgozó kommunistáknak kellene tudatosítaniuk, hogy megfelelő következtetéseket vonjanak le belőle. A tapasztalatok arra utalnak, hogy sokkal gyorsabban és következetesen kell tökéletesíteni a tervezést, s ezzel kapcsolatban a normázást is, mind az anyagfelhasználási, mind pedig a teljesítménynormák területén. Kérlelhetetlenül fel kell számolnunk a bérezésben tapasztalható opportunizmust, s intenzívebben kell bevezetni a vállalaton belüli önelszámolási rendszert, s a brigádrendszerű munkabérezést. Ami a bri- gádrendszerü munkabérezést illeti, ezen a területen okvetlenül egységesíteni kell az illetékes irányító gazdasági szervek és a szakszervezeti szervek lépéseit. A bérezést azonban határozottan alá kell rendelni az érdemszerűség alapelvének, figyelembe véve a végső eredményt, a minőséget és a hatékonyságot. A mi gyakorlatunkban abból kell kiindulni, hogy a tökéletesített irányítás végső célját és eredményét a tartósan fennálló problémák megoldásának, s az extenzívről az intenzív gazdaság- fejlesztésre való tényleges áttérésnek kell képeznie. Ennek érdekében továbbra is fejleszteni fogjuk a komplex intézkedések alapelveit. • Ez bizonyára az olyan kulcs- fontosságú területre is vonatkozik, amilyen a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása.- Tudjuk, hogy a CSKP Központi Bizottságának legutóbbi ülése, s különösen Husák elvtárs a zárszavában arra is figyelmeztetett, hogy a tudományos és műszaki haladás jelentőségének szavakban való hangsúlyozása helyett inkább a kezdeményezőbb és határozottabb cselekvésre van szükség. Anélkül, hogy idő előtt szólnék, kijelenthetem, hogy a párt vezető szervei éppen ilyen értelemben foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Ahhoz, hogy gyorsabban haladhassunk előre, hogy fokozódjanak a tudománnyal, a kutatással és a termelést előkészítő szakaszok egész területével szembeni igények, kifejezőbb nyomásra van szükség a termelés részéről, többet kell követelni, szinte azt mondhatnám, hogy bizonyos „éhségnek" kell megnyilvánulnia a tudo- mányos-műszaki megoldások irányában. Fel kell számolnunk továbbá azt az állapotot, amikor a tudomány és a kutatás még mindig csak a terv egyik fejezeteként szerepel. A központi bizottság többször is hangsúlyozta, hogy a tudományt az irányítás és a tervezés tengelyének kell tekinteni, ennek jelen kell lennie a terv minden fejezetében, mégpedig úgy, hogy progresszív hatást gyakoroljon a terv kidolgozására, s a terv biztosítsa a tudományos-műszaki fejlesztés megvalósítását. Hasonló hangsúllyal kell törekednünk a tudományos-műszaki fejlesztésre fordított eszközök célszerű kihasználására, s a tudományos-kutatási munkahelyek végső eredményeinek fokozására. Eze^ erőit a kiemelt kulcsfontosságu problémák megoldására, s a megoldások ütemének meggyorsítására kell összpontosítani. Ennek érdekében fel kell számolni az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a gyakorlat közötti akadályokat, s el kell érni, hogy a kutatók munkájuk betetőzését a gondolat gyakorlati megvalósításában lássák. Ezért támogatjuk azokat a törekvéseket, amelyek szélesebb realizálási alap, mintapéldányokat gyártó műhelyek, tudományostermelési egységek, ágazatközi kutatókollektívák és társulások létesítésére irányulnak. Elvárjuk, hogy a tudományosműszaki fejlesztés kulcsfontosságú szerepére való tekintettel a Szlovák Tudományos Akadémián, a főiskolákon az ágazati kutatóintézetekben, valamint a termelési-gazdasági egységek kutatásifejlesztési alapjában dolgozó kommunisták komolyan foglalkozni fognak ezekkel a kérdésekkel, s olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek végrehajtása kifejező haladáshoz vezet ezen a területen. • A népgazdaság intenzív fejlesztéséért folytatott harcunkban pótolhatatlan szerepe van a szocialista gazdasági integrációnak.- Nagyon helyes, hogy erre is felhívjük a figyelmet. Ezt a kérdést egyetlen évzáró pártgyűlésen vagy pártkonferencián sem szabad mellőzni. Minden pártszervezetben, azokban is, amelyeket ez a legkevésbé érint, nyíltan és tárgyilagosan fel kell mérni, hogy az egyes termelési-gazdasági egységeknél, vállalatoknál, üzemekben és kutatóintézetekben milyen haladást értek el a Szovjetunióval és a többi baráti országgal folytatott együttműködésben. Nem elég csupán megállapítani az együttműködés tényét, azt, hogy kereskedünk, dokumentációkat cserélünk, kölcsönösen látogatjuk egymást, s poharat ürítünk az egészségükre. Hiszen mindennek ellenére az a valóság, hogy a szocialista