Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-10 / 7. szám, hétfő

N egyven évvel ezelőtt alapí­tották Ulánbátorban a Mongol Állami Egyetemet. Eh­hez a nehéz háborús évek ellené­re is sok segítséget nyújtott a Szovjetunió. Felszereléssel látta el az egyetem laboratóriumait, könyveket küldött a könyvtárak ré­szére, s tapasztalt szovjet peda­gógusok irányításával indult meg Az egyetem oktatóinak munká­ját elismerve a mongol kormány 1957-ben a Munka Vörös Zászló Érdemrendet adományozta az in­tézménynek. Az egyetem megalapításának évfordulója egyben a mongol fel­sőoktatási rendszer megszerve­zésének és kiépítésének ünnepe is. Jelenleg 7 felsőoktatási intéz­ményben, 25 speciális középfokú tanintézetben és 35 szakmunkás- képző intézetben mintegy 35 ezer diák tanul. Nincs ma az or­szágban olyan iskola, egészség- ügyi intézmény, tudományos inté­zet, ahol ne volnának megtalálha­tók az Állami Egyetem egykori hallgatói. Az egyetem fennállása óta 15 ezer szakember kapott itt diplomát. Jelentős szerepet tölt be az egyetem a mongol tudományos élet fejlesztésében is. A fizika, a kémia, a biológia fejlődésének több város és iparvállalat gazda­sági fejlesztési terve. Az egyetem szerteágazó, gyü­mölcsöző és szoros kapcsolatot tart fenn a külföldi testvérintézmé­nyekkel is. Az irkutszki egyetem­mel folytatott tízéves közös munka eredménye a Hubszugul tó és a Szelenga folyó medencéjében fellelhető ásványkincsek feltérké­pezése. A továbbra is tartó expe- díciós munkában újabban részt vesznek a moszkvai egyetem munkatársai, valamint a csehszlo­vák és NDK-beli tudósok és szak­értők. A hallei egyetem szakem­bereivel végzett közös munka eredménye a mongóliai hódtelepí- tés. A biológiai kar oktatói a bajkáli halfajták meghonosításának lehe­tőségeit vizsgálják a Hubszugul tavon. Az egyetem fennhatósága alatt működik a 7 karral rendelkező Po­litechnikai Főiskola, amelynek A költő bízzék a képekben Szófiai beszélgetés Ivan Canevval Élenjáró tudományos kutatómunka A Mongol Állami Egyetem tevékenységéről az oktatás. A mongol diákok leg­jobbjai 1946-tól kezdték meg az oktatást saját felsőfokú tanintéze­tükben. A statisztikák szerint ma Mon­góliában 10 ezer lakos közül 2511 tanul, s ebből 94 - felsőoktatási intézményekben. Megnyitásának évében a Mon­gol Állami Egyetem még mindösz- sze három - pedagógiai, orvosi és állatorvosi - fakultással rendelke­zett. Később, amikor megalapítot­ták az orvosi és mezőgazdasági főiskolákat, ez a két kar megszűnt. Jelenleg az ulánbátori egyetemen 17 kar 66 tanszékén folyik a nap­pali, esti és levelező oktatás. Az egyetem fejlődését a következő adatok bizonyítják: kezdetben 100 hallgatót képeztek 3 karon, jelen­leg 10 ezren készülnek 60 szakte­rületre. kezdeti lépéseihez is sok segítsé­get nyújtott az egyre nagyobb hírú tanintézet. Az elmúlt években 25 mongol fizikus ért el tudományos fokozatot, és védte meg disszertá­cióját a dubnai atomkutató intézet­ben, közülük négyen a doktori cí­met is megszerezték. Aktív kutató­munka is folyik az egyetem külön­böző tanszékein. A tudományos diákköri munkában mintegy 2 ezer hallgató vesz részt. A mongol kor­mány megbecsüli őket. A népi for­radalom 60. évfordulóján például 38 hallgató kapott kitüntető arany­érmet kiemelkedő kutatómun­kájáért. Élenjáró tudományos kutató­munkát végeznek az oktatók. Az egyetem szakemberei végezték el például az erdeneti réz-molibdén kombinát számára a dúsított érc magvizsgálatát, s itt készült