nemzetközi integrációba való bekapcsolódásunk mértéke még mindig nagyon alacsony. Más, hozzánk hasonlítható országoké hatványozottan magasabb. Értékelni kell a jó tapasztalatokat, de önbírálóan azt is meg kell mondani, hogy miért nem értük el azt, amit akartunk, s amit tehettünk volna. A pártszervezetekre hárul az a feladat, hogy elősegítsék a gondolkozásban és a viselkedésben megnyilvánuló autarkiás irányzatok maradványainak felszámolását, hogy mindannyian a szocialista gazdasági integráció, főleg a Szovjetunióval folytatott együttműködés sorsdöntő jelentőségének a tudatában cselekedjünk. • A minőség és a hatékonyság javításáért folytatott fokozódó harcban jelentős szerepe van a dolgozók kezdeményezésének és a szocialista munkaversenynek.- Meggyőződtünk róla, s állandóan tapasztaljuk, hogy ez hatalmas és pótolhatatlan erő, melynek jelentősége állandóan növekszik. Ezért Husák elvtárs a 7. plenáris ülésen elhangzott zárszavában indokoltan hangsúlyozta, hogy ,,nagv politikai és szervező munkát kell kibontakoztatni az emberek között, hogy helyesen megértsék, milyen céllal, és milyen feladatokat tűzünk ki, s mit kell tenni ezek sikeres teljesítése érdekében“. Ez az emberek öntudatos cselekvésének, kezdeményező és jó munkájának alapvető feltétele. A központi bizottság ezen az ülésen teljes támogatásáról biztosította a pártszerveket, a szak- szervezeti és a gazdasági szerveket az idei évre tervezett döntő feladatok teljesítésére és túlteljesítésére irányuló munkakezdeményezés fejlesztésében. Különösen azt a kezdeményezést fogadta nagy elismeréssel, mely szerint 1983-ban legalább egynapi termelésnek megfelelő értékben kell gyártani különböző termékeket a megtakarított nyersanyagokból, fémekből, üzemanyagokból és egyéb ráfordításokból a tervezett feladatokon felül. Nagyon fontos, hogy ezek ne legyenek rossz minőségű, raktárra gyártott termékek, hanem olyanok, amelyek a minőség és a műszaki paraméterek szempontjából megfelelnek a hazai és a külföldi megrendelők igényeinek. Az ilyen elhatározás összhangban van a kor követelményeivel, s kifejezi a gazdaság intenzifikálását célzó stratégiai irányvonal valódi értelmét. Az a kötelességünk, hogy mindenhol nagy megértéssel, figyelemmel és tisztelettel viszonyuljunk a dolgozóknak ehhez a törekvéséhez, mellőzve a formalizmust és a sab- lonszerüséget. Tudjuk, hogy a munka területén a hatékonyságért vívott harcban fontos szerepet játszanak a szocialista munkabrigádok, valamint e cím elnyeréséért versenyző kollektívák. Az elmúlt napokban, amikor sor került a különböző szakaszokon tevékenykedő szocialista munkabrigádok képviselőinek tanácskozására, újból felmérhettük e mozgalom nagy erejét és növekvő befolyását, azt a jelentős hozzájárulást, amely egyaránt tapasztalható az anyagi javak termelésének a területén, valamint az emberek közötti kapcsolatoknak a szocialista életmód szellemében történő alakításában. Ezért e mozgalom további fejlesztése valóban megérdemli mindennapi gondoskodásunkat és támogatásunkat. • Es milyen szerepük van a közös szocialista kötelezettségvállalásoknak, amelyek szükségességéről gyakran hallottunk? Ügy vélem, hogy éppen ezek képezik azt a hatékony és gyakorlatilag már bevált utat, amelyen megfelelően lehet hasznosítani a szocialista munkabrigádok, a különböző üzemekben, beruházási akciókon, valamint a kutatásban versenyző kollektívák és személyek nagy igyekezetét. Úgyszólván a szövetségeseikké váltak a közös eljárásra irányuló törekvéseikben. Azért van ez így, mert általuk egységes folyamatba összpontosul a termelők és szállítóik azon akarata és törekvése, amely a minél jobb végeredmény elérésére irányul. A közös szocialista kötelezettségvállalások különösen jelentős szerepet tölthetnek be az első minőségi osztályba tartozó, s a kimagasló műszaki paraméterekkel rendelkező termékek részarányának növelésében. Ezért nem nyugodhatunk bele, hogy ezen a területen egy helyben topogunk. Elutasítjuk azokat a nézeteket, hogy ez „nem megy“, ahogy azt egyes „urak“ állítják, akiknek nincs kedvük hozzá. Bizonyára nagyobb igyekezetre van szükség ehhez, s keresni kell az új megoldásokat és lehetőségeket is, de elsősorban a szűk vállalati önzést kell leküzdeni. Ismételten hangsúlyozni akarom, hogy a közös szocialista kötelezettségvállalások olyan utat képeznek, amelyek elősegítik az egyes reszortok és vállalatok között mesterségesen fenntartott akadályok lerombolását. A szocialista öntudat kifejező megnyilvánulásának, a kölcsönös megértésnek és a közérdekű elvtársi együttműködésnek ezen az útján éppen most, a minőség és a hatékonyság javításáért folytatott harcban kell haladnunk. Az ilyen kooperáció erejét, az igazi elvtársi együttműködésnek az erejét megismerhettük már az atomerőművek építése és üzemeltetése folyamán, s megnyilvánul ez a kooperációs körzetek tevékenységében is a nyugat-szlovákiai kerület mezőgazdaságában. Jobban meg kell ismernünk ezt a forradalmi gyakorlatot, lelkesednünk kell tőle, s érvényesíteni kell mindenhol, ahol az élet így kívánja. • Engedje meg, tisztelt Lenárt elvtárs, hogy befejezésül megkérdezzük - mire szeretné felhívni a figyelmet a pártalapszervezetek munkastílusának és munkamódszereinek tökéletesítésével kapcsolatban?- Úgy gondolom, hogy a válasz logikusan következik mindabból, amit eddig elmondottunk. Korunk, s az igényes feladatok sikeres teljesítése egyaránt megkövetelik, hogy kifejezően növekedjen az alapszervezetek szerepe, tekintélye, s a pártonkívüliekre gyakorolt hatása. Ennek érdekében tökéletesíteni kell belső életüket, általános tevékenységüket, s nagyobb odaadásra van szükség a lenini munkastílus elsajátításában és alkalmazásában. Ezzel összefüggésben szeretnék egy megjegyzést tenni a lenini munkastílus értelmezésével kapcsolatban, amit más alkalommal már kifejtettem. A legáltalánosabban, habár az is igaz, hogy jelentősen leegyszerűsítve, úgy szoktuk jellemezni a lenini munkastílust, mint a forradalmi lelkesedés egybekapcsolását a tárgyilagossággal. A „gyelovitoszty“ orosz fogalmat ugyanis nem elég pontosan általában tárgyilagosságra fordították, s ez így is terjedt el. Szerintem azonban tartalmi szempontból jobban megfelel a „vállalkozó szellem“, amely gazdagabb, kifejezőbb és jobban ide illő fogalom, mint a „tárgyilagosság“. Természetesen szocialista vállalkozó szellemről van szó az egész társadalom és annak minden egyes tagja javára, nem pedig a kapzsik vállalkozó szelleméről, akik a társadalom kárára csak a saját érdeküket nézik. Ezt azért említem, mert éppen e vonások és jelentések egysége fejezi ki pontosan a kommunisták forradalmi átalakító küldetését, s olyan tulajdonságokat tükröz, mint az alkotóképesség, az élet gazdagításának és fejlesztésének a képessége, az új és a haladó iránti fogékonyság, az ilyen irányú lelkesítő és építő munka.. Ezek olyan vonások, amelyekre most minden szakaszon létfontosságú szükségünk van. Ezeknek el kell jutniuk az alapvető dolgokba, a pártalapszervezetek sokoldalú tevékenységébe, meghatványozva cselekvő képességüket, hogy az érett szocializmus szükségleteivel összhangban munkahelyük forradalmi élcsapatát képezzék. Ez azt jelenti, hogy sehol sem lehetünk elégedettek az elért eredményekkel, hogy nem rejtőzhetünk az ún. objektív okok mögé, hogy nem kicsinyíthetjük le saját hibáinkat, s nem hátrálhatunk meg a nehézségek előtt, hanem azok leküzdésére kell törekednünk. Saját önművelésünkben, a kollektíva képességeinek teljes kifejlesztésében és érvényesítésében olyan erőt kell látnunk, amely utat tör a haladás számára. Egyszerűen arról van szó, hogy helyesen értékeljük a szubjektumnak, mint forradalmi tényezőnek a növekvő súlyát és szerepét. Ehhez szeretném azt is hozzátenni, hogy mindig a lenini munkastílus elválaszthatatlan részének tartottuk az elmélet és a gyakorlat egységét, a határozatok és azok megvalósításának az egységét, a szavak és a tettek egységét. *A szavak és a tettek egységének az alapelvét meg kell követelni a munkában minden funkcionáriustól, az irányítási szervek minden dolgozójától, az SZLKP Központi Bizottságától kezdve egészen az alapszervezetekig, a kormánytól egészen a műhelyekig. Ezt a munkaeredmények értékelésénél is érvényesíteni kell. Azt a tudatot, hogy a tettek tevékenységünk meghatározó és végső mércéjét képezik, irányadó szabályként kell érvényesítenünk az évzáró taggyűléseken és a pártkonferenciákon. Hassunk oda, hogy ezek eredményeként kifejezően fellendüljön minden alapszervezet végrehajtó képessége. Ennek vissza kell tükröződnie a dolgozók alkotó munkára való lelkesítésében, meggyőző megnyerésükben, okos szervezésükben és előrelátó vezetésükben a gyárakban, a nemzeti bizottságokban, a szövetkezetekben, a kutatóintézetekben, az iskolákban, vagy az egészségügyi intézményekben. Igen, a feladatok lehető legsikeresebb teljesítésére kell vezetni őket, amelyeket a párt XVI. kongresszusa tűzött ki - szocialista társadalmunk további sokoldalú fejlesztése érdekében. ÚJ SZÚ 4 1983. I. 11.