el önállósulásáról most tárgyalnak a felsőoktatás vezetői. Az egye­tem keretein belül 1979 óta orosz nyelvi intézet is működik. A Mongol Állami Egyetem je­lenleg több mint 100 külföldi hall­gató és aspiráns tanul. A szovjet, csehszlovák, bolgár, magyar, viet­nami, indiai, laoszi, lengyel, finn, francia, japán, NDK-beli és KNDK-beli fiatalok elsősorban az ország történetével és - termé­szetesen - a mongol nyelvvel fog­lalkoznak. Sok mongol előadót hívnak meg a külföldi egyetemek is, s ez kiváló nyelvtudásuknak is köszönhető. Az egyetemen jelen­leg 800 diák tanul angolul, franciá­ul, kínai és japán nyelven, továbbá eszperantóul. (BUDAPRESS-MONCAME) Kurbonaszeinov. a hafiz A „hafiz“ tadzsik nyelven „éne­kest“, „zenészt“ jelent. A nemzeti dallamvilág legkiválóbb interpretá- lói a népi hafiz kitüntető cím birto­kába juthatnak. Ezt a címet viseli a hetvenesztendős Navruzso Kur­bonaszeinov is. A tübitejkás, testes ősz öreg­ember kiveszi a tokjából gazdag hangszergyűjteményének egyes darabjait. Ráver a plektrummal a rubola báránybélból készült húr­jaira, és azok mélyen, öblösen felzúgnak. Magas hangon penge- nek ujjai alatt a dutár húrjai, gyön­géden trillázik a barackfából ké­szült tilinkó - a naj, áthatóan éles dallamot hallat a gidzsak - a he­gedűhöz hasonló négyszögletes pamíri vonós hangszer. A szoba falán lógó plakátról művészettől átszellemült arcú fiatalember te­kint ránk - az élete delén, a siker csúcsán levő Navruzso Kurbona­szeinov. Kovács fiaként jött a világra. Apja, sőt nagyapja is nagyszerű énekes és zenész volt, és Navru­zso már egészen kicsi korában megpróbálta utánozni őket. A 20- as évek végén a megyei művelő­dési központban megszervezték a népzenei és a néptánc szakkört. Hogy maradhatott volna ki ebből Navruzso? Néhány tehetséges fi­atalemberrel együtt létrehozták az első pamír amatőr népi együttest. Felléptek a városban, járták a kis­lakokat (közép-ázsiai falu), eskü­vőkön játszottak. Az apja látva, hogy Navruzso egyre jobban belemerül a zené­lésbe, nyugtalankodni kezdett: da­lolásból nem lehet megélni. Jobb lenne, ha a kovácsműhelyben se­gédkezne. Lassanként aztán csak megbékélt: tegye, amit jónak lát... Akkoriban a Pamírban valóban nehéz volt elképzelni, hogy a zene és a dal hivatássá is válhat. De Navruzsóból 1936-ban végérvé­nyesen hivatásos művész lett. Ho­rog területi székhelyen drámai színház alakult, s az együttes tag­jai közül kerültek ki a színház első zenészei és színészei. A színház zenei igazgatója, aki Oroszországból került oda, meg­tanította Kurbonaszeinovot a kot­taolvasásra. S amikor 1946-ban elutazott, a fiatal pamíri került a helyére. Fellépett, de sok szín­darab zenéjét is ó szerezte. Ezek közül kettő, 3 Hegyi legenda és az Az arany ló kislak már harmincöt éve szerepel a műsoron. Színházi munkája során Kurbo­naszeinov szólókoncerteket adott szerte Tadzsikisztánban és más közép-ázsiai köztársaságokban. Ma is gyakran hallani a rádióban a tadzsik-perzsa klasszikusok és a modern költők általa megzenésí­tett verseit, az ősi pamíri dallamo­kat, amelyeket az eldugott hegyi falvakban hallott valamikor. Vezet­te a népi együttes foglalkozásait, segített színdarabokat rendezni, betanítani a falusi színjátszókö­rökben. Az egész Nyugat-Pamír- bói jurtek hozzá tanulni az amatőr művészegyüttesek tagjai. Sok­sok neveltje tevékenykedik ma Tádzsikisztán színházaiban és együtteseinél. A házigazda fényképet mutat saját archívumából, izgatottan la­pozza a megsárgult újságkivágá­sokat, a műsorfüzeteket. Mellettük kisunokája pengeti halkan a jó öreg ruboba húrjait. (Fáklya) A lipcsei Mo- ritzbastei (Mó­ric-bástya) Ifjú­sági és Diák­központ az NDK legnagyobb if­júsági klubjai­nak egyike. A klubban pezsgő kulturá­lis élet folyik. Felvételünk az egyik népszerű zenés műsorról készült. (Engelsmann felvétele) 1941-ben született a Rusze megyei Osztricában. Filozofi- kus-pszichologikus verseivel, drá- maiságával új irányzatot képvisel a mai bolgár lírában. A Pálmák című irodalmi folyóirat szerkesztő­je. Verseit magyarul Margarétás záporok és a Fénykerék című an­tológiában, valamint folyóiratok­ban olvashattuk.- Hogyan vált költővé?- Falun születtem. A dolgok és a jelenségek nagyon egyszerűek voltak: napraforgó, domb, ló, pa­csirta, fellegek, látóhatár. A felnőt­tek megismertettek velük, de gya­korlatias magyarázataik számom­ra nem voltak elegendőek. Mindig az volt az érzésem, hogy van még valamilyen titok, amelyet vagy nem akarnak felfedni előttem, vagy maguk sem ismerik azt. Meg akartam ismerni mindent, hogy szétoszlassam ezt a titokzatossá­got. Elkezdtem könyveket olvasni, firkantottam néhány verset is, epi- gonversek voltak, persze. Később egyetemista irodalmi köröknek let­tem a tagja, publikálni kezdtem. Három verseskötetem jelent meg: a Hét, a Vasárnapi földrengés és a Távirat, és kiadták gyermekek­nek szóló versgyűjteményemet Nappali tücsök címmel.- Mi az alapgondolata költésze­tének?- A legfontosabb számomra az ember belső élete. A természet, a hétköznapok, a történelem és visszhangjuk az emberben. Ami a kifejezésmódot illeti, annak va­gyok a híve, hogy a költő a konkrét érzékitől a gondolati felé haladjon. Az erkölcs és az eszmék magá­ban a valóságban léteznek: a líri­kus tehát ne siessen kinyilatkoz­tatni őket, hanem bízzék a képek­ben. A metaforák reflektorfényei majd megvilágítják a valóság azon részleteit, amelyek a költő szán­dékának megfelelő lírai hatással vannak az olvasóra.- Mi jellemzi a fiatal bolgár költészetet?- A nemzedék sokfélesége mellett néhány dolog egyesíti kor­társaimat: a retorika kerülése, a régi és az újabb költői klisék diszkreditálása, pszichológiai hite­lű ábrázolásra való törekvés. Ars poeticájuk az igazság. A fiatal bol­gár költészet mezején sok arató dolgozik, és mindenki a maga rendjét vágja. Itt, a közös mezőn a tehetség ismérve a magányos­ság. Csak izzadságcseppjeink ugyanolyanok.- És mi az ön helye a bolgár költészetben?- Csak azt mondom el, milyen helyet foglal el a költészet az éle­temben: a legfényesebb lehetőség arra, hogy legyőzzem fáradtságo­mat, csüggedésemet és halálfélel­memet. A költészet az a telefonká­bel, amelyen tovább adhatom elő­deim végrendeletét gyermekeim­nek. A költő helye pedig ott van, ahol az iránta való baráti és ellen­séges érzések keresztezik egy­mást. Számomra a legfontosabb, hogy vannak, akik úgy gondolkod­nak, mint én, s ez megnyugtat.- Hogyan vélekedik a fiatal ke­let-európai költőkről?- Országaink fiatal írói azok az új emberek, akik művészetükkel egy új valóságot kell hogy kifejez­zenek. A kultúrában, a közerkölcs­ben, az irodalomban közös gond­jaink vannak. Ezért is tartom fon­tosnak egymás jobb megismeré­sét és a fordításokat. Nyersfordí­tás alapján lefordítottam a fiatal magyar költők antológiájába Utassy József és Nagy Gáspár verseit, Kiss Benedekkel is megis­merkedtem, fordítottam. Költésze­tük a barátság közvetítője lett, s a barátság még jobban megér­tette velem lírájukat. Tudom, hogy ez mind kevés. Nagy költőnk és műfordítónk, Atanasz Dalcsev szavai szerint is: „A költészetet, mint egyes gyógyvizeket, magánál a forrásnál kell inni. Az anyanyelv forrásától távol már sokat veszít csodatevő tulajdonságaiból“. Még sincs jobb módja annak, hogy az olvasók széles köre megismer­kedjék egy idegen költészettel. A költő-műfordító tenyerében vi­szi határokon és távolságokon át a forrás cseppjeit. DUDÁS GYULA Színházi körkép A londoni West End színházai­nak helyzetéről és várható jövőjé­ről számol be Nicholas de Jongh a „Guardian“ hasábjain. Jelenleg harmincöt színház működik, tíz­ben nincs és belátható időn belül nem is lesz előadás, kettő-három pedig a közeljövőben nyílik újra. Vagyis jelenleg a színházak egy- harmada áll üresen. A cikk szerző­je ezt elsősorban azzal magyaráz­za, hogy ezek a színházak még mindig a harmincas évek ízlésé­nek megfelelő műsorpolitikát foly­tatják: kevés a valódi felfedezés, az újszerű kezdeményezés és a kísérletezésre hajlamos rende­ző. Foglalkozik a beszámoló né­hány színházi ember újszerű ja­vaslatával is, hogy a West End öt kisebb színházában a New York-i off-Brodway színházaihoz hason­ló, kísérleti színpadokat alakítsanak ki, ahová a peremszínházak leg­jobb bemutatóit és a legsikere­sebb stúdióelőadásokat vihetnék át, mert a peremszínházak műsor- szerkezete megköveteli a sok be­mutatót, így bármilyen sikeres egy produkció, rövid időn belül kiszo­rítja az újabb. xxx Mihail Bulgakov „Képmutatók cselszövése“ címú drámáját Karig Sára fordításában jelentette meg magyar nyelven a bukaresti Krite- rion kiadó. A kiadás alapjául Mihail Bulgakov „Drámák“ című, az Eu­rópa Könyvkiadónál napvilágot lá­tott kötete szolgált. A könyvhöz H. Szabó Gyula írt utószót. Rámutat arra, hogy Bulgakovot drámája megírásakor valószínűleg „nem a nagy előd iránti köteles,tisztelet, az érdekes életrajz csábítja, ha­nem az a hátborzongató kötéltánc, melyet Moliere jár társulata fenn­maradásáért, színdarabjaiért... Bulgakov darabja nemcsak a mű­vész és a zsarnoki hatalom viszo­nyának allegóriája, hanem a kompromisszum tragédiája is.“ A szovjet ifjúsági színházak el­ső fesztiválját Tbilisziben tartották meg. Fő érdekessége az volt, hogy a rendezők is - szám szerint huszonötén - mind fiatalok, s en­nek kapcsán Marianna Sztrojeve a „Lityeraturnaja Gazeta“ egyik számában rendezői „őrségváltás­ról“ beszél. Nagyra értékeli, hogy ezek a rendezők bátran vállalták a „nehéz“ világirodalmi és hazai klasszikus darabok újraértelmezé­sét; érdemnek tudja be azt is, hogy szokatlanul sokféle stílust, formai-műfaji megoldást próbáltak ki, s hogy a szakmai színvonal általában véve magas volt. A ren­dezések hibájául rója föl a helyen­kénti „erőszakos“ értelmezést, a didaktikumra való hajlamot, s azt, hogy a mondanivalót olykor háttérbe szorította a látványosság. Két előadást emel ki: az észt Mer­le Karusso (egyébként az elhunyt Voldemar Panso tanítványa), „Ti­zenhárom éves vagyok“ című szabadtéren megtartott happe- ningjét, amelyet az általános isko­la hetedik osztályos tankönyvei és órarendje alapján állították össze. A másik előadást a grúz Tumans- vili rendezte, aki Moliere „Don Juan“-ját állította színpadra, szín­házi próbának maszkírozva az előadást. A recenzens szerint mindkét produkció fő érdeme a biztos kézzel irányított, céltuda­tos improvizáció. ÚJ SZÚ 4 1983.1.10.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